Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-02-17 / 14. szám

Következetesen az ipari termelés felé A Bárcal Állami Gazdaságban a XII. pártkongresszus határozatával kapcsolatban értekezletet tartot­tak, amelyen résztvett Gazsovszky Árpád, a járási pártbizottság tit­kára Is. A vitában főleg a szakosításról, talajjavításról és a munkaszerve­zésről esett szó. Megállapították, hogy tavaly a polyovl gazdaságban első ízben kísérleteztek a komplex­brigáddal. Nemen János vezetésé­vel a 15 tagú brigád 696 hektáron gazdálkodott, < ebből 490 hektár gabonaféle, 106 hektár tejes-via­szos érésű kukorica, 10 hektár napraforgó, 15 hektár borsó, 45 hektár szemeskukorica és 30 hek­tár burgonya. A termelési felada­tokat minden szakaszon túlteljesí­tették. A gabonát új technológiá­val takarították be, és ezt alkal­mazták a borsó és a napraforgó begyűjtésénél is. Az új technoló­gia segítségével 114 253 koronát takarítottak meg. A nyerstermelés értékét 124 700 koronával lépték túl. A komplexbrigád tagjainak bérezését az anyagi érdekeltségre alapozták. Mivel termelési .tervü­ket túlteljesítették, átlagos havi keresetük 1793 koronát tett ki, eb­ből az egy hektárra eső bérkölt­ség 16.40 korona. A brigád legjobb tagja Nemec János elvtárs, aki 939 átszámított hektárt müveit meg és havonta 2434 koronát keresett. Ezekből is látjuk, hogy a mező­­gazdaságban, ha ésszerű bérezést vezetünk be és a tagokat érdekeltté tesszük a termelésben, jó jövedel­met érhetnek el a dolgozók. Az értekezleten a polyovaiak példájára elhatározták, hogy meg­alakítják a komplexbrlgádot a krásnai, KoSická Pollanka-i, Ko- Stcká Nová Ves-i és a myslavai gazdaságokban is. Andrsás Sándor (KoSice) A kukorica is takarmány Minden erőt a feladatok teljesítésére Január utolsó és február első napjaiban mindenütt folytak a párt alapszer­vezetének évzáró gyűlései. A közelmúltban tartotta évzáró taggyűlését a 2e­­lezovceí pártszervezet is. A beszámolóban és a vitában felszólaló elvtársak kom­munista őszinteséggel fel­tárták a hibákat, hiányos­ságokat. Természetesen említést tettek az elért eredményekről is. A gyű­lés vezérfonalát a CSKP XII. kongresszusának hatá­rozata képezte. A pártszervezet tevé­kenységének leghübb tü­körképét a szövetkezeti gazdálkodás nyújtja, amely­ből megállapíthatjuk, hogy eredményesen dolgoztak-e a kommunisták vagy sem. Annak ellenére, hogy a szövetkezet néhány figye­lemreméltó eredményt ért el a növénytermesztésben, mégsem teljesítették a ter­vezett bevételt. A pénzügyi zavart főleg a vöröshere és lucerna okozta. Oka volt a terv nem teljesítésé­nek az is, hogy sem a cu­korrépánál, sem a kuko­ricánál nem sikerült a ter­vezett hozamot elérni. Az állattenyésztésben a takarmányhlény miatt a tervezett 2 027 000 koroná­ból csak 1403 000 korona futott be a közös kasszá­ba. A tény az, hogy a szö­vetkezet a tervezett 610 mázsa sertéshús helyett csak 348,71 mázsát, az 500 mázsa marhahús helyett pedig 425,55 mázsát adott el. Tejből 120 000 literrel, tojásból 300 000 darabbal maradtak adósai a közel- Iátásnak. Ezek után önként adódik a kérdés; hogyan bíráljuk el a kommunisták munká­ját? Mielőtt megadnánk a választ, figyelembe kell venni azt, hogy a múlt évi szárazság „jól“ megvámol­ta a szövetkezet termését. A szárazság számlájára azonban nem lehet min­dent elkönyvelni, mert sok múlott a szövetkezeti ta­gokon is. Tény az, számos esetben nem érvényesült a párt vezető szerepe — amely a beszámolóból is kiderült. A szövetkezet ve­zetőinek munkáját is hiá­nyosnak találta a beszá­moló. Filip elvtárs, a szö­vetkezet elnöke kommunis­tához méltó őszinteséggel, önkritikával beismerte hiá­nyosságait, hibáit, de rá­mutatott arra is, hogy a pártszervezet nem nyújtott kellő támogatást munkájá­hoz. A munkaszervezés terén is akadtak hiányos­ságok. Igaz, az aratást 14 nap alatt sikerült elvé­gezni, ami főleg a Klssi­­mon Pál által irányított komplexbrigád érdeme. A Zelezovcei kommunis­ták eléggé kritikus szem­mel mérlegelték múlt esz­tendei tevékenységüket. Ahogy mondani szokás, számos elvtérs fején talál­ta a szöget. Igen sok szó esett a közös vagyon meg­védéséről is. Különösen sokan megemlítették a ku­korica és a cukorrépa be­takarítását, ahol több má­zsa kukorica és cukorrépa vándorolt szét a közösből. A jövőben jobban ki kell használni az öntözéses gaz­dálkodás előnyeit, amit szakképzett dolgozókra kell bízni, hogy a ta­valyihoz hasonló hiányos­ságok ne forduljanak elő a gépkezelésben. Lavrlk elvtárs szerint helyes len­ne a takarmányok tárolása oldal nélküli pajtákba. Ezzel sok takarmányt le­hetne megmenteni a pusz­tulástól, mert a kazlak be­ázásánál nagyobb mennyi­ségű takarmány megy kár­ba. Az elmúlt esztendő munkájának alapos elem­zése részben már arra a kérdésre is megadta a vá­laszt, hogyan tovább. Ami jó, hasznos volt, azt az idén is tovább folytatják, ami pedig rossznak bizo­nyult, iparkodnak eltöröl­ni. Ügy szervezik majd a munkát, hogy a most fel­tárt hibák a jövőben ne ismétlődjenek meg, minél nagyobb teret hódítsanak a bevált módszerek. Fő feladat továbbra is a párt vezető szerepének elmélyí­tése. A legodaadóbb fiatal szövetkezeti tagok sorai­ból újabb párttagok ne­velése. Reméljük, hogy a szö­vetkezet vezetői belátják azt, ami tegnap még elég volt, holnap már kevésnek bizonyul. Megragadnak minden alkalmat a szak­­képzettség növelésére, mert csak akkor tudnak ered­ményesen dolgozni, ha a gyakorlati tapasztalatok szakképzettséggel párosul­nak. Komoly feladatok vár­nak a mezőgazdaságra. Ezeket csak úgy tudjuk sikeresen megoldani, ha elegendő szakember kerül a termelés irányításának élére, ha mezőgazdasági dolgozóink szakképzettsé­ge is tovább bővül. Kajtor Pál (ZelovceJ • A NAGYOBB HEKTÁRHOZAMÉRT. A galántai Járás matuskovoi szövet­kezetében nagy gondossággal végzik a talaj termőerejének fokozását. Ta­lajjavításra nagymennyiségű kom­­posztot használnak fel, hogy ebben az évben búzából 34, árpából 34, cukorrépából 350 és szemeskukori­cából 45 mázsát takaríthassanak be átlagosan hektáronként. A búza hek­tárhozamának emelése érdekében 120 hektárnyit nitráténak. Tavaly jó munkát végzett a kom­plexbrigád, s az idén tovább töké­letesíti tevékenységét, (krf) • DOLNÉSZALIBI lakossága a múlt ív decemberében nagy örömmel vet­te át az ú), korszerű berendezéssel ellátott, egyemeletes művelődési ott­hont. A közel másfél millió korona értékű művelődési otthon felépítésé­hez nagyban hozzájárult a lakosság is állandó brigádmunkák szervezésé­vel. Munkájuk nem volt hiábavaló. A művelődési otthon felavatásával több szórakozási lehetőség nyílt meg szá­mukra. Mészáros Erzsébet (Dolnészalibi) hordanak szét a 620 tehén takarmány­adagjának feljavítására. Bizony ma­napság nagyon ésszerűen kell takar­­mányozni, hogy a készletek újig ki­tartsanak. Jelenleg az a Jelszó járja, hogy mindenáron meg kell tartani az állandó szintet, hogy az alapállomány ne veszítsen súlyából. Aki tanul, többet tud Nem hangzatos jelszó, nem is üres fecsegés, hanem a legteljesebb va­lóság, a párt Irányelvének gyakorlati megvalósítása Selicén. Igen nagy a tanulási láz a faluban. A mezőgaz­dasági népi akadémia megszervezésé­nél úgyszólván a falu összes intézmé­nyei és szervei kivették részüket, ami­nek az lett az eredménye, hogy több mint 60 szövetkezeti tag határozta el magát a továbbtanulásra. A magyar tannyelvű kilencéves alapfokú Iskola helyiségében két osz­tályt létesítettek, ahol a parasztaka­démia résztvevői három éven keresz­tül tanulják majd a mezőgazdasági ökonómiát, a gépesítését és a mate­matikát. Nagyszerű elgondolás ez, ami azt bizonyítja, hogy az emberek előbbre akarnak jutni, a mezőgazdaság meste­reivé, társadalmunk hasznosabb tag­jaivá akarnak válni. Erre azonban másutt is megvan a lehetőség, csu­pán akarat kell hozzá, mind a falusi társadalmi szervek és az egyének ré­széről is. Hisszük, hogy a selicei Jó példa másutt is termő talajra talál. A cikk szerkesztésében közre­működtek: Tomaskovics Károly, a selicei szövetkezet elnöke, Strba József, pártelnök, Kubicskó István, főagronómus, Hóbauer Iván főzootechnikus, Molnár Iván, a helyi Magyar Tannyelvű Kilencéves Alapfo­kú Iskola Igazgatója, Hoksza István, a Szabad Föld­műves szerkesztője. rom részlegre oszlik. A szarvasmarha­állomány 1567 darabot tesz ki, azaz 100 hektárra 65,2 szarvasmarhát tar­tanak. A bábi részlegen óriási fejlődésben levő baromfitelep hirdeti az új elő­retörését. Itt jelenleg 10 000-nél több baromfit tartanak. A részleg keltető­jében tavaly 150 000 csirke kelt ki, idén pedig 220 000-re bővítik ezt a számot. Már készen áll egy új 6000 férőhelyes mélyalmos tojóház, amely­be ventillácló révén állandó meleget Juttatnak, ami a takarmányozáson kí­vül nagy hatással van a termelésre. Ilyen mélyalmos tojóházat az idén is építenek. Ugyancsak készen áll két egyenként 7500 férőhelyes mélyalmos csirke nevelőház. Az épület érde­kessége, hogy alsócsatornás ventlllá­­ciós szellőztető berendezéssel látták el, amelynek üzemeltetése folytán állandó friss levegő Jut a terembe, ami kizárja az állatok fertőzéses megbetegedését. Ez a farm rövidesen 30 000 baromfit befogadó tojás-hús* gyárrá válik. A déli telepen leginkább a szarvas­­marha szabadtartásos, mélyalmos Istállózása viszi a prímet. Ide össz-' pontosítják a tiszta-, a fertőzéses megbetegedéstől mentes állatokat. Itt építették föl a két halszálkás fejő­állást, a megfelelő Istállótérrel együtt. Ezáltal a munka olcsóbbá, a termelés pedig hasznosabbá válik. Az északi telep részben régebbi épületekből tevődik össze, azonban itt található az 1000 sertést befogadó, mechanikus lapáttal ellátott, automa­tizált etetőberendezéssel felszerelt korszerű hizlalda, valamint a hízó­­marhaállományt is itt tartják. Érdemes megemlíteni, hogy a hízó­marhák takarmányozásánál igen Jő eredménnyel alkalmazzák az ammó­­niázást. Minden 10 mázsa szecskázott szálastakarmány és silókeverékhez 5 kg ammóniát adnak. Ugyancsak ezen a részlegen épült fel a központi „konyha“, ahol napon­ta 6200 liter élesztősített moslékot gádrendszernek megfelelően két rész­re bontották. Ezek szerint mindkét brigád önálló termelési tervvel ren­delkezik, s annak teljesítéséért a bri­gádok vezetői felelősek. A felelősség a következőképpen oszlik meg: a gé­pek állandó üzemeltetéséért a bri­gádvezető, a termelésért és a mun­kák agrotechnikai időn belül elvég­zéséért a brigád agronómusa és cso­portvezetője, a gépi munkák és a traktorosok teljesítményének nyil­vántartásáért pedig a brigád ökonó­­musa felelős. Ilyenformán a brigádok önálló gazdasági egységet alkotnak. A két vezetőséget központilag a fő­agronómus — irányítja — fogja össze. Nála gyülekeznek naponta, ahol közösen meghatározzák a kö­vetkező napi teendőket. A tavalyi év nem kedvezett a seli­cei szövetkezetnek sem. Gabonafélék­ből azonban magasan túlszárnyalták a termelési tervet. Az első számú bri­gádnál 410, a másodiknál pedig 650 mázsával termeltek több gabonát. Átlagban véve 31,48 mázsát takarí­tottak be hektáronként. A többi ter­mékekből azonban nem érték el az előirányzatot, pedig jó előfeltételeket teremtettek a gazdag termés érdeké­ben, amit az is bizonyít, hogy 479 hektárt szervestrágyáztak és műtrá­gyákból 3095, Vitahumból pedig 1500 mázsát használtak föl, amelyek a szá­razság folytán teljes mértékben nem juttathatták érvényre termelőerejü­ket. A tapasztalat azt mutatja, hogy az öntözött területeken jobb termés volt. A szövetkezetnek mintegy 180 hektárra voltak öntözőberendezései, de ezekből alkatrészhiány miatt két 20 hektáros kiesett, s így csak 140 hektár öntözését végezhették. Az 1963-as évben újabb öntözőművet vá­sárolnak és a hasznavehetetlen gépe­ket kiselejtezik.. A terv szerint 209 hektárt kívánnak öntözni, de ajánla­­los lenne a Vág menti területeken mindjobban kiterjeszteni az öntözést. A hasznos gépi munka mellett — mivel az 1962-es szárazság Is ezt iga­zolja — a termelésben tágabb teret kell biztosítani az öntözésnek, mivel a tápanyagok oldott állapotban köny­­nyebben felvehetők a növény számá­ra, jobban hasznosíthatók és nagy hatással lehetnek magára a termelés­re. Ezenkívül a szövetkezet vadvlzes területein — ami 250 hektárt tesz ki — okszerű lacsapolással szabályozni kell a talajnedvességet, mégpedig úgy, hogy a száraz Időjárás esetén is elegendő vízmennyiség maradjon a talajban. Erre legalkalmasabb lenne a szakszerű dréncsövezés. További lépés: a hatékonyság ás a belterjesség így jellemezhetjük a legjobban a szövetkezet állattenyésztését. Akad ugyan itt is javítanivaló bőven, de mégis azt kell mondanunk, hogy ennyi újat és hasznosat nem sok he­lyen láthatunk. Bármerre megy az ember, mindenütt, korszerű, újmódi termeléssel találkozik. A szövetkezet állattenyésztése há­ár több mint három hónap telt B T 1 el azóta, hogy a CSKP XII. ■ ti I kongresszusa konkrétan meg- Pjpj határozta mezőgazdaságunk fej­­iesztésének távlatait. A felada­tos tehát mindannyiunkat arra köte­leznek, hogy minden erőnket latba vessük a termelőerők céltudatos fej­lesztése érdekében, számba vegyük a társadalom szükségleteit és ennek megfelelően a termelés szolgálatába állítsuk mindazokat a haladó módsze­reket, ’melyeknek következetes alkal­mazása révén a legminimálisabb em­bert munkaráfordítás, valamint pénz­ügyi befektetés mellett hatékonyab­bá, belterjesebbé tehetjük a gazdál­kodást. A cél tehát világos. Nem vé­letlen, hogy egyre nagyobb teret hó­dít az új technológia. Szerves részé­vé, egyik fő tényezőjévé válik mező­­gazdaságunknak, annak ipari színvo­nalra való emelése szempontjából. Számos mezőgazdasági üzemünkben máris merészen hozzákezdtek alkal­mazásához. Ezek közé sorolhatjuk például a selicei szövetkezetei is. Első lépés: a jó Üzemszervezés és a gépesítés A seliceiek már a kongresszus előtt is támogattak minden olyat, amely az ember munkájának megkönnyítését és a terméshozam emelését szolgál­ta, azonban a CSKP XII. kongresszusa után még következetesebben láttak ehhez a munkához. Itt a szövetkezet pártszervezete Járt elől jó példával, ami lényegében nem is volt oly ne­héz, hiszen a kommunisták minden munkaszakaszon pártcsoportokba tö­mörülve, tehát a pártonkívüllekkel együtt dolgoznak. A tíz pártcsoport 128 párttagot foglal magába. Ez bi­zony akcióképes egység, amely képes arra, hogy magával ragadja a párton­­kívüli tömegeket. A szövetkezet nem kevesebb mint 2712 hektár mezőgazdasági, azaz 2504 hektárnyi szántóterületen gazdálko­dik. Mivel a termelés alapját a nö­vénytermesztés képezi, itt kellett el­sősorban rátérni a munkastílus meg­javítására, amit a gépesítés és a jobb üzemszervezés révén értek el. Így alakult meg egyszerre két komplex­brigád, s ettől kezdve jobban, át­gondoltabban megy a munka. Persze, a brigádok magukra maradottan, min­den szervezeti fölépítés nélkül mit sem érnének. Konkretizálni kellett, milyen formában szervezzék és mi­lyen hatáskört állapítsanak meg mű­ködési körzetük számára. Ebben az időszakban fontos kérdéssé vált a gé­pek elosztása. Így tehát az első szá­mú brigád 17, a másodig pedig 18 erőgépet kapott, és hogy a munkában fennakadás ne történjék, mindkét bri­gádnál több traktorost helyeztek el, mint amennyire lényegében szükségük volt, akiket a munka dandárjában a gépek több műszakos üzemeltetésénél foglalkoztatnak. Az új szervezeti föl­építés szerint a földterületet is egyenlő arányban osztották el a bri­gádok közt, s ide irányították az ösz­­szás gyalogmunkásokat is, — idényen­ként mindig a szükségletnek megfe­lelően. Ilyenkor, télidőben 50—60, de a főmunkák idején 130—140 dolgozó serénykedik egy-egy brigádnál. Per­sze, a munka neheze mindig a gé­peké. A növénytermesztési tervet a bri-Bevált kísérlet 1 Élenjáró dolgozók A ruskovi szövetkezet két leg jobb dolgozója Tribula Ilona fejő­­nő és Csigás Anna hízósertés­gondozó. Tribula Ilona 9 darab tehén fe­jősét végezte egész éven át, s da­rabonként naponta 5,2 liter tejet adott el a közellátásnak. A szövet­kezet tejeladási tervéi nem telje­sítette — pár ezer liter tejjel adós maradt — de ha minden fejőnő úgy végezte volna feladatát, mint Tribula Ilona, akkor a tejeladás­ban nem maradtak volna le. .Csigás Anna átlagban 50 darab hízósertést gondozott, amelynél naponta darabonként 0,55 kg súly­­gyarapodást ért el. A közellátásra eladott 200 mázsa sertéshúst, s ez­zel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a ruskovi szövetkezet sertés­húseladási tervét hiány nélkül tel­jesítette. Ez annál értékesebb, mert a sertéshús eledását a kófi­céi járásban alig teljesítette 20 szövetkezet. Mindkét aszony úgy fogott az 1963-as évi feladatok teljesítésé­hez, hogy az év végén azt mond­hassák a tervet hiány nélkül tel­jesítettük! IVÁN SÁNDOR í Kosice 1 kóró. Van olyan szövetkezet is, ahol egyszerűen a mélyszántásnál több mint 50 hektár kukoricaszárat leszán­tottak. Igaz, hogy ma már a kintlevő ku­koricaszárnak vajmi kevés a tápérté­ke, de azért mégiscsak föl lehetne használni, ha másra nem, hát almo­­zásra. Esetleg, ha valamelyik szövet­kezet az említettek közül olyan jól áll takarmányból, hogy nincs szük­sége a kintlévő kukoricaszárra, átad­hatná azt olyan szövetkezetnek, amely örömmel felhasználná. Most, hogy a takarmányok elosztását és be­osztását újra végzik a szövetkezetek, számba vették-e azt, hogy a kukori­caszár Is takarmány? A zétényi EFSZ a múlt évben 120 hektáron termelt kukoricát szemre, 50 hektáron silóra. S ebben a szövetkezetben nem ma­radt a földön a takarmány. Lesilózták minden szálat, s ma értékes, táp­anyagdús takarmányul szolgál az ál­lataik számára. Hasonló lelkiismeretességgel bánt a kukoricaszárral a bolyi, pőlyáni, klstárkányi és kisgéresi szövetkezet is. S ma ezek a szövetkezetek nyu­godtan várják az újat, mert van ele­gendő takarmányuk, ami, ha nem is valami nagyon bőségesen, de kitart. Balog K. (Zatín) Nehéz és hosszú telünk van. Nagy gondot okoz az állatállomány áttelel­­tetése. A termelés folytonosságához, az állati termékek eladásához, a ter­vek teljesítéséhez szükséges az ele­gendő és jó minőségű takarmány. Hogy is állunk e téren a terebesi já­rásban? Sajnálattal kell megállapíta­nunk, hogy a járásban nem sok szö­vetkezet dicsekedhet azzal, hogy sa­ját takarmányalapja fedezi a szükség­letet. Ezért gondosan kell beosztani a takarmányokat. A főok az, hogy a járásban nem fordítottak a szövetke­zetek kellő gondot a takarmányok, s főleg a kukoricaszár betakarítására, tgy például a Vefky Ruskov-i szövet­kezet határában még ma is 100 hek­tárnyi területen kint a kukoricaszár. A vySnovi EFSZ-ben 20 Seöovcén 20, Novosady-ban 20, Kuzmicén 25, Ve­­lejtén 50 és Niün? Zipovban 25 hek­táron díszük még ma is a kukorica­1963. február 17. Élenjárók A szocialista munkaversenyben a legjobbak között halad Kehnec, Péder és Rudník. A KEHNEC! szövetkezet hektáronként eladott 117 kg húst, 325 liter tejet és 300 tojást. Búzából 26,7, árpából 36,7, rozsból pedig 30,8 mázsás hektárhozamot értek el. A kukorica hektárhozama szemesen 42 mázsa, a cukorrépáé pedig 340 mázsa. A bur­gonyatermelésben sem kullognak há­tul. A kedvezőtlen időjárás ellenére is 150 mázsát termeltek hektáronként. Minden számosállat részére 48,4 má­zsa jó minőségű silót készítettek. A PÉDERI szövetkezet répakörzet­ben gazdálkodik. Hektáronként 274 liter tejet, 142,9 kg húst és 335,8 tojást adtak el. Azt mondhatnánk, hogy a gabonatermesztés mesterei. Hektáron­ként 38 mázsa búzát és 39,3 mázsa árpát termesztettek. Burgonyából 162, cukorrépából 365 mázsás hektárhoza­mot értek el. Minden számosállat ré­szére 41,2 mázsa silót készítettek. Bohus Neméek (Koáice)

Next

/
Thumbnails
Contents