Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-04-24 / 33. szám
Egy lépés a szakosítás felé Pártunk XII. kongresszusa előirányozta, hogy a tojás termelését 1965-ig 45 %-kal — egy hektárra 579 darabot —, a baromfihústermelést pedig 50 %-kal emeljük. Mindezt úgy lehet csak elérni, ha a baromfitenyésztés terén fokozatosan helyet adunk a szocialista nagyüzemi termelési formáknak, ahol a belterjesség és a nagyüzemi technológia együttesen növelik a termelés hatékonyságát. Távlati terveinkben számolunk azzal, hogy egy hektár területre 1965-ig 10,80 kg, 1970-ig 15,30 kg és 1975-ig pedig 29,70 kg baromfihúst termelünk ki. Tehát anyagi erőinkhez képest meg kell honosítanunk szövetkezeteinkben a ketreces és mélyalmos nagyüzemi termelés formáit. Ezekhez viszont elengedhetetlenül szükségesek az iparilag előállított takarmánykeverékek. A fenti szempontokból szemrevételeztük a helyzetet az imelyi szövetkezetben, amely tudvalevőleg a komárnoi járásban idáig a legjobb termelési hagyományokkal rendelkezik. 4 kukorica lesz gabonatermesztésük alapja Utam először az erdő alatt elhelyezett korszerű csibenevelőhöz vezetett. Megvallom, elsőízben láttam a termeléshez szükséges terület ilyen arányú gazdaságos kihasználását. A földszinten és emeleten egyformán mélyalmos, központilag fűtött négy nagy helyiségben folyik a munka. Risavy Mária gondozó, a napos, elmondja, hogy ebben az épületben ez év január közepén kezdték egyelőre 12 200 naposcsibével, melyek gondozását hárman végzik. Az első menetre nem lehet panasz, hiszen a kéthónapos csirkéknél eddig csak hat százalékos elhullást jegyeztek fel. Ügy számolják, hogy májusban a kakasokat már értékesíteni lehet, a jércéket pedig áttelepítik az alsó helyiségekbe, ahol kifutókat is építenek. Aratás után megkezdik a vándorólaztatást. Már beszereztek tíz ilyen vándorólat. Rövid „szabadság“ után aztán a jércéket utoléri a sors, amit a nagyüzemi technológia szánt részükre, véglegesen bevonulnak a ketreces tojóházba. Közben, ahogy hely szabadul, úgy töltik föl a csirkeállományt. Még 18 000 naposcsirkét szereznek be. Kell ez a nagy fölkészülés, hiszen idén a szövetkezet az előző évekhez viszonyítva 150 mázsa baromfihússal ad el többet, azaz 336 mázsát értékesít. Ebben persze benne vannak a kiselejtezett tyúkok és 4000 pecsenyekacsa is. Ezen a téren a múlt esztendőben nagyon sikeres volt a tenyésztés, a 8 hetes kacsákat átlagban 2,40 kg-os súlyban értékesítették. De itt is akad még javítani-' való. Ugyanis az eleség keverése és kiosztása még kézi erővel történik, s bizony naponta 80 kannát kell széthordaniuk négyszeri etetésnél. Habár a vízvezeték már bent van a teremben, ennek automatizálása is még szerelők munkáját kívánja. Így bizony a három fiatal számára alig akad szabad idő. Csúcsmunkák idején pedig még gondolni sem lehet ilyesmire. Jó takarmány kell! A nevelőtől egy ugrásnyira van a a ketreces tyúkpavilon. Ezt még 1960-ban építették, s most már teljes létszámú. Kevert Leghorn és Hampshire tyűkokkal üzemeltetik. Itt már teljesen gépesített az ivóvíz és az eleség szállítása, de a trágya összegyűjtése és kitakarítása is csak egy gombnyomást igényel. A 4000 tyúk körül Jakubács Ilona, Gogola Júlia és Pinke Lenke szorgoskodik. A gépesítés még répadarálóról és búzacsíráztatóról is gondoskodott, de melegvizes fürdő is áll a gondozók rendelkezésére. E tekintetben tehát nincs hiba. Viszont, ha összehasonlítjuk az egy esztendővel korábbi, de azonos létszámú tyúkoktól való napi tojáshozamot, bizony nagy különbséget észlelhetünk. Míg esztendeje naponta 1600 tojást termeltek, jelenleg csak 1000 körül van a termelés, sőt januárban 500 alá is esett. Ezért nem lehet az időjárást okolni, de az állatok gondozásával sincs baj, hanem a takarmány minősége csalhatatlan érzékenységgel mutatkozik meg a hasznossági mutató ingadozásával. Tavaly egy tojóra napi 8—10 dkg ipari keveréket adtak. S ezt pótolták a saját készletekből. Tehát a napi adagokban megfelelő arányban szerepelt a fehérjékben és vitaminokban dús keverék. Most pedig — amikor jelentős mértékben bővítik a termelést —, csak napi 4 — 6 dkg-ra szűkült az ipari keverékek adagolása. De talán még nem is ez lenne a legnagyobb baj. Amíg a szövetkezet központi raktárból kapta a keverékeket, minőségük sokkal gazdagabb összetételű és zsírosabb tartalmú volt, mint a komárnói keverőbői hozott anyag. De ha már itt tartunk, a csibeneveléshez speciális és a húsképződést elősegítő keverékekre lenne szükség, viszont a zsákok címkéje és ennél jobban a súlygyarapodás mértéke azt igazolja, hogy a tyúkokéval azonos keverékekről van sző. Nem mulasztom el megemlíteni, hogy a szövetkezet lehetőségei szerint mindent megtesz, hogy a keverékek mennyiségét és minőségét pótolja. Mindkét termelési részleg számára az egész takarmányozási időszakra gondoskodott káposzta és zöldhere silóról és a vetésforgóba beiktatták a szója és a lóbab termesztését, hogy a fehérjéket pótolják. A termelés szakosítása előtt A szövetkezet jelenlegi állománya 19 000 baromfi, amihez még az év folyamán fokozatosan 18 000 naposcsirke és körülbelül 3000 kacsa sorakozik fel. Tehát a többi szövetkezetek termelési beállítottságához képest, a termelés ezen ágazata jelentősen központosított, de mégsem mondhatjuk, hogy a szövetkezetben ez a szakosítást jelentené. Nem vallhatjuk ezt többek közt azért sem, mert az EFSZ 1963-ban is változatlanul 14 vagon sertéshúst ad el, mint az előző esztendőben. Márpedig két, abrakot erősen fogyasztó termelési ág a takarmányok termelésének szakosítása, a hústermelés arányainak módosítása nélkül állandó problémákkal találkozik a belterjes gazdálkodás felé vezető úton. Hogy az állattenyésztés problémája mennyire a határozott termelési irányzatok kialakulásához érkezett, azt egy tapasztalaton is láthatjuk. Keszán László zootechnikussal átmentünk egy félreeső istállóhoz, ahol mélyalmon további 1200 Leghorn tyúkot találtunk. A ketreces ólból kiszorult tyúkokat, legalábbis egy részüket itt utóhasznosítják. Az a gondolat vezeti az EFSZ vezetőségét, hogy a ketreces üzemeltetésnél lemaradó tojásmennyiséget részben pótolják, mert idén 700 000 tojást ír elő a terv, viszont a ketreces nevelésnél a tervezett hasznosság jóval terven alul van. Most nem firtatjuk, hogy a második évben kifizetődik-e a tyúkok hasznossága, más itt a bökkenő. Mégpedig az, hogy a mélyalmos gépesített ól tulajdonképpen egy korszerű, 1200 sertés befogadására képes hizlalda. A szövetkezet 2500 sertés befogadására képes épülettel van felszerelve, beleértve az automatizált előhizlaldát és a fiaztatót is. Mindezt azért jegyeztem fel, hogy az állattenyésztés szakosítását együttesen a növénytermesztésével nem is olyan könnyű lesz meghatározni, hiszen a problémák sorozatában itt egymás mellett és egymás ellen érvelnek olyan gazdaságtani összefüggések, mint már a kipróbált és részben bevált termelési hagyományok, a takarmánytermelés távlatai és nem utolsósorban a már kéznél levő gazdasági épületek és ezek kapcsán az állattenyésztés fokozatos gépesítésének és automatizálásának megvalósítása. A jövő A komárnói járásban idén határozott intézkedésekkel megkezdték a mezőgazdasági termelés szakosítását mindkét fő termelési szakaszon. Az állattenyésztés terén egyelőre 6, főleg gyenge szövetkezetben meghatározták a termelés irányvonalát. De a termelés hatékonysága — mint azt az imelyi példa is mutatja, megköveteli, hogy a jó gazdasági eredményeket felmutató szövetkezetekben is meghatározzák a jövő termelési irányát. A szakosítás mutatja meg az irányt, hogy milyen területen haladjon határozottan a gépesítés, ami a beruházási összegek hatékony felhasználását segíti elő. A most megalakult járási mezőgazdasági igazgatóságok feladatát abban látjuk, hogy a termelést irányító szervek egy helyről és csak a gazdaságos termelést elősegítő eszközökkel végzik majd munkájukat. Gábris József, Nővé Zámky A komárnoi járás éghajlati és talajviszonyai kedvező előfeltételeket jelentenek a kukoricatermesztés fejlesztésére. Megnyugtató, hogy ezt tudatosították nemcsak a járás irányítószervei, hanem az egységes íöldmüvesszövetkezetek és állami gazdaságok dolgozói is. Ez elsősorban is a kukorica vetésterületének tervszerű növelésében nyilvánul meg. Ebben az évben a szántóterület 31 százalékát vetik be kukoricával. A vetésterület nagyobbik részén, vagyis 19 209 hektáron szemre, 5500 hektáron pedig silózás céljára termesztenek kukoricát. Az utóbbi évek tapasztalatai nyomán arra a következtetésre jutottak a komárnoi járás mezőgazdasági dolgozói, hogy a kukorica mint a leghatékonyabb takarmánynövény, jelenti az állattenyésztési termelés fejlődésének előfeltételét. Ezek után magától értetődik, hogy a járási mezőgazdasági tanácsadószolgálat működése is a kukoricatermesztés fejlesztésére irányul. Már az ősz folyamán kidolgozták a kukorica termesztésének agrotechnikáját. Alapos, megfontolt munkát végeztek. Elsősorban is átértékelték a kukoricatermesztés terén szerzett eddigi tapasztalataikat, a szocialista országok — főleg a Szovjetunió és Magyarország termelési tapasztalatait — de nem idegenkedtek azoktól a módszerektől sem, amelyeket a nyugati kapitalista országokban már eredményesen alkalmaztak. Főleg Garst amerikai farmer termelési tapasztalatai keltettek nagy érdeklődést a komárnoi járás mezőgazdasági szakemberei körében. Meghányták-vetették, hogy melyek azok a módszerek, amelyeket a járás sajátos körülményei között alkalmazni lehet. S így sikerült olyan agrotechnikai tervet készíteniük, amely a talajelőkészítéstől a kukorica betakarításáig meghatározza mindazokat a munkamódszereket és teendőket, amelyeket a kukorica hektárhozamának növelése céljából a járás szövetkezetei és állami gazdaságai megvalósítanak. Jelenleg a legnagyobb gondot a kukorica vetésterületének szakszerű előkészítésére fordítják. A talajelőkészítéssel párhuzamosan kezdetét vette a földek minőség szerinti csoportosítása is. Erre azért van szükség, mert a talaj termelőerejének alapján állapítják meg, hogy egy átlaghektáron hány növényegyedet hagynak. Nagyon helyesen abból indulnak ki, hogy a tápanyagokban szegény talaj nem bír felnevelni annyi növényt, mint a tápanyagdús. Ezért a gyengébben trágyázott és homokos területeken csak 35 000 növényegyedet, a tápanyagokban dús területeken pedig 50 000 növényegyedet gondoznak majd hektáronként. A kukoricatermesztéssel járó munkák megkönnyítésére való törekvéseknek egyik jelentős eredménye, hogy a járás területén — az év folyamán — 10 000 hektár kukoricát kezelnek vegyszerrel, Simazinnal és Atrazinnal. Erre azt lehetne mondani, hogy könnyű nekik, mert van vegyszerük elég. Pedig nem így van! Aránylag a komárnoi járás sem kap több gyomirtószert, mint a kukoricatermesztőkörzet többi járásai. A valóság azonban az, hogy ebben a járásban ésszerűen használják fel a rendelkezésükre álló gyomirtó vegyszereket, vagyis a kukoricaápolás kombinált módszerét, a vegyszereskapás kezelést alkalmazzák. Kosztyankó Antal, a járási pártbizottság vezetőtitkára — aki nemcsak a szavakban foglal állást a kukoricatermesztés fejlesztése mellett, hanem gyakorlati munkásságával is bizonyítja, hogy a takarmányalap létrehozásának előfeltételét a kukorica vetésterületének és hektárhozamának növelésében látja, — kérésünkre az alábbi magyarázatot adja: — Igen. Valóban 10 000 hektár kukoricát kezelünk vegyszeres-kapás módszerrel. Ez nem okoz különösebb gondot, mert az előfeltételeket már megteremtettük. A szükséges menynyiségű gyomirtóvegyszer már birtokunkban van és a járás területén átalakítottunk 180 vetőgépet, hogy a vetéssel párhuzamosan a vegyszert is permetezhessük* Meglepetésünk láttán Kosztyankó elvtárs így folytatta: — Kicsiség az egész, hiszen a vetőgépeket a szövetkezetek javítóműhelyében módosították. Meg kell mondani azonban, hogy bár egyszerű, de jó megoldást találtak. Benzineshordót szereltek a vetőgépre, a hordóra illetve a vegyszertartályra pedig gumicsöveket, amelyeken folyik majd a vízzel kevert vegyszer a vetőgép csövei felett elhelyezett permetezőfejekbe. Lényegében ez azt jelenti, hogy 20 cm szélességben permetezzük a kukoricasorokat, a sorközöket pedig gépi eszközökkel kapáljuk. Ez valóban ésszerű megoldás és nagy jelentőséggel bír azért is, mert már nemcsak kísérletképpen, hanem majdnem minden gazdaságban alkalmazzák. A komárnói járásban tehát nem félnek az újtól és minden igyekezetük a bőséges takarmányalap megteremtésére irányul. (P. K.) Kollektív szellem és emberség A dolgozók széles rétegeire alapozott szocialista munkaverseny szilárdítja, elmélyíti az embereknek a közösséghez és egymáshoz való viszonyát, elősegíti a termelés célirányos kibontakozását, mélyreható nyomot hagy a gondolatnak, mint célkitűzésnek valóraváltésánál, miközben megszületik az új, az egész társadalom javát szolgáló eredmény. Három kicsiny EFSZ tagjainak közös elhatározása révén jött létre néhány esztendővel ezelőtt a praskackai szövetkezet. A szilárd elhatározás már akkor eggyé kovácsolta az akaratot. A 717 hektár egy „parancsnokság“ alá került. Az állattenyésztés terén az adott körülményeknek megfelelelően jól teljesíteni a feladatokat, igen komoly vállalkozásnak bizonyult, hiszen állataik még ma is legalább 40 különböző régi istállóban vannak elhelyezve. A malacnevelést hat, a tejtermelést pedig nyolc helyen végzik, mégsem rettentek vissza. Eleinte szervezési nehézségekbe ütköztek, de a nagyüzemi termelés terén egyre bővülő tapasztalatok és a munkaverseny segítségével olyannyira megszilárdult az egyéni felelősség, hogy a hradeci járásban a legjobbak közé verekedték fel magukat. A növénytermesztésben eleinte még kellő tapasztalat hiányában kettősség uralkodott. A traktorosokat ketten, a brigádvezető és az agronómus is irányít-tta, ami sokszor zavart okozott a munkák idejében történő elvégzésénél. — Hamarosan ráébredtünk a szervezési hibára — jegyzi meg Vaclav Vcdicka elvtárs, a szövetkezet elnöke — és új munkatartalmat dolgoztunk ki a brigádvezető, s az agronómus részére, megosztottuk köztük a felelősséget. Komplexbrigádunk jelentős (17 erőgép) ütőképes gépparkkal rendelkezik és munkatere kiterjed az egész gazdaságra. A gépek állandó üzemeltetése a traktorosokkal való rendszeres foglalkozás és az agronómustől kapott feladatok teljesítése Václav Vodicka az EFSZ elnöke körül a brigádvezetőnek akad elegen- erjesztését, s annyit állít elő, hogy dő munkája. Az agronómus most már naponta minden tehénre legalább öt csak a brigádvezetőt irányítja, meg- liter jusson. Anna Svejlová, a szöbízza őt, szerződést köt vele a sorra vetkezet példás kocagondozója. Járási következő munkák határidőre történő viszonylatban is a legkiválóbbak közé elvégzésére, valamint a tervezett tartozik. Mégpedig azért, mert 1961-hozamok elérésére, viszont ennek érdekében megteremti a feltételeket, beszerzi a műtrágyákat, magashozamú vetőmagvakat, gyomirtószereket stb. Ellenőrzi és a sző legszorosabb értelmében „megveszi“ a brigádvezetőtől az elvégzett munkát, amlkoris személyes felelősséget vállal érte az egész tagság előtt. így az agronómus jól meghányja-veti mit vesz. A szövetkezét prémiumalapja 120 ezer korona. Ebből jutalmazzák a termelési feladatok túlteljesítésénél kitűnt dolgozókat. Ez a tervek túlszárnyalásának hajtómotorja, amely mozgősltólag hat a vetélkedésnél. Az állattenyésztés vezetője, a fiatal Vladislav Kalhouz — zooteehnikus — elég nehéz körülmények közt dolgozik. Naponta sok kilométert gyalogol, míg körüljárja az istállókat. Eközben elbeszélget az emberekkel — kedves szavú tanácsokat ad, megdicséri azt, aki megérdemli, egyszóval, belehaló ember. Már nem fordul elő, hogy valaki is hanyagul végezné munkáját. Hiába, becsület, az becsület, csak egy van belőle, meg kell őrizni a példás, jó munkával. Itt van például az idős Jozef Hruby, aki már a 73. életévét is betöltötte és még mindig aktívan kiveszi részét a munkából. Hatalmas fakádakban ő végzi az élesztösltett fehérjés moslék ben átlagban 21, tavaly pedig 19,2 malacot választott el kocánként. Ilyen emberek ők. Mindig számítani lehet rájuk. — Amilyen a vezetőség, olyan a tagság — szokták mondani. Persze, a vezetőség is megteszi a magáét. Igényes irányítómurikát végez. A havi taggyűlésekre alaposan fölkészülnek és számotadnak a tagságnak. A termelési feladatokat a részlegeken kisebb csoportokban vitatják meg, kire milyen feladat vár. Aki így sem érti meg, azzal ismertetik a feladatokat és azt, hogy teljesítéséért mit kap. így ki-ki munkahelyén jő gazdává válik és szenvedélyesen harcol a közös ügyért, ami lényegében saját érdeke. Ilyen bánásmód után nem marad kérdőjel az emberek előtt, nincs ámi tudatukban hézagot hagyna, kételkedésre adna okot. A szövetkezetben nem feledkeznek meg a munkából kiöregedett tagokról sem. Az erre a célra fenntartott alapokból évente mindegyik számára 250 kg gabonát és 300 kg burgonyát juttatnak ingyenesen. így élnek a praskackai egyesített szövetkezet tagjai, nagy szövetkezeti családba tömörülve, egyetértésben. Mindehhez hozzásegítette őket a szocialista munkaverseny. . Hoksza István Anna Svejlová a legjobb sertésgondozó 3 1963. április 24. Emeletes csirkenevelő
