Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-06 / 19. szám

A szocialista mezőgazdaságért Bratislava, 1963. március 6. Ara 30 fillér XIII. évfolyam, 19. szám. Visszhangra talált a janiid felhívás A janíki szövetkezete­­sek évről-évre szép eredményeket érnek el a tojástermelésben. S3 évben 2000 tojótyúkjuk van és vállalták, hogy az évi tervfeladatukat (180 000 tojás) július 31-ig teljesítik, és az év végéig még 80 000 to­jást adnak el a közel­látásnak. Ezzel a válla­lással a szövetkezet versenyre hívta a kosi­­cei járás több EFSZ-ét is. A felhívás visszhang­ra talált. A milhosti EFSZ tyúk­állománya ugyanolyan, mint a janíkiaké, de a földterületük még a fe­lénél is kevesebb. A felhívást azonban ők is áttanulmányozták és versenybe léptek. Bíz­nak a verseny sikeré­ben, mert az 1962. évi tervüket is 30 000 da­rabbal túllépték. — Nekünk is 2000 fiatal, jófajta tojótyú­kunk van — mondja Kovács István, a Szövet­kezet elnöke. — Ter­vünk ebben az évben 148 000 tojás, de még a janíki felhívás előtt a baromfigondozókkal együtt vállaltuk, hogy 200 000 darabot adunk el. A felhívásra ezt fel­emeltük 260 000 darab­ra, amiből 200 000'dara­bot július 31-ig, a töb­bit pedig év végéig ad­juk el. Ezen kívül vál­laljuk, hogy 3,5 kg ta­­karamány felhasználá­sával a csibék tízhetes korukra elérik az 1 kg o4fc induicLsLoti Most kezdődik a mezőgazdasági saj­tó és könyv hete. Szervezetten, ahogy eddig még nem volt. A járási nemzeti bizottságok és járási pártbizottságok mellett megalakultak a szervezőbi­zottságok, amelyek felelnek az egész hét sikeréért. Kell ez, nagyon kell, de még sincs olyan erős a szükségérzet a járási szervekben, hogy teljesen el­­mélyülten foglalkoznának vele. Való­jában azonban a hiány mégis abban van, hogy egy kicsit később kapták meg a szervezési irányelveket és így nem igen futotta az időből arra, hogy alaposabb előkészítő munkát végezze­nek. A rozsnyóiak dicséretére válik, hogy azonnal hozzáláttak a szervezés­hez, s valószínűleg ez az aktivitás, ha nem is hoz olyan eredményt, mint amilyennel előre számoltak, remél­hetőleg bizonyos sikert jelent majd a mezőgazdasági sajtó és a mezőgaz­dasági szakirodalom terjesztésében. A mezőgazdasági sajtó és könyv hete fontossága nem vonható kétség­be, hisz olyan komoly kérdés megol­dása jegyében fogant, ami a szövet­kezeti dolgozók szakmai és politikai nevelését segíti elő. Hogy rövid áttekintést nyerjünk a rozsnyói járásról, néhány számot kell idézni. A Szabad Földműves-nek a rozsnyói járásban mindössze 604 elő­fizetője van. Ebből 487-et a szövet­kezetek fizettek elő; az egyéni elő­fizetők száma pedig 137. Sehogy sem magyarázható meg az az állapot. A szövetkezetek következetesebben fog­lalkozhatnának a tagok szakmai és politikai nevelésével, hisz sok helyen a kulturális alapot ki sem merítik, s ha ki merítik is, egészen más célok­ra használják fel, mint amire kelle­ne. A járásban a jablonovi szövetke­zetbe jár a legtöbb Szabad Földmű­ves; Licincére viszont egy se, leg­alábbis a postai hírlapszolgáiat kimu­tatásaiban nem szerepel. Kobeliaro­­von pedig lerendelték az összes ed­dig járatott mezőgazdasági sajtóter­méket. A kimutatások alapján 19 olyan mezőgazdasági üzem van a rozsnyói járásban, ahová minimális mennyisé­gű mezőgazdasági újság és szakiroda­lom jár. A sajtó terjesztésével foglal­kozó szerv ennek ellenére — mérle­gelve az ottani viszonyokat — mind­össze 100 Szabad Földműves és Rol­­nické Noviny előfizetésének lehetősé­gét látja, ami szerintünk kevés és nem szabadna, hogy jellemző legyen a járásra. Nem jobb a helyzet a szakirodalom — könyvek — vásárlása terén sem. A „Mezőgazdasági szakirodalom olva­sóinak klubja“ nevű mozgalmat bi­zonyára nem is ismerik a szövetke­zetekben. Tanúsítja ezt az a feltevés is, hogy még a könyvtárakba sem ren­delik az újonnan megjelent könyve­ket. A megalakított bizottság terve sze­rint három helyen rendeznek a já­rásban— Silicén, Borzován és Goőal­­tovóban — beszélgetéssel összekötött könyvkiállítást. Ezek a kiállítások s beszélgetések bizonyára hasznosak lesznek, s közelebb hozzák a szövet­kezeti dolgozókat a számukra nagyon fontos és szükséges szakirodalomhoz. —gás— A Nővé Zámky-i járás földműve­­sei értekezleten vitatták meg a tavaszi munkára való felkészülést. A beszámoló és a Vita megálapította, hogy általában a gépek készen állnak és a legtöbb szövetkezetben már el­készítették a tavaszi munkák tervét. A vitában többen felszólaltak a mun­katervek, a gépjavítás és a vetőmag biztosítása érdekében. EMBER, PREMIUM, GÉP... A mojzesovoi szövetkezet komplex­brigádja is bevetésre kész. A vetést két agregáttal hét nap alatt végzik el. Dicséretre méltó, hogy az élen­járó traktorosoknak és gyalogmun­kásoknak 50 000 korona idényprémiu­mot osztanak ki. Boros elvtárs, a bélai szövetkezet agronómusa szakszerűen világította meg a tavaszi munkákat. Kifogásol­ta, hogy a koratavasziak vetését hosszúra nyújtják, ennyi géppel 3—4 nap alatt is el lehet végezni. Egy hemyótalpas traktor például naponta 30 hektárt is könnyen bevet, de a ta­vaszi munkák tervében csak 15—20 hektárt terveznek. A bélai szövetke­zet 700 hektáros; a múlt évben csak egy hernyótalpas traktoruk volt, még­is négy nap alatt elvetettek. A mun­kaszervezéssel kapcsolatban nagyon komoly dolgokról beszélt. Szövetke­zetükben a munkaiskolát a termelési szakaszok szerint szervezték meg. Ez nagyban hozzájárult a jó felkészülés­hez. Az időszaki munkák tervét min­den szővetkezetes megkapja. Nagyon helyesen jelentette ki a gyűlésen, hogy „itt kezdődik a munkaszerzevés“. Ha minden dolgozó részletesen isme­ri a munkatervet, önfegyelemmel végzi munkáját. A kukorica vetése idén nem lesz könnyű probléma, mert az esős ősz miatt nem igen dicseked­hetünk a vetőmag csíraképességével. Boros elvtárs ajánlja, hogy a vető­magnak szánt kukoricát 7 mm-es ros­tán osztályozzák. így megközelítőleg egyforma nagyságú magvakat nyer­nek és a kukoricavetőgépek sokkal tökéletesebben dolgozhatnak majd. A szövetkezet igen értékes tapasztala­tokat szerzett a szénafélék műszárí­tásában. öt-hat vagonos kazlakat há­romszor is szárítanak. Mert előfor­dul, hogy a műszárított kazal „meg­ereszkedik“ és ha nem szárítják má­sodszor, sőt harmadszor, begyullad. Indítványozta, hogy az ipar gyárthat­na olcsó műanyag-ponyvákat a kaz­lakra, így sok fehérjedús takarmányt lehetne megmenteni. Vojtek Károly, a lubái szövetkezet agronómusa, szintén bejelentette, hogy gépei készen állnak. A szocialista munkaverseny keretén belül premi­zálják a minőségi munkát és a több termést elérő egyéneket. Az értekezlet általában sokat fog­lalkozott a munkaszervezéssel. Cislák elvtárs, a járási pártbizottság mező­­gazdasági titkára is hangsúlyozta, hogy a gépek néhány esettől eltekintve készen állnak, és most már az embe­rektől függ, milyen sikerrel végzik majd a tavaszi munkát. Figyelembe kell venni, hogy idén a tavaszi mun­kák első és második szakasza között nem lesz nagy különbség. Tehát a munkaszervezést magas fokra kell helyezni. Annál is inkább, mert a já­rásban 8000 hektár vár még ekére. Elsősorban az emberektől függ a ta­vaszi munkák sikere és a munkaer­kölcsre jó hatással lesz, ha minden szövetkezetben premizálják a gyorsan végzett, jó minőségű munkát. —b-Ha bö gyümölcstermést akarunk biztosítani, el kell végeznünk a permete­zést a gyümölcsösben. Képünkön Karolcik Pavel és Kocsis Baltazár a Ma­­tuSkovoi Gép- és Trakt or állomás dolgozói Arbolorral permetezik az út­menti iákat. Foto: Bállá A MEZÖGAZDASÄGI DOLGOZOK LAPJA NŐK NAPIÁN resszus óta. Szervezete, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség ma közel félmilliárd asszony és lány támoga­tásával számíthat. A kapitalista álla­mokban és számos afrikai, ázsiai or­szágban még mindig folyik a harc a nők egyenjogúságáért. Ezekben az országokban az asszonyok jogaik el­ismerésén kívül a nevelés és a gyer­mekek iránti nagyobb gondoskodásért is küzdenek. Lelkes hívei azonkívül a világbéke mozgalmának és néhány nyugati országban minden elismerést megérdemelnek az általános leszere­lés és az atomfegyverek eltiltása ér­dekében tanúsított harcos kiállásu­kért. És most vonjunk mérleget a mi anyáink, asszonyaink és lányaink te­vékenységéről. Bárhol is folyik nálunk az építő munka, a nagyváros ipar­üzemeiben, az épülő nagy bérházak és középületek falain, irodákban és isko­lákban, kórházakban és kutatóintéze­tekben, de mindenekelőtt a szövetke­zeti földeken és istállókban, minde­nütt látunk nőket, akik mondhatnánk férfias energiával dolgoznak szocia­lista társadalmunk jobb jövőjéért. És e nők munkájuk végeztével a „máso­dik műszakra“ rohannak; a gyereke­kért a napközi otthonba vagy a böl­csődébe, esetleg sorba áll a hentesbolt előtt, hiszen van még egy nem kevésbé fontos hivatása, nemcsak dolgozó nő, hanem anya, feleség és igen gyakran családfő is. Nem csak az üzemi terv teljesítésén dolgozik, gondoskodnia kell családjáról is. Különösen égető ez a probléma a mezőgazdaságban dolgozó nők esetében, akik már több­ségben (52,3 %) is vannak a férfjík­­kal szemben. Népgazdaságunknak ma legfontosabb ágazatában a fizikai munkák tetemes részét még mindig a nők végzik, akiknek pedig elég dolguk akad még a család körül is. S bár ezt faluhelyen mindenki tudja, sok férfi mégsem igyekszik eléggé tehermente­síteni az asszonyát. Valamivel jobb a helyzet a városokban. És bár itt-ott csehszlovákiai jellegzetességekkel fog­lalkozó külföldi képeslapok előszere­tettel közölnek tipikusan prágai ké­peket, amelyeken jól öltözött férfiak gyerekkocsival sétálnak, a városokban is még mindig túl nagy a száma azok­nak a férjeknek, akik otthon bár erő­sen hangsúlyozzák családfői mivoltu­kat, de különben szemrebbenés nélkül elvárják, hogy egész napi munkát végzett asszonyuk otthoni, sajnos még mindig teljes mértékben kötelessé­güknek tartott teendőit minden segít­ség nélkül elvégezze. Az anya tiszteletéről, a szerelemről és a nők megbecsüléséről ne csak a költők szavaljanak. A nőket megillető tiszteletnek a mindennapi életben, életünk minden mozzanatában meg kell nyilvánulnia, mégpedig oly mó­don, hogy amennyire csak tehetjük, segítsük őket; különösen akkor, ha az illető nő egy személyben anya, feleség és szocialista hazánk építője. snvirió mikt fis súlyt, és az elhullás nem lesz több 6—7%­­nál. Nem kételkedünk ab­ban, hogy a mtlhostiak teljesítik a vállalásukat, mert a nagy hideg el­lenére, már ez első két hónapban 30 000 tojást és 13 mázsa baromfi­húst adtak a közellátás­nak. Mindezt az elegen­dő takarmánnyal és a szakszerű gondozással érték el. Az olyan gon­dozók mellett, mint Ko­vács Ibolya, aki a Sa­­farlkovoi Mezőgazdasá­gi Műszaki Középisko­lán végzett, nem lesz nehéz a vállalás teljesí­tése. Béres jőzsef (Koáicej Amikor 1910-ben Koppenhágában a nők II. nemzetközi kongresszusán Klara Zetkin, a szocialista mozgalom feledhetetlen nagyasszonya javasla­tára a nők világszerte ünnepüknek nyílvánították minden év március 8-át, egyedül csak a nemzetközi mun­kásmozgalom hirdette harci program­jában a nők teljes egyenjogosultsá­­gának kivívását. A szocialisták már abban az időben nemcsak a dolgozó tömegek jobb sorsáért és jogaikért valamint a békéért küzdöttek a ki­zsákmányolok ellen, hanem a nők egyenjogúságának teljes elismeréséért is a társadalmi élet minden szakaszán. És a következő években az akkori Osztrák-Magyar monarchia területén Csehországban és itt minálunk is fel­vonultak márciusban az öntudatos munkásasszonyok, hogy manifesztál­janak jogikért és tüntessenek a már fenyegető világégés ellen. A nemzet­közi munkásmozgalom azonban még akkor nem volt elég erős, hogy meg tudta volna gátolni az első világhá­ború kirobbanását. Egyedül az orosz­­országi bolsevikok és a szociálde­mokraták prulása által legyengült munkásmozgalom néhány vezéralakja, köztük Karl Liebknecht, Rosa Luxem­burg, lean Jaurés merték felemelni hangjukat az imperialisták háborúja ellen. A szocializmus elvei vezérelték az orosz nők millióit, akiknek hőstetteiről a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lomban köteteket lehetne írni. Meg­számlálhatatlan azoknak a pétervári, moszkvai munkásasszonyoknak, diák­lányoknak, tanárnőknek stb. a száma, akik lelkes konspirációs tevékenysé­gükkel, gyakran az életüket is áldozva győzelemre segítették Marx. Engels és Lenin eszméit. És amikor 1919-ben a Kommunista Internacionálé Moszkvá­ban megtartotta kongresszusát, a leg­fontosabb határozatainak egyikét a következőkben hirdette ki: A világ­proletariátus végső győzelme és a ka­pitalista rendszer végleges felszámo­lása csakis a férfiak és a nők közös harcával érhető el. Az első köztársaság idejében a Nem­zetközi Nőnap már öntudatos munkás­asszonyaink harcos ünnepe volt. A csehszlovák munkásnők március 8-ki felvonulásukkal tüntettek jogaikért és a nagyobb karéj kenyérért. Az ural­kodó osztály természetesen minden eszközt felhasznált, hogy elhallgat­tassa őket és a nők ünnepi felvonu­lását sokszor rendőrökkel zavartatták szét. Pedig, hogy mennyire tarthatat­lanná vált akkor a dolgozó anyák helyzete, attól még ma is könnybe lábad a szeme sok asszonynak. így pl. a papír és cellulóze-üzemekben dol­gozó nők egy hétre 50 — 60 koronát kaptak és a munkadö nem tűrte, hogy szervezkedjenek. Még rosszabb hely­zetben voltak a mezőgazdaságban ro­botoló nők. A Nyitra-környéki nagy­birtokokon napi 10 — 16 órát dolgoztak 8 korona bérért. A sorozatos bér­csökkentések 1928-ban annyira el­mérgesítették a helyzetet, hogy a me­zőgazdasági munkásság Kereskényben sztrájkba lépett. A dolgozók asszo­nyaikkal együtt tüntető menetben vonultak fel, hogy tiltakozzanak az embernyúzás ellen. A hatóság csend­őröket rendelt ki ellenük, akik két asszonyt megöltek és többet megse­besítettek. De a béresasszonyok és zsellérlányok nem adták fel a harcot. ☆ Ezen a mai ünnepen hazánkban és a szocialista tábor országaiban a nők­nek nem kell követelniük a férfiaké­val azonos jogokat. A szocialista al­kotmány nem tesz különbséget férfiak és nők között. A szocialista ország asszonyának törvényes joga, hogy olyan munkát végezzen, amire képes­nek érzi magát és ezért a munkáért ugyanaz a bér jár neki. mint azonos munkát végző férfi szaktársának. Mi már nem is csodálkozunk azon, hogy pl. a Szovjetunióban több nő gyako­rolja az orvosi hivatást, mint férfi. Köztársaságunkban az ipari alkalma­zottak 38,9 °/o-át nők képezik; meg­találjuk őket népgazdaságunk minden üzemében, nem is említve az egész­ségügyi és pedagógiai intézményeket vagy a kutató intézeteket. A nemzetközi nőmozgalom nagy utat tett meg a koppenhágai kong­

Next

/
Thumbnails
Contents