Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-15 / 39. szám
LÄTOGATÄS A VlGLASi KUTATÖ INTÉZETBEN Több seaítséaet 8mezőgazdasági üzemeknek Három fő feladatra irányul a Vígl'asi Kísérleti Intézet tevékenysége: növénynemesítésre, a nemesített növények továbbtermesztésére, továbbá tenyészállatok nevelésére. összesen 1110 hektárnyi mezőgazdasági földterület tartozik a kísérleti intézethez, amelyből 648 hektár a ■ szántó. Tehát a szántó, valamint a rétek és legelők aránya nagyon is kedvező. Évente 70 — 80 hektáron végeznek kísérleteket, illetve kutatómunkát, s több mint 250 hektárt tesz ki az a terület, amelyen a nemesített és jól bevált növényfajtákat termesztik a mezőgazdasági üzemek részére. S mintegy 300 ha marad takarmányok és kapásnövények termesztésére. A magtermesztési osztály vezetője, Hudec elvtárs elmondja, hogy elsősorban olyan új növényfajták nemesítésére helyezték a fő súlyt, amelyekből hiány mutatkozott. Főleg a hegyaljai és hegyvidéki viszonyoknak megfelelő vetőmag termesztését szorgalmazták. Néhány év szorgalmas munkája azt eredményezte, hogy új nagyhozamú gabonafajták kerültek ki az intézet gazdaságából, amelyek gyorsan elterjedtek, nemcsak Közép- Szlovákiában, hanem Szlovákia más kerületeiben is. Ilyen például a vígl'asi őszi búza, köles, bükköny és a here. Az intézet nemesítő, illetve kísérletező tevékenységét nagy mértékben megkönnyítette, hogy ma már saját korszerű laboratóriummal rendelkeznek, raktáraikat is bővítették, amelyekben a nemesített vetőmagvak minőségét, egészségi állapotát, csíraképességét is megvizsgálhatják, Annakelőtte ezzel más intézetekhez kellett fordulniuk, amelyek vagy egyáltalán nem, vagy csak felületesen végezték el a munkát. Hudec mérnök a továbbiakban arról tesz említést, hogy a növényfajták nemesítésénél a fő feladat: nagyhozamú fajták kitermesztése, főleg őszi búzából, rozsból, őszi bükkönyből, babból és herefélékből. Ez hosszadalmas folyamat, 10 — 12 évig tart, és eredményeket csak az elkövetkező 4—6 esztendőben várhatnak. Ezidőszerint a Pavlovicei 198-as őszi búzát, a vígl'asi őszi bükkönyt és herét, a hibrid-mákot és a Viera nevű lent termesztik, amelyekből néhány mázsa kiváló minőségű magot nyernek. Az így termesztett vetőmaggal már több ezer hektárnyi területet vetettek be a járások mezőgazdasági üzemeiben. A Vígl'asi Kutató Intézet kísérletező munkája ezzel nem merül ki. Kutatják a növények tökéletesebb táplálásának lehetőségeit, a növények fejlődési szakaszonkénti trágyázásának hatását, új vetési eljárásokkal kísérleteznek, a vegyszeres gyomirtás és a növényvédelem egyéb formáit, s a terménybetakarítás különféle módszereinek hatását a tápérték megőrzésével kapcsolatban. Idén 88 hektárnyi szántón végeznek kísérleteket: a jobb minőségre és az önköltségek csökkentésére törekszenek. Ehhez a gyakorlati tapasztalatok alkalmazása járul hozzá, valamint a tudományos ismeretek felhasználása. Fontos ez, főként a gépesítés, valamint a vegyszerek alkalmazása szakaszán. A kutató intézetnek 260 az alkalmazottja. Ebből 36 mérnök, technikus és adminisztratív erő; a kisegítő termelést pedig 16 mérnök és technikus, valamint 42 beosztott dolgozó látja el. A tenyészállatok nevelése is számos embert foglalkoztat. Terméseredményeket illetően a tavalyi év gyöngébb volt a tavalyelőttinél. Vitathatatlanul rossz hatással volt a szárazság, főleg a takarmányfélékre. Mindamellett gazdagítaniuk kellene a talaj humusztartalmát, annál is inkább, mivel vízforrás hiányában az öntözés lehetőségei elenyészőek. De mindenképpen sikernek könyvelhető el, hogy a mezőgazdasági üzemek részére termesztett kiváló vetőmagvakból az előirányzottnál többet tudtak juttatni. Például őszi búzából 1140 mázsa helyett 1900 mázsát, tavaszi árpából 770 mázsa helyett 1350 mázsát, és így tovább sorolhatnánk azokat a vetőmagféléket, amelyeket a Középszlovákiai Terményfelvásárló és Vetőmagellátó Vállalat a kutató intézettől felvásárolt. Az eddiginél még eredményesebb munkálkodást kívánunk a VígTaSi Kutató Intézet valamennyi dolgozójának, hogy a mezőgazdasági üzemek fejlődéséhez a leghathatósabban hozzájárulhassanak. Ferencz Béla — Nagy Árpád • * A svodovi szövetkezetben a napi fejési átlag most is 5,9 liter. Sokat adnak a higiéniára. A szarvasmarhaállomány teljesen TBC-mentes. A fejőstehenek is minden nap kijárnak a kifutókba. Képünkön a tehénállomány egyik szép példánya a kifutóban. Foto: Bállá • • Ä szorgalom és az akarat embere Szövetkezeti vezetőinket már régen foglalkoztatja az a kérdés, hogyan lehetne olcsóbban és jobban borjúkat nevelni. Napjainkban már ez a kérdés is megoldottnak tekinthető. A régi módszerrel ellentétben, amikoris a borjút egészen az elválasztásig teljes tejjel tápláltuk, ma már új módszert alkalmazunk, mely szerint a föcstejet csupán öt napig takarmány ózzuk. Utána 5 — 10 napos korig a borjú teljes tejet kap, lényeges változás csak ezután következik, amikor 11-től 30 napig a borjú 8 liter 2 °/o-os egalizált tejet kap. Ha figyelembe vesszük a teljes tej felvásárlási és az egalizált tej eladási árát, rájövünk arra, hogy az ilymódon felnevelt borjú jóval olcsóbba kerül. A teljes tej felvásárlási ára ugyanis literenként 1,80, az egalizált tej eladási ára pedig 1,25 Kcs. A megtakarítás tehát literenként 0,55 Kcs-t jelent számunkra. A napi 8 liter tejnél, amit egy borjú elfogyaszt, a megtakarítás 4,40 Kcs lesz. A továbbiakban a nevelést a következőképpen végezzük: a borjaknak 31-től 35 napos korig már csak 7 liter egalizált tejet adjunk, s ezt egészítsük ki egy liter fölözött tejjel, valamint 20 dkg abraktakarmánnyal. 36 — 45 napos korig 6 liter egalizált és 2 liter fölözött tejet, s 25 dkg abrakot pótolunk, 46 — 60 napos korig 4 liter egalizált, valamint 6 liter fölözött tejet, továbbá 50 dkg abrakot etetünk. Az ezt követő 30 napos időközökben a borjakat csupán fölözött tejjel itatjuk. Az adagot 7 literrel kezdjük, majd fokozatosan csökkentjük, míg végül teljesen elvonjuk. Természetesen ezzel egyidejűleg az abraktakarmányok adagját fokozzuk. Kezdetben 75 dkg-ot adunk, majd növeljük 1,4 kg-ig. A szénafélék etetését 30 napos korban kezdjük. Kezdetben 10 dkg-ot, majd 60 napos korában már 1 kg-ot etetünk. A kapások takarmányozását csupán a 40. napon kezdjük el, és az elválasztásig napi 10 dkg elegendő. Nyári időszakban a 60 napos borjúkkal zöldtakarmányt is etetünk; hogy borjainkat elegendő vitamin és ásványi anyagokkal ellássuk, ötnapos kortól kezdve Galacidot adagolunk. A Galacid ilyen anyagokban nagyon gazdag, melyből egy borjúnak naponta 20 grammot adunk, ami 8000 egységnyi A-vitamint, 2000 egységnyi B-vitamint, 1 mg K^-as vitamint, 40 mg C- vitamint, valamint a szükséges mennyiségű E és B-vitamin csoportokat tartalmazza. Az itatás tökéletesebb módszer a szoptatásnál, mivel a borjak egyforma időközökben kapják a kiszabott mennyiségű tejet. Az önköltséget ezáltal lényegesen csökkentjük. A TBC-t így megelőzzük és bizonyos idő múlva likvidálhatjuk, s ebben mutatkozik a legnagyobb nemzetgazdasági haszon. Az egalizált tej sterilizált és nem tartalmazza a TBC kórokozóit, míg a teljes tej, ha olyan tehéntől származik, megfertőzheti a fejlődésben levő állatokat. így tehát hozzájárulhatunk ahhoz, hogy mihamarabb likvidáljuk a TBC-t, s olyan egészséges állományt neveljünk, amely nagyobb hasznosságú. Király Zoltán (Bodza) Híves Vince a nenincei EFSZ (luíeneci járás) főkönyvelője azon dolgozók közé tartozik, akiket méltán állíthatunk követendő példaként, és akikről elmondhatjuk, hogy szocialista embertípus. Híves elvtárs elsőként lépett be a szövetkezetbe s azóta megszakítás nélkül könyvelő. Az első években egy-két hetes könyvelői tanfolyamokon vett részt. Később azonban érezte, hogy egy jó könyvelőnek nemcsak az elért eredmények helyes könyveléséhez kell érteni, nemcsak a számlák között kell otthonosan érezni magát, hanem hozzá kell szólni, tanácsokat kell tudni adni a növénytermesztés, állattenyésztés, valamint a munkaszervezésben előadódó problémákkal kapcsolatban is. A szélesebbkörű szaktudás megszerzése céljából beiratkozott a Drienovcei Mezőgazdasági Könyvelői Iskolába, mint távtanuló. Ezt az iskolát három év alatt sikeresen be is fejezte. A záróvizsgái bizonyítvány megszerzése után még nem tette le a lantot, érettségizni akart és elhatározta, hogy 1960 szeptemberében beiratkozik safárikovói egyéves technikum könyvelői szakára. Elhatározása nem vált valóra, egyrészt azért, mert fontos munkabeosztásában nem tudták volna pótolni, másrészt, mert egy-két szövetkezeti tag állásfoglalása a szakképzettség növelésével kapcsolatban nem a leghelyénvalóbb volt. Azonban Híves elvtárs még ekkor sem csüggedt el, célkitűzéseiről nem mondott le. Beiratkozott a Safárikovói Mezőgazdasági Műszaki Középiskola közgazdasági szakára távtanulónak. A tanulmányi idő tyt három év és szakérettségivel végződik. A havonkénti kétnapos konzultációkra mulasztás nélkül eljárt és a megadott határidőben letette vizsgáit. Ismerjük meg Híves elvtárs családi környezetét is, mert figyelemreméltó Mind az öt fiából mezőgazdasági szakembert szeretne nevelni. A legidősebb fia a Kravany-i Mezőgazdasági Szaktanintézetben végzett, a másik a Zlaté Moravce-i Mezőgazdasági Technikumot végezte el és most ökonómusként dolgozik. Egy fia a mezőgazdasági technikumból a Prágai Mezőgazdasági Főiskolára került, a negyedik fiú most jár a Moldava-i Mezőgazdasági Technikumba, az ötödik pedig még a kilencéves iskolát végzi, de annak sjkeres elvégzése után őt is mezőgazdasági szakiskolába adják. Tehát ezek szerint hat mezőgazdasági szakember lesz nemsokára a Hívescsaládban. Hat Híves segíti majd a mezőgazdasági termelésünket felvirágoztatni, az iparral egy színvonalra emelni. Híves elvtárs nem azt a helytelen nézetet vallja, mint sok más szülő, szövetkezeti tag, hogy „csak akkor adom gyermekem mezőgazdasági iskolába, ha máshová nem sikerül neki bejutni.“ Az ő fiai nem is akartak más irányzatú iskolán felvételit nyerni, pedig nagyobb részük kitüntetett tanuló volt. Híves elvtárs hangyaszorgalommal és a kívánt pontossággal végzi munkáját. Nagy része van abban, hogy a nenincei EFSZ a megalakulás óta az év közben kifizetett előlegre még minden év végén tudott bizonyos összeget fizetni a ledolgozott munkaegységekre. A munkaegység tervezett értéke mindig 18—20 korona között mozog. . Az elsődleges nyilvántartást a szövetkezetben minden funkcionárius vezeti. A vezetés technikájával Hives elvtárs ismertette meg őket. De nemcsak megismertette velük, hanem rendszeresen ellenőrzi is a bizonylatok kitöltésének helyességét s minden vezető dolgozótól megköveteli, hogy a munkaszakaszukhoz tartozó elsődleges okmányokat a megadott határidőben adják át. Rendszeresen számolja az önköltséget is. A nenincei EFSZ-nek két komplexbrigádja van. 1963-ra kidolgozták a komplexbrigádok termelési és munkatervét. Ebben az évben egy munkaerő a brigád nyilvántartási munkálataival foglalkozik. Híves elvtárs a könyvelési nyilvántartás vezetésében már annyira tökéletesítette magát, hogy 1954 óta egyedül készíti el a szövetkezet zárszámadási mérlegét. 1962 óta a szövetkezet a mezőgazdasági tudományos akadémia megfigyelése alatt áll, ahonnan a szakemberek rendszeresen járnak a szövetkezetbe ellenőrzésre, tanácsadásra ét a felmerülő termelési problémákat a szövetkezet vezetőségével közösen vitatják meg. Ez szintén nagy segítséget nyújt a kitűzött termelési feladatok teljesítésében. Híves elvtárs az elmondottakon kívül rendszeresen olvas szépirodalmat és szakkönyveket, A nenincei EFSZ tagságának azt ajánlom, hogy Híves elvtárs törekvését becsüljék meg és vegyenek róla példát, mert ő azért tanul, hogy munkáját még jobban végezhesse, hogy a szövetkezetnek még nagyobb hasznára lehessen. Takács Lajos (Safárikovo) k mezőgazdaság fejlesztése nem öncél Mezőgazdaságunk fejlesztése — egész társadalmunk fő feladata. Ez nem üres frázis, hanem kikerülhetetlen szükségesség. Nem kétséges ugyanis, hogy mezőgazdasági termelésünk növekedésétől nemcsak az elegendő élelmiszert várjuk az ország lakosságának élelmezésére és a nyersanyagot az ipar számára, hanem annak a jelszónak a valőraváltását is, hogy 1970-ig mezőgazdaságunkat az ipar színvonalára kell emelnünk. Mi a fő szempont e két fontos termelési ág színvonalának kiegyenlítésénél? Mindenekelőtt társadalmunk jó minőségű és olcsó mezőgazdasági termékekkel való ellátásának foka. Ezért kell emelnünk a növénytermesztés és az állattenyésztés belterjességét úgy, hogy fedezni tudjuk az élelmiszerszükséglet állandó növekedését és némely mezőgazdasági termék behozatalát tovább csökkenthessük. Pártunk XII. kongresszusa megjelölte az utat is, amely ehhez a célhoz vezet. Alapjában véve a következő előfeltételek megteremtéséről van szó: 1. Bevezetni a célszerű szakosítást és központosítást a mezőgazdasági termelésbe olymódon, hogy kifejlődhessenek a növénytermesztésnek és az állattenyésztésnek azok az ágazatai, amelyek az egyes vidékeken össztársadalmi szempontból a legnagyobb hatékonysággal bírnak. Fokozott figyelmet szentelünk a kenyérgabona és a takarmány termesztésének, ami feltétlenül változást követel a vetőterület szerkezetének összeállításában. 1970-ig a vetésterületnek körülbelül 55 — 57 °/o-án termelünk gabonát, kukoricát pedig körülbelül 280 000 hektáron. Ha azt akarjuk, hogy 1970-ig egy hektár mezőgazdasági terület után átlagban 87 kg marhahúst, 86 kg sertéshúst, 340 tojást és 630 liter tejet vásárolhassunk fel a közellátás céljaira, nemcsak a gazdasági állatok neveléséről és az elégséges takarmányalapról kell gondoskodnunk, de meg kell javítanunk a takarmányozási technikát is. A XII. kongresszus határozatai éppen ezért köteleznek minket arra, hogy a silókukoricára olyan figyelmet fordítsunk, amely lehetővé teszi 450 — 500 mázsa silóanyag betakarítását hektáronként, emellett ebben az anyagban a maximális mennyiségű tejes-viaszos'érésben levő csövet érjünk el. A többi takarmánynövények termesztésére is konkrét célokat tűztünk ki: Egy hektárról 360 mázsa cukorrépát, 180 mázsa burgonyát, 75 mázsa évelő takarmányt, és 48 mázsa réti széna betakarítását. 2. Ezeknek a reális feladatoknak az elérése érdekében maradéktaianul ki kell használnunk a földalapot, fokozni kell a talajerőt és a legtermőképesebbftvetőmagot kell alkalmaznunk a növényeknél és nagy hasznosságú tenyészállatokat kell tartanunk. A talaj termőképessége emelésének alapja ugyan a szervestrágya és a vele való jó gazdálkodás, de a mezőgazdasági termelés belterjességének biztosításában nagy szerepet szánunk a vegyiparnak is, amelynek sokkal több ipari trágyát és gyomirtószert kell gyártania mezőgazdaságunk számára, mint eddig. 3. A termelőerők fejlesztésének alapja, a kemizáció mellett, az egyetemes gépesítés befejezése. Ezért a következő években tovább szélesítjük gépparkunkat, és a gépeket úgy osztjuk szét az üzemeknek, hogy azok ott egységes rendszert alkossanak. Gépiparunk dolgozóinak becsületbeli ügye, hogy jó minőségű és nagy teljesítményű gépeket gyártsanak. Szükségünk van az új technika alapján álló egyetemes gépesítésre, legsürgősebben a cukorrépa, burgonya és kukorica ' betakarításánál, valamint az állattenyésztésben. Mezőgazdasági dolgozóink nemcsak a kiállításokon szeretnék megtekinteni az új gépeket, de jogosan várják azt, hogy a gépek megkönnyítsék munkájukat a mezőkön és az istállókban. A mezőgazdasági munkák gépesítésének fejlesztését természetesen a nagyüzemi termelés technológiájának kiszélesítésével és a gépek jobb kihasználásával kell megvalósítani. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy jelenleg a szövetkezetek nagy része a traktorokat csak körülbelül 50 százalékban használja ki. Az új technika alkalmazását a növénytermesztésben a gabonaneműeken kívül semmilyen más növényfajtánál nem sikerült még kielégítően megoldani. A legutóbbi két év tapasztalatai igazolták, hogy a munkaszervezés leghatékonyabb formája a komplexcsapatok és brigádok módszere, amelyben az ipari termelés elveinek egész sora érvényesül. A múlt évben 1700 ilyen kollektíva működött mezőgazdaságunkban. Amíg a komárnói járás szövetkezeteiben egy mezőgazdasági dolgozó átlag körülbelül 36 000 korona értékű terményt állított elő, ugyanakkor Koch elvtárs komplexbrigádjának minden tagja a Gyulaudvari Állami Gazdaságban 110 000 koronát ért el. Koch Vilmos brigádja, amely 1000 hektár területen gazdálkodik, 1962- ben 12 vagon gabonával termelt többet a tervezettnél, emellett az önköltség egy mázsa gabonára 12,03 koronával volt kevesebb. A gabonát 92 %-ban új technológiával takarították be 12 nap alatt. 4. A mezőgazdaságban is érvényes az igazság, hogy a kitűzött célok megvalósítása az emberektől függ. Az a tény, hogy ma mezőgazdaságunkban az 1930 évi létszámmal szemben csak 38 % az állandó dolgozók száma, bizonyítja iparunk fejlettségét, a mezőgazdasági munka termelékenységének emelkedését, ami haladó jelenség nemzetgazdaságunkban. Mezőgazdaságunkban, főképp szövetkezeteinkben sok az idősebb dolgozó. Ezért nagyon kell igyekeznünk, hogy a XII. kongresszus fontos határozatának értelmében a következő nyolc évben évente 40 000 fiatalembert — tanoncot — toborozzunk a mezőgazdaságba. Természetesen, hogy ezeket megnyerhessük és megtarthassuk, a mezőgazdasági üzemeknek meg kell teremteniük a megfelelő munkafeltételeket és kulturális lehetőségeket. A XII. kongresszus határozata feladatul jelöli meg a dolgozók szakmai színvonalának emelését. Feltételezzük, hogy 1970-ben 1000 állandó mezőgazdasági dolgozóra 100 szakember fog jutni, ebből 36 főiskolai vagy középiskolai képesitéssel. A dolgozók sokoldalú felkészültsége nagyon fontos előfeltétel. De igaza van Trousil elvtársnak, amikor hangsúlyozza, hogy éppen olyan fontos a közös munkához fűződő szocialista viszony, a munkaszeretet és a társadalom iránti felelősség érzése. 5. A mezőgazdaság ipari színvonalra emelése megköveteli a termelés olyan módszerű irányítását, amely megfelel a mai viszonyoknak. A XII. kongresszus jóváhagyta a CSKP KB mezőgazdasági bizottságának megalakítását, mely a mezőgazdaság irányításának központi szerveként már megkezdte működését. Egyúttal kezdeményezte a járásokban történő irányítás formáinak olyan átalakítását, amely elsősorban az ökonómiai szükségletekből indul ki. Az új irányítási módszer máris szép eredményeket mutat fel. Ha a mezőgazdasági termelés ténylegesen az egész társadalom ügyévé válik, felemelkedése népünk életszínvonalának növekedéséhez és a munkás-paraszt szövetség megszilárdulásához vezet. Ford.: P. E. 1963. május 15. a borjúnevelés így olcsóbb
