Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-19 / 40. szám

A drámai fesztiválok jegyében Szép hagyománnyá válnak immár nálunk a minden évben megrendezésre kerülő különböző drámai fesztiválok. A napokban csúcsosodik ki a szocialista dráma fesztiválja, amelynek központi szemléjét május 17—19-én tart­ják a dunaszerdahelyi járásban. A CSEMADOK legjobb színjátszó-csoportjai versengésével párhuzamosan folyik a felszabadulásunk 18. évfordulója tiszteletére megrendezett drámai fesztivál is, mely a Barátság Pohara címet viseli. Az alábbiakban röviden beszámolunk a drámai fesztiválok elődöntőiről. adott Kiss József Hába Antal, Mazuch Ferenc Hába János és Egri Ferencné Olga szerepében. Kellemes meglepe­tésben részesítettek bennünket a fiatalok, illetve a „gyerekek“ Bolló Sándorné és Szabó Sanyi. Igaz Szabó Sanyi „néha kissé nagyon hadart“, de hát fiatallal .megtörténik az ilyesmi, s tegyük hozzá, sok esetben kimon­dottan jól állt neki. Különben plasz­tikus figurát teremtett. Szép, mélyen átélt, lényegében jól kidolgozott ala­kítás Bolló Sándorné Évája. S ha a magyarbéliek sikerének a titkát akar­juk megfejteni, a sok fáradozás, szor­galmas becsületes munka, a lelkese­dés mellett nagy szerepet játszott a jó, megfontolt szereposztás is. Vége­zetül kívánjunk a győzteseknek sok sikert az országos bemutatón, amelyre Iglón kerül sor. (p. i.) A kassai járás tanítói énekkara sikeres szereplésével ünnepelte meg fennállásának ötödik évfordulóját. Az énekkarnak jelenleg 56 tagja van, az öt év alatt 91-szer lépett fel, legtöbbet járásunk kisebb-nagyobb köz­ségeiben. Adamec Béla és Polasko József karmesterek vezetésével több kitüntetést érdemeltek ki. Mató Pál (Nizná Hutka) Lelkesedés és egyoldalúság Az „Úri muri“ Zselízen Épül a szövetkezeti klub Évek teltek el s Zselíz nem szólott a közönséghez színpadról. Végre a napokban a CSEMADOK színjátszó­csoportja bemutatta Móricz Zsigmond „Űri muri“ című színművét. Elmond­hatjuk, hogy sikerrel. A szereplők jó játékukért sok-sok tapsot kaptak. A négyszáz lelket befogadó művelő­dési otthon háromszor telt meg zsú­folásig, ezért közkívánatra negyed­szer is meg kellett ismételniük a da­rab bemutatását. A szocialista dráma fesztiválja járási versenyén szintén sikerrel szerepeltek s így bejutottak a kerületi döntőbe; reméljük ott is megállják a helyüket. A főhőst, Szakhmári Zoltán szere­pét Tóth Béla alakítja. Jól oldotta meg nehéz feladatát, igyekezett az író mondanivalóját minél jobban tol­mácsolni. Játéka, szövegmondása, gondos munkáról tanúskodik. A rop­pantul nehéz szerepet mindvégig nagy erővel, lendülettel alakítja. Szakhmári feleségét Szalai Irénke alakította. Szép, becsületes munka az övé. Igé­nyesen s egyszerűen fejezi ki a mon­danivalóját, ezzel sikerült megnyer­nie a közönség tetszését. A legtermészetesebb játékot Záb­­renszky Imre Csörgheő Csuli szere­pében nyújtotta. Fábik Anna Rozika szerepében remekül játszott, sokat tett, a darab sikeréért. Az ezredes szerepében Csenky Dezső nyújtott jó teljesítményt, Lekenczeyt ifj. Csömör József kelti életre jellemformáló erő­vel, finom eszközökkel. Néha azon­ban nincs elég lendület játékában, ebben a szerepben több színt is be lehetett volna vinni. De így is dicsé­retet érdemlő, szép teljesítményt nyújtott. Az ügyvéd szerepében Sípos Béla szép szövegmondásának, dicsé­retesen egyszerű játékának köszön­heti sikerét. A tanyásgazda szerepé­ben id. Csömör Józsefnek, a mérnök alakításáért pedig Török Jenőnek jár színpaddal ellátva, to­vábbá könyvtár, társal­gó és külön még egy helyiség lesz. Az épít­kezés költségeire ed­dig 120 ezer koronát fordítottak, a többit a község lakosai társa­dalmi munkával vég­zik. Most már megvan a lehetőség arra, hogy rövidesen Damásdon is megkezdhesse működé­sét a szövetkezeti klub. Andriskin József (Komárno) Bonni cenzorok harca az ördög ellen • Á hosticei CSISZ szervezet szín­játszó-csoportja betanulta Lovicsek Béla „Baj van a szerelemmel“ című színművét. A darab megérdemelten aratott sikert, hisz a lelkes szereplő­gárda tudásának legjavát nyújtotta. Különösen dicséretet érdemel Máté Béla tanító, aki a darabot rendezte, sőt Szobi Károly szerepét is ő alakí­totta. A faluban új művelődési otthon is épül, a fiatalok nem kis örömére. A művelődési otthon építésénél több száz brigádórát dolgoztak le a CSISZ szervezet tagjai. Az avatásra új mű­sorral szeretnének fellépni. (Csank Ágnes, Safarikovo) • A padányi CSEMADOK helyi cso­portjának színjátszói bemutatták Barta Lajos „Zsuzsi“ című három fel­­vonásos vígjátékát. A darabbal nagy sikert arattak, amely a lelkes sze­replőknek és a rendezőknek köszön­hető. E siker után elhatározták, hogy meglátogatják a szomszédos közsé­geket is. (Dobrovádsky Erzsébet, Padán) • Mogyoróson az iskola tanulói és az óvodások gazdag műsorral szóra­koztatták május előestjén a falu la­kosságát. A műsor után táncmulatsá­got rendeztek a fiatalok számára, amelyen a CSISZ szervezet zenekara játszott. (Sárközi László, Kris. Liesková) • A dubniki fiatalok jól sikerült esztrádműsort rendeztek, amellyel többször felléptek odahaza. A környé­ken több faluban is vendégszerepeitek, többek között Rubanban, Mikulásban és Obidban. A közönség mindenütt lelkes tapssal köszönte meg a szép műsort. (Nagy András, Zemné) • A Tekovské Luzany-i CSEMADOK helyi csoportja jól sikerült irodalmi estet rendezett, amelyen Petőfi Sán­dor irodalmi tevékenységét, forradal­mi költészetét, valamint szerepét az 1848—49-es szabadságharcban, Dr. Turczel Lajos ismertette. Az előadás színvonaláról tanúskodik az is, hogy eddig soha nem tapasztalt számban szólaltak fel a vitában községünk dol­gozói. s érdekesebbnél érdekesebb kérdéseik emelték az est színvonalát. (Bajkai Béla, Tekovské Luzany) Pezsgő kulturális élet A CSEMADOK csábi helyi csoportja az utóbbi időben kiváló kulturális tevékenységet fejt ki. A szervezet színjátszó csoportja nemrégen mu­tatta be Lovicsek I?éla „Baj van a szerelemmel“ című háromfelvonásos vígjátékát, amellyel nagy sikert ara­tott. A helyi szervezet vezetői azonban már a tavaszi dal- és táncünnepé­lyekre gondolnak. A napokban 18 ta­gú tánccsoportot alakítottak, mely a „Csábi leánykérő“ című, a 'helyi hagyományokat feldolgozó népi tán­cot gyakorolja. Köztudomású, hogy a múltban mindig Czelleng István, a régi néptáncok ismerője foglalkozott a tánccsoporttal. Most pedig Farkas Veronika vette át a vezetést, aki nagy lendülettel látott a munkához. Sólyom László, Lucenec Ä pápa is olvasta Änne Frank naplóját A jó példa nyomán Rimaszombatban hal­lották a járási CSE­MADOK konferencián az abafalviak, hogy több helyen alakult szövet­kezeti klub. A jó példa nyomán a CSEMADOK és a szövetkezet veze­tői közösen szövetke­zeti klubot alakítottak. Azóta csak pár hét telt el és munkájuk ered­ménye elvitathatatlan, A klub elnöke, Kővári Béla, betanította M. So­mogyi Erzsébet „Bort, búzát, békességet“ cí­mű háromfelvonásos színművét. A faluban valóban nagy sikert arattak. Külön kell megdicsérni jó alakí­tásáért Kovács Aladár­­nét, Lukács Andrásnét, Pásztor Margitkát, Fe­­rencz Istvánt és Ko­vács Pált. De hibák is akadtak, főleg a kosz­tümök körül. A falu népe elégedett a telje­sítménnyel. Ondrejcsák Nándor (Abovce) Színvonalas előadások -nagy közönségsiker I. .. megoldások nem voltak elég korsze­rűek s úgyszintén a kosztümök, vala­mint a maszkírozás körül is merül­tek fel fogyatékosságok. A szép tel­jesítményért minden esetre dicséret illeti a színjátszókor tagjait. A legkellemesebb meglepetést a magyarbéliek nyújtották, akik B. Bre­­zovsky „Veszedelmes életkor“ című drámáját mutatták be a fesztiválon. A múltban is sokat hallattak már magukról a magyarbéliek. Műkedve­lői tevékenységük immár szép hagyo­mányokra tekinthet vissza. Sok-sok bemutató áll mögöttük. Itt kell meg­dicsérnünk az együttes helyes mü­­sorpolitikáját is. Szinte már a csoport alakulásától kezdve választékos ízlés­sel nyúlnak ehhez vagy ahhoz a da­rabhoz. Leszögezhetjük: a magyar­béli CSEMADOK színjátszói jelenleg a környék legjobbjai. Mindennek tu­datában nagy felelősségérzettel lép­tek színpadra a csoport tagjai s min­den bizonnyal megérdemelték a győ­zelmet, az elsőséget. Bauer Ferencné ezúttal is bebizo­nyította, hogy tehetséges rendező, ugyanakkor az ő alakítását (Linka szerepét játszotta) tartjuk a legki­­forrottabbnak, a legsikerültebbnek. Úgyszintén megállapíthatjuk, hogy az együttes harmonikus, kiegyensúlyo­zott előadást nyújtott. Dicséretre méltó teljesítményt, hiteles alakítást. A „Barátság Pohara“ nyugat-szlo­vákiai kerületi szemléjét ebben az évben Szencen tartották meg. Mind­járt elöljáróban elmondhatjuk, hogy az egyes bemutatók várakozáson fe­lüli sikert arattak. És külön is ki kell emelnünk: ekkora közönségsikerre nem számított talán senki!... A szenei vetélkedésen a petrzalkai „Déryné Színkör“, a CSEMADOK ma­gyarbéli színjátszó-csoportja, vala­mint vendégként a sósszigetiek lép­tek fel. E utóbbiakról, akik Sós: Két szem mazsola című drámáját mutat­ták be, el kell mondanunk, hogy a csoport tagjai a szocialista munka­brigád cím elnyeréséért versenyeznek s a Sósszigeti Magnemesítő Állomás dolgozói, akik a magnemesítő állomá­sok műkedvelő-csoportjai országos szemléjén a harmadik helyen végez­tek. Vendégszereplésük a szenei fesz­tiválon mindenképpen gazdagította a műsort s előadásukkal lelkes, forró színházi estet szereztek a közönség­nek. A petrzalkai „Déryné Színkör“ H. Pfeiffer „A lampionok ünnepe“ című színművét mutatta be. Megálla­pítást nyert, hogy a csoport előadás­­ról-előadásra jobb teljesítményt nyújt. A színmű rendezői felfogása hibátlan s a szereplők egyéni telje­sítménye szintén eléri a kívánt szín­vonalat. Kár, hogy a színpadtechnikai a szerep. Különösen nem az első fel­vonásban. A vége felé azonban már határozottabb és hitelesebb. Ugyanez áll dr. Hantossal kapcsolatban. Túl szimpatikus megjelenésű Vergó János ahhoz, hogy hitelesíteni tudja az adás-vételi szerződés alapján háza­sodni akaró orvost. A legmegformál­­tabb alakítást, a Magdát játszó Mak­­róczi Zsuzsa nyújtotta. De az átlagon felüli volt Turainé szerepében Krista Klára is. Marossy Lajos rendezésében alig akadt javítanivaló. Talán Turainé, jelszavas kiszólásait kellene lehalkí­tani.) Lelkes, igyekvő csoportokat láttunk Rozsnyón. A teljesítményük és a le­hetőségeik alapján igényesebb művek játszására is hivatottak; tudatosíta­niuk kell, hogy a színpad a tiszta beszéd fóruma, ezzel kell azonosítani az igényt s a felelősséget. A színpad nevel: nemcsak közönséget, hanem a műkedvelőket is. Aki ott áll a dobo­gón szent meggyőződése, hogy igaza a legigazabb emberit hirdeti. Ne fosz­­szuk meg ettől a hitétől frázisokkal és jelszavakkal, amelyek a Senki fia és a Mi is emberek vagyunk című művekben is akadnak. —gás— egy területi fesztiválon. Ezt csupán figyelmeztetésként említjük, hogy mindazok, akik felelősek, vagy fele­lősséget éreznek a drámai fesztivá­lért, tudatosítsák, s a jövőben ne for­dulhasson elő. Már említettük, hogy az ilyen ese­mény: határkő. A jelen esetben a mű­vek kiválasztása azonban nem a több­re való törekvést jelenti, inkább a hanyatlást, a felületességet és a fele­lősség hiányát. Ezzel kapcsolatban számos érdekelt azt hozta fel ment­ségül, hogy nincs más, meg kell elé­gedni azzal ami van. Hát nem kell megelégedni. Mert igen is van több, jobb és más is. Legszebben a lévai fesztivál bizonyítja ezt. Ott négy cso­port négy különböző színművet mu­tatott be. Tehát van miből választa­ni, csak élni kell a lehetőségekkel. Mert ha már az egyhangú válasz­tást — ami a műveket illeti — vala­mi pótolhatja, akkor az végső soron kizárólag és csakis a színjátszók ha­tártalan lelkesedése. Ez az a pozití­vum, ez az az többlet, ez az az irány, amely felé műkedvelő színjátszóink­nak orientálódniuk kell. (Egy zárójel lehetőségén belül hadd mondjuk el, hogy a kassaiak — ők lettek az elsők — már továbbjutottak, mint ahol az átlagos műkedvelők színvonala tart. Csak a szereposztásban akad némi ki­fogásolni való. A Szirotka Pált alakító Berta Péter alkatához nem „vág“ ez A szocialista dráma fesztiválja olyan esemény kulturális életünkben, amely mindig minden esetben s mindenhol összegezést jelent; határpontot, amely hanyatlást vagy emelkedést mutat: egy év munkájának eredményét. A fesztivál — hogy sportkifejezés­sel éljek — elődöntőit már befejez­ték. Három csoportban vetélkedtek a legjobb színjátszók terület szerint felosztva. Az utolsó a rozsnyói volt. Az alábbiakban erről próbálunk rövi­den elmondani néhány észrevételt, néhány gondolatot, amely szerintünk hasznára lehet az érdekelteknek. Tehát: sehogy sem helyeselhető az az egyoldalúság, amely a színművek kiválasztását illeti. Négy Kónya „szín­mű“ a legmegértőbb és legnyugod­tabb vérmérsékletű embernek is sok. Azt viszont senki sem hitetheti el velünk, hogy olyan szűk és silány a színműirodalom repertoárja, hogy egy fesztivál — legyen az bárcsak terü­leti is — ne lehetne e szempontból többet-hozó, színesebb, s ami a leg­fontosabb: tartalmasabb. Rendbe van a színjátszó-csoportok ama igyekeze­te, hogy a mai tárgyú, a mával, leg­súlyosabb problémákkal foglalkozó műveket szándékoznak színre vinni. Ám azt hisszük, az mégis túlmérete­zett éppen a szocialista dráma feszti­vált kifelé rontó megnyilvánulás, hogy a közönség három „Senki fiát“ és egy „Mi is emberek vagyunk“-at láthat egész község lakossá­gának ügyévé vált, az építkezés jó ütemben haladt. Ekkor kisebb nézeteltérésekre került sor a HNB és a szö­vetkezet vezetői kö­zött. Az építkezést le­állították, A problémák azóta már megoldód­tak. Az építkezés fo­lyik tovább, rövidesen a szövetkezet ács-bri­gádja megkezdi a tető fölrakását. Az épület­ben egy 250—280 sze­mélyt befogadó terem A domasai szövetke­zet vezetősége és tag­sága még a múlt év­ben egyhangúlag úgy döntött, hogy a község legszebb helyén, köz­vetlenül a fő útvonal mellett szövetkezeti klubot épít. Az elhatá­rozást tett követte. Megkezdték az ala­pok lerakását, majd a falak felhúzására ke­rült sor. A munkálato­kat a Z-akció kereté­ben végezték, s mivel a klub felépítése az t elismerés. Gulis Vilmos Borbírója is f megfelelt a ntóriczi elképzelésnek. \ Bolha Pista, kocsis-epizód alakját s Kulcsár Béla játszotta kitűnően. f Külön kell még szólnunk Bogya I János, Szalma István, Szalai. Ernő és t Polák István játékáról, akik az ötödik f felvonásban, sokat tettek a darab a mondanivalójának kidomborításáért. t A lányok közül Domonkos Máriáról, s Keserű Lenkéről, Máthé Jolánról, Sza- n lai Lenkéről, Szedlák Máriáról és Lakó Á Erzsébetről szólhatunk elismeréssel, z A zenekar is jól vizsgázott Melczer v Sándor vezetésével. a Mivel több mint 50 szereplő oszto- „ zott a darab sikerében, nem szólha­tunk mindről külön-külön, ezért jó játékukért valamennyinek elismerés­sel és dicsérettel adózunk. Nehéz, bonyolult feladatát jól oldotta meg Göbő Lajos, a rendező. Az előadás zavartalanul pergett, a szereposztás is helytálló. írásom bevezetőjében említettem, hogy hosszú hallgatás után szólalt meg újra a zselízi CSEMADOK szín­játszó-csoportja, majd rámutattam arra, hogy a nehéz feladatokat sike­resen oldották meg; kell, hogy ez a sikeres megmozdulás további jó mun­kára serkentse őket. Kívánom, hogy ez így legyen! Veress Vilmos (Nyrovce) ratikus Vietnam filmjei „az ördög müvei". Hiába tiltakozott Hermann Schick, a népmüvelódési szövetség helyettes igazgatója az attasé úr ostoba uszítása ellen, Adenauer hí­veinek többségét megszállta az ör­dög, elsősorban a buzgó cenzorokat. Az ördögi műveket tehát levették a műsorról: egy bolond százat csinál! (K. E.) A nyugat-németországi Majna- Frankfurtban a napokban mutatták be az „Ázsiai Filmhét" második soro­zatát. A nemzetközi kulturális ren­dezvényhez a bonni hatalmasságok azzal „járultak hozzá", hogy először is megtagadták a Kínai Népköztár­saság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság filmeseinek beutazási engedélyét. Második „kulturális tevé­kenységük" abból állott, hogy a bon­­' ni alkotmánnyal ellenkező „miniszté­­: riumi bizottság" közbelépése által . megtiltották három vietnami film ve­­• títését. Hogy miért? Egy bonni úgy- i nevezett „kultúrattasé“ a vietnami viszonyok állítólagos ismerője, meg­­: súgta a cenzoroknak, hogy a demok-XXIII. János pápa magánkihallgatá­son fogadta Otto Frankot, a legendás hírű Anne Frank nevű fiatalkorú zsi­dóleánynak életben maradt édesapját, akinek naplóját néhány év előtt meg­találták és könyv alakjában kiadták. A megrázó történet el nem évülő vádiratként szerepel a világirodalom­ban a faji gyűlölet ördögétől meg­szállott barbárok ellen. A pápa ro­­konszenvének jeléül a könyv egyik példányát tartva a kezében megelé­gedését fejezte ki, hogy a könyv im­már az egész világot bejárta és tar­talmánál fogva hozzájárult a népek közötti megértéshez.

Next

/
Thumbnails
Contents