Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-03-27 / 25. szám
Mielőtt földbe kerül a mag A növényvédelem egyik igen hatásos módszere a vetőmag csávázása (pácolása), amely lehet vegyszeres vagy hőhatáson alapuló. Mindkét módszer lényege az, hogy annak segítségével elpusztítsuk a vetőmag felületére tapadt, illetve belsejében levő kórokozókat. A vegyszeres csávázás lehet nedves (kosaras-, kád-, halom- vagy garmadacsávázás), valamint száraz-, azaz porcsávázás (amely rendszerint forgódobos). Hőhatáson a melegvizes csávázás alapul. Áttekintés végett ismertetjük az idén rendelkezésre álló, csávázásra alkalmas vegyszereket, mivel ezek alkalmazásáról nem szabad megfeledkeznünk. Az Agronal (fenylmerkuribromid) por alakú, higanytartalmú csávázószer, amely jó hatású a különféle gombabetegségek ellen. Az Agronalból egy mázsa vetőmagra 200—600 gramm szükséges. Alkalmazásakor vigyáznunk kell, mert ez a vegyszer erős méreg. Ezért feltétlenül elkülönített, száraz helyen tároljuk. Az Agronal H szintén higanyt tartalmazó porozószer, amely hasonló az előbbihez, azzal a különbséggel, hogy a kőüszög ellen is eredményesen felhasználhatjuk. Ezen előnye következtében lassan helyettesíti az Agronalt. Mindkettő erős méreg, s a Spolana vegyiüzem készítményeként kerül forgalomba. A Panogen higanytartalmú, folyékony csávázószer, melyet főleg a zab csávázására használunk, mivel behatol a magot körülvevő pelyvás részek alá is. Elsősorban a zabüszög ellen alkalmazzuk sikerrel. A Panogen szintén erős méreg, ezért kezelésekor és felhasználása közben az egészségvédelmi előírásokat tartsuk be. A Panogen behozatalból kerül a boltokba. Az említett három csávázószer egyetemes (univerzális) hatású, azaz sokféle betegség elterjedését akadályozza meg. A Germisan higanytartalmú folyékony csávázószer, melyet a zöldség- és ezen belül különösen a hagymafélék magjának csávázására, valamint a földek és melegágyak fertőtlenítésére használhatjuk előnyösen. A Germisan behozatali árucikk. Mint a többi higanyt tartalmazó védőszer, ez is erősen mérgező hatású. A Hermái por alakú csávázószer, melyet a répa, a hüvelyesek, a len és a zöldségfélék vetőmagjának fertőtlenítésére használunk. Az ember egészségére ártalmas porozószer. Gyártását a Juraj Dimitrov Vegyszergyár végzi Bratislavában. A Hermal L vegyes hatású csávázó- és kártevő irtószer. Felhasználása hasonló az előbbihez, de azonkívül káros hatást gyakorol a csírázó növényeket megtámadó kártevőkkel szemben is. A Gamanal, melyet a répa, a kukorica és a gabonafélék vetőmagjának vetésre történő előkészítésére használunk, jó szolgálatot tesz a talajban levő kártevők ellen (drótféreg, a cserebogár lárvája stb.) az emberi egészségre ártalmas, ezért kellő elővigyázattal kezeljük. Előállítását a Juraj Dimitrov Vegyszergyár végzi. Növényvédelem terén az első és alapvető intézkedés a vetőmag csávázásának gondos, mértéktartó elvégzése, amely — a további, vegetációs időszakban nővé-' nyen végzett permetezéssel, esetleg porozással együtt — biztosítja a kívánt bő terméshozam elérését. Vanek Gáspár mérnök, a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézet (Bratislava) dolgozója Védekezzünk a csirkék kokcidiózisa ellen Már sok gazdaságba megérkeztek a pihés kiscsirkék, amelyekre leselkedik a kokcidiózis kórokozója. A csirkék véres hasmenését a kokcidiumoknak nevezett véglények idézik elő, mégpedig közülük főleg az Eimeria tenella nevű faj. Ezért a csirkéknek ezt a sokszor nagy veszteséggel járó betegségét kokcidiózisnak nevezzük. A kórokozók fertőzést okozó formái az oocysták. Ezek a kórokozók szabad szemmel láthatatlanok, de a legkisebb nagyítású mikrószkóppal is jól látható gömbölyded formájú apró golyócskák, amelyek az idősebb baromfiak trágyájával kerülnek a talajra. A talajon kellő nedvesség és hőmérséklet jelenléte esetén egy heti fejlődés után fertőzőképessé válnak. A csirkék fertőzése legtöbbször a közelükben tartózkodó idősebb társaiktól történik. De a fertőzőanyagot behurcolhatják a verebek, a legyek s egyéb állatok, de bejuthat a baromfi tartózkodási helyére az állatgondozók lábbelijén is. A fertőzött állományban kezdetben csak egy-két csirkét látunk szomorkodni, lógó szárnnyal gubbasztani. Majd egyre többnek és többnek borzolódik fel a tolla. A bélsárban véres csíkok jelennek meg. Később, nap nap után, mindig több és több az elhullás, s nemegyszer 80—90 %-os a veszteség. Az elpusztult csirkék boncolása során a belek különböző fokú heveny gyulladását, gyakran pedig vérömléseket állapíthatunk meg. Kétes esetekben biztos diagnózist a mikroszkópos vizsgálat ad. A gyógyítás terén szép eredményeket értünk el a sulfamid-készítményekkel, mint amilyen a Sulfaguanidin, Sulfathiazol, Sulfadimin vagy a Dipron. Sajnos, azokon a baromfitelepeken, ahol ezeket a készítményeket már huzamosan használták, ott ellenálló (úgynevezett rezisztens) kokcidium-törzsek alakulnak ki, amelyeket már az említett gyógysze-A keltetőből fertőzött helyre kerülő pihés kiscsirkéket veszélyezteti a kokcidiózis. Akadályozzuk meg elhullásukat! —ksz— rek nem tudnak elpusztítani. Ilyenkor kénytelenek vagyunk alkalmazni a nehezen beszerezhető gyógyszer-különlegességeket, mint amilyenek a furánvegyületek (Nitrofurazon, Furazolidon, Xikofurán) vagy a Sulfoquinoxalin. Akár külföldi, akár belföldi gyógyszereket kell alkalmaznunk, az mindenképpen komoly kiadást jelent. Másrészt, mire a gyógyszerek alkalmazására és védőhatására sor kerül, addig sok csibe elpusztul. Ezektől a veszteségektől azonban megmenekülhetünk, ha a betegség fellépését megelőzzük vagy legalábbis a fertőzés elterjedését megakadályozzuk. Ennek elérésére pedig mégcsak a szomszédba sem kell mennünk gyógyszerért, mindössze gondos tisztaságot kell létesítenünk a baromfitelepeken és az idősebb állományt lehetőleg távolabbi fekvésű külön telepen tartani. A higiéniai viszonyok javítása döntő fontosságú a kokcidióciózis megelőzése érdekében, mivel az állomány fertőzését a jelenlegi körülmények között sokszor lehetetlen megakadályozni. Ellenben, ha az alom 3—5 cm-es szecskából áll, amelyet naponta felrázunk, vagy felgereblyézünk, hogy a trágya alulra kerüljön, úgy megakadályozzuk a csirkék újrafertőzését. Csibéink részére bádogból készült etető- és itatóedényeket használjunk, amelyek úgy készüljenek, hogy az állatok bele ne üríthessék bélsarukat. A trágyával erősebben szennyezett alomrészt naponta eltávolítjuk a csibenevelőkből.Az etető- és itatóedényeket naponként áthelyezzük, mivel ezek környékén a takarmánnyal kevert nedves alom a legkedvezőbb hely a kokcidiózist előidéző fertőzőképes oocysták kifejlődésére. Ezen felül minél nagyobb férőhelyet kell biztosítani a csirkéknek, s kifutós nevelés esetén gondoskodni arról, hogy az állatok mielőbb kikerüljenek a szabad levegőre és az éltető napfényre, mivel a napfény és a szárazság a kokcidiózis kórokozóit elpusztítja. Ha a csirkeneveléssel foglalkozó gazdaságok dolgozói megfelelő higiéniai viszonyokat létesítenek a csirkeólakban vagy nevelőházakban, akkor a csirkenevelés sokkal kifizetőbbé válik és több rántani való csirke kerül dolgozóink asztalára. Dr. Patus Sándor (Komárno) 1963. március 27.
