Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-08-01 / 61. szám

Vessünk zöldtrágyázásra alkalmas növényeket Tarlókeverékként a zöldtrágyanövé­­nyek a korai termények, az őszi árpa, őszi repce vagy hüvelyesek lekerülése után díszlenek a legjobban. Egyéb ga­bonafélék után rögtön a betakarítás el­­végeztével a mélyebben felhántott tar­lóba vetjük a keverékeket. Zöldtrágyának azok a növények alkal­masak, amelyek kezdetben gyorsan nö­vekednek, mihamarabb takarják a talajt és elegendő szerves anyagot alakítanak ki. Ezek főleg a pillangósvirágú növé­nyek, például a homoki borsó, lóbab, borsó, a keresztesvirágúak közül a mus­tár, őszi repce és egyebekből a méz­ontófű. A tarlókeverékek hátránya, hogy ter­mésük némely éghajlati viszonyok közt bifbnytalan. A tapasztalatok azonban arra mutatnak, hogy e keverékek sike­res termesztése főleg a helyes agro­technika alkalmazásától függ. Alkalmas keverékek a következők: mustár 5 kg + őszi repce 5 kg + méz­ontófű 2 kg/ha, mustár 6 kg + őszi repce 6 kg, homoki borsó 50 kg + mustár 12 kg/ha, lóbab 90 kg + homoki borsó 70 kg + .+ takarmány bükköny 40 kg. A gabonafélék őszi keveréke őszi rep­cével, bükkönnyel és olasz perjével vagy az olasz perje és bükköny keveréke­­kedvező fekvésű vidékeken igen jól ér­tékesülhet tavaszi beszántásra kukorica vagy burgonya alá. Hátrányuk ezeknek a keverékeknek, hogy sok téli nedvessé­get vonnak el a talajból és a zöldtömeg elbomlása az utóvetemény számára ked­vezőtlen időben megy végbe. Ha a zöldtrágyanövényt főtermény­ként termesztjük, veszítünk egy egész gazdasági évet. Ezért a zöldtrágyázásnak ez a módja igen költséges és ez idő szerint csak az olyan különálló s messze fekvő táblák feljavítására alkalmazzuk, amelyeket újra besorolunk a vetésfor­góba, továbbá a homokos talajok termé­kennyé tételére. A helyes agrotechnika elveinek betar­tása a zöldtrágyázás sikerének legfőbb előfeltétele. Ezért nem árt, ha a legfon­tosabb agrotechnikai intézkedések közül legalább némelyiket felsoroljuk: Ha a zöldtrágyanövényt alávetésként termesztjük, védőnövénynek leginkább gabonaféléket, továbbá őszi repcét, má­kot és zöldtakarmánynak szánt tavaszi keverékeket használunk. Ősszel az olasz perjét ősziekbe legkésőbb szeptember 20-ig vetjük el. Az olasz perjét és őszi repcét vagy színes hereféléket ősziekbe kora tavasszal vetjük alá vetőgéppel a védőnövény soraira merőlegesen, majd Jiengerelünk vagy boronálunk. Táp­anyagban szegényebb talajokon a keve­réket a tavasziakba a takarónövénnyel együtt vetjük, jobb talajokon vagy a tavaszi fagyoktól veszélyeztetett vidé­keken megfelelőbb a későbbi vetés, ami­kor a gabonafélék 3 — 4 levelet fejlesz­tettek, mégpedig azért, nehogy a repce vagy a here túlságosan megnőjön és megnehezítse a takarmánynövény ara­tását. A másodterményként tarlóba vetett zöldtrágyanövények sikeres termeszté­sének előfeltétele a jó talajelőkészítés <-------------------------------------------------------­A gbelcei EFSZ-ben tudják, hogy a tarlóhántás gondos ápolásának egyik követelménye a hengerezés, amely csökkenti az elpárolgást, elősegíti a gyommagvak csírázását és a talaj­­parányok működését. Képünkön Ha­lász Gyula traktorost látjuk kilenc kapcsolt hengerrel végzett talaj­tömörítés közben. -ksz­<--------------------------------------------------------és az, hogy a vetőmagot — a gyors munkafolyamat elvének betartásával — közvetlenül az elővetemény betakarítása után vessük el. Tehát a tarló mélyebb (8 — 15 cm) felhántásáról van szó eké­ből és boronából (kötöttebb talajokon csillagboronából) álló gépcsoporttal, a mag gépi elvetéséről megfelelő mély­ségbe (az apró magvakat 2 — 3 cm-re, a hüvelyeseket 5 — 8 cm-re vetjük), vé­gül beboronálásáról és lehengereléséről. Ha rosszabb minőségű vetőmagot hasz­nálunk, ellenőrizzük csírázóképességét, és a megállapított értékek szerint hatá­rozzuk meg a vetőmagmennyiséget. Elő­nyös, ha a hüvelyesek és herefélék ve­tőmagját vetés előtt Nitrozannal beolt­juk. A zöldtrágyanövények tápanyagellátása A tápanyagokkal jól ellátott táblákat, amelyeken a másodvetemények jó fej­lődését a talaj tápanyagkészlete bizto­sítja, nem trágyázzuk. Ezzel szemben a csekély tápanyagkészletű földeken — főleg a burgonyatermő és hegyvidéki tájegységekben — gondoskodnunk kel! a másodvetemények tápanyagellátásáról. Mivel aránylag kevés műtrágyával ren­delkezünk, célszerűnek mutatkozik, hogy az istállótrágya csökkentett adagjával ne a kapásokat trágyázzuk közvetlenül, hanem az előveteményt, amely után az­után másodveteményként a zöldtrágya­­növény következik. A foszfor- és kálitrágyákat már a fő termény alá dolgozzuk a talajba, egy­idejűleg az istállótrágyával. A savanyú talajok kedvezőtlen kémhatását mesze­­zéssel javítjuk. A fő termény betakarítása után igen jól bevált a nem pillangósvirágú növé­nyek nitrogén trágyázása. A gazdaság) trágyák közül legmegfelelőbb a trágyá­ié, amelyet szuperfoszfáttal egészítünk ki (1 hl hígítatlan húgylére 1—2 kg szuperfoszfátot adagolunk), a nitrogén­trágyák közül pedig a gyorsan ható sa­létromok. Ilyképpen elősegítjük a zöld­trágyanövények gyorsabb növekedését, és a felhasznált tápanyagokat a talaj az utóvetemények számára őrzi meg. A zöldtrágya beszántása A beszántás mélysége a talaj tulaj­donságaitól függ. Könnyebb talajokon mélyebben (középmély szántással), kö­töttebb és hidegebb talajokon sekélyeb­ben fordítjuk be a zöldtrágyát. A túl­ságosan buja növényállományt beszántás előtt tárcsás boronával vagy gyűrűs hengerrel járatjuk meg a következő szántás irányában. A beszántás megfelelő időpontjának meghatározásakor elsősorban azt tart­juk szem előtt, hogy minél több szerves anyagot termeljünk meg. Ezért a zöld­tömeget ősszel a lehető legkésőbben forgatjuk be. A zöldtrágyázás kedvező hatását és előnyeit tehát a következőkben foglal­hatjuk össze: • a zöldtrágya könnyen bomló szerves anyaggal gazdagítja a talajt és ezál­tal növeli biológiai tevékenységét, ja­vítja fizikai állapotát és elősegíti az aprómorzsás talajszerkezet kialakítá­sát, & a mélyen gyökerező zöldtrágyanövé­nyek a talaj mélyebb rétegeiből veszik fel a tápanyagokat, ezeket testükben tárolják és gazdagítják velük a fel­talajt; ilyképpen mozgósítják a növé­nyi tápanyagokat, amelyek különben kihasználatlanok maradnának, • a sűrűn vetett és gyorsan növekvő zöldtrágyanövények irtják a gyomnö­vényeket, • növelik a talaj megkötő (adszorpciós) képességét, a kötött talajokban elő­segítik a homokos rész gyarapodását, a nagyobb mennyiségű csapadékú vi­dékeken megakadályozzák a tápanya­gok kimosódását az altalajba, • az időjárás viszontagságai ellen nö­vénytakaróval védett szántóföldön a legkisebb mértékre csökkentik a talaj improduktív vízpárolgását és a talaj­erózió fellépésének veszélyét, úgyhogy a talaj szerkezetessége is jobban vé­dett, • a zöldtrágyázás hathatósan elősegíti a homokos, kevéssé termékeny és par­lagon heverő táblák termékennyé té­telét, • hatása egyenértékű a szokásos adago­­lásű, jól érett istállótrágyáéval, külö­nösen elegendő csapadék és kisebb adag (150 q/ha) istállótrágya vagy jó minőségű komposzt egyidejű beszán­tása esetén, • a szervestrágyázás mérlegének ki­­egyenlítéséhez vezet, amely eddig je­lentősen hiányos és egyáltalán nem elégíti ki a hektárhozamok tervezett növelésének szükségleteit, •*a szervestrágyázás legegyszerűbb, leg­olcsóbb és munkaszervezés szempont­jából legelőnyösebb talajerőfokozási mód, • széleskörű érvényesítése, amely a ka­pások és a kukorica fokozott termés­hozamaiban jut szembetűnően kifeje­zésre, egyike a jelentősebb termelési tartalékainknak. A rosszabb termelési viszonyok közt (hegyvidéki és hegyalji, Szlovákia terü­letén a burgonya- és répatermelő táj­egységekben is) gazdálkodó szövetkeze­teknek, továbbá ideiglenesen a gazdasági­lag gyenge szövetkezeteknek is a járási nemzeti bizottságok pénzsegélyt nyújt­hatnak a vetőmagvak kezdeti megvásár­lására, mégpedig a közvetlen állami se­gély pénzeszközeiből. Az 1 hektár szán­tóföldre eső legnagyobb mennyiségű zöldtrágya megtermeléséért indított or­szágos verseny keretében 10 legjobb szövetkezet és állami gazdaság összesen 100 000 korona jutalomban részesülhet. Sobotka Oldíich mérnök, a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium dolgozója A hozuvui szintetikus kémiával fog­lalkozó kutatóintézetben olyan nitro­géntrágyát állítottak elő, amely rend­kívül lassan hat. A trágya alapanya­gát formaldehid és trágyalé képezi. Ezekből az alapanyagokból néhány különféle vegyületet nyertek, amely­nek nitrogéntartalma 32 — 42 %. Az új műtrágya szagtalan és nem mér­gező hatású. Vízben nehezen oldódik és a növények sem szívják föl egy­forma gyorsasággal. A lengyel ve­gyészek úgy vélik, hogy ez az új mű­trágya örökhatású nitrogéntrágyát jelent a rétek és a legelők trágyá­zására. (Zeleny standar) 1962. augusztus 1. 111

Next

/
Thumbnails
Contents