Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-12-02 / 96. szám

(Folytatás az 1. oldalról) tése, a nováki III. és a vojani erő­művek, a szkalicai miniatűr csapágy­gyár és a bratislavai BEZ új üzeme, a dúbravkai műszaki üveggyár, a nemsovái üveggyár korszerűsítése, a Rimavszkászobotai Élelmiszeripari Kombinát, a citromsav gyártásának bevezetése Leopoldovban, Csiernánad­­tiszouban pedig az átrakóállomás épí­tésének befejezése fontos. Az át­építés folyamán biztosítani kell a be­rendezések magasabb műszaki szín­vonalát és korszerűsítését. Figyelmet kell szentelni nyezőgazdasági létesít- . mények, lakások, iskolai és egészség­­ügyi berendezések építésének. A be­ruházási egységek hatékonyságát biz­tosítsuk a beruházások gondos elő­készítésével, a tipizálás alapján az Idejében végrehajtott területi észter - vezési előkészítéssel, valamint a ha­ladó paraméteres technológiai beren­dezés folyamatos és komplett szállí­tásával. Az elkezdett építkezések számának csökkentése és az építési idő lerövi­dítése érdekében lényegesen meg kell javítani az építkezést végző vállala­tok együttműködését és következe­tesen be kell tartani az építkezés harmonogramját. Az építőiparban a beruházási-épí­tési feladatok teljesítése érdeké­ben gyorsabban kell bevezetni az építkezés nagyipari módszereit, amit a lakás, ipari, polgári és műszaki építkezések terén nagy, tipizált pa­nelelemek szerelésével érhetünk el. Különleges gondot kell fordítani a befejezési munkálatoknál a nagyipari módszerek alkalmazására. Fejleszteni kell a habarcsfélék, a könnyű építőanyagok, az előgyártott elemek, főként az előfeszített beton­elemek gyártását. Ugyanakkor a szál­lítási távolságok lerövidítése érdeké­ben tekintetbe kell venni a területi fekvést. Az építkezéseken a legnagyobb igyekezetét kell kifejteni a munka­irányítás és -szervezés megjavításá­ra, s meg kell teremteni a feltétele­ket a terv egyenletes és folyamatos teljesítésére a munkaidő alatt, az építőanyag jobb felhasználására, az építési munkák minőségének megja­vítására és az építkezések hatékony­ságának általános fokozására. A közlekedés terén biztosítani kell a népgazdaság szükségleteit, amit el­sősorban a közlekedést formák helyes koordinálásával, a vasúti kocsik tel­jes megterhelésével, az üres járatok csökkentésével, a teherautópark jobb kihasználásával — elsősorban a pót­kocsik széjesebbkörű alkalmazásával érhetünk el. i A kőzíekedéá komolyabb feladatait a további gyors műszaki fejlesztéssel, elsősorban a vasutak villamosításá­val, dieselesltésévet, a legkorszerűbb biztosító rendszer kiterjesztésével, a be- és kirakodási munkálatok gé­pesítésével kell biztosítani. Továbbra is fő feladat a munka­­szervezés színvonalának emelése, az állami és munkafegyelem szilárdítá­sa, az üzemeltetési és karbantartási» szakemberek szaktudásának emelése, mert ez a modern technika alkalma­zásának egyik fő feltétele. ☆ » A munka termelékenységének rend­szeres növelése érdekében széleskö­rűen alkalmazni kell a haladó tech­nikát valamennyi gazdasági ágban és teljes mértékben ki kell használni a legjobb tudományos és kutatási is­mereteket. A generáljavítások kere­tében jobban ki kell használni a gé­pek és berendezések korszerűsítésé-« nek lehetőségeit, hogy növeljük tel­jesítményüket, s nagyobb fűtőanyag- és energiamegtakarítást érjünk el. A műszaki korszerűsítést főként azo­kon a szakaszokon végezzük, ahol legnagyobb hatékonyságot érhetünk el. Valamennyi üzemben törekedni kell az üzemi szállítás, anyagmozga­tás gépesítésére és az anyagszállí­tásnál a szállítóalapok alkalmazására. Nagy figyelmet kell szentelni a mintarészlegek és üzemek létesíté­sére, melyek a további műszaki ha­ladás központjáivá válnak és arte­­lyekben fölülvizsgálják majd az új távlati technológiákat, s elsajátítják az új, haladó termelési módszereket. Meg kell teremteni a munka tár-^ sadalmi megszervezésének és a cél­szerű termelési együttműködés el­mélyítésének feltételeit. A társadalmi munkatermelékenység további növekedése érdekében job­ban kell értékesíteni az összes hozzá­férhető nyersanyag- és anyagfajtákat, lényegesen csökkenteni kell az alap­vető anyagok, főként a fémek, a tü­zelőanyag és az energia fajlagos fo­gyasztását ,s meg kell gyorsítani a készletek forgását. A vállalatok álta­lános gazdasági tevékenységében kö­vetkezetesen érvényesíteni kell a gaz­dasági önelszámolás (hozraszcsot) irányítási elveit. A termelés és az építés fejleszté­sének elengedhetetlen feltétele a szakemberek időjében való előkészí­tése és nevelése. Fokozott gondot kell fordítani az új, főként kohó- és vegyipari, új termékfajtákat gyártó, haladó technikát és technológiát alj kalmazó gépipari üzemek szakkáde­reinek képzésére. Biztosítani kell, a szakemberképzést a vasút-üzemelte­­tés és karbantartás, valamint az új építőanyaggyártás számára. Valamennyi szakaszon eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani a munkaerők helyes foglalkoztatására, minőségi javulást kell elérni a ter­melés döntő ágazatainak és a köz­pontosított beruházási építkezés meg­gyorsítását elősegítő munkaerők to­borzására. Minden vállalatban, üzemben, mun­kahelyen naponta ellenőrizni kell a feladatok teljesítését, harcolni kell a bürokratizmus és a felelőtlenség ellen. Fokozni kell a személyi fele­lősséget a feladatok teljesítéséért és a nehézségek leküzdéséért, s e té­ren a szocialista munkaviszonyért, a munkásbecsületért és parasztbecsü­letért küzdő mozgalom példáját kell követni. Jelenleg a pártszervek és -szervezetek, a gazdasági dolgozók, az FSZM- és CSISZ-szervezetek első­rendű feladata az iparban, az építő­iparban és a közlekedésben a lehető legjobb feltételek megteremtése az 1963 évi terv egyenletes teljesítésé­re, amelynek rendkívül nagy jelentő­sége van a népgazdaság jövő fejlő­dése szempontjából. II. 2. Földműves 1962. december 2. Az elmúlt* időszakban falvainkban jelentős politikai és gazdasági válto­zások következtek be. Szlovákia me­zőgazdaságában az összes mezőgaz­dasági terület 81,2 °/o-án a szocialista szektor gazdálkodik. A szocialista termelési viszonyok a mezőgazda­ságban is győzedelmeskedtek. Szembetűnően megszilárdult a* szo­cialista mezőgazdasági üzemek-anya­­gi és műszaki bázisa. Kitei^edt talaj­javítási és vízgazdálkodási /nunkákat hajtanak végre, főleg a kelet-szlová­kiai síkságokon és a nyugat-szlová­kiai hegyalján. Jelentősen megrtőtt a mezőgazdasági iskolák száma és emelkedett a mezőgazdasági szak­emberek száma. Szlovákia mezőgazdasági termelése azonban 1958. óta csupán 3,8 %-kal, az árutermelés 6,1 %-kal nőtt. A ter­melési és felvásárlási tervfeladatokat főleg 1961-ben és 1962-ben nagyon elégtelenül teljesítettük. A párt és ' a nemzeti bizottságok falusi szervező és politikai nevelő­munkájának színvonala nem felel meg á mezőgazdasági termelés gyors és állandó fejlődése, szükségleteinek, iíü Az SZLKP kongresszusa hangsú­lyozza a párt és a nép fő feladatát, hogy Szlovákia mezőgazdasági terme­lésének fejlesztésében gyökeres for­dulatot érjünk el A CSKP KB elvi jelentőségű irányelveinek szellemé­ben, amely cé^ul tűzi ki, hogy a me­zőgazdaságot az ipar színvonalára emeljük, valamint annak érdekében, hogy Szlovákia mezőgazdasági ter­melésének belterjességét azonos ter­mészeti viszonyok között a cseh or­szágrészek színvonalára emeljük, a kongresszus a párt és állami szer­vek, mezőgazdasági üzemek és tudo­mányos intézmények kötelességévé teszi,, hogy erőfeszítéseiket elsősor­ban a következő feladatokra össz­pontosítsák. Biztosítsák a földalap teljes Ki­használását, következetesebben széle­sítsék ki a föld termővé tételéért folyó országos mozgalmat. Ennek érdekében: Óvjanak minden hektár szántóföl­det, törekedjenek a szántóföld terü­letének kibővítésébe, belterjes ki­használására. A kelet-szlovákiai síkságon a Bod­rogközben és a nyugat-szlovákiai hegyalján készítsék el minél előbb és következetesen biztosítsák az új szántóföld kihasználásának és komp­lex termővé tételének tervét. Minél nagyobb mértékben használ­janak ki minden rendelkezésre álló vízforrást, hogy kiszélesítsék az EFSZ- ek és állami gazdaságok öntöző há­lózatát. Biztosítani kell a már fel­épített öntöző berendezések, vala­mint a meglevő vízlevezető csator­nák teljes kihasználását, hogy nagy­mértékben lehetővé váljék a belter­jes öntözéses gazdálkodás. Tovább kell folytatni a nagy öntözőberende­zések építését a Csallóközben, Sala és Kolárovo között, a Bodrogközben, a Csilizközben és Perecen. Az Ipoly, Sajó, Zsitva, és Nyitra árterületén vízgazdasági rendezést hajtsanak végre. Céltudatosabban kell irányítani a talajjavító szövetkezetek munkáját, hogy a talaj termővé tételét előse­gítő munkálatok tervezői legyenek, s biztosítani kell, hogy lelkiismere­tesen gondoskodjanak a talajjavító berendezések karbantartásáról. A szö­vetkezeti tagok tevékeny részvételé­vel a védnökségi üzemek és az ifjú­sági szervezet hathatós támogatásá­val biztosítsák, hogy következetesen teljesítsék a talaj termékenyebbé té­teléért indított országos mozgalom feladatait, főleg a talajjavítási mun­kákban, komposztkészítésben és a hígtrágyás gazdaságok létesítésében. Minden EFSZ és állami gazdaság dol­gozza ki saját komplex terveit a föld termékenységének fokozására, s a ki­tűzött feladatokat építsék be az évi termelési-pénzügyi tervbe. Szüntelenül fokozni kell a mező­­gazdasági termelés belterjességét — minden hektár termőföldön. Ennek érdekében: A mezőgazdasági termelés fejlődé­sének döntő feltételét lássuk a nö­vénytermesztés, nevezetesebben a ta­karmányalap elsődleges fejlesztésé-: ben. Biztosítsuk a vetőmagtermelés fel­lendülését, hogy minden mezőgazda­­sági üzemben csak jóminőségű, nagy­hozamú vetőmagot használjanak, az egyes növényfajták szakosítása alap­ján. Növeljük a gabonafélék, főként a búza hektárhozamát. A növényápo­lásban szélesebb körben kell alkal­mazni a komplex agrotechnikat"mőd­­szereket, és. a megosztott trágyázást (nitratáciőt). Minél több EFSZ-ben és állami gazdaságban az egész burgonyaterü­leten honosítsuk meg a poprádi moz­galmat, amelynek célja a hektáron­kénti 200 mázsás terméshozam elé­rése. Bővítsük ki a kukorica, cukorrépa, hüvelyesek, valamint őszi keverékek és köztes takarmánynövények ter­mesztését, fokozzuk terméshozamu­kat. Céltudatosabban terjesszük azt a mozgalmat, amely azzal a céllal in­dult, hogy a kukorica egész vetés­­területén hektáronként 50 mázsa sze­met és 500 mázsa zöld takarmáay­­anyágot takarítsunk be viaszos-tejes érettségben. Mindenütt, ahol erre jók a feltételek, növeljük áz évenként két és több termést adó terület nagy­ságát. Növeljük a lucerna, a rétekről és legelőkről betakarított széna termé­sét, ugyanakkor csökkentsük a beta­karítási veszteségeket. Terjesszük el és javítsuk meg a takarmánykeverékek termelését, tel­jes mértékben használjuk fel takar­mányozási célokra az ipari hulladé­kokat. Az állattenyésztésben a szarvas­marhatenyésztés fejlesztése mellett (e tekintetben a fősúlyt az EFSZ-ek közös istállóiban tartott tehénállo­mányra fektessük), biztosítsuk a többi állatfajta nagyobb hasznosságát is. Javítsuk meg az állatgondozás és fajtenyésztés munkáját, gondoskod­junk minél előbb az állatállomány egészségének helyreállításáról, s ja­vítsuk szüntelenül a takarmányozás technikáját. Az állattenyésztésben vezessük be céltudatosán a nagyüzemi termelés módszereit, s az állattenyésztés sza­kosítása alapján térjünk át fokozato­san az állatállomány korlátlan fel­újítására. Döntő fordulatot kell elérnünk a hegyaljai és hegyvidéki Körzetek mezőgazdasági termelésének fejlesz­tésében, hisz ezek a vidékek jelentik Szlovákia mezőgazdasági területének több mint egyharmadát. E feladat biztosítása során a következőkre kell fordítani a fő figyelmet: Dolgozzák ki. az egyes járások és minden szocialista mezőgazdasági üzem termelési irányzatát, eközben induljanak ki a hegyaljai és hegy­vidéki körzetek mezőgazdasági ter­melésépek fejlesztési kerettervéből, • amelyet a CSKP KB politikai irodája és a köztársaság kormánya hagyott jóvá. Külön gondot kell fordítani a földalap termővé tételére* és jobb ki­használására — rekultiváció és híg­trágyás gazdálkodás révén. Alkalmas lejtőkön, teraszos hegyoldalakon lé­tesítsenek gyümölcskerteket és ter­messzenek bogyós gyümölcsfajtákat. A mezőgazdasági üzemeket ösztö­nözzék a szarvasmarha- és juhte­nyésztés fejlesztésére, hogy minél gazdaságosabban használják ki a ke­vésbé jó minőségű réteket és lege­lőket. Messzemenően vezessék be a gya­korlatban a mezőgazdaság élenjáró dolgozóinak, a nagy terméshozamok rrjestereinek, a szocialista munkabri­gádoknak, a CSKP XII. kongresszusát köszöntő versenyben kitüntetett mun­kacsoportoknak a tapasztalatait. A mezőgazdasági termelés belter­jességének növelése alapján fokozzák az állami gazdaságok és az EFSZ-ek árutermelését, hogy teljes egészében fedezze a növekvő fogyasztást. Egyenletesen teljesítsék a felvá­sárlási terv feladatait, szüntelenül javítsák a párt-, a nemzeti bizottsá­gok és a felvásárlási szervezetek szervező munkáját, hogy biztosítsák az egyénileg gazdálkodó parasztok, törpebirtokosok és háztáji gazdasá­gok terményeinek felvásárlását. A komplex gépesítés és kemizálás fejlesztésével fokozzák a termelés hatékonyságát, a munka termelékeny­­seget, iparosítsák a mezogazüasagi termelést. Ez megköveteli: Valamennyi szocialista mezőgazda­­sági üzemben az új technika, a nagy­üzemi termelési módszerek széles­körű bevezetésére és alkalmazására kell törekedni. Biztosítsák mindegyik gép teljes kihasználását. A nagy tel­jesítőképességű gépeket lássák el na­gyabb létszámú kezelő személyzettel és biztosítsák többműszakos kihasz­nálásukat. A kongresszus a mezőgazdasági termelés iparosításának fő útját ab­ban látja, hogy céltudatosan kiter­jesszék a növénytermesztés komplex gépesítését, a komplexbrigádok és komplexcsapatok révén. E mozgalom fejlesztéséhez meg kell teremteni a szükséges műszaki, szervezési felté­teleket. Ki kell használni a haladó munkatapasztalatok iskoláját, amelyet a Gyulovdvori Állami Gazdaságban szerveztek Koch elvtárs komplexbri­gádjában. E gépesítés fejlesztését úgy kell biztosítani, hogy különös gondot fordítsanak a mezőgazdasági munkák gépesítésére — Szlovákia hegyvidéki és hegyaljai területein. Az állattenyésztési termelésben a gépesítés és a nagyüzemi termelési módszerek fejlesztése mellett#.egyide­­jüleg építsenek nagy befogadó ké­pességű létesítményeket. Javítsák meg a kerületi mezőgaz­dasági műszaki vállalatok és az álla­mi gépállomások munkáját, amelyek váljanak valóban az EFSZ-ekben az új technika és a nagyüzemi termelés leghaladóbb módszereinek bevezetése szervezőivé; biztosítsák a gépjavítás jó minőségét. A gépek gyorsabb ja­vítása végett bővítsék ki a gépállo­mások géplerakatát, tevékenyen ve­gyenek részt a gépkezelők és hozzá­értő javító-szerelők nevelésében. Értékeljék kellőképpen a kemizálás jelentőségét a mezőgazdaságban, és használják fel helyesen a műtrágyá­kat, a növényvédő vegyszereket a gyom- és féregirtásra. Céltudatosan bővítsék ki az antibiotikumok, élesz­tős takarmányok és más ipari takar­mányfajták termelését és felhaszná­lását. Fordítsanak nagyobb gondot az ifjúság megnyerésére a mezőgazda­ság számára, valamint a szakmunká­sok nevelésére. Ennek érdekében: A kiváló szakképzettségű dolgozók és szakemberek nevelésében lássák a döntő feltételét annak, hogy mező­­gazdaságunkat 1970-ig az ipar szín­vonalára emeljük. A fő figyelmet összpontosítsák a gépkezelők, talaj­javítási és öntözési szakemberek, a vegyszerek széleskörű alkalmazását lehetővé tevő szakemberek nevelésé­re. Céltudatosan dolgozzák ki a fiata­lok munkájának előnyös anyagi és kulturális feltételeit, gondoskodjanak helyes politikai, szakmai vezetésükről és nevelésükről. Javítsák meg a mezőgazdasági ta-­­nulók oktatásának színvonalát. Biz­tosítsák a szükséges iskolaépületek mielőbbi felépítését, a tanintézetek­ben pedig olyan személyzetet és mű­szaki felszerelést, amely az oktatás magas színvonalának záloga tesz. Valamennyi fokozatú mezőgazdasá­gi szakiskolában növeljék azoknak a tanulóknak a számát, akik foglalkozá­suk mellett folytatják tanulmányaikat, fokozzák a mezőgazdaság valameny­­nyi dolgozójának szakképzettségét. Erősítsék tovább gdzdaságilag az EFSZ-eket és az állami gazdaságokat, mélyítsék el és bővítsék ki a mező­­gazdaságban a szocialista termelési viszonyokat. E célból: A szövetkezetekben következete­sen érvényesítsék a munka szervezé­sének és díjazásának szocialista alapelveit, fokozzák a szövetkezeti tagok anyagi érdekeltségét a terme­lés növelésében, csökkentsék az ön­költséget és biztosítsák a termelés rentabilitását. Teremtsenek rendet a nyilvántartásban, kísérjék figyelem­mel az egyenes költségeket, s ennek alapján erősítsék az EFSZ-ekben az önálló elszámolás szerinti gazdálko­dás alapelveit. A gazdaságilag szilárd EFSZ-ekben, ahol a termelés belter­jessége magas fokú, fokozatosan tér­jenek át a megszabott pénzbeli díja­zásra. Mélyítsék el a szövetkezeten belüli demokráciát és tartsák be a szövet­kezetek alapszabályzatát, kapcsolják egybe a szövetkezeti tagok személyes érdekeit a társadalom érdekeivel. A fejlődésükben lemaradó EFSZ-ek megerősítésénél, főleg a kelet-szlo­vákiai és a közép-szlovákiai kerüle­tekben, valamint a nyugat-szlovákiai kerület egyes járásaiban, fordítsanak elsőrendű figyelmet a termelési prob­lémákra. A lemaradó EFSZ-ekben dolgozzanak ki és hajtsanak végre olyan politikai és gazdasági intézke­déseket, hogy ezek a szövetkezetek már 1963-ban gyökeres fordulatot érjenek el a termelés és az áruter­melés növelésében, s elérjék leg­alább az átlagos szövetkezetek szín­vonalát. A meglevő EFSZ-ek gazdasági meg­erősítése mellett céltudatosan teremt­­ség meg a szocialista mezőgazdasági szektor további kiszélesítésének po­litikai, szervezési és gazdasági felté­teleit. Ezt a feladatot elsősorban a ter­mékeny vidékeken biztosítsák, ahol a szövetkezetek és állami gazdaságok mellett a parasztok egy része még egyénileg gazdálkodik. A hegyaljai és hegyvidéki körzetekben a szocia­lista szektor kibővítéséhez megfon­toltan kell hozzáfogni az egyes köz­ségek és járások feltételei szerint, a termelés szakosítása, a termelés tervszerű megszervezése alapján. E feladat teljesítése során következete­sen be kell tartani az önkéntesség elvét. Fokozott gondot fordítsanak az illami gazdaságok megerősítésére és fejlesztésére. A haladó technika és *a na'gyüzemi termelés technoló­giájának bevezetésével, komplex gé­pesítéssel. Az állami gazdaságokból a belterjes termelés, az ipari jellegű munkaszervezés példaképeit kell megteremteni. Az SZLKP kongresszusa jelenleg a mezőgazdasági termelés fejleszté­sének legfontosabb feladatát abban látja, hogy 1963-ban teljesítsék a mezőgazdasági termelés és a felvá­sárlás tervfeladatait. III. Az életszínvonal emelésében a CSKP XI. kongresszusa óta jelentős sikereket értünk el. Az életszínvonal emelkedéséhez hozzájárul a társadalmi fogyasztás további jelentős kibővítése, főleg a közoktatásban tankönyvek és tansze­rek ingyenes juttatásával, valamint azáltal, hogy a többgyermekes csa­ládok családi pótlékait több mint fél— milliárd koronával emelték, Ez más intézkedésekkel együtt lehetővé tet­te, hogy sikeresen teljesítsük a CSKP XI. kongresszusának irányelveit — biztosítsuk a sokgyermekes családok reális jövedelmének gyorsabb emel­kedését. Bevezettük a szövetkezeti tagok társadalom- és járadékbiztosí­tását. A járadékbiztosításokra fordí­tott költségek 1961-ben elérték a 2,5 milliárd koronát. Megnőtt a lakosság személyes fo­gyasztása, a kiskereskedelmi árufor­galom kereken 25 %-kal emelkedett. Rendszeresen nőtt az átlagos jöve­delem, a szocialista* szektorban fog­lalkoztatott dolgozók száma 134 000- rel nőtt. A szövetkezeti tagok pénz­jövedelme 80 %-kal emelkedett. Az emelkedő életszínvonal szembe­tűnően kifejezésre jut abban, hogy egyre több háztartás rendelkezik ház­tartási gépekkel. Egy lakosra számít­va a húsfogyasztás 15 %-kal nőtt, 13 %-kal több zsírt és olajat, 11 Vo­kal több tojást, 25 %-kal több zöld­séget fogyasztottak. . Az állami, szövetkezeti és vállalati építkezések keretében 107 000 lakás épült, legtöbbjüket felszerelték gáz­vezetékkel, központi fűtéssel, meleg vízzel és beépített bútorokkal. Ugyan­abban az időszakban magánszemélyek közel 55 000 lakást építettek. Kibővült a lakosságnak nyújtott szolgáltatás, amely a dolgozó nőket mentesíti a megerőltető, munkától. Az utóbbi három esztendőben, 13 000-rel nőtt az óvodákban, két és fél ezer­rel a bölcsődékben a férőhelyek szá­ma, lényegesen emelkedett az isko­lai étkezdékben étkező gyerekek szá­ma, megjavult a fiatalokról való gon­doskodás az iskolai napközi ottho­nokban. Az életszínvonal emelkedése még szembetűnőbb lehetne, ha kö­vetkezetesen teljesítettük volna a ki­tűzött feladatokat a termelésben, elsősorban a mezőgazdaságban. A lakosság életszínvonalának to­vábbi emelését elsősorban azáltal valósítjuk meg, hogy növeljük a sze­mélyes fogyasztást, emeljük az át­lagbéreket és a foglalkoztatottságot. Ez megköveteli, hogy következetesen érvényesítsük a végzett munka meny­­nyisége, minősége szerinti elosztás szocialista elvét. Emelkedni fog a társadalmi fo­gyasztás is, főleg azáltal, hogy-újabb létesítmények épülnek a gyermekek részére, tovább fejlesszük iskola­ügyünket, kultúránkat, kiszélesítjük a lakásépítést és lerövidítjük a mun­kaidőt. Határozottabban le kell küzdeni a lakosság ellátásában tapasztalható fogyatékosságokat, amelyeket túl­nyomórészt a termelő- és kereske­delmi vállalatok okoznak; minden te­kintetben javítani kell a lakosságnak nyújtott' szolgálatokat. A kongresszus ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy az életszínvo­nal általános emelkedésének fő for­rása a termelés növelése és gazdasá­gosabbá tétele. IV. A nemzeti bizottságok munkájában, főleg az ország területi beosztásának átszervezése után tovább nőtt a dol­gozók részvétele a vezetésben és a közigazgatásban —, elmélyült a nem­zeti bizottságok gazdasági-szervező és kulturális-nevelő tevékenysége. A nemzeti bizottságok igazgatta intéz­mények tovább fejlődtek. Kedvezően kell értékelni a nemzeti bizottságok­nak azt a munkáját, amellyel be­vonták a lakosságot a város és falu­szépítő, fejlesztő akcióba, továbbá azt a törekvésüket, hogy kibővítsék a szolgálatok hálózatát és jobban ki­elégítsék a dolgozók szükségleteit. Egyes jó eredmények ellenére a nemzeti bizottságok munkája elmarad a kitűzött feladatoktól, a gazdasági fejlesztés és a kulturális építés szük­ségleteitől. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents