Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-12-09 / 98. szám
(Folytatás az 1. oldalról.) kereskedelmi lehetőségeknek megfelelően használjuk ki a hazai nyersanyag- és anyagbázist. Mindegyik népgazdasági ág fejlesztésének egyik alapvető szempontja a hazai és az importált nyersanyagok lehető legtakarékosabb felhasználásának elve legyen. Tovább kell folytatni a rendszeres geológiai kutatást, új nyersanyagforrások keresését. Hatodszor: A termelőerők továbbfejlesztésének és a termelés minőségi növekedésének döntő tényezője valamennyi ágazatban a tudomány és a technika fejlesztése és teljes felhasználása. Csak így biztosítjuk a munka társadalmi termelékenységének lényeges és állandó növekedését. A tudomány és a technika fejlesztése érdekében intézkedéseket kell foganatosítani a tervezésben és célszerű, központilag irányított megszervezéssel is biztosítsuk a tudomány és a technika kérdéseinek komplex megoldását. A tudomány és a technika teljes kihasználásával együtt a termelés szakoszltásának és koncentrálásának útját kövessük, honosítsuk meg a tudományos munkaszervezést. A beruházási tevékenységben érvényesítsük a társadalmi szempontokat, mindenekelőtt azoknak a termelési kapacitásoknak építését biztosítsuk, amelyektől az egész ország fejlődése függ. Egyes ágazatok szerint központilag irányítsuk a tervező és konstrukciós tevékenységet. A beruházási tevékenységben, a tudományban, a technikában és az anyagi-műszaki ellátásban be kell vezetni a következetes központi irányítást. Hetedszer: A népgazdaság további fejlesztésében számítani kell a nemzetközi szocialista munkamegosztás alapelveinek érvényesítésére és megvalósítására, amelyeket a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsához tartozó államok kommunista és munkáspártjainak 1962. júniusában tartott moszkvai tanácskozásán fogadtak el. Nyolcadszor: Meg kell szilárdítani a kormány, a minisztériumok, valamennyi fokú nemzeti bizottság, vállalatvezetéségek és üzemek irányító tevékenységét a demokratikus centralizmus elvének következetes érvényesítésével, ami a központi irányítás mellett feltételezi a demokrácia valamennyi formájának további kibontakozását. Az irányító tevékenységgel összhangban tökéletesítsük az állami és gazdasági szervek tervezését és szervező, ellenőrző munkáját. Küszöböljük ki az irányítás fölösleges láncszemeit, korlátozzuk a fölösleges adminisztratív munkát; közelebb kell vinni az irányítást a termeléshez. Ki kell alakítani az ipar szilárd szervezeti összetételét, s a megszervezés fő formája rendszerint a társult üzemekkel rendelkező vállalat legyen. Ezeket a vállalatokat a minisztériumok közvetlenül fogják irányítani. Termelő vállalati alapon egy felelős központban egyesítsük a mezőgazdaság valamennyi fokú irányítását. Az irányító tevékenység megszilárdítása érdekében valamennyi fokon bontakozzék ki a népi ellenőrző bizottságok munkája. Kilencedszer: A nemzeti bizottságok munkájában az irányításban és igazgatásban biztosítani kell a dolgozók részvételének további fokozását elsősorban úgy. hogy következetes munkát végezzenek a nemzeti bizottságok plénumái és szakbizottságai, javuljon meg a nemzeti bizottsági képviselők ellenőrző munkája és fokozódjék felelőségük a dolgozókkal szemben. A nemzeti bizottságok tevékenysége az irányítása alá tartozó intézményekben főként a közszolgáltatások fejlesztésére irányuljon. Tizedszer: A marxista-leninista világnézet szellemében biztosítani kell a nép műveltségének, ideológiai és kulturális színvonalának emelkedését. Tovább kell javítani az alapfokú kilencéves iskolai oktatást, melyben ma minden gyermek részesül. El kell érni, hogy fiataljaink fokozatosan teljes középiskolai végzettséget szerezzenek. A népgazdaság szükségleteihez mérten biztosítani kell a munkások, a mes-, terek, a technikusok szaktudásának gyarapítását, növelni kell a közép-, szak- és főiskolai végzettségű dolgozók számát. A szocialista társadalom érdekeinek és a kommunista nevelés szükségleteinek megfelelően támogassuk a művészi és kulturális tevékenység összes ágait. Tizenegyedszer: A marxizmus-leninizmus szellemében tovább kell erősíteni népünk politikai és ideológiai egységét. Hatni kell a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság szövetségének — az egység alapjának — további szilárdulására. Tovább kell erősíteni a csehek, a szlovákok és a hazánkban élő többi nemzetiség egységét, támogatni kell mindent, ami további közeledésüket szolgálja. Küzdeni kell az ellen, ami megbonthatná népünk egységét, a polgári és a kispolgári ideológia maradványai, a reformizmus, a kispolgáriság, a konzervativizmus, az önzés és az individualizmus ellen. Rendszeresen le kell leplezni és el kell fojtani a revizionizmust és a dogmatizmust: nem gépiesen osztjuk el, hanem a termelés összetételének megfelelően, elsősorban odajuttatjuk, ahol a legnagyobb gazdaságosság, leghatékonyabb felhasználása biztosítékát látjuk. Nem feledhetjük azonban, hogy az istállótrágya a föld trágyázásának alapja, fokozza a műtrágyák hatását. Figyelmet fordítunk arra is, hogy fokozzuk a talaj átlagos televénytartalmát. Meg kell akadályoznunk, hogy a víz kimossa a talajból a humuszt és a tápanyagokat. A föld humusztartalmának gyarapítására saját forrásainkat használjuk ki, elsősorban a tőzegtelepeket. A földalap kihasználásával kapcsolatban az a feladatunk, hogy mielőbb következetesen szakosítsuk és összpontosítsuk a növénytermesztést. A legnagyobb súlyt a kenyérgabona és a takarmánynövények termesztésének növelésére helyezzük. Ez megköveteli, hogy haladéktalanul megkezdjük a vetésterületek szerkezetének átalakítását. 1970-ig a gabonafélék vetésterületét a szántóföldek 55 — 57 %-ára kell növelnünk, a búza vetésterületét a szántóföldek 16 %-ára, mégpedig a zab és a rozs rovására. Fordítsuk gondot arra, hogy a legnagyobb hozamú búzafajtákat termesszük. Termesszünk minél nagyobb hozamú takarmánynövényeket A legnagyobb határozottsággal arra kell törekednünk, hogy minél kiadósabb takarmánynövényeket termeszszünk, elsősorban kukoricát. 1970-ig mintegy 280 000 hektáron akarunk kukoricát termeszteni, s a hektárhozamot 50 mázsára akarjuk emelni. Itt már a meglevő vetésterületekre való tekintettel elsősorban a hektárhozamokat kell fokozni. A silókukorica vetésterületét 320 000 hektárra növeljük, ebből Szlovákiára 100 000 hektár jut, a vetésterület kibővítése mindenekelőtt a csalamádé, zöldkukorica rovására történik. A mi természeti viszonyaink közt 1970-ig elérhetjük, hogy hektáronként 450-500 mázsa silóanyagot takarítunk be, ebből 175-200 mázsa tejesviaszos érettségű csövet a burgonyatermő vidéken. Búzában 32 mázsa, cukorrépában 360 mázsa, burgonyában 180 mázsa, évelő takarmányokban 75 mázsa és réti szénában 48 mázsa hektárhozamot akarunk elérni. Még mindig nem fordítunk elegendő figyelmet a kukorica termesztésére. Még mindig innen is, onnan is hangok hallatszanak a kukorica termesztése ellen. Ezek az ellenvetések elsősorban különféle személyes álszakvéleményekből, kényelemből és megnem értésből fakadnak. Nekik tulajdonítható, hogy nem harcoltunk eléggé a kukoricatermesztés növeléséért, gyakorlatilag nem biztosítottuk a kellő eredmények elérését. Sokan azt bizonygatták, hogy növénytermesztésünk fejlettebb fokon áll, hogy mi már rég túljutottunk a kukoricatermesztés szakaszán, hogy számunkra nem célszerű a kukorica, vannak jobb terményeink, a takarmányokat különben is behozhatjuk és így tovább. Ma már odáig jutottunk, hogy nincs elegendő takarmányalapunk, nincs elég hús, tej és vaj. Feladatul tűzzük ki azt is, hogy növeljük a hüvelyes takarmánynövények vetésterületét, mégpedig az összes vetésterület több mint 5 %ára, elsősorban a zab rovására. A borsó és a bab fontos élelmiszer és takarmány, mivel mindkettő gazdag fehérjékben. Ugyanakkor a földterület több mint 15 %-án lucernát és herét termesztünk, s mintegy 40 000 hektáron takarmánykáposztát, Annak érdekében, hogy a földalapot minél hatékonyabb növényfajták termesztésére használjuk fel, amelyek az egyes talajtípusokban minél több tápanyagot eredményeznek, célszerűnek mutatkozik, hogy a répa- és kukoricatermő vidéken korlátozzuk a burgonya termesztését. Helyette kukoricát és főleg takarmány-cukorrépát termelünk. A kukorica- és répatermő vidékeken burgonyát csak a termőterület 2 %-án termesztünk. Burgonyatermő vidékeken viszont célszerűnek mutatkozik, hogy a megművelt terület 15 %-át burgonyatermesztésre használják fel. Ha kellő figyelmet fordítunk az ültetésre és a növényápolásra, elérhetjük a 180 mázsás hektérhozamot, ami azt jelentené, hogy 7 —7 és fél millió tonna burgonyatermésünk lesz. Az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet fordítunk a köztes növényeknek, főleg a tarlókeverékek és őszi vegyes takarmányok termesztésére, a földterület 20 — 25 %-án vetjük el ezeket, s a vetési tervben egybekapcsoljuk termesztésüket a silókukorica termesztésével. Hegyvidéken a szakosított termelés és a jobb gazdálkodás múlhatatlan feltétele, hogy lényegesen nagyobb gondot fordítsunk a rétekre és a legelőkre, amelyek óriási és aránylag könnyen hasznosítható tartalékot jelentenek. Nagy lehetőségeket biztosítanak a betakarítás haladó módszerei. Egyes országokban a sarjú füvet évente ötször-hatszor kaszálják és nyomban szárítják is szárítógépekben, zsákolják vagy préselik. Az így betakarított takarmány mindig gazdag fehérjékben. Nálunk is be kell vezetni ezt a módszert. Terveinkben nagy figyelmet kell fordítanunk a takarmányszárításra, amely bevezeti a mezőgazdaságban az ipari termelés módszereit és elősegíti a termelés belterjességének fokozását. A növénytermesztés lényeges növekedése, elegendő takarmány és fehérje biztosítása lehetővé teszi, hogy csökkentsük gabonabehozatalunkat, megjavítsuk a takarmányellátási helyzetét és oly mértékben fejleszszük az állattenyésztési termelést, hogy biztosítsuk a lakosság folyamatos ellátását hazai eredetű hússal, tejjel, tejtermékekkel és tojással. 1970-ben minden hektár mezőgazda■ sági területről kereken 180 kg húst, 340 tojást és 630 liter tejet kell termelni és piacra juttatni. A szakosítás hozzájárul az állattenyésztési termelés megjavításához Az állattenyésztés fejlesztésében is fontos szerep jut a szakosításnak. A szövetkezeti hizlaldák és baromfifarmok mellett egyre nagyobb számmal fejlődnek majd a szakosított és műszakilag tökéletesen felszerelt nagy termelőképességű állami mezőgazdasági vállalatok, amelyek vágósertéseket, baromfit és tojást termelnek, s gazdálkodásukhoz lényegében nem lesz szükségük saját földterületre. Az állattenyésztés szakosítása során a mezőgazdasági üzemeknek fokozatosan át kell térniük az állatállomány nyílt felújítására. Ennek érdekében szervezzük meg a mezőgazdasági üzemek célszerű együttműködését, az újszülött borjakat fokozatosan összpontosítsuk nagy borjúneveldékben, amelyekből aztán üszőnevelőkbe kerülnek, főleg a hegyvidéki és hegyaljai körzetekben. Az egészséges, erős állatokat a fajtatenyésztésben kell felhasználni, hogy egészségessé tegyük szarvasmarhaállományunkat, s hogy az egyes egységes földművesszövfetkezetekben magasabb színvonalra emeljük a szarvasmarhatenyésztést. A többi termelési övezetben az egyes üzemeket fejőstehenek tartására és göböly hizlalására szakosítják, esetleg mindkét termelési ágazatot egyszerre űzik. A szarvasmarhatenyésztés szakosítása nagymértékben lehetővé teszi a termelés haladó ipari módszereinek alkalmazását. Az állatállomány egészségének helyreállítására, a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésére és a tejtermelés növelésére felhasználjuk a köztársaság hegyalji és hegyvidéki övezeteit, amilyen például a Sumava, Orlicei hegyek, Vszetín környéke, Alacsony- Tátra, stb., s Így biztosítjuk, hogy a belterjes szarvasmarhatenyésztés felvirágoztassa e vidékek termelését. Ezzel egyben biztosítjuk az intenzív tejtermelést is, amelyben egyelőre még erős lemaradás észlelhető és amely az alacsony hozamok következtében túlságosan drága. Az állattenyésztési termelés céljaira kiépítjük takarmányfeldolgozó iparunkat, amely fehérjék és vegyszerek felhasználásával nagy tápértékű takarmánykeverékeket állít elő és messzemenően elősegíti a takarmányokkal való gazdálkodást, a takarmányok kihasználását. A termelőerők fejlesztésének alapja a mezőgazdaság kemizálása mellett a mezőgazdasági termelés komplex gépesítése, amely megkönnyíti, hogy a tervbe vett módon megváltoztassuk a mezőgazdasági termelés szerkezetét. A komplex gépesítéshez teljes gépsorokat alkalmazunk A komplex gépesítést a következő években oly módon valósítjuk meg, hogy egészben véve növeljük a gépi berendezések számát és új, nagy teljesítőképességű géptípusokat vezetünk be. Ezekkel a gépekkel úgy látjuk el a mezőgazdaságot, hogy teljes gépsorokat alkossanak, amelyek lehetővé teszik az egyes termények ápolásának és a haszonállatok tenyésztésének komplex gépesítését és a szállításokat is. A mezőgazdasági gépek gyártásánál tekintetbe kell venni a mezőgazdaság tényleges szükségleteit és azokat a feltételeket, amelyek között a gépek dolgozni fognak. Nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy ezek a gépek népgazdaságunkban jelentős beruházásokat képviselnek, s hogy ezért ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy gyártásuknál felhasználják a műszaki (Folytatás a 3. oldalon.) Nemzetgazdaságunk további fejlődéséért — 2-Jrnbail Földműves 1962. december 9. Elvtársak, hangsúlyoztuk, hogy falvainkban tovább folytatódnak a mélyreható társadalmi és gazdasági változások. Célunkul tűzzük ki, hogy 1970-ig a mezőgazdaságot lényegében az ipar színvonalára emeljük. A következő időszakban ez a párt falusi politikájának fő tartalma. Mezőgazdaságunk szocialista átépítése — mint már mondottuk — a mezőgazdasági termelés bizonyos gyarapodására, a munkatermelékenység jelentős növekedésére és a falusi lakosság életszínvonalának határozott emelkedésére vezetett. A mezőgazdaságban azonban mindeddig nem használták ki teljes mértékben a szocialista termelési viszonyokat arra, hogy megszervezzék a valódi nagyüzemi mezőgazdasági termelést. Emellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az iparban a tőkésektől nagytermelést örököltünk, a mezőgazdaságban viszont kistermelést. A szocialista társadalom további fejlődésének távlatairól folyó vita. valamint az élenjáró egységes földművesszövetkezetek, állami gazdaságok, munkacsoportok és egyes dolgozók munkájának eredményei azt mutatják, hogy mezőgazdasági termelésünkben nagyok a lehetőségek és a tartalékok. Megteremtjük a mezőgazdaság fejlesztésének feltételeit Hogy mezőgazdaságunkat az ipar színvonalára emeljük, az elsősorban azt jelenti, hogy tervszerűen tovább fejlesztjük a termelőerőket a mezőgazdaságban, valamint a népgazdaság ama ágazataiban, amelyek biztosítani hivatottak a mezőgazdasági termelés növekedését. Ez irányú törekvésünk fő eredménye az legyen, hogy a mezőgazdasági termelés valamennyi termelőeszköz, a legfejlettebb technika és technológia alkalmazása és legcélszerűbb kihasználása révén minél teljesebben kielégítse népgazdaságunk szükségleteit. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdaság minél több élelmiszert termeljen a lakosság ellátására, minél több nyersanyagot az iparnak és saját erejéből fedezze a takarmány, vetőmag stb. szükségletét, beleértve a szükséges tartalékokat is. A cél biztosítása érdekében tervszerűen és következetesen meg kel teremteni a következő feltételeket: Először: A mezőgazdasági termelést a tudományosan indokolt hely termelési feltételek szerint helyeser el kell osztani, ami lehetővé tesz a termelés célszerű szakosítását é: A CSKP Központi Bizottságának kongresszusi beszámolói a mezőgazdaság jelenlegi helyzetéről és fejlődésének távlatairól összpontosítását. A szocialista mezőgazdasági üzemek, állami mezőgazdaságai és egységes földművesszövetkezetek elsősorban a növénytermesztés és az állattenyésztési termelés olyan ágait fejlesszék, amelyek a helyi viszonyok között társadalmilag a leghatékonyabbnak bizonyultak. E célból a termelés belterjesebbé tételére fel kell használni minden termőföldet, fokozatosan és céltudatosan be kell vonni a mezőgazdasági belterjes nagytermelésbe a földalapnak azt a részét is, amely ma még kisbirtokosok között aprózódik fel. Másodszor: Gyorsítsuk meg a korszerű technika, a nagytermelési módszerek és a haladó munkaszervezés bevezetését. Az egy dolgozóra eső termelőeszközök gyarapodása és teljes kihasználásuk lehetővé teszi, hogy komplex módon gépesítsék az egyes termékek termelésének munkafolyamatait. Lehetővé teszi az egész megművelhető földterület minél hatékonyabb kihasználását. A föld kihasználásában fontos szerep jut a termelési folyamatok kemizálásának, talajjavítási munkálatoknak, a biológiailag legnagyobb hozamú növényfajták, legnagyobb hasznosságú tenyészállatfajták felhasználásának. Harmadszor: Mezőgazdaságunkat erősítsük meg szakképzett munkaerőkkel, elsősorban fiatalokkal. Fejlett mezőgazdasági technika és a nagytermelési technológia lehetetlen szakképzett munkaerők nélkül. Ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésére és gyarapítására fordított összegeket hatékonyan használjuk ki, elegendő szakképzett, főleg vezető káder kell. Negyedszer: A mezőgazdasági termelés irányítása egyetlen központból történjék a párt közvetlen vezetése alatt. Szilárdítsuk meg az állami terv tekintélyét, hogy a terv a mezőgazdaságban is a vezetés fő eszköze legyen. Az iparban szerzett tapasztalatok szerint ítéljük meg az ágazatok szerinti irányítás alkalmazását a mezőgazdaságban is. A mezőgazdasági dolgozók kezdeményezésének fejlesztésére, a termelés növekedéséhez fűződő érdekük felkeltésére minél szélesebb körben alkalmazni kell as anyagi érdekeltség elvét. Teremtsük meg az önálló elszámolás bevezetésének feltételeit. A mezőgazdasági termelés fejlődése lehetővé teszi, hogy közelebb kerüljön egymáshoz a szocialista tulajdon mindkét formája, lehetővé teszi hogy fokozatosan megszüntessük c város és falu közti lényeges különbségeket, s általában a falusi lakosság kulturális- és életszínvonalénak emelkedésére vezet. Megteremti annat feltételeit, hogy falvainkat ellássuk társadalmi és kulturális létesítményekkel. A mezőgazdaság felemelése az ipar színvonalára azonban nem értelmezhető úgy, hogy gépiesen egymáshoz mérjük a mezőgazdaság két ágát. Tartsuk szem előtt, hogy a mezőgazdaságban még sokáig megmaradnak a termelési folyamat különleges feltételeiből eredő sajátosságok. A mezőgazdasági termelés lényeges növelésének fő útja a növénytermesztés belterjesebbé tétele földalapunk teljes és gazdaságos kihasználása alapján. Mezőgazdaságunk számára döntő fontosságú a növénytermesztés fejlesztése és belterjességének növelése, hisz nálunk egy lakosra csupán 0,37 hektár szántóföld jut. A növénytermesztés lényeges növekedése lehetővé teszi az állattenyésztési termelés nagyfokú intenzitását és hatékonyságát. Véget kell vetni a termőföld tékozlásának Ha teljesen ki akarjuk használni a mezőgazdaság alapvető termelőeszközét, a földet, mindenekelőtt véget kell vetnünk a termőföld tékozlásának, annak hogy a legjobb termőföldet építőteleknek és más nem mezőgazdasági célokra használják fel. Főleg azonban beruházási politikánkat kell úgy irányítanunk, hogy fokozza a föld termelékenységét. A föld termelékenységét tartósan növeli a helyes vízgazdálkodás. 1970- ig tovább növeljük a lecsapolt és öntözött területeket. E létesítményeket elsősorban a termékeny vidékekre összpontosítjuk. Itt lesz a legnagyobb hasznuk s lehetővé teszik, hogy már egy év múlva nagyobb termést takarítsunk be. Az öntöző berendezések építésére elsősorban az állam fordít nagy összegeket. Maguknak a mezőgazdasági üzemeknek az eddiginél nagyobb gondot kellene fordítaniuk arra, hogy a föld termőképességét saját erejükből, a rendelkezésükre álló eszközökkel fokozzák, elsősorban kisebb talajjavító munkálatokkal, halastavak, kisebb víztároló medencék és öntöző csatornák létesítésével. A mezőgazdasági termelés belterjességének fokozásában elsőrendű szerep jut a kemizálásnak, elsősorban a műtrágyáknak és a növényvédő vegyszereknek. Noha a hektárhozamok nagysága számos különböző tényezőtől függ, a hazai és külföldi mezőgazdasági üzemek gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy az ipari műtrágyák felhasználása nagy haszonnal jár. 1970-ig mezőgazdaságunknak a műtrágya felhasználásában el kell érnie a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országok színvonalát. Arra számítunk, hogy 1970-ig fokozatosan odáig jutunk, hogy minden hektár termőföldre kb. 200 kg tiszta tápanyagot juttatunk a legcélszerűbb összetételben. -A növekvő műtrágyamennyiséget
