Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-07-15 / 56. szám
Ugyan mi lehet ez ? Azt gondoltuk, hogy a legkorszerűbb szabad istálló, de nem az. Találgatni kezdtünk: Míg végre megmagyarázták a perényi szövetkezetesek, hogy a kassai járásban jó hírnevet elért komplex brigádjuk gépjavító műhelye lesz, amely több mint 100 méter hosszú. Szerintük az új technológiához még sok minden, köztük ez is nagyon szükséges. (Cs) A búzaszem Szovjet tudósok újabb munkái Néhány évvél ezelőtt Bécsben a Nemzetközi Gáboriáíiémiai Társaság tagjai megtapsolták ' azt a szovjet filmet, amelynek a búzaszem volt a hőse. Az a közönséges búzaszem, amelyet évezredek őta termel az ember, de amelynek minden titkát még ma sem tudtuk kideríteni. A film azt mutatta be a társasig tagjainak, hogy mi történik a búzaszemmel a hengerek között az őrlés pillanatában. Lépésről lépésre végigkísérte az őrlésnek, a malomipari termelés fő folyamatának minden fázisát, s megismertette a nézőket a szovjet tudósoknak erről vallott nézeteivel. Az emberek évszázadok őta azt tartották, hogy az őrlés merőben fizikai - folyamat. Ezért azután egyoldalúan is kezelték ezt a munkát. A szoyjet szakemberek kutatásai azonban bebizonyították, hogy a molnároknak számításba kell venniük a gabonaszem más tulajdonságait is, például a mag vegyi összetételét, a nedvesség eloszlását a magban stb. Az elméleti kutatások eredményei a malomipari újítások láncreakcióját indították el. Felülvizsgálták sok gép konstrukcióját, lényegesen módosították a feldolgozási folyamatot. Sol Kenny, az egyik legnagyobb kanadai malomipari cég elnöke a Szovjetunióban járva elismerően nyilatkozott a szovjet malmokról, amelyek termelékenysége több mint kétszerese az amerikai malmokénak. Kenny nemrég járt a Szovjetunióban, de a malmok azóta még tökéletesebb gépeket kaptak. Ezeket a gépeket az Össz-szövetségi Tudományos Gabonakutató Intézetben tervezték. EGY ROPPANT SÖHAJ A levegő úgy kell a molnárnak, mint egy falat kenyér. Valósággal a „mindenes“ szerepét tölti be: a levegő segít a gabona rostálásában. A levegő hordja a gabonát végig azon az úton, amelyen végül lisztté válik, s ő takarítja ki a malmok munkatermeiből a port, elejét véve a robbanásoknak és a tüzeknek. A modern malom „tüdeje“ rendkívül nagy: húsz másodpercnyi lélegzésük felér Párizs egész lakosságának sóhajtásával. Ráadásul a gépek válogatósak, csak tisztított, száraz, felmelegített levegő jó nekik, s ennek a levegőnek az előállítására jő sok energiát használnak fel. Hogyan lehetne megtakarítani valamit ebből az energiából ? Hogy erre a kérdésre válaszolhassunk, működés közben kell belenéznünk a gépek gyomrába. A szupergyors filmfelvételek segítenek nekünk abban, hogy megértsük, mi megy végbe a gépekben. Az egyik ilyen fűmért a bécsi kongresszuson mutatták be; a másik film nemrég került ki a laboratóriumból. E felvételek alapján értékes következtetéseket lehetett levonni a gabonaszem dúsításának folyamatáról, s meg lehetett szerkeszteni az új típusú rostáló gépet, amely ugyanannyi levegővel jobb minőségű és kétszer olyan gyors munkát végez, mint a világ legtökéletesebb gépei. Egy másik feladatot is sikeresen megoldottak: munkába állítottak egy új típusú pneumatikus szállítóberendezést, az ún. aeroszol szállítót. A levegő teherbíróképessége ebben a gépben hússzor akkora, mint bármelyik eddigi gépben. Egyébként a Szovjetunióban már több mint száz malom dolgozik pneumatikus szállítással. A hétéves terv végéig további kétszáz malom és ^ gabonatisztító kap ilyen szállító berendezést. LÉLEGEZZEN SZABÁLYOSAN! A malomiparban a levegő minden egyéb, új funkcióján kívül reo szerepét is betölti, hiszen a gabona is lélegzik. S mint ismeretes, olykor annyira hevesen, hogy a hombárdkban némelykor 80 C°-ra is felmelegszik, megfonnyad, elszenesedik. Ezt a láng nélküli tüzet csak úgy lehet „eloltani“, ha a gabonát kiszárítjuk, lehetővé tesszük szabályos lélegzését. De ez csak ott egyszerű művelet, ahol kilogrammban, legfeljebb néhány tonnában számolják a készleteket. Ilyenkor lapáttal is biztosíthatjuk a gabonának a légfürdöt. De amikor az átvevöhelyre egy nap alatt többezer tonna gabona érkezik, hatalmas szállító gépekre van szükség. A már említett intézet dolgozik ezeknek a gépeknek a tervezésén is.* ...A gépkezelő bekapcsolja a szerkezetet. A forró levegő a fenéknyílásokon át betört a kamrába. A levegő áramlásától felkavart gabonatömeg dagadni, fodrózni, örvényleni * kezd, azután magasba csap, mint valami szökőkút. 60°... 80° ... 100°... A víz forráspontja. Állj! Vajon nem vész el a tápérték, a csírázőképesség? Nem, a vizsgálatok szerint minden rendben van. A lebegő rétegben ötször olyan gyorsan szárad a szem, mint nyugalmi állapotban. A kísérlet folytatódik. Az új szárítógépet egyelőre laboratóriumban próbálják ki. De elődjét már munkába állították a magtárakban és az átvevőhelyeken, s páratlan termelékenységéért kitűnő minősítést kapott. Egyébként a szárítás csak a kezdete annak a harcnak, amely a magtárakban és a gabonaszem „egészségéért“ folyik. Kidolgozták és bevezették az aktív levegőztetés módszerét, sőt még hatékonyabb eljárások után is kutatnak. A tudósok széles körben kísérleteznek. Egy kísérlet keretében például az ország hét éghajlati övezetében 13 000 tonna búzát és 98 000 tonna kukoricát helyeztek megfigyelés alá. A halomban levő gabonában nehéz tanulmányozni a levegő mozgását, mivel a szemek szétszóródnak, a vizsgált szakaszok sűrűsége változik, a műszerek .adatai tehát csalókának bizonyulhatnák. Ezen segített az elektromos analógia módszere, amely lehetővé tette egy egyszerűbb, gazdaságosabb, hosszabb élettartamú új szerkezet meg rvezését. V. NYEKLJUTYIN 4/«w Földműves 1962. július 15. 'eremtsünk önálló takarmányalapot • A Szabad Földműves ankétje • Teremtsünk önálló vS 'Cl c .:c A #s *5 £ a % a h c a •r +i 'G C a C/ a > c £ ic fa. t: ez x ez N ÍA • < +J c c ez Íz > c '03 £ u ez Jx! 03 'S c :© ■a c C/3-W £ © u a> H • ez •pi •w '© fi ■ ez C/3 © > a £ 2 3 ns CÜ X ez N C/5 <-M o a ez 2 R c 'CS £ u cs 3 ez-M 2 'S fi :o fi :s «3-M £ 0) © H cs •m-W '© fi cs VI © > £ 2 3 faj T3 CS X CS N C/3 <-4~> © a 2 Íz >> fi 'CS £ s-CS-KJ cs •w 2 3 fi .© •se fi :fi C/3 •W £ © © R © teremtsünk önálló takarmányalapot • A Szabad Földműves ankét ja • Teremtsünk önálló ** ó H I 3 rk 1 c: 3 P? ©v r+ QP g I SL sr © > ua B | a o: a 3 3« < © Öl 03 3 PT ©' rf ew. 09 • H © i ef C/3 c: 3 fi* ©: 3 03} X ff 09 ptr 09 03t 3 SL Sí ff > s y a a a 3 c< < n u w 3 r Cd. BS • 8? *5 I rf Ö3 c: 3 ©: 3 SL o? rf 09 ?r 03 9 3 Bt 3 VJ 09 oT T3 © rf > C/3 N 09 3* 03 a ©: a 3 ct © Öl 09 s . PT S' *09* H © © 3 rf Ö3 c: Egy rövid valóság Az állattenyésztést az utóbbi időben komoly veszély, a takarmányhiány fenyegeti. Ennek következtében állatállományunk létszámát nemhogy növelni tudnánk, de lehetetlenné vált a tervezett állomány létszámának a feltöltése is, ami a közellátás terén a tej, tejtermékek és húshiányban mutatkozik meg. Vegyük elemzés alá a zempléni szövetkezetei, amelynek helyrajzi, valamint a talajösszetétel szempontjából írigyelnivaló szántóterülete, rétje és legelője van. A gazdaság összterülete 927 hektár, ebből szántó 510 hektár, rét 98 hektár, legelő 296 hektár. A szövetkezet szarvasmarhaállománya 467 darab, ami körülbelül 160 nagy állategységnek felel meg. A téli takarmányozásra 2500 — 3000 mázsa jó minőségű réti szénára volna szükség. Ezt az évi átlagot azonban a szövetkezet nem tudja elérni, holott a minimális szénatermés mellett is 3000 — 3500 mázsa termést ad a két kaszálást adó, természetes állandó rét. Miért nem tudnak hát szénából az állatállomány részére elegendőt begyűjteni? Holott rendelkezésükre áll minden eszköz, és minden előfeltétel megvan arra, hogy a rét hozamát növelni tudják. Vizsgáljuk meg, miért is lehetetlen legalább a 40 mázsás hektárhozamot elérni. Hiányzik a rétek gondozása, felújítása, a trágyáié, a szerves és műtrágyák helyes adagolása. Mivel a száraz körzethez tartozunk, beszélhetünk még az öntözésről is, hisz rétünk az Ondava partján terül el. A legnagyobb hiba azonban a szervezésben van. A kaszálásnál, összegyűjtésnél és a beszállításnál nem tartják be az agrotechnikai határidőt, s így a takarmány értékes fehérjetartalma és a keményítőegység értékének nagy része veszendőbe megy. Ehhez hozzájárul még az is, hogy a lekaszált széna összegyűltét- Ien, a földön renden vagy kúpokban (rudasokban) válik értéktelenné, s így nem felel meg a követelményeknek. Aztán jön március eleje, és elkezdődik a katasztrófa. Az állatállomány legjava, az elsőborjas fiatal üszők a hiányos áttelelés következtében legyengülnek. Egy részük a borjazásban pusztul el, más részüknél csak állatorvosi beavatkozással jön létre az ellés. Ilyen esetben a világrajött borjaknak csak kevés százaléka marad életben. Ilyen szomorú az állapot az idősebb tehénállománynál és más állatfajoknál is. Miért kell mindezeknek megtörténnie? Miért kell felelőtlen vezető személyek hozzá nem értéséből óriási népgazdasági károknak származni? Pedig a zempléni szövetkezetnek rengeteg lehetősége van sajnos kihasználatlanul. Ezt bizonyítja az a tény, hogy egykor a jelenleginél nagyobb létszámú állatállomány mellett is ellátták a környező .falvakat takarmányféleséggel, pedig akkor a silózás fogalmát még nem is ismerték úgyszintén a mai haladó technika és technológia vívmányait sem. De tavasszal, az áttelelt állatállományt nem teherautóval szállították a legelőre, hanem a saját lábukon mentek. Pártunk és kormányunk határozatot hozott, hogy a szántóterület 28 %-án takarmánynövényt termesszenek. Nem tartom helyes intézkedésnek az erdőhivatal által erdősíteni olyan területet, amelyen évente 800 — 1000 mázsa jó minőségű széna terem, még abban az esetben sem, ha a réti kaszáló az erdöhivatal területéhez tartozik. Van erdősítésre olyan terület a szövetkezet határán belül, ahol kultúrnövényekkel kevésbé vagy egyáltalán foglalkozni nem lehet. Sílózásra csak olyan növényeket használjunk fel, amelyek szárított állapotban takarmányozásra nem használhatók. Különös elővigyázattal kell lenni a siló etetésénél. A silótakarmány olcsó, jó, kiadós takarmány, ellenben a sablonos etetés az állatoknál belső megbetegedést idéz elő. Amennyiben a répatermelő körzethez tartozunk, terveztünk elegendő takarmány cukorrépát, köztük a Bartos-féle félcukorrépát, aminek a fehérjetartalma 0,5, a keményítőegység értéke 10 százalék, a cukortartalma pedig 7 — 12%. Lehet mint köztes növényt is termeszteni. Továbbá helyes a zöld futószalag termesztése, a helyi termesztés legjobb tapasztalatai szerint. Végül a 296 hektáros legelőre vetünk rövid pillantást, amely egy szép nagy területet foglalna magába, ha a kanyargó Bodrog át Aem fúrná a szívét. Itt lehetne igazán alkalmazni azokból a gépekből egy párat, amelyeket a legelők felújítására és művelésére készítettek. Bizony ily módon nem lenne elgazosodva a legelők 40 százaléka. PARAJOS GÄBOR (Zemplín) [sebesen megteremtik az önálló takarmányalapot Negyedik éve halad már a közös úton a zsebesi szövetkezet. Az év végi gazdálkodást háromszor hiánnyal zárták és most, a negyedik évben azzal az elhatározással láttak munkához, végre sikerülni kell. Nem mondhatjuk azt. hogy ez idén a takarmánytermesztés körül már mindent megoldanak, illetve megoldottak. Távolról sem! A szálastakarmányból azonban már lesz elég. Ez nagy lépés lesz ahhoz, hogy a szemestakarmányból is eleget tudjanak termeszteni. Vegyük a tényeket. A szövetkezetnek 49 hektár legelője van, a rétje pedig 33 hektár. A legelőjük közvetlenül a község alatt terül el, s annak minden része megfelelő. Ősszel 12 hektáron végeztek talaj javítási munkálatokat lecsapolással, alagcsövezéssel. Egyidejűleg a talajfelületi javításokat is elvégezték, minden zsombékot elegyengettek. A legelőt ősszel műtrágyázták, és alaposan leboronálták. A száraz idő ellenére is kitűnő a legelő jelenlegi állapota. Hektáronként megterem rajta 230 mázsa körüli zöldtakarmány. A réteket is rendbehozták és hektáronként 35 mázsás szénahozamra szállítanak, ami 1155 mázsa réti szénát jelent. A tavaly vetett évelő takarmányoknak egy része nem sikerült, kifagyott és így csupán egyszer kaszálhatják. Tizenhét hektárról van szó. Ez azonban lényegesen nem befolyásolja majd a takarmányozást. Az említett területet az első kaszálás után azonnal felszántják, és hülyére keveréket vetnek, mégpedig úgy, hogy ennek a túlnyomó része napraforgó és hüvelyes lesz, kukoricával. így a keverék tápértéke nagyobb lesz. A lóhere 17 hektáron elsőrendűnek bizonyult, hasonlóan a 44 hektár lucerna is. Nem vitás, hogy ezeknek a növényeknek is nagyban segített a fejtrágyázás, s így jogosan számítanak hektáronként 45 mázsa lóhere, illetve lucernaszénára. Ezekből 2745 mázsát takarítanak be. Amikor Sárosi Imre mezőgazdászszal arról beszéltem, hogy a szarvasmarhák részére darabonként legalább 13 mázsa jó minőségű szénát kell biztosítani, megnyugtatott, hogy a számítása szerint ez meg is lesz. Jövőre még többet akarnak, s ezért az évelőket meghagyják. Hozzájuk még alávetettek '42 hektár vörösherét és 28 héktár lucernát. Ha ez az év sikeres lesz, a tarlóherékből jó minőségű takarmányhoz jutnak. A lóherét és lucernát virágzás előtt kaszálják, hogy tápértéke — különösen a fehérjékben minél nagyobb legyen. Ezeknek egy részét — egy harmadát szárítókon szárítják, két harmadát pedig mesterséges szárítással, kazlakban, hideg levegővel. A szárítókon történő .szárítással, már.' vannak tapasztalataik, a mesterséges szá^ rítást most első ízben alkalmazzák. Zsebesen nagyon jól tudnak számolni. Kiszámították, hogy amíg rendeken szárították a takarmányt, addig az rosszabb volt, kevesebb tápértékű és drágábban is dolgoztak. Hiszen egy hektárról a betakarítás szárítással együtt 32 fogat és 190 gyalogerői órát vett igénybe, a szárítókon történő szárítás és betakarítás hektáronként csupán 23 fogat és 95 gyalogerői órát vesz igénybe, így a munkaidő veszteség 30, illetve 50 %-kal kisebb, nem beszélve a költségekről. A zsebesiek számlájára meg kell még említeni, hogy közvetlen a gazdasági udvar mellett gondoskodtak arról, legyen kéznél állandóan zöldtakarmány. E célból két hektáron lucernát termelnek, két hektáron keveréket, és 8 hektár legelőt trágyaleveznek. A köztesek és másodnövényekben keresték a lehetőséget a zöld szalag létrehozására. E célból már ősszel 29 hektáron vetettek őszi keveréket. Tavaszi keveréket 13 hektáron vetettek, s mint tavaly, most is tervbevették a tarlókeverékek vetését 25 hektáron. Kísérletileg egy hektáron takarmánykáposztát, egy hektáron pedig takarmánysárgarépát is termelnek. A szemestakarmány termesztésénél elsősorban az árpára helyezték a fősúlyt. Vetésterületét a zab rovására növelték, a takarmányhüvelyesek termesztését is beütemezték 9 hektáron. Ezzel javul a hglyzet a szemestakarmányoknál. Az igazi javulást azonban csak a kukorica tudja megoldani. Ezt még teljesen nem értették meg, amit az is mutat, hogy csupán 35 hektáron termesztenek kukoricát, szemre. Igaz, a tervet így is öt hektárral meghaladták. Alacsony hozajnokra számítanak, csupán 25 mázsára hektáronként. Többet kell termelniük silókukoricából is és nagyobb hozamokkal. A 38 hektár silókukorica az előző évekhez viszonyítva javulást mutat ugyan, de a tervezett átlagos 300 mázsás hozam azt mutatja, hogy itt még sokat lehet tenni. A cukorrépa ipari célokra történő termelése mellett elsőízben termelnek Zsebesen 10 hektáron cukorrépát takarmányozási célokra, ahol egyelőre 350 mázsás hozamokkal számolnak. Dicséret illeti őket, hogy szótárukból kikerült a takarmányrépa termesztése és helyette a nagy tápértékű takarmánycukorrépa került. Említésre méltó még az a tény is, hogy tavaly a krumpliból 160 mázsás hozamot értek el és most hektáronként 180 mázsás hozamot terveztek, 40 hektárról. Számolnak a zsebesiek még a cukorrépaszelet, a kukoricakóró silózásával is, amelynél tavaly jó tapasztalatokat szereztek. E tények azt mutatják, hogy a szövetkezet négy évi működése alatt először fogott hozzá komolyabban a takarmányalap biztosításához. Ez idén minden darab szarvasmarha részére 13 mázsa szénát és 50 mázsa silótakarmányt biztosítanak. Megoldásra vár még a szemestakarmány, amit jövőre szintén rendbetesznek. Az említettekhez az is hozzájárul, hogy télen a szövetkezet a takarmányokat élesztőzéssel ízesíti, füllesztéssel és meszezéssel javítja. Zsebesen a szántóterületnek több mint 30 %-án termesztenek takarmányokat már az idén. Ez terjedelmileg elég lenne, ami azonban a takarmányok összetételét illeti, az még elégtelen. Kevés az évelő takarmány. El kell érniök, hogy minden évben legalább 70 hektáron termesszenek vörösherét, ugyancsak 70 hektáron lucernát, ami nemcsak a szálastakarmány kérdését oldja meg legmesszebbmenően, de a kukorica termelése mellett kihat a szemestakarmányok megoldására is. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a legelőik nem mindenütt hibamentesek, s ezért ősszel további 15 hektáron kell elvégezni a vízlevezetést. Már most hozzá kell látni az egyetemesen gépesített csoportok megszervezéséhez, mert rájuk már a következő évben nagy szükség lesz, a gépek tökéletesebb kihasználásánál, a takarmányok gondozásánál. Zsebesen három évi rossz gazdálkodás után rájöttek, hogy ezt elsősorban a takarmányok idézték elő. Rájöttek, és a hibákat már most elkezdték eltávolítani. Iván Irén (Slanec)