Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-02-13 / 13. szám
a korai burgonya termesztésére az előcsíráztatást, a helység hőfokát lő C fok körül tartsuk és gondoskodjunk arról, hogy elegendő mennyiségű fény érje a vetőgumót. A meleg és a világosság ugyanis előcsíráztatáskor bizonyos kölcsönös összefüggésben áll egymással. Kis mennyiségű fény esetén ez a folyamat kevés sikerrel megy végbe, míg az alacsony hőmérséklet hatására ideje nagyon megnyúlik. Legmegfelelőbb ha a meleget úgy szabályozzuk, hogy az előcsíráztatás időszakának első felében a hőfokot 6 C fokról lépcsőzetesen 15 C fokra emeljük a második felében pedig fordított arányban fokozatosan csökkentjük. A hőmérséklet a csíráztató helységben sohasem emelkedjen 18 C fok fölé. Magasabb hőmérséklet maga után vonhatja az egészségi állapot leromlását, ami a várt eredmény csökkenéséhez vezet. A csíráztató helység relatív páratartalma 85 °/o-os legyen. Ennek méréséhez szükséges eszközt, a Metra vállalat blanszkói üzemében készült légnedvességmérőt, a Laboratorne potreby n. p., Bratislava, Prievozská cesta címen szerezhetjük be. Ha a fokmérő alacsony páratartalmat mutat, ezen a folyosók közötíi vízporlasztással vagy locsolással segítünk. Magasabb páratartalom esetén a helységet szellőztetjük. A megfelelő páratartalom megbízható mutatója a csírák egészségi állapota. A szükségesnél hoszszabb ideig tartó, aránylag magas páratartalom esetén a csírák teteje megfeketedik és megrothad, alacsony nedvesség alkalmával pedig a csírák felső vége elszárad, elhervad, Az előcsíráztatás egész ideje alatt gondoskodnunk kell a helyiség rendes szellőztetéséről. Az előcsíráztatás folyamata körülbelül 4 — 6 hétig tart. A helyes módon elöcsíráztatott burgonya 1 — 2 cm hosszú, életerős, sötétzöld színű csírákkal keil hogy rendelkezzen. AZ ELŐCSÍRÁZTATÁS TECHNIKÁJA Beteg, deformált, sérült vagy rothadásnak indult gumók előcsíráztatásra nem alkalmasak. A rendesen válogatott vetőgumókat a csíráztató ládákban csíraszemmel felfelé helyezzük egymás mellé. Minden ládába két burgonyaréteget rakunk. Egyenlő csírázás elérése céljából fontos, hogy a ládákba hozzávetőleg egyenlő nagyságú gumók kerüljenek. Ha a nagiy gumókat több darabban akarjuk ültetésre felhasználni, akkor ezek feldarabolását az előcsíráztatást megelőzően kell elvégeznünk. Ézt a módszert különösen az NDK-ban alkalmazzák. A gumókat hosszában 4 — 5 részre ajánlják feldarabolni és az egyes részeket egymástól csak közvetlenül a kiültetés előtt elválasztani. Az egyes részek közötti nedvesség elősegíti az úgynevezett parafa védréteg képződését és megakadályozza a gumók kiszáradását. Előcsíráztatásra különféle nagyságú ládákat használunk. Erre a célra jól beváltak az úgynevezett „terimpex“ ládák, melyeket Bulgáriából, Magyarországról vagy Romániából importálunk friss gyümölccsel. Egy ilyen ládába két rétegben körülbelül 4 —6 kg korai burgonya fér el. A hazai normalizált zöldségesládák 10 — 12 kg burgonya befogadására alkalmasak. A vetőgumókat előcsíráztatás ideje alatt gyakran átnézzük és a fonalcsírákat kialakított beteg gumókat eltávolítjuk. Levéltetű előfordulása esetén a burgonyát rovarirtó szerrel permetezzük. A hazai és a külföldi kísérletek során bebizonyosodott, hogy az előcsíráztatás jelentősen elősegíti a hektárhozamok emelkedését. Ez különféle adatok szerint 7 —25%-ra tehető. Az előcsíráztatott burgonyát legbiztosabb kézzel ültetni, mégpedig átrakás nélkül közvetlenül a csíráztató ládákból. Burgonyafajtáink közül, melyek előcsíráztatásra legalkalmasabbaknak bizonyultak, a legjobbak közé a következők tartóznak: Jara, Ambra, Bint jé, Rajka és az Oslava. Ezen burgonyafajták a nyugat-szlovákiai kerület körzetesített burgonyafajtái között is szerepelnek. Jantner A. mérnök, a Královái Növénynemesítő Állomás dolgozója Ládában helyesen előcsíráztatott burgonya. i szerző felvételei) A kevésbé ismert Oslava burgonyafajta. A baromfíürülék felhasználása HÍGTRÁGYÁS ÖNTÖZÉSRE A hektárhozamok további növelése csak akkor lehetséges, ha biztosítjuk a talaj lehető legjobb tápanyagarányát és vízgazdálkodását. A vízgazdálkodást lecsapolással és öntözéssel, valamint az agrotechnikai intézkedések betartásával szabályozzuk. A tápanyagokat istállótrágyázás, komposztolás, trágyalevezés, zöldtrágyázás és műtrágyázás segítségével egészítjük ki. Az állattenyésztés egyes ágazatainak fejlődése, valamint szövetkezeteink és állami gazdaságaink nagytenyészeteiben az új technika és technológia bevezetése a trágyatermesztésben is változásokat idézett elő. Sok mezőgazdasági üzemben az említett trágyaféléket még ma sem használják ki ésszerűen és ezzel értékes tápanyagoktól fosztják meg talajainkat, ugyanakkor gyakran beszennyezik a gazdasági udvarokat és épületeket. A hígtrágyás öntözőrendszer kiépítésének szakaszán ránk váró feladatok igen nagyok: Szlovákiában 1962- ben 6749 hektáron volt szükséges, 1963- ban pedig a tervek szerint már 9300 hektáron kell kiépíteni a keidgazdálkodást. Nagy, eddig kihasználatlan tartalékokat találunk a baromfitenyészetekben, ahol a nagy trágyaértékü és tápanyagokban gazdag ürüléket sok esetben használhatatlan hulladékként kezelik. A baromfitenyésztés nagyüzemi módszereinek alkalmazásával egyidejűleg gondolnunk kell arra is, hogy a baromfifarmok körül belterjesebbé tegyük a növénytermesztést. Hiszen a baromfitenyésztés nagy igényeket támaszt az abraktakarmányok (kukorica, szemestakarmányok) a zöldtakarmányok (lucerna), valamint a terimés takarmányok (murokrépa, kapás takarmánynövények, burgonya) termesztésére. Azzal is számolnunk kell, hogy egyetlen baromfi évenként átlagban 50 — 100 kg tápanyagokban gázdag tiszta ürüléket termel, amelyre talajainknak rendkívül nagy szükségie van. A baromfitenyésztés új technológiája a nagy befogadóképességű haszontenyészetek (10 — 20 ezer tojó) építését irányozza elő. Az ipari központokban, valamint a nagy népességű városok mellett pedig 100000 baromfi befogadására alkalmas nagytenyészeteket építünk, melyekben egész éven át rendszeresen nagy mennyiségű baromfiürülék termelése valósul meg. Baromfiürülék, eddig kihasználatlan értékes tartalék A baromfiürülék átlagban háromszor annyi tápanyagot tartalmaz, mint az ülepedett istállótrágya. Erős foszforos-nitrogénes trágyát képez. Nagymennyiségű foszfort és nitrogént tartalmaz, s ez a tulajdonsága többnyire nem felel meg a mezőgazdasági termények szükségleteinek, főként akkor, ha egyoldalúan használjuk. A baromfiürülék tápanyagaránya nagyon kedvezőtlen — P : N : K = 1:0, 93 :0, 66. így a foszfor, amelyből a mezőgazdasági termények relatívan a legkisebb adagot kívánják meg, túlsúlyban van, s az optimális tápanyagarány elérése érdekében a nitrogént és a káliumot ásványi trágyák hozzáadásával kell kiegészítenünk.