Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-12-12 / 99. szám

A nagyüzemi technológiával történő cukorrépa-betakarítás tapasztalatai Ebben az évben először érvényesítet­tük nagyobb mértékben a cukorrépa betakarításának nagyüzemi technológiá­ját, amely a cukorrépatermesztés egyik fontos láncszemét képezi. A cukorrépa betakarításának új technológiája számá­ra a jicsíni Agrostroj idejében 400 gépi berendezést készített. Ezek a cukorrépa osztott betakarítását végezték. A nyu­gat-szlovákiai kerületben a cukorrépa­­termesztőknek 104 háromsoros cukor­répakombájn állt a rendelkezésükre, amelyeket a Német Demokratikus Köz­társaságból .hoztunk be. Ezen kívül né­hány kerületben, például az észak-mor­­vaországi kerületben a cukorrépát az E —675-ös német gyártmányú átalakított burgonyakombájn segítségével végezték el, amely három sor cukorrépát emel ki egyidejűleg. Összesen 60 darab ilyen át­alakított burgonyakombájn dolgozott a cukorrépaföldeken. Az osztott betakarítás elvégzésére ké­szítet gépeket olyan mezőgazdasági üzemek kapták, amelyekben minden fel­tétel megvolt arra, hogy sikeresen al­kalmazzák őket. Elsősorban arról volt szó, hogy olyan mezőgazdasági üzemek­be kerüljenek, ahol koptatott cukorrépa­vetőmagot vetettek, ahol magasabb az agrotechnika színvonala és elegendő traktor, pótkocsi, valamint tapasztalt traktoros áll rendelkezésre. Egy gépi be­rendezésre 30 hektár idényteljesítményt terveztek, tehát azonos teljesítményt, mint a német gyártmányú háromszoros kombájnra. A betakarítás megkezdése előtt egész sor gyakorlati tájékoztatót rendeztek, amelyeken a mezőgazdasági üzemek képviselőivel megismertették a munka szervezését és a gépek kezelését, hogy így biztosítsák e szerkezetek le­hető legjobb kihasználását. Ez évben a cukorrépa betakarítására nem volt valami jó időjárás, mivel no­vember elejéig száraz időjárás uralko­dott, majd a sok csapadék lehetetlenné tette a gépek jobb kihasználását. A ki­száradt, kemény talajból még a kipró­bált és bevált VRN — 3-as háromsoros, traktorra függesztett cukorrépakiemelő is nehezen emelte ki a cukorrépát, s ezért még értékesebbek azok a tapasz­talatok, amelyeket az új cukorrépafejelő és cukorrépakiemelő gépekkel szerez­tünk. Hiszen ezekkel a gépekkel mező­­gazdasági üzemeink először, méghozzá nehéz feltételek között dolgoztak. No­vember 19-ig osztott módszerrel 5303 hektár cukorrépát takarítottunk be, te­hát egy gépcsoportra átlagban 13 hektár idényteljesítmény jutott. A német gyárt­mányú háromsoros kombájnokkal a nyu­gat-szlovákiai kerületben összesen 1557 hektárt takarítottak be. Az új gépcso­portokkal elért betakarítási eredmények az egyes üzemekben különbözők, ennek ellenére már ma is nyugodtan állíthat­juk, hogy ott, ahol a mezőgazdasági üzem dolgozói tisztában voltak a gép kezelésének módjával, s ahol az üzem műszaki dolgozói is segítettek, ott az új gépek beváltak. Természetesen sok füg­gött a szövetkezet vezetőinek viszonyá­tól az új technológiához, valamint a dol­gozók anyagi érdekeltségétől és a meg­felelő prémiumrendszertől. A mezőgazdasági üzemek egész sorá­ban a dolgozók az új gépekkel jelentős teljesítményeket értek el. így például a králicei szövetkezetben (prosztyejovi 182 ! járás) 48 hektárt, a mzsani szövetkezet­ben (hradeckrálovéi járás) 46 hektárt, a neszvadi szövetkezetben (komárnói járás) 30 hektárt és a Velkéulani Állami Gazdaságban 36 hektárt takarítottak be. A dunajszkásztredai járásban jó telje­sítményt értek el a német gyártmányú háromsoros cukorrépakombájnnal. Ne­héz feltételek között ezzel a géppel 980 hektár cukorrépát takarítottak be és a gépek átlagos idényteljesítménye 52 hek­tár volt. A komárnói járásban pedig 9 kombájn 252 hektár cukorrépát taka­rított be, vagyis egy kombájnra 28 hek­táros idényteljesítmény jutott. Ismét bebizonyosodott, hogy a gép jó beállítá­sán kívül a munka menetének és folya­matosságának szempontjából milyen nagy jelentőségű a cukorrépatest és fej szántásának jó szervezése. Az idei tapasztalatok megmutatták, hogy az öt kilométeres átlagos szállítási távolságokra legalább négy traktort kell beállítani a cukorrépafej és a cukorrépa­test folyamatos elszállításának biztosítá­sára. A betakarítás gazdasági elemzésé­nek eredményei bebizonyították, hogy az új technológia a hagyományos betaka­rítási módszerekkel összehasonlítva 60 %-kal olcsóbb, s ami szintén fontos, a megerőltető kézi munka 60 %-át is gépi munkával helyettesítették. A középkö­tött talajokon a répafejelő és répaki­­emelö gépek munkája jó minőségű volt. Igaz, hogy némelyik cukorgyár nagyobb tiszlátalansági százalékot számított fel, elsősorban azokon a helyeken, ahol a növényállomány nem volt egyenletes. Ám a cukorrépatestek minősége lényegében megfelelő volt. A gépek kezelőinek pa­naszai elsősorban arra vonatkoztak, hogy a legnagyobb mértékben megterhelt gép­­alkatrészek, például a lefejelést végző kések és a kiszántótestek puha, tehát nem megfelelő anyagból készültek és a kemény, száraz talajon gyakran fölmond­ták a szolgálatot. Ezért főként a nehéz, kiszáradt és megkeményedett talajokon üzemzavarok álltak be. A késeket sok­szor, naponta kétszer is kénytelenek voltak kicserélni és élesíteni, hogy így biztosítsák a répafejelés minőségét. Az is megmutatkozott, hogy a répakiszántó­­gép sokkal nagyobb teljesítményű, mint a répafejelőgép, s ezért a répafejelö­­gépek nem győzték előkészíteni a földe­ket az utánuk dolgozó répakiszántóknak. További hiányosság, amely főként a na­gyobb levélzetű cukorrépa-állománynál mutatkozott meg, hogy a répafejelőgép­nek aránylag kicsi á tartálya, s ezért azt gyakran ki kellett üríteni. Az idei feltételek között a legmegfelelőbbnek a 3,5 tonnás pótkocsik bizonyultak, ame­lyeket száraz időjárás esetén az RS — 09-es eszközhordozó is vontathatott. A jövő évben gondoskodnunk kell ar­ról, hogy a gépállomások raktáraiban elegendő szükséges pótalkatrész legyen, amelyet idén kénytelenek voltak egye­nesen a gépeket gyártó üzemben be­szerezni. Lényegében elmondhatjuk, hogy néhány hiányosság és kevésbé megfe­lelő feltételtől eltekintve, cukorrépa­termesztőink saját tapasztalataik alapján meggyőződhettek a betakarítás nagy­üzemi technológiájának előnyeiről. Az említett hiányosságok kiküszöbölése után ugyanis ez a technológia lényegesen csökkenti a kézi munkaszükségletet és jelentősen meggyorsítja a betakarítás egész menetét. A jövő évben a gépállo­mások műszaki ellenőrző szolgálatának dolgozóira vár az a feladat, hogy a me­zőgazdasági üzemek traktorosait és kombájnosait megtanítsák a gépek ke­zelésére, valamint a munka szervezésére is, hogy az új technológia teljes mér­tékben eleget tehessen a vele szemben támasztott követelményeknek. HYZÍK JAROSLAV mérnök, a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium dolgozója-«—«—»- ♦ - ♦—* «—*♦«—♦ -4—• Hasznosítsuk a tojáshéjat A legtöbb háztartás­ban a tojás héját, ha a tartalmát kiürítik, el­dobják. Pedig kár érte. Az összemorzsolt to­jáshéj palackok, üve­gek mosásához jól fel­használható, de kitűnő szolgálatot tehet a megszárított és mor­zsában nem egészen apróra törött tojáshéj a finomabb fehérnemű mosásánál, ha a forró vízbe egy-egy evőka­nálnyi ilyen tojáshéj­törmeléket teszünk. A tojáshéj szénsavas mésztartalma éppen olyan fehérítő hatású, mint a klór, ugyanak­kor szagtalan és ártal­matlan szer. A tojáshéj alkalma­zási módjával foglal­koznak a gyógyszer ké­szítés terén is, mégpe­dig a régi népi ismere­tek alapján. Ugyanis a vitaminmentes táplá­léktól súlyosan megbe­tegedett kísérleti pat­kányok például a to­jáshéj fogyasztása után hamarosan talpraálltak. Hatásosnak bizonyult ez a gyógymód a cse­csemő- és gyermek­­gyógyászatban is vér­­szegénység ellen. A le­endő anyák mészhiá­­nyát is sikerül ily mó­don megszüntetni. A jórészt mész- és foszforvegyületeket, mangánt, vasat, nátriu­mot és káliumot, a szerves anyagok közül pedig D3-vitamint, cit­romsavat. porphyrint és fermentumot tartal­mazó friss tyúktojás­héjat meleg vízben megtisztítjuk, majd megőröljük. Ez az őrlet 60 fokig felmelegíthető, 75 fokon ugyanis a ha­tóanyag értéke alig több, mint a mészkar­­bonáté. A tapasztalatok szerint a kacsatojás héját fogyasztani ve­szélyes, tehát csak a friss tyúktojáshéj a megfelelő. A hosszú tárolás alkalmával a . hatóerő javarésze el­vész. A napi adag há­rom gramm, vagyis egy tyúktojáshéjnak a fele (körülbelül egy kávés­kanálnyi). Ez a gyógy­szer az egészséges fog­képzést is elősegíti.' De a tojáshéjat a kertészetben is hasz­nálhatjuk. Fél tojáshéj­ba vethetjük az etőhaj­­tatást kívánó magvakat (uborka, dinnye), sőt előzetesen ládikákban kicsíráztatott palántá­kat is ültethetünk belé. A tojáshéjba rakott föld a kiültetésig ele­gendő táplálékot nyújt a palántának, össze­tartja a gyökereket, ha a tojás héjából óva­tosán kiszedjük a föld­­labda a kiültetéskor nem esik szét. — tis — 1962. december 12.

Next

/
Thumbnails
Contents