Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-01-27 / 8. szám
A legtöbb embert akkor fogja el valami furcsa nyugtalanság, amikor a tavasz tarka virágos szoknyáját s a kerékpározó lányok lenge ruháját libegteti csintalankodva a huncut, áprilisi szellő... Ám Mészáros Menyhért, a mindig lovas fuvarosból tebenesnek lefokozott»5, vén furfangos szívetája akkor kezdett; el Ilyen különösen bizseregni, amikor a kiégett réten bánatSzínfi'kökörcsinek dugták ki nyársirató fejecskéiket, s a megvénült őszi szél haragosan cibálta fiatalodni szerető, koros asszonyok módjára szőkített, levélhajú fák üstökét. Mert hát ilyenkor érik a szőlő és a Jó palóc borzag... s ez volt a hajdani furfangos fuvaros nyugtalanságának az oka. Volt három csatorna szőlője, vagyis a hegy ormányáról a mélybe futó háfojn sor tőke, amelyet igaz, hogy nem gondozott soha, de leszüretelní csak ő szüretelte le, mert hát ez — s a murcinak újborig el-elkóstolgatása Igazán nem asszonyt, gyerek! munka... S a borzag... Az is ott pirul mér a lankák, árkok oldalában kínálgatva magát ingyen: Szedjetek, szedjetek ... Az asszonyok szedegetik Is s képesek lekvárt főzni belőle. Lekvárt! Még elgondolni is szörnyű! Igaz, hogy ennél szörnyűbb csak a borzaglekvár szaga ... Szó, ami szó, büdösnek elég büdös, de nagyon egészséges, s mivel Mészáros Menyhért sohasem volt beteg, s különben is véleménye szerint csak a folyékony orvosságok hatékonyak, ezért minden esztendőben, nem hogy kúrálja magát, hanem hogy megelőzze a betegségeket, pálinkát főzött a borzagból. Ami azt illeti, ennek is meg volt az a bizonyos kutyavonyíttató illata, de az ereje is akkurátosan, s ez kell egy vérbeli fuvarosnak. Emiatt volt hát nyugtalan a szövetkezet fuvartalanított tehenese ... Mert hát... ezek az oktalan szarvasmarhák furton fúrt csak zabálnának, és semmi megértésük nincs bőtorkú gondozójuk gondjai iránt... Dehát azért Menyust sem a gólya költötte, hanem az ősi furfangos fuvaros Mészáros család sarjadéka, ha el is korcsosult ló helyett tehénvakaróval. Ám ezt a tudományát sűrűn alkalmazta saját fején is s ilyen gyakori vakargatások után fején találta a szöget! Egyszerű mint a pofon! Beteget jelent, kiírják s ő, megszabadulva az émelyitrő tejszagtól, élvezheti a borzag illatát. El is ballagott az^orvoshoz íziben, s ott keserves sóhajtásokkal nyögte, hogy ő beteg, igen beteg. .— Mije fáj bécsikára? — firtatta a doktor. — A szívem, doktor úr, a szívem igen fúj... Tudniillik a borzag s a három csatorna szőlő miatt fájt, s így csak — életében oly ritkán — nem is hazudott. Az orvoz meghallgatta, vizsgálgatta, kopogtatta s aztán azt mondta: — No, öregem, nincs a maga szívének semmi baja, csak az, hogy nem húsz esztendős, de amíg él, kitart... —Jaj, dehogy nincs, doktor úr! Most is csak úgy belenyilallt... Bele bizony a rémület, hogy nem mehet az elképzelt, tehénmentes betegszabadságra ... —Az semmi — legyintett a doktor — bizonyára sokat dohányzik ... Mérsékelni kell bácsikám, mérsékelni, no de azért felírok magának egy orvosságot, s ha úgy érzi, hogy fáj, szedjen belőle két darabot. De bizony a tablettáktól sem múlt el Meriyus szívfájdalma. Igaz, hogy be sem szedte, hanem úgy vágta a sublótba, hogy csak nyekkent. Aztán próbálkozott fejfájással, mellfájással, miegyébbel, de az áhított munkaképtelenség helyett csak tablettát és tablettát kapott. Egyedüli kivétel a lábfájás volt, mert arra tyúkszemirtót írt fel az orvos. Már-már azt hitte, furfangossága megtörik a nálánál is furfangosabb orvos konok tablettamániáján, amikor hirtelen felvidult. — Több eszem van nekem, mint az egész falunak a doktorukkal együtt! Este, amikor az asszony a háztáji riskát fejte, gyorsan egy kiskaskát ragadott, abba számolatlan tojásokat tett, közéjük egy jó bögre zsírt s elballagott a falu szélén lakó öreg Borka nénihez — a sok angyalcsinálásért javasasszonnyá degredált, köznyelven csak „vén boszorkányának titulált, hajdani bábassz.myhoz. Hangos „stét“-tel köszönt a vén szipirtyóra, aki azt sem tudta, hová tegye a becses vendéget, mivel a férfi, pláne ilyen gangos fuvarosembernél ritka dolog, hogy kiskaskával járjon, s ha igen, annak oka van ... — Isten hozott Menyhért... Hol Jársz itt, ahol már a madár sem Jár ... Bizony, bizony — szipogott — elkerülik a jő Borka nénit, amióta azt a közös világot kifundálták. Máma már képesek ezek meg is szülni a gyéreket, még hozzá ötöt, hatot a szégyentelenek, nem kell az én tudományom senkinek, meg ha kéne, hát az orvosok még ezt a kis kenyeret is kivették a szájamból... Orvosság, füvek az se kell, mert az is ingyenes. De még a szerelmi bájital a híres „Jerutánam“ az is itt poshad, mert van helyette nájlon kombiné meg fürdőruha ... Hajaj, még az a szerencse, hogy halnak az emberek s így még akad egy kis halottmosás, siratás, virrasztás a szegény asszonynak is ... S te Menyhért, téged vajon mi szél hozott hozzám? — Betegség ügyében Jöttem — szólt Mészáros s célirányosan feltette a kiskaskát az asztalra. — Jaj, csak nem vágy beteg? — riadozott álnokul Borka. — Egyet se félj fiam! Meggyógyítalak én. Van ezerjófüvem, bojtorjánom, farkasalmám, adok éjfélkor a keresztútnál szedett kakukfüvet, vagy ha szemmel vertek meg, szenes vfzzel itatlak... — Kell a fenének— borzongott öszsze a víziszonyos Menyus. — Jó az édes fiam! Hátha még utána megtörlöm az arcod a pendelyem fonákjával — s fellebentette avítt felsőszoknyáját... — Brrr... — borzadt össze Menyus a kétes tisztaságú, feketébe hajló fehérnemű láttára s gyorsan kibökte: — Én beteg akarok lenni... — Beteg? — csodálkozott a vénasszony — hogy, hogy beteg akarsz lenni? — Úgy, hogy érik a három csatorna szőlő meg a borzag ... — MJcsoda? — nézett rá furcsán Borka néni s sebesen oldalogni kezdett kifelé — Én ... én ... nem ... ha habókos vagy fiam, arra ott van Bátyiban a bolondház ... — Jöjjön csak vissza! — szólt nevetve Mészáros — Nem vagyok én bolond, hanem... — s nagy suttogva előadta, megesketve előbb a titoktartásra — a szándékát. — Vagy úgy! — nevetett megkönynyebülten a vénség. — Ml sem könynyebb ennél fiam ... s miféle betegséget akarsz tulajdonképpen? — Bánom is én — csak sikerüljön... A vén vajákos asszony valamit babrált hátul s kisvártatva egy parányi ezüst golyócskát adott Mészáros Menyhértnek. — Itt van la! — Ez meg mi az ördög? — nézte a furfangos Menyus gyanúsan. — Gyomorfekény ... — Micsoda? — Gyomorfekény, ha mondom... Elmégy az orvoshoz, panaszkodsz, hogy fáj a gyomrod, meg nincs étvágyad, meg hogy vért szoktál hányni. Akkor az orvos elküld téged a röggenylaboratóriumba ... — Hová a fészkes fenébe? — Röggenylaboratóriumba ... — Hallja, nem téved, az az órium, nem szilvórium! Mert azt még csak megérteném... — Nem ... laboratórium ... röggeny. — Jó, Jó, csak ne hangoztassa anynyit azt a rondaságot. Majd csak nem felejtem el a szilvóriumról... De azt mondja meg mi a nyavalya az az ezüstös golyóbis ... Csak nem valami tabletta, mert abból annyi van nekem, hogy az Ipolyt is elrekeszthetem vele ... Ez nem olyan, ne félj... Megmondom. Tudod, azok a fösvény keszi Kovácsék virrasztáshoz sajtot adtak enni... Arról az ezüstpapírt gyúrtam Ilyen pici labdáccsá... Szóval, amikor az orvos elküld a röggenylaboratóriumba, mielőtt oda belépsz, ezt a galacsint lenyeled... Ott aztán gipszet iszol majd ... — Mit? Gipszet? Még hogy gipszet — hördült fel Menyus. — No, isten áldja! — tartott kifelé. — Majd meszet ettem, hogy gipszet igyák mi? — Ne félj tőle! Ez semmi. Ize sincs. Azért adják, hogy a röggenyben Jobban fássák a fekélyt, az ezüstpapir galacsint, érted? ... Ezután már holtbiztos, hogy az orvos kiiír operációra ... — Mire? — üvöltött fel Menyus. — Operációra? Majd még meglékeltetem magam azért a kis borzagért meg a három csatorna szőlőért, nem gondolja? — Te szamár! — nyugtatta Borka néni — nem kell, ha nem akarod ... Akkor kezelni fog s erre az időre kiír betegnek ... Kis ideig huzakodtak, de végül Menyhért megértve a megértendőket a kiskaska tartalmát egy zöldhasú ötvenessel is megtetézte s felvidámodva mondta: — Hallja-e Borka néni... Maga is átképezhetné magát ebben az új, közös világban javasasszony helyett, betegcginálónak.... Másnap ment minden mint a karikacsapás ... Az orvos írt egy cédulát s azt mondta: — Menjen el Mészáros bácsi ezzel most a laboratóriumba ... — Aha — csillant fel az öreg furfangos szeme — Stimmeli És még hozzá az a ronda röggeny is elmaradt a szllvórlumra emlékeztető, kellemes szó mellől. Az ajtóban gyorsan lenyelte az aranyat érő ezüst gömböcskét s igyekezett befelé. Egy jóképű fehérfityulás lány kedvesen egy darabka zsemlyét adott neki s egy kevéske, valami igen szépszínű folyadékot. — Ez mi — kérdezte Menyhért gyanakodva bár szerfelett tetszett neki az aranysárga ital. — Próbareggelt — felelte a lány. — Hm, a gipsz úgy látszik elmarad — gondolta. — A vén boszorkány eltévesztette a menetrendet s hősiesen kiitta az italt, melyről kiderült, hogy ... brrr ... tea. — De legalább nem gipsz — morfondírozott. — Okos eg. a lány azért, meg kell hagyni... látja, hogy rendes fuvarosemberrel van dolga, s nem gipsszel tömköd, mint a repedt falat... De rögtön megváltozott ez a jó véleménye a leányról, amikor ez egy gumicsövet kínálgatott neki. — Nyelje le bácsikéin — bíztatta kedves unszolgatással. — Micsoda? Hogy én ezt lenyeljem? — nézett rá értetlenkedve. — Minek? ... De be sem fejezhette a mondatot, mert az erőszakos nőszemély hirtelen a nyitott szájába lökte s nyomkodta is szaporán lefelé a torkán. A furfangos fuvaros ravaszkás szemel kiguvadtak, halálos verejték lepte el az egész testét a rémülettől s a gyomrából az immént lenyelt zsemlye meg lélötty igen csak igyekezett visszafelé ... Heves dulakodás után egy ügyes fogással mégiscsak sikerült megszabadulni kínzójától, s amikor a gumicsövet kirántva végre szóhoz tudott jutni, mennydörgő hangon, magánkívül üvöltötte: —- Nem hagyom meggyilkoltatni magam, a teremtésit, nem énl? — Ki akarja magát meggyilkolni bácsikám?... — nevetett szivéből a fehérfutyulás. — Semmi az egész ... A gumicsövön kiszívjuk a maga beteg gyomrából a próbareggelit, azt megvizsgáljuk alaposan, s a doktor úr így majd megtudja, hogy ml a baj... — Ügy! Hallja! Ne figurázzon velem! öreg ember vagyok én már arra! Legénykoromba nyomtak már belém bicskát is, de gumislógot, mint egy boroshordóbal ... így kigúnyolni az italos embert!... — s messzire dobva a gyűlölt, megszégyenítő csövet, hozzátette nagy fogadkozással: — Ezen túl még a bort is csak lopőtökkel fejtem ... — s kiviharzott a szobából__ — Nesze neked borzag meg szüret — dünnyögte megbántott torkét simogatva ... Az úton hazafelé összetalálkozott a vén Borka nénivel. — No, sikerült Menyhért fiam —' vigyorgott rá már messziről. Mészáros Menyhért az ántivilág furfangos fuvarosa megsemmisítő pillantást vetett rá, s úgy sziszegte foga közt dühösen: — Sikerült... Hogy vesse fel magát a röggeny!... Falusi tél (2) JÉGVIRÁG Fiatal tanítónő, — Lillának hívják talán, vagy Rózsikának — nézi a kócos kisfiúkat. s eszébe jut, hogy jó lenne este valakinek elmondani hogy egyedül él, s hogy olyan nehéz egyedül. (Gál Sándor: Falu) A fagy nem ér az ember szívéig ... Megdermed a kéz, a jeges szél körme könnyesre karmolja a szemet. A könnyekbe nagyon sok bánat és nagyon sok boldogság fér. És a könnyeket nem mindig látja meg az ember Az osztályban harminc kisdiák... Harminc szempár. Melengető sugaruk nem engedi, hogy a szív befagyjon, A kócos fiúk buksijára szelíden simul a tanítónéni keze De a haj selymes tapintása ... Valahol árván maradt egy osztály. F ülő p Rózsika, a tanítónéni érzi ezt, tudja. S amíg az ablak jégvirág - szirmai között kitekint — o táj, a fák, az udvar idegensége riasztja — szívében nagyot dobban a magány, A madari utcán rámosolyognak az emberek. — Az új tanítónéni... — rebben háta mögött a szó, s a szemekben kigyúl a szeretet virága. A házak derűs tespedtséggel őrzik lépteit, nyomába szegődnek a gyerekek. Az emberek szívében nagyon sok szeretet elfér! A hrusovi szövetkezet vezetősége már sokat gondolkozott afelől, hogyan lehetne a fiatalokat megnyerni a mezőgazdaság számára. Szórakozási lehetőségeket már teremtettek, televíziót vásároltak, megszervezték az asztaliteniszt, elbeszélgettek a fiatalokkal, de a kívánt eredményt mégsem érték el. A szövetkezet vezetősége eddig még nem jött rá, hogy vajon mi lenne az, ami a fiatalságot összetartaná. Ez az összekötő kapocs pedig nem lehet más, minthogy az egyes tömegszervezetek, legfőképpen a CSISZ jól működjön. Egy jó CSISZ szervezet sok oldalról hathat a fiatalságra. Serkentheti őket a társadalmi munkában, fellendítheti a kultúrát és helyes úton vezetheti a fiatalok magánéletét. Tehát elsősorban itt kellene keresni a hibát. Eddig Hrusovban a CSISZ csak papíron szerepelt, a tagok azt sem tudták mi a feladatuk. Egyetlenegy személy nyakába sózták az egész szervezet vezetését, aki aztán nem sokat törődött a CSISZ szervezettel. Így aztán a fiatalság irányítás nélkül semmit sem csinált. Munka után beültek a kocsmába és ott a cigarettafüsttől homályos helyiségben töltötték el az Idejüket. Így ment ez egyhangúan estéről estére, mígnem a közelmúltban egyszer mégiscsak történt valami. A falu fiataljai közül néhányan már több helyen megfordultak és látták, hogy egyes községekben milyen szép kulturális tevékenységet fejt ki a CSISZ. Miért ne lehetne ezt Hrusovban is megtenni? — ütött szöget Kovács Jóska fejében a gondolat. Hiszen a lehetőségek itt is megvannak, csak élni kell velük. Tervét elmondta barátjának Páll Péternek, akiknek szintén tetszett az a javaslat, hogy szervezzék meg a fiatalságot és fejtsenek ki valamilyen kulturális munkát. Elhatározásukat tett követte. Karácsony előtt egy héttel összehívták a maroknyi fiatalságot és közölték velük elhatározásukat. Mindnyájuknak tetszett az ötlet, hogy Szilveszterre betanulnak egy színes, vegyes műsort. A műsorba bekapcsolták azokat a fiatalokat is, akik az iskolából hazajöttek téli szünetre — így a szereplők kérdése is megoldódott. Mint mindenütt, a kezdet itt is nehéz volt. De az akarat ezt a nehézséget könnyen legyőzte. Naponta háromszor próbáltak, mert az idő sürgetett. A fiatalok örömmel próbálták, mert érezték, hogy csák mindnyájuk akaratéval, szorgalmával tudják eléfttl a céljukat. Kovács Jóska és Páll Péter bíztatta a fiatalokat — ez erőt öntött beléjük. A két lelkes szervező is minden percét feláldozta a műsor sikeréért. Az előadás napján a nagy művelődési otthon színültig megtelt közönséggel. A szereplők még gondolni sem merték, hogy ilyen nagy lesz az érdeklődés a műsor iránt. Nagy volt az izgalom, mert sokan voltak olyanok, akik csak először léptek színpadra közönség előtt. Felgördült a függöny és a falu népe minden gondját, baját elfelejtette örömében. Egész idő alatt vidáman kacagtak, tapsoltak a jobbnál jobb műsorszámok láttán. Jól szórakozott a falu lakossága és amikor végétért a műsor, nem győzték dicsérni a fiatalokat. Büszkeség töltötte el a szülőket. Lám, a mi fiataljaink is tudnak valami szépet és hasznosat csinálni, nemcsak kocsmázní. A fiatalok a nagy sikertől fellelkesülten, mindjárt máspap megválasztották az új CSISZ vezetőséget, az- élen Kovács Józseffel, a műsoros est kezdeményezőjével. A hrusovi fiatalok rádöbbentek arra, hogy közös akarattal, összefogással Körtvélyesen is sok mindent meg lehet oldani. Zs. S. A madari kisdiákok örülnek az új tanítónéninek. Büszkék is ám rá! (A szerző felvétele) A kis tanítónéni belopódzik az emberek szívébe. S ma még nem, de talán holnap... igen, talán majd holnap, vagy az is lehet, hogy valamelyik este, amikor a nebulók ákombákomjai közé rajzolgatja a rend piros vonalát, akkor... rádöbben majd, hogy az 6 szíve is valami nagyon rejtélyes, titkos módon megtelt az emberek virágtekintetével. A tél, az a viharok, hóförgetegek hazája... A frissen hullott hóban új utakat taposnak az emberek. Keskeny, lábnyomnyi ösvényeket. De igaz az, hogy ezek az ösvények találkoznak. Az utak szélesednek.. s aztán, igen aztán már nem fújja be őket a hó. Polák Imre Akik szeretnek szavalni A sahi Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában a közelmúltban szavalóversenyt tartottak. Összesen tizenketten vettek részt a versenyen. Az első Szabómihály Borbála, a IV. osztály tanulója lett. Magyar, szlovák és orosz verseket szavaltak. Mindé» azt mutatja, hogy az irodalmi kör jól működik, s dicséretet érdemelnek a kör vezetői; Makrai Miklósné és dr. Hunöík László. Az irodalmi kört különösen a felsőbb osztályosok nagyon szívesen látogatják. A kör további munkájához sok sikert és a szavalóknak még több jól sikerült szavalóversenyt kívánunk! Kajtor Pál (ZselovceJ 1883. Január 27. mint beteg 7
