Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-07-22 / 58. szám
Aligha volt az emberiség történelmének olyan szakasza, amelyben milliók és százmilliók olyan nagy aktivitással vettek volna részt a politikai életben, mint ahogy az ma történik. Az a tény, hogy a háború és a béke kérdése napirenden szerepel az emberek ajkán, részvételt, politikai aktivitást, állásfoglalást jelent. És erre ma nagy szükség van. „Eljött a cselekvés ideje“ - hangoztatta többek között Hruscsov elvtárs a moszkvai leszerelési és béke-világkongresszuson mondott beszédében. Ez a mondat a haladó emberiség közös gondolatát, aggodalmát és felelősségérzetét sűríti össze a világ sorsa iránt. Cselekedni kell, mert korparanccsá vált a nyílt kiállás a béke ügye mellett. A tétovázókat könnyen elsöpörheti a bűnös áradat, amely veszélyes felhőként tornyosodik a Föld lakosságának békés egén. Mi újság a Genfi-tó partján? Még a moszkvai béke-világkongresszus eseményeinek jegyében élt a világ, amikor hétfőn,a Genfi-tó partján elterülő Nemzetek Palotájában újból összeültek a 18-hatalmi leszerelési értekezlet küldöttei, hogy egyhónapos szünet után folytassák megbeszéléseiket a leszerelés megoldásáról. Egy pillanatra azonban vissza kell tekintenünk az értekezlet munkájának első szakaszára, amely — mint ismeretes - a két nagyhatalom: a Szovjetunió és az USA leszerelési javaslata előterjesztésének jegyében zajlott le. Sajnos, a nyugati küldöttek, különösen pedig az USA képviselője, csupán időhúzásra használta fel a genfi értekezletet. Közben a csendes-óceáni Karácsonyi-szigeteken az amerikaiak megkezdték légköri atombombarobbantási kísérletsorozatukat s ez által felborították az értekezlet munkáját. Nézzük meg most, vajon milyen kilátás van a tárgyalások sikerére? A legfőbb kérdés változatlanul a tömegpusztító fegyverek és a szállításukra előállított eszközök gyártásának betiltása, megsemmisítése. A szovjet kormány már az értekezlet első szakaszában előterjesztett leszerelési tervezetében javasolta a tömegpusztító fegyverek gyártásának azonnali betiltását és a meglévő tartalékok fokozatos megsemmisítését. Főleg most, az amerikaiak által végrehajtott magas-légköri hidrogénbomba-kísérlete után vált nagyon is szükségessé, hogy minél előbb megegyezés jöjjön létre a robbantási kísérletek azonnali beszüntetésében. Miben különbözik tulajdonképpen a szovjet és az amerikai javaslat? Elsősorban céljában és szándékában. A Szovjetunió leszerelési politikája világos: rögtön betiltani a fegyvergyártást, megszüntetni a kísérleti robbantásokat és fokozatosan felszámolni a nagyhatalmak felesleges hadigépezetét. Ugyanakkor az a szándék vezérli, hogy az ezáltal felszabadult óriási összeget a népek jólétére, különösen pedig a gazdaságilag elmaradott országok megsegítésére fordítsák. Ezzel szemben az amerikaiak „leszerelési javaslata“ semmiféle konkrét intézkedést nem jelöl meg, csupán a fegyverkezés ellenőrzését helyezi kilátásba. Ez pedig nem más, mint a nemzetközi kémkedés legalizálása lenne. A héten megnyílt genfi leszerelési értekezlet második napján Zorin, a szovjet küldöttség vezetője, beszédében többek között kijelentette, hogy a moszkvai béke-világkongresszus által elfogadott Kiáltvány kötelezi a genfi értekezletet is, hogy végre komolyabb előrehaladás történjék a leszerelés ügyében. Hozzáfűzte, hogy most már a nyugati hatalmakon a sor és a szavak után tettekkel kell bizonyítaniuk békeóhajukat. Ny. Sz. Hruscsov a békés együttélés lehetőségeiről Néhány héttel ezelőtt úgymond csend volt a német kérdés és Nyugat-Berlin problémája körül. Egy héten belül azonban három szempontból is a világpolitika előterébe került. Sorrendben először a Szovjetunió kormányának az USA, Anglia és Franciaország kormányához intézett jegyzékét kell megemlíteni. A Szovjetunió óva inti a Nyugat-Berlinben állomásozó nyugati csapatokat és kormányaikat azoknak a veszélyes provokációknak a támogatásától, amelyeket a nyugat-német rendőrség és különböző fasiszta elemek Intéznek a Német Demokratikus Köztársaság ellen. A jegyzék megállapítja, hogy a három nyugati nagyhatalom kormányának teljes mértékben kell vállalnia a felelősséget ezekért a provokációkért és esetleges következményeiért, Ugyancsak a német kérdéssel, Nyugat-Berlinnel és más fontos problémákkal foglalkozott Hruscsov elvtárs az amerikai újságírókkal folytatott beszélgetése során, amelyet a hét egyik legkiemelkedőbb eseményének tekinthetünk. Többek között kijelentette, hogy az USA és a Szovjetunió közti társadalmi és ideológiai nézeteltérések nem gátolhatják meg a két országot abban, hogy békében éljen egymással. Hruscsov elvtárs kijelentette, hogy a két nagyhatalom közötti gyér kereskedelmi kapcsolatok fellendítése nagyban elősegítené a szovjet és az amerikai nép közeledését. Nagy teret szentelt a német kérdésnek és Nyugat-Berlin problémájának. Határozottan leszögezte, hogy a Szovjetunió aláírja a békeszerződést az NDK-val, mindazokkal az államokkal együtt, amelyek őszintén óhajtják a nemzetközi helyzet „e fájós fogának eltávolítását“. Bár pontos dátumot nem említett meg, kijelentette: — A szovjet kormány még mindig bízik abban, hogy az USA és szövetségesei a józan megoldást választják s a Szovjetunióval együtt aláírják a német békeszerződést. Azok címére, akik katonai vlssza- Utéssel fenyegetnek a szocialista államok e békés lépésére, Hruscsov elvtárs leszögezte, hogy a Szovjetunió ugyanolyan fegyverrel, sőt még erősebbel vágna vissza. A szovjet globális rakéták ellen — mondotta - nincs fegyver és oda sújtanak le, ahová kell. Kennedy - Dobrinyin találkozó A harmadik nemzetközi esemény, amely szorosan Nyugat-Berlinnel függ össze, a Washingtonban létrejött Kennedy-Dobrinyin találkozó. A Szovjetunió nagykövete már több ízben találkozott Rusk külügyminiszterrel, hogy puhatolódzó megbeszéléseket folytasson a német kérdés és Nyugat-Berlin ügyében. Itt említjük meg, hogy Bonnban nagyon idegesen reagáltak ezekre a megbeszélésekre. Adenauerék attól tartanak, hogy "Washington „túl messzire megy a Kelet és Nyugat közti megbeszéléseken, különös tekintettel Nyugat-Berlin ügyére". Mondanunk sem kell, hogy most, amikor Ruskot Kennedy váltotta fel Dobrinyinnel folytatott megbeszélésein, a bonni militaristák körében még nagyobb a riadalom. Egyik nyugat-német kormányszóvivő azt az elhamarkodó kijelentést tette, hogy „Washington behódol Moszkvának“. (tg) Július 22-én ünnepli a Lengyel 'Népköztársaság dolgozó népe a« német fasizmus igája alóli felszabadulásának évfordulóját. E legnagyobb nemzeti ünnepet alkotó munkával, a szocializmus felépítéséért folytatott harc hevében köszönti a lengyel nép. Lengyelország politikai, gazdasági és kulturális erejével a szocialista tábor egyik jelentős láncszemét képezi. Az eltelt több mint másfél évtized alatt a lengyel dolgozók virágzó életet teremtettek’hazájukban. A lengyel ipari termékek világhírűek. Felvételünkön a potsdami Mezőgazdasági Gépgyár egyik termékét az „Orkán" nevű silógépet láthatjuk munka közben. (Foto: CTK) A Nemzetgyűlés küldöttsége visszatért Angliából A Nemzetgyűlés küldöttsége Zdenék Flerlingernek, a Nemzetgyűlés elnökének vezetésével tíznapos Na - Britanniái látogatás után visszatért Prágába. A Nemzetgyűlés küldöttsége az Interparlamentáris Unió brit csoportjának meghívására látogatott Angliába, ahol a csehszlovák képviselők számos találkozón vettek részt a brit képviselőkkel és közéleti tényezőkkel. Ellátogattak a brit alsóházba, s megtekintettek több ipari üzemet és farmot, valamint néhány angol várost. A Mi újság Algériában? Medea város közelében megkezdődött hat algériai katonai közigazgatási terület képviselőinek, Algír város autonóm területének és a Nemzeti Feiszabadítási Front képviselőinek rendkívüli értekezlete. A legszigorúbb titoktartás mellett folyó tanácskozás célja a kibékülés elérése az ideiglenes kormány és az algériai nemzeti felszabadító hadsereg képviselői között. Az ideiglenes kormányt Ben Khedda és helyettese, Ben Bella képviseli. A Katonai pucs Peruban. Nyugati hírügynökségek jelentései szerint a perui hadsereg harckocsiegységei körülzárták a kormány és a kongreszszus palotáját. A fegyveres erők követelik a palota haladéktalan kiürítését. Legfrissebb jelentések szerint a hadsereg behatolt a kormánypalotába és letartóztatta a köztársasági elnököt. • Készülnek a VIT-re. Aneáka Valigurová, a CSISZ KB titkára tájékoztatta a prágai újságírókat a helszinki-i VIII. világifjúsági találkozó hazánkban és a külföldön tett előkészületeiről. A VIT-en az eddigi adatok szerint 117 ország, 1400 ifjúsági szervezetének képviselői vesznek részt. A fesztiválon ez idén először vesz részt az EAK egységes ifjúsági szervezetének küldöttsége és hivatalos küldöttségekkel képviseltetik magukat a ghanai, guineai, algériai, tunéziai, szenegáli, etiópjai, laoszi, indonéziai fiatalok is. • Teljesítették kötelezettségvállalásukat. A sninai Vihorlát dolgozói, amely üzem a CSKP XII. kongresszusának vállalata címért versenyez, teljesítették felajánlásaikat. Az árutermelés félévi tervét 3 százalékkal túlszárnyalták és a teljes termelés tervét 101,5 százalékra teljesítették. • Munkaérdemrend Josef Stépánnak. Antonín Novotn^, köztársasági elnök Josef Stepánt, a nehézgépipari miniszter első helyettesét gépiparunk különböző szakaszain végzett hosszú éves tevékenységéért 50. születésnapja alkalmából a munkaérdemrenddel tüntette ki. A második világháború után a világuralomra törő amerikai imperializmus felújította az ún. „európai gondolatot" részben azért, hogy a tőkés országok integrációjával próbáljon gátat vetni a szocialista fejlődésnek, részben pedig azért, hogy legfőbb vetélytársait egy általa irányított tömbbe terelje, Ezért hozták létre 1948-ban a NATO-t és ezzel •párhuzamosan az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezetét, amelynek tagja lett a Marshall-segélyben részesített 17 európai tőkésország. A szervezet, amellyel a háború előtti kereskedelmi és vámkorlátozásokat akarták egy nagyméretű szabadkereskedelmi övezetben feloldani, nem tudott úrrá lenni a tagállamok ellentétein. Ezután az USA a gazdasági integrációnak olyan változatát kezdeményezte, amely a termelés fő ágának, a nehéziparnak az egyesítésével, magja lehet a NATO politikai céljait szolgáló, szélesebb körű gazdasági egységnek. Evégett Nyugat- Németország, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg szén- és kohóiparát 1951- ben az ún. Európai Szén- és Acélközösségbe, a Montanunióba egyesítették. A római szerződés E gazdasági és politikai törekvések következő lépéseként az Európai Szén- és Acélközösség 6 tagállama 1957. március 25-én Rómában aláírta azt a szerződést, amely a Közös Piac alapokmánya lett, Ez a szerződés bonyolult gazdasági és politikai intézkedések egész láncolatával biztosítja az államhatárok felett egymásnak kezet nyújtó monopóliumok érdekeit. A szerződés a benne résztvevők céljait, a következő főbb pontokban foglalja össze: tények és adatok az Európai Közös Piacról • Megszüntetik a tagállamok közötti vámokat az export-import mennyiségi korlátozásait és közös vámtarifákat, valamint közös árpolitikát állapítanak meg minden kívül álló országgal szemben (ez azt jelenti, hogy a tagállamok közötti kereskedelmet a jövőben a köztük kialakuló belső tőkés piac törvényei szabályozzák, míg kifelé a hátrányos megkülönböztetések rendszerét vezetik be). 2 főwMfins----------------------- -■ mii-ál, 1962. július 22. Az utóbbi időben sűrűn szerepel az újsághírekben az Európai Gazdasági Közösség, ismertebb nevén a Közös Piac. Az alábbiakban részletesebben foglalkozunk a Közös Piac eddigi fejlődésével, legfontosabb vonásaival. • A tagállamok között megszünte-e tik a személyek, szolgáltatások és a tőke szabad mozgását akadályozó vagy korlátozó törvényeket és rendszabályokat. • Közös mezőgazdasági és szállítási politikát dolgoznak ki- (azaz, közös nevezőre akarják hozni a nyugateurópai. nemzetgazdaságoknak azt a két ágazatát, amelyek közül elsősorban a mezőgazdaság terén legnagyobbak a különbségek). • A Közös Piac szervei határozzák meg a belső piacokon kialakítandó konkurrenciát. • Egységes eljárásokat dolgoznak ki a tagállamok gazdaságpolitikájának egyeztetésére, s e cél végett a nemzeti törvényhozást alá akarják rendelni a Közös Piacban való együttműködés érdekeinek. • Létrehoznak egy ún. európai szociális alapot, amely lehetővé teszi a munkáltatóknak a nyugat-európai munkaerőpiacon való közös fellépését. • Közös gazdasági forrásokat hoznak létre a Közös Piac által megszabott gazdaságfejlesztési politika finanszírozására és gazdasági alapokat teremtenek a gyengén fejlett országokba irányuló közös tőkeexport fedezésére. A belső és külső harcok A Közös Piac tehát az első olyan tőkés nemzetközi gazdasági szervezet, amely nemcsak az áruforgalomra, vagy a termelés egy ágának területére terjed ki, hanem a tagállamok egész gazdasági életének „öszszehangolását“ nyilvánította céljának. A Közös Piac kiélezte a nyugateurópai országok közti ellentéteket. A Montanunió kialakításakor Anglia kívül maradt, majd a Közös Piac létrehozásáról folytatott tárgyalások elől is kitért. A „hatok“ megerősödését ellensúlyozandó Anglia 1959-ben létrehozta a '7 országot: Angliát, a skandináv államokat, Svájcot, Ausztriát és Portugáliát tömörítő Szabadkereskedelmi Társulást. Ezzel kitört a harc a „hatok“ és a „hetek“ között, Miután ez a harc szakadást jelentett a tőkés országok között és veszélyeztette az USA által vezetett NATQ-t is, az amerikaiak nagy nyomást gyakoroltak Angliára, a Közös Piaccal való megegyezés, illetve az ahhoz való csatlakozás végett. Anglia 1961 nyarán nyújtotta be csatlakozási kérelmét a Közös Piachoz és példáját a „hetek“ több országa is követte. Az USA és a Közös Piac között — az utóbbi megerősödésével — felmerült kereskedelmi problémákat hosszú tárgyalások után elvileg tisztázták, E tanácskozások 1962. elején kompromisszumhoz vezettek a vámpolitika kérdéseiben. Az imperialisták ellentéteit a Közös Piac kiépítésében elért eddigi eredmények persze nem szüntették meg. Éles hatalmi harc bontakozott ki a Közös Piacon belül, de nem kevésbé a Közös Piac és az USA között, mert Washington arra törekszik, hogy a Közös Piacot alárendelje saját érdekeinek, viszont az utóbbi monopolista köreinek egy része — elsősorban a francia és a nyugatnémet monopolisták — azt tervezik, hogy kivonják magukat az USA gazdasági és politikai ellenőrzése alól. Az imperializmus lényegéből fakadó ellentétek mutatkoznak meg a Nagy-Britannia vezetése alatt állott Szabadkereskedelmi Társulás tagjaival folytatott tárgyalásokon is: a Közös Piac csakis saját hatalmi érdekeit tartja szem előtt, miközben befolyását ki akarja terjeszteni minden európai tőkésállamra, köztük a semleges Ausztriára, Svájcra és Svédországra is. Anglia pedig nem hajlandó alárendelni magát sem a nyugat-német, sem a francia hegemóniának, hanem legalábbis egyenrangú félként akar résztvenni a Közös Piacban. Két dologban egységesek csak a Közös Piac monopóliumai. Ez a szocialista országokkal szemben elhatározott diszkrimináció és a volt gyarmati országokkal szemben folytatott neokolonialista politika. A gazdasági agressziónak és az erre alapozó politikai zsarolásnak új formáival szemben a szocialista országok hatékony fegyverekkel rendelkeznek. A szocialista világpiacot és a KGST-ben kialakult, a kölcsönös érdekeket szem előtt tartó szocialista nemzetközi munkamegosztásra támaszkodó népgazdaságokat nem tudják megoldhatatlan problémák elé állítani semmiféle diszkriminációval. A gyengén fejlett volt gyarmati országok viszont csakis akkor tudnak sikeresen szembeszállni az imperializmusnak ezzel az újabb támadásával, ha erőiket egyesítik, és a szocialista országok támogatásával rákényszerítik a Közös Piac tagállamait és a tőkés világ minden monopóliumát, a megkülönböztetések nélküli, kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági kapcsolatok elismerésére. (A. V.)
