Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-07-29 / 60. szám
Vasárnap a gabonamezőkön FULLASZTÖ HŐSÉG üli meg a tájat. A tavaszi árpa kalásztengerét szellő sem borzolja. Csönd. Végtelen csöndesség uralkodik a dombhátakon. Ebbe a nagy-nagy vasárnapi csöndességbe robban bele a öankovi szövetkezet traktorainak berregése, mely szinte elnyeli a kévekötő aratőgépek szapora kerepelését. Mind közelebb érnek, leereszkedve a domoldalről. Daniel Sarina jön elől. Oly büszkén ül a traktoron, mint hajdani huszárkapitány a táltoslova nyergében. Fiatal, semmiképpen nincs több tizennyolc-tizenkilenc évesnél. Az aratógépkezelő? Nálánál még ifjontabb, s Abafi Zoltán néven mutatkozik be. Egyik is, meg a másik is fittyet hány a harmincfokos hőségnek. Figyelmüket a gép köti le teljes egészében. Aratnak, ezerkilencszázhatvankettő nyarán, először... ODÁBB MEGYÜNK, azokhoz, akik Horné Semerovcei Mezőgazdasági Szakintézetében. Egész lényük, arcvonásuk arról beszél, hogy nemcsak az iskolapadban, hanem a munka mezején is derekasan helytállnak. A harmadik traktoros a legtapasztaltabb. Ján Mráz néven szólítják. Kerek tíz esztendeje, hogy a traktorosszakmát kezdte, őhozzá osztották be Török Bandit, a legfiatalabb gépkezelőt, hogy lépten-nyomon segíthessen, ha Bandi rászorul. Mert, bizony a kévekötő aratógép, habár nem olyan bonyolult szerkezetű, mint a kombájn, mégis tudást követel a kezelőjátől. Hol a zsineg szakad el, hol ez, hol amaz történik. Márpedig ő, a legfiatalabb sem akar szégyent vallani, hiszen a fiatalok becsületéről van itt most szó. Nemcsak az iskolában, a gabonamezőn is jelesre akarnak vizsgázni. .. ILYEN MEGÉRTŐ, sok tapasztalatig laoseoo, tapasztaivaoo tra/crorosoK onzenenui segueneic a jiarai gépkezelőknek, bármely pillanatban, ha hiba adódik elő a gépek működése közben. néhány méterrel a nyomukban járnak. A traktorost Stefan Sarinünak, a gépkezelőt pedig Du§an Haluskának hívják. Ez utóbbi a kékingesek táborába tartozik. Abafival együtt csak pár hete fejezte be tanulmányait a tál bíró traktorosok mellett, mint az idősebb Sarina és Mréz, akik oly lelkiismeretesen istápolják a szövetkezet leendő műszaki kádereit, ezek a fiatalok a mostani kenyércsatában kitűnőre vizsgázhatnak. S nem kis büsz-Éjjel - nappal Beszélgetés Oroszlányi Lajos elvtárssal, a Rimaszombati Mezőgazdasági Terményfelvásárló Vállalat üzemvezetőjével a gabonafelvásárlás szervezési kérdéseiről Négynapos terepjárásunk során számos járás tucatnyi mezőgazdasági üzemében megfordultunk. Az emberek csaknem mindenütt arról számoltak be — legnagyobb örömünkre — hogy a gabonatermés jobb a tavalyinál. Saját magunk is meggyőződhettünk erről. A széles, szinte beláthatatlan gabonamezők dús termést ígérnek Gömörországban éppúgy, mint a bodrogközi, mátyusföldi és a csallóközi rónákon. Hasonlóan nyilatkozott Oroszlányi elvtárs is, a Rimaszombati Mezőgazdasági Terményfelvásárló Vállalat üzemvezetője, akit az utóbbi napokban felkerestünk. « Milyen szervezési intézkedéseket tettek arra nézve, hogy a mezőgazdasági üzemek folyamatosan szállíthassák eladott gabonájukat az állami raktárakba? — Közvetlenül a gabonafelvásárlás! idény megkezdése előtt összehívtuk a körzeti raktárosokat, valamint az adminisztrátorokat, akik tájékoztatást kaptak arról, milyen változások történtek az árak és normák szakaszán, majd a szállítással kapcsolatos problémákról, a raktárosok közötti versenyről, a győztes raktárosok megjutalmazásáról is szó esett a többiek közt. • Éjjel is üzemelnek majd a raktárak?-- Igen! Bozó elvtárs, vállalatunk igazgatója nagyon kihangsúlyozta, hogy mezőgazdasági üzemeinknek módjában lesz a 1478 vagon gabonát beszállítani, ha nem futja az időből nappal, akkor éjszaka is sőt vasárnap és ünnepnapon egyaránt. • Milyen a gépellátás? — Jó! A tisztító- és szárítógépeket széthelyeztük a tizenkét felvásárlási körzetbe, kijavítva. e És a szállítás? — Most már könnyebb, mert a szövetkezetek is rendelkeznek saiát teherautóval. Ennek ellenére, hogy a szállítás ne okozzon különös megterhelést a gyöngébb szövetkezetek Hirdetések Eladó Bratislavában a Vöröskeresztnél egy magányos háromszobás családiház gyümölcsös kerttel, ősszel beköltözhető. Cím: D. Dolán, Bratislava, Dunajská 36. Eladó egy,ház gyümölcsössel. Jozef Martinék, Milenovice, p. Balon, okres Dun. Streda. részére, 6 tehergépkocsit biztosítottunk, amely szükség esetén ígénybevehető. • Előbb említette a raktárosok közötti versenyt. Milyen összeg vár a járási méretű verseny győzteseire? — Erre a célra összesen ezerkétszáz koronát fordítunk, a felvásárlási terv mihamarabbi teljesítésére. e Raktárhelyiségekből nincsen-e hiány? — Ami a mezőgazdasági üzemek eladási tervének teljesítése alapján összegyűlő gabonát illeti, erre elegendő a hely; viszont a 230 vagon vetőmagot, valamint a 216 vagon takarmány-gabonát az elóbbin kívül vásárolunk fel. Ennek a gabonamenynyiségnek az elraktározása már nehézségekbe ütközik. De ezt a kérdést a nehézségek ellenére is megoldjuk. Bízunk abban, hogy a szövetkezetek Jóbarátok • Miként gondoskodtak a tisztítógépekhez elegendő szakképzett munkaerőről? — Nem alapozzuk munkánkat a véletlenre. Minden tisztítógéphez két munkaerőt betanítottunk, hogy a gabonatisztítás két váltásban, éjjelnappal zökkenésmentesen haladjon. keséggel ülhetnek majd be újra az iskola padjaiba. Ugyanis, legtapasztaltabb pátrónusuk, Mráz traktoros elújságolta, hogy sem Abafi, sem Haluska nem elégszik me geddigi szaktudásával, ősszel az egyéves gépészetire mennek; ezúttal ismét Horné Semerovcére. (kn) • • * Hetes eső után jóra fordult az idő. Szombaton és vasárnap, mintha csak száz nap sütött volna... Ezt az igazi aratási időt nagyon jól kihasználta több gazdaság a kelet-szlovákiai kerületben. Csupán a szinai szövetkezet 150 ha gabonát aratót le az elmúlt vasárnap. Reggel, amikor a harmat felszáradt, 12 géppel láttak munkához a szövetkezetesek: 8 aratőgép vágta rendre, vagy kötötte kévébe a gazdag termést, 4 kombájn pedig csépelte a rendre/ágott gabonát. A períni EFSZ komplexbrigádja is «használta a vasárnapi jó időt. Hatban hektár árpát vágtak le ezen a lapon. Jóljártak, mert másnap újra rriegeredt az eső. Szintén kitettek magukért a pólyáni izövetkezetesek, akik egész vasárnap arattak és a kicsépelt terményt szálították a begyűjtőhelyre. Ám akadtak olyan gazdaságok is, melynek dolgozói úgy gondolták, héttőn is ráérnek aratni. Nagyot csalódik, az újabb esőzések megakadályozik ebbéli számításuk valóra váltását. Követve az élenjárók példáját, a híjákból okulva minden alkalmat meg •cell ragadnunk az aratásra, hiszen a lép kenyeréről van szó. (cs) • * * Vasárnap sem szünetelt a munka a M. Kamenyec-i szövetkezetben. Három kévekötő és egy rendrakő reggeltől dolgozott délelőtt tíz óráig. Áz eredmény; 12 hektár gabonát kötöttek kévébe, s vágtak rendre. Ugyanakkor 43 fiatal közel ezer gabonakeresztet rakott össze a falutól legtávolabbra eső táblán. Dicséret illeti a Csorosz családot, ahonnét az apa és két lánya bekapcsolódott a munkába, valamint Csatlós Zsuzsiékat, akik nem szövetkezeti tagok, mégis hárman képviselték a családot. De a többiek is elismerést érdemelnek, mert igazán jó munkát végeztek. A nagyszerű eredményen közösen osztoznak: a szövetkezeti klub, a CSISZ és a CSEMADOK vezetői, akik jól megszervezték az első vasárnapi aratási brigádot. (Kassai Béla, M. Kamenyec) ♦ * * Kétezérháromszáznegyven ember dolgozott az elmúlt vasárnap a trebisovi járás gabonaföldjein. A kora reggeli óráktól 171 kévekötő és 68 rendrakó aratógép segítségével 1570 hektár gabonát arattak le. A kombájnosok 2950 mázsa gabonát csépeltek ki. A traktorosok 1Ó2 hektár tarlót fel— hántottak. (pal) Mondott szóbél ért az ember Megmondjam — ne mondjam? teszem jel magamnak a kérdést számtalanszor. Ha megmondom, vajon nem úgy járok, mint az egyszeri igazmondó, akinek betört a je je? De nem! Nem hallgathatom el az igazat János bátyám és Mari néném kedvéért. Nem azt vetem szemükre, kedves rokonok, hogy a háztáji szőlőt és kukoricát szeretetreméltóbban ápolják, mint a közöst. Azt sem akarom elpletykázni, hogy János bátyám bószárú gumicsizmában jár a szövetkezet magtárába gabonát forgatni és naponta kétszer, délben, majd délután öt óra felé végigsántikálja az utcát. Nem. Nem hánytorgatom fel ezeket az emberi gyengeségről tanúskodó „kicsiségeket". Csak azt szeretném megmondani, mégpedig kertelés nélkül, hogy még maguk is... Igen! Még maguk is jobban szeretik saját magukat, mint a közösséget. Vagy talán nem jól fejeztem ki magam? Helyesebb lenne így, hogy mindenekelőtt is csak saját magukat szeretik és egyéni érdekeiket tartják szem előtt ? Bizony ez a megállapítás valamivel találóbb. Hogyan ? János bátyám kikéri magának? Mari néném pedig azzal fenyeget, hogy elveszi szemem világát? falán nincs igazam? Hát mondják csak, kinek volt legnagyobb hangja a szövetkezet évzáró közgyűlésén?! Vajon nem János bátyám és Mari néném követelte-e a búza azonnali szétosztását? (Persze nem azért, mert nem volt kenyerük.) Hiszen kenyeret az üzletben veszik, mert mint Mari néném mondja: „Az otthoni kenyérdagasztás már kiment a divatból". Akkor hát miért? — Azért, hogy a tyúkoknak is élni kell - adja meg a választ Mari néném. Ez már aztán igaz! Ez ellen senkinek sem lehet kifogása. De hát búzával etetni a tyúkokat — ki hallott már ilyent? — Más is ezt csinálja. A legtöbb szövetkezeti tag már nem kenyérgabonát lát a búzában, hanem baromfieleséget. Miért éppen én legyek kivétel? magyarázkodik János bátyám. Ez bizony baj. Nagyon nagy baj, ha valóban így van. Búzán tartani a tyúkokat, amikor kenyérgabona behozatalra szorulunk és nagy gondot okoz külkereskedelmünknek a kenyérgabona beszerzése! ? Mikor engedhette meg magának János bátyám és hasonló parasztember azt a fényűzést, hogy búzán tartsa a baromfit? Elmékezzen csak, milyen családi perpatvart okozott úgy tíz év előtt Mari néném szemfülessége. Pedig csak egy szakajtónyi másodosztályú búzával akart kedveskedni a tyúkoknak. Most meg ... Ejnye, ejnye - ami sok, az sok! A másik eset, amit szeretnék említeni, a múlt héten történt. Húsra várakoztunk a hentes előtt. Es mit látok, mit nem?! Ott sorakozik, tolakodik az én drágalátos Mari néném is. Csak úgy osztogatja az áldást a cudar világra, a rendszerre, no meg azokra is, akik bele-belekönyököltek a hájtól duzzadó „kecses“ termetébe. Szegény Mari nénémnek nagyon rosszul mehet a sora. De azért nincs egészen így, igaz-e, Mari néném? Hiszen éppen a múltkor dicsekedett, hogy ilyen jó helyzetben még soha nem voltak. Elmondta például, hogy a múlt évben 50 csibét nevelt levágásra és azokat jó étvággyal megemésztették. De csibéből most is futkározik az udvaron több mint ötven. Igaz, hogy mindig kevesebb lesz, mert' a korai csirkék, no meg a többiek is, sorrendben várják halálos ítéletüket. Kutya legyen, aki sajnálja! A csibét nem dísznek neveli az ember. A vendéglátás alkalmából — amiért ezúton is köszönetét mondok — azt is megtudtam, hogy Mari néném a múlt év őszén 25 hízókacsának és 7 hízólibának vette el életét. S hogy a sok jó meg ne ártson, egy 15 literes fazekat megtöltött pecsenyével, mondván: „jó lesz ez tavaszon meg nyáron“. A két mázsánál többet nyomó sertéssel János bátyám végzett januárban. Ennyi húst bizony két ember nehezen tudna elfogyasztani hamarjában. A leleményességéről közismert Mari néném tudománya ebben az esetben sem mondott csődöt. A pecsenyét kisütve, a szalonnának nagy részét pedig sózottan tárolta zsírral leöntve. Bizony van húsuk bőven ma is. Akkor hát miért elégedetlenkednek ? — Azért — adja a magyarázatot Mari néném —, mert hetenként legalább egyszer friss marhahúst vagy friss disznóhúst is enne az ember. , Nem vonom kétségbe Mari néném kívánságának helyességét. Csak a véleményem szeretném hozzáfűzni. Megmondani, hogy gyakrabban hozzájutnának a friss marha- és sertéshúshoz, ha a ház körül nevelt csibékből, kacsákból és libákból egy párat a városi dolgozóknak is juttatnának. Nem ajándékkép, hanem pénzért. Tisztességes áron. Ennyit akartam elmondani. De hangsúlyozom, nem azért, mert János báyám és Mari néném megszégyenítsem, hanem azért, mert állítólag többen vannak olyanok, akik hozzájuk hasonlóan gondolkodnak. Pataky Károly Emberek az aratásban (2) Megelőző vita Sokáig vitatkoztak róla, meghányták-vetették a dolgot, mégsem tudtak zöldágra vergődni. — Azt hiszik, hogy az ember a rosszukat akarja — tört ki keserűen az elnök, Rezes Sándor. — Nem veszik figyelembe, hogy másutt már sikerrel alkalmazták. Keményfejűek, csak annak hisznek, amit saját szemükkel látnak. — Pedig úgy gondoltam, hogy egy kévekötő aratőgépet is átalakítok rendvágőnak — szólt közbe a gépesítő. — Két rendvágóval menne az aratás, mint a karikacsapás. A három kombájn ... — Aztán nem félsz, hogy az újonc kombájnosok felsülnek — vágott a szavába André János agronómus. — Először ülnek kombájnra, hacsak a hónapos tanfolyamot nem számítod. — Ne féltsd te a fiúkat, János. Ha nem is lesz belőlük rögtön Tuzsincsin, azért a gabonádat levágják — ékelődött vele a gépesítő. — Nem is a kétmenetes aratás ellen vagyok én — védekezett az agronómus —, tudom én, hogy bevált, de gondold meg, mit szülne, ha szégyent vallanánk vele. A tagság így is ellene van. Azt mondják, hogy kévekötő aratógéppel az aratás bevált és félnek, hogy a kétmenetes módszerrel nagyobb lesz a szemveszteség. Ilyen vitáknak gyakran tanúja lehetett az ember az abarai szövetkezetben, az aratást megelőző időszakban. Végül arra az elhatározásra jutottak, hogy az őszi árpa felét kétmenetesen vágják, a másik felét a hagyományos önkötözős-cséplőgépes módszerrel. Aztán összehasonlítják a hektárhozamokat és a termelési költségeket. — Meg akarjuk győzni a tagságot az új módszer előnyeiről — magyarázkodik az agronómus. — Aztán, akár mind a 450 hektárt kétmenetesen vágjuk. Palágyi Lajos Mostanában azonban az időjárás valahogy elferdült: ahol azelőtt későn kezdték az aratást, most hamarabb kell hozzálátniuk, és fordítva. így a radvaniak igazában még csak a napokban kezdtek... Meleg van, igazi aratásra való idő. A parti fűzesek és az útmenti akácok lombja enyhén bodrozódik a csendes szélben. A Dunán teherhajó kapaszkodik lassú nyugalommal a hullámokon felfelé, utána hosszú drótkötélen terhükől mélyre süllyedt uszályok. A rozsföldön kombájnok áttetsző fátyolba burkolózva járnak, mint a lánykák, mutatják magukat, de csak annyira, hogy a sejtés megcsapja az ember szemét... Felhőzik a por, a forró motorok zúgnak, mint valami óriás-darazsak és nyelik kedvvel a széles rozsrendeket. Kalácska József, a szövetkezet agronómusa a pótkocsira ömlesztett rozsból kivesz egy marokra valót, kifújja belőle a töreket, s egyik kezéből átcsúrgatja a másikba; így nézte mindig a parasztember a termést: kimarkolta a zsákból, kifújta belőle a töreket és átcsurgatta a másik tenyerébe. Foga között szétpattantott néhány szemet, aztán vagy megcsóválta a fejét, vagy bólintott, aszerint, hogy sovány volt-e a szem, vagy tömött, acélos... Kalácska József most bólint. A kombájnjáról leszálló Novotny Jenő is bólint meg a segédje, Jancsó Pál is. — Jó a rozs — mondja az agronó— Jó — válaszol Novotny Jenő —i egy kerülő után megtelt a tartály. A széles rendek között állnak az emberek. Markukban néhány sárga rozsszem és többet mondanak a mozdulataik, mint a beszédük. Jancsó Pál leült rozstábla szélére és hallgat. Mindenki hallgat. Szinte ünnepélyes már a csönd, de csak pár pillanatig tart. A másik kombájn közelgő zúgása felriasztja a tűnődőket. Aztán a kombájn motorja is elhallgat. Már egész csoporttá növünk itt a rozstábla szélén. — Jó munkát! — köszöntőm a hozzánk érő kombájnost. Rámnéz, azán elmosolyodik. — Dobry den — mondja s nyújtja erős kezét kézfogásra. — Wilhelm Dietl — mutatkozik be. Amikor látja, hogy kiejtés szerint írom a nevét megállít, s szótagolva diktálja. A segédkombájnos meg egy reszelővei a kezében magyarázza el, mi a helyzet. — Wilhelm német, én cseh vagyok. Egy kombájnon dolgozunk, itt meg mindenki magyarul beszél. — Aztán még hozzáteszi: — Szép kislányok. Ennyire már volna. Még egy-két kombájnos-aratás, itt lent a Dunaparton és nyugodtan elmehet esténként udvarolni... Két kombájnon három nemzet fiai, a tarlóra borult rozsrendek fölött találkoztak itt, az öreg Duna partján. Búcsúzunk egymástól: — Viszontlátásra! — köszönünk mi. — Naschledanou! — búcsúzik Filip Jaroslav, a segédkombájnos. — Auf Wiedersehen! — int búcsút Dietl Wilhelm. A Dunaparton végig mindenhol aratnak az emberek.-g*. A Duna mentén végig mindenhol aratnak. Melyik falut válasszam eme szűkebb hazám táján? Izsa, Patince, Virt, Radvány, Mocsa vagy talán Kravanit, Radvanit? Jó, rendben van, — legyen Radvani. Megyünk Radvanira. Volt idő (még egy-két évvel ezelőtt is), amikor az országban itt kezdődött az aratás...
