Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-03-03 / 18. szám
A szovjet diplomácia részéről két jelentős megnyilatkozás történt az elmúlt napokban. Először Malinovszkij marsall, honvédelmi miniszter a szovjet hadsereg fennállásának 45. évfordulóján mondott beszédét émlítjük. A másik Hruscsov elvtárs szerdai nagyjelentőségű választási beszéde volt, amelyet az egész világsajtó érdeklődéssel kommentál. Bár az említett két beszéd aránylag leköti a kapitalista világ politikusainak és a sajtójának figyelmét, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat az erőfeszítéseket sem, amelyeket a hidegháborús politika további folytatására tesznek Nyugaton. Közben az atlanti politika berkeiben tovább gyűrűznek azoknak a politikai-gazdasági ellentéteknek hullámai, amelyek de Gaulle közöspiaci vétója után beárnyékolják egész Nyugat-Európa, sőt az Egyesült Államok politikáját is. Az iraki események kapcsán a moszkvai Pravda ezzel kapcsolatos cikke igen jelentős állásfoglalás, ezért szükséges közelebbről megismerkednünk vele. A Szovjetuniót nem leket ijesztgetni A moszkvai Kreml-palota kongresszusi termében mintegy 6000 jelenlevő előtt tartott ünnepi beszédet Malinovszkij marsall a Szovjetunió honvédelmi minisztere a szovjet hadsereg és hadiflotta születésének 45. évfordulója alkalmából. Malinovszkij marsall beszédében méltatta a szovjet fegyveres erők dicső harcos útját és jelenlegi felkészültségét. A haditermelésben foglalkoztatott szovjet tudósok, tervezők, mérnökök, technikusok és munkások erőfeszítéseiket olvan fcgyverfajták megteremtésére irányítják, amelyek segítségével teljes mértékben szavatolható a Szovjetunió és az egész szocialista tábor biztonsága — mondotta a honvédelmi miniszter. Malinovszkij marsall kijelentette: ha az USA reakciós körei megtámadnák a Kubai Köztársaságot, az a harmadik világháború kezdetét jelentené. Ismételten határozottan figyelmeztetjük a nyugati politikusokat, hogy a Szovjetuniót nem lehet ijesztgetni. Cflyan erővel tudunk visszavágni, amely több mint elegendő ahhoz, hogy a támadók már a háború első óráinak tüzében elégjenek. A burzsoó nyugati sajtó egyes kommentátorai ,szovjet fenyegetésről“ kezdtek írni, azonban a legtöbb lap óvatosan kezelte a szovjet honvédelmi miniszter kijelentéseit és rámutat arra, hogy a szovjet hadsereg alapos felkészültségét kétségbevonni végzetes lenne a Nyugat számára. Hruscsov, elvtárs választási beszéde Hogy a kedd délután elhangzott Hruscsov-beszéd iránt milyen nagy volt az érdeklődés Nyugaton is, arra jellemző a londoni és párizsi esti lapok szerkesztőségeinek döntése, amely szerint több mint egy órával kitolták lapzártukat. A szovjet miniszterelnök a kalinyin körzet dolgozóinak választási nagygyűlésén mondott beszédet. Az igen nagy érdeklődéssel kísért beszéd során, amelyet számos ország televíziója és rádióállomása közvetített, Hruscsov elvtárs részletesen foglalkozott a Szovjetunió gazdasági helyzetével, amelyről azt mondotta, hogy igen kedvező. Külpolitikai kérdésekkel kapcsolatban Hruscsov elvtárs behatóan foglalkozott a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lehetőségével és kijelentette, hogy a nukleáris korszakban egyedül a tárgyalások útja a helyes, csakis a megegyezés, a leszerelés mielőbbi megvalósítása vezethet egy pusztító háború elkerüléséhez. A nyugati hatalmak címére a következő kijelentést tette: ne számítsanak arra, hogy a kommunista tábor országai közt támadt bizonyos ideológiai nézeteltérésekből hasznot húzhatnak. Ha a Kínai Népköztársaságot, Kubát, az NDK-t vagy bármelyik más szocialista országot imperialista támadás érné, a Szovjetunió mindennemű segítséget megadna ezeknek a baráti államoknak. A genfi leszerelési értekezlet megbeszéléseiről és az atomcsend megteremtése körüli tárgyalásokról szólva Hruscsov elvtárs újból leszögezte, hogy a Szovjetunió csak évi 2 — 3 helyszíni ellenőrzést engedélyez, mert az amerikaiak által követelt évi 7 — 8 ellenőrzés a kémkedést szolgálná. Igen behatóan foglalkozott Hruscsov elvtárs a szocialista államok közti gazdasági, politikai, kulturális és tudományos együttműködéssel. Kijelentette, hogy a békés gazdasági verseny során a szocialista világrendszer állandóan fokozza előnyét a kapitalista országokkal szemben. Hruscsov elvtárs választási beszéde nagy visszhangot váltott ki világszerte. Az amerikai sajtó azt a részt emeli ki, amelyben Hruscsov elvtársa békés egymás mellett élés gondolatát helyezi előtérbe a vitás kérdések megoldásában. Egyes londoni lapok rámutatnak arra, hogy „Hruscsov józansága nagy reménységgel tölti el a békére vágyó emberiséget.“ Hassel washingtoni „vásárát ja“ A nagy közbotrányokkal távozott Strauss bonni hadügyminiszterről mindenki tudta, hogy a Pentagon (amerikai hadügyminisztérium) európai kedvence. Utóda, von Hassel bizonyára nem nélkülözi ezt az elismerést, különösen, ha figyelembe veszszük, hogy washingtoni útja során a NATO megerősítését, az amerikaiak által oly erőteljesen szorgalmazott sokoldalú NATO-atomütőerő megteremtésének szorgalmazását jelölte meg a bonni kormány egyik legfontosabb feladataként. Jól értesült diplomáciai körök véleménye szerint a bonni hadügyminiszter nagymennyiségű amerikai fegyver vásárlásra vitt megrendelést. Washington most minden erővel arra törekszik, hogy meggyorsítsa a többoldalú atomhaderők felállítását, s azt szorgalmazza; hogy a Poláris rakétákat nemcsak tengeralattjárókon helyezik el, hanem halókon is, esetleg erre a célra átalakítandó teherhajókon. Kennedyék meg akarják gyorsítani az eljárást, hogy ezáltal befejezett tények elé állítsák de Gaullet, s ugyanakkor a nyugatnémet gazdasági potenciált minél nagyobb mértékben lekössék az amerikai terv mellett. Itt említjük meg, hogy Merchant nagykövet, Kennedy küiönmegbízottja Párizsban tárgyal a NATO központjában abból a célból, hogy az atomfegyverek iránt érdeklődő nyugat-európai országok képviselőivel megkösse a közös NATO-atomerő létrehozásáról szóló szerződést. Megfigyelők szerint azonban Merchant csupán ügynökként szerepel Európában, az igazi adásvétel Washingtonban történik. De Gautle vétója visszavágott Annak idején írtunk róla, hogy a brüsszeli közös piaci tárgyalások kudarca beláthatatlart Bonyodalmakat idézhet elő a nyugati tábor országai között. Amióta de Gaulle „nem“-et mondott az angoloknak Brüsszelben, se vége, se hossza azoknak az egyre mélyülő politikai gazdasági ellentéteknek, amelyekben Franciaország mindinkább egyedül marad a többi kapitalista országgal szemben. Legutóbb Brüsszelben 13 nyugateurópai ország szociáldemokratái foglalkoztak az Európai Gazdasági Közösség problémáival, amelynek során síkra száiitak a közös piac megszilárdítása mellett, Anglia részvételével, s ugyanakkor szemére vetették Párizsnak az angol-ellenes politikát. Ennél a ténynél sokkal jelentősebb az az ugyancsak Brüsszelből érkezett hír, honv az olasz, holland és luxemburgi küldöttek ellenvetésével egyelőre menhiúsuit az a terv, hogy 16 afrikai állam társas viszonyba lépjen a Közös Piaccal. Hogy ez nem történt meg, Párizsnak jelent pofont, mert az említett afrikai országok majdnem mindegyike francia gyarmat volt, és gazdasáqi helyzetük fellendítésére most már nem a Közös Piactói várnak segítséget, hanem Franciaországtól. Egyelőre nehéz lenne megjósolni, hogy a Nyugat-Európában oly nagy válságot előidézett francia politika mennyire próbál elkalandozni a régi dicsőség visszaállítása tervének veszélyes útvesztőin, de egy biztos: de Gaulle elszigetelésére egyelőre több hívet toboroztak az atlanti táborban, mint amivel a tábornok esetleg számított. Irakban tovább dúl a terror Attól függetlenül, hogy az új iraki rendszer a legszigorúbb cenzúrát igyekszik bevezetni, a világ közvéleménye a legkülönbözőbb módon tudomást szerez az országban uralkodó helyzetről. Libanonba érkezett tudósítók elmondják, hogy Bagdad utcáin változatlanul tankok és fegyveres erők cirkálnak, lövöldözések vannak. A kommunisták és a többi haladó erők elleni hajtóvadászat nem szűnt meg. Az iraki haladó erők üldözése és L több hazait kivégzése világszerte ' nagy felháborodást kelt. Felvételünkön a Lipcsében tanuló külföldi diákok tüntetnek az iraki terror ellen. Foto: CTK — Zentralbild A moszkvai Pravda keddi számában szerkesztőségi cikkben foglalkozik az iraki helyzettel. Többek között megállapítja: az a veszedelem fenyeget, hogy az imperialisták lehetőséget találnak arra, hogyan sodorják gz országot lépésről-íépésre a semlegességi politika elhagyásának és az imperialista, elsősorban a kőolaj-monopóliumok diktátuma elfogadásának útjára. A cikk hangsúlyozza, hogy a demokratikus erők ellen foganatosított megtorló intézkedések az imperializmus malmára hajtják a vizet. (tg) Én nem kérek kegyelmet. Vádolom a zsarnokot, ki bárddal kormányozza létem és venné most fejem, hogy aztán nyílhegyre tűzze példaképpen. E zeket a sorokat Marcos Ana spanyol költő írta, aki több mint két évtizedet töltött Franco börtöneiben. És amint hirdeti, verseit azért írta, hogy ne csupán az ökleivel verje a zsarnok börtöneinek véres falait, hanem a lázadó szó erejével is. Marcos Ana végre szabad, de versei ma is együtt döngetik a többezer fogoly öklével, — kik akárcsak ő „nem könyörögnek siránkozva az életért“, — a zsarnok emelte két és fél évtizedes börtönfalakat, amelyekkel egy egész népet fosztott meg a szabadságtól. Francot a második világháború előtt az imperialista erők hozták uralomra. Franciaország és Anglia a „be nbm avatkozás“ elvét hirdetve szabad kezet adott Hitlernek és Mussolininak, s ezek fegyveres erővel a legbrutálisabb módon nyomták el a spanyol népet és támogatták Francot. Hitler, Mussolini eltűnt, de az Ibériai félsziget fasiszta gyilkosa az imperialista ároktő’ segítve továbbra is hatalmon maradt, uralkodási eszközeiben azonban hű ma is a régi „tanítómestereihez“. Uralkodásának első öt esztendejében - 1939-1944 - miközben az antifasiszta erők kemény harcot vívtak a fasiszta hordákkal, igyekezett a spanyol haladó republikánus mozgalmat és főleg a kommunista mozgalmat teljesen megsemmisíteni. Amint a Genfben székelő Nemzetközi Jogászbizottság 1962-ben nyilvánosságra hozott jelentéséből kitűnik, 1939 és 1944 között Spanyolországban 192 684 halálos ítéletet hajtottak végre. Ez a tömegmészárlás egyenes folytatása a bilbaói, guernicai és durangoi hitlerista bombázásoknak. A spanyol haladó mozgalmakat azonban Franco semmilyen megtorló intézkedésekkel sem tudta és tudja ,Én nem kérek kegyelmet...1 A spanyol nép harca a Franco-rendszer ellen elfojtani. A kommunista párt vezetésével ismét fellángolt az antifasiszta harc. 1951-ben 30 000 barcelonai munkás sztrájkolt, amelyet kegyetlen megtorlások követtek. 1957-ben újabb hatalmas tömegsztrájkot fojtott el Barcelonában Franco rendőrsége. A Spanyol Kommunista Párt 1958. május 5-én megszervezi az egész országban a „nemzeti egyetértés napját“, amely a Franco-diktatúra elleni első, széles nemzeti megmozdulás volt. Végül 1962. tavaszán robbant ki az asztűriai bányászok sztrájkja, amely futótíjzként terjedt el Biscayaban, Katalőniában és Cuipuzcoában, megértésre és támogatásra talált a madridi és más nagyobb központok munkásságának és értelmiségének soraiban s megmozgatta az összes antifasiszta erőket. Ez a hatalmas megmozdulás, amely társadalmi földrengéshez hasonlítható, ismét véres terrort váltott ki a zsarnok részéről. Ismét ezreket tartóztattak le, más százakat pedig száműztek szülőföldjükről, hogy ilymődon hallgattassák el őket. A Christian Century amerikai hetilap így tette fel a kérdést az USA kormányának: „Miért keli pénzsegélyt adni még ma is annak a diktátornak, aki a Hitler mellett harcoló „kék hadosztály" volt parancsnokát helyettesének nevezte ki?" A kérdésre nem nehéz felelni, Franco támaszpontokat ad az Egyesült Államoknak, és ütőkártyának számít az imperialista köröknek a haladó erők elleni aknamunkájában. A tavaszi megmozdulások utáni önkényes letartóztatások és száműzetések fellendítették a harcot nemcsak Spanyolországban, hanem világszerte a körülbelül 7000 spanyol bebörtönzött kiszabadításáért. Marcos Ana, aki huszonkét év után kiszabadult Franco börtönéből, több interjúban számolt be arról, hogyan éltek és élnek a politikai foglyok. Példákat sorol fel, amelyek bizonyítják a teljes önkényt. Kijelentette, hogy ismer olyan foglyot, akit azért börtönöztek be húsz évre, mert ötven régi francia frankkal hozzájárult a foglyok segélyalapjához. Izmáéi Zapico 63 éves bányász pedig azért sínylődik 19 éve börtönben, mert a háború idején tagja volt az egyik bányász szakszervezet vezetőségének. Ritkán hallható hír a bebörtönzöttekről, de amikor nyilatkozni tudnak titokban. kicsempészett levelekben, a fasiszta diktatúra legrémesebb tettei jutnak napfényre. Jellemző példa erre a burgosi börtönben fogvatartott politikai foglyok levele: „Közülünk többen azért kaptak 15 évet, mert politikai pártnak voltak tagjai. Burgosban 422 fogoly van. Összesen 4150 évet töltöttünk börtönben és még 6568 évet kell letöltenünk. Sokan közülünk életük nagyrészét a börtön falai között töltötték“. A burgosi foglyok levelének minden sora vádol. Franco pedig retteg .. . még a bebörtönzöttektől is. X diktátort igyekeznek „barátai“ tisztára mosni, úgy feltűntetni, hogy Franco „megjavult“, mindaz ami történt, az a múlté. Az USA ilyenszerű politikájának szószólója Benjamin Welles, a New York Times tudósítója, aki nemrég vendégeskedett a fasiszta diktátornál. Welles szerint „a spanyolok az idők folyamán megbékültek a jelenlegi hatalom rendjével, hozzászoktak a törvényeihez és magukévá tették a politikáját. . Franco rendőrsége pedig egyre enyhébb módszereket alkalmaz a rend fenntartásához ...“ Nem nehéz megcáfolni ennek a kijelentésnek valamennyi tételét. Az egyikre, arra hogy a nép megbékült Franco rendszerével, maguk a spanyolok adták meg a választ hatalmas sztrájkharcukkal. A másikat pedig maga Franco cáfolta meg. Nézzük meg ezeket az ...egyre enyhébb“ rendőrségi módszereket, amelyek még ma sem különböznek a két évtizedes módszerektől, és ma is a hitlerista gestapo módszereit juttatják eszünkbe. Több asztúriai bányász, akiket a sztrájkok után letartóztattak és Astúria egiyik börtönében tartanak fogva, az Újságírók Nemzetközi Szervezetéhez írtak egy levelet, amely elmondja: nincs lehetőségük a családjukkal érintkezni, vadul kínozzák őket, kitépik körmeiket, botokkal verik őket. Ezeket a kínzásokat minden éjszaka megismétlik. Nemrég három francia orvos Madridban járt és meg akarta látogatni Julian Grimaut. A látogatási engedélyt nem kapták meg A l'Humanité január 2-i számában az orvosok megcáfolták Franco rendőrségének állításait, amelyek szerint Julian Grimau 1962. november 7-én levetette magát a madridi rendőrkapitányság épületének ablakából öngyilkossági szándékkal. A megtudott adatok szerint Grimau súlyos kar- és koponyatöréssel fekszik. A francia orvosok hangsúlyozzák, valószínű, hogy az öntudat elvesztéséig kínzott Grimaut halottnak hitték a rendőrügynökök és kidobták az ablakon. Még sok példát lehetne idézni, amelyekről a világsajtó értesült. Mindezek a vallomások, vádak, azt bizonyítják, hogy a fasiszta diktátor nem „szelídült“ meg, még akkor sem, ha imperialista pártfogói báránybőrbe is próbálják bújtatni. Franco ma is úgy uralkodik, ahogy annak idején, amikor Hitler és Mussolini fegyverei és a többi imperialista hatalom „be nem avatkozása“ uralomra segítette. A spanyol nép azonban — amelynek harcát a kommunisták pártja szervezi és vezeti — bízik jövőjében. Mint Marcos Ar.a hirdeti: Én nem kérek kegyeinket. Két kezem sem kulcsolom én reszkető imáira. Sápadtan égnek vakmerő szavamban a kínok szörnyű szárnyai, mikor falak ledőltét hirdetem s a megkínzottak kiszabadulását. Gy. J. Kik azok a KURDOK? Az iraki események kapcsán az utóbbi időben egyre többet hallunk a kurdokról, a kurd-kérdésről. Olvasóink bizonyába keveset hallottak erről a népről, ezért most elmondunk róluk egyet-mást. A 7 milliós Irak lakosságának mintegy 20 %-át a kurdok képezik. Az ország észak-keleti részén élnek és Irak területének egyharmadát foglalják el. Ezen a településen találhatók Irak leggazdagabb olajforrásai. itt vannak az ismert „olajvárosok“, Kirkuk és Mosul. Sok kurd él még Törökországban, Iránban, Szíriában és néhány ezren á-SztytTötiírtióbanr is-.“?, •: Teljes számuk ismeretlen, mert a közép-keleti országok, főleg Törökország eltitkolja. Általában 5—6 millióra becsülik a kurdok számát, de a valóságban jóval több van belőlük. A kurdok történelme időszámításunk előtt több mint kétezer évvel nyúlik vissza Már akkor is fejlett társadalmuk volt. Később az arabok és törökök fennhatósága alá kerültek. Az ottomán birodalom szétesése után Törökország, Irak, Szíria és Irán valamint Oroszország területén szóródtak szét. Nyelvük az indoeurópai nyelv családba tartozik. Rendkviil harcos természetű, de vendégszerető nép. A kurdok történelmük folyamán sokszor fogtak fegyvert egy független, önálló kurd állam megteremtéséért, vagy legalább autonómiáért. Különösen az 1924 — 30. és 38. évi kurd felkeléseket kell megemlítenünk. amelyeket a törökök vérbe fojtottak. Az iraki kurdok art remélték 1958-ban. amikor győzött a forradalom, hogy most már az ő szabadságuk csillaga is felragyogott. Ijesszem azonban szavát szegte, s 1961-ben a kurdok űjból fegyvert fogtak. Az Iraki Kommunista Párt támogatja a kurdok követeléseit. A legutóbbi iraki események kezdetén a kurdok rövid időre letették a fegyvert, mert azt remélték, hogy az új iraki rendszer végre helyt ad évszázados követeléseiknek. Amikor azonban látták, hogy továbbra is az elnyomatás és megalázás lett osztályrészük, újból megkezdték elszánt harcukat a bagdadi kormány ellen. (r) Adenauer: 56 millió lelket írok javadra, ha megszerzed nekem az atombombái. 1383. március 3.
