Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-27 / 25. szám

A tanítókat, gyermekeink, az if­júság nevelőit ünnepeljük március 28-án, a tanítók napján. Az isko­lákban száz és százezer gyermek és ifjú, az iskola falain kívül a szülök és az egész társadalom kö­szönti tanítóját, akinek tudása és embersége, munkához való viszo­nya és az új iránti érzéke ott tük­röződik majd nemzedékek és nem­zedékek lelkében. A megváltozott társadalmi való­ság sürgető igénnyel lép fel a falu tanítójának munkájával szemben is. Falvainkon az egyéni kispareel­­lás gazdaságok modern, kollektív nagyüzemi gazdaságokká egyesül­tek. Ez a változás robbanásszerűen fogja az elkövetkező években át­alakítani a mezőgazdasági terme­lést. A gépesítés és kemizálás a mezőgazdaságban is .törvénysze­rűen maga után vonja a munka szakosítását. Tehát addig, amíg a kisüzemi parasztgazdaságok uni­verzális „mindenhez értő" mun­káskezet igényeltek, a modern nagyüzemi termelés az egyes mun­kafolyamatok elvégzésére több gé­pi és termeléstechnikai ismeretet, több tudást követel meg. Ez azt jelenti: falvainkon működő tanítók feladata perbeszállni azzal a már régen idejét múha felfogással: „Kapálni mindenki tud, márpedig a paraszti munkához más nem kell." Ma már a mezőgazdasági nagyüzemekben dolgozók általános és szakmai képzetlensége az egyik legfájóbb visszahúzó tényezője a munkatermelékenység emelésének. A közeljövőben a több tudás, a nagyobb szakmai hozzáértés még alapvetőbb követelménye lesz a fejlődésnek. Erre kell a falukon működő pedagógusoknak előkészí­teniük tanulóikat. E téren már ezideig is nagy eredményeket értünk el. A falu népét a három-négy elemis szint­ről a modern kilencéves alapiskola szintjére emeltük. A munka dan­dárja azonban még előttünk áll. Üj, kommunista erkölcsű, nagy tudású embert nevelni nem lehet a régi tanítási módszerekkel. El­sajátítani azt, hogyan neveljük az új embert, nem kis gondot okoz. Minden pedagógus szívében ott él a kérdés: vajon sikerül-e azt a harminc-negyven reá bízott gyer­meket jobbá, erősebbé és testben­­lélekben szebbé formálnia. Vala­mikor régen azzal nyugtatták a tanítói lelkiismeretet, hogy a ta­nítás anyagát előírják a tantervek, a tankönyvek, a rendeletek; mód­szerét pedig a módszertanok szab­ják meg. Azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy a sikeres ta­nítás nem csak a felkészültségen, a tudáson múlik, hanem a peda­gógus hivatástudatán. Ezért: a tanítók napja a pedagógusi hiva­tástudat ünnepe. Azé a hivatás­­tudaté, amely felelősséget érez, hogy az ifjúság ne váljék útvesz­­tetté és tétován bolyongóvá. A ta­nítói munka nem foglalkozás, ha­nem felelősségteljes hivatás. Az a tanító — és falvainkon már többségben ilyen pedagógusok te­vékenykednek - aki az alkotás örömével teli indul nap mint nap az iskola épületébe, annak részére az alkotó-nevelő tevékenység ér­dekfeszítően izgalmas élmény. Mindig keresi és megtalálja a tan­anyagban a legérdekesebbet, ta­nítványai részére a legmaradan­dóbban felhasználhatót. Ez a pe­dagógus örökösen képezi magát. Részére a tanulás olyan, mint a zenész részére a gyakorlás. Az olvasás, az önművelés részére ugyanaz a „tréning“, ami az úszó­bajnokot vagy más sportolót for­mában tartja, versenyképessé te­szi. A kor parancsa: neveljünk a szocializmus építése diktálta igé­nyességre. Az iskolában éppen úgy, mint önmagunkban. Ez az igényes­ség a tanítói munka igazi fémjel­zője. Ez az igényesség teszi a ta­nítót igazi tanítóvá: az ifjúság példaképévé! Ez a tanítói igényes­ség az egyik talpköve az ifjúság műveltségének és kommunista er­kölcsének, munkaszeretetének és - boldogságának. Az ifjúság bol­dogságáért a tanítóké — a szülők mellett — a legnagyobb és leg­­megtisztelőbb felelősség. E felelősségteljes munkához kí­vánunk falvaink tanítóinak népünk megbecsülő tiszteletét és hálás szeretetét kiváltó sikeres pedagó­gusi tevékenységéhez 1963-ban, a tanítók napján erőt és jó egész­séget! MŐZSI FERENC Bratislava, 1963. március 27. Ára: 30 fillér. XIII. évfolyam, 25. szám. Üdvözöljük Togliatti elvtársat Palmiro Togliatti elvtárs, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az olasz nép forradalmi vezére, a nemzetközi kommunista mozgalom kimagasló személyisége ezekben a na­pokban töltötte be életének 70. évét. Ebből az alkalomból Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága táviratban üdvö­zölte Togliatti elvtársat. Az üzenet hangsúlyozza, hogy Togliatti elvtárs élete elválaszthatatlanul összeforrt a haladás és a béke erőinek a fasizmus és a háború elleni erők harcával, nemcsak Olasz­országban, hanem annak határain túl is. Togliatti elvtársat szívélyesen üdvözölte az SZKP Központi Bizottsága is. Milyen intézkedéseket javasolnak az élenjáró mezőgazdasági szakembereink? A Szlovák Nemzeti Tanács Mezőgazdasági Főosztálya 1963. március 22-én agro­nómiái aktívára hívta össze Szlovákia legjobb tudományos és gyakorlati szakembe­reit. Ezen az aktíván az idei különleges tavaszból kifolyó kérdéseket tárgyalták. A száraz ősz, a hosszú tél, a vastag hó- és jégtakaró megváltoztatták a szokványos tavaszi munkálatok jellegét, különleges helyzetet teremtettek, amelyre minél előbb különleges agrotechnikai beavatkozásokkal és a munkaszervezésben foganatosított változtatásokkal kell válaszolni. I. A tavaszi munkálatok körülbelül egy hónapot késnek az eddigi átlaggal szemben. A talaj sok helyen még fagyos. Mindez nagyobb igényeket támaszt a dolgozók szakmai tudásával és a ta­vaszi munkálatok szervezésével szemben. Az agro­nómiái aktíva azonban megmutatta, hogy még semmi nincsen elveszve. Az ősziek aránylag jól átteleltek és több a talajnedvesség is. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy nem kell harcolnunk a talajnedvesség megőrzéséért. Ellenkezőleg. Dél- Szlovákia sok helyén a hó formájában hullott csa­padék a gyors olvadás következtében a föld fel­színén elfolyt. Már most elő kell készíteni az öntöző- és más berendezéseket, hogy minél na­gyobb területet öntözhessünk. II. Az SZNT Mezőgazdasági Főosztálya mellett ülé­sező agrotechnikai aktíva az alábbi intézkedések foganatosítását javasolja mezőgazdasági üze­meinknek, nemzeti bizottságainknak és azok szer­veinek: 1. A talajelőkészítés terén Ősszel több mint 100 000 hektárnyi területen nem végeztük el a mélyszántást és csaknem 1,4 millió hektár maradt istállótrágyázás nélkül, me­lyen ez évben cukorrépát, kukoricát és burgonyát akarunk termeszteni. A helyzet kedvezőtlen ki­hatásának ellensúlyozására az alábbi intézkedé­seket kell foganatosítani: • A kukorica betakarítása után felszántatlanul maradt területeket először meg kell tisztítani. Ha ezeken a területeken ez évben árpát (tavaszi gabonaféléket) fogunk termeszteni és a talajt forgatás nélkül is előkészíthetjük, akkor ne szánt­sunk, hanem merevszárú sarabolókéses kultivá­­torokat használjunk. Azokon a helyeken, ahol nin­csen ilyen kultivátor, kormánylemez nélküli eké­vel szántsanak és szántás után a talajt tárcsás boronákkal járassák. Máskülönben a gabonafélék alá szántani kell, de a lehető legsekélyebben. A boronálás, illetve a talajelőkészítés után azonnal el kell végezni a vetést. • Ott, ahol a kukoricát a kukorica után föl­­szántatlanul maradt területre vetik, ajánlatos a talajt annak teljes beérése után olyan mélyen szántani, hogy a kukorica gyökér- és szármarad­ványai a föld alá kerüljenek, legalább 10 cm mé­lyen. Majd a talajt tiszta és porhanyó állapotban kell tartani. • A tavaszi talajelőkészítésnél, főként ott, áhol nagyobb mennyiségű szerves anyagot (kukorica­­kóró maradványok, gyomnövények) dolgoznak a talajba, egyúttal a műtrágyákat, elsősorban a nit­rogénem műtrágyákat is a talajba kell juttatni, nehogy nitrogéndepresszió következzen be. • A cukorrépa alá elvből nem kell istállótrá­gyát leszántani. A szükséges tápanyagokat mű­trágyák formájában adagoljuk. • A kukorica és burgonya alá érett, jó minő­ségű istállótrágyát, esetleg komposztot szántunk le. A leszántott istállótrágyát minden esetben hengerezni kell. • Mindenütt, ahol elvégezték az őszi mély­szántást, azonnal, amint a feltételek megengedik, hozzá kell látni a simítózáshoz, még azokon a te­rületeken is, amelyekre későbben vetünk (kuko­ricát). A simítózás után boronáljunk, hogy a föl­det elkeverjük. • A vízzel borított földeken, ahol a talaj las­sabban szárad, nehezebb boronákat alkalmazunk. • A tavaszi talajelökészítésnél és vetésnél tel­jes mértékben ki kell használni a nagy munka­­szélességű gépcsoportokat, hogy a talajt fölösle­gesen ne tiporjuk. • A tavaszi munkálatok meggyorsítása érde­kében mindenütt vezessük be a két műszakot. 2. Az őszi vetemények és az évelő takarmányfélék ápolása Az őszi vetések eddig jól átteleltek, annak elle­nére, hogy rendkívül száraz ősz és hosszú tél uralkodott. Számolnunk kell a váltakozó hőmér­séklet (éjszakai és nappali) veszélyével, amely főként az őszi búza gyengébb növényállományát veszélyezteti, valamint a tavalyi lucerna és réti­here alávetéseket, továbbá az őszi repce vetéseit. Mit tegyünk a legközelebbi napokban, hogy az őszi vetések és az évelő takarmányfélék jól át­teleljenek és gazdag terméshozamot nyújtsanak: • Elsősorban minél hamarabb le kell vezetni a vetéseket borító fölösleges belvizeket, hogy ez ne melegedhessen át a veszélyes fokra ( + 5—+7C fok). A vizet árkok, csatornák, áteresztők segít­ségével, valamint szivattyúkkal és öntözőberende­zésekkel távolítsuk el. • Az összes vetéseket tapasztalt szakemberek segítségével bizottságilag ellenőrizni kell és ott, helyben meg kell állapítani a szükséges agrotech­nikai intézkedéseket. • Ott, ahol a növényállomány látszólag gyen­gébb, ajánlatos elvégezni a biológiai ellenőrzést, vagyis több helyről különböző fokú károsodást szenvedett növényekből mintát veszünk. A min­tákat két sorból 25 cm hosszúságban és 5 cm-es mélységben szedjük. A növényeket átöblítjük és megvizsgáljuk az egyes növénykék alapját, vagyis a gyökérrendszert, a tenyészőcsúcsot és a bok­­rosodási csomót. Ha ezek a szervek egészsége­sek, akkor a növényzet fejlődőképes. Az ilyen vetéseket elsődlegesen salétromozzuk, és henge­­rezzük. • Ha ősszel nem trágyáztunk megfelelő mér­tékben káli- és foszfortrágyákkal, akkor a nö­vényzetet a nitrogéntrágyán kívül szuperfoszfát­tal és kálisóval is fejtrágyázzuk olyan adagolás­ban, hogy meglegyen a tápanyagegyensúly. • Az őszi búza ritkább növényállományait na­gyon alaposan meg kell vizsgálni. A gyengébb és ritkább növényzetet hatékonyabb ápolásban kell részesíteni, fejtrágyázni, rávetéssel javítani kell és csak végső esetben, ha ezek az intézkedések nem biztosítanának megfelelő hozamokat, akkor végezzük el a pótvetést. A mi nagyhozamú ga­bonafajtáink jó bokrosodási képességgel rendel­keznek. A tapasztalatok bizonyítják, hogy a ve­tések belterjes ápolása esetén ott is kielégítő terméshozamokat érhetünk el, ahol egy négyzet­­méternyi területen 100-120 növényegyed van. • A kiszántott kenyérgabonát a lehetőség sze­rint tavaszi búzával kell pótolni. A tavaszi búza termesztését az előrehaladott időre való tekintet­től jól meg kell gondolni, figyelembe kell venni a helyi lehetőségeket és az eddigi tapasztalato­kat. • A kiszántott repcét napraforgóval, mustár­ral és mákkal kell pótolni. • Az őszi keverékek egy részét, amelyet első­ként akarunk takarmányozni, mielőbb nitrogén­trágyázni kell, hogy biztosítsuk a gyors kezdeti fejlődését. • A tavalyi lucerna és rétihere alávetéseket először hengerezzük, majd a tarlót összegereb­lyézzük, továbbá a gyengébb növényzeten salét­romozzuk, a lucernavetéseket boronáljuk, a réti­herét hengerezzük. • A ritka lucernavetéseket lucernavetőmag kézi rátevésével, esetleg olasz perje rávetéssel is javítjuk; a rétihere ritka növényzetének javítá­sára rétihere és olasz perje rávetést végzünk. • Ha többéves takarmányfélékből új alávetése­ket alapítunk, akkor a talajba tartalékként káli-és foszfortrágyákat juttatunk (a herefélék ha­szonéveinek szükségletére), csökkentjük a takaró­növények vetőmagmennyiségét és tekintettel az előrehaladott időre, a hereféléket a takarónövé­nyekkel egyidejűleg vetjük. 3. A vetőmag és az ültetőanyag előkészítése • A kemény tél a burgonya ültetőanyagában okozott legnagyobb kárt. Az ültetőanyag 10 — 15 százaléka megfagyott. A további veszteségek meg­akadályozása — korlátozása érdekében az ültető­­anyagot minél hamarabb át kell válogatni és osz­tályozni mind a pincékben, mind a vermekben. A korai és a középkései burgonyaféléket előcsí­ráztatni kell. © A behozatal segítségével állami alapokból ‘biztosítani tudjuk a megfelelő kukorica vetőmag­mennyiséget. • Kukorica vetőmagtartalékot azonban bizto­sítanunk kell saját tartalékainkból a pótvetésként termesztett silókukorica, kukoricacsalamádé és a takarmánykeverék stb. vetőmag szükségletének fedezésére. A kiválasztott vetömagvakat (a leg­szárazabb és a legbeérettebb magvakat) a gép­állomások laboratóriumaiba küldjük csíraképes­ségük és kelési erélyűk ellenőrzése végett. • Még mindig nem végeztük el a saját ter­mesztésű herevetömagvak tisztítását. A tavaszi munkálatok késői megkezdését a szövetkezetek saját tartalékainak tisztítására kell felhasználni, méghozzá a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Üzemek, valamint a Növénynemesítő és Magter­mesztő Vállalatok tisztítógépein két-három mű­szakban. • A növényzet zártsága és egyenletessége ér­dekében a gépállomások járási agronómiái labo­ratóriumainak javaslatai alapján járjunk el. Na­gyobb csírázóképességű és tiszta vetőmagot ves­sünk és ott, ahol nincsen választék a vetőmag rosszabb csírázási és kelési erélyét nagyobb vető­magmennyiséggel ellensúlyozzuk. A nagyobb ve­tőmagmennyiség vetését előzőleg végzett próba­vetéssel ellenőrizzük. 4. Növényvédelem • Dél-Szlovákiában a kukoricatermesztést igen megnehezítik a drótférgek és más talajkártevök. Áprilisban ajánlatos elvégezni a kártevők előfor­dulásának széleskörű előrejelzését és a fertőzött­­ség foka szerint Camaciddal és Supergammal ta­lajfertőtlenítést végezni. Figyelmeztetni kell a felvásárló szerveket, hogy ne osszák szét az ösz­­szes tartalékokat, hanem bizonyos rfiennyiségű vegyszert tartalékoljanak az egyes fertőzési góc­pontok számára. • Fokozott mértékben használjuk talajfértőt­­lenítésre a mésznitrogént. Tekintettel arra, hogy az említett hatékony és olcsó trágyát gyártó vegyüzemek nem fedezik a mezőgazdaság szük­ségleteit, 6z SZNT Mezőgazdasági Főosztálya in­tézkedéseket tesz arra vonatkozóan, hogy a mész­­nitrogéngyártást az eddigi két-háromszorosára növeljék. • Tekintettel az elkésett vegetációra és a na­gyobb téli nedvességre, számolnunk kell a na­gyobb arányú elgyomosodással. A gabonafélék és a lenvetések gyomnövényeinek irtására elegendő herbicíd (Dikotex) áll mezőgazdasági üzemeink rendelkezésére. Tehát csupán intézkedéseket kell tenni a tavaszi és az őszi gabonavetések vegy­szeres növényápolására. (Folytatás a 2. oldalon.) — Milyen részlege­ket foglal magába a járási mezőgazdasági igazgatás? — Négy osztálya van, mégpedig egy osztály a termelést irányítja, a másik a tervezést és a közgazdasági ügyeket intézi, a harmadik a nyilvántartást, valamint az ellenőrzést végzi, s végül a negyedik a dol­gozókról való gondos­kodás különböző for­máival foglalkozik. — Hány körzetbe osztották a járást? — Irányításunk alá tartozik 113 mezőgaz­dasági üzem, amelyeket 16 körzetbe osztottunk. Előreláthatólag körze­tenként 6 — 8 községet sorolunk be. Minden körzetben egy állandó mezőgazdasági szakem­berünk lesz, aki terv­szerűen látogatja majd az üzemeket és az ot­tani vezetőkkel együtt szervezi a termelést, miközben állandó kap­csolatot tart fenn a já­rási központtal. Néze­tem szerint az új szer­vezési-irányítási forma alaposabb áttekintést nyújt járásunk mező­gazdaságáról — és ami még nagyon fontos —, minden pillanatban lát­juk tisztán a helyzetet, tehát konkrét segítsé­get nyújthatunk a ter­melésnél. — Milyenek terveik? — Távlati terveink a CSKP XII. kongresszu­sának irányelveiből adódnak. Számunkra a legfontosabb az, hogy járásunk mezőgazdasá­gát 1970-ig az ipar színvonalára emeljük. Már ebben az eszten­dőben áttérünk a ter­melés szakosítását szolgáló részlettervek kidolgozására, s ezeket a terveket fokozatosan bevezetjük a gyakorlat­ba. Célunk, hogy a hét­éves terv első évét ala­posan átgondoltan, jól felkészülten kezdjük, A szociolisto mezőgozdosógért Tanítónapi gondolatok A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZOK LAPJA mert a szólás-mondás is azt tartja: „Jó kez­det, fél siker.“ Idén a legnagyobb gondot a növénytermesztésre irá­nyítjuk, mivel csak így lehetséges az erős, ütő­képes állattenyésztés kiépítése. Mindent el­követünk annak érde­kében, hogy a gyenge szövetkezeteket miha­marabb a közepesek színvonalára emeljük. Sok, nagyon sok feladat vár ránk, de szakembe­reink mindenütt ott lesznek és a mezőgaz­dasági üzemeknek se­gítséget nyújtanak a célkitűzések megvaló­sításában. -hai» A levicei járásban március 25-én áttérték a fölkerestük a mezőgazdasági igazgatás járási mezőgazdaságnak a CSKP XII. kongresszusa által vezetőjét, BIRICZ Ernő elvtársat, hogy megtud­­jóváhagyott új irányítására. Ebből az alkalomból junk egyet-mást az új szerv célkitűzéseiről. Rugalmasabb, jobb irányítást a mezőgazdasági termelésben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents