Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-03-24 / 24. szám
Családi in... ^^rrcsiklandó forralt bor gőzö^^iög az asztalon. Együtt a család. Nagyapó a tűzhely mellé kuporodva pipázgat — elszunyókál közbeközbe. Pöttömnyi unokája pajkos viháncolására huncutul csillan meg apró, fátyplos szeme. Piroska íiéni kedves szóval tart bennünket, a mai nap nagy családi eseménye, hogy veje váratlanul hazajött, ennek örülnek most mindnyájan — Piroska néni, leánya, a nagyapó és unokája. Mihamar betoppan Piroska néni keresztlánya, a nagydiák Etelka is. A keresztmama büszkén néz rá: — Helyes kislány ugye? Jó tanuló és nagyon ügyesen táncol, ö a tánccsoportunk egyik erőssége. Etelka ennyi dicséret hallatára kissé elpirul, cica-hízelkedéssel öleli át Piroska nénije nyakát. — Ugyan keresztmami, hiszen te mindnyájunkat egyformán dicsérsz, akár az összesen a lányaid lehetnénk, úgy szeretsz bennünket... Lehet is nem szeretni az ilyen ennivaló kis bakfisokat — gondolja most bizonyára magában Piroska néni s képzeletében sok-sok kedves arc bukkan fel, a vidám leánykacagás csilingelő csengettyű-hangjait véli hallani. Hát igen ... immár több mint egy évtizede tanítja Prandorffy Piroska táncolni a szép, ügyeslábú déméndi lányokat. Ej, de sokan tolják már közülük büszkélkedve a babakocsit! ... — .Tizenkét év, az hosszú idő, nagy idő... — szól elmélázva Piroska néni. — Mégis valahogyan az az érzésem, keveset tettem .. Nem értem el azt, amit szerettem volna!... — Talán jó lenne ha visszapillantanánk az elmúlt tizenkét esztendőre. Melyek voltak a nehézségek s természetesen a legemlékezetesebb sikerek? — kérdezek most már én is valamit. — Kossuth verbunkos ... Üveges tánc... — kezdené a felsorolást Piroska néni, ám a „gyerekek“ közbevágnak. — A Déméndi lakodalom!... — emlékszik anyu? Milyen nagy sikere volt!... — Vagy a Nagyanyó meséi... — És milyen jó volt a Le a huligánokkal című táncparódia ami biz egy kicsit fordítva sült el... — robban ki a jóízű nevetés. Mennyi emlék! Mennyi siker, öröm, szorongás, megfeszült munka. — Vajon hogyan születtek meg ezek a táncok? — Többször ért bennünket kritika — válaszol komolyan Piroska néni. — Persze nem haragudtunk meg érte, sőt jő szívvel vettük. Ennek köszönhetjük, hogy ma eljutottunk a nemzetiszínű-pántlikás, műmagyar, álnépi táncoktól a kristálytiszta népi hagyományokig. — Anyu nagyon sokat dolgozott az egyes táncokon — szól közbe Piroska néni lánya s férjére pillant, aki helyeslőleg bólint. — Emlékszem, amikor a Déméndi lakodalom készült meglátogatta az idősebb embereket, megtanulta tőlük az egyes figurákat ... — Sok vesződség volt, de megérte — mondja határozottan Piroska néni. — Megérte bizony... — És jelenleg?... Milyen tánccal készül a csoport az egyre közelgő dal- és táncünnepélyekre? — Ruhamosás a címe — magyarázza nagy hévvel Piroska néni —, szintén helyi hagyományokra épül, cselekményes tánc. Tizenkét tagú tánccsóport táncolja. — Az utánpótlás terén nem merülnek fel nehézségek? — Á dehogy... — vágja rá Etelka. — Hát én sem panaszkodhatok — mosolyog a tapasztalt tánckörvezető. — Ha én nem szólok nekik, akkor ők keresnek fel, ők kezdeményeznek: „Piroska néni, hát csináljunk valamit! ...“ Szóba kerül a csoport legkedvesebb élménye is, a csehországi körút. — A Hradec Králové-i kerületben léptünk fel, biz én már azt sem tudom hányszor. Csoportunk egy szép albumot őriz a kőrútról. — És mondja csak kedves Piroska néni, de egészen őszintén, milyen kívánsága lenne a tánccsoporttal kapcsolatban ? — Egész őszintén?... Hát egyszer már szeretném megérni azt, hogy az én táncosaimat a közönség soraiból nézhessem. Hogy ott1 lehessek a tapsoló emberek között... Hiszen5 így mindig csak a színfalak résein kukucskálok és izgulok; én tanítom be a táncot s a végén nem látom meg a saját munkámat... Az is lehet, hogy Piroska néninek teljesül majd ez a kívánsága, ám mi bizonyosak vagyunk benne, hogy nem fogja kibírni a közönség soraiban ... P. I. Bemutatóról-bemutatóra Szerkesztőségünkbe szinte naponta érkeznek a tudósítások, hogy a CSISZ, CSEMADOK stb. stb. színjátszó-csoportja nagy sikerrel mutatta be ezt és ezt a színművet. Valóban, falusi műkedvelőink téli évadja ezekben a napokban éri el a csúcspontját; egymást érik a különböző bemutatók. Sajnos, nem áll szerkesztőségünk módjában, hogy az egyes bemutatókról írott, elemző jellegű, terjedelmes írásokat eredeti formájában közölje. Ezért olvasóinknak röviden, tudósítás formájában adunk hírt az egyes csoportok munkájáról és bemutatóiról. • A Strá2ne-i fiatalok színjátszócsoportja nagy sikerrel mutatta, be Kónya József „Arany sas“ című vígjátékát — írja Soltész József, stráínei tudósítónk. A szereplők elhatározták, hogy ,a szonjszéd községekben is előadják a darabot.1, ~ • A CSEMADOK plesiveci helyi csoportja Kónya legújabb darabjával, a „Senki fia“ című drámával ért el figyelemreméltó sikereket. A lelkes színjátszók több községben mutatták be a darabot — tudósít bennünket Beke László pleáiveci levelezőnk. • Csaba Zoltán, radzovcei tudósítónk levele arról szól, hogy a Filakovské Biskupicei-i színjátszók a „Bekopog a szerelem“ című színművel készülnek. A próbák fegyelmezetten folynak, a csoport tagjai nagy kedvvel tanulják a szerepet. A tudósítás szerint a püspöki színjátszóknak ezekben a napokban kell a nagyközönség elé lépniük. Ezért hát a bemutatóhoz és a további előadásokhoz is sok sikert kívánunk! • Veiké Ludlncében a helyi Tűzoltó Testület tagjai mutatták be Sípos Jenő „Bolondóra“ című bohózatát. A színművet Urbán Ferenc, a szövetkezet elnöke tanította be. Csömör Júlia, a tudósítás írója nagy elismeréssel szól a szereplőkről és a rendező munkájáról is. A Járási Művelődési Otthon díszoklevéllel jutalmazta a csoportot és Urbán elvtársat. Pillanatkép a „Nem olyan világot élünk“ zsélyi bemutatójáról. tinai színjátszók. Belányi János levelezőnk a csoport hokovcei előadását méltatja s dícsérőleg szól a falu kulturális’ életéről. • Veres Vilmos „nagy nap“-nak nevezi, a n^rovcei kulturális élet kiemelkedő eseményének Kónya József „Senki fia“ című drámájának bemutatóját. Mint írja a színmű nagy hatást váltott ki. Dicséri Antal Lajos rendező munkáját is. • Nem tekint vissza nagy múltra a zsélyi CSEMADOK szervezet, hiszen mindössze két évé alakult meg. Az eddig elért eredmények azonban valóban ígéretes indulást jeleznek. A múlt évben Lovicsek Béla „Baj van a szerelemmel“ című színművet mutatták be s a Szocialista Dráma Fesztiválján a második helyen végeztek. Ebben az évben Tóth Mihály „Nem olyan világot élünk“ című vígjátékával léptek a közönség elé nagy sikerrel. Kajtor Pál, Zelovcei tudósítónk felvétele ezen az előadáson, készült. Jó irányítás - eredményes munka A Ievicei járásban 156 műkedvelő színjátszó-csoport tevékenykedik. Hogy az együttesek műsorpolitikája jól irányított, mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy a műsorra tűzött színmüvek a mai életünk problémáit boncolgató drámák. A Senki fia, Huszárvágás, Baj van a szerelemmel, Veszedelmes életkor és a Bolondóra című vígjáték a legtöbbet játszott színdarab. A tanácsadó testület fe jól működik a járásban. Az elmúlt hónapokban 78 színjátszó-csoportnak nyújtottak szakmai segítséget. A színvonal emelkedését még azzal is elősegítik, hogy csak azokat a színjátszó-csoportokat engedik más községbe, esetleg más já/^sokba fellépni, amelyet megfelelőnek látnak a tanácsadó testület tagjai. Komoly segítséget jelent a színjátszó-csoportoknak az is, hogy választékban gazdag ruhakölcsönzője van a járási népművelési otthonnak. Mintegy 500 jelmezt és különböző parókákat kölcsönöznek a járásban lévő színjátszó együtteseknek. A kölcsön-Szlovák nyelvre is lefordították Sípos Jenő Bolondóra című víqjátékát. A Podluiany t művelődésI otthon színjátszói nagy sikerrel látszották a bohózatot zés díja minimális. Amely csoport valamilyen versenyen vesz részt, azoknak a kölcsönzés díjtalan. A járási népművelési otthon és a CSEMADOK ebben az évben Is megrendezte a szocialista dráma fesztiválját. A versenyben 25 színdarabot értékelt a bíráló bizottság. Közülük a legjobb három együttes e hó 29— 30—31-én Farnában lép fel a járás legjobb színjátszó-csoportja címért. A kétyiek a Bolondórával, a farnadiak a Veszedelmes életkorral szerepelnek majd a fesztiválon. A győztes csoport részt vesz majd a Léván megrendezett körzeti vetélkedésen, ahol a luceneci, komárnoi és a nitrai járás győzteseivel versenyeznek majd a komárnoi országos döntőben való részvételért. ^ színjátszó-csoportok fellépései napjainkban is egymást követik a művelődési otthonokban. A jó irányító munkának, a rendezők rendszeres képzésének és a műkedvelők áldozatkész munkájának gazdag gyümölcsét „szüreteli“ a közönség és jutalmazza fel-felcsattanó tapssal a színjátszás szerelmeseit. —tő— Meleg otthonban tevékenykednek • Szigligeti Ede „Szökött katona“ című színművét mutatták be a sla-V* Lehetne Stúrovóban is Utazás alkalmával, vonatösszeköttetésre várakozván hacsak tehetem be-benézek a vasútállomások kultúrhelyiségeibe. Olvasgatom a lapokat, megfigyelem az ide betérő, kultúrára szomjúhozó, valamilyen irányba igyekvő embereket és más jelenségeket. Az utazók legtöbbje érdeklődéssel lapozgatja a folyóiratokat és szívesen veszi az itt vetített tudományos ismerétterjesztő és más jellegű filmeket. Állítom, hogy nagyon hasznos létesítmények ezek a kultúrhelyiségek. * * * Példás tervszerű tömegpolitikai munkát fejt ki például a Nővé Zámky-i vasúti gócpont kultúrhelyisége, amelyet szívesen látogatnak az utazók. A tiszta teremben olvasgatva kellemes a vonatok csatlakozására várakozni. Sajnos azonban akadnak olyan vasúti kultúrhelyiségek is, amelyek korántsem töltik be hivatásukat. Ha összehasonlítom a Nővé Zámky-i és a stúrovoi állomások kultúrhelyiségeit, azok tevékenységét, a mérleg nyelve a Nővé Zámky-iak javára billen. A közelmúltban benéztem a Stúrovoi vasútállomás kultúrhelyiségébe, ahol... Bizony nagyon elkelne már a kárpitozott ülőalkalmatosságokat kitisztítani, továbbá meg kellene szüntetni a gyermekek ki s befutkosását, ami zavarólag hat az olvasó közönségre. Ebben a helyiségben egy kinos jelenetnek voltam szemtanúja. Egy nyelge huligán, ki tudja mi okból, arculütött egy békésen olvasó fiatalembert, majd, mint aki nagy hőstettet követett el, butaságtól sugárzó arccal elszelelt. Csúnya eset volt ez. Tudvalevő, hogy a Stúrovoi állomáson számottevő külföldi átutazó turista megfordul, s ha bemegy ebbe a helyiségbe és ilyen meglepetések érik, nem hinném, hogy jó véleménnyel lenne a látottakról, s mi több, odahaza elmondja, s ez pedig nem öregbítené kultúránk jó hírnevét. A vasútállomások kultúrhelyiségeiben mindenkinek, aki vonatösszeköttetésre várakozva olvasni kíván, helye van. Nincs helye azonban a pofozkodásnak, a huligánkodásnak és nincs helye a rendzevarásnak. Hiszem, hogy a Stúrovoi vasútállomás kultúrhelyisé géből száműzik az említett negatívumokat és a kultúrának e kicsiny hajléka a jövőben valóban betölti majd a kulturális forradalom kívánalmainak megfelelő küldetését. —hai— • A gelléri CSISZ-szervezet színjátszói J. G. Tajovsk? „Üj élet“ című színművével készülnek bemutató előadásra — írja Takács Irma, aki egyúttal ezzel a tudósításával szeretne belépni levelezőink népes táborába. Sajnos, leveléből nem tudjuk egész pontosan, hogy a bemutatóra már sor került-e. A szereplőkről dícsérően szól új levelezőnk s ugyancsak nagy elismeréssel említi Púzsér Dezső, a rendező nevét is. Tudósítása utolsó részében ezt írja: „A bemutató után a színjátszó-csoport szeretne ellátogatni a szomszédos falvakba is.“ • „Labdarúgók a színpadon“ — ezt a címet adta tudósításának Lőrincz József kravany-i levelezőnk. Nos, soraiból kitűnik, hogy a labdarúgók a színjátszás terén is tartják jó formájukat, ügyesen cseleznek s ezért aztán nem csoda, ha a község hálójában ott táncolt a gólt (ebben az esetben persze tapsot) jelentő labda. Kónya József „Senki fia“ című drámáját valóban magas műkedvelői színvonalon mutatták be. Színjátszói tevékenységükhöz tehát sok sikert kívánunk s ajánljuk, hogy a tavaszi forduló során is hasonló jó módszerekkel dolgozzanak, illetve futbalozzanak. Aki Komárnotól a Dunajská Streda felé vezető országúton halad, önkéntelenül Is megakad a szeme a tanyi művelődési otthonon. A falu lakossága még 1960 őszén elhatározta, hogy a régi, a lakosság igényeit ki nem elégítő művelődési otthon helyébe korszerű, mindenféle követelményeknek megfelelő művelődési otthont épít. A jó munkaszervezéssel és a falu lakosságának odaadó munkájával egy év alatt befejezték az új otthon építését. Ma már csak a kulisszák és pár apróság hiányzik ahhoz, hogy azt mondhassák; készen vagyunk. A tanyi fiatalság nem akar adós maradni a falu népének azzal, hogy ilyen hamar elkészítették számukra a művelődési otthont. Még csak egy éve, hogy megtörtént az ünnepélyes megnyitás, de már számos kellemes estét szereztek műkedvelő tevékenységükkel a lakosságnak. Mindjárt a megnyitó ünnepségen a „Házasság hozománnyal“ című zenés vígjátékkal kedveskedtek a közönségnek. Még abban az évben két újabb színdarabbal léptek fel. A színjátszó-csoport ebben az évadban sem tétlenkedett. Lejátszották a „Senki fia“ és a „Bolondóra“ című színdarabot. Többször vendégszerepeitek a szomszédos községekben, ahonnan a sikertől fellelkesülve nagy megelégedéssel tértek vissza. VeTké Kosihyban a csoport teljesen ingyenes műsort adott csak azért,hogy ezzel egy kicsit fölrázza az ottani fiatalságot. Az egyik darabot még le sem játsszák, de már a másikat tanulják. így vannak most a „Húsz év után“-nal is. Az ügyes, tehetséges szereplőknek, Földes Matildnak, Szép Dénesnek, Szeder Irénkének, ugyancsak van mit csinálnia, mert még az egyiket meg sem tanulják, máris kezdik az újat. A Szabóházaspár mindent megtesz azért, hogy a fiatalok szívesen és örömmel tanulják a színdarabokat. Kedvük telik benne, hogy munkájukkal kellemes estéket szereznek a falu és az egész környék lakosságának. Többször tartottak irodalmi vitadélutánt és nagy sikert arattak a „Ki mit tud?“ verseny megrendezésével. A megfelelő helyiség összehozta a szervezeteket is. A CSISZ és a CSEMADOK közösen működik. Együtt terveznek, együtt szerepelnek és pénzügyeik is közöseit. A megértés és tenniakarás mindkettőnél megvan. Az új művelődési otthon lehetőséget nyújt különböző ünnepségek megtartására is. így például nagyon szépen megünnepelték a nemzetközi nőnapot. A színpad olyan volt, mint a virágoskert. Az ünnepi beszéd után a szövetkezet elnöke Márton Pál egy-egy cserép virággal ajándékozta meg a közösben do'lgozó nőket. Ugyanígy kedveskedett dolgozóinak Beke Vince, a dohánygyár igazgatója is. Virágot kapott még a Vöröskereszt 18 legaktívabb tagja. Majd férjek, gyermekek ajándékoztak virágot. Nagy Istvánná, a nöbizottság elnöke alig győzte kiosztani a több mint kétszáz cserép virágot. A kis óvodások és az iskolások szép műsorral kedveskedtek az asszonyoknak. A Komáromi Magyar Területi Színház már két ízben szerepelt az új művelődési otthonban. Ezenkívül a farsangban a környező falvak színjátszó-csoportjai is ellátogattak Tanyra. A fiatalság érdeme, hogy minden vasárnap teadélutánt rendeznek. Itt már saját, öttagú zenekaruk húzza a talpalávalót. Nemcsak a helybeli, hanem a környék fiatalsága is Ide jár, ha jól akar szórakozni. A tanyaiak megpróbálták újszerűén megrendezni ezeket a délutánokat. Sikerült nekik. A jó zene mellett pincérek szolgálják fel a párolgó, ízletes kávét és teát. Prosek Lajos, a művelődési otthon vezetője önfeláldozó munkát végez, hogy a fiatalok megtalálják mindazt, amire a szórakozás és a művelődés terén szükségük van. — Mi példát akarunk mutatni a környékünkön. Bebizonyítjuk, hogy falun is lehet ugyanolyan ízlésesen és olyan színvonalasan szórakozni, mint a városban. A mi fiataljaink már otthon is jól érzik magukat. Nem vágynak el, mert mind a kereseti lehetőséget, mind a szórakozást biztosítottuk számukra — jelenti ki magabiztosan Lajos bácsi. A fiatalság azonban nem elégszik meg az elért eredményekkel. Mindig többet akar, még magasabbra, előbbre szeretne törni. Ez érthető is, hiszen fiatalok, erősek és szépek. ZSEBlK SAROLTA 1983. március 24.
