Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-04-24 / 33. szám
Egy hektárnyi majoránnából 80 000 korona jövedelem Pontosan ennyi bevétele volt a marcelovai EFSZ-nek (komárnoi járás) egy hektár majoránnából (Majorana hortensis M.) Vizsgáljuk meg ezért közelebbről, hogy milyen az a termény, amely ily magas jövedelmet biztosít. A majoránna egyéves fűszernövény, melyet kellemes illatú pelyvája miatt, kisebb mértékben pedig vetőmagra termesztenek. Az utóbbi években e aránylag kisigényű, de jövedelmező növény termesztése csökkenőben volt, bár a majoránnapelyva a háztartásban és az élelmiszeriparban egyaránt szükséges fűszer, továbbá hagyományos csehszlovák kiviteli cikk. Az 1955—58-as években 1000 q körüli majoránnapelyva mennyiséget vásároltak fel évente, 1960-ban már csak 814 q-t, 1961-ben pedig a felvásárolt mennyiség 503 q-ra csökkent. Jelenleg az egész hazai majoránnatermés nem képes fedezni a belföldi szükségletet és előtérbe került behozatalának kérdése. Érdemes megfontolni, hogy a majoránna termesztésre mezőgazdasági üzemeink saját érdekében (jövedelmi szempontból) és nemzetgazdasági szemszögből (kivitel) ne fordítsunk-e nagyobb figyelmet. A majoránna melegkedvelő növény, amely Dél-Európából, Észak-Afrikából és a Földközi-tenger körüli vidékekről származik. Átmelegedett, könnyű, agyagoshomokos talajt kíván, amely elegendő tápanyagot, valamint meszet tartalmaz. Megfelelő területet termesztésére nálunk a Csallóközben és Dél-Morvaországban találhatunk. Különösen jól beválik a védett, napos helyeken, ahol hamar virágzik és bő termést nyújt. Majoránna termesztésére nem alkalmasak a nehéz, nedves talajok. Előveteményként legjobban a trágyázott kapásnövények vagy hüvelyesek felelnek meg, egyrészt azért, mert aránylag tiszta állapotban hagyják hátra a talajt, (kapások) másrészt, mert kész nitrogén- (légeny-) tartalékokkal bírnak, amelyek elősegítik a dús lombhajtást. A talaj előkészítésére a majoránna nagy követelményeket támaszt. Feltétlenül őszi szántást kíván, tavasszal pedig nedvességgel történő takarékoskodást. Ezért a majoránna alá korán szükséges simítózni és a talajt boronálással porhanyós állapotban, gyommentesen tartani egészen a kultúra kiültetéséig. KiUltetés előtt hektáronként a következő műtrágyamennyiséget szórjuk ki: • 1,5 q kénsavas ammóniumot, • 2—2,5 q szuperfoszfátot, • 1,5 q 40 °/o-os kálisót. • További 0,5—1 q kénsavas ammóniumot kiültetés után adagolunk, amikor a növények már gyökeret vertek. A majoránnát közvetlenül a szántóföldre is vethetjük (ún. bolgár módszer). Ez esetben azonban azon veszélynek teszszük ki magunkat, hogy az apró vetőmag nem kel ki egyenletesen, esetleg hogy a majoránnát megfojtja a gyom, amely gyorsabban nő, ezért a termesztés ezen módját nem ajánljuk. Ezen módszer egyedül a könnyű, kertileg megművelt földön végezhető sikeresen, ahol nem képződik talajkéreg. Biztosabb, jövedelmezőbb, ámbár kissé nagyobb kezdeti befektetéssel jár a majoránnának melegágyakban történő előkészítése és a palánták szabad földbe történő kiültetése. Az itteni állapot feltételei között a majoránna palántanevelésének három módját kíséreltük meg: H A. A magot üvegházban elhelyezett ládácskákba vetettük. Három hét múlva a növénykéket melegágyba ültettük át, ahol a szabadföldbe történő kiültetésükin maradtak. H B. Az üvegházban felnevelt növénykéket áttüzdeltük mélyebb ládácskákba és a kiültetésig a melegágyban helyeztük el. ■ C. A vetőmagot melegágyba vetettük, ahol áttűzdelés nélkül hagytuk a kiültetésig. • Az „A“ módozat alkalmazásakor a kis növénykék átültetése után megfelelően megerősödött palántákat nyertünk, melyek gyökérzete jól kifejlődött. • A másik módozat során a növénykék gyorsabban vertek gyökeret és növekedésben túlszárnyalták az előbbiek szerint előkészített palántákat. A ládácskák a kiültetés előtti edzés céljából aránylag könnyen áthelyezhetők. A palánta kiültetés előtti csomagolása elmaradt, mivel a majoránnát az említett ládácskákban szállítottuk egészen a kiültetés helyére. • A harmadik alternatíva szerint fejlődtek a legsatnyább palánták, melyek gyökérrendszere aránylag gyengén fejlődött ki, pedig az öntözés, az árnyékolás, a szellőztetés stb. során ugyanolyan figyelmet követeltek meg. A majoránnamagot érett melegágyi földbe vessük, amelyet homokkal és tőzeggel 3:1 arányban keverünk. A vetést a melegágyban 0,3—0,5 cm mélységben végezzük, 20 cm távolságú sorokba. Üvegházban csak annyi földet terítsünk a szétszórt majoránnamagra, hogy azt eltakarja. Szabadföldön a majoránnát 30 cm-es sor- és 15 cm-es tőfészektávolságban ültetjük. Minden fészekbe három palántát helyezünk. Melegágyba történő vetés esetén 40—60 dkg vetőmag szükséglettel számolhatunk egy hektárnyi szabadföldi terület részére. A majoránnát szabad földbe csak május második felében szokták kiültetni, amikor már nem fenyegetnek késői fagyok. A Královái Növénynemesítő Állomás újonnan nemesített majoránnája, amely alapját dél-szlovákiai tájfajtáből kiválasztással nyertük, a mínusz öt fokos hideget is átvészeli, ami korábbi palántálást tesz lehetővé. Ennek sok az előnye, mint például a korai kiültetés, a gyorsabb gyökérverés, az idejében végzett kultiváció, a korábbi virágzás és ennek következtében esetleg három vágás biztosítása. A kiültetés után mindenek előtt arról kell gondoskodnunk, hogy a locsolásból eredő talajkéreg képződés ne gátolja a palánták fejlődését. Mivel a majoránna kiültetése után igen lassan nő, szükséges annak locsolása, öntözését minden vágás után is ajánljuk, hogy minél előbb új lombozat keletkezzék. A majoránna vágását a növény állapota szerint kétszer, esetleg háromszor végezzük. Az első vágást, amely a legjobb minőségű pelyvát tartalmazza, a teljes virágzás előtt, körülbelül július elején hajtsuk végre. A lombozatot 5—10 cm-re vágjuk vissza a föld felett. Augusztus első felében, tehát 5—6 hét múlva a második vágást is elvégezhetjük. A második vágás valamivel kisebb mennyiséget ad, és a pelyva nitrogéntartalma is alacsonyabb. Dél-Szlovákia kedvező éghajlati feltételei között és gondos talajművelés segítségével szabályossá válik a majoránna lombozat harmadik vágása is. Ezt szeptember végén valósítjuk meg. Ekkor a lombozat leveles, a virágok kevésbé fejlődtek, ezért a majoránnapelyva kisebb értékű. A friss majoránna lombozatot levágás után mosással megtisztítjuk a portól és más tisztátalanságtól, és szellős helyen, árnyékban megszárítjuk. Ezután a majoránna pelyvának világos, zöldes-szürke színe, kellemes aromatikus illata kell legyen, és nem szabad 14 %-nál több nedvességet tartalmaznia. Ha a majoránnát vetőmagra termesztjük, akkor a mag beérése után már csak egy szedést viszünk véghez, mégpedig szeptemberben. Jelenleg a hazai választékban csak egy megengedett majoránnafajta szerepel, a Bzeneci. Átlagos hozama hektáronként 7—12 q száraz pelyva. A Královái Növénynemesítő Állomásról származó újabb fajták lényegesen magasabb hozamot mutatnak (20—35 q pelyvahozam) hektáronként. - Dél-Szlovákiában, ahol a majoránna termesztése sokéves tradícióval rendelkezik, kísérletekkel győződtünk meg arról, hogy a majoránna a munkaerőt illetően aránylag kisigényű növény. A marcelovai EFSZ-ben például ültetés után az összes munkát, a vágással együtt, gépek segítségével végezték, úgy hogy a majoránna a magasan jövedelmező termények közé sorolható. Kívánatos lenne, hogy a majoránna vetési terveinkben és a valóságban is újból elfoglalná régi helyét, mert sikeres termesztésének több vidéken megvannak az összes előfeltételei. Jantner A. mérnök, a Královái Növénynemesítő Állomás dolgozója. 1963. április 24.
