Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-02-17 / 14. szám

Mem miliő hozzánk Nem is tudom, miként kezdjem el e kérdést kierőszakoló, magamban önkéntelenül is felvetődő apró ese­ményeket. Lehet, téves a felfogásom, azonban érzem, igazságtalan és em­bert lebecsülő szövődmények érlelték kifakadásomat. Papírra róni mások okulására viszont kért, helyesebben követelt lelkiismeretem. Nővé Zámkyban, a Járási Népkönyv­tárban történt. A csend már zavart, s valaki bekapcsolta a rádiót. A te­rem a csárdás pattogó ritmusával telt be és kihúzta a görnyedő háta­kat. így könnyebben megy a munka, felfrissül az ember, és a kedélyek. És ekkor... szóval az igazgató ki­­rohaní irodájából és emberhez nem illő szavakkal, sértő paranccsal meg­tiltotta, hogy itt a népkönyvtárban valaki és valaha is Budapestre csa­varja a rádió gombját. Utána ismét hosszú csend. Majd összesúgnak: „Már nem az első eset.“ „Akkor miért nem szóltatok?“ — mondja az új munkaerő. A második epizód tanúja mór én voltam — többek között. Benyitok a mér fülemet bántó lármára ás sírás­ra. Egy hét éves kis fiú bömbölt. Majd hozzám fordult az alkalmazott: „Képzelje csak el, már második osz­tályba jár és még nem tud szlovákul, magyar könyvet kér. Az ember egy szavát sem érti!“ (A fiú könyv nél­kül távozott). Az olvasók kérésére szóltam az igazgatónak, hogy rendelje meg a „Mi Utunk“-at is, a „Nasa cesta“ c. járási újság testvérlapját. A válasz három szó: „Nincs rá pénz!“ Hát ezt akarom elmondani. Hiszem, hogy az illetékes szervek mindent meglesznek annak érdekében, hogy az ilyen epizódok ne vessenek rossz fényt a népkönyvtárra. TŰTH JÁNOS (Nővé Zámky) 1S63. február 17. • A Sahy-i Mezőgazdasági Techni­kum diákjai kellemesen elszórakoztat­ták a dollnkai közönséget. Bemutat­ták Sípos Jenő „Bolondóra“ című víg­játékét, s tegyük hozzá, nagy siker­rel. A lelkes színjátszókat a közönség vastapssal jutalmazta. A zenekar szintén kiérdemelte a közönség tet­szését. (Buris Béla, Dolinka) • A padafti CSISZ-szervezet évzáró közgyűlésén értékelte tavalyi munká­ját. _ A múlt év folyamán az ifjúsági szövetség színjátszói kát egész estét betöltő színművet és egy vegyes mű­sort mutattak be. A fiatalok segítet­tek a szövetkezetnek is, 400 köbmé­ter komposztot készítettek. A vitában értékes hozzászólások hangzottak el. (ifj. Lábadj' Imre, Padaft) • A M^tne Eudany-i CSISZ szerve­zet tagjai szintén kihasználják a téli estéket. Vidám vegyes műsort adtak elő, amelyben mind magyar, mind szlovák nyelvű vidám jelenetek sze­repeltek. De nem tétlenkedik a CSE­­MADOK helyi szervezete sem, ők Egri Viktor Örök láng című verses drámá­ját mutatták be újból, közkívánatra. A színjátszó-csoportok az otthoni elő­adásokon kívül a szomszédos közsé­gekbe Is ellátogatnak. (Ifj. Gál Gyula, Mftne Eudany) • A bolgár mezőgazdasági szakiro­dalom kiállítását rendezték meg Nyltrán. A kiállítás terjedelmében ugyan nem nagy, ám ami az anyagot illeti, nagyon értékes. Szinte teljes képet ad a korszerű bolgár mezőgaz­dasági szakirodalomról. A kiállítás látogatói bepillantást nyerhetnek a bolgár mezőgazdaság jelenlegi hely­zetébe, különböző grafikonok mutat­ják be például a gépesítés fejlődését stb. (Mártonvölgyi László, Nitra) • A CSEMADOK komáromi járási ve­zetősége egyre eredményesebb mun­kát fejt ki. Az elmúlt évben több mint 20 helyi szervezet színjátszó­­csoportja mutatott be színművet, sok helyütt tartottak ismeretterjesztő elő­adást. A szlovák nyelvtanfolyamok szervezésében is jelentős sikereket értek el. Ebben az évben a járási ve­zetőség elsősorban a gyengébb cso­portok megerősítését tűzte ki célul. (Papp János, Komárno) • A patincei CSISZ-szervezet szín­játszó-csoportja nagy sikerrel mutatta be Debreceni László—Somlai Pál há­­romfelvonásos vígjátékát a „Huszár­vágás“-!. A bemutató után a patincei fiatalok a környező falvakban is sze­retnének fellépni a sikerült vígjáték­kal (Kovács János, Patince) 9 A Vyäkovce nad Ipfom-i fiatalok szívesen kapcsolódnak be a kulturá­lis munkába. A közelmúltban nagy si­kerrel mutatták be Sípos Jenő „Bo­londóra“ című vígjátékát. (Csala Fe­renc, VySkovce nad Ipfom) 9 Falvaink képe napról-napra vál­tozik. Koliftany lakossága szép új várótermet kapott, tehát nem kell ezentúl az autóbuszra várakozva ázni; fázni. Az állami gazdasággal karöltve kijavították a falu jónéhány utcáját, amelyek eddig szinte járhatatlanqk voltak. Említésre méltó, hogy még a nyár folyamán elkészült az uszoda is, amellyel kevés falu dicsekedhet. (Brath László, Koliúany) 9 Nem tétlenkednek a ptrukáal fiatalok sem. Még a múlt év folya­mán hozzáláttak a „Dalol a nyár“ című háromíelvonásos színmű beta­nulásához. A rendezést Szalay Mária vállalta. Dicséretet érdemel, hiszen fáradságot nem ismerve valósította meg a feladatot. (Tóbiás Lajos, Ptruksa) 9 A topolníky fiatalok Debreceni László—Somlai Pál „Huszárvágás“ cí­mű színművet mutatták be. A siker nem maradt el, s ez további tettekre buzdítja a falu fiatalságát. (Nagy Ti­bor, Topolníky) 9 A dobral színjátszók Kovács Bé­ni, az iskola igazgatója vezetésével bemutatták Móricz Zsigmond „Sári Bíró“ című vígjátékát. A falu lakos­sága az előadás megtekintésekor ta­nult és szórakozott. (Csorna Árpád, Dobra) 9 A „Hlas nitrianskeho okresu“ ja­nuári számában arra figyelmeztette a járás magyar nemzetiségű polgárait, hogy a jövőben megjelenik a járási újság magyar nyelvű melléklete. Az előfizetés után érdeklődők a postai kézbesítőnél, a CSEMADOK szerveze­tekben, vagy közvetlenül a lap szer­kesztőségében (Nitra, ul. Rudolfa Ja­­síka ő. 1) jelentkezhetnek. Tehát a Zobor-aljai falvak lakói a proletár internacionalizmus szellemében saját anyanyelvű járási sajtóhoz jutottak. (M. L. Nitra) 9 A Nitrai Mezőgazdasági Főiskola hallgatói igényes tanulmányaik mel­lett is találnak időt arra, hogy a kul­turális munkából is kivegyék részü­ket. Fáradozásuk eredményeként jött létre, a „Zobor“ tánc- és énekegyüt­tes. Az együttes magyar néptáncokat is tűz a műsorára. A főiskolán meg­alakult a színjátszókör és már ed’dig is több színművet mutatott be nagy sikerrel. (Cséfalvay Pál, Nitra) 9 Kővár lakosságának sikerült rendbehoznia a régi művelődési ott­hont. A munkából alaposan kivette részét a HNB titkára is, s mellette főleg Benkő István érdemel dicsére­tet, aki 60-éves kora ellenére fiatalo­kat Is megszégyenítő szorgalommal és hozzáértéssel dolgozott. A művelő­dési otthon építéséből a diákok is ki­vették részüket, különösen a kör­nyék szépítését végezték nagy kedv­vel. A CSEMADOK színjátszói előadá­saik bevételéből asztalitenisz felsze­relést szeretnének vásárolni. (Sólyom László, Lucenec) Nem tudtak megállni a lejtőn Bírósági aktacsomó hever előttem. Egy hivatalos ügyirat. Belelapozok és az engedelmeskedő, élettelen papír­lapokon felelevenednek sorjában az események... A zürgő papírok kö­zött képzeletben kibon­takozik az apa, Mikulás Öakuliö, neje, Veronika alakja és felsorako­zik az öt gyerek is. A legkisebbik négy, a a legnagyobb tizenkét éves. Egészséges, élet­erős gyerekek, de szemükön megtö­rik az öröm fénye, arcukra fagy a gyermeki mosoly, kicsi szívükben a boldogság helyett búbánat lakozik. A homályos gyermeki tekintetek a szoba sarkából vádlóan figyelik a két szülő családi szeratet nélküli, társa­dalmi rendet sértő életformáját. Na­ponta veszekednek, civakodnak. Hi­deg a tűzhely, a korgó gyomró gye­rekek a meleg leves helyett a rendet­len szoba alkoholbűzös levegőjét szívják magukba. Legtöbbször az éh­ségtől elcsüggedve, ruhástól hajtják álomra fejüket. Számukra talán az álom is gyötrődés és bánat. A kis Jóska, Feri és a göndörhajú . Erzsiké iel-feltörő sóhajával mintha együtt szállnának a panaszos szavak: „Édes­apa, a nevedet viseljük, anyánk, ki a szíved alatt hordtái és a világra hoztál... így törődtök velünk ...?“ Tellene mindenre és még sincs. A harminc egynéhány esztendős „apa“ a rudnanyi bányában dolgozott, ha ugyan lehet azt állítani, hogy dolgo­zott. Inkább talán csak alkalmazotti viszonyban volt, mert hetenként 2-3 műszakot is kihagyott. Nem csoda, hogy családi pótlékkal együtt kél ezer koronánál többet nem tudott ke­resni. A legszükségesebbekre talán ez is elég lett volna, de__a kereset nagyobb részét felemésztette az alko­hol. Mindkét szülő ivott és a gyere­kekkel mit sem törődtek. Hiába volt a jó szó, a munkatársak, a társadalmi szervek jóindulatú figyelmeztetése. A gyerekek végül is intézetbe kerültek, társadalmunk gondoskodik róluk. Hi­szen ők semmiről sem tehetnek. Ne­kik is joguk van olyan örömteli élet­re, amilyet sok ezer kis barátjuk él... Ezek után a gyerekpótlék nem il­lette meg a Dakuliő-házaspárt, s a gyér kereset nem volt elég a napon­kénti iszogatáshoz. Elhatározták, hogy elköltöznek Rudnanyból. Eladogatták a bútort és egy rövid ideig vígan, gondtalanul éltek, míg el nem fa­gyott a pénz ... Nem volt pénz, se család, se ott­hon. Járták az országot, bujkáltak a felelösségrevonás elől és bizony nem válogatták meg a legszükségesebbek beszerzési módját sem. Amerre el­mentek, érezhető nyomot hagytak ma­guk után. Hol Gstravában, Kosicében, Karlove Varyban növekedett a pénz­­lopásra panaszt tevők száma, hol az önkiszolgáló-üzletek készleteinek ért­hetetlen csappanásáról kelt szárnyra a hír. Kedvenc beszerzőhelyük volt nyáron például a Stary Smokovec-i élelmiszerbolt, ahol a sok külföldi vendég zsebéből itt-ott néhány pénz­tárcát is „kihalásztak“ és az élelmi­szerbeszerzés is könnyebben ment. Később derült ki, hogy egy Tátra­­aljai szénakazalban — ahol nyári szállásuk volt — jelentős élelmiszer­készlettel rendelkeztek... Ember. Milyen szépen hangzik ez a szó. Milyen nagy érték nálunk az ember, aki becsületes és társadal­munk is megbecsüli. És hová milyen mélyre tud süllyedni az, akinek nincs Ínyére a munka, aki könnyen, fele­lősség nélkül, mások rovására akar élni. A Oakuliö házaspár nem tudott megállni a lejtőn, mert nem is akart. Az alkohol talán még a szülői szere­tet csiráját is kilúgozta belőlük, mert ha nem más, az ártatlan gyermekek iránti vonzalomnak kellett volna visszatérítenie őket a becsületesség útjára. Sajnos, nem így történt. Egymás után kövotték el a lopásokat és más bűncselekményeket, míg egy ilyen „beszerzés“ alkalmával Spisská Nová Vesben a közbiztonsági szervek pon­tot nem tettek a törvénysértő cselek­mények sorozatának végére ... A T-3218/62-es bírósági ügyirat zá­radékát olvasom. Egyszerű, száraz szavakkal íródtak a mondatok, me­lyek alapján két felnőtt ember, öt kiskorú gyermek törvényes apja és anyja többrendbeli bűncselekmény el­követése és további feltételezett ki­vizsgálás alatt levő törvénysértések miatt vizsgálati fogságba került. Nem volt mós megoldás. Társadal­munk teljesítette kötelességét. Gon­doskodott a szülők által elhanyagolt gyerekek neveléséről, a felhalmozott bűncselekmények elkövetőinek pedig, akiket az alkohol leteritett a becsüle­tesség útjáról, törvényszabta módon parancsolt megálljt. Ezzel is hang­súlyozta, hogy kormányunk nem vé­letlenül, hanem a népgazdasági és a személyi érdekek figyelembevételével hozta az alkoholizmussal kapcsolatos új törvényt. KULIK GELLERT Problémák, tények tengerében-hagyják el falujukat a fiatalok? Ez az állítás is beleütközik a valóságba, hiszen kevés olyan hely van, ahol any­­nyi szórakozási lehetőség várja a fia­talokat, mint Vel'ké Kapusanyban. Ennyi a lehetőség és mégis...“ Hát igen! Vel'ké Kapusanyban a nagy lehe­tőségek ellenére nagy problémát okoz a fiatalság kérdése. Ki a felelős? - Ezt a kérdést veti fel Kark János Bajanyból. A válasz így hangzik: „Szerintem a szülők, nevelők, tanítók, tömegszervezetek közösen, összefogva tudják csak meg­oldani a nehéz kérdést. A legtöbbet a jelenlegi helyzetben azonban akkor teszünk, ha szövetkezeteinkben meg­szilárdítjuk a munkafegyelmet. Égető problémának nevezi Iván Irén Slaneci levelezőnk az ifjúság kérdését. Egy gondolatot az ő terjedelmes, részletező hozzászólásából is kiraga­dunk. „Gyakran lehet - sajnos taní­tók szájából is - hallani, ha nem ta­nulsz, jó leszel kocsisnak, vagy trak­torosnak a szövetkezetbe. Ezek után természetesen lenézettnek érzik ma­gukat azok a fiatalok, akik a mező­­gazdaságot mint hivatást választották életpályául. Kalsa községben az eg '■ édesanya többek között ezeket mon­dotta: Akarják, nem akarják, a fiamat engedjék ki a szövetkezetből, mert mint szövetkezeti dolgozó nem tud megnősülni.“ Utolsóként Toronyi János Vel’ky Hores-i hozzászólónk leveléből idéz­zük a következőket: „Tizenhét éves vagyok. A szövetkezetben dolgozom mint képesített gépesítő, sokszor 10, , s a helyzet megkívánja 12 órát is. így aztán a művelődésre vajmi kevés idő jut. Nálunk a művelődési otthon min­dig zárva van, Így aztán a fiatalok a kocsmában gyülekeznek minden este. A művelődési otthont évente kétszer­­háromszor nyitják ki. Vasárnap dél­után ha a faluban nincsen labdarúgó­mérkőzés, akkor mindenki otthon fekszik, mert nincs hová mennie.“ Azt hisszük, Toronyi elvtárs leveléhez nem kell különösebb kommentár. Bár fia­tal még, de jól látja a problémákat. S igaza van akkor, amikor a HNB-ot is hibáztatja azért, amiért a meglévő lehetőséget sem bocsátja a falu fia­taljai rendelkezésére. Kedves Olvasóink! Még e több hoz­zászólást magába foglaló cikk kereté­ben sem tudtuk az összes fennmaradó hozzászólást feldolgozni. Természete­sen az ankét végső értékelésénél a nem közölteket is figyelembe vesszük. Sok olyan hozzászólást is kaptunk, amelyekből hiányzott a mondanivaló, íróik felületesen nyúltak a problémá­hoz. E felszólalások közlését tárgy­talannak tekintettük s ez úton vála­szoljuk az elvtársakr.ak, hogy hasonló kérdések boncolgatásához, elemzésé­hez körültekintőbben meggondoltab­­ban kell a jövőben hozzálátni. Ezúttal kérjük olvasóinkat, hogy szerkesztő­ségünket a jövőben is keressék fel a falusi fiatalok problémáit tárgyaló cikkeikkel. ban előforduló hibákra és azok meg oldását keresi. A probléma megoldását a szakképzettség fokozásában látja. „Becsüljük meg a fiatal munka­erőt ..." - ezt a címet adta hozzá­szólásának Német Zsuzsanna Cierná­­ból. Részletesen leírja hogy a fiata­lokkal sokszor csak felületesen fog­lalkoznak a szövetkezet vezetői, ami­nek aztán a természetes következmé­nye az, hogy a falu fiataljai az ipar­ban keresik a megélhetést. Ugyanak-Falusi ifjúságunk helyzetét és prob­lémáit boncolgató ankétünkhöz való­ban sok-sok olvasónk járult hozzá értékes hozzászólásával. Ám az idő eljárt, következő számunkban közöl­jük az ankét vitazárő cikkét. A be­küldött írások javarészét közöltük — néhányat közülük jelentősen rövidítve — s mind ennek ellenére számos hoz­zászólás maradt még fenn, amelyeket már az ankét keretében, sajnos, nem áll módunkban közölni. Egyrészt azért nem, mert a már közöltekkel azonos problémákat vet­nek fel, s ez ahhoz vezetne, hogy an­kétünk unalmassá válna. Másrészt, mint már mondot­tuk, a határidő le­járt, ideje számot adni: felmérni az anKeruriKoan mt-yje- . lent cikkeket. Ezúttal a még eddig : nem közölt írásokból szeretnénk egy­két gondolatot kiragadni. Nagy András Zemnéröl örömmel számol be arról, hogy az ő szövetke- • zetükben biz van elég fiatal. Külön : kiemeli, hogy az állattenyésztésben is sok fiatal munkaerő dolgozik. Mind , e mellett rámutat a még meglévő hiányosságokra s amellett szól, hogy ; fiataljainkat hathatós eszközökkel ne­veljük a mezőgazdaság szeretetére. Többek között így ír: „Végül, de nem utolsó sorban a téli időszakban nagy felelősség hárul a falusi CSISZ-szer- , vezetekre is. Úgy kell irányítani mun­kájukat, hogy abba az egész falu fia- : talsága szívesen kapcsolódjék bele.“ A tanítók nevében — akikről az an­két folyamán sok sző esett — szól Hamar Ilona tanítónő Milanovcéből. „Vannak, akik azt tartják, hogy a pe­dagógusok keveset foglalkoznak a fa­lusi fiatalok problémájával. Pedig ez az állítás nem felel meg a valóságnak“ — írja és a továbbiakban rámutat a nevelőmunka egyes módozataira. Horváth István (Vrakún) leveléből a következő gondolatot szeretnénk ki­ragadni: „Az ifjúság szintén nézzen magába és ne hátráljon meg rögtön a nehézségek elől. Segítse azokat el­távolítani, leküzdeni. Ne csak az idő­sebbektől várja a munka megjavítását, hanem fiatalos energiával segítse megteremteni a jobb anyagi és egyéb feltételeket. A szakiskolát végzett fia­tal, ha nem is kap rögtön vágyainak megfelelő beosztást, ez ne szegje azonnal kedvét, hanem az elméleti ismeretek mellé szerezzen bőven gya­korlati tapasztalatot és így haladjon előre“. Gábor Béla Ptrusáró! a jobb és eredményesebb gazdaság lehetőségeit boncolgatja a fiatalok bevonásával. Rámutat a szövetkezeti aazdálkodás­kor az ifjúság fele is van megrovó szava, hiszen sokan közülük komo­lyabb indok és ok nélkül hagyják el falujukat. Dévai Ferenc, akinek hozzászólása Vysné Hágyból (hrhovi lakos) érke­zett szerkesztőségünkbe, többek kö­zött a szórakozási, művelődési és sportolási lehetőségek problémáját is boncolgatja. Rámutat a kocsmázás és a kártyázás káros voltjára. Ugyanak­kor olyan húrokat is penget, hogy a fiatalok, ha van bennük akarat meg tudják teremteni a számukra meg felelő feltételeket, ám ehhez a helyi szervek hozzájárulása is szükséges. Szabó József, Vel'ké Slemencéböl részletesen kitér a szakkáderek kér­désére. Kifejti, hogy a szövetkezet szakembereinek még további képzésre' is szüksége lenne. Igiy ír: „Szövetkeze­tünkben összesen 5 mezőgazdasápi szakiskolát végzett tag dolgozik. Ezek mind vezető tisztséget töltenek be.“ A továbbiakban Szabó elvtárs rámu­tat arra, hogy még az öt szakember ellenére sem lehetnek elégedettek, hiszen „bár a funkcionáriusok becsü­letes dolgozók és hívei a nagyüzemi gazdálkodásnak, nem tudnak lépést tartani a mezőgazdasági termelés vo­nalán a fejlődéssel. Nincs szakkép­zettsége a két mezei csoport vezetőjé­nek, a kertészeti-, dohány-, építő- és a gépesítő csoport vezetőjének.“ Sille Gyula Presel'anyból megpróbál feleletet adni arra, miért távoznak el a fiatalok falujából. „Addig, amíg a falu és a szövetkezet vezetősége nem hat oda, hogy a fiatalok megfelelő munkát kapjanak, olyat, ahol megmu­tathatják képességeiket, addig nem lehet várnunk azt, hogy a fiatalság életcélját a mezőgazdaságban találja meg.“ Azért, hogy sok fiatal idegenkedik a mezőgazdaságtól, nagyrészt a szülők is felelősek — írja levelében Ball Ká­roly Vinicából. „Sajnos, sok szülő nem látja be, hogy a mezőgazdasági munka is kellő műveltséget és felkészülést igényel. Nem szeretteti meg gyerme­kével a mezőgazdasági munkát, sőt elriasztja tőle.“ Ankétünkhöz a mezőgazdasági tech­nikumok több hallgatója is hozzászólt. Érdemes lenne megemlíteni Huszár Árpád levelét Vel'ké Kapusany-bói. Egyik érdekes megállapítása: „Talán igazán a szórakozási lehetőségek miatt Ez új forrna sikere A múlt év utolsó két hónapjában a 1 Nővé Zámky-i CSEMADOK helyi cső- i portja érdekes, nálunk még szokatlan műsorsorozattal lepte meg közönsé- : gét — a Ki mit tud — előadásokkal. A három válogató előadáson 67 mű- : sorszámban megtalálhattuk a zene, ; szavalat, tánc- és énekszámok bőséges változatát, de nem hiányzott az utá- i nozóművészet, az akrobatika és a i pantomim-csoportok bemutatkozása I sem. A döntő műsora sokrétű és ma- i gas színvonalú volt. A vetélkedő jel- i lemzője, hogy az első díjat egy szlo- \ vák szám nyerte. Palaclcová Angeli- 1 ka tanítónő, szinte művészi tökéllyel adta elő Jlfi Wolker „Az anya jo- i gán“ című lenyűgöző hatású rapsző- i diáját. Persze a komoly számok mel- i lett helyet kapott a szórakoztató mű- ; sor is, amelyből csak két számot em­lítjük meg a második díjat nyert ; Szombatit Marika és Pinesz János i ropogó csárdását és Domanizsa Ká- i roly édesbúsan felcsendülő tárogató- i számait. i Végeredményben az előadás-sorozat j négy alkalommal telt házat vonzott és sok fiatal tehetséget hozott fel- : színre, akikre a helyi csoport bízvást : számíthat a következő műsorok ösz­­szeállításánál. De mindennél többre becsüljük azt a szívélyes légkört, amelyben a szlovák és magyar elő­adók közösen mutatták be tudásuk , legjavát. A CSEMADOK helyi csoport­ja elhatározta, hogy a színvonalas műsort vidéken is bemutatja. E hónap folyamán kezdetét is vették a vidéki bemutatkozások. Gábris József (Nővé Zámky)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents