Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-03-24 / 24. szám
A „banán-állam" konferencia , Több mint három hete tart a francia bányászok bérsztrájkja, hogy ezáltal is kiharcoljanak valami kis béremelést az állandóan emelkedő élelmiszerárakkal szemben. Napjainkban azonban már nempsak a francia bányászok, hanem az egész francia munkásosztály harcban áll a kizsákmányoló burzsoáziával szemben. Felvételünkön: országszerte gyűjtéseket szerveznek a sztrájkolok megsegítésére. A Szahara ismét felmorajlott Merchant elégedett A sztrájkoló Franciaország A bonni kormánynak az az igyekezete, hogy ,ibetiltsa a Szovjetuniónak készített csőex. por tot, különösen az anyagilag is érintett három iparcég - Mannesmann, Hoesch és Phoenix — berkeiben nagy felháborodást váltott ki. Ki lesz a győztes? Tánc a szakadék szélén • Felújítják a szovjet—amerikai tárgyalásokat a német kérdés és Nyugat-Berlin ügyében. Az amerikai külügyminisztérium bejelentette, hogy a közeljövőben Rusk külügyminiszter és Dobrinyin szovjet nagykövet megkezdi puhatolódző tárgyalásait a német kérdés megoldása és a nyugatberlini probléma rendezése ügyében. • Géniben is elítélik a franciák atombomba-robbantását. A genfi 18 hatalmi leszerelési értekezlet szerdai ülésén több küldött, köztük a Szovjetunió képviselője szólalt fel, aki elítélte a francia kormány békeellenes tettét. • Nem kell nekik a Közös Piac. Négy kelet-afrikai állam, Kenya, Uganda, Tanganyika és Zanzibar minisztereinek küldöttsége Brüsszelben tárgyalásokat folytatott az Európai Gazdasági Közösség bizottságával. A tárgyalás után kiadott közlemény szerint az említett négy állam nem csatlakozik a szövetséghez. • A kurdok függetlenséget követelnek. Nyugati hírügynökségek jelentései szerint tovább folynak a megbeszélések az iraki kormány és a kurdok vezetői között. A kurdok képviselői továbbra is kitartanak önálló tartomány megteremtése mellett. • Lev Landau a teljes gyógyulás útján. A világhírű szovjet fizikus, akit egy évvel ezelőtt súlyos autószerencsétlenség ért, jelentések szerint a teljes meggyógyulás útján van, s máris érdeklődik tudományos tevékenysége után. Adenauer és a csőexport Egy rövid történelmi visszapillantás: tavaly novemberében az USA nyomására a NATO-tanács párizsi ülése felhívta a tagállamokat, hogy állítsák le a Szovjetunió részére gyártott gáz- és olajvezetékcsövek szállítását, mert ezek „stratégiai célokat szolgálnak“. Mindjárt az elején leszögezhetjük, hogy ez nyilvánvaló hazugság. Csupán arról van szó, hogy az amerikai olaj-monopóliumok félnek a konkurenciától. Az amerikai kormány követelése előtt a tagállamok közül Nagy-Británnia és Olaszország, más részről Svédország és Japán sem hajlott fejet. Sőt kijelentették, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségüknek eleget tesznek. Természetes, az atombomba után áhítozó bonni militaristák mostanában mindenben igyekeznek Washington kedvében járni. így hát Bonn volt az egyedüli, amely engedelmeskedett az amerikai monopolistáknak. A bonni szövetségi parlament hétfői viharos ülésén nem hagyta jóvá a kormánynak a múlt hét péntekén kiadott rendeletét, amely megtiltja a nyugatnémet cégeknek, hogy leállítsák csőexportjukat a Szovjetunióba. Az olaszországi üdülését is megszakítva, Adenauer kancellár részt vett a parlament ülésén, hogy nyomást gyako-1965. március 24. A világ a katasztrófa szélén táncol — erről ír — több amerikai író legutóbbi könyvében. Az atomháború réme lép a hajmeresztő kalandok helyébe, s a szenzáció-hajhászó sajtóból a szörnyszülötteket kiszorítják a pusztításra éhes katonatisztek. A jövőben való bizalom hiánya diktálja e történeteket, néhányat közülük azonban az a szándék vezet, hogy felébressze az olvasók millióinak lelkiismeretét és megálljt parancsoljon a hidegháborús uszítóknak. A texasi kalandor Texas állam. Az amerikai stratégiai légierők támaszpontjának parancsnokát feletteseinek „tétlensége“ arra készteti, hogy saját erejére támaszkódva, olyan helyzetbe sodorja a világot, ahonnan már nincs visszaút a békéhez. Kiadja a parancsot hidrogénbombát'szállító repülőinek a támadásra. A gépek elindulnak a szovjet hátár felé. A texasi kalandor a felső vezetésben is társakra talál: a parancsnokok washingtoni bizottsága az előidézett helyzet elemzése után a világháború kirobbantása mellett dönt. Ojabb egységek emelkednek a magasba tömegpusztító fegyverekkel a fedélzetükön. Így kezdődik Bryan Peters könyve, a „120 perc a világ megmentésére“.S hasonlóképpen Eugene Burdie és Harvey Wheeler irodalmi Igényű műve, „A biztonság határa“ is. Igaz, a súlyos helyzetet náluk nem egy őrült kalandor parancsa váltja ki. ... Valahol Grönland és Kanada között egy ismeretlen repülőgép tűnik fel. Ez készteti az amerikai katonai vezetőket arra, hogy a készültségben levő repülőgépeket a „biztonság határához“ vezényeljék, ahhoz a ponthoz, amelynek átrepülésével gyakorlatilag kezdetét Veszi a támadás. Időközben azonban kiderül, hogy az ismeretlen repülőgép, amely az angol légiforgalomé, véletlenül ért el menetirányától. A rladóztatott gépek közül egy hat repülőgépből álló egységet már nem sikerült visszarendelni. Kari Marzani „Moszkvai látogatás“ című történetének „réme“ nem repülőgép, hanem egy amerikai tengeralattjáró, amely kideríthetetlen okból Polaris-rakétákat lő ki a Szovjetunióra. Egy Polaris irányt változtat Három könyv, mindháromnak alapját ugyanaz képezi, önkényeskedés, hidegháborús hisztéria, technikai hiba, vagy véletlen, a világot a háború szakadékéhoz sodorja. A szerzők úgy bonyolítják történetüket, hogy meggyőzzenek arról: az elkövetett hiba, aljas törekvés a kormányfők szándékait is keresztül húzhatja. A texasi őrült hibájából felszállt gépeket hiába rendeli vissza Kennedy, aki Bryan Peters könyvében tisztában van azzal, hogy a Szovjetunió legyőzhetetlen. A támaszpontról felszállt gépek a szovjet határhoz közelednek. Elhangzik a kétségbeesett utasítás a háborús őrültek megfékezésére: az amerikai csapatoknak el kell foglalniuk a texasi támaszpontot. Csak ez után, az öngyilkos parancsok iratai között megtalált jelzőkulcs segítségével sikerült az úton levő repülőgépeket -visszaparancsolni — három kivételével. Kettőt közülük azonban a szovjet légvédelem lelő, a megrongált harmadik lakatlan terület felett zuhan le. A könyv megpendíti azt is, mi történt volna, ha ez nem következik be. Kennedy Ígéretet tesz, ha a harmadik gép eléri Kotlasz szovjet várost, kárpótlásul — a nagyobb pusztítás elkerülése érdekében — feláldozza Atlantic-Cityt. „A biztonság határa“ és a „Moszkvai látogatás“ a tragikus eseményeket nemcsak lehetőségként tárgyalja. Az előbbi könyvben az amerikai és a szovjet fegyveres erők együttműködése ellenére két gép eléri Moszkvát. Az ellencsapás elkerülése és a világháború megakadályozása arra készteti Kennedyt, hogy önmegtorlásul elrendelje New York elpusztítását. A harmadik könyvben kilőtt Polaris-rakétákat a szovjet légvédelem megsemmisíti, az egyik azonban technikai tökéletlenség következtében irányt változtat és Stockholmra zuhan, Anglia és Japán rögtön bejelenti semlegességét, csapataik elfoglalják a területükön levő amerikai támaszpontokat. Példájukat követi Pakisztán, Törökország és több más ország is. Leszerelés Mindhárom könyv azzal végződik, hogy a nagy áldozatok ellenére az emberiség a világháborút elkerülte. Az államfők megegyeznek abban, hogy a leszerelés, a békés egymás mellett élés útjára lépnek. Ezekből a könyvekből azonban kicsendül az is: nem szabad kivárni, amíg a világot Ilyen tragédiák döbbentik rá az egyedüli helyes út követésére. Napjainkban az amerikai írók könyvei különös aktualitást kapnak. Hiszen a Szovjetunió újabb javaslatai és kezdeményezései arra figyelmeztetnek, hogy nemcsak meg kell, de meg is lehet egyezni a vitás kérdésekben. A Szovjetunió, amelyet a könyvek Is békés államként ábrázolnak, kész újabb lépéseket tenni a valóban békés egymás mellett élés megvalósítása felé. A „texasi“ parancsnokokat most kell megfékezni. B. P. • VÁLTOZNAK AZ IDŐK, Adenauer volt hadügyminisztere úgy látszik, már hivatalosan is összehasonlítható Hitlerrel. A hamburgi főiskolások lapja, a „konkret“ a következők et írta: „Ahogy mi ostromoljuk Hitlerre vonatkozó kérdésekkel szüleinket, úgy érdeklődnek majd egyszer nálunk is Herr Strauss felől. Az egykori hadügyminiszter ezt az összehasonlítást személyes sértésnek vette és perelt. Az államügyészség vádat emelt a lap ellen. A bíróság azonban elutasította a Iferesetet. „A Hitlerrel való összehasonlítás elhangzott ugyan, ez azonban igazságos ügy érdekében történt." Az államügyészség fellebbezett. A hamburgi tartományi bíróság erre végérvényesen döntött: A Strauszt kritizáló kijelentés nem vonhat maga után büntető eljárást!" Az ügyet a „konkrét" a következő epilógussal zárta le: „Ahogyan mi ostromoljuk szüleinket Hitlerre vonatkozó kérdésekkel, egy szép napon ugyanúgy érdeklődnek majd nálunk is Adenauer, Schröder és von Hassel urakról". Szövetkezeti dolgozók figyelmébe! Lapunk XII. évfolyamának 1961 április 15-én megjelent 30. számá ban közöltük a szövetkezeti dől gozók szociális biztosításáról szó 16 rendeletet, amely még minteg; 500 példányban áll az érdeklődői rendelkezésére. Egy példány ár; KCs —.40; megrendelhető Státni úrad sociálneho zabezpeüenia súdr. Pietrzik, Bratislava, Ul. 29 augusta ő. 8, címen. fizetésjavítást ajánl a bányászok által követelt 11 százalék helyett és nem hajlandó beleegyezni a munkaidő csökkentésébe sem A bányavidéken napról napra nő a feszültség és a bányászok már nem elégszenek meg a sztrájkkal Tömegfelvonulásokat rendeznek a nagyobb városokban, ahol szolidaritási tüntetések közepette tiltakoznak a kormány politikája ellen. A francia bányászok munkabeszüntetése több más foglalkozási ágra is átcsap Közülük legjelentősebb a vasutasok által ismét bejelentett ún. gördülő sztrájk, vagyis nem jelentik be előre a sztrájk helyét és idejét. Csütörtökön és pénteken Franciaországban nem kézbesítették a leveleket sem, mert a posta alkalmazottai bérsztrájkot kezdtek. A villanyerőművek dolgozóinak sztrájkja következtében megbénult az ország rillanyenergia-ellátása is. Gyertyafénynél végezték el tevékenységüket a tőzsde alkalmazottai is. Két nap állt a földalatti vasút is Párizsban, de nem dolgoztak a taxi-sofőrök sem. A kormány teljesen tehetetlen a sztrájkoló tömegekkel szemben, amelyek még csak Ígéreteket sem kapnak követeléseik teljesítésére. A szakszervezetek változatlanul nagy erőfeszítéseket tesznek a kormány képviselőinél, de hangoztatják, hogy követéseikből jottányit sem engednek. atomrobbantásukat az eviani egyezmények évfordulóján, hogy ezáltal is fitogtassák „jogaikat“ a Szaharára. Ben Bella Algéria miniszterelnöke a parlament szerdai ülésén kijelentette, hogy javaslatot terjeszt elő Franciaországnak, miszerint kezdjenek tárgyalásokat az eviani egyezmények katonai záradékainak felülvizsgálására, vagyis a franciák által atomrobbantásokra felhasznált Szahara csendjének megteremtésére. Bár a héten a hosszú és kegyetlen tél után hivatalosan is ránk köszöntött a természet tavasza, a nyugati hatalmak külpolitikájában továbbra is hidegháborús gócpontok gyülekeztek. A hat közép-amerikai állam elnökeinek Kennedy részvételével tartott értekezlete Costa Ricában azt bizonyítja, hogy az amerikai imperializmus Kuba-ellenes tevékenysége tovább fokozódik. A bonni parlament hétfői viharos ülésén kudarcba fulladt a bonni kormánynak az az igyekezete, hogy megszavaztassa a Szovjetunió részére gyártott csőexport tilalmát. E két eseménynél nagyobb figyelmet érdemel a francia munkásosztály kitartó sztrájkja, a franciák újbóli földalatti atombombarobbantása, valamint a NATO-államok közti közös atomütőerő megteremtésének újabb fejleményei. Kennedy elnök különmegbízottja, aki több hetet töltött Nyugat-Európában a többoldalú közös NATO- atomütőerő megteremtése érdekében, Washingtonba érve kijelentette, hogy elégedett a szövetségesekkel folytatott tárgyalásaival. Véleménye szerint Franciaország távolmaradása nem befolyásolja a terv végrehajtását. Londonból érkezett hír szerint Home angol külügyminiszter hasonló hangnemben nyilatkozott, amikor beszámolt a NATO-tanács párizsi üléséről. A joboldali angol sajtó máris kész ténynek tekinti a közös NATO- atomütőerő megteremtését. De vajon nem korai-e ez a jóslat, hiszen a közös piaci tárgyalások során is éppen ezek a lapok voltak túl optimisták és mégis mi lett a vége! —tg— Pontosan egy évvel az eviani egyezmények megkötése után, 1963. március 19-én a Szahara végtelen sivatagjának mélyén újból atombomba robbant. Az önálló francia atomütőerőt kovácsoló de Gaulle fittyet hány azokra az erőfeszítésekre, amelyek éppen az atomcsend megteremtésén és az általános leszerelés megvalósításán fáradoznak. A francia földalatti atombombarobbantás nagy felháborodást váltott ki világszerte, de különösen Algériában és Marokkóban. Bár az algériai nép csak kedd este értesült a robbantás híréről, még azon az éjszakán tiltakozó felvonulásokra került sor országszerte. Az „Algér Republicén“ című lap leszögezi: a franciák szándékosan hajtották végre földalatti roljon a képviselőkre. A parlament 244 szociáldemokrata és szabaddemokrata párti képviselője a rendelet életbeléptetése ellen szavazott. Adenauer pártja azonban manőverhez folyamodott, hogy megakadályozza a parlament akaratának érvényesülését. Adenauer pártjának összes képviselői elhagyták a tárgyalási termet, ezzel a szavazás érvénytelenné vált. Nem volt ugyanis jelen a képviselöház kétharmados többsége, amelyet az ilyen esetekben parlamenti szabályok előírnak. Illetékes szovjet körökben kijelentették, hogy a Szovjetunió népgazdaságának sikeres előrehaladását, ebben az esetben a gazdag olaj-források kiaknázását, nem akadályozhatják meg a hidegháborús körök mesterkedései. A szovjet olajmezők lec.satornázásához szükséges csöveket sok más országból is be tudja szerezni a szovjet kereskedelem, legfrisebb jelentések szerint a cseljabinszki kohóüzemben éppen megkezdték egy új csőtípus sorozatgyártását. Az első csődarabra a munkások ezt írták rá: „Itt van, Adenauer, a cső, ha kell!“ Costa Rica fővárosában, San Jóséban háromnapos értekezletet tartottak a hat közép-amerikai állam, Panama, Guatemala, Szalvádor, Hondurasz, Nicaragua és Costa Rica bábelnökei, amelyen a főrendezői szerepet Kennedy elnök töltötte be. A tárgyalások hivatalosan bejelentett célja az volt, hogy az ún. „banánállamok“ és az USA között szorosabbra fűzzék a gazdasági és politikai kapcsolatokat. Az igazi küldetése azonban azt a célt szolgálta, hogy a washingtoni kormánykörök által az utóbbi időben újból kiélezett Kubaellenes hadjárat számára bűntársakat keressen. Közismert ugyanis, hogy az említett közép-amerikai államok gazdasági helyzete teljes mértékben az amerikai töke befolyása alatt áll. Éppen ezért volt teli a Fehér Ház főnökének aktatáskája nagymennyiségű segélynyújtó-sekkel, ha ne talán valamilyen ellenállásra talál, hát dollár milliókkal próbálja megnyerni őket Kuba elszigetelésére. Az amerikai kormány azonban még ennyivel sem elégszik meg. A közeljövőben egy „önálló“ államszövetséget akar összekovácsolni ezekből az országokból, hogy a különböző nemzeti érdekeket eltiporva még nagyobb befolyást tudjon gyakorolni rájuk. A végső cél egy nicaragual vagy guatemalai példára megteremtett rendszer lenne olyan diktátorral az élen, akit Washingtonból irányítanának. Mint mondottuk, a San José-i értekezlet legfőbb célja a Kuba-ellenes amerikai politikai irányzat egy újabb állomását jelenti. Bár az értekezletről kiadott közös közlemény gazdasági segélyt -ígér az említett országoknak, Kennedy elnök annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a közép-amerikai államok segítségével sikerül „falat emelni Kuba körül“, vagyis megakadályozni a győztes kubai forradalom eszméinek elterjedését az amerikai kontinensen. Az ún. banán-állam konferencia titkos üléséről hiányos értesülések szűrődtek ki, de egy dolog mindenféle titkolódzás ellenére ismert a világ előtt: a gyarmati igát lerázni kívánó latin-amerikai milliók nem sokat törődnek az Ilyen zárt ajtók mögött tartott értekezletekkel. Szabadságvágyukban és önfeláldozó harcukban Kubát tekintik példaképül és ez ellen tehetetlen az amerikai imperializmus. A francia belpolitikai életet teljesen megbénítja az országos méretű sztrájkmozgalom. A sztrájkoló bányászok és a kormány képviselői között eredménytelenül végződtek a tárgyalások. A kormány csak ötszázalékos
