Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-12-31 / 104. szám
Szakembereket, szakembereket...- * technikumba járok, természetesen engem is érdekelnek a falusi ifjúság problémái és azok mielőbbi megoldása. Nem kell messze mennem, mert hiszen falumban, Ptruksán Is kellő bizonyítékok tanúskodnak arról, hogy a fiatalok mennyire idegenkednek az EFSZ-től és a mezőgazdasági iskoláktól. • A Ptruksai EFSZ öt éve alakult meg. Sajnálattal- kell megállapítanom, hogy alig akad fiatal a szövetkezetben. Most felmerül a kérdés, hogy miért is nem maradnak a fiatalok az EFSZ-ben és mi ennek az oka? Hogy a fiataloknak biztosítsanak kellő szórakozást, pár évvel ezelőtt új művelődési otthont építettek, melyben hetenként filmvetítés van. Itt helyezték el a könyvtárat és a televíziót is. Tehát biztosítva van a fiatalság számára a megfelelő szórakozási lehetőség, csak a szórakozó fiatalság hiányzik. A fiatalok nagy része elhagyta a falut és a városba ment tanulni; ezt bizonyítja az is, hogy falunkból jelenleg csak öten járunk mezőgazdasági iskolába. Hol Is keressük ennek okát? Szövetkezetünk a kezkoronát kereshfetnének, hanem legalább 40—50 koronát. Szükséges lenne a két műszak bevezetése, mert ez által biztosíthatnának szabad időt a fiatalok számára. Továbbá szövetkezeteinknek a termelés minden szakaszán arra kell törekedniük, hogy a kézi munkát teljes egészében a gépek váltsák fel, mivel a fiatalok nagyon kedvelik a gépeket és azokkal való munkát. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fiatalok megnyerésében sok függ attól, hogy milyen munkára osztjuk be őket, és fontos, hogy állandó munkát biztosítsunk számuk-Nagyon sok helyen talán úgy gondolják, hogy a fiatalok nem akarnak az EFSZ-ben dolgozni. Ök akarnak! Csak az a baj, hogy sok szülő még a múlt szelleméhez tartja magát és nem akarja megérteni az idő szavát, e fontos probléma mielőbbi megoldásának fontosságát. Sok szülő az EFSZ-ben valami rosszat lát, ami végett nem engedi, hogy fia vagy lánya mezqgazdasági iskolában tanuljon, mert hát úgy is csak egyszerű földműves lesz belőle. Felteszem a kérdést ezeknek a szülőknek: ha megöregszenek, ki fogja á földet megművelni, ki fogja biztosítani a kenyeret a dolgozók asztalára? Feltétlenül szükséges, hogy a fiatalság számára mindenkor biztosítsuk a művelődés minden lehetőségét, azonban ez sok esetben sem bizonyul elégnek. Szerintem szükséges lenne elsősorban a szülőket felvilágosítani a mezőgazdaság és a mezőgazdasági iskolák fontosságáról és a mezőgazdaság jövőjéről. Egyben a fiatal generációt is meggyőzni és rávezetni a mezőgazdaság életbevágó fontosságára és a mezőgazdasági munka szépségére. Reméljük, hogy a jövőben minden fiatal megérti, hogy a mezőgazdaság csak úgy érheti el az ipar színvonalát, ha teljes egészében bekapcsolódnak a mezőgazdaság fellendítésébe, vagyis a mezőgazdásági munkába. Reméljük, hogy úgy a ptruksai, mint minden szövetkezet úgy fog gazdálkodni, hogy szép eredményeket érjenek el és ez által a fiatalok örömmel maradjanak a szövetkezetben, ahol megtalálják számításukat. Tóbiás Lajos [Ptruksaj A sokoldalú népművelésért talanabbul végezhetik a kulturális tevékenységüket. A CSEMADOK feladata továbbra is, a magyar dolgozókat szilárd marxistaleninista világnézetre, proletár internacionalizmusra, szocialista hazafiságra nevelni, elősegíteni szakmai és általános műveltségük emelését, tovább javítani a népművészeti szakcsoportok műsorpolitikáját, művészi színvonalát. Ez a munka is politikailag és szakmailag fejlett vezetőket kíván. Falvainkon a CSEMADOK munkájának elsősorban a mezőgazdaság fellendítését kell szolgálnia. Az évzáró gyűléseken azt kellene alaposan boncolgatni, hogy a CSEMADOK hogyan segítette elő az elmúlt időszakban a szövetkezeti dolgozók szakmai és általános művelődését. Hogyan segítette elő például a magasabb népművelési formák, a népi akadémiák szervezését, amennyiben meg vannak rá az adott feltételek. Már vannak örvendetes jelenségeik is. A rimavszkászobotai járásban már hat népi akadémia kezdte meg a működését, amelynek szervezését a CSEMADOK segítette elő. Sokhelyütt a CSEMADOK csoportok voltak kezdeményezői az asszonyok téli iskolázása megszervezésének. Ami szintén nagyon fontos, •hogy az egyes CSEMADOK vezetőségek azonnal reagáltak a fontos kül- és belpolitikai eseményekre és rög-Ezek aztán fiatalok!.. I» A Koroplast üzemi CSISZ szerit vezete 1960-ban alakult meg. Kez- I detben itt is, mint mindenhol, y: problémák merültek fel, azonban H a fiatalok akarata minden aka| dályt legyőzött. Napról-napra H szebb eredményeket érnek el. A ' járási CSISZ vezetősége a nyugatszlovákiai kerület vándorzászlóját javasolja a szervezetnek. Ezt különösen a gépek gazdaságos javításáért, újítöjavaslataikért és a felsőházi szövetkezetnek nyújtott segítségükért érdemlik meg. Czakó Géza (Hrncsiarovce) tömzött előadásokon keresztül ismertették azokat a lakossággal. A népművészeti tevékenységet is alapos bonckés alá kell venni az évzáró gyűléseken. Elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy tartalmában menynyiben szolgálta a népművészeti tevékenység a falusi dolgozók fejlődését. Nem volt-e ez a tevékenység öncélú? (Művészet a művészetért) Másutt törődtek-e a szakmai vezetők a művészi színvonal fejlesztésével. De azt is meg kellene vitatni, hogy az eddigi megszokott formákon kívül (színjátszás, néptánc) tettek-e valamit a sokoldalú művészeti tevékenységért (gondolok itt agitációs esztrádcsoportok szervezésére, társadalmi táncokra, irodalmi színpadra, sőt a képzőművészetre is). Az természetes, hogy az egyes helyi csoportoknak nincsen módjuk, hogy az összes művelődési ágban tevékenykedjenek. De ha megvan az együttműködés és a szövetkezeti klubban tevékenykednek, amely lényegében megteremti az anyagi feltételeket, egyre sokoldalúbb népművészeti munkát fejthetnek ki a CSEMADOK szervezetei. Az évzáró gyűlések és a járási konferenciák tanácskozásainak a magva az eddigi népművelő tevékenységben előforduló fogyatékosságok őszinte feltárása és az új embert formáló sokoldalú, tartalmas, magas művészi színvonalú népművelési tevékenység lehetőségének megteremtése legyen. tó— lófotpwá&ádás A könyvüzlet kirakata ünnepi díszt öltött. A vásárlók szinte egymásnak adták a kilincset. Varga Jancsi édesanyja sokáig nézegette a könyveket, míg végre fiacskájának egyet kiválasztott. A szebbnél szebb könyveket látva egy régi történet jutott az eszébe. Régen volt! Még az első köztársaság idejében. Ma már úgy tűnik, mintha csak mese lenne az egész történet. Vargáék szomszédjában lakott Erzsi néni három fiával. Apjuk az első világháborúban halt meg. Az özvegy sok gond közepette nevelte fiait. A legkisebb nagyon jó tanuló volt, ám abban az időben a szegény ember gyermekének nem telt az iskoláztatásra. Szinte mesébe illő: az özvegy legkisebb fia mégis bekerült a városi gimnáziumba. Itt is kitűnően tanult, sőt még a módosabb szülők gyermekeit is tanította, hogy megkeresse magának a tandíjra valót. Az érettségi után az egyetemen folytatta tanulmányait. A nagyvárosban még többet nélkülözött, koplalt, mint eddig, bár részesült néha állami támogatásban, ami az éhezés nehéz óráit néha egy kissé enyhítette. Az egyetemi évek egyik karácsonya előtt a rádió riportere ellátogatott az egyetem diákjai közé. Itt Ismerkedett meg többek között történetünk hősével is. Szülőfalujában gyorsan terjedt a hír, hogy B. Géza, a falu egyetlen egyetemi hallgatója karácsonyra beszélni fog a rádióban. A faluban akkor összesen csak két rádió volt. Itt hallgatták meg hozzátartozói és esmerősei az interjút, mely a következőképp hangzott: — Mondja el, hogyan él mint egyetemi hallgató a nagy városban? — hangzott a riporter kérdése. Röviden elmondta származását, anyagi helyzetét, majd így folytatta: — Reggelit nem eszem! Ebédet a menzában kapok. Vacsorám sokszor egy nehéz sóhajtás. Szeretem nézegetni a könyvesboltok kirakatait. Sóvárogva nézem az üveg mögött léyjő könyveket, amelyek elérhetetlenek számomra. Nincs pénzem arra, hogy egyet is megvegyek közülük. Pedig minden vágyam, hogy könyveket vehessek! Nem tudom, teljesül-e valaha?! Eddig volt a riport. A rádiót köfülállók könnyezve hallgatták az elhangzottakat. Vargáné hirtelen felrezzent gondolataiból. Bement a könyvesboltba és megvette fiának a kiválasztott könyvet. Elhatározta, hogy elmondja Jancsinak ezt a régi történetet, amely már fiataloknak szinte hihetetlennek tűnik. Nekik ma szerencsére nincs olyan gondjuk, mint B. Gézának volt, aki ha1 e sorokat elolvassa, megbocsájtja, hogy felelevenítettem e fájó emléket. Kurucz Nándorné Figyelem! Pál vázat* A „Szabad Földműves“ szerkesztősége 1962. október 10-vel pályázatot hirdetett a falusi élet problémáival foglalkozó szépirodalmi művekre - novellákra, elbeszélésekre, karcolatokra. A bírálóbizottság a legjobb műveket a következő értékes nyereményekkel jutalmazza: 1. díj televízor 3100 Kcs értékben 2. díj magnetofon 2300 Kcs értékben 3. díj táskaírógép 1050 Kcs értékben 4. díj fényképnagyító 900 Kcs értékben 5. díj Flexaret VI. A fényképezőgép 840 Kcs értékben Felhívjuk pályázóink figyelmét, hogy a beküldési határidő 1963. február 15. (A pályázat további részletei a 88. számban.) A SZABAD FÖLDMŰVES szerkesztősége Sűrű pelyhekben hullott a hó, a gyermekek legnagyobb örömére. Hófehér köntösbe bújtak a petrzsalkai házak, fák... A szűztiszta hó csak egyre magasodott az udvarokban. Kalász néninek és Bandi fiának mi jutott eszébe? Örömet szereznek az udvarbéli emberpalántáknak — Évikének és Tibikének —, meglepik őket egy óriás hóemberrel. \ íme, itt a sárgarépaorrú, szénszemii ,,teremtmény'', lábas kalappal fején, — s a gyerekek. (Nádszegi Kovács István felvétele) „Szilveszteri" hullámhosszon Immár hagyományos és kedves szilveszteri szórakozássá vált az, hogy otthon a családi körben, rádió mellett búcsúzunk az 6-évtöl, illetve köszöntjük az új esztendőt, mindenütt jó a műsor! Vajon mit hallgassunk? Ebből aztán az van hogy tekergetjük a rádiót: Budapest — Bratislava — Becs — Prága — Brno között, nehogy valami jóból véletlenül is kimaradjunk. Alábbi felvételeink a Bratislavai Rádió műsoráról készültek. Martin Gregort bizonyára mindenki jól ismeri. Semmi esetre sem hiányozhat a szilveszteri műsorból. Persze az otthon szilveszterezök is táncraperdülnek. Tánczene lesz bőven. Ajánljuk, hogy Hana Högerová sanzonjaira a fiatalok — a vidám népi muzsikára pedig az idősebbek kerekedjenek táncra. {Foto: KropacsekJ deti nehézségek miatt még a ma napig is annyira rosszul 'gazdálkodik hogy a fiatalok nem vágynak ide mert a kereseti lehetőségek nen kielégítőek számukra. Szükséges lenne, hogy az EFSZ t bérezést a fiatalok részére másképi rendezné, hogy naponta ne 10—2C „Marxista-leninista szellemben biztosítani kell a műveltség és az ideológiai kulturális színvonal emelését“ A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szervezete előtt álló feladatokat is a XII. kongresszus határozatának ez a része szabja meg. A CSEMADOK szervezetek ebben a szellemben tanácskoznak majd a januárban és februárban megtartandó évzáró közgyűléseken, valamint a március végé/fe összehívott járási konferenciákon. Ezeknek a tanácskozásoknak a célja lesz tovább javítani a CSEMADOK politikai, népművelési és kulturális tömcgmozgalmi munkáját, annak hatékonyságát, továbbá megszilárdítani a helyi csoportok szervezett életét és a CSEMADOK élére a szocialista kultúra legodaadőbb, legjobb szervezőjét megválasztani. Miért van a főhangsúly a jó vezetőségen? Azért, mert a fejlett, sokoldalú vezetők megértik, hogy a CSEMADOK ténykedése ebben az időszakban nem lehet elszigetelt, hanem a legszorosabb együttműködésben, a nemzeti bizottságokkal, a Nemzeti Front többi társadalmi szervezeteivel kell, hogy együtt dolgozzanak. S ami még lényeges, a CSEMADOK-nak elő kell segítenie a szövetkezeti klubok létesítését, amelynek keretében gond-Hasznos találkozás A nyitrai Járási Népi Könyvtár vezetősége beszélgetést rendezett Egri Viktor államdíjas íróval, Gyurcsó István és Cselényi László költőkkel. Bevezetőként Egri Viktor az ember és a könyvek közötti viszonyt tárgyalta, majd rámutatott a fiatal író nemzedék nagyszerű munkásságára, amellyel utat mutatnak a szocialista élet megismeréséhez. Kifejtette, hogy a jó könyvtárosnak ismernie kell a legújabb műveket, s bátran ajánlani azokat az olvasóknak. Sok felszólaló kifogásolta, hogy a nyitrai könyvtárban kevés új könyv van, pedig a magyar olvasóközönség szabad idejében szívesen olvasna. A két és félórai beszélgetés résztvevői, kb. 180—200 olvasó, megelégedetten távozott erről a beszélgetésről. Péterfalvi László fhmiitír__ 1962. december 31.
