Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-08-05 / 62. szám
Vizsgázik a parcssztakadémia Most folyik a kelet-szlovákiai kerületben a parasztakadémia első tanéve. Ugyanis a múlt év őszén 40 mezőgazdasági tizem kapcsolódott be a nagy terméshozamokért folyó versenybe. Vállalták, hogy őszi búzából 40 — 50 mázsát, árpából 35 — 40 mázsát, szemeskukoricából 60 — 120 mázsát érnek el hektáronként. A verseny, illetve a tanév eredményeinek ellenőrzésére az egész kerületben határszemlét tartottunk. Tíz mezei szeminárium keretében vizsgáltuk meg a versenyparcellákat. A nagy hozamok titka Az idei szép termés nem a természet ajándéka. Az egész tenyészidö alatt kedvezőtlen volt az időjárás (tavaly augusztus elsejétől az idei aratás kezdetéig csak fele csapadék esett kerületünkben, mint az utóbbi fél évszázad átlaga). A tél hótakaró nélkül hagyta a mezőt, s gyakori volt a 18 fokos hideg; s a tavasz is roszszul kezdődött. A hideg márciusra esőden április jött. Tehát, a jó agrotechnika maradéktalan alkalmazása döntötte el a versenyt a parasztakadémia részvevőinek javára. Az idejében végzett munka, a jól bevált nagytermőképességű növényfajták, a növény helyes tápanyagellátása — ez a nagy terméshozamok titka. Melyik ezek közül a legfontosabb? Mindegyik! Emeletes házat sem lehet alap nélkül felépíteni ... A múlt év őszén szinte órák döntötték el a vetés sorsát. Aki esőre várt, elkésett és a hátrányt nem tudta behozni. Aki idejében vetett, az lett a verseny győztese. Érdekes eset Két szomszéd véletlenül egyszerre — október 24-én — vetett. Becslésünk szerint egyik szövetkezetben 35 — 40 mázsa, a másikban viszont csak 9 — 10 mázsa lesz hektáronként a termés. Talajadottságaik egyenlőek. Sokáig kutattuk, mi lehet az oka ..., míg végre megtudtuk. Az egyik szövetkezet meg is tárcsázta a felszántott földet, jő magágyba, 4 — 5 cm-re került a mag; a másik szövetkezet viszont csak beboronálta a vetőszántást, s a talaj felületet egyenlőtlen maradt, nem volt elég tömör. Természetes, hogy ez a talaj gyorsan kiszáradt és eső nélkül megpecsételődött a sorsa a beléje vetett gabonának. Míg az egyik vetés dúsan fejlődött, a másik megritkult. A buja növényen lehetett segíteni, de a silányon nem. Mint ismeretes, a megdőlés ellen nemcsak a fajtatulajdonság véd, hanem a helyes műtrágyázás is; viszont a nagytermőképességű fajták jő része vagy nem, vagy rosszul bokrosodik. Emiatt az olasz fajtákból egy harmadrésszel több vetőmagot vetettünk, legalább 3 mázsát hektáronként. Ezeket sürűsorosan, de a bokrosodó fajtákat 12,5 cm-es sortávolságra. A nitratáció jelentősége A gazdag termés alapja az említetteken kívül az, hogy olyan tápanyagot és akkor juttassuk a talajba, amilyenre és amikor a növénynek arra szüksége van. Ezenkívül a nitratáció megköveteli a műtrágya gazdaságos felhasználását. A fejtrágyát például többszőrre osztjuk el, a növény fejlődési szakasza szerint. Így jött létre a téli fejtrágyázás és a növények fejlődésének mikroszkóppal való figyelése. A színképelemezésből állapítják meg, hogy mennyi és milyen tápanyagokat igényel a növény bizonyos fejlődési szakaszokban. Minden versenyzőnk elvégezte a nitratálást. De a határszemlén azt tapasztaltuk, hogy az egyik parcellán a kalászok hegye is telve van szemmel, másik parcellán pedig a kalász hegyén és alján sok magocska megszorult, vagy mag egyáltalán nem is képződött. Ismeretes, hogy, ha a vetés téli fejtrágyát nem kap, akkor a saját testében felhalmozódott tápanyagot fogyasztja. Ilyen esetben kevesebb magháza lesz a kalásznak. Ha a későbbi fejtrágyázást nem a növény igényeinek megfelelően végezzük, akkor a meglévő magházban sem lesz mindegyikben mag. Határszemlénk során tehát megállapítottuk, hogy a versenyzők miként végezték a szakaszos fejtrágyázást, a jő nitratálásból pedig arról nyertünk áttekintést, szakszerűen végezték-e a műtrágyaadagol^st. Főképp a kenyheci szövetkezet példája bizonyltja, hogy a bevált hazai gabonafajtáink nem igényelnek túlsók műtrágyát. Ezért — az alaptrágyát és fejtrágyát együttvéve — csak 4 mázsa műtrágyát ajánlunk. Nagyobb adagot, 8 mázsát csak 3 — 5 hektáros kísérleti parcellákra javaslunk. Mikrorajonizációt határonként Kísérleteink során megállapítottuk, hogy az új nagytermőképességű növényfajták között is vannak olyanok, amelyek annyira kedvelik egyes vidékek talaját és éghajlatát, mint a tájfajták. Ezen a téren sem mindegy, hogy melyiket válasszuk. Nem elég az, hogy nagytermőképességű fajtából szerzünk vetőmagot, mert ez rosszabb is lehet, mint a régi fajta, ha oda nem fele! meg. Ezeknek a hibáknak az elkerülése végett az egész kerületről csináltunk olyan térképeket, amelyek mindenegyes gazdaság határáról megmutatja, milyen fajtákat kedvel annak talaja. Már maga a fajtamegválasztás is 4 — 8 mázsás terméstöbblettel járhat. Ezért vezettük be a régi tájfajtákon kívül az új fajták mikrorajonizálását. A mikrorajonizációt többéves tapasztalatok nyomán a Kosicei Mezőgazdasági Kutatóintézet végezte el a többi kutatóintézet segítségével. Az elbírálásnál figyelembevettük a várható csapadékot, meleget, talajfajtát, talajreakciőt, a talajvíz állását, a terület fekvését és egyéb tényezőket. Fontos, hogy ezt a térképet necsak a parasztakadémia ismerje, hanem minden gazdaság vezetősége, s már most ennek megfelelően szerezzék be a szükséges vetőmagot. A parasztkadémia tehát jól végezte dolgát, jól vizsgázott. Kytka Jozef mérnök, a Kosicei Mezőgazdasági Kutatóintézet dolgozója. Három műszak a magtárban Már esteledett, amikor az első vagon árpa megérkezett az állami begyűjtőüzem csecsejovcei raktárába. — Elkéstek barátaink — szólt bánkódva Konkoly István, körzeti begyűjtési vezető. Rövidesen megtelik a korszerű gabonaraktár — Talán át sem veszik — lepődtek meg a csecsejovcei szövetkezetesek. — Dehogynem! Ünnepélyesen azonban szebb lett volna. Nem számítottunk rá, hogy ily későn is befuthatnak. Másnap korán reggel Csáji István, a HNB titkára állított be a begyűjtőüzem dolgozóihoz. — Sebaj, hogy az ünnep elmaradt! Kipótoljuk végzéskor. Tegnap tanakodtunk, hogy későn érdemes-e betérni hozzátok. De aztán úgy gondolván, hogy „Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok“, hát behoztuk a verebet. Ma pedig a túzokot hozzuk három vagon formájában. Átveszitek? — Akár öttel is. Óránként 40 vagont átvehetünk — mondja Dórák Ernő főraktárnok. — Ezenkívül húsz vagon terményt ki is adhatunk. Aztán megmagyarázták, hogy ilyen nagy teljesítőképesség ellenére sem egyszerű az idei gabona begyűjtése. Előszöris, több a termény, mint a múlt évben volt. Pedig akkor is 60 vagonnal többet beszorítottak magtárukba, mint rendes körülmények között szoktak. Ugyanis a 9 emeletes raktár férőhelyét 450 vagonban állapították meg. Idén ezen felül még 120 vagonra számítanak. Ilyen esetben minden helyet alaposan kihasználnak, csak az a baj, hogy többe kerül a raktározás. Igaz, ez a probléma is megoldódik. A jövő évben megkezdik egy 1800 vagonos gabonasilő építése a 450 vagonos mellett. Az idei gazdag termés begyűjtésénél a másik probléma pedig az, hogy gyakran esik az eső. A tegnap behozott árpa is 1,9 százalékkal több nedvességet tartalmazott, mint amenynyit a raktározás szabálya megkövetel. De ezt a feladatot is megoldották. A beszállított árpa a mesterséges szárítóban adta le nedvesség fölöslegét. Éjjel, nappal szárítják a terményt- Hogyan oldják meg a szárítást, ha nagyobb mennyiségről lesz szó, — vetettük fel a kérdést.- Szárítómestereink három műszakban dolgoznak — magyarázza Dórák elvtárs. Kuis János, Tóth Bertalan és Kiss Vince nyolcóránként váltják egymást. Természetes, előnyösebb lenne, ha a szövetkezetek csak száraz terményt szállítanának be. A két- és hárommenetes aratás révén még ilyen csapadékos időben is nyerhetnek raktározásra alkalmas terményt bőven. Különösen a sörárpánál fontos, hogy száraz legyen. Az 15 százaléknál több vizet nem tartalmazhat. — De amint látjuk, ez az újfajta szárítóberendezés könnyen segíthet a bajon. Mint már említették, három műszakban szárítanak. Nem oldható-e meg azáltal a sörárpa szárítása is? — A sörárpánál jtemcsak a szárazság fontos, hanem'a csírázóképesség megőrzése is. Ha egyszeri mesterséges szárítás folytán 4 %-kal több nedvesség távozik el a terményből, a minőség rovására megy. Veszít a fehérjetartalmából. A sörárpa és mindenféle vetőmag pedig kell hogy teljesértékü maradjon. — Ezek szerint vetőmagot is raktároznak ? — Raktározunk, mert a perini és haniszkai szövetkezet már vetőmagtermelő gazdasággá vált. — Hogyan oldják meg a gabona átvételét akkor, ha majd minden szövetkezet arat? — Ünnepnap, nem ünnepnap, mindig dolgozunk, csak vasárnap déltől vasárnap éjfélig nem veszünk át terményt, mert akkor a gépek karbantartását végezzük. Amint látjuk, az idei gazdag termés begyűjtése zökkenőmentes a csecsejovcei begyűjtőüzemben; s hogy ilyen jó felkészülés mellett, mégis elmaradt az ünnepi megnyitó, kipótlódik a begyűjtés végén és az aratási ünnepségeken. Csurilla József Szorgalmas asszonykezek merik az aranysárga árpát a napfényben izzó futószalagra. A raduáni szövetkezetben ezzel a munkával is szépen haladnak. Felvételünkön a magtisztítók: Horváth Lászlöné, Tücsök József és Lavicska Géza. (Foto: -gs-) Harminchat hektár másodvetés került a talajba a múlt héten a radványi szövetkezetben. 21 hektár csalamádé és 15 hektár köles. Ezen kívül még 50 hektár repcét vetnek zöldtrágyának. Felvételünkön a friss tarlóhántásba vetik a csalamádét Kuruc z Béla, Skulica József és a mindenhol jelenlevő agronómus, Kalács ka József. (Foto: -gs-) Emberek az aratásban <3> Jó szervezés, jó eredmény Zámocsnyík Anton, brigádvezető Az Ivánkái Állami Gazdaságban még az év elején megalakult a komplexbrigád. Élére Zámocsník Anton, egy fiatal traktoros került, aki most a legjobb kombájnosok közé tartozik. ZsM —330-as kombájnjával naponta átlagosan 8 hektárt arat le. Eddig már 87 hektárról csépelte ki a gabonát. Vezetésével a brigád megszerezte az igazgatóság versenyzászlaját, s a „Legjobb komplexbrigád“ címet kapta. Ezt úgy érték el, hogy reggel rövid értekezletet tartanak, amelyen megbeszélik az egyes munkálatokat, szólnak a fogyatékosságokról, hogy azokat aztán időben kiküszöbölhessék. A kisebb hibákat a kombájnon maguk javítják, s ezzel is időt takarítanak meg. A brigád tagjai reggeltől késő estig dolgoznak, előttük az a jelszó, hogy az aratást 14 — 18 nap alatt el kell végezni. Ez valószínűleg sikerül is, mert a mai napig már 300 hektárról takarították be a gabonát. Sziegl László Ismerem a kazalrakókat. Térdig süppedve tapossák a jóillatú szalmát. Szarvat gömbölyítenek a kazal szélére, hogy a szél ne kezdhesse ki, ha ősz idején vagy a télen nekidühödik. | A szarvat mindig a kazalmester formázza. Ö vigyáz a kazal alakjára is, j mert nemcsak jó kazlat kell rakni, : hanem szépet is: az alja kicsit szűk legyen, a közepe táján kigömbölyödjön, s a teteje szép ívben zárjon, hogy esős időben a víz lecsurogjon a domborulatig, onnan meg a földre. Nem olyan egyszerű mesterség ez. A jó kazal becsületes munkát kíván. S a kazalrakó ember büszke a munkájára. Ilyen sík vidéken, mint a Kis-Duna mente, messzire látszanak a sárga kazlak, beleakad az embernek tekintete, s van akit meglep, hogy honnan nőtt ki hirtelen ennyi, s van aki a kazalrakókra gondol... Szőcs Ferenc, a trszticei szövetkezet egyik kazalmestere a délelőtti váltást vezeti hajnali négytől déli tizenkettőig. (A második váltás itt folytatja, s este nyolckor fejezi be.) Ferenc bácsi deresedö, kékszemű, vidám ember. A kalapjától éppúgy nem lehetne elválasztani, mint a villától, amellyel a kazlakat formálja gyors egymásutánban végig a learatott gabona táblák mentén. Mellettünk a dűlúton nagy port verve motorkerékpárok gurulnak a falu felé. A nap lassan eléri az ég tetejét. Közeleg az ebéd ideje. A kazalrakók a félig kész kazal mellett állnak. Letisztult a tábláról a szalma, a „délutánosok" más tábla szélén kezdenek majd új kazlat. — Van itt még, csak az a másik csoporté. Ahhoz mi nem nyúlhatunk — mondja Sándor Lajos. Ferenc bácsi kicsit igazít a kalapján. — Nem lopjuk el a szalmájukat. A fiatalok nevetnek Egy lány is van közöttük, Czajlik Jolika. Jól megfér itt együtt öreg és fiatal. A munkában egyformák: igyekvők és jókedvüek. Csak az a különbség, hogy az öregek fején ott a kalap. — Nem is igazi kazalrakó, aki kalap nélkül jár. Lekerülnek a fejekről a kalapok. Barna kalap, szürke kalap, fekete kalap A szalagokról már lekopott a dísz, az igazi színt is ellopták a napsugarak, a por, meg az izzadság mindent átfestő, kusza rajzvonalai. — Jő kalap ez, — rakja vissza a helyére Ferenc bácsi — árnyékot tart, s ha lehúzom a homlokomra, a portól is megvédi a szememet. „Árnyékot tart, portól is megvéd Ezt már mondta nekem pár évvel ezelőtt egy másik kazalrakó. Csak máshol, más falu határában, lejjebb innnen, a nagy Duna partján, délidöben, akácfák árnyékában, mikor pihentünk és a teli lajtból engedtünk vizet a pohárba, ha a por égette torkunkat. Kazalrakók... Megírtam már a kazalrakó meséjét, de most újat kell írni. Szebbet, és sokkal, sokkal hoszszabbat, mert a kazalrakó emberek meséje nagyon-nagyon régi és kevesen ismerik. A kalapszegélyét átátütö izzadság meséje, a fényesre csiszolt villanyelgk meséje, — mind, mind külön fejezet. — Ez a nyolcadik kazal az idén.., Persze, most folytatni kell, emlékezni lesz még elég idő. A fiúk Jolikával tréfálnak. — Jolán, jó lány — szedi szét a nevét valamelyik és nevetnek a játékos hasonlóságon. Jolán, jó lány. Rímes dolog, kedves játék. Dundi fehér felhők úsznak felettünk. A kazal tövében fonott üvegben víz szunnyad, senkinek sem kell. — Jolán, jó lány — dél van, jön az új váltás, az itteniek számára a délután szabad. Szabad a délután. Ügy hiszem itt kezdődik a kazalrakók új meséje. Délután a Kis-Dunaparton. A füzek álmosan bámulják magukat a viz hűs tükrében. Czajlik Joli barátnőjével vidáman lubickol a vízben. Eszembe jut a fiúk tréfája: „Jolán, jó lány.“ Leülök egy fűzfatönkre. Jó itt a víz mellett látni azokat, akik hajnalban, s a déli forróságban az elevátor alatt álltak. Jolika szombaton (azaz ma) ünnepli a 22. születésnapját. Gratulálok persze és kételkedem, mint mindig, ha a lányokkal az éveik számáról beszélek. De most mégis elhiszem, hogy a 22. évfordulóját ünnepli. A kazalrakók nem csalnak. Ismerem én a kazalrakókat... (-gs-) rkmvuu 3 1962. augusztus 5.