Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-07-18 / 57. szám

Kasza után eke Már a jövő évi termésre gondolnak Bár az őszi árpa aratása csak olyan bemutató-féle, nem is számítják ren­des aratásnak, mégis kezdetét vette a gabonabetakarítás a levicei járásban is. Ilyenkor az igazi földműves nyug­talan, tenni akar valamit, hogy az új kenyér magja mihamarább födél alá kerüljön. A pereszlényi szövetkezetben — mi­vel a szalma igen alacsony volt — kévekötő-aratógéppel vágták az őszi árpát. A traktorosok két napon belül learatták a dúskalászú gabonát. A szövetkezet asszonytagjai, még javában rakták a félkereszteket, ami­kor Csomó Sándor agronómus oda­szólt Mokso László csoportvezetőnek: — Laci, te! Aztán irányítsd ide az embereket, hogy a tarlót mielőbb ösz­­szegereblyézzék. Magam pedig a lánc­talpas irányában intézkedem. Meg­kezdjük a tarlóhántást. Fél óra sem telt bele, a két lóge­­reblyés máris munkához látott. A nye­regben Jakus István és Filicki István nyugdíjas szövetkezeti tagok fiatalo­kat megszégyenítő ügyességgel tartot­ták kezükben a gyeplőt, hajtották a büszkén lépkedő lovakat. — Még mindig fiatalosan, István bátyám — szólítom meg Jakus Istvánt. — Látja, jó az öreg a háznál. Kü­lönben is szívesen csinálom. Tudja, ha körülnézek, az az érzésem, hogy a fiatalok... pedig olyan szép és sok­oldalú a mezőgazdasági munka. Persze nem mindenütt idegenkednek a fiatalok a szövetkezeti munkától, de hisszük, hogy a jövőben a pereszlényi EFSZ-ben is megtermtik az előfeltéte­leket megnyerésükre. A gereblyéző öregek alig fordultak néhányat, Pavel Seben lánctalpasát máris a tábla elejére irányította. Be­állította az ekét a megfelelő mélységre és a hernyótalpak szaporán nyelték a métereket. A gép után barna csík jelezte, hogy kezdetét vette a tarló­hántás. Nem lehet vesztegetni az időt, kü­lönösen ilyenkor nem, amikor igen szomjas a föld. A talajban meg kell őrizni minden csöppnyi nedvességet. Szüksége lesz rá a következő növény­nek. — Mit tesznek a talajba, tán tarló­keveréket ? — Ezen a területen jövőre cukor­répát termesztünk, — feleli az agro­nómus, — azért végezzük időben a buktatást, hogy a gyommagvak hamar kicsírázzanak. A magas cukorrépaho­zam érdekében majd alaposan meg­trágyázzuk a földet. Keverékeket, tar­lónövényeket más területeken ter­mesztünk. Ebben a szövetkezetben idén 200 hektár gabona vár kaszára. Ügy ter­vezik, hogy az aratást 18 napon belül elvégzik. Hogy ez sikerülni fog, annak biztosítéka az emberek lelkesedése és a gondosan kijavított gépek, amelyek már átestek az erőpróbán. De még hátra van a munka neheze. A szövet­kezetben jól fölkészültek minden es­hetőségre, és ami valamikor nehéz volt, ma a gépesítés időszakában jóval könnyebbé vált. Hoksza István Csépelik az árpát A Vel'ky Ruskov-i szövetkezet­ben (tőketerebesi járás) csépelik a rendre vágott őszi árpát. Az első napon 10 hektárt csépeltek. Az eddigi becslések alapján a ter­vezett 20 mázsa helyett 30 mázsa körül várnak hektárjáról. A kongresszus tiszteletére A Kravany-Stankovce-i egyesült szövetkezet egyik kombjánjának legénysége, Kacmár Pavol és Kac­­már Michal CS1SZ tagok a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére vállalták, hogy a nyár folyamán 500 hektár gabonát vágnak le. Egyúttal versenyre hívták ki a tőketerebesi járás valamennyi ifjú kombájnosát. -pl-Szénahordás Amikor kimentem a zétényi határ­ba, a „Keszeges" kaszálóra, rengeteg szénaboglyát láttam. Elismeréssel adóztam magamban a szövetkezeti dolgozók munkájának. Főleg a KEKES Józsej által vezetett idősek csoport­jának, akik közül ISKY bácsi a leg­fiatalabb 66 évével. Igen, ez az öreg harcosok csoportja, nem kevesebb mint 100 hektáron takarította be a selymes, illatos réti szénát. Pillanatképek egy szövetkezetből Sesztáké a szó Vajon elfoglalja-e he­lyét a kombájnon Sesz­­ták ebben az évadban? Az elmúlt napokban ez forgott közszájon az alsószeli EFSZ gépesítöi körében. Ugyanis Sesz­­ták András, aki a ga­­lántai járásban 325 hek­táros teljesítményével tavaly az első helyen végzett, kijelentette: idén nem ül kombájn­ra. Az ok? A szövet­kezet nem fizette ki részére az Ígért 300 korona prémiumot. — Csak nem a pénz? — Nem, nem — siet a válasszal ez az ízig­­vérig belemenös trak­toros. — Nem a pénz, de a becsület'. Iparkod­tam, a többiek is nyom­ták a gombot, a pré­miumtól mégis mind­annyian hopponmarad­­tunk. Rösteltem is a dolgot, de nem rajtam múlott. Követelő sza­vam falra hányt borsó maradt. — Most mit tesz? Vállat von, a mesz­­szeségbe néz. Az imént érkezett a határból. Látta a duz­zadt búzakalászokat, a terhétől megroggyant árpatengert. Harminc mázsát megad az Elvi­ra majornál, harminc - négyet a falu mellett, s még ki tudja milyen meglepetést tartogat a vén anyaföld. Hétfőn vagy kedden kezdődik a kenyérharc, amelyben ő már öreg vitéz. A lá­gyan ringó búzamező­ben aratnak a gépóriá­sok. A dús kalászten­ger zizegve dől a kom­bájn ölébe, melynek éhes gyomra nyeli, nye­li az eledelt. Garmadá­ba gyűlik a piros mag a tartályba, majd va­gonokkal mérik munká­juk eredményét, az új életet. Hogy mi lesz ővele? Szeme fénylik, nap­­égette borostyás arca vérbe szökik, amikor újra megszólal:- Olvastam a far­­kasdi kombájnosok fel­hívását. Ők 300 hektár aratását vállalták SZK- 3-as kombájnnal. Ezt mi is vállaljuk. Ha fel­ülök a masinámra, biz isten, ember legyen a talpán, aki utolér. Hangját a lelkesedés füti, amint az aratás­ról, kombájnjáról be­szél. Minden szavából, mozdulatából érezhető, nincs az a pénz, amiért megválna gépétől. Év­tizedes tapasztalata, tenniakarása arra vall, idén is Sesztáké lesz a szó a galántai járás­ban. Bizonyosak vagyunk abban, hogy Seszták Andráson nem múlik. Csak az a kérdés, hogy a vezetőség az idén be­tartja-e ígéretét. Sándor Gábor A közel 4900 hektáros szőgyéni EFSZ csak 1959-ben foglalta magába a község valamennyi földművesét, de ezután már fokozatosan haladt a gaz­dasági megszilárdulás felé. Rendező­dött a háztáji szőlők problémája, rugalmas munkaszervezés révén ja­vult a munkafegyelem. A szövetke­zetben utat tört a gépesítés és az új technológia, amint az alábbi sorokból is kivehetjlik. Gépekkel győzik a munkát A hideg tél a szövetkezetben ugyancsak megdézsmálta az évelő nö­vényeket. Többek között ki kellett szántani 516 hektár herét. A takar­mányalapban szenvedett kárt pedig mindenáron pótolni kell. Tehát az eredetileg 542 hektárra tervezett kukorica helyett 747 hektárt vetettek, ezenkívül a tejes-viaszos érésű és a csalamádé kukorica területe is 348 hektárra ugrott fel. A tagság 250 hektár háztáji kukoricájával együtt tehát jóval 1000 hektáron felül van az a terület, amely igényes munkát kö­vetel. Hogyan győzik elvégezni a szövet­­kezetesek ilyen nagy területen a nö­vényápolást? A feladott kérdésre azonban most már tudtak feleletet és megoldást találni. Tavasszal 4 sarabo- Iójuk volt, szorgos utánjárással még szereztek hozzá 8 darabot. Traktoruk és traktorosuk volt elég, így a gépek állandóan, váltással munkában lehet­tek. Július első napjaiban már har­madszor sarabolták a kukoricát és megtörtént a második kézi kapálás is. Rugalmas munkaszervezéssel és a gépek jó kihasználásával tehát túl vannak a nagy feladaton, olyannyira, hogy a gépekből még a szomszédos szövetkezeteknek is tudnak kölcsön adni. Bevált a kapás lucerna A szövetkezetnek csak 240 hektár­ról sikerült az idén kazlakba gyűj­teni a többéves takarmányt. Ilyenkor aztán mindent meg kell fogni és ki­használni, hogy az állattenyésztés ne szenvedjen hiányt. Jól jött tehát a 10 ha kapáslucerna termése, amelyet még 1956-ban vetettek. Ennek a nö­vénynek az az előnye, hogy 10 — 14 nappal hamarabb megadja a termést, mint a többi zöldtakarmány, ezen­kívül erről a területről biztosra lehet venni a magfogást. Az idei késő ta­vaszban a sertéseknek és a kacsák­nak nagyon jól jött a korai zöldcse­mege. Ezt a területet ez idén 10 hek­tárral növelik és fokozatosan egész 60 hektárig kiterjesztik. GÁBRIS JÖZSEF (Érsekújvár) De nem kisebb elismerést érdemel­nek munkájukért a női brigád tagjai, Németh Mihályné vezetésével. Az ó érdemük, hogy a „Sipoly-zugolyban" összerudasolt szénát rövid idő alatt behordták. E fontos munkát Lázár Sándor, a zétényi szövetkezet cso­portvezetője irányította. — Bizony a zétényi szövetkezetnek régnemlátott szénatermése van. Ez az árvíz ajándéka. Látva az arcomon a meglepetést, így folytatja: — Hát, kérem, ez úgy van, ahogy mondom. A tavasszal bizony tengerré változott a Latorca. Három-, sőt négyméteres víz állott a töltés mö­götti részen, a 300 ha-nyi réten és legelőn. Bizony akkor, amikor az erős hideg áprilisi szélben a falunk apraja­­nagyja a töltés védömunkálatait vé­gezte, senki nem gondolt arra, hogy ez a veszélyes árvíz hasznot hoz a szövetkezetünknek. Már több szénánk van kazalba rakva, mint amennyivel tavaly indultunk neki a télnek. Hogy. is álltunk tavaly a szálasta­karmányunkkal? A takarmányozási terv összeállítása után bizony 7 q szálastakarmány — beleértve a szal­mát is - jutott egy-egy számos­állatra. Ma már a begyűjtött széna mennyisége megfelel a 15 mázsás fej­adagnak, ami még emelkedni fog a másodkaszálással. A sarjú rohamosan nő. Nagy munka vár még ránk, az igaz. Már 4 napja 11 traktoros-kasza vágja a kötésig érő füvet. Még 500 mázsa szénára számítunk. A terebesi járásban elsők közt a zétényi szövetkezet teljesítette szé­naeladási tervét, 100,2 Vo-ra. BALOGH K. (Zétény) Kommunisták a munkaverseny élén Minél jobban közeledik a CSKP XII. kongresz­­szusának időpontja, a kelet-szlovákiai kerületben annál nagyobb méreteket ölt a kongresszus tisz­teletére megindult és a termelés növelésére irá­nyuló mozgalom. A mozgalom élén lelkes és áldo­­.zatkész emberek, kommunisták állnak. A Maié Trakany-i szövetkezetben is ők voltak a kong­resszusi kötelezettségvállalások kezdeményezői. Ezeknek a vállalásoknak teljesítése nagyban hoz­zájárult a szövekezet gazdasági alapjainak meg­szilárdításához. Szivéhez nőtt a rög Évente sokszáz fiatal érettségizik mezőgazdasági technikumban. Kö­zülük azonban sokan nem a mező­­gazdaságot választják életpályául. Ezek a pályatévesztettek arra hi­vatkoznak, hogy más vonalon jobb a kereseti lehetőség, s ezért vá­lasztanak más munkát. Szerencsére többen vannak az olyasok, akik nemcsak kötelesség­ből tanulták a mezőgazdaság csín­­ját-bínját, és az iskola padjaiban eltöltött négy év elég volt ahhoz, hogy a szívükhöz nőjjön a rög. Muzslai Sándor hat évvel ezelőtt érettségizett. A lekéri magyar fiú a szlovák nyelvű surányi mezőgaz­dasági technikumban kitűnő érett­ségi bizonyítvánnyal lépett ki az életbe. Abban az időben természe­tesen, mint majdnem minden mező­­gazdasági szakiskolát végzettet a járási nemzeti bizottság mezőgazda­­sági osztályára helyezték. A fiatal szakember- munkájával elégedettek voltak a járásban. Muzslai is nagy kedvvel végezte munkáját. Közben átszervezték a járásokat. A megna­gyobbodott járásban is lett volna helye a jó szervező szakembernek. De mivel hívta a faluja, a szövet­kezet vezetősége, inkább otthon maradt. Otthon a könyveléssel bízták meg Muzslait. A számok tükrében is­merte meg szövetkezetük gazdál­kodását. A számok sokszor azt mu­tatták, hogy jobban is lehetne gaz­dálkodni. A könyvelő nem hallgatta el észrevételeit, hanem nyíltan meg­mondta a vezetőségnek és a tag­ságnak. Az élesmeglátású, nyílt szívű fia­talembernek egyre nőtt a tekintélye a tagság szemében. 1961 telén a tagság bizalmát élvező Muzslait elnökké választották. A lekéri szövetkezet az elmúlt években sem tartozott a legrosszabb szövetkezetek közé. De az új, át­gondoltabb vezetés mellett, az el­múlt évben még jobban felfelé ívelt a szövetkezet gazdálkodása. Bevezették a szilárd jutalmazást és az állami birtokok normái szerint jutalmazzák a szövetkezeti dolgo­zót. Az év elején reális tervet ké­szítettek, s így soha nincs fönn­­akadás a fizetéssel. Az anyagi ér­dekeltség elvére mindig nagy súlyt helyeznek. így aztán munkaerőben nincs hiány és minden időben el van végezve. A havi átlagkereset 1300 — 1400 korona között mozog. Természetesen most sem elégedett minden tag. De nagyon megnyug­tató a sokszor hallatott „sohse le­gyen rosszabbul“ jelszó. Az ésszerű gazdálkodás, a jó munkamorál és a gépek maximális kihasználásának az eredménye, hogy a szövetkezet elegendő mennyiségű és kiváló minőségű takarmányalap­pal rendelkezik. A jó takarmány­alap az eladási tervek túlteljesítését jelentette az első negyedévben. Minden mutatót túlteljesítettek és teljesítenek napjainkban is. Az át­­lagfejés 7,2 liter tej naponta. De talán még szebb a sertéstenyésztők áprilisi és május havi eredménye. A napi átlagos súlygyarapodás 76 dkg. A jó minőségű takarmány veszte­ségmentes szárítására most is nagy gondot fordítottak. A rossz időjá­rásban főleg a hideglevegős müszá­­rítást alkalmazták sikeresen. Az ara­tásra is gondosan, alaposan felké­szültek. A szövetkezetben nincs munka­erőhiány. Az utóbbi időben négyen is visszajöttek a régebben elpártol­tak közül. Gépesítés szempontjából is az elsők között vannak a lévai járásban, összegezve sokminden jobban megy, mióta a magas, mo­solygósszemű férfi tartja kezében a gyeplőt. , — Tévedés ne essék — nem az én eredményeim, hanem a szövet­kezeti kollektíva odaadó munkájá­nak sikerei, amiről beszélgetünk — szerénykedik. — Természetesen a jő vezetőség is sokat jelent. Nálunk csupa fiatalból áll a vezetőség és talán ezért honosodik meg nálunk minden új oly gyorsan. A legidő­sebb vezetőségi tagunk mindössze 40 éves. Fiatalos hévvel csinálunk mindent, de azért az öregek taná­csát is meghallgatjuk. — És a szórakozással?... — Teremtünk magunknak. Magam részéről nem is a szórakozás hiány­zik, hanem az idő. Nem érek rá megnősülni sem, pedig már lassan az öreg legények közé számítok — nevet vidáman a szeme és így mo­solyogva, 27 éves „öreg“ legény húsznak sem néz ki. Igaz, hogy nem is nagyon akarózik kétszer nősülni. Tudom, hogy ez is az első felesé­gem, az ecset rovására menne. Ha­csak egy kis időt tudok lopni, azt a festészetnek szentelem. Kár, hogy csak 24 óra van egy napban! — sóhajt. A müvészlelkű, faluját szerető Muzslai Sándor hat év óta járja az élet útját. Szakértelméért, szor­galmáért, emberszeretetéért - min­denki megbecsüli. — th — Követésre méltó vállalás Az említett szövetkezet tagjai a munkafelajánlás kidolgozásakor első­sorban az évzáró közgyűlésen elfo­gadott határozatokból indultak ki. Minden igyekezetük arra irányul, hogy a még fellelhető hibákat a munkavállalások teljesítésével minél előbb kiküszöböljék. A szövetkezet határának déli ré­szén már kopogtat az aratás. Elha­tározták, hogy a nehéz és kimerítő munkálatokat gépesítik, így az ara­tást két nappal hamarabb fejezik be, mint ahogyan a kidolgozott aratási terv előirányozta. Csupán ezáltal 6000 koronával csökkennek az aratás költ­ségei. Az aratást 234 hektáron két­­menetesen végzik el, méghozzá az SRUZ —42-es silókombájn segítségé­vel, és a szalmát nagy űrtartalmú teherkocsikkal szállítják a kazalozás helyére. A kétmenetes aratás 91960 koronával csökkenti az aratási költ­ségeket. A szövetkezeti tagok elha­tározták, hogy az aratás idején két műszakban dolgoznak, és olyan intéz­kedéseket tesznek, amelyek a lehető legkisebbre csökkentik a szemvesz­teséget, s így 1500 mázsa gabonát mentenek meg. Továbbá a szalma tá­rolása terén is új intézkedéseket foganatosítanak. A takarmányszalmát a szalmabálák közé kazalozzák, és így növelik annak takarmányértékét. Az új technológia nemcsak meg­gyorsítja az aratást és csökkenti an­nak költségeit, haflem hektáronként kb. 1 q-val csökkenti a szemveszte­séget is. Ebben rejlik többek között az új aratási technológia rendkívül gyors elterjedésének titka. A Maié Trakany-i szövetkezet dolgozói a ga­bona betakarítása után azonnal el­végzik a tarlóhántást, s a megürült földeket tarlótakarmányokkal vetik be, hogy így csökkentsék a fennálló takarmányhiányt. Ügy vélik, hogy 40 hektáron átlagosan 150 q zöldtakar­mányt állíthatnak elő. Gondos nö­vényápolással kukoricából . összesen 150 q-val, burgonyából pedig 120 q­­val akarják túlszárnyalni a tervezett hozamot. Nagy gondot fordítanak a legelők minőségének növelésére is. Az állattenyésztés sem marad el a növénytermesztés mögött. Még eb­ben az évben lényegesen növelik az állatállományt, hogy az év végére minden 100 ha-nyi mezőgazdasági területre 60 szarvasmarha (ebből 22 tehén), továbbá 120 sertés (ebből 17 anyakoca) és 220 baromfi jusson. Jobb takarmányozási technikával nö­velik a tehenek tejhozamát, és tej­eladási tervüket december 10-ig tel­jesítik. Ezenkívül 50 q marhahússal többet adnak el a tervezettnél. A to­jás eladási tervét is október 15-ig teljesítik, és az év végéig további 15 000 tojást adnak el terven felül. A sertéshús eladási tervét is becsü­lettel teljesítik. A cél — a szövetkezet gazdasági megszilárdítása Mindannyian tudják, hogy a szö­vetkezet gazdasági megszilárdításához nagyban hozzájárulhatnak a munka termelékenységének növelésével. Ezért az új technológia és az új munka­módszerek bevezetésével 10 °/o-kal növelik a munka termelékenységét. Ehhez nagyban hozzájárul a takar­mányozás gépesítése, valamint az istállótrágya eltakarításának gépesí­tése is. A növénytermesztésben az 1 ha-ra tervezett munkamennyiséget 15 mun­kaegységgel, az állattenyésztésben pedig 12 munkaegységgel csökkentik. A pártunk XII kongresszusa tiszte­letére tett munkavállalások értéke 355 680 korona. Ök sem akarnak lemaradni A szövetkezet dolgozóinak szép példája kötelezettségvállalásokra ösz-‘ tönözte a falu népét is. A háztáji gazdaságokról a kötelezettségvállalás szerint 6400 liter tejet és 15 000 to­jást adnak el 23 520 korona értékben. Nem feledkeznek ' meg a faluszépí­tésről sem; elhatározták, hogy társa­dalmi munka keretében rendbehoz­zák a kultúrház környékét, bekerítik a temetőt, 5560 kg ócskavasat, 700 kg papírt és 550 kg rongyot gyűjtenek, továbbá 1000 m3 komposztot készíte­nek. Az iparban dolgozó lakosok a csúcsmunkálatok idején 5400 brigád­órát dolgoztak le a szövetkezet föld­jein. Az említett munkafelajánlások tel­jesítését a falusi pártszervezet, a helyi nemzeti bizottság és a szövet­kezet vezetői közös gyűlésen heten­ként értékelik. Az értékelés eredmé­nyeit a helyi rádión és a faliújságon keresztül hozzák nyilvánosságra. B. Nemcek (Kassa) r.tf-o ri, iHiPMui/ir 3 1962. július 18.

Next

/
Thumbnails
Contents