Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-17 / 22. szám

Eredmények és hiányok a tavaszi munkák előkészítésében Kelet-Szlovákiában, kü­lönösen az északi járá­sokban még vastag a hő­takaró, de a tavasz tör­vényszerűen ide is be­köszönt. Bár az elmúlt évben is sokáig váratott magára, egyes mezőgaz­dasági üzemek mégsem készültek fel kellőképpen a tavaszi munkákra. Az ilyen hiányosságok meg­ismétlődésének elkerü­lése céljából a Kelet­szlovákiai Kerületi Nem­zeti Bizottság határoza­tot hozott, mely szerint minden délebben fekvő járásban március 10-ig, az északi járásokban pe­dig március 15-ig el kell készíteni a tavaszi mun­kák pontos tervét és be kell fejezni az előkészü­leti munkákat. A kora­tavasziakat 6—8 nap alatt a földbe kell tenni. Hogy ez a határozat miként valósult meg, mi­lyen a helyzet a mező­­gazdasági üzemeinknél, erre a kérdésre Vladimír Kállay mérnök, a KNB agronómusa adja meg a választ. — Ebben az évben a kelet-szlovákiai kerület­ben a növénytermesztést 13 %-kal kell emelnünk. Ez nem kis feladat, de reális és teljesíthető. A tél folyamán nagy körül­tekintéssel készítettük el a termelési-pénzügyi ter­veket. Előzetes tárgyalás és megállapodás után az­tán felbontottuk az egyes mezőgazdasági üzemekre. Nem mondhatjuk, hogy az előkészület minden téren rendben van. Le­maradtunk a gépjavítás­sal. Kerületi méretben csak 90 %-ra vannak ed­dig a traktorok és más gépek kijavítva. Több mint 1000 traktor és más gép vár még javításra. Ennek az oka főleg a pótalkatrészhiány. Sok helyen, az egyes javító­műhelyekben hiányos a munkaszervezés. De az említett hiányosságok ellenére, ha az időjárás engedné, jó munkaszer­vezéssel, a szocialista munkaverseny segítségé­vel, megtudnánk birkózni a feladatokkal és így a koratavasziak a kitűzött 6—8 nap alatt a földbe kerülhetnének. Nagyobb nehézségeink vannak azonban a Vető­maggal és a burgonyával. Kerületi méretben ezek­ből 1110 tonna hiányzik. Ezt a hiányt a szövetke­zetek úgy pótolják, hogy ipari burgonyát cserélnek a háztáji földeken ter­mett ültetésre alkalmas burgonyáért. Csere útján kell megoldani ezt a kér­dést, mert más kerület­től nem várhatunk segít­séget. Bár a kelet-szlovákiai kerületben a poprádi mozgalom segítségével — mely a nagy hektárhoza­mok elérésére irányult — elég szép volt a burgo­nyatermés, mégis több szövetkezetben hiány mutatkozik vetőburgo­nyából. Ezekután nem marad más hátra, mint­hogy szövetkezeteink kölcsönösen kisegítsék egymást. Béres József (Kosice) a szőlőben, borpincében gyümölcsösben Az idei rendkívüli hideg és hosz­­szantartó tél a szőlőben is megkés­leltette a munkákat; sőt egynéhány műveletet, mint például a trágya beszántását, szőlőkarók leverését és a tőkehiányok pótlását lehetetlenné tette. Így a márciusi teendők feltornyo­sultak és ezért jól fel kell készül­nünk, hogy a kitavaszodás idejére gyorsan végezhessük a munkákat. E hónapban is folytatjuk az istálló­trágyázást. A nyitás előtt még el­szórjuk a szüksíges műtrágyák egy részét. Általában egy hektár szőlőbe évenkint 80—120 kg nitrogén (tiszta tápanyag), 120—160 kg kálium, 40— 80 kg foszfor és ,60—90 kg mész szük­séges. A tápanyagpótlást azonban pontosan csak laboratóriumi talaj­­vizsgálat után lehet megállapítani. A szükség szerint ebben a hónapban János bácsi betétkönyve János bácsi már 60 éves. ő is sokáig húzódozott a szövetkezetbe való belépéstől, de most éppen három éve tagja lett a szövetke­zetnek, és mindjárt tegyük hozzá, hogy négytagú családjával együtt megtalálta számítását. Mint fejő­gulyás dolgozik a szövetkezetben. Munkájára nem lehet panasz. A múlt évben átlagosan 8,2 liter tejet fejt naponta tehenenként. Most, a téli időszakban is 6,5 literes napi átlaggal dicsekedhet. Az évzáró gyűlésen beszélget­tünk vele, boldogan bizonygatta, nem csalódott a szövetkezetben. — Az 1960-as osztalékból — mesélte Tóth János bácsi — ki­javítottam a családi házat. Az 1961-esből televíziót vásároltam, és a pincét építettem. Most a 6000 korona osztalékot a betétköny­vecskére helyeztem. Elmondotta, hogy mint magán­gazda nem bírt volna így boldo­gulni. A faluban még mindig 31 magángazda van. János bácsi pél- í dáján okulva, ők is beléphetnének ! már a szövetkezetbe, bizonyára ! megtalálnák számításukat, úgy j mint János bácsi. (sl) szénkénegezünk, majd a tőkék ki­nyitása, metszése s vele együtt az elhalt csapok, karok és havmatgyö­­kerek eltávolítása következik. Mivel a múlt évben csak igen kevés alkalom adódott a tőkehiány pótlásá­ra, az idén ezzel is foglalkoznunk kell. Homoktalajon bújtatással, dön­téssel, gyökeresvesszővel, kötöttebb talajokon oltványszőlőkben, gyökeres alanyvesszőkkel, oltvánnyal és zöld­oltványok ledöntésével pótoljuk a hiányt. A meghagyott szárvesszőket idejében kötözzük fel, a venyigét pedig a metszéssel folyamatosan hordjuk ki a sorok közül, így elke­rülhetjük a késői kihordás esetén az új hajtások letöredezését. A venyigét komposztkészítésre, esetleg füstölésre használhatjuk fel a tavaszi fagyok esetén. Simítsuk le az új telepítés számára megforgatott talajt, ha nem alkalma­zunk előveteményt, akkor végezzük el a terület beosztását és ültessük ki az előkészített szaporítóanyagot. A hónap végefelé kezdjük meg a sima vesszők osztályozását. Az óborokat töltögessük lel, az új borokat viszont a hónap végefelé (másodszor) fejtsük le. A pincét szellőztessük, kénezzük. A hordók külsejét, főleg nedves helyeken gyakran törölgessük, az üres hordó­kat hathetenként újra és újra kénez­zük. A pincenyílások (szellőzőabla­kok) téli eltömítését a felmelegedés­sel arányosan szüntessük meg. A gyümölcsösben folytassuk a zord időjárás miatt megkésett koronatisz­títást, metszést, s a rügyfakadás előtti permetezést. Előzőleg azonban' el kell távolítani a fák törzseiről a hernyófogó öveket és enyvgyűrűket s azokat el kell égetni. Szükség ese­tén fertőtlenítsük a talajt HCH-ké­­szítménnyel, főleg a cseresznyefák koronája alatt a cseresznyelégy ellen. A fák korona-alját, ha ezt ősszel nem tettük, haladéktalanul ássul^ fel. A málnatövekről messük le a tavalyi vesszőket. Vessünk a sorok közé zöldtrágyanövényeket. A kiszáradt fákat ássuk ki. Ellenőrizzük a tárolt gyümölcs egészségi állapotát. Kása Mihály (Zemianská Olőa) A szocialista országok közötti szé­leskörű tapasztalatcserének egyik fényes példája a kukoricatermesztés szovjet tapasztalatainak alkalmazása a szocialista országokban, elsősorban is a Német Demokratikus Köztársa­ságban. Az NDK-nak, mint fejlett iparral és korlátozott mennyiségű mezőgazdasági földterülettel rendel­kező országnak létérdeke a föld maximális és ésszerű kihasználása. Cél, hogy minden hektárnyi terület­ről a lehető legtöbb terményt gyűjt­sék be. Ez nagy fontossággal bír a hús és tejtermelés növelése szem­pontjából. Hiszen több húst és tejet csak az termelhet, aki megfelelő mennyiségű és minőségű takarmány­alappal rendelkezik. Mint ismeretes, Ny. Sz. Hruscsov 1955-ben — Géniből való visszatérése alkalmából — meglátogatta a Német Demokratikus Köztársaságot. Itt be­szélgetést, eszmecserét folytatott az állam vezető személyiségeivel, tudo­mányos dolgozókkal, földművesekkel és a mezőgazdasági termelés irányító tényezőivel abból a célból, hogy azo­kat tanácsokkal lássa el a kukorica­termesztést illetően. Nyikita Szergejevics arról beszélt, hogy a kolhozok és szovhozok, ame­lyek rátértek a kukorica termeszté­sére, rövid két év alatt döntő fordu­latot értek el az állattenyésztési ter­melés szakaszán. Példákon keresztül bizonyította, hogy a kukorica egy bizonyos nagyságú földterületről Több táplálóanyagot ad, mint a cukorrépa, a burgonya vagy más növény. Ami pedig a munkaráfordításokat illeti, az összes növények közül a kukorica igényli a legkevesebbet. Német barátaink üdvözölték Hrus­csov elvtárs tanácsait. Persze, akad­tak olyanok is, akik bizalmatlanul fogadták a kukoricatermesztés fej­lesztésére serkentő javaslatot. A je­lenlevők egyike például így véleke­dett; — Kukorica nélkül is lehet egy tehéntől 5000 kg tejet fejni egy év alatt. Erre Nyikita Szergejevics így fe­lelt: — Ez igaz! Valóban, kukorica nél­kül is elérhetünk egy tehéntől 5000 kg tejet, sőt még többet is, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az állat­­tenyésztési termékeket olcsóbbá akar­juk tenni, hogy évről évre csökken­teni akarjuk az önköltséget. Tehát, ha a tejet olcsón akarjuk termelni, ‘akkor szükségünk van olcsó takar­mányra. Vajon melyik az a növény, ame­lyik legolcsóbbnak bizonyult takar­mányozási célokra? Mindenekelőtt a kukorica! Német barátaink megszívlelték Hruscsov elvtárs tanácsait és segít­séget kértek a Szovjetuniótól. Ny, Sz. Hruscsov a segítséget megígérte. Az NDK mezőgazdasági szervei már 1956-ban megbíztak egyes szö­vetkezeteket és állami gazdaságokat, hogy kísérletezzenek kukoricater­mesztéssel, silózás céljára. Nem volt könnyű ez a feladat, mert a német földművesek a múltban nem termel­tek silókukoricát, s így tapasztalatok­kal nem rendelkeztek. A kukoricát csak szemre termesztették, s így a gazdaságosság megállapítása céljából a szemeskukoricát hasonlítgatták mind gabonafélékhez, mind a többi takarmánynövényhez. Az NDK-ban a gabona, a cukorrépa, a takarmányrépa és a burgonya való­ban jó termést ad. Ezért ahhoz, hogy a kukorica eredményesen versenyez­hessen az említett növényekkel és az első helyet betölthesse, nagyon ma­gas termést kell hoznia. Ezek a kö­rülmények felelősségteljes feladatok elé állították mindazokat, akik hoz­záláttak a kukorica termesztéséhez. Már a kezdet kezdetén, tehát az első évben be kellett bizonyítaniuk, a ku­korica termesztésének gazdasági elő­nyeit. 1956 tavaszán szovjet szakemberek érkeztek az NDK-ba, hogy közremű­ködjenek és segítsenek a kukorica vetésénél. A feladat az volt, hogy silókukoricából a lehető legmagasabb hektárhozamot érjék el (600—700 mázsát hektáronként) 30—40 %-os csőterméssel, tehát magas keményítő és más táplálőértékkel. A kísérletek azt a célt szolgálták, hogy meggyőzzék a szövetkezetek és állami gazdaságok vezető dolgozóit, hogy a kukorica a leghatékonyabb takarmánynövény és annak termesz­tése által biztosítható a szükséges mennyiségű takarmány, növelhető az állatállomány, a hús, a tej és egyéb állattenyésztési termékek mennyisé­ge — az önköltség lényeges csökke­nése mellett. A Schwanebergi Állami Gazdaság a kukoricatermesztés laboratóriuma Itt születnek az értékes termelési tapasztalatok azon szövetkezetek és állami gazdaságok részére, amelyek magukévá tették azt az elvet, hogy gazdaságos kukoricát silőzás céljára termeszteni. De az itt gyűjtött ta­pasztalatok nagyon értékesek a többi szocialista ország részére is. Ezért nézzük meg közelebbről hogyan is kezdődött. Elsőízben 1956-ban termesztettek kukoricát 25 hektárnyi területen. A gazdaság dolgozói jól viszonyultak ehhez a számukra új növényhez. Fő­leg Otto Strube a gazdaság igazgatója lelkesedett. Sokszor találkoztunk ve­le. Ügy éreztük, hogy ez az ember nem fél az újtól és akkor van igazán elemében, ha valami újdonsággal fog­lalkozhat .A kukoricatermesztés elő­nyösségében való hite lelkesítőén ha­tott munkatársaira is. Ezért nem volt Kukoricafajta meglepetés, hogy a gazdaság dolgo­zói már az első évben szép eredmé­nyeket értek el. Silókukoricából a következő ter­méseredményeik voltak: A Partizánka — 850 mázsás, a Krasznodarszké 1/49 — 750 mázsás hektárhozamot adott. Amikor Strube és munkatársai az említett szép eredményt elérték, a sikereken lelkesedve még nagyobb lendülettel fogtak hozzá a kukorica termesztéséhez. Az 1957-es évben mát' 125 hektár kukoricát vetettek vagyis azzal ve­tették el a szántóföldjük 7,3 °/o-át. Körülbelül a fele területen főnövény­ként, felén pedig másodnövényként termesztették. Azon a területen, ahol a silókuko­ricát mint főterményt termesztették, az alábbi eredményeket érték el; Ogyeszká 10............................................ Partizánka ............................................ Krasznodarszké 1/49.............................. VIR 25................................................... Az őszi keverékek után másodnö­vényként vetett kukorica esetében sem volt nagy lemaradás, mert 500— 700 mázsás hektárhozamot értek eL Röviden ismertetjük a kukorica­­termesztés agrotechnikáját. (1956— 1957). A kukorica előveteménye ta­vaszi árpa és részben bab volt. A ve­tés előtt egy héttel bedolgozták a talajba a műtrágyát. Hektáronként 52 kg nitrogént, 36 kg foszfort, 80 kg káliumot. A kukoricát SKGK—6-os vetőgéppel — 62,5X62,5 cm távolságban — ápri­lis végén és május elején kereszt­­sorosán vetették. A növény gondozását szovjet ta­pasztalatok alapján végezték. Vetés után egy héttel könnyű boronával boronáltak, a gyomos területeket nemcsak egyszer, de többször is. Majd amikor a kukorica kikelt és fejlődésnek indult, ismét boronáltak. Ezzel a módszerrel az egyéves gyom­növényeket megsemmisítették már a fejlődésük kezdetén. A nyár folyamán 3—4-szer sara­­bolták a sorok közét kétirányból. Kézi munkát nem alkalmaztak. A sa­­rabolás töbszöri megismétlése által kedvező körülményeket teremtettek a növény fejlődéséhez, s így elsősor­ban ezzel magyarázható a magas hektárhozam is. Zöldanyag Ebből csőtermés hektárhozam mázsa % 950 q 285 30 900 q 234 26 850 q 255 - 30 700 q 252 36 A "kukoricát tejes-viaszos érésben silókukoricát nem gödörben, hanem tember végén és október elején. A silókukoricát ne .gödörben, hanem földszínén tárolták, amely módszer nagyon olcsónak és gazdaságosnak bizonyult. Az 1957-es évben 3000 tonna kukoricasilót készítettek, vagy­is sokkal többet, mint bármikor az előző években. Egy hektár kukorica kitermelésére 126 óra emberi munkát fordítottak. Ez azt jelenti, hogy 800 mázsás hek­tárhozam mellett egy termékegység eléréséhez minimális munkára volt szükség. Egy mázsa súlyú takar­mányegység kitermelése silókukori­cából 1 óra 26 perc emberi munkát, az ugyanilyen mennyiségű takar­mányegység burgonyából 4 óra 30 percet, takarmányrépából pedig 9 óra 35 perc emberi munkát igényelt. Eb­ből azt látjuk, hogy a kukoricater­mesztés hétszer kevesebb munkará­fordítással járt, mint a takarmány­­répa termesztése. Az említett gazdaságban az összes állatállományt kukoricával táplálják. A tehenek napi adagja 40 kg, a nö­vendékmarháké 15 kg, a juhoké 3 kg és a sertéseké 5 kg silókukorica. (Folytatjuk) HELYREIGAZÍTÁS A Szabad Földműves 21. számá­nak vezércikkében sajnálatos ér­telemzavaró elírás történt. A táb­lázat harmadik sorában közölt he­lyes adatok: 29,02, 54,85, 41,76. HIRDETÉS Lóheremagért (vagy lucerna) első osztályú Kraszava burgonya­vetőmagot cserélünk, megegyezés szerint. EFSZ Sillcká Brezova Akiknek nem kell a mezőgazdasági könyv A napokban elbeszélgettünk Ste­fan RACEKKAL, a Nővé Zámky-i könyvesbolt vezetőjéveli Elmon­dotta, hogy az idei évben több mint 7000 korona értékű könyvet adtak el. A palárikovói, tvrdosov­­cei, strekovi, dubníki, semerovói szövetkezet sok könyvet vásárolt. Ezzel szemben a Dvory nad 2ita­­vou-i, cechyi és koltai szövetkezet nem vette át a könyvesbolt által kiküldött mezőgazdasági szak­könyveket. Pedig könyvtárukból bizonyára hiányoznak ezek a köny­vek. Vajon hogyan akarják biztosí­tani a szövetkezetesek szakkép­zettségét. —b— A gbelcei EFSZ komplexbrigádja 33 tagjának az évzárógyülés nemcsak az eredményekről nyújtott tájékoz­tatást, hanem ugyanakkor nagy tisz­telet érte őket, megkapták a CSKP XII. kongresszusának brigádja meg­tisztelő elnevezést. Egy év kitartó munkája szülte az elismerést. Olyan esztendőről volt szó, amikor jó agro­technikával, a gépek gyors bevetésé­vel kellett küzdeniük az örök ellen­ség, az aszály ellen. Ha nem hasz­náltak volna fel minden eszközt a siker érdekében, nem kapták volna meg a nagy kitüntetést és nem tel­jesíthették volna a kongresszus tisz­teletére vállalt kötelezettségeiket sem. Így azonban sok mutatóban nemcsak elérték, de túlteljesítették azokat. Nézzük csak meg közelebbről az eredményeket: Komplexbrigádok a javából N ö v é n v Túlteljesítés fövény ha/a csökkentés Kcs-ban Búza 3,93 5,20 Rozs 1,49 _ Árpa 11,12 24,65 Zab 12,50 ♦ — Kukorica — 13,40 Cukorrépa — 1,10 A gabonafélék hektárhozamát át­lagosan 6 mázsával szárnyalták túl, ami 1931 mázsát tesz ki. A szövetke­zet így fennállása óta elsőízben túl­teljesítette a tervezett hektárhoza­mokat és a terméstöbblet folytán el­érte, hogy a szemestakarmány kitart újig. De a takarmányalap értéke is nőtt, amit bizonyít, hogy míg 1960- ban 693 000, 1961-ben 766 000 és ta­valy a száraz esztendőben pedig 1185 000 korona értékűre növekedett. Tény az, hogy csak mennyiségre több a takarmányalap, mert 1962-ben töb­bek közt 36 hektár őszi árpát és 135 hektár herefélét szántottak ki és a pótlásul vetett növények különösen emészthető fehérjében kisebb érté­kűek lettek az eredetileg tervezett növényekénél. A szövetkezet köte­lezettségvállalásait — a csapadékvi­szonyokhoz képest — a szocialista munkaverseny és a szilárd jutalma­zás serkentő hatására teljesítette. A múlt évben prémium fejében 162 ezer koronát fizettek ki. Jól tudják a szövetkezetesek, hogy az elért sikerek további eredményes munkára kötelezik őket. Ezért az év­záró gyűlésen a büszke cím átvétele alkalmából fogadalmat tettek, hogy a megkezdett munkát tovább folytat­ják. Ez évben egy hektár belterjességét 750 koronával, azaz 3710 koronára akarják emelni, a gépesített brigád egy dolgozójára 14 600 korona érték­kel többet, azaz 80 500 korona nyers­termelést számítanak. De a piaci ter­melést is növelni akarják, így a ga­bonafélék eladását 450 mázsával, vagyis 5700 mázsára emelik és 1500 mázsa korai burgonyát adnak dolgo­zóink asztalára. A kötelezettségvállalásuk további pontjai arról tanúskodnak, hogy nagy mértékben érvényesítik a chemizálást és a nitratációs eljárásokat, valamint fokozzák a gépek kihasználását, hogy a növekvő tiszta nyereséggel párhu­zamosan emelkedjék a szövetkezeti tagság életszínvonala is. Gábris József (Nővé Zámkyfc (4.) Kukoricatermesztés az NDK-ban TEENDŐK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents