Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-08-05 / 62. szám

Három villáminterjú: NŐKKEL A NŐKRŐL Egy járási székhelyre és két községbe látogattunk el, elbeszél­gettünk a nőbizottsági funkcionáriusokkal-tagokkal, hogyan kap­csolódnak be a nők az aratásba, hogyan járulnak hozzá a termés mihamarabbi betakarításához. Elsőnek Levicén Ragacsnéval, a nőbizottság járási elnöknőjével, majd Predmosztien Trevalec elvtársnővel, nőbizottsági taggal, és Kálnán Dvorakovics Annával, nőbizottsági funkcionáriussal beszél­gettünk. LEVICÉN . .. — Hogyan szervezték meg járási viszonylatban a nőbizottságok rész­vételét az aratási munkákba? — Még június elején ünnepi és egyben munkaértekezletet hívtunk össze járási méretben, amelyen részt­­vettek a nőkön kívül a szövetkezetek elnökei és természetesen a nemzeti bizottságok egyes funkcionáriusai is. — Mennyiben volt ünnepi és mun­­kajellegű ez az összejövetel? — A gyűlés első részében kiérté­keltük a földműves asszonyok téli iskoláját, a legjobbakat kitüntettük, és példának állítottuk az egész járás dolgozói elé. Az értekezlet második felében megvitattuk a tavaszi mun­kák eredményeit és nagy vonalakban megbeszéltük az aratási munkák me­netét, illetve a nők bekapcsolódását ezekbe. — S a jelen időben hogyan szer­vezik, s hajtják végre a kidolgozott terveket? — A meghatározott időszakokban összehívjuk a járás asszonyait, hogy számoljanak be elvégzett munkájuk­ról, amennyiben időnkből futja, kilá­togatunk az egyes községekbe. Tud­ja, az úgy van, most igazán nincs sok idő gyűlésekre, inkább arról van szó, hogy keményebben fogjuk meg a do­log végét. — Melyik községekben végeznek dicséretre méltó munkát a nőbizott­ságok? — Nehéz erre a kérdésre válaszol­ni, mert tulajdonképpen a nők úgy­mondhatjuk mindenütt kiveszik ré­szüket a gabonabetakarításból. In­kább talán azokat a községeket em­líteném meg, ahol a nőbizottságok általában az egész év folyamán jól dolgoznak. Ez mondjuk Sahi, Domasa, Velykéludince, Viskovce, Ípelyszkí­­szokolec, Levice, de ezeken kívül még több olyant is felsorolhatnánk, amely megemlítést érdemel. PREDMOSZTIEN... — Amint láttuk már Önöknél is nagyban folyik az aratás. — Hát, igen, már több mint a fele mögöttünk van és úgy számítjuk, hogyha nem avatkozik bele az eső, akkor ezen á héten be is fejezzük. — Szembetűnően tarka maguknál a határ az asszonyoktól és lányoktól. Ahogy végigrobogtunk ezen a vidé­ken, nem igen találkoztunk ilyen je­lenséggel. A legtöbb helyen kombáj­nok zúgnak a határban, s csupán egy-két fej bukkan fel az aranyten­­g erben. — Ez ezért van, mert nálunk ké­vekötözővel is aratunk. S Malik Jó­zsef, a nemzeti bizottság titkára, a Szolgálatban a tűzvédelem A kiarovi iskolások önként vállal­ták, hogy nappali szolgálatot tarta­nak a tűzvédelem érdekében. Lelki­­ismeretesen állják őrhelyüket. Előre kidolgozott terv szerint foglalják el posztjukat s egymást váltva vigyáz­nak, hogy nappal a „vörös kakas" ne szálljon a szövetkezet gabonarak­tárának tetejére. De nemcsak a gyerekek, hanem a Komoly segítség -A CSEMADOK csebovcei szerveze­tének tagsága tevékenyen bekapcso­lódik a mezőgazdasági munkákba. A helyi szövetkezetben a takarmány­­begyűjtésnél 400, a kapálásban 300, az aratásban pedig eddig 200 brigád­órát dolgoztak le. Csebovcén a tervezett 14 helyett 10 nap alatt befejezik az aratást is. A cséplés idején két műszakban dol­goznak. Az egyik műszakot a CSE­­MADOK-brigád tagjai, a másikat a szövetkezet dolgozói alkotják. Augusz­tus 12-én aztán sportversenyekkel és kultúrműsorral egybekötött aratási ünnepélyt rendez a szövetkezet. A falu új uszodájában rendezik meg a járási bajnokság II. fordulóját az Iskolai Sportjátékok (SHM) kereté­ben. Utána kultúrműsor következik, amelyen többek között fellépnek a Gombaszegen íjagy sikert aratott cse­bovcei CSEMADOK népi együttese is. Sólyom László (Lucsenec) Vidám nyári brigád A dunajszkásztredai általános mű­veltséget nyújtó középiskola második osztályának tanulói a velykápakai EFSZ-ben brigádon voltak. A fiatalok munkakedvét ml sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy szükség esetén napi 10 — 11 órát Is dolgoztak. A bú­csúestén a szövetkezet vezetősége taggyűlést hívott össze, ahol a szö­vetkezet elnöke megköszönte a diá­kok odaadó munkáját, s kijelentette, hogy szinte gyógyírként hatott újra fiatalokat látni a különböző munka­helyeken, mivel a helyi ifjúság hátat fordított a szövetkezetnek. Bereck József (Dolny Bar) • Elgépeltük az árpát. Ilyen szép árpa, búza, rozs és zab, mint a mos­tani, csak 1948-ban volt nálunk. Az aratás gyorsan megy, mert a gabona mind talpon áll. Aratunk és csépe­lünk egyidőben. A búzáink kitűnőek. (Agárdi János, Preszlani) felnőttek is féltik egészévi munkájuk gyümölcsét. A tűzoltó egyesület ön­kéntes tagjai viszont éjjeli őrszolgá­latot vállaltak. Felszerelésük állandó készenlétben van, hogy a veszély idején azonnal munkához láthassa­nak. Pásztor István (Kiarov) ☆ Fiatalok az aratásban A ptruksai diákok szünidejük alatt nagy segítséget nyújtanak a szövet­kezetnek az aratási munkálatokban. A sok odaadó fiatal közül jó mun­káért említésre méltó Bodnár István és Takács György. A mezőn ott találjuk Peti Lászlót, a nagykaposi Mezőgazdasági Techni­kum tanulóját is, aki a ptruksai szö­vetkezetben végez gyakorlati munkát. Tóbiás Lajos (Ptruksa) szövetkezet vezetősége, valamint a nőbizottság irányítása alatt, naponta mintegy 30 asszony rakja keresztbe a gabonát a gép után. — Ezen kívül még hogyan kapcso­lódnak be a munkába? — Ügy mint mindenütt mi is ki­dolgoztuk a tervet, de az igazat meg­vallva, amint mondani szokás: szük­ség törvényt bont. Ha a munka meg­kívánja, akkor felborítjuk a tervet és annyian, s oda megyünk dolgozni, ahová éppen kell. Azt hiszem, ez a helyes. KÁLNÁN. *, — Híre járja az egész levicei já­rásban, hogy a káinai nők még a kom­bájnt is meg tudják nyergelni szük­ség esetén az aratás alatt. így igaz? — Igen. Két nő: Pristiak Ilona és Cesznek Mária elvégezték a kombáj­nista tanfolyamot, hogy abban az esetben, ha a férfiak közül valame­lyik megbetegedne, avagy több mű­szak bevezetésével, átvehessék a kor­mánykereket. Így is biztosítjuk a fo­lyamatos munkamenetet. — Igazán dicséretet érdemel ez a vállalkozás és azt hiszem például szolgálhat az egész vidéken, sőt min­denütt, ahol még erre nem gondol­tak ... Az említetteken kívül még milyen formán segítkeznek az ara­tásban? — Röviden kifejezve: úgy a helyi viszonyok megkövetelik. Egyszóval készenlétben állunk, s rövid időn be­lül mozgósítani tudjuk a nőket. Tud­niillik, mind a tizenöt nőbizottsági tagnak három-három az aktivistája, azaz pillanatok alatt negyvenöt nő mégegyszer annyit tud kiértesíteni, és esőt, vagy zivatart jósló időben mi is azonnal menteni tudjuk a ke­nyérnek valót. — Már ebből is megállapítható, hogy az itteni nők rugalmasak és igazán szívügynek tekintik az ara­tást. — Amennyire bírunk, úgy igyek­szünk segíteni. Ez csak természetes. Beszéltünk a szövetkezet elnökével Lipták Istvánnal, aki megkért, hogy a gabonatisztításból vegyük ki ré­szünket. S közben tartsuk szemmel a többi munkákat is, mint a kerté­szetet legfőképpen a zöldségterme­lést. Továbbá a vörös kereszttel kar­öltve rendszeres egészségügyi szol­gálatot tartunk, úgy mint minden év­ben. Ne hangozzék öndicséretnek, de igazán ott vagyunk mindenütt, s most hirtelenjébe nem is tudom felsorolni mindazt, amit már megtettünk és tenni akarunk. íme három villáminterjú, három pillanatkép arról, milyen lelkesen kapcsolódnak be földműves asszo­nyaink és lányaink hazánk egyik leg­fontosabb, égető termelési munká­jába, hogy minél több lágy kenyér jusson asztalunkra. B. S. G. Keskeny már az út Keskeny mär az út, - apámmal Aratni rég amerre jártam. (Emlékszem, szólt: a mezsgye harmatát, Hogy le ne szedjük, emeljünk gatyát.) Meri oly szűk volt, hogy csak egy lábnyomot Fogott jel — és nevelt dús gyomot. — Apám már elment, — kaszája barna Rozsdával lóg a szögre akasztva. — Én is messziről nézem: aratnak, S látom, már jélkeresztet se raknak. Kombájn billeg morogva a keskeny Mezsgyén, s tapossa; megszélesedjen. Táguljon az út, s rajta az ember Az élet új ízével beteljen! — Nézem a gép-taposta új utat, Szemem garázsán büszke ámulat. Még nem is oly rég két hónapon át Cipeltük, jentiik a nehéz kaszát. Félannyian most — és két hét alatt Serénykedünk — és magtárban a mag'. CSONTOS VILMOS Segítenek a labdarúgók A nyári szünetben sem ülnek ba­bérjaikon a szolnocskai labdarúgók, önkéntes brigádokat szerveztek s te­vékenyen segítik szövetkezetüket az aratási munkákban. Az elmúlt vasár­nap például 10 hektár területről rak­ták keresztekbe a gabonát. Viszonzá­sul a szövetkezet vezetősége a követ­kező labdarúgó-bajnokság folyamán ingyenesen biztosítja majd a szállí­tó eszközt a szorgalmas labdarúgók­nak. Tomi Vince (Szolnocska) Jutalomműsor Szövetkezetünk tagjai szorgalom­mal kapcsolódtak be a növényápolási és szénabegyüjtési munkálatokba. Igyekezetük jutalmául a járásokban szereplő kosicei kultúrcsoport láto­gatott községünkbe és az Operett - melódiák estéje című műsorát szö­vetkezeti dolgozóinknak ajándékozta. A jelenlevők tetszését a viharos taps bizonyította, amely egyben jutalmaz­ta az ismert művészeket. Dévai Ferenc (Hrhov) fa Nemzetközi könyvkiállítást ren­dez szeptemberben Magyarországon a Mezőgazdasági Könyv- és Folyóirat Kiadó Vállalat. A nagyszabású bemu­tatón Magyarország mellett a Szov­jetunió, Csehszlovákia, Bulgária, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország és Románia legkivá­lóbb mezőgazdasági szakkönyveit is­merhetik meg az érdeklődők. ütutturábs híreké fa Karlovy Varyban augusztus 6. és 7-én Beethoveni napokat rendez­nek az ismert zeneszerzőnek a vá­rosban adott utolsó hangversenye 150-éves évfordulója tiszteletére. A program kétnapos konferenciával kezdik „Ludwig van Beethoven Cseh­országban" címmel. fa A prágai Praha mozi már két éve bendszeresen vetít rövid filme­ket. A' jól összeválogatott műsor iránt nagy az érdeklődés, hiszen hetente 10 000 látogatója van a mozielőadás­nak. E napokban várják a milliomo­dik látogatót, akinek egy évre szabad jegyet ajándékoznak majd. fa Moszkvában — mint a Pravda írja — százezer lakós viseli az Iva­nov nevet. Utána a Szmirnov név a leggyakoribb, melyet nyocvanezren viselnek. A Petrov névre mindössze ötvenezren hallgatnak. Az Ivanovok között nyolcszázan az Ivan Ivanovics Ivanov nevet viselik. fa A velencei nemzetközi film­­fesztiválon a szovjet filmművészetet két film képviseli: Geraszimov Embe­rek és állatok című alkotása egy szovjet fogságba esett náci tiszt sor­sáról szól. A háború alatt játszódik a másik fesztiválfilm, Andrej Tarkov­­szkij Ivanov gyermekkora című mun­kája is. fa Dobó István Budapesten restau­rált szobra visszakerült Egerbe. A szobor talapzatát Eger Város Tanácsa tataroztatta. 1962. augusztus 5» Az autó Kosút felé száguldott már, amikor a bratislavai Országos Hivatal Dr. Slávik miniszter úrnak a 172/31. számú bizalmas fonogramot menesz­tette: „Dietrich alezredes 1931. május 26-án a galántai Járási Hivatalból helyszíni vizsgálat megtartására Ko­­sútra utazott." A fonogram célja az volt, hogy el­oszlassa a miniszter úr aggályait. A kosúti vérontás nem maradhatott csak járási jelentőségű esemény. A véres csendőrakció híre mint egy táj­fun felkorbácsolta egész Szlovákiát, felzaklatta a prágaiakat, hullámai vé­gigseperték a cseh és morva vidéke­ket, átcsaptak a köztársaság határain és nem csekély riadalmat okoztak szomszédaink, Németország, Ausztria, Lengyelország és Magyarország poli­tikai berkeiben. Sőt a szele érezhető volt a távolabbi, nyugati országok­ban, Svájcban és Franciaországban is. Egész Szlovákiában, az egész köz­társaságban emberek milliói feszül­ten vártak részletesebb hírekre, fel­világosításra, az igazságra. Kosút község maga nem sokat mondhatott. A köztársaság, az egész rendszer mindig demokráciával, humanizmus­sal, konszolidált viszonyokkal büsz­kélkedett, melyek a burzsoázia és a proletariátus közös érdekein épültek. A kormánykörök még tegnap meg­tették — ha nem is az első, de min­denesetre döntő lépést: letartóztat­ták Majort, a kommunisták képvise­lőjét. Most szándékozzák megtenni a következőt: rá, és rajta keresztül a kommunista pártra hárítják a tel­jes felelősséget a kosúti vérontásért. E célból küldték Kosútra Dietrich csendőralezredest, aktatáskájában a belügyminiszter úr, az Országos Hi­vatal elnöke és Adamiíka tábornok, országos csendőrparancsnok utasítá­saival. * * * Dr. Schurmann, politikai biztos Dietrich alezredes és Dr. Rudolf Fo­dor vizsgálóbíró társaságában mint a helyi viszonyokban jártas szakem­ber ment Kosútra, hogy különleges szolgálatára lehessen a kosúti tragé­dia elferdített és meggyalázott „iga­zának", úgy, ahogyan az alezredes táskájában lapuló iratok paragrafusai és instrukciói előírták. Soucek törzs­kapitány pedig csakúgy mint Jánoáík főhadnagy a hatvan csendőrrel, őr­mesterekkel és törzsőrmesterekkel együtt szívesen álltak az ügy rendel­kezésére, már csak azért is, hogy ke­zükről lemoshassák Zsabka, Thurzó és Gyevát vérét. Alig hogy Kosútra érkeztek, a já­rási biztos és a csendőrtisztek hama­rosan megállapodtak nézeteikben és magukévá tették a Dietrich alezredes által hozott instrukciókat. Elsősorban: Major, a kommunisták képviselője a hivatalos tilalom elle­nére is nyilvános gyűlést akart tar­tani. (Legjobb volna főleg azok kö­zül szerezni tanúkat, akik Hegyről Majorral együtt jöttek.) Másodszor: A felfegyverezett tö­meg megtámadta a csendőröket, akik így aztán önvédelemből kényszerültek lőfegyverük használatára. (Adatok beszerzése a csendőrök sebesülésé­ről.) Harmadszor: Jeladást (parancsot) a csendőrség megtámadására Major adott. (Ezt mindenekelőtt a csend­őrök igazolják.) Negyedszer: Jánoáík főhadnagy fi­gyelmeztette Majort a gyülekezés ti­lalmára és arra, hogy amennyiben a tömeg szét nem oszlik, a csendőrök fegyverüket használják Továbbá: Já­­nosík főhadnagy szlovák és magyar nyelven háromszor is felszólította a törvény nevében a tömeget, hogy oszoljanak. (Tanúk: mindenekelőtt a csendőrök és ha lehetséges volna, az összesereglett polgárság soraiból is tanúk szerzendők.) Magukhoz rendelték Karol Krebs őrmestert, a diószegi csendőrállomás parancsnokát; ő ismeri legjobban a helyi polgárságot, hiszen Kosút az ő állomása körzetébe tartozik. És Krebs ügyes ember. Listát is készített már azokról a lojális polgárokról, akik tudják majd, mit és hogyan kell be­szélni. Még tegnap este és éjjel vé­gigjárta őket, hogy megtudja, hogyan vélekednek az ügyről... Van még egy jegyzéke azonkívül, a letartóz­tatott helybeli izgága alakokról, akik részt vettek a támadásban ... Egye­lőre nyolcról... A vizsgálat megindulhatott. Most már csak a zavartalan lefo­lyást kellett biztosítaniuk. Megakadá­lyozni minden nem kívánatos külső beavatkozást. Ezért Kosútot herme­tikusan el kell zárni a külvilágtól. És ki ne értene ehhez jobban, mint a csendőrség? Azonkívül ezeket. a Kosútra vezényelt csendőröket kü­lönleges, személyes érdekek is fűzik a vizsgálat megfelelő eredményéhez. Hiszen itt az ő művükről van szó, ők a szerzői és végrehajtói a kosúti véres tragédiának, ők lőttek, ők öl­tek, ők tették nyomorulttá az embe­reket ... Dr. Rudolf Fodor vizsgálóbíró el­rendeli Soucek törzskapitánynak Ko­sút rendőrök általi elszigetelését. A község határait — bárki is volna —; csak az ő, a vizsgálóbíró engedélyé­vel lépheti át. Mindenre gondolni kell, egyetlen körülmény sem hanyagolható el eb­ben az úgynevezett „igazságszolgál­tatásban“, ebben a paródiában, ahol gyilkosok keresik az igazságot és ár­tatlanokat vonnak felelősségre, akik­ből vallomásokat csikarnak ki majd arról, amit el sem követtek. Meg van azonban ennek a paródiá­nak a maga tragédiája mellett a ko­mikuma is, hiszen a megrendezése előzőleg emberéleteket és vért köve­telt. A komikus része pedig: gyilko­sok gyanúsítanak ártatlanokat, akiket vallomásra akarnak majd bírni — bár vádlók és vádlottak egyaránt jól tud­ják, ki követett el bűncselekményt. Hiszen mindkét félt „in flagranti“ - a tett helyén érték. * * *

Next

/
Thumbnails
Contents