Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-06-30 / 52. szám
oto U ■c 0 SC c t-Olyan hideg a téli hajnal, hogy a holdvilág is szinte megfagyott. Az ablakokat ellepték a hazug szépségű, mesés jégvirágok. A fák zörgő ágai dideregve kapaszkodtak egymáshoz; olyanok, mint a hűtlen hitvesek. Semmi meleget nem adhatnak egymásnak. Fogvacogva virrasztónak a meztelen csillagok. A koránkelö emberek bajszára fagy a lehelet. Fodor Józsi bácsinak sem nagyon ákaródzott hát ott hagyni a jó, meleg ágyat —. de a kötelesség — az kötelesség. Napok óta fát fuvaroznak az erdőből. Most is odakészül. Az udvaron este óta pöfög a traktor. Ebben a nagy hidegben szüntelenül járatni kell. Különben nincs isten, aki reggel begyújtsa. Józsi bácsi - mint mindig - most is katonásan felöltözködött, megnyalintotta a fonott üveget, falatozott egy kicsit a bicska hegyiről, s halk léptekkel - nehogy Marika is felébredjen - óvatosan kilépett a téli hajnalba. — Aztán nagyon vigyázzatok — szólt még utána az ajtócsukó asszony. Intett, hogy jó -, nagyon fog vigyázni. Pokrócot tett az ülésre, s egyszer-kétszer jól megnyomta még a gázpedált, s lassan kifordult a jégkabátos útra. A pótkocsi csörömpölve, haragosan sietett utána. A hídon lelassított, majd megállt. Bezörgetett a Szabó fiúnak, aki a szilveszteri bál óta gyakran járt az udvarukba. A legény persze csak akkor ugrott ki az ágyból, de néhány perc múlva már fel is ült mellé a kis ülésre. — Jóreggelt — mondta kissé röstellkedve, mint aki szégyenli, hogy kiszolgált katona létére nem tud pontosan felkelni. — Jónapot - viszonozta némi kis célzással is a traktoros. - No, kapaszkodj csak erősen, mert hosszú út áll előttünk. Kétszer szeretnék fordulni. S fürgén nekilendültek a csikorgó pirkadatnak. A mező hófehéren feküdt előttük. Még a fákat is gyönyörbe öltöztette a kegyetlen, gyilkos februári tél. Fehér volt óz ég, fehér volt az út, és fehérek voltak még a hajnali gondolatok is. Ám ahogy két ágaskodó fűzfa között világosodni kezdett a meszszeség, Józsi bácsi szemén is valami különös fény kezdett derengeni. — Lám, most olyan a határ, mint tíz-egynéhány évvel ezelőtt. A hó alatt az ember még most is jobban el tudja képzelni a nyílegyenes barázdákat, mint nyáron, amikor kalászrengeteget táncoltat itt a júliusi szél. Nem azért jutott ez most eszébe, mintha a közösben rosszabb sora lenne, mipt volt régen - hanem azért, mert az embernek nemcsak esze, hanem szíve is van. Nem azt-a három holdacskát fájlalja, hanem azokat az emlékeket, amelyek minden rögéhez hozzákötötték. Világosodik. A redók jobban látszanak barna homlokán. — Az elsők között volt, akik aláírták a belépési nyilatkozatot. Igaz, hogy három éjjel nem aludt utána, de aztán elcsitította a szívét, s megparancsolta magának, hogy csak az eszére hallgasson. Rövidesen megbarátkozott a gépekkel is, s traktoros lett belőle. A gyeplő után egy ideig ugyan szokatlan volt még a kormánykerék, dehát azért ember az ember, hogyha egyszer valamit elhatároz, hát annak ura is legyen. Kis domb következett Egyesre kapcsolt, s félkézzel cigarettát dugott a szájába. Mire az erdőbe értek, feljött a Nap. Körösköriil úgy csillogtak a fák, mint a köszörült kristályok. Az ébredő szél fényes hószikrákat fuvintott alá a legfelső ágakról, s azok úgy sziporkáztak, ragyogtak a két ember fölött, mintha az erdő tündérei gyémántport' szórtak volna a napsugárba. — No, melegedjünk meg egy kicsit —, mondta az egyik havas ember. — Az bizony jó lesz -, válaszolt a másik, aki éppen szembefordult a hideg Nappal. S néhány perc múlva csapkodó rózselángban forgatták gémberedő kezüket. Hunyorogtak, beszélgettek. — Láttad-e a televízióban azokat a korcsolyásokat? — Láttam. — Tetszett? — Tetszett! — Hm. Hát te is beleesté’" — Mibe? — Hát Marikába. — Melyikbe?! — Hát a Kiliuszba. — No én nem. Van nekem más Marikám. — Akkor jó. Kezdhetjük. — Mit? — Hát a rakodást. Serényen nekifogtak. Olyan gyorsan dolgoztak, hogy még a Nap is csodálkozva nézte őket. Pedig inkább melegítenie kellett volna. Egy-kettőre elkészültek. Jó fából könnyű rakodni, így hát amikor a delet harangozták, már ók is otthon kanalazták a forró levest. Mire másodszor az erdőbe értek, már a fogatosok is megrakodtak. Négy szekér csikorgott a párát lihegő lovacskák után. A kocsisok gyalog kocogtak a gyeplő végén. A kaptató derekán azonban megbomlott a rend. Czakó János szekere megfarolt, s lecsúszott az útról. A két tapasztalt állat megsejtette a bajt, s nagy akarással máris visszatéríteni próbálták a rakoncátlan szekeret. Nem sikerült. — Csillag! Gólya! Aztán megint erősebben: - Gyí, te Csillag! Cojde Gólya! — s jól megsuhogtatta az ostort. Húzták is szegény állatok, de a patkó nem fogott rendesen, s a Csillag kétszer is térdre esett. Párja, az okos szemű Gólya is megrémült a nagy hűhótól, s összevissza táncolt az istrángok között. János elvesztette maradék türelmét is, s alaposan végigvágott a hátukon; - Gyí, az anyátok keserűit! Ekkor már hárman is segítették a nyugtalankodó állatokat, de eredménytelenül. Az erős rángatástól az egyik istráng elszakadt, s a szekér még jobban megbillent. Ekkor ért oda a traktor. Józsi bácsi — akinek valamikor szintén délceg lovak jártak ki az udvarából - nyomban megértette mi történt. Szerette az állatokat, különösen a szép lovat. Büszke is volt jó járású lovaira, mint a vénember az ifjú feleségére. Persze, hogy rögtön a lovak pártjára állott. Már messziről rákiáltott a káromkodó Jánosra. — Hagyd csak — majd mi segítünk! — s máris ott termettek, hogy küllőt, lőcsöt fogjanak. Persze, hamarabb az istrángot kellett megjavítani, s úgy kezdhették a munka nehezét. — Gyi, te Csillag! — bíztatta őket ismét János. A Gólya meg a Csillag azonban elveszítette józanságát, s összevissza kapkodták már a rudat is, s végül még az egyik nyakló is elszakadt. Czakó erre ostornyéllel válaszolt. Szegény állatok kétségbeesve toporzékoltak — s a Csillag fájdalmában panaszos hangokat hallatott. — Hagyd abba! Azonnal hagyd abba! — Nem én, az annyaistenit! Agyonütöm rögtön ezt a dögöt!- Ágyon én téged, te gazember! - kiáltott rá a traktoros - s egy durva mozdulattal kicsavarta a dühöngő kocsis kezéből a csombékolt, ostort. Kis ideig farkas-szemet néztek, s újra kilobban belőlük az indulat. Dulakodni kezdtek.- Menj a traktorodhoz! Semmi közöd hozzám!- Sehová nem megyek! Megparancsolom, hogy n2 nyúlj a lovakhoz!- Te parancsolsz nekem? Te? Hát mi jogon? Hát mi vagy te? Elnök vágy csoportvezető?- Hallgass! És pusztulj innen! Takarodj! Még a hangodat sem akarom hallani! A többiek közéjük álltak, s azt tanácsolták Jánosnak, hogy hagyja a lovakat most Józsi bácsira. Így hát elcsendesedett. Fodor pedig óvatosan egyenesbe húzta a rudat, megigazított a tartóláncot, s közben halkan, megnyugtató hangon beszélni kezdett a két remegő jószághoz,- Csillag, no-no-no, hát ne bolondozz! Hó-ha-hó, Gólya! Hát miféle dolog ez? S duruzsolt, egyre csak duruzsolt, beszélt a fülükbe, mint ahogy régen csinálta, ha elakadt a sáros dűlőben. Megsimogatta a Csillag tomporát, megveregette a Gólya széles sziigyét, amelytől azok szemlátomást lecsillapodtak, s meg is nyugodtak. Megjavították a szakadt hámot, s mint ahogy várható volt, ekkor már alig-alig kellett segíteni a szekér kiemelésében. Szinte futva értek fel a tetőre. Onnan kiáltotta vissza a Szabó fiúnak: - Hozzad a traktort! - S ö pedig felült a nyikorgó szekérre. Olyan büszkén és boldogan ült ott, mintha sohase lett volna hajtási engedélye. — Csillag! Gólya! — mondta itt-ott biztatóan az emelkedők előtt, s a két lovacska, mintha megértette volna - mintha megérezte volna, hogy most csakugyan ember ült a bakon, egyszer sem állt meg hazáig. Amikor a második öl szénát szórta a jászolba, a Csillag óvatosan, barátságosan hozzádörgölte bozontos homlokát. 4—*GÁL SÁNDOR: PERC Tornyok alatt néma szomorúság mintha a keresztek árnya lassan lekopna az utcakövekről Ki hisz ki tud még hinni s miben higyjek ha a kedvesem is a barna éjszakát járja Kávéházak ablaka ragyog Kaiba kiáltás repül az éjszakába s verődik emelettől emeletig U(uttumtis fárdhs1 • A Szlovák Nemzeti Színház Kisszínpadának pantomim-csoportja több külföldi mlamba kapott meghívást. Augusztusban és szeptemberben három hétig vendégszerepei Bulgáriában, majd pedig Romániában, és Magyarországra megy A fiatal művészegyüttesnek ez lesz az első külföldi turnéja. • A nyugat-németországi Brémában megrendezett nemzetközi naptár szépségversenyen 18 ország vett részt, 400 kiadvánnyal. • A térkép állítólag utolsó „fehér foltjának“ felkutatására indult há“rom amerikai. Ez a terület a perui Andokban, Limától mintegy 400 kilométernyire keletre elterülő 4000 négyzetkilométernyi dzsungel-vidék, amelyben 300 év óta az indiánok sem jártak. • Az 1964-ben rendezendő zenei versenyek közül hármat szentelnek a komponistáknak: az áprilisi nápolyi és a májusi merlingei versenyt, ahol zongora triókkal, továbbá a szeptemberi hegeit, amelyen vonósnégyesekkel pályázhatnak 50 évesnél fiatalabb zeneszerzők. • Pablo Casals, a 86-éves csellóművész az utóbbi években komponált számos szimfóniájának, kórusmüvének és vonósnégyesének a partitúráját elküldte Barcelonában lakó fivérének azzal a meghagyással, ' hogy életében egy sem tehető közülük közzé. • Filmezés közben fejjel rohant a zárt ajtónak Bob Hope, hollywodi vígjáték-színész. Az ajtónak az érintésre szét kellett volna esnie Bob Ettől a puha érintéstől olyan felemelő szép ér- Hopet agyrázkódással kórházba szálzés töltötte el az egész testét, mint amikor először htották. Eltévesztette az ajtót. ült a traktor nyergébe; - csak ez sokkal mélyebb. « A Nemzetközi Filmhíradó Szövetsokkal melegebb volt. Egyenesen a szívét melegí- ség Rómában tartotta évi közgyűlését. tette. a tisztújítás során a francia Merkan- Csillag! Csillag! - suttogta szinte áhitatosan. ton-t választották elnökké, alelnökök: S mivel azt hitte, hogy senki nem látja; egy pilla- dr. Sopornyi János, a Magyar Filmhírnatra átölelte a Csillag meleg nyakát. adó főszerkesztője és a svájci Moreau S úgy érezte, végleg hazaérkezett... lettek. A nagymegyeri 12-éves iskola énekkara He], halaszok, halaszok ... című tancfeldolgozast az izsaiak sikeresen mutatták be. Éneklő Csallóköz A kolozsnémai sziget az utóbbi években aligha tartott egyszerre anynyi embert a „hátán“, mint az elmúlt vasárnap. A csallóközi rónaság minden részéről idesereglettek a dolgozók, hogy egy kellemes vasárnapot töltsenek el a CSEMADOK dal- és táncünnepélyén. A dunaszerdahelyi és a komáromi járások közös rendezvénye azt igazolta, hogy a járási szervek is tudnak nagyszabású akciókat szervezni. A Dunával körülölelt szigeten sokoldalúan törődtek azzal, hogy a felnőttek, gyerekek egyaránt jól érezzék magukat. A sétahajózás, körhinta, hullámvasút és más szórakozási lehetőségek sokáig élnek a legkisebbek emlékezetében. A férfinép bizonyára a kitűnő halpaprikásra, nyárson sült halra és a hűs fák árnyékában eltöltött poharazgatásra, beszélgetésre, itt-ott nótázgatásra emlékszik vissza szívesen. Fiatalok százai kéz a kézben szerelmes szívvel sétálgattak, gyönyörködtek saját árnyékukban a simán tovasikló Duna vízében. Nem véletlen, hogy az egész nap túlnyomó részét kitöltő szórakozást említem elsődlegesnek. A rendezők javára írandó, hogy nem a végnélküli műsorra helyezték a fösúlyt, hanem a sokoldalú szórakozási lehetőségre Ezzel nem akarom leértékelni a nép művészeti bemutatók jelentőségét Viszont, főleg a központi rendezvé nyék végnélküli műsora fárasztó a közönségre, szereplőkre és szervezőkre egyaránt. A műsor Kolozsnémán népi táncokból, szólószámokból állott. Sajnos, énekkar mindössze egy, a nagymegyeri 11 éves iskoláé szerepelt a műsorban. Ezzel szemben túl sok volt a szavalat, amely szabadtéri színpadon kevésbé érvényesül. Táncban gazdag volt a műsor. Üj tánc-csoportokkal is találkoztunk a kolozsnémai színpadon. A vereknyeiek, a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Technikum és az ímelyiek sikeresen mutatkoztak be. Nagyon kedves volt a búcsi óvodások műsora is. örvendetes, hogy a csallóközi együttes fiatalított gárdája is sikeresen mutatkozott be és az is, hogy Csík Jánost újra hallottuk énekelni. A kellemesen eltöltött nap után is az öreg emberi elégedetlenség furkált. Az itt-ott elhangzottak alapján felvetem, hogyan lehetne még nagyobbszabásúvá tenni a csallóköziek találkozóját? Minden bizonnyal még érdekesebb, hasznosabb lenne az ilyen ünnepség, ha egyben nagyszabású mezőgazdasági kiállítást is szerveznének. A mezőgazdasági termékek kiállítása mellett jó lenne ott látni a szövetkezeti sátrat is. Csallóközben egyre több helyen foglal hont a szőlőtermelés. Minden bizonnyal szívesen venné a közönség, ha végigkóstolhatná á kelémes ízű csallóközi borokat. A kolozsnémai sziget természet adta zépsége is vonzza az embert. De ha négis sokoldalúbbá tennénk az ilyen alálkozón a hasznos látnivalót, vonzóbbá a műsort, sokoldalúbbá a szórakozási lehetőséget, a CSEMADOK legnagyobb rendezvényével, a gombaszögivel is vetélkedhetne. —tő— A csallóközi együttes a Szatmári Csárdást táncolta. Sül az ínyenc falat
