Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-06-16 / 48. szám
Kukoricaproblémák S&gieiSiilB^S!BBBBBBBB«SBBBBBBBflBKBBBBflBBBBBBBBBBBaBBa A keletszlovákiai síkság déli részén kedvezően hatnak a kukoricatermesztésre az éghajlati és talajviszonyok. Gazdasági jelentőségét tekintve — mint leghatékonyabb takarmánynövény — termesztése az állattenyésztés fejlesztésének előfeltétele. Vetésterülete állandóan bővül, hiszen meggyőződtek róla nemcsak a szövetkezetek és állami gazdaságok vezetői, hanem a dolgozók is, hogy kukoricából legnagyobb mennyiségű és legjobb minőségű takarmányt lehet elérni. Azok a mezőgazdasági üzemek, melyek nagyobb figyelmet szenteltek a kukorica termesztésének, rövid időn belül megoldották a takarmányalap biztosítását. A trebisovi járásban sok Olyan szövetkezet van, ahol a kukorica termesztésével oldották meg ezt a kérdést. A pólyáni, leleszi, nagykaposi, nagygérési és még sok más szövetkezetben, amikor látták az állattenyésztési termelés állandó növekedését, nagy megelégedéssel nyugtázták a kukoricatermesztés érdemeit. A jó minőségű takarmányok rendszeres és egyenletes adagolásával minden termékféleségből elérték a tervezett mutatókat, és ez tette aztán lehetővé az eladási terv egyenletes teljesítését. Nagyon helyesen abból indultak ki, hogy melyek azok a módszerek, amelyeket (ez ideig ugyan még nem nagyon alkalmaztak) a járás sajátos körülményei között alkalmazni lehet. Értékelték a kuokricatermesztés terén szerzett eddigi tapasztalataikat és azoknak a mezőgazdasági üzemeknek a tapasztalatait, amelyek az új technológiát alkalmazták. Míg tavaly a kukorica vetésterülete alig haladta meg szénné a 7000, silóra a 4000 hektárt, az idén már szemeskukoricát 7770, silókukoricát pedig 4865 hektáron termesztenek. Termesztésére az eddiginél jobban megválasztják a talajt. Az új technológia alkalmazása is nagyobb méretben jut érvényre, mint az előző években. A négyzetes-fészkes vetést 2830 hektáron végezték. A kistárkányi szövetkezet például a szemre termesztett kukoricánál ezt a módszert alkalmazta mind a 95 hektáron. Járási méretben agrotechnikai tervet dolgoztak ki, amely a talajelőkészítéstől egészen a betakarításig meghatározza mindazokat a módszereket és teendőket, amelyeket a mezőgazdasági üzemeknek meg kell valósítaniuk a kukorica hozamának növelése céljából. Ami a kukoricatermesztéssel járó munkák megkönnyítésére való törekvést illeti, ebbe a múlt évhez viszonyítva, komoly munka csúszott be. A járás területén 2808 hektáron kellett volna vegyszeres gyomirtást végezni, de 1200 hektáron kezelték a kukoricát vegyszerrel. Mért csúszott be a hiba? A szükséglet szerint betervezett vegyszereket nem kapták meg. Amit meg is kaptak, több esetben későn, mikor a kukorica már el volt vetve. Az is megtörtént, hogy a gyomirtószert olyan szövetkezetek kapták, melyek azt még nem használják, viszont azok a szövetkezetek, melyeknek az agrotechnikai tervükben a vegyszeres gyomirtás szerepel és már több éven át alkalmazták ezt a módszert, nem kaptak semmit. A terebesi járásban vannak olyan szövetkezetek, ahol nagyban termesztik a kukoricát, többek között ilyen a nagygérési szövetkezet is. A szövetkezet szakemberei ma már úgy nyilatkoznak a kukoricatermelésükről, mint a gabonatermesztés alapjáról. Míg kezdetben a félreeső parcellákon termesztették a kukoricát, ma már termesztésére a legjobb minőségű talajt választották ki. A mélyszántást ősszel végzik és vele istállótrágyát juttatnak a talajba. A tavaszi talajelőkészítést szakszerűen végzik. Vetésnél a négyzetes-fészkes módszert alkalmazzák. Tavalyelőtt először végeztek vegyszeres gyomirtást, amely egy év alatt bebizonyította hatását és nagyon bevált. A múlt évben is ezt a módszert alkalmazták és elérték hektáronként 90 mázsát csövesen. A többi parcellán jóval alacsonyabb volt a hozam. Miért? Erről a szövetkezet elnöke, Demeter Sándor így nyilatkozott: — Minden munkát éppen úgy elvégeztünk, mint a többi dűlőn, csak vetéssel késtünk, és ebben látjuk a hibát. Az idén 225 hektáron termesztenek szemre, 80 hektáron pedig silózási célokra kukoricát. Ez évi tervükben csorba esett, s nem úgy sikerül minden, mint ahogy azt terveztek. Ügy tervezték, hogy ez éven 200 hektáron kezelik a kukoricát vegyszerekkel. Elérkezett a vetés ideje, de a gyomirtószernek híre-hamva sem volt. Az idő sürgette a munkálatokat, így kénytelenek voltak elvetni vegyszer nélkül. A munkafolyamatokban változást kellett eszközölniük. A növényápolást kézzel kellett végezni és a munkaegység sem volt kézierőre tervezve. A vezetőség meghányta-vetette a dolgot, és arra a megállapodásra jutott, hogy a 225 hektárt felparcellázzák. Nem volt sok idő a gondolkodásra. Minden dolgozó becsülettel látott a munkához. Nem hagyták, hogy a gyom elnyomja a kukoricát. Kidolgoztak egy tervet, amelyben meg határozták a munka utáni jutalmazást az egyéni érdekeltség alapján. A kapálást már elvégezték. A kapálást követően ammóniát dolgoztak a talajba gáz formájában. Valóban szépen díszük a nagygérési szövetkezet kukoricája. Bizakodóan várják az eredményt, mely a jó munka után bizonyosan nem marad el. A betakarításhoz van 3 kombájnjuk, amelyekkel már két éven keresztül eredményesen dolgoztak. A trebisovi járásban vannak azonban olyan szövetkezetek is, ahol nem az új munkamódszerek bevezetésében látják a kukorica hektárhozamának növelését. A bácskai szövetkezet kukoricaszárítóján a következő feliratot olvastam: „A szántóterület 20 százalékán termesztünk kukoricát!“ Jó helyen járok, gondoltam, itt megtalálom azt, amit keresek. Ezek az emberek biztosan nagy szakértők a kukoricatermesztésben. Később aztán megtudtam, hogy korántsincs úgy, mint ahogy azt az ember gondolná. Tavalyi hektárhozamuk szemeskukoricából 37 mázsa volt átlagosan. Szőke elvtárs, aki ez éven irányítja a növénytermesztést, nincs megelégedve az új munkamódszerekkel, amelyet a szövetkezet már két éven keresztül alkalmazott. Például a négyzetes-fészkes vetéssel, valamint a vegyszeres gyomirtással. De nem az új munkamódszerekben keressük a hibát, hanem hogy miképpen alkalmazták azt a bácskai szövetkezetben. Milyen hátrányok keletkeztek helytelen alkalmazásából. A múlt éven a négyzetes-fészkes 'vetést alkalmazták, és amint az nyilvánosságra került, valamilyen felelőtlen egyént ültették a traktorra, aki nem gondolt arra, hogy milyen kárt okozhat a szövetkezetnek, ha nem vezeti egyenesen a gépét. És a baj bekövetkezett. Amikor a kukorica kikelt, görbék lettek a sorok, géppel nem lehetett kapálni és kézi ápolásra szorult. Vegyszeres gyomirtást is végeztek az egyik parcellán. Hogy csinálták, mint csinálták, pontosan maguk sem tudják. A vegyszer nem fejtette ki hatását és a gyom továbbra is nőtt. Ezt a táblát a következő évben bevetették árpával. A növény persze nem fejlődött, csak sárgult, minden nap kevesebb volt, s a végén tel-Nyolc ventilátorral szárítják a takarmányt A nádszegi szövetkezetben Juhos Dezső főagronőmus és Sándor Vilmos mechanizátor jól megszervezte a takarmánybegyüjtést. A hereféléket éjjel is hordták, hogy ne törjön le a levele. Három rendsodróval és két gyűjtőgéppel dolgoztak, 14 lófogat is segített. A begyűjtött takarmányt 8 ventillátorral szárítják. A szövetkezet gondosan készül az aratásra is. Százötven hektár zabból kiirtották a vadrepcét, öt kombájnból már négy üzemképes és a rendrakók is készenlétben állnak. 780 hektár gabonájukat is bizonyára olyan sikerrel gyűjtik be, mint a takarmányféléket. b—k Jesen kiveszett. Pedig ahol szakszerűen végzik a gyomirtást, meggyőződtek előnyeiről. A bácskai szövetkezetben sem ártana, ha ezeket a munkamódszereket helyesen érvényesítenék. Ideje volna már a szövetkezetben műtrágyaszóróval vetni a műtrágyát. Már lett volna alkalmuk vásárolni. Egy kis szervezési munka, s máris minden másképpen lenne. A közel 1000 hektáros szövetkezetben munkaerő-hiány van, — mégsem gondolkoztak el rajta, hogyan oldják meg ezt a problémát. Nem ébredtek még tudatára még annak, hogy egy női munkaerő képtelen két hektárt kapálni úgy, hogy az agrotechnikai határidőn belül el legyen végezve. Hogyan örültek az asszonyok, amikor géppel ültették a palántát. Egymás között beszélgették, hogy „milyen jó lenne már ha más munkákat is géppel végeznénk. Megszabadulnánk attól a kimerítő munkától“. A bácskai szövetkezet vezetősége tanulhatott a múlt hibáiból eleget. Az új munkamódszerek bevezetésétől nem kell idegenkednünk. Ésszerű alkalmazásuk változást jelent majd a szövetkezet termelésében és végre megoldják vele a munkaerő-hiány kérdését. ^ Jablonci Lajos l.l » i «■ « t á t «, Rend a lelke mindennek. Régi közmondás, de sok az igazság benne. Ezt tartja Gál Gyula is, a hetényi szövetkezet sertésgondozója. Nemcsak tartja, de ö maga is ezt csinálja. Bizonyítja ezt a takarmánykeverőben és az istállóban levő rend és tisztaság. Szabó Gábor, a szövetkezet ellenőrzőbizottságának elnöke a nagyhizlalda ajtajának kilincsére teszi kezét. Az ajtó hangtalanul nyílik ki. A sertésgondozónak még arra is kiterjed a jigyelme, hogy az ajtónyitás ne zavarja az állatok nyugalmát. A 60 kg-os állatokon meglátszik a gondos ápolás. Tiszták és jormás testnek. A kutricában körülbelül 35-40 darab sertés van: Kissé odébb újabb sertések, de súlyuk már 90 kg körül jár. Minden kutrica felett tábla - így könnyű megállapítani a sertések számát és súlyát. — Az istálló 1200 darab sertés hizlalására épült — mondja Szabó elvtárs — de jelenleg csak 425 sertés vart benne. Gál Gyula nemcsak munkájával vívta ki a szövetkezet vezetőségének elismerését, hanem azzal is, hogy terven felül 14 985 kg hús kitermelését vállalta, ami 179 020 korona értéknek felel meg. Értékes vállalás ez. De hogy valóban teljesítve legyen, az a szövetkezet vezetőségétől is függ. Fel kell tölteni a sertések számát 500 darabra és biztosítani az állandó takarmánymennyiséget. A többi már Gál elvtárs dolga. A hetényi szövetkezetben a sertések 110 kg-on felüli súlyban kerülnek eladásra. Ez a szövetkezet szempontjából nem kedvező, mert a sertések 100 kg-on aluli hizlalásához kevesebb takarmányra van szükség, a sertések gyorsan fejlődnek és pénzértékben is jövedelmezők, De Hetényben éppen a sertések létszáma teszi indokolttá a 110 kg-on felüli beadást. A látottak alapján megállapítható, hogy Gál Gyula mindent elkövet, hogy a szövetkezet teljesítse az előírt feladatot. A szövetkezet tagjai és vezetői becsülik őt. Andriskin József, Komárom • A kerületi talajjavító üzemek nem teljesítik tervüket. Az elmaradás mintegy 23 millió korona értéket tesz ki. Remélhetőleg megjavul a helyzet a következő hónapban, amikor a fiatalság segít majd. a talajjavítási munkákban. • A kalondai szövetkezetben is jól halad a szénabegyűjtés, csak a ventillátorokat egy kissé késve szerelték be és még mindig nem adnak elég levegőt. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 47. számában a „Nemcsak szóbeszéd“ című cikkbe sajtóhiba csúszott. A mondat helyesen így hangzik: Minden ledolgozott 10 munkaegység után egy ár föld termékét kapják a brigádosok árpa formájában. Ésszerű háztáji gazdálkodás segít a közellátásnak Pártunk Központi Bizottságának május 29—30-i határozata megállapítja, hogy a rendkívül '.kedvezőtlen időjárási viszonyok következtében a mezőgazdasági termelés a múlt évben 6 %-kal csökkent. Ez 246 000 tonna vágósertés értékének felel meg. Ezzel ellentétben azonban az élelmiszerfogyasztás 2,2 %-kal növekedett. Persze saját magunkat ámítanánk, ha a termelés visszaesését csak a kedvezőtlen időjárással magyaráznánk. Nem fér kétség ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés lemaradásának fő oka — mint azt a határozat is megállapítja — a mezőgazdasági termelés irányításának és szervezésének alacsony színvonala és a termelési tartalékok mellőzése. De tagadhatatlan tény az is, hogy a kedvezőtlen időjárás megnehezítette az állattenyésztési termelés fejlesztéséhez szükséges takarmányalap létrehozását. Minden földműves tudja, hogy főleg a nyárvégi szárazság miatt már augusztusban a szénakészletből kellett takarmányozni a szarvasmarhaállományt és a legelő még az őszi hónapokban sem zöldült ki anynyira, hogy a jószág megélhetett volna rajta. A határozat többek között részletesen foglalkozik a háztartásokban, üzemi konyhákban veszendőbe menő ételmaradékok és hulladékok értékesítésével. Bizony ezeket sikeresen hasznosíthattuk volna. De ahelyett, hogy ezeket felhasználtuk volna a többtermelésre, sok esetben hagytuk veszendőbe menni, sőt mi több, a szövetkezeti tagok háztáji gazdálkodását — a munkaegységekre juttatott természetbeniek mennyiségének csökkentésével olyannyira szűkítettük, hogy sok szövetkezeti család képtelen volt magát ellátni baromfi és sertéshússal, s így a központi közellátási alapra szorult. Vitathatatlan, hogy a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés nem zárja ki, sőt a fejlődésünk mai szakaszában indokolttá teszi a háztáji gazdálkodást. Ennek ellenére el kell ismernünk, hogy sokszor — talán túlbuzgóságból — olyan intézkedések is történtek, amelyek a háztáji gazdálkodás korlátozásához vezettek. A járási és helyi funkcionáriusok sok esetben figyelmen kívül hagyták a helyi adottságokat és büszkék voltak arra, hogy a háztáji gazdálkodást sikerült korlátozniuk, a háztáji tehenek számát csökkenteniük stb. Például a Lévai Járási Nemzeti Bizottság javaslata nyomán több szövetkezetben a tagoktól még az egy ár lucernát is elvonták, s így a tagok nemhogy tehenet, hanem még házinyulat sem tarthattak. Tehát olyan helyzet alakult ki, hogy a háztáji gazdaságokban fokozatosan csökkent az állatállomány, de ezzel párhuzamosan nem emelkedett a közös gazdaságok állománya. Ez az egészségtelen irányzat oda vezetett, például a nyugat-szlovákiai kerületben, hogy az 1960— 1962-es évben a tehénállomány 8771 darabbal, a sertésállomány 145 921 darabbal, a tyúkállomány 306 675 darabbal csökkent. A háztáji gazdálkodás korlátozásának következtében csökkent a házi disznóölések száma is, ami 6783 tonna húshiányban mutatkozott meg. Meg kell mondanunk őszintén, hogy a szövetkezeti parasztság nem helyeselte az említett kedvezőtlen, sok esetben bürokratikus intézkedéseket, de végül beletörődött és bízott abban, hogy majd a szövetkezet és az üzletek kielégítik élelmiszerszükségletét. De mi történt a valóságban? Mivelhogy országos méretben csökkent a termelés, így a kereskedelemnek elég gondot okozott és okoz még ma is a nem mezőgazdaságban dolgozók élelmiszerrel való ellátása. A szövetkezetek pedig a takarmányhiány következtében előállt kedvezőtlen körülmények folytán — amelyek az állattenyésztési termelés egyhelyben topogásában és esetenkénti visszaesésében nyilvánultak meg — képtelenek a szerződéses eladási kötelezettségeik teljesítése mellett a tagság hús és más állattenyésztési termékek iránti igényeit is kielégíteni. A munkaegységek után járó természetbeniek mennyiségének fokozatos csökkentése — amely lényegében észszerű intézkedés akkor, ha a szövetkezeti tagság élelmiszerszükségletének biztosításához más források is vannak — oda vezetett, hogy a szövetkezeti tagok jelentékeny része még baromfit sem nevelhetett annyit, amennyire a család húsellátásához szüksége lett volna. Lehet, hogy valaki kísérletet tesz ennek az állításnak a megcáfolására és bizonygatja, hogy a fél hektár föld termése kedvező előfeltételt jelenthet a szükség szerinti háztáji, baromfi és sertésállomány tartáshoz. Igenám, de illik tudni azt is, hogy a szövetkezeti tagok többsége a valóságban nem rendelkezik fél hektár olyan földterülettel, amelyen a háztáji állatállomány részére takarmányt termelhet. Miért nem? Azért, s ez főleg a szőlőtermelő vidékekre vonatkozik, hogy a legtöbb szövetkezeti tagnak van 5—10 ár terjedelmű szőleje, másoknak van háztáji kertjük, amely legtöbb esetben gyümölcsfával van betelepítve, s ezeknek a területeknek a mennyisége természetesen le van vonva a fél hektárból, illetve beleszámít a háztáji föld fél hektáros területébe. Tehát sok olyan szövetkezeti tag van, akinek mindössze 20—30 árnyi terület áll rendelkezésére abból a célból, hogy a háztáji állatállománya részére takarmányt termesszen. Természetesen igazságtalan lenne, ha a fél hektáros szántóterületet függetlenül a szőlő és a háztáji kert nagyságától — mindenki egyformán megkapná. Az ilyen intézkedés éles ellentéteket és viszályt váltana ki a szövetkezeti tagok körében. Azon azonban gondolkodni kellene, hogy a munkaegységekre járó természetbeniek mennyiségét nem kellene-e valamilyen formában emelni. Feltételezhető, hogy ez a gondolat is egyeseknél megdöbbenést vált ki. Véleményem szerint azonban nincs aggodalomra ok, mert azzal az intézkedéssel, hogy a munkaegységek után járó természetbeniek mennyiségét csökkentettük, lényegesebb eredményt nem értünk el. Hiszen mindenki által közismert tény, hogy amit ezekkel az intézkedésekkel megfogtunk a vámon, elvesztettük a réven. Elvesztettük, mert a szövetkezeti tagok továbbra is ragaszkodtak éspedig jogosan ragaszkodtak a baromfitartáshoz, amit csak úgy tudtak gyakorlatilag megvalósítani, hogy a kenyérgabona címén kapott természetbenit feletették a baromfival, kenyeret üzletből vásároltak és sokszor meglopták a közöst, hogy a baromfi és sertéstartáshoz szükséges takarmánymennyiségük meglegyen. Lényegében ezek, a sok esetben helyi jellegű intézkedések tehát bizonyos fokú erkölcsi zülléshez is vezettek. Több esetben előfordul, hogy amikor a szövetkezeti tagok háztáji gazdálkodásáról esik szó, sokan a magyarországi példákra hivatkoznak. A közelmúltban módomban állt, hogy némi betekintést nyerjek Magyarország mezőgazdasága termelésének jelenlegi helyzetébe. Meg kell mondani, mégpedig őszintén, hogy Magyarországon a háztáji gazdálkodás széles alapokra való helyezése ugyan átmeneti jelíegű, de szükséges követelmény, ami azzal magyarázható, hogy a termelőszövetkezetek, amelyek nagy többségükben nemrégen alakultak, még nem rendelkeznek a nagyüzemi állattenyésztéshez szükséges számú korszerű istállóval, tehát jelenleg még nincsenek lehetőségeik az állatállomány teljes összpontosítására. Ezért van az, hogy míg a közös gazdaságokban csupán 360 000 tehén van, addig a háztáji gazdaságokon tartott tehenek 500 000-et számlálnak. Persze, Magyarországon is találkozunk olyan nézetekkel, hogy a háztáji gazdaság már a fejlődés jelenlegi szakaszában is fékezi a nagyüzemi termelés fejlődését. A szakemberek többsége azonban — kiindulva az előbb említett előfeltételekből — helyesen látja a dolgokat, vagyis arra a következtetésre jutott, hogy a háztáji gazdálkodásra, annak jelenlegi formájára is szükség lesz mindaddig, míg megszüntetéséhez kedvező előfeltételek nem jönnek létre. •fa A gyivai szövetkezetesek kiegyelték a cukorrépát és a kukoricát sarabolják. Eladási tervüket is jól teljesítik. Tejből 118,5, tojásból pedig 123,4 %-ra teljesítették az előirányzott tervet. Most nagy súlyt fektetnek a takarmányok begyűjtésére. Tizenöt hektár lucernát műszárítanak. (Kovács Ferenc, Diva)' Az űjbarsi egységes földművesszövetkezetben szintén kiegyelték már a répát. Ebben nagy érdeme van Nyevizánszky János szövetkezeti elnöknek, aki jó szervezőmunkát fejtett ki. (Nemes Vilmos, Üjbars)’ A padányi szövetkezetben már május 20-án befejezték a répaegyelést. Javában folyik a lucerna betakarítása. Ebből kiveszik részüket a fiatalok is. Bartalos Károly és Gálfi József a lucernát már kora hajnalban caszálta. Jó munkát végzett még László Jenő, Lelkes Géza és Vendég Géza. (Dobrovodszky Erzsébet, Padány) PÉLDÁS sertés gondozó
