Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-09 / 46. szám

Szemléltető oktatás a silózásról

A Kosicei Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság tevékenységének egyik ága, amely bizonyos munkák gyors és jó minőségű elvégzését van hivatva előmozdítani, a mezőgazdasági üzemek dolgozói számára rendszeresített szemléltető oktatás. Ilyen oktatás folyt le május 21 —22-én a zöldtakarmányok tartósításáról a perényi és a rozhanovcei szövetkezetben. Az oktatásra meghívták a járási szövetkezetek elnökeit és az állami gazdaságok igazgatóit, hogy a gyakorlatban is láthassák, mi mindent kell tenni a silózás előtt, megfigyelhessék a'silózás menetét és a mesterséges tartósító szerekkel való munkát.

A kosicei járásban a silózás azért is fontos, mert a herefélék rosszul teleltek át, sokat ki kellett szántani és pótolni hüvelyes-gabonakeverékkel, silókukoricával és más silózható takarmányokkal, hogy ezáltal elegendő nedvdús takarmány álljon az üzemek rendelkezésére a téli időszakban.

Az oktatás azért is nagyjelentőségű volt, mivel bemutatja, hogy miként kell kezelni a tartósító szereket, milyen növényeket kell silózni, hogy valóban olyan mennyiségű és minőségű takarmányt nyerjünk, amely elégséges és megfelelő a szarvasmarhák átteleléséhez és hasznosságuk fenntartásához a téli időszakban. Szó esett a bemutatásnál arról is, hogy milyen gyorsan kell elvégezni az első kaszálás begyűjtését, hogy ezáltal felszabaduljon a föld újabb takarmányok vetésére, zöldtakarmányozás céljából és ezáltal két termés legyen nyerhető.

A szemléltető oktatás résztvevőivel ismertették az egyes feladatokat, melyeket a silózásnál teljesíteni kell, valamint a szervezési és előkészítési intézkedéseket, mint például:

• hogyan kell kidolgozni a silózás tervét, hogyan kell kijelölni egyes takarmányfajták vetésterületeit és betakarításuk időpontját,

• hogyan kell megállapítani a siló köbtartalmát, hogyan kell kitisztítani és fertőtleníteni a silóvermeket,

• hogyan kell biztosítani elegendő gépi eszközt, hogy a silózás, illetőleg a silóvermek megtöltése minél gyorsabban megtörténjék. Itt számolni kell a nehéz fizikai munka minél nagyobb arányú csökkentésével.

• végül, hogy miként kell biztosítani elegendő mennyiségű tartósító szert.

Az oktatás további folyamán bemutatták az egész munkafolyamatot, — vagyis a silóanyag begyűjtését, a silóvermek befedését 20 — 30 cm magas rétegű jó minőségű pelyvával vagy aprított szalmával, a zöldtakarmány rétegezését, annak legyűrását és leöntését tartósító szerrel. Hangsúlyozta az oktatás, hogy minden 30 — 50 cm-es réteget le kell nyomtatni, különösen a sarkokat és a falak menti sávot. A verem befedését olyképpen kell végezni, hogy a vermet megtöltése után 20 — 30 cm vastag pelyvaréteggel fedjük le, majd egy réteg aprított zöld fű következik, azután pelyva vagy szalma, amelyre 30 — 50 cm magas agyagréteget terítünk.

Bemutatták a sósavval történő tartósítást, mely nagyon jól bevált szer. Részletesen szemléltették a szer feloldását és a sav kezelését. Száz mázsa zöldanyaghoz 60 — 130 liter 31 — 32 százalékos oldatban sósavat adnak. Az oldás 1 : 4 vagy 1 : 5 arányban történik, tehát minden rész savhoz 4 — 5 rész vizet kell hozzáadni. Ez az elv érvényesül a többi savaknál is. A kezelésnél be kell tartani az egészségügyi előírásokat. Akik ezzel dolgoznak, gumicsizmát, kötényt és kesztyűt öltenek fel és védő-szemüveggel végzik a munkát. A silóveremnél vízben oldott mésznek kell lenni készenlétben, hogy az esetleg savval érintett testrészt azonnal be lehessen kenni ezzel az oldattal. Ezeket a biztonsági előírásokat a gyakorlatban is bemutatták.

Más tartósító szerekkel történő silózást nem mutatták be szemléltető módszerrel, de ezeket is részletesen elemezték. Ezen szerek közé tartozik a Silosil-hangyasav, melyet 85 százalékos koncetrált formában árusítanak. 100 kg zöldanyaghoz 2-3 kg oldatot adagolnak. Az oldatot úgy készítik el, hogy húsz liter vízbe vékony sugárban 1 liter hangyasavat öntenek állandó keverés mellett. A kezelésnél védeni kell az arcot és a kezeket. A feloldott anyag már nem veszélyes.

További tartósító szer a szóda-pirokénszulfát, melyből 100 kg silóanyaghoz 0,40 kg szükséges. Ezt a mennyiséget 2,5 liter vizben kell feloldani és ezzel 10 cm vastag silóréteget kell megöntözni.

A jól megszervezett szemléltető oktatás elérte a célját. A további munkába bevonják a termelési instruktorokat is, akik az üzemekben a silózást ellenőrzik, hogy a munkát tényleg jól végezzék el, és ezzel elegendő menynyiségü nedvdús takarmányt nyerjenek üzemeink a téli időszakra.

Inz. Becka Milan,

I UPS, Kosice

A szerkesztőség megjegyzése:

A takarmány tartósítása, silózása nagyon igényes feladat, és nagy elóvigyázatot, főképpen alapos szakismereteket követel. A mérgező hatású vegyszerek helytelen adagolása és feloldása nagy károkat okozhat az állatállományban. Ezért szükséges, hogy ezt a munkát hozzáértő dolgozók végezzék, akiknek megfelelő ismereteik vannak, szakiskolát végeztek, vagy speciális oktatásban részesültek.

A tornaijai méhészegyesület helyi csoportja élénk tevékenységet fejt ki. A napokban Beretke községtől nem messzire az állami gazdaság méhészeti farmján megtartották tagsági gyűlésüket, ahol gyakorlatban bemutatták a méhcsalád munkáját és annak helyes kezelését. A megnyitó után, amelyet Iván elvtárs tartott, a gyakorlat következett, amelyet a farm vezetője, Hegedűs elvtárs mutatott be. Foto: Okos József

az állami gazdaságok normarendszerének módosítására

Előzmény és következmény

Az állami gazdaságokban történt új normamódosításokkal lapunk 21. számában behatóan foglalkoztunk.

A cikkben az Erdő-, Mező- és Vízgazdálkodási Minisztérium felelős tényezői mondták el nézeteiket, mondván, lényegében nem nagy változtatásáról, csupán pontosításáról van itt szó.

Móc János apátújfalusl levelezőnk az új normák bevezetésének napjaiban hozzánk fordult fölvilágosításért, amikor még e téren egyetlen állami gazdaságban sem tudtak érdemleges képet alkotni milyenségéről. Most, hogy bevezetése óta eltelt egy bizonyos próbaidő, fölkerestük a Komáromi Állami Gazdaság munka- és bérreferensét, Krnács György elvtársat, hogy nyilatkozzék, mondja el véleményét az új normákkal kapcsolatban.

— Az a véleményem, hogy az új normák teljesen megfelelnek a követelményeknek. Senki sem állíthatja, hogy nem eléggé előremutatóak. Még most is lehetőség van arra, hogy dolgozóink 110-130 %-os napi (8 óra) teljesítményt érjenek el. Az eddigi normák persze, túlságosan lazák voltak, s egy-egy dolgozó nyolc órai

munkaidő alatt könnyűszerrel elérhette a 200 %-os teljesítést is. Ez rosszul hatott a munkatermelékenység további növelésére.

— Nem tudna erre példát mondani?

— Dehogyis nem! A negyedik nehézségi osztályba tartozó munkákért azelőtt is, most is 4,15 Kcs-t fizettünk. Itt nem történt változás, hanem a normákat helyesbítették. Vegyük szemügyre talán a trágyarakodást. Ennél a munkaműveletnél a napi (8 órai) norma 60 mázsa volt. Ezt a trágyamennyiséget 3 gyengén megrakott pótkocsival elszállíthatták. Az új norma szerint 77 mázsát kell egy műszak alatt föl, illetve lerakni, de ezt a mennyiséget is elszállíthatjuk 3 pótkocsin az előre megszabott rendeltetési helyre, ha 25,6 mázsát raknak egy kocsira. A Z —25-ös traktor sofőrje — aki azelőtt csak a gépet vezette, most pedig rakodni is köteles — azelőtt 1 km-en felüli szállítás esetén minden kilométer után 52, most pedig 57 fillért kap. A lófogatos azelőtt 1,37, most pedig 1,58 Kcs neki járó külön jutalomban részesül. Az akkord-béren felül tehát kilométerpénz is jár.

A fentiek is azt bizonyítják, hogy

lényegében nem nagy változás történt, helyesebben mondva csak a gyakorlati megfigyelésekből nyert pontosításról, helyesbítésről lehet itt beszélni. Ha igazságosak akarunk lenni, őszintén meg kell mondanunk, hogy a norma kiigazítására valóban szükség volt, mert nem lehetett mozgósító hatású az olyan norma, amelyet könnyű szerrel 180 — 200 %-ra teljesíthettek. Az ilyen norma kerékkötőjévé válnék a termelékenység fokozatos emelésének, károsan befolyásolná a dolgozók alkotó kezdeményezését.-hal■ Értékes vállalások. A Vel'ky Blh-i szövetkezet az állammal szembeni kötelezettségét az év elejétől nem csak, hogy folyamatosan teljesítette, de terven felül is jelentős mennyiségű terméket adott el. Az első negyedévben terven felül eladott 13 500 liter tejet, 4732 darab tojást, 182 mázsa marhahúst és 65 mázsa sertéshúst. Május elseje tiszteletére vállalták, hogy az évvégéig térven felül eladnak 25 000 liter tejet, 10 400 darab tojást, 10 mázsa marhahúst, és 30 mázsa sertéshúst. (jab.)

A bírósági döntés előtt lapunk 31. számában már foglalkoztunk a kávái szövetkezetben napvilágra került viszszaélésekkel. A meglehetősen széjjelágazó ügyet a komáromi járásbíróságon kilenc napon keresztül tárgyalták, míg a tizedik napon — mintegy 70 tanú kihallgatása és a szakértők véleménynyilvánítása után — kihirdették az ítéletet.

A vádlottak padján a kávái ügy nyolc értelmi szerzőjét láthattuk — közülük mindegyik valamilyen fontos tisztséget töltött be az EFSZ-ben — akik cudarul visszaéltek a bizalommal, többrendű törvénysértést követtek el, s szembekerültek a társadalom érdekeivel.

Lengyel Gyula volt főkönyvelőt kétévi és Sudák Zsuzsannát háromévi föltétel nélküli szabadságvesztésre, Fekete Jenőt kétévi, Hájas Ferencet egyévi, Fekete Irént hat hónapi, Hajtmann és Kondé blokkhamisítókat három-három évi föltételes szabadságvesztésre ítélte a bíróság. A nyolcadik személyt, Gurányit, mivel a vizsgálat kezdetén visszatérítette a „nála rekedt“ 1340 koronát, fölmentették a büntetés alól.

Peter Slovák államügyész az Ítélet előtti zárószóban behatóan elemezte minden egyes bűntény társadalmi szempontból káros hatását. A vádlottak mindannyian durván visszaéltek funkciójukból eredő rájukruházott jogokkal, megsértették a szövetkezeti alapszabályzatot és a házirendet, s ezt olyan egyének követték el, akiknek jó példát kellett volna mutatniuk, s őrködniük kellett volna a törvények betartása fölött.

Fölmerül a kérdés, miért történhetett meg mindez? A „miért"-re a napokig tartó tárgyaláson derült fény.

Fekete Jenő szövetkezeti elnök ugyanis Lengyel Gyulának, a főkönyvelőnek rokona, s így az ő hallgatólagos beleegyezése mellett nyugodtan űzhette kisded játékát. Az elnök nagyon jól tudta, hogy unokafivérének nem oly nagy a jövedelme, hogy aránylag rövid idő alatt egy 100 000 korona értékű házat építsen és emellett még 40 000 korona készpénze is legyen letétbe helyezve a takarékban. Vajon miből?

Érdemes megjegyezni, hogy a szövetkezet elnöke főleg a nyomozás megkezdése óta nagylelkűen adakozó lett, — hiszen nem ment a saját zsebéből, telt a közösből — pálinkát és más ehhez hasonlókat „adományozott“ és a maga oldalára édesgetett

egyeseket, akik nem láttak át a szitán ... nem tudatosították magukban, mire is megy itt a játék... A tárgyaláson ezek az emberek szinte egyöntetűen vallottak, mintha betanulták volna a mondókát.

Feketének tudomása volt arról — mert hiszen maga is kapott egyszermásszor pénzt —, hogy a leánya, Irén és Sudák Zsuzsi nem rendelkeztek nagy jövedelemmel, mégis igen sok pénzt elherdáltak — flancra, mulatozásra és ...

Sudák Zsuzsanna tizenhat éves korában került ebbe a „bűvös körbe“, a hétpróbás Lengyel szárnyai alá. Tőle tanulta a lopást és még egyet-mást. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1961-ben a pénztári nyilvántartások ellenőrzésénél megállapította, hogy a lánynak mintegy 6000 korona hiánya volt. A főkönyvelő erről az illetékes szerveket nem értesítette, pedig akkor még lehetett volna segíteni a dolgon, de nem ezt tette, mert nem ez volt a célja. Neki az volt a fontos, hogy a lány minél mélyebbre süllyedjen a mocsárban és ő markában tarthassa. S mi lett az eredmény? A lány kezén több mint 50 000 korona elúszott, amelyből neki és másoknak is része volt. A I^iy elmondott mindent, ők arcátlanul letagadták részességüket.

Hájas Ferenc egész idő alatt a naiv ártatlant játszotta.

— Én ... nem adtam senkinek sem — nyögte ijedten.

Igazat mondott?

_ •}

Ámbár lehet. Ő maga nem adott senkinek egy fia baromfit, sem pedig mást „csupán“ az utasítást, a parancsot adta ki, amelyet ellenvetés nélkül teljesíteni kellett és volt is, aki bizalmas hunyorgatás közepette' cinkos mosollyal engedelmeskedett.

A kávái rossz példa annyira elfajult, hogy a tárgyalás nyolcadik napján újabb lopásokat lepleztek le. Adamek Vendel és Beng.vák Gyula 24 zsák abraktakarmányt lopott el a közösből, s mázsáját 250 koronáért elkótyavetyélték. Bizonyára pálinkára kellett a pénz.

Ebből is láthatjuk, hogy az előzményeknek további súlyos következményei lettek. Lengyel és társai a csalásra és lopásra alapoztak, ilyen légkört teremtettek a szövetkezetben. Ezt vette figyelembe az államügyész is, amikor felsőbb fokon Lengyel Gyula, Fekete Jenő és Hájas Ferenc büntetésének súlyosbítását kérte.

Boksza István

Bármilyen éltető energiaforrás a nap, részben ibolyántúli sugarakat is lövell a földre, amelyek a széna takarmánytápértékének csekély menynyiségű, de annál fontosabb alkatrészeit, a vitaminokat felbomlasztják. Minél tovább tesszük ki tehát a learatott takarmányt a napsugarak behatásának, annál többet vészit vitamintartalmából. A napsütést főleg a karotín sínyli meg, amely az A-vitamin kitermelésének alapja és nélkülözhetetlen az állati szervezet számára. Amíg 1 kg friss herefélében körülbelül 500 milligramm karotín található, addig ugyanolyan mennyiségű jól szárított széna már csak 30 — 50 milligrammot tartalmaz belőle. Előfordul tehát, hogy a szarvasmarhát az év nagyobb részében még elegendő mennyiségű széna esetén is ebiben a legfontosabb alkatrészben szegény takarmánnyal tudjuk csak etetni, kivéve a vitaminokban és fehérjékben gazdag zöldtakarmány tenyészidejét. Jobb eredményt akkor sem érünk el, ha mesterséges úton előállított — különben is költséges — vitaminokat adagolunk a takarmányhoz.

Ezzel szemben ugyancsak téves az a felfogás, hogy esős időben előnyösebb a takarmány szárítása, mert az eredmény bizony még kevésbé kielégítő. Esős és hűvös időben ugyanis az emészthető fehérje-tartalom 50 — 60 százalékkal is csökken. így az 1 hektáron betakarított takarmány értéke gyakran még a felét sem éri el a szükséges mennyiségnek. Ha a szárítás ideje nieghoszabbodik, a széna megpenészedik, megrothad, a benne lévő tápanyagokat víz éri és a széna értéke jóformán a minimumra csökken.

Az időjárás szeszélyén részben úgy foghatunk ki, hogy mesterséges úton, hideg levegőn szárítjuk a fonnyadt takarmányt. Ezen a téren gazdag tapasztalatokkal rendelkezünk, állami gazdaságaink és szövetkezeteink egész sora kedvező eredményeket ért el az utóbbi módszer alkalmazásával, jóllehet az sem biztosítja a tápanyag- és vitamin veszteség teljes megelőzését. — Több mint két évvel ezelőtt a mezőgazdaság villamosításán fáradozó kutatóintézetbeli dolgozók kollektívája azt a célt tűzte ki feladatául, hogy olyan takarmányszárítási módszert találjon ki, amelynek alkalmazásánál a lehető legkisebb tápanyag- és vitaminmennyiség vész

kárba. A tudományos dolgozóknak tehát olyan eljárást kellett kieszelniük, amely a napsugarak mellőzése mellett egyszerű, olcsó, gyors és gazdaságos. A szorgalmas munka meghozta gyümölcsét: elkészült a zöldtakarmány-szárító.

Olyan szerkezetről van szó, amely a lökhajtásos repülőgép motorjára hasonlít. A kevésbé értékes folyékony tüzelőanyag hatalmas forró levegőáramlattá változik, amelyet egy erős ventilátor felszippant és egy csövön keresztül lyukacsos futószalagra hajt. Erre szórják rétegesen a frissen betakarított takarmányt. A takarmányt a szokásos silóvágó takarítja be a mezőn és egyidejűleg nagy térfogatú kocsiba hányja, amelyből azután közvetlenül a szárítóba szórjuk. A szárított takarmány ismét gépesített módon a darálóba kerül, ahol finom lisztté őrlik a szénát. Látszólag be is fejeződött ezzel a folyamat, de a valóságban más a helyzet. A liszttel való takarmányozás lehetséges ugyan, csakhogy ebben az esetben további veszteséggel kell számolnunk. Nemcsak elporlódás által, hanem a levegő és a fény behatása révén is, amely az élő szervezet számára oly értékes karotínt felbomlasztja. Hogy ennek elejét vegyék, pirulaszerű tablettákká préselik a megdarált lisztet. A préselés előnye abban rejlik, hogy a tabletták jóval kisebb helyeken raktározhatok, mint maga a takarmányliszt. Különben is mindenki örömmel fogadja az új eljárás megvalósítását, aki az anyagszállítással és raktározással járó nehézségeket ismeri.

Ha felsoroltuk már a szemcsézési módszer előnyeit, meg kell magyaráznunk a szénaliszt préselését is. Az ehhez szükséges gép szerkezete ugyancsak egyszerű: magas nyomás

alatt a liszt tömör anyaggá változik, amelyet — húsdarálóhoz hasonlóan — a nyílásokon átnyomkodnak. Érdekes megfigyelni, hogy mind a szénaliszt, mind pedig a labdacsok ugyanolyan színűek, mint a frissen begyűjtött takarmány, tehát már ebben is lényegesen eltérnek a hagyományos módon begyűjtött takarmányféléktől. Igaz ugyan, hogy a színnel nem lakik jól az állat, sokkal fontosabb ellenben az a körülmény, hogy valamennyi tápanyagból, beleértve a vitaminokat,

semmi se vész kárba. Az 1 kg Szárított herefélében eredetileg fellelhető 2Ö3 miligrammnyi karotínból például teljes 180 milligramm megmarad a tablettákban, míg a hagyományos szárítás után csupán 30—50 milligramm a karotíntartalom. A mesterséges szárítás továbbá aránytalanul nagyobb mennyiségű B-, C- és E-vitamin jelenlétét biztosítja. A régi eljárás 50 százalékos fehérjeveszteségével szemben a fehérjéknek még 5 százaléka se vész kárba. A gazdasági állatok táplálkozási viszonylatában azt jelenti mindez, hogy egy métermázsa szárított és labdacsokká préselt takarmány kétszer annyi tápértékét tartalmaz, mint a napon szárított takarmányfélék.

A szovjet tudósok által szerkesztett egész berendezés felette gazdaságosan, a legkisebb munkaerő-ráfordítással működik, mivel a friss takarmány vágását és fuvarozását teljes mértékben gépesítették. A szárítót magát önműködően szabályozható hőfejlesztő készülékkel és üzemanyagvezetékkel látták el. Hiszen egyetlen idény alatt csak az elfecséreléstől megóvott karotín érték© meghaladja az egész szárító és segédberendezései értékének kétszeresét.

Hasonló kísérleteket már nálunk is végeztek és egyes állami gazdaságok hozzáláttak a szénaliszt rendszeres elkészítéséhez, egyelőre azonban tabletták préselése nélkül. - Meg kell még jegyeznünk, hogy a mesterséges szárítás céljaira szánt takarmánynövényeket egészen fiatalon kell levágnunk, amikor még sok fehérjét és kevés rostot tartalmaznak. Ez már azért is sokkal gazdaságosabb, mert a mesterséges szárításra fordított költségeket a lehető legnagyobb tápértékkel rendelkező takarmány elkészítésére használjuk fel. — A jövőben szénaliszt készítését kell szorgalmaznunk a szárítók közelében, hogy ezáltal elegendő mennyiségű növényi fehérjét és pótolhatatlan vitaminokat nyerjünk- K. E.

A „Svét sovétú“ nyomán