Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-02-06 / 11. szám
Vn. ÉVFOLYAM • 5. SZÁM. 1963. február 6. A SZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE Milyen hüvelyeseket vessünk takarmányozási célra? t-------- A TARTALOM NÖVÉNYTERMESZTÉS Makrai Miklós mérnök: Milyen hüvelyeseket vessünk takarmányozási célra..............................17 gépesítés Erdélyi Szilveszter: Milyen mezőgazdasági gépeket kap a nyugat-szlovákiai kerület 1963- ban...................................................18 KERTÉSZET Nőber Imre mérnök: Időben készüljünk fel a palántanevelésre ...............................................19 TAKARMÁNYOZÁS Dr. K u r e 1 e c Viktor: Mire ügyeljünk páckészítéskor .... 19 Állattenyésztés Csibenevelés kezdetén .... 20 V.___________J Az elmúlt gazdasági év kedvezőtlen hatását leginkább a fehérjedús takarmányok hiányában érezzük. Nem fordíthattunk elég gondot a hüvelyesek magra történő termesztésére, és a her »félék átlagon aluli hozama miatt a szálastakarmányok sem fedezték a fehérjeszükségletet. Állatállományunk kondíciójának tavaszi felújításához és az állattenyésztés fokozott feladatainak jövő évi biztosításához rendkívül sok fehérjét kell növénytermesztésünknek előállítania az 1963-as évben. A fehérjehiány problémájának a megoldása a takarmányhüvelyesek termesztésében rejlik. Állattenyésztésünk további feladatainak végrehajtásához szükséges a hüvelyesek vetésterületét a szántóterület 6 — 7 %-áig, egyes esetekben 10%-áig fokozni. Felmerül tehát a kérdés, hogy éghajlati viszonyaink között milyen hüvelyesekkel tudjuk a leggazdaságosabban kihasználni ezt a megnövekedett földterületet. A magra termesztett hüvelyesek közül első helyen a lóbab és a borsó jön számításba. A lóbab inkább a kötöttebb, mélyebb talajokat és a csapadékosabb vidékeket kedveli, a • borsó megelégszik a közepesen mélyvályogtalajokkal is. A ló, bab inkább a répatermesztő körzet növénye, sok nedvességet kíván, melegre viszont ke-A hüvelyesek szára Szovjet tapasztalatok szerint a hüvelyes vetemények szalmáját a legmegfelelőbben lisztté őrölve használhatjuk fel. Ily módon fokozható a szalma emészthetősége, s az állatokat is megkíméljük a kérődzés valamint a rostanyagok megemésztésére fordítandó energia igénybe vételétől. Minél finomabb ez a liszt, annál nagyobb az emészthetősége. A hüvelyesek szalmája nem ízlik az állatoknak. A kísérletek rámutattak arra, hogy a gyakorlatban legfeljebb 2,33 kg szalmát adhatunk nekik naponta. Amennyiben ezt a szalmát lisztté őröljük, az adagok másfélszeresen növelhetők. Egy kg lucernából őrölt liszt takarmányértéke 0,33 takarmányegyvésbé igényes. Kukoricatermesztő körzetben ezért lehetőleg korán vessük, hogy a kedvező tavaszi időszakot kihasználhassa. Tekintve, hogy 4 — 5 C°-nál már csírázik, márciusban vethetjük, a vetőmag nagysága szerint 160-240 kg-ot számítva hektáronkint. Ne felejtsük el a vetőmagot N i t r a z o n kultúrával beoltani, mert a lóbab is, mint a többi hüvelyes a gyökérbaktériumok által értékes nitrogént köt le a levegőből és ezért rendkívül jó előveteménye a gabonaféléknek. Legnagyob hozamot aPovazskyfajtából várhatunk, mégpedig hektáronkint 25 — 30 mázsát. A vetőmag sok vizet igényel a csírázáshoz, ezért legalább 6 — 8 cm mélyre vessük, és ha kell, jól hengerezzük meg. Sortávolsága 35 — 40 cm. Tekintve, hogy a lóbabnak mélyreható karógyökere van, előnyösen társítható bojtosnövényzetű gabonafélékkel. Ha 140 kg lóbabhoz 40 kg tavaszi búzát keverünk, 30 — 35 mázsa kevert szemtermést érhetünk el 60 % lóbab és 40 % búza arányában. Kukoricával történő társítása csapadékosabb vidékeken indokolt, mert a kukorica silóbabérésig elöregszik. A magborsó termesztésében a hazai, magas és könnyen megdőlő fajtákon kívül rendelkezünk alacsonyabb növésű, erősebb tartású és igen intenzív holland származású fajtákfontos fehérjeforrás ség, 1 kg takarmányborsó szalmájáé 0,44 takarmányegység, 1 kg takarmányborső és csicseri borsó szalma-keveréknek ugyancsak 0,33 a takarmányegysége. A kísérletek folyamán 2,5 kg-os szalmaliszttel takarmányozott bikaborjúk napi súlygyarapodása darabonként 10 — 13 %-kal volt nagyobb, mint a szecskázott szalmával etetett fiatal bikáké. Hüvelyesekből őrölt szalmaliszttel takarmányozott malacoknál viszont a legfinomabb őrlés esetén 527 grammos, közepes őrlés után 423 grammos, szecskázott széna után pedig csak 300 grammos napi súlygyarapodás volt az eredmény. (Knizs. izdatyelsztvo) kai, amilyen az alacsony R am a n és a középmagas Őrlik. Dél-szlovákiai viszonyok között inkább a Raman (eredeti neve Rondo) terjedt el, amely rendkívül termékeny fajta, ezért optimális körülményeket, mészben és tápanyagokban gazdag középkötött talajt és elegendő nedvességet kíván. A többi fajtához viszonyítva korábbi érésű és a kártevőktől kevésbé szenved. Tekintve, hogy ez a fajta a talajt kezdetben gyengén árnyékolja be, könnyen gyomosodik, ezért indokolt a BNP —20 válogatóhatású (szelektív) gyomirtószerrel a vetemény 10 — 20 cm magassága idején végzett permetezés, hektáronkint 6 liter készítmény adaggal, amelyet 400 liter vízben oldunk fel. A vetőmagot a gabonabetegségekkel szemben Hermái- 1 a 1 csávázzuk mázsánként 300 g adagolásban. Kártevők ellen a Gamadynos porzást alkalmazzuk, mégpedig úgy a virágzás előtt, mint ez után is. A zöldtakarmány-termesztésben nagy jelentőséggel bír a hüvelyesek társítása más takarmánynövényekkel. A megszokott őszi és tavaszi takarmánykeverékeken kívül világszerte kísérletek folynak intenzívebb társításokkal is. A hüvelyes takarmánykeverékek termesztése főleg a Szovjetunióban és az USA-ban terjedt el és e versenyből mi sem maradhatunk ki. Nálunk a répatermesztő körzetekben nagyon jól bevált a silókukorica homo ki bükkönnyel vagy lóbabb a 1 történő társítása. A hodoníni járásban 80 kg kukoricához 40 kg lóbabot kevernek, a keveréket 45 cm széles sorokba vetik és a növényzetet cseppfolyós ammóniákkal trágyázzák*. Az eredmény 350 — 400 q fehérjedús silótakarmány hektáronként. Dél-Szlovákia szárazabb éghajlatú vidékein ez a keverék kevésbé előnyös a lóbab említett tulajdonságai miatt és itt a homoki bükköny is túl korán érik, bár a Kocsovi elég kései fajta. A lóbab egyébként a meleg, száraz vidékeken nehezen viseli el a kései vetést. Egyes vidékeken a borsót is társítják a kukoricával, melegebb vidékeken azonban nehezebb az összehangolásuk. Kukoricatermesztési körzeteinkben inkább a korai borsós-napraforgó vetése ajánlatos, ami május végén kaszálható, utána pedig sikerrel termeszthetünk szójás kukoricát. Ez a társítás a szükséges tápanyagok biztosításán kívül a melegebb vidékek leggazdaságosabb kihasználását jelentené. Napraforgós borsókeverékbe inkább a nagylevelű és magas szárú hazai borsófajtókat válasszuk. Ilyen például a Z s i d 1 oc h o v i c ei korai, a Viktória vagy a szlovák Viktória 800 és a Detenicel sárga nagymagvú. A napraforgós borsókeverék vetőmag mennyisége 140 kg borsó és 40 kg napraforgó hektáronként. Szakaszosan vetjük, az első adagot azonnal, mihelyt a talajra tudunk menni, hogy egyenletesen etethessük a megfásulás veszélye nélkül. A keveréket a napraforgó bimbósodása kezdetén kell kaszálni. Legnagyobb előnye, hogy biztosan sikerül mert a fejlődési ideje tavasszal van és alacsonyabb hőmérsékleten is fejlődik. Hektáronként 250 — 300 mázsa ízletes és tápláló zöldtakarmányt ad, tápanyagtartalma 23 % szárazanyagon kívül 15,5 keményítőérték, s 1,72 százalék emészthető fehérje. A szójás silókukoric a nálunk még nem kapta meg a megérdemelt figyelmet, bár termesztése Szlovákia déli részein nagyon is indokolt lenne. A szója ugyanis a kukorica legmegfelelőbb partnerének mutatkozik, érésben a kukoricától még el is marad. A szója a társításban felkúszik egészen a kukorica koronájáig és a kukorica tejes-viaszos éréséig dús, zöld levélzetű marad. A szójás kukorica vetéséhez kukoricából 35 — 40 kg, szójából 40 — 50 kg szükséges hektáronként. Sajnos, az egyedüli szójafajtánk, a Kromerízsi sárga nem a legmegfelelőbb, mert korán hullatja a levelét és szára elfásul. Ajánlatos lenne azonban biztosítani megfelelő fajta importálását, magyarországi viszonyok között pl. az I r e g 1 GM/1 felelt meg a legjobban. Makrai Miklós mérnök, a Sahi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazgatója
