Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-05 / 45. szám

A szoriol&o mezfigozdosógért A MEZOGA ZDASÁGI DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1963. június 3. Ära 30 fillér • XIII. évfolyam, 13. szám. Előtérbe a szervezést A Szlovák Nemzeti Tanács üléséről Az SZNT elnöksége június 1-én megtartott ülésén a tavalyi gazdasági eredményekkel és az ez évi mezőgaz­dasági feladatok teljesítésére irányuló intézkedésekkel foglalkozott. Az EFSZ-ek múlt évi gazdálkodásának értékelése alap­ján megállapítható, hogy a termelés belterjességének fejlesztésében nem értük el a kívánt eredményeket, s ezáltal a termelés, az árutermelés és a hatékonyság növelésében, a szövetkezetek valamint tagságuk jöve­delmében sem értük el a kitűzött célokat. A jelenlegi helyzet megköveteli, hogy a mezőgazdasági termelési Igazgatóságok szervezésileg biztosítsák és következete­sen ellenőrizzék a 172/1963 sz. intézkedések végrehajtó-­­sát és főként a gyengén működő szövetkezeteknek nyújtsanak segítséget. Az SZNT elnöksége hangsúlyozza, hogy már az aratás kezdetére jól kell előkészíteni az embereket és a gépe­ket, össze kell hangolni a terveket és a mezőgazdasági termelési igazgatóságok operatív munkáját. Az új irá­nyító szervek gondoskodjanak a járásokban a munkák komplex elvégzéséről, hogy az aratást folyamatos módon végezzék. Az ifjúság a nyári szünidőben részt vesz a talajjavító munkákban. Az SZNT elnöksége ezzel kapcsolatban ja­vasolta a Kelet-Szlovákiai KNB elnökének és a járási nemzeti bizottságok elnökeinek, hogy a termelési igaz­gatóságokkal együttműködve határozzák meg mielőbb azokat a munkálatokat, amelyekbe az ifjúság majd be­kapcsolódhat. Az SZNT elnöksége foglalkozott továbbá a mezőgazda­­sági építkezési munkák előrehaladásáról szóló beszámo­lóval, valamint a mezőgazdasági szakkáderek képzésének távlati tervével. Ki kell használni a lehetőségeket Kedvező az időjárás; a május esőt és napfényt adott — és persze mun­kát, méghozzá sokat, s olyan munkát, amelyek elvégzése napokra szűkült, Minden további nap, amit elmulasz­tunk a terméseredményekben mutat­kozik meg; vonatkozik ez leginkább a cukorrépára, amelynek az egyelése még nincs befejezve. Ilymódon eleve már veszteségeket könyvelhetnek el mezőgazdasági üzemeink, ugyanis köztudomású, hogy a nem kiegyelt növényzet — annak dacára, hogy ked­vező az időjárás — fejlődésében meg­akad, s az egyelés, ha már aránylag fejlett (esetenként túlfejlett) növé­nyekre egy ideig kedvezőtlen hatás­sal lehet. Sokszor beszélnek napjainkban er­ről. Kétségtelen, hogy mindenütt tu­datosítják, hogy milyen jelentőséggel bír a cukorrépa, illetve a cukor kül­kereskedelmünkben. Mint már mon­dottuk, bizonyos visszaesés lehetsé­ges — valószínűleg be is következik — a későn kiegyelt parcellákon. Ép­pen ezért, ennek az ellensúlyozása érdekében tápanyagot kell juttatni a talajba. Mégpedig az egyelés után a lehető leggyorsabban. A gyorsan ható műtrágyák nagyban pótolhatják, illetve helyrebillenthetik a fejlődés­ben beállt egyensúly-vesztést. A lévai járásban levő kukucinovoi szövetke­zetben a már kiegyelt 72 hektáros cukorrépatáblát trágyalevezték. A trá­­gyalevezés azok közé a lehetőségek közé tartozik, amelyek a fenti mu­lasztást pótolják, ha teljes egészében nem is, legalább részben. Lényegesebben jobb a helyzet a takarmányfélék, és főleg a lucerna betakarítása terén. A kedvező idő­járás következtében a szövetkezetek nagyobbik fele már rendre vágta a lucernát, s a fonnyasztás után min­denhol kazalozzák és szárítják hideg­­levegős módon. Ügy tűnik, e területen nincsenek olyan lemaradások, ame­lyek veszélyt jelentenének. Termé­szetesen, ez nem jogosít fel senkit, hogy könnyelműséggel bánjanak a továbbiakban a takarmánnyal. A takarmányalap megteremtésének egyik legfontosabb mozzanata éppen a betakarítás; hogy ami megtermett, tönkre ne menjen, hanem értékké, jó minőségű takarmánnyá váljon. Mint minden területen, itt is ki kell hasz­nálni a gépeket. A takarmánybetaka­rítás komplex gépesítése megoldhatja a tavaszi csúcsmunkákban mutatkozó munkaerőhiányt. Ebből kifolyólag ez fontos szervezési kérdés mindenhol. Az őszi takarmánykeverékek leke­rülését — most már inkább csak arról a kisebb hányadról van sző, amit zöl­den nem etettek fel — se szabad el­hanyagolni. Igen jól fel lehet hasz­nálni jő minőségű siló készítésére. De a keverékek lesilózásánál talán még fontosabb a lekerült növényzet után a tarló azonnali leszántása, mégpedig a másodvetemény szempontjából. Le­hetőleg még azon a napon szántsuk le a tarlót. Ez természetesen a szö­vetkezet lehetőségeitől függ. A le­szántott tarlót azután — s itt ismét csak a lehetőséget említjük — trágya­­levezni kell. Sokhelyütt komoly nehézségek van­nak még (főleg az olyan szövetkeze­tekben, amelyek talaja mély fekvésű) a felgyülemlett téli csapadékkal és a gyakori esőzések következtében össze­gyűlt vízzel. Jelentős területek estek ki így, s amelyek még most is olyan állapotban vannak, hogy nem lehet művelni. Ezeket a területeket a lehe­tőségek szerint fokozatosan csalamá­­dével kell bevetni. Közeledik az aratás ideje is, s a gépek javítása elsőrendű és sürgős feladattá vált. A gépek előkészítésén túl már most hozzá kell látni a szer­vezési kérdések megoldásához, hogy a betakarítási munkákat folyamato­san, gyorsan és veszteség nélkül vé­gezhessük. —gs— Befejezték a cukorrépa egyelését Az ipari célokra ter­mesztett cukorrépa egye­lését május végéig befe­jezték az érsekújvári és a Bratislava-Vidéke já­rás szövetkezetesei. A nyugat-szlovákiai kerület másik három járásában a galántaiban, a duna­szerdahelyiben és a ko­máromiban azonban még maradt körülbelül 100 hektár egyelni való répa. Komolyabb a helyzet a terebesi járásban, ahol még több mint 2000 hek­tár cukorrépa nincs ki­egyelve. Ez a bevetett terület 17 */t-át képezi. Lényegében túlnyomó­­részt a második vetésű táblák képezik ezt, azon­ban a kedvező időjárás lehetővé teszi, hogy ezzel a munkával is végezze­nek. (CTK) Hasznos tapasztalatcsere A MagnemesítS Vállalat úszori részlegének a Rácz elvtárs vezetése alatt álló üvegházakból már nagy mennyiségű zöldség, köztük 50 ezer korai ka­ralábé került piacra. Képünkön a fiatal zöldségtermesztők kollektívájának két tagja, Alzbeta Bitterová és Viera Valchárová munka közben. Foto: VI. Balazié Kezdő kertészek A kezdet mindig nehéz. Különösen az olyan dolog kezdete, melyet még egyáltalán nem ismernek. így van ezzel a hárskúti szövetke­zet is. A vezetőség sok helyen meg­fordul, de a hárskútiaknak nem kel­lett messze menni — csak a szom­szédba. A hosszúréti szövetkezetnek egyik jól jövedelmező forrása a ker­tészet. A jó példa hatni szokott, különösen akkor, ha a szövetkezet elnöke olyan leleményes ember, mint Anna Gábor. „Egy jól jövedelmező kertészet a hárskúti szövetkezetben sem volna kutya’“ — gondolta s az ez évi tervbe bevettek 4,5 hektár területet kerté­szetnek. Csakhogy nem ment az olyan köny­­nyen, mint gondolták. Sok nehézség­be, akadályba ütköztek, míg folyama­tosan megindulhatott a munka. Máté László kertész hetekig utazgatott, míg beszerezte a magokat. Majd a melegágyakat kellett összeállítani. Az üveg beszerzése sem volt kisebb fá­radság, mint a magvaké. Kórintus Ka­tika könyvelőnő nem győzött tele­fonálgatni hol ide, hol oda, hogy sür­gesse a megrendelt árut. Végül az­tán együtt volt minden. Meleg- és hidegágyból 20—20-at készítettek. Elvetették a magokat, s a palánták szépen nőttek. Eddig csak rendben lettek volna — de a dolog nehezebb része most kö­vetkezett. A kertészetnek szánt terü­leten az előző évben árpa volt. Szük­séges lett volna a bőséges trágyázás. Igenám, de mivel! Komposzttal egy­általán nem rendelkeztek. Az istálló­trágyával is szűkösen álltak, mert a nagy takarmányhiány következtében a szalmát is kénytelenek voltak fel­etetni az állatokkal. A 4,5 hektár te­rületre nem jutott csak 1500 mázsa istállótrágya. Amit lehetett, műtrá­gyával pótoltak. Nagy harcot vívnak a kártevőkkel szemben is. Különösen a drőtféreg okoz sok bajt, mert ezt nem lehet olyan könnyen eltávolítani. Időbe telik, míg a föld teljesen megfelel majd a kertészet követelményeinek. Sok a nehézség, így sok kéz szor­galmas munkájába kerül, míg ered­ményt tudnak kimutatni. De az első siker már megmutatkozott. A saláta piacra került. Nemsokára követi a karalábé, s ezután fokozatosan így tovább. A kertészetben, annak elle­nére, hogy csak kezdők, — mindenféle zöldséget megtalálunk. Ez éven pró­bálkoznak, hogy melyik lesz a leg­megfelelőbb, a legkifizetőbb. Jövőre aztán abból vetnek többet. A jó kertész minden talpalatnyi földet kihasznál, sőt nem egyszer, hanem töbször, Máté László is így „volna“ ezzel. Igen, csak volna, mert a megvalósítása nem olyan egyszerű. — Művészet „kicsikarni“ a kassai magelosztó üzemtől a legkevesebb magot is. A caláta helyébe most ül­tetni kellene valamit — de nem tudok magra szert tenni. — így egy részébe karfiol kerül, a másikkal még várok egy kicsit — mondja a kertész. Hiába, első év még ez, nem megy minden olyan ügyesen, mint ott, ahol ezt évek óta csinálják. Pedig Máté László már hatodik éve kertész. De azért más ott kertészkedni, ahol meg­van minden lehetőség a gazdálko­dásra ... — Még az a szerencsém, hogy az asszonyok rendíthetetlenül kitartanak mellettem. A nehéz csöveket is segí­tenek hordani, mert csak egy öntöző­­berendezésünk van és ehhez is kevés a cső, így állandóan tovább kell rakni. Szorgalmasan dolgoznak, s mindent megtesznek, hogy teljesíteni tudjuk a tervet. Mert 81000 korona áll a tervben — de megsúgom, hogy ha minden jól megy, lesz ebből 120 000 is — mosolyog titokzatosan Laci bácsi. Hát igyekezni is kell, nehogy szé­gyent valljanak a szomszédok előtt, akik kíváncsian figyelik a kezdő ker­tészet munkáját. S ha minden jól megy, pár év múlva elérik azt a szín­vonalat, amely a hosszúréti kertészet­ben van. Csak kitartás legyen, mert minden kezdet nehézséggel jár, de ezek legyőzése után bőségesen meg­térül a fáradság. —zs— A keletszlovákiai kerületben a já­rási mezőgazdasági termelési igazga­tóságok vezetői, valamint a mezőgaz­dasági szaklapok szerkesztői értekez­letre jöttek össze Koüicén a Kerületi Pártbizottság üléstermében. A mező­­gazdasági termelési igazgatóságok vezetői beszámoltak az új irányítás szerint szerzett tapasztalataikról, és kifejezték nézeteiket a sajtó segítő­készségéről. Meghalt Nazím Hikmet költő Nazim Hikmet, világhírű Lenin­­díjas török költő és drámaíró június 3-án, 61-éves korában szívizombénu­lásban Moszkvában meghalt. Bár gaz­dag családból származott, rövidesen rádöbbent, hogy a török nép nyomor­ban él s ezért tollal kezdett harcolni a nép szabadságáért. Moszkvában vé­gezte irodalmi tanulmányait és foly­tatta írói tevékenységét. Nazim Hik­­metet sokan ismerték és szerették Csehszlovákiában is. Vltézval Nezval személyes barátja volt. Művei közked­veltek hazánkban. Nazim Hikmetben a haladó világ nagy költőt és embert veszít el, aki minden törekvését az emberiség szebb jövőjéért folytatott harcának szen­telte. Elsőnek Fábián elvtárs a Michalov­­cei termelési igazgatóság vezetője szólalt fel. Elmondotta, hogy a két hónap alatt szép eredményeket értek el a felvásárlási terv teljesítésének biztosításában, a munkaszervezésben, de nem lehetünk elégedettek ezzel az eredménnyel, hanem további jó mun­kát kell végeznünk. Hromada elvtárs, a Rozsnyói terme­lési igazgatóság vezetője beszélt töb­bek között a körzeti tanácsadók szak­­képzettsége emelésének fontosságá­ról, a tervezés realizálásáról, a jelen­tések pontosságáról, valamint az egyes szövetkezetek termelési kör­zetbe való helyes besorolásáról. El­mondotta, hogyan távolították el az egyes szövetkezetekben a felmerült hibákat, és miképpen biztosítják be a tavaszi munkálatok második szaka­szának menetét. Zahorán elvtárs, a Kerületi Terme­lési Igazgatóság vezetője mondotta, hogy kidolgozták a tervet a körzeti tanácsadók folyamatos iskoláztatásá­ról, ahol főcél lesz a mezőgazdasági ökonómia elsajátítása. Beszédében foglalkozott az eddig felmerült hely­telen műtrágya-elosztással. Hogy ilyen eset ne forduljon elő, konkrét intézkedéseket tesznek. A régebbi irányítással szemben jobb eredmé­nyek mutatkoznak e termelés során, és hogy minden tekintetben érvényre jussanak az új munkamódszerek to­vábbi odaadó munkára van szükség. J. L. Uj termés Kelel-Szlovákio lecsapolt területein A Keletszlovákiai Kerületi Pártbi­zottság üléstermében értekezletre gyűltek össze azok a szakemberek, akik a Keletszlovákiai síkság termővé tételével foglalkoznak. Az értekezle­ten értékelték az eddig elért ered­ményeket, és kitűzték a további teendőket. A Keletszlovákiai Síkság termővé tételéről szóló tervet 1948-ban kezd­ték kidolgozni, majd az 1956—1959-es években módosításokra került sor. A munkálatok meg is kezdődtek a Bodrog, Latorca, Laborca, Ondava, Latorica és az Ung folyó szabályozá­sával, valamint a csatornahálózatok kiépítésével. Ezek a munkálatok sike­resen folynak és ezideig 46 ezer hek­tár területet védtek meg az árvíz­­veszélytől. A már elkészült csicseri szivattyútelep több mint 14 ezer hek­tárról, és az ezév júliusában elkészülő raskovcei szivattyútelep 18 500 hek­tárról vezeti le a talajvizet. A stre­­távkai szivattyútelep, amely 1965-ig készül el, további 17 300 hektárt ment meg a talajvíztől és még további 10 000 hektár Iecsapolását valósítják meg a közeljövőben. Nagy jelentőség­gel bír a vihorláti vízgyűjtő, mind a mezőgazdasági termelés, mind pedig a vízgazdálkodás szempontjából. Az értekezleten élénk vita alakult ki és többek között szó esett a ráfor­dítások hatékonyságáról, valamint azok megtérüléséről és a munkálatok népgazdasági jelentőségéről. A múlt évben a lecsapolt területből 16 805 hektár szántóföldet nyertek, mely ed­dig hasznavehetetlen legelő volt és most már termést hozott. Hogy tisz­tán lássuk a ráfordítások hatékony­ságát, összehasonlítjuk az elmúlt években elért (eredményt) jövedel­met egy hektárról a tavalyival. A majdnem hasznavehetetlen legelő hektáronként 200 korona jövedelmet hozott — vagyis a 16 805 hektár ösz­­szesen 3 361 000 koronát — míg ta­valy az új szántóföld hektáronként 3000 korona — vagyis összesen 50 415 000 korona jövedelmet biztosí­tott. A többlet-jövedelem hektáron­ként 2800, tehát összesen 47 054 000 korona. Világos tehát, hogy a ráfor­dítások rohamosan megtérülnek. A munkálatok befejeztével több mint 30 ezer hektár szántóföld, rét és legelő válik termővé. A levezető­csatornák kiépítésével — mérsékelt csapadékos időjárás esetén — nagyon jól lehet használni a vizet öntözésre. Jablonci Lajos ELHUNYT A PÁPA A vatikáni rádió bejelentette, hogy XXIII. János pápa 1963. június 3-án, 19.49 órakor elhunyt. XXIII. János pápa, saját nevén An­gelo Giuseppe Roncalli, 1881. novem­ber 25-én született az észak-olasz­országi Sotto il Monte falujában. Édesapja mezőgazdasági munkás volt. Már 1904-ben pappá szentelték. Az első világháború után Bulgáriában, Törökországban és Görögországban tevékenykedett. Közvetlen a második világháború befejezése előtt az akkori pápa, XII. Piusz, a francia kormány mellett működő követté nevezte ki. 1958. október 28-án választották meg pápává. Bár már elég idős voit, mégis nagy lendülettel fogott hozzá a katolikus egyház vezetéséhez. Pá­pai tevékenységének legjelentősebb része az 1962-ben összehívott egye­temes zsinat volt. A pápa halála nagy veszteség az egész emberiség számára. Az egész világból táviratok és üzenetek érkez­nek a Vatikán-városba, magasrangú politikusoktól, kormányfőktől, tudó­soktól és az egysze-ű emberektől is. Többek között Hruscsov elvtárs, Ken­nedy elnök, Erzsébet angol királynő, U Thnnt ENSZ-főtitkár és sokan má­sok küldtek gyásztáviratokát Rómába. A pápát csütörtökön 18.00 órakor temetik s Szent Péter Bazilikában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents