Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-08 / 37. szám

Ez a nap is jól kezdődött...

Reggel hét éra, de a szövetkezet — Hallottunk egyet-mást. Lehet, Irodája már tárva-nyitva. hogy ml Is kapunk belőle.

— A főkönyvelő nemrég ugrott el — Szokás szerint nem maradtok valahova, az elnököt is itt láttam — ki. Igaz, hogy Vezekényi bácsi már világosít fel a szomszédos főkertész, megszokta a kitüntetést, annyi van aki már kigyönyörködte magát a zöld- neki belőle ...

A „hármas“,Vezekényi István Roskó András és Iván István

zsás hektárhozamot ért el. Ezek után nincs takarmánygondunk.

Örömmel mutatja a szabad-istállóban levő növendékeket, az egész gazdasági udvart.

— Sokat adunk a higiéniára. Százhúsz tenyészüszőt neveltünk, ezért rövidesen likvidálhatjuk a TBC-t. Mindenféle állatot háromszor etetünk.

Az állattenyésztés univerzális. Mindennel foglalkoznak. Kitünően bevált a Bins keltetőgép. Horváth Ilonka teljesít szolgálatot éppen mellette. Negyvenezer csirkét keltetnek az idényben. Tóth Gabriella a rántanivaló csirkéket osztályozza. Máris szállítják a piacra.

Közben valahonnan előjön a könyvelő. Még ő sem tudja pontosan mit rejt a távirat... De az ablakból már látja, hogy érkezik a postás.

— Mindjárt meglátjuk, nem kell türelmetlenkedni — csillapítja magát.

Addig néhány adatot árul el a múlt évi verseny értékeléséről, ami

Tóth Gabriella már ilyen nagy csibéket nevelt

miatt most izgulnak. A szövetkezet a földterület minden hektárja után 192 kg húst, 588 liter tejet és 443 tojást adott el. Az egy hektárra eső piaci termelés értéke 7759 korona, a tiszta jövedelem 6346 korona.

Horváth János, a szövetkezet zootechnikusa a szabadistátló előtt

Végre kopog a postás.

Jó reggelt, gyerekek! — köszön vidáman. — Megjöttek az újságok, meg más is... ■

Az asztalra teszi a táviratot. A könyvelő hangosan olvassa:

„A kissallói szövetkezet a szövetkezetek múlt évi versenyében a becsületbeli elismerés második fokozatét nyerte.“

— Van ezen még más is — derül fel a könyvelő arca. — Tízezer korona pénzjutalmat kapunk.

— Jól jön a többihez — állapítja meg az elnök. — Mégis igaz az a mondás, hogy a pénz is oda szokik, ahol van.

— Hát a múlt évben 28 koronát fizettünk egy munkanormára, meg 6 korona prémiumot — veszi föl a szó fonalát újra a könyvelő. — Az átlagkereset 1600—1700 koronára rúg. Persze, sokan keresnek 2000-en felül is.

Autó ér az iroda elé. Az elnököt keresik szőlőtelepítés ügyében.

— Hát, gyerekek, én megyek — mondja az elnök. — Ismét elmarad a reggeli. De fontos, a távirat. Ez a nap is jól kezdődött...

Bállá József

Ók is elfogadták

a Nővé Zámky-i járás felhívását

Az Aleksincei Állami Gazdaság, amely a nitrai járáshoz tartozik, elsőként válaszolt a Nővé Zámky-i járás felhívására. Ugyanis, ez utóbbi járás versenyre hívta fel az ország valamennyi mezőgazdasági üzemét, célul tűzve ki a „Hektáronként a legtöbb emészthető fehérjét!“ jelszót.

A felhívást elfogadó állami gazdaság abból indult ki, hogy a takarmányellátás kérdését hamarosan meg kell oldani; csakis ezáltal várható az állatállomány életerejének, valamint hasznosságának feljavulása.

Kötelezettségeik teljesítésébe — amelyet a felhívás elfogadása alkalmával vállaltak — bekapcsolódott az aleksincei, lukáűovcei, rumanovái és a risnovcei üzemrészleg komplexbrigádja, továbbá az oderi gazdaság növénytermesztési csoportja, amely elsősorban a takarmánynövények jóminőségű vetésére, valamint ápolására fordítja a fő figyelmet, s nem utolsó sorban a betakarítás agrotechnikai határidejének lerövidítésére, teljes mértékben kihasználva a gépesítés és az új technológia nyújtotta lehetőségeket.

A silókukorica vetésénél számolnak azzal, hogy bab és borsó hozzáadásával gazdagítják a siló emészthető fehérjetartalmát. Az egész tenyészidő alatt gondoskodnak a takarmánynövények ápolásáról, fejtrágyázásáról, hogy a hektárhozam az előirányzottnál is nagyobb legyen.

A termelési instruktor gondoskodik a munkálatok minőségi és szakszerű elvégzéséről, hogy a „Hektáronként legtöbb emészthető fehérjét!“ jelszó gyakorlatban is megvalósuljék.

(sk)

Teibenész a javából

Kevésbeszédű, nagyszerű dolgos embernek ismertem meg Futó Flórián bácsit, az izsapi szövetkezet legjobb fejőgulyását, aki már a 61. életévét tapossa, de a munkában bármelyik fiatallal fölvenné a versenyt. Ű csak korra idős, de a munkalendülete fiatalos.

Az előtt? ... Ha visszagondol a múltra, elborul a tekintete. Ami rossz volt az életben, nem szívesen idézi fel az ember, de ami igaz, az igaz. Azelőtt mindig a mások szolgája volt. Ha igazságtalanság érte, ökölbeszorult kézzel, fogai közt dacosan szűrte a szót: „de eljön egyszer a ml időnk is, és akkor...“!

A szabad élet reménye mindig megacélozta őt, meggyőződésében, erőt adott neki tengernyi gondja leküzdésére.

A társadalomnak a jogot bitorlók elleni harca győzelemmel végződött és azóta a hajdani szolga is szabad emberré, a hatalom birtokosává vált. Tehenész a javából.

Amikor országszerte a tejtermelés emeléséért szálltak síkra, maga is csatlakozott a mozgalomhoz. A rábízott 24 tehéntől darabonként már 1960-ban 2372 litert tejet fejt, s rá egy évre a fejési átlag már 2555-re emelkedett.

A szövetkezetben folyó szocialista munkaversenybe mindenkor szívesen belekapcsalódott, de tavaly különösen értékes vállalást tett. Elhatározta, hogy a tervezett (2555 liter) fejési átlagot tehenenként 200 literrel megtoldja. Ez összesen 4800 litert jelentett, ellenben fölajánlását a valóságban 5160 literre egészítette ki, s 2774 literes átlaggal zárta az évet.

A jó eredmény elérése a szakszerű takarmányozáson kívül az ember példás gondosságán is múlott. Kétségtelen, hogy Futó bácsinak is nagy része van abban, hogy Fejés előtti disputa »Iss Jfcseffel, az izsapi szövetkezet immár másodízben elnyerte a Földa zootechnikussal. (Foto: Noga) művelésügyi Minisztérium vörös vándorzászlaját. Nagy

A díszoklevél szemléié«* ftSaben öröm ül a kitüntetett

szövetkezeti vezetőnek arcán (Foto: M. Vojtek)

része van abban is, hogy a munkaegység pénzértéke már az előző esztendőben is elérte a 30 koronát.

Hoksza István

Juliska

Ma éppen húsz éve, hogy egy gömöri kis faluban, Strkovecen először sírt fel egy újszülött gyermek. Fürjes Lajosék mindenáron lányt akartak. Kívánságuk teljesült. Egy szőke hajú édes kislány látott napvilágot május 9-én.

De az apa, aki legtürelmetlenebbül várta a gyermek születését, nem sokáig gyönyörködhetett az aranyhajú kislányban. Juliska még csak héthetes volt, mikor apját a frontra vitték. Nehéz szívvel, s könnyes szemmel búcsúzott a kis családtól — de mennie kellett.

Telt múlt az idő, a kis síró csöppségből okos, szép kék szemű eleven lányka lett, akinek már hiányzott az apai szeretet, a kérges tenyér simítása. Minden nap várta az ismeretlenül is nagyon szeretett édesapa hazaérkezését. Nem várt hiába, mert 1948 tavaszán egy gyönyörű napsütéses vasárnap délután megjött a várvavárt édesapa.

— Apám!... Ez az én apám?... hát igazán?... — S az apa iránti szeretet ösztönével ugrott a férfi nyakába.

Azóta már sok víz lefolyt a Sajón és a világ kereke nagyot fordult. Juliska elvégezte az általános iskolát, s beiratkozott a safarikovoi tizenegyévesbe. Víg kedélye, táncos lába az iskola legjobb kultúrmunkásdvá tette. A táncok mestere volt ö. Ahol megjelent a színpadon, ott zúgott a taps, jól szórakozott a közönség. Sikereit,

— különösen a páros táncban — az alkotóversenyeken elért diplomák igazolják.

Ezt a táncos jókedvet magával vitte a mezőgazdasági műszaki középiskola továbbképző ökonómiai szakára ts, ahova az általános érettségi után beiratkozott. Meggyőződésből választotta ezt a szakot. Mindig szeretett a számokkal bajlódni, tervezgetni. Tanulmányait a múlt iskolai évben fejezte be és RaSicére került, mint segédkönyvelő.

Az ügyes, mindenhez érteni akaró lány hamar elsajátította a gyakorlati ismereteket. A szövetkezet vezetősége, tagsága megszerette a jólelkű, szorgalmas Juliskát. Bizalmát abban fejezte ki, hogy az évzáró gyűlésen megválasztották főkönyvelőnek. Most egyedül végzi azt a munkát, amit eddig ketten csináltak.

— Nem mondom, néha elég sok a munkám. Különösen a hónap végén és elején. De örömmel dolgozom, így nem megterhelés ez számomra — mondja Juliska. Míg beszél, a lelkesedéstől kipirul az arca, s úgy néz ki, mint egy fesló májusi rózsabimbó.

Mikor megkérdezem, mik a jövő tervei, halvány pír önti el arcát, huncut kék szemének tekintete találkozik Elemér rajongó pillantásával, s mosolyogva mondja:

— Szeretném nagyon sokáig betölteni ezt a munkakört, mert már nagyon a szívemhez nőtt, s nehéz volna megválni tőle. No meg aztán tudod ...

— Nem fejezte be a mondatot, de mosolya és Elemérre vetett huncut pillantása mindent elárult.

Könyvelönő. A mezőgazdaságban dolgozik, s nagyon elégedett. Vidám természete, nagy akaratereje minden nehézséget legyőz. Húszéves. Olyan, mint májuS-virágaival ékes tavasz.

ZSEBIK SAROLTA

Mezőgazdasági szakemberek figyelmébe

A dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság felvesz 2 agronómust és 2 zootechnikust. mezőgazdasági főiskolai, vagy műszaki iskolai végzettséggel. Feltétel: 5-éves gyakorlat a mezőgazdaságban.

Érdeklődni közvetlen a következő címen lehet: Vyrobná pofnohos podárska správa v Dunajskej Stre-1963. május 8.

Az új utcasor

Vezekényi bácsi elmosolyodik. Ré?i híres fejő. Az állami gazdaságban rezdte, és megmutatta, hogy a szövetkezetben is lehet sok tejet fejni, lia elég a takarmány. Abban pedig nincs hiba a kissallói szövetkezetben.

— ötszáz hektáros szövetkezetünkben, amelyből 447 hektár a szántó, 396 szarvasmarhát, (ebből 140 tehén) 3S 700 sertést (70 anya) tartunk. A :ehenek fejadagja bő. Naponta darabonként 5 kg árpaszalmát, 30 kg siót, 1 kg lucernadarát és 3 kg abraséges kertben. — Elnyelte őket a föld. De mégsem... Úgy látszik, az elnök amott jön a Pionírján. A motorkerékpár fékez az útkereszteződésnél. Az elnök valamit megbeszél az egyik szövetkezeti taggal. Már a határból jön. Valahogy ma reggel még jobbkedvű mint máskor.

— Valami jött a postán. A könyvelő jobban tudja, mi az. Majd kiderül. Nézzük meg addig a fejőket — javasolja.

A korszerű gazdasági telepen az emberek már javarészt befejezik a munkát. A „hármas“ a teheneket tisztítja. A „hármas“ alatt Vezekényi Istvánt, Roskó Andrist és Iván Istvánt kell érteni. Mindannyian háromezresek, ami azt jelenti, hogy a múlt évben több mint 3000 liter tejet fejtek egy tehéntől. Most is jól kezdtek

öt tehenem szárazon áll, de kilenctől 120 liter tejet fejek naponta, — jelenti ki Vezekényi. — Most Roskó vezet.

— Száznegyven liter a napi fejés

— vágja ki Roskó.

— Ha nem hiszik, nézzük meg a nyilvántartást. Itt van ez kérem fehéren, feketén. Mindenki megnézheti.

A hármas minden liter tejet pontosan vezet. Ér-dekük, hisz 100 liter tej után 60 koronát kapnak, egy borjú fölneveléséért pedig 250 koronát.

— Tudnak már valamit a táviratról? — csigázza az érdeklődést Horváth János zootechnikus.

kot adunk. Persze, ez a fejadag csak akkor van meg, ha jó az agronómus. Nálunk pedig kitűnő. Molnár János elvtárs, az elnökünk, egyben agronómus is. A múlt évért bizony nem kellett szégyenkeznie. Búzából 42, árpából 46,4, kukoricából pedig 41 má