Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-06-19 / 49. szám
Hulladékvizek tápanyagával növeljük a talaj termöerejét A mezőgazdasági termelés emelésének egyik legfőbb eszköze a növénytermesztés belterjességének növelése, a hektárhozamok fokozása útján. Csehszlovákia Kommunista Pártja XII. kongresszusa határozatot fogadott el, amelynek alapján 1970-ig mezőgazdaságunkat az ipar színvonalára kell emelnünk. Pártunk Központi Bizottsága megmutatta a lehetőségeket és módszereket is, amelyek életbeléptetésével ezt a feladatot teljesíthetjük. Mindenekelőtt teljes mértékben ki kell használni a mezőgazdasági talajterületet, fokozni kell annak termőerejét, továbbá ügyelni kell a helyes vízgazdálkodásra, a komplex gépesítés és a kemizálás bevezetésére, a termelés szakosítására stb. A talajerő fokozásával és a vízgazdálkodással kapcsolatban szeretnénk felhívni a figyelmet a trágyázó hatású hulladékvizek kihasználásának lehetőségére. Főként a cukorgyárak, a keményítőgyárak, lenfeldolgozó üzemek, szeszgyárak, sörgyárak, tejüzemek, húsfeldolgozó üzemek, valamint a városi csatornarendszerek hulladékvizére gondolunk, amely jelentős menynyiségü tápanyagot tartalmaz. A hulladékvízben található tápanyagok átlagos mennyisége: Az 1000 m3 hulla- Hulladékvíz dékvízben található forrásai tápanyagok átlagos mennyisége kg-ban _______________________N P,05 K2Q Városi lakótelepek 80 20 60 Lenfeldolgozó üzemek 80 100 250 Vágóhidak 290 100 140 Szeszgyárak 155 105 505 Cukorgyárak 30 10 50 A hazai és a külföldi tapasztalatok is bizonyítják, hogy a hulladékvízzel végzett öntözés igen gazdaságos. Ugyanis az öntözés termésfokozó hatását a vízben lévő tápanyagok lényegesen növelik. (Ezen kívül a hulladékvíz különféle mikroelemeket is tartalmaz, amelyek fokozzák a talajparánvok működését.) A hulladékvíz mezőgazdasági célokra való felhasználása egyidejűleg lehetővé teszi a folyók medrének tisztításával kapcsolatos problémák megoldását is, mivel a hulladékvizeket mindenütt a folyókba vezetik le. így egyrészt elejét vesszük a folyóvíz szennyezéséből származó veszteségeknek és károknak, ugyanakkor növeljük a mezőgazdasági termelést is. Ha a Szlovákiában rendelkezésünkre álló városi hulladékvíznek csupán a 30 %-át használnánk ki, akkor is 1975-ig körülbelül 9100 hektár öntözését valósíthatnánk meg, s az öntözött terület országos méretben elérné a 40 000 hektárt. Ezzel a talajba körülbelül 29 200 tonna tiszta nitrogént, 7300 tonna tiszta P2Os-ös és 21 900 tonna tiszta KjO-t juttatnánk. A Bratislavai Öntözőgazdálkodási Kutató Intézet számításai szerint csupán egyetlen, 400 tonna kender feldolgozására épített üzem hulladékvizének felhasználásával körülbelül 100 000 m3 öntözővizet nyernénk, amely 8000 kg N-t, 10 000 kg P2Og-öt és 25 000 kg K20-t tartalmaz tiszta tápanyagokban. Ha a lenfeldolgozó üzemek hulladékvizét vesszük tekintetbe, ahol az áztatás művelete és a hulladékvíz összetétele hasonló a kenderfeldolgozó üzeméhez, akkor Szlovákiában a hulladékvíz mennyisége eléri a 800 000 m3-t, ami tiszta tápanyagokban 64 000 kg N-t, 80 000 kg P205-öt és 200 000 kg K20-t képvisel. Ez a mennyiség, ha hektáronként 200 kg tiszta tápanyagot számítunk, 1720 hektár trágyázására elegendő. A mezőgazdaság céljaira alkalmas ipari hulladékvíz kihasználásával 6700 N-t, 3000 tonna P2Os-öt és 10 500 tonna K20-t nyerhetnénk tiszta tápanyagokban. Tehát az ipari hulladékvíz és a városok csatornarendszeréből származó hulladékvíz felhasználásával összesen 78 600 tonna tiszta tápanyagot nyernénk, ami 720 000 hektár mezőgazdasági terület trágyázására elegendő (körülbelül egy kerület átlagos mezőgazdasági talajterülete), s így hektáronként 109,2 kg tiszta tápanyagot juttathatnánk a talajba. Ezeknek a tápanyagforrásoknak a felhasználásával Csehszlovákiában 11 kg-mal növelhetnénk az átlagosan egy hektárra eső tiszta tápanyagfogyasztást. Ez a lehetőség még szembetűnőbbé válik, ha az említett tiszta tápanyagmennyiséget néhány növénytermesztési és állattenyésztési termékre számítjuk át. A csehszlovák szabványok szerint az így szerzett tápanyagok 600 000 tonna kukorica, 300 000 tonna burgonya, 600 000 tonna évelő takarmány és 1 millió tonna cukorrépa előállítását tennék lehetővé. A mi számításaink szerint (1,30 zabegység szükséges egy liter tej előállítására és 6 kg zabegység 1 kg vágósertés előállítására) ez a takarmánymennyiség 434,6 millió liter tej és 148 000 tonna vágósertés előállítására elegendő. Mivel a hulladékvizek nitrogén, foszfor és kálium aránya rendszerint kedvezőtlen (1:0, 29:0, 89) szükségessé válik — főként alacsonyabb foszfortartalom esetén — a hulladékvíz műtrágyákkal való gazdagítása olyan mértékben, ahogyan azt a hulladékvíz forrás figyelembevételével és a tápanyagarány alapján szükségesnek látjuk. Amint látjuk, a talajerőfokozás és a mezőgazdasági termelés növelése terén még nagyon sok lehetőség és tartalék kínálkozik, amelyet eddig nem használtunk ki kellőképpen. Lengyelországban, a Német Demokratikus Köztársaságban és a Szovjetunióban nagy figyelmet .fordítanak a hulladékvizek kihasználására. Például a Német Demokratikus Köztársaságban az 1957-ben öntözött 25 200 hektárnyi területből 18 800 hektárt hulladékvízzel öntöztek. A távlati tervek szerint a Német Demokratikus Köztársaságban az öntözött területet 434 400 hektárra növelik, s ebből 199 600 hektárt, vagyis az öntözött terület 45,9 százalékát hulladékvízzel akarják öntözni. Tekintettel mezőgazdasági talajterületünk alacsony termőerejére a mezőgazdasági termelés fejlesztésének egyik döntő feladatát a talajerőfokozás képezi. Ez a tény, valamint az is, hogy aránylag igen korlátozott a földalapunk és nehezebb talajművelési feltételekkel rendelkezünk, arra int, hogy állandóan növeljük a talaj termőerejét. Ennek érdekében teljes mértékben ki kell használnunk mindazokat a forrásokat, amelyeket a talajerő fokozásra irányuló beavatkozások keretében felhasználhatunk. Ezért azoknak az üzemeknek a tervezésekor, amelyek hulladékvizét mezőgazdaságunkban öntözésre felhasználhatjuk, figyelembe kell venni ezt a körülményt is és a hulladékvíz kihasználását bele kell foglalni az üzem építési tervébe. A már működő üzemek esetében is mérlegelni kellene az ilyen berendezések utólagos kiépítésének lehetőségét. Példaként megemlíthetjük a diószegi kenderfeldolgozó üzem példáját, ahol a helyi szövetkezettel karöltve 250 hektárnyi területen építik a hulladékvíz felhasználására tervezett öntözőberendezést. Ebben az évben 100 hektárnyi takarmányvetést öntöznek a farmmenti takarmányos vetésforgó keretén belül. Az ő tapasztalataikból kiindulva lássunk hozzá több hasonló öntözőberendezés építéséhez. Természetesen a hulladékvizek felhasználása a mezőgazdasági termények öntözésére egész sor megoldásra váró kérdést vet fel. Meg kell oldanunk a hulladékvíz kezelésével és szállításával kapcsolatos kiadások fedezésének módját. A hulladékvíz helyes kihasználása az üzemek fekvésétől is függ. Továbbá össze kell hangolni a hulladékvízforrás nagyságát és az öntözésre kiválasztott terület kiterjedését, valamint az öntözött talajterület állapotát és minőségét. Több kísérleti létesítmény felépítésére lesz szükség, amelyek segítségével kisebb mértékben és különböző talajfeltélelek között tapasztalatokat szerezhetünk a hulladékvizek felhasználásával. Itt kísérhetnénk figyelemmel azt is, milyen módszerek felelnének meg legjobban a hulladékvizek tisztítására, milyen hatással van az öntözés a talaj állapotára és nedvességtartalmára, megállapíthatnánk az öntözőadagok időbeni eloszlásának helyes mértékét, a hulladékvízzel történő öntözés technikáját; megoldhatnánk a higiéniai kérdéseket, az így öntözött mezőgazdasági termékek ökonomikáját és agrotechnikáját. Az említett feladatok megoldásához mind a kutatóintézeteknek, mind a hulladékvizek szállítóinak és átvevőinek hozzá kell járulnia. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban ki kell dolgozni az ipari és a városi hulladékvizek felhasználására építendő öntözőberendezések távlati tervét. A hulladékvizek kihasználásának és a folyóvizek tisztításának kérdését nálunk még nem oldottuk meg kielégítően. Tekintettel azokra a nagy tartalékokra, amelyek rendelkezésünkre állanak, több figyelmet kell fordítanunk ezeknek a kérdéseknek a megoldására, hiszen a mezőgazdasági termelés fokozására ki kell használnunk minden rendelkezésünkre álló lehetőséget. Stepanovic Milan, mérnök, Lietava Ján, mérnök, a SZNT tervező-bizottságának dolgozói 1963. június 19.
