Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-12-28 / 103. szám
A téli tojástermelés növelésének módszerei A gépesítés fejlődésének, valamint az életszínvonal emelkedésének következménye, hogy állandóan csökken a nehéz fizikai munkát végző dolgozók száma, viszont ezzel párhuzamosan növekszik a nagyobb fehérjetartalmú táplálék iránti igény. Ez a magyarázata annak, hogy az egy főre jutó évi baromfihúst és tojásfogyasztást az egyes országok szinte az életszínvonal fokmérőjének tekintik. Ez a folyamat természetesen hazánkban is érezhető, legalábbis, ami a baromfihús és tojás iránti keresletet, illetve a baromfihús fogyasztást illeti. Hazánk az európai országok között a jelentős mennyiségű baromfihúst fogyasztó országok sorába tartozik. A tojásfogyasztás ellenben a többi országokhoz viszonyítva kevésnek mondható. A fogyasztó közönség kereslete, illetve szükséglete alapján ennek a számnak lényegesen nagyobbnak kellene lennie (az optimális egy főre jutó fogyasztás 280 — 300 db évente). Ezek a tények parancsolóan vetik fel a tojástermelés rendkívül gyorsütemű növelésének szükségességét. MI A LEGSÜRGŐSEBB TENNIVALÓ? Leghelyesebb, ha a tyúkok évi tojástermelésének évszakonkénti megoszlásából indulunk ki, ami nagy átlagban a tavaszi hónapokban 37 %, a nyári hónapokban 29 %, az őszi hónapokban 14 °/o, a téli hónapokban pedig 20 % körüli értéket mutat. E számokból kitűnik, hogiy a tojáshozam növelése legsürgősebb az őszi és téli hónapokban. Mivel a tojás felvásárlási ára — érthetően — éppen ekkor a legmagasabb, a termelés növelése éppen úgy érdeke a termelőnek, mint a népgazdaságnak. A téli hónapok jobb tojásárai természetesen eddig is ösztönözték gazdaságainkat, hogy megpróbálják befolyásolni a tojástermelés eddigi időszaki megoszlását. Néhány helyen ki is dolgoztak egy-egy módszert, amely egyike-másika bizonyos eredményt is hozott. A nagyobb, különösen pedig a gyorsabb eredmények eléréséhez azonban nem elegendő egy-egy módszer kipróbálása. Csak a jelenleg ismert összes módszer együttes, következetes, a helyi adottságokhoz és lehetőségekhez mért alkalmazásával érhetjük el a várt eredményt. A TYÜK ELHELYEZÉSE A tyúkot természetes hajlama készteti a tavaszi nagyobbarányú tojásrakásra. Miután ezen változtatni akarunk, először is olyan körülményeket kell teremtenünk az őszi-téli időszakban, amelyek — a lehetőségekhez mérten — függetlenítik a tojótyúkokat a külső környezettől, vagyis az évszakoktól. Olyan épületekkel szükséges tehát rendelkeznünk: a) amelyekben biztosítható a természetes fényen kívül a mesterséges megvilágítás, b) a szükséges hőmérséklet, c) a megfele’ő levegő, d) az almozás és e) az optimális állatsűrüség. E tényezők közül a kellő hőmérséklet biztosítása nem jelent különösebb problémát. A kivánalom az, hogy gz ól hő-' mérséklete ne csökkenjen 6 C° alá és ne emelkedjen 25 C° fölé. A hőmérséklet a ritkán adódó néhány napig tartó nagy hidegek, hideg frontbetörések, valamint az esetenként előforduló nagy hőemel-190 {fajfffhldhShl} 1962. december 2V. kedésektől eltekintve meglehetősen egyenletes. Az ideális természetesen az előbbi esetben a meleg levegő beáramoltatása lenne, az utóbbiban pedig az épületek levegőjének hűtése. Az ehhez szükséges berendezés beszerzése azonban tekintettel a rövid használati időszakra, nem lenne gazdaságos. Egyes országokban az éghajlati adottságok miatt légkondicionáló berendezések alkalmazására van szükség. A kályhával történő fűtés nem biztosít egyenletes meleget, s mivel a baromfi éppen a hőmérséklet ingadozására a legérzékenyebb, így nem is ajánlható. A megfelelő friss és tiszta levegő biztosításához a jó szellőztetés megvalósítása alapvetően szükséges. Ezzel kapcsolatban arra ügyeljünk, hogy miután egy 2 kg-os tyúk óránként 1,43 liter C02-t termel, óránként 0,45 m3 levegőcseréről gondoskodjunk. A tojóház megídvánt relatív páratartalma 65 — 70 % körüli, amit általában 6 —8-szoros óránkénti levegőcserével lehet elérni. Az almozásra használt anyaggal szemben (nagyra darált kukoricacsutka, szalmaszecska vagy gyaluforgács, illetve keverékeik) a legfőbb követelmény, hogy rossz hővezető és jó nedvszívó legyen. Betonpadozaton célszerű, ha az alomréteg vastagításával segítjük elő a jó hőszigetelést. Az alom szárazon tartása is nagyon fontos, ezért az itatás technikájára különösen ügyeljünk. A téli nagyobb tojáshozamot kell szem előtt tartani akkor is, amikor az épületben elhelyezzük az állatokat. A zsúfoltság termeléscsökkentő hatása közismert, ezért a könnyűtestű fajtákból átlag ne jusson több 4 — 4,5 darabnál egy négyzetméterre. KORAI KELTETÉS ÉS SZAKSZERŰ NEVELÉS Nem közömbös az sem, hogy mikor keltetett, hogyan nevelt és milyen korú állatot teszünk a tojóházba, hogy a téli tojástermelésben javulást érjünk el. A kelés időpontjának helyes megválasztásához tudni kell, hogy bizonyos fajta, a nappalok hosszabodása (fény), valamint a tartási, takarmányozási körülmények mennyiben befolyásolják a jércék ivarérettségét. A fajtával kapcsolatban mindössze annyit szükséges megjegyeznünk, hogy egyazon keltetésből származó nehéztestű fajták jércéinek ivarérése mintegy 20 nappal később következik be, mint a könnyebb fajtáké. Viszont ugyanazon a fajtán belül — a keltetés időpontjától függően — az ivarérésben 25 — 35 napos különbségek is mutatkozhatnak. A nagyobb mennyiségben termelődő hormonok következtében, a megvilágítás időtartamától függően gyorsabban vagy lassabban fejlődnek ki az elsődleges és másodlagos ivarjellegek. Ebből következik, hogy a keltetés időpontjának megválasztásával szabályozni tudjuk a természetes megvilágítás mértékét a fejlődés folyamán. Az ivarérés idejére — a fény hatásán kívül — jelentős befolyást gyakorol a takarmányozás is. Az állatok normális fejlődéséhez, a szervek megfelelő fejlettségének eléréséhez helyes táparányú, különösen vitaminokban gazdag takarmány szükséges. Amennyiben az állat ezt nem kapja meg, vagy az ellátás folyamatosságában törés áll be, úgy az állat ivarérése elhúzódhat. A tartási, valamint elhelyezési körülmények a szokottnál nagyobb gondosságot igényelnek, miután minden elkövetett hiba az ivarérettségre s a későbbi termelésre van kihatással. Igyekezzünk megoldani, hogy edzett, ellenálló szervezetű állatok kerüljenek a tojóházba. Az ivarérés idejét a környezeti tényezőkön kívül örökletes tulajdonságok is befolyásolják. Az őszi és téli tojástermelés szempontjából legértékesebbek a január 1.— március 1. között kikelt jércék. Az ivarérés időpontja, illetve a tojásrakás megkezdése, ezeknél esik a legkedvezőbb időpontra. Az első, apróbb tojásokat július —augusztusban rakja a jérce, de szeptemberben és októberben az állomány már 50 — 70 %-os tojástermelési ütemet érhet el. Az állomány fejlődését úgy kell irányítani, hogy az ivarérés időpontja optimális legyen. A túlságosan rövid ivarérési szakasz következménye, hogy az állat apró tojásokat tojik s hamar kimerül. Molnár Ferenc, a dunajszkásztredai Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanára Pezsgőt a szilveszteri pohárba iSv. A pezsgőt könnyű, vékony, előzőén kikezelt Ezerjó, Mézesfehér stb. fajtájú borból készítik. Az ilyet cukorral és borélesztővel keverik és palackokban ledugaszolják. A keletkezett szénsavat a bor nyomás alatt elnyeli. A pezsgöbor kezelése körülményes, mert a néhány hét alatt összegyűjtött seprőt a palack nyakából lehűtés után kinyitással eltávolítják. A hiányzó folyadékot likőrrel pótolják. A Dél-Morvaországi Borászati Üzem mikulovi pincegazdaságában Polách János vizsgálja a néhány éves pezsgőt — amelyből évente 150 000 litert hoznak forgalomba — és reméli, hogy ebből a nedűből a szilveszteri víg säg közepette sok gyöngyözik majd a barátság poharaiban. -ksz-
