Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-11-25 / 94. szám
kell megvalósítani!... Ne várjunk a sült galambra!... Összetartással Ahogy figyelemmel kísérem a „Falusi ifjúság és a mezőgazdaság“ című ankétot és hasonlatot teszek az egyes községekben felmerülő problémák között, sajnálattal állapítom meg, hogy a kapusianszkeklacsanl Ifjúság mennyire elmaradt. Pár évvel ezelőtt még községünk büszke volt a tűzoltók leánycsoportjára, a műkedvelőcsoportra és a labdarúgó-csapatra. A tűzoltók leánycsapatja ázép eredményeket ért el a versenyeken. A műkedvelő színjátszók szintén sikeresen mutatkoztak be a hosszú téli estéken. Ma minderről már szó sincs. Szép művelődési otthont építettek, ahol lehetőségük lenne a fiataloknak szórakozásra. Hetenként háromszor vetítenek filmet, televízió, lemezjátszó is van, csak a fiatalság nincsen, mert ők elvágynak a faluból. Hol keressük hát a hibát? Először is a szülők követik el akkor, amikor azt mondják: „Csak nem fog a gyermekem a szövetkezetben kapálni, — menjen tanulni, vagy az iparba dolgozni!“ Sajnos sok szülő a múltat látja maga előtt, nem pedig a jövő távlatait. Ahelyett, hogy ismertetné a mezőgazdaság jelentőségét, engedi, hogy gyermeke a saját elképzelése szerint cselekedjen. Pedig szükség lenne arra, hogy a fiatalok megszeressék a mezőgazdaságot. A hibát nem csupán a szülők követik el, hanem a pedagógusok is, akiknek nagyobb figyelmet kellene szentelniük az ifjúság munkájára, viselkedésére. Komolyabban kellene foglalkozniuk a serdülő fiatalokkal, és a közmondás szerint: addig hajlítani a vesszőt, amíg gyenge. £n úgy hiszem, ha nagyobb gondot fordítanának a fiatalság nevelésére, az eredménye előbb-utóbb megmutatkozna. A szövetkezetekbe pedig be kellene vezetni a szilárd bérezést. A mennyiség és minőség szerinti jutalmazást. Ha úgy határoznák meg a munkanormákat, hogy a kereset megközelítené az iparban lévők keresetét, bizonyára a kapusianszkéklacsaní szövetkezetben nem csak öt fiatal dolgozna. Szívesebben dolgoznának a fiatalok itthon, mint 15-20 km-re a falutól. Üveges Etelka Hrusov, a kis község hegyek között húzódik meg. Mivel a község sem nagy, így a fiatalok száma is kevés. Mint több más helyen, itt is baj van a fiatalokkal. Az ifjúság nagy része iskolába és munkába jár. Az otthon maradt fiatalok az erdőhivatalnál keresik kenyerüket. Es most felmerül a kérdés, miért nem maradnak a fiatalok a szövetkezetben? Ennek bizony sok* oka van. A szövetkezet annyira rosszul megy, hogy a fiatalok nem tlaálják meg a kereseti lehetőségüket. Kevés a mezőgazdasági szakiskolát végző és végzett fiatal száma. Pedig ma a mezőgazdaságnak sok szakemberre van szüksége, hogy a fejlődésben elérje az ipar fejlettségi színvonalát. Több volna a mezőgazdasági iskolát végzett fiatalok száma, ha a szülők nem így gondolkodnának: nem engedem a gyerekem mezőgazdasági Iskolába, úgy is csak fejő lesz, majd mi dolgozunk a szövetkezetben. Igen ám, az apák és anyák dolgoznak míg bírnak és arra nem gondolnak, hogy utánuk ki fogja megművelni a földet? Hogy nincs meg a szórakozási lehetőség? Ezt nekünk kell megteremteni fiataloknak, hisz biztosan jólesne mindenkinek egy kis szórakozás a munkája után. Miért van CSISZ- szervezet, ha nem működik? Miért nem rendeznek tea-estéket a fiatalok? Miért nincs állandó tánccsoportjuk? Évente miért csak egy színmüvet tanulnak? Miért nem rendeznek Irodalmi estéket? Körtvély Teréz (Hrhov) 1877. november 22-én született Ady Endre, a halhatatlan, nagy magyar költő. Születése 85. évfordulóján nagy szeretettel emlékeznek meg világszerte a „forradalom viharmadará“ról. ADY ENDRE: Ifjú szívekben élek Ifjú szívekben élek s mindig tovább, Hiába törnek életemre Vén huncutok és gonosz ostobák, Mert életem millió gyökerű. Szent lázadások, vágyak s ifjú hitek Örökös urának maradni: Nem adatik meg ez mindenkinek, Csak aki véres, igaz életű. Igen, én élni s hódítani fogok Egy fájdalmas, nagy élet jussán, Nem ér föl már szitkozódás, piszoki Lányok s ifjak szívei védenek. örök virágzás sorsa már az enyém, Hiába törnek életemre, Szent, mint szent sir s mint koporsó, kemény, De virágzás, de Élet ót Örök. Javítsuk meg a CSISZ munkáját A Falusi ifjúság és a mezőgazdaság című ankéthoz szeretnék hozzászólni. Nem vagyok a szövetkezet dolgozója, de ügy érzem engem Is, mint hazánk minden dolgozóját, érint a dolog. A gbelcei szövetkezetben elég sok fiatal dolgozik a szép eredményeket értek el minden munkaterületen. Tehát valami van, de ez nem minden, mert a kulturális munkában bizony korántsem olyan aktívak. Mi lehet az oka? Jól felszerelt művelődési otthon, sportpálya áll rendelkezésére a fiataloknak, tehát a lehetőség megvan, csak élni kellene vele. De miért nem használja ki a fiatalság ezt a lehetőséget? Az én véleményem az, hogy a CSISZ szervezet nem fejt ki olyan tevékenységet, mint azt elvárnánk. Miért? Egyszerű a válasz: rossz vezetés, rossz szervezés. Véleményem szerint a szervezet vezetésével olyan egyént kell megbízni, aki maga is a szövetkezetben dolgozik. Jó szervező, kitartó, aktív legyen, a munkahelyén példával járjon elől. Az olyan vezetőség, amely megfelel ezen követelményeknek megbirkózhat azután az olyan nehéz problémákkal, mint a jó kollektív kialakítása, a tudományos világnézet elsajátítása, a szocialista munkaviszony megteremtése, kulturális rendezvények, az aktív pihenés megszervezése, előadások, viták, beszélgetések előkészítése. Ha a CSISZ szervezet ilyen irányú tevékenységet fog kifejteni, nem történhet meg az, ami egy táncmulatság alkalmával rossz fényt vetett az ifjúságra. Ugyanis verekedésre került sor a fiatalok között, amfmindenképpen elítélendő. -Ha a falusi CSISZ szervezetek jól végzik feladatukat, a fiatalság megérti a párt irányvonalát, segítségére siet a mezőgazdaságnak, megvalósul falun is a párt felhívása: Szocialista módon dolgozni, szocialista módon élni! Vass Károly (Gbelce) Legördült a függöny. A nézők hosszan, lelkesen tapsolnak. Az elégedett közönség vastapsa jelenti a köszönetét a műkedvelő színjátszók hosszú, éjszakákba nyúló fáradságos munkájáért. A szereplők boldogan összemosolyognak; „érdemes volt“ — csillogja a szemük. De csak egy pillanatig gondolnák önmagukra s máris a rendező felé tódulnak, szorongatják a kezét, ölelgetik, annak elismeréséül, hogy a sikerben övé a fő érdem. Igazuk van. A jól képzett hozzáértő rendező, a jól megírt dráma „atyja“. Ezeroldalú gondoskodás, szakértelem, türelem jellemző munkájára. Amíg azonban egy műkedvelő színjátszóból, pedagógusból jó rendező lesz, sokat kell tanulnia, hogy jártas legyen a dramaturgia világában. „A jó pap holtig tanul“ — közmondás jellemző a jó rendezőre is. A műkedvelő rendező egyben dramaturg is. Állandóan figyelemmel kell kísérnie a drámairodalom legújabb alkotásait és a rendezői módszereket. De a színpadtechnika fejlődésével is lépést kell tartania, ha ezen a téren is újat akar adni a nézőnek. Önszorgalomból nehéz lenne az előbbi felsoroltakkal „lépést“ tartania. Éppen ezért a járási népművelési otthonok a CSEMADOK-kal karöltve hosszabb, rövidebb lejáratú tanácskozásokra hívják meg a műkedvelő rendezőt. Komárbmban az „Európa-szálló" tanácstermében négynapos tartfolyam keretében boncolgatták a legújabb színművek eszmei tartalmát, a jellemábrázolásokat, a próbák folyamatát és színpadtechnikai megoldásokat. — Mi volt újszerű ezen a rendezői tanfolyamon? Erre a választ egy kezdő és egy tapasztalt, több tanfolyamon résztvett rendező és Szabó Erzsi, a járási Népművelési Otthon népművészeti metodikusa adja még. Bordány Kató tanítónő 1951 óta rendez színdarabokat Hetényen. Jő munkáját, rendezői készségét dicséri, hogy az elmúlt évben a Szocialista Dráma Fesztiváljának járási körében a hetényiek lettek az elsők.- Nagyon sok tapasztalattal tértem haza minden tanfolyamról — vallja. - Ezen a tanfolyamon talán az az újszerű, hogy az előadók nem egy-egy klasszikus drámát boncolgatnak, mint eddig a legtöbb esetben tették, hanem a legújabb, csak egy-két helyen játszott színművekkel ismertetik meg a rendezőket. Az alapos ismertetés után így bátran hozzányúlunk bármely új színdarabhoz. A kissé sápadt, mosolygó szemű Benda Ilonka a múlt évben mutatkozott be mint rendező a „Baj van a szerelemmel“ című színművel. Az igényes perbetei közönség nem csalódott a fiatal tanítónőben. — Sok gond, baj van ilyen rendezéssel? — kíváncsiskodom. — Gond? Baj? — lepődik meg. — Ugyan! Szerintem, ha valaki szeret valamit, azt szívesen is csinálja.- Ez a tanfolyam segít valamit?- Nagyon sokat. Először veszek részt ilyen tanácskozáson s máris tele tarsollyal térek haza. Nekem a színművek ismertetése mellett a legnagyobb segítség, hogy megismerem a próbák helyes felosztását, a klasszikus és a jelzett színpad építését.- Választott már színmúvetf — Nekem nagyon megtetszett Sípos Jenő Bolondórája. Több mint valószínű, ezt rendezem meg. Szabó Erzsi metodlkus -is meglepetést tartogat. — Végre valahára talán sikerült a régi elgondolás megvalósítása, hogy ugyanazok a rendezők több éven keresztül ciklikusan vennének részt a tanfolyamon. Gyakorlatban ez úgy nézne ki, hogy ősszel egyhetes tanfolyamon, majd . két-két havonként két-két naposon, nyáron pedig főleg a tanító rendezők kéthárom hétre összevonva vennének részt a tanfolyamon. így néhány év alatt a képzett rendezők egész sora kerülne ki. Megkezdődött az előadás. Mintegy húszán kísérik figyelemmel a Két szem mazsola című színmű ismertetését. Figyelnek, tanulnak — hogy taníthassanak, magasabb szintre emeljék a falusi műkedvelő színjátszást Tóth Dezső TJetven Íves már, de egy percig sem tud nyugodni. Pedig tétlenséggel is tölthetné a hátralévő napjait. Megtehetné. A havi háromszázhatvan koronás öregségi segélyével nyugodtan meghúzhatná magát a fia, menye mellett. Nem teszi, mert életében még soha nem volt orvosnál, jól bírja magát. A szövetkezet csősze. Nagy erejéről volt híres, meg arról, hogy soha senkihez nem nyúlt egy kisújjal sem. Ügy mondják róla, hogy olyan áldott jó ember, mint a falat kenyér. Mindig szerette a szabad természetet. Életének nagy részét a földeken dolgozta te. Most is akkor érzi jól magát igazán, amikor „görbéjét“ a karjára akasztja és elindulhat ki a határba, az ő nagy-nagy birodalmába, ahol minden olyan tiszta és tökéletes. Egyik reggelre dér ütötte meg a határt. A kertészetben is jól megcsípte a paprikát. Mégis az volt a szerencse, hogy a magasra nőtt dudva némileg megvédte a teljes pusztulástól. Azonnal munkához kellett volna látni és mielőbb leszedni a hasznavehet őt, de a LOVICSEK BÉLA: sürgős őszi munkák minden munkáskezet lefoglaltak. Balogh bácsi ebéd után a kertészet felé vette az útját. Már messziről látta, hogy egy asszony hajlong a paprika közepében. Kötelességérzete megnyújtatta vele a léptét.- Hát te, mit csinálsz itt, Maris? - állt özvegy Keléné fölé és kérdezte nyugodt, meleg hangján.- Láthatja, ha szeme van! — Ki ne ismerné özvegy Keléné száját? Többet átkozódott vele életében, mint amennyit evett.- Ki engedte meg? — így az öreg.- Ki engedte volna?... A fökertész! Az Árpád!...- Papírt adott? — Mi nyavalyának volna az! Talán erre a dércsípte, nyamvadt paprikára? - füstölgött az asszony nagy dirrel-durral, de azért csak szedte a paprikát tovább, még nagyobb buzgalommal. — Ha nincs papír, Maris, eriggy útadra! — Ezt csak egyféleképpen lehetett érteni, olyan nyomatékkai mondta az öreg. Erre már felegyenesedett az asszony. Villámló szemmel szórta az átkot, s elment nagy bosszúsan: — Hozok én papírt, ha csak az kell, hozok! Talán negyedóra sem telt bele, hozta a papírt. Balogh apó kezébe nyomta, s most már nem a kötényébe, hanem a magával hozott zsákba kezdte szedni a paprikát nagy gyorsasággal. Balogh báosi csendesen pislogva, hosszan nézte a papírt. Nézte, nézte az ismeretlen világot, amelyből csak a lilaszlnü, kis, kerek pecsét volt ismerőse a szemének. Az emelte hivatalos rangra az okmányt. Lelke megnyugtatására a zsebébe csúsztatta. Kis idő múlva jött Pista, az unokája, a harmadikos.- Én is szedhetek paprikát, nagyapus?- Te nem szedhetsz, kisfiam, mert nincs papírod!- Milyen papírom? - kérdezte a gyerek csodálkozva.- Ilyen-e! - húzza elő zsebéből Keléné papírját az öreg és hamiskás fénnyel a szemében unokája kezébe nyomta. A gyerek hosszan böngészte a hivatalos írást, egyszer csak csengetyüző nevetés tört ki belőle.- Tudja mi van ebben, nagyapus ? ... A nemzeti bizottság igazolja, hogy Kele néni kifizette a kutyaadót! ... Balogh apó arca hirtelen elszürkült, majd kivörösödött. Mintha kést döftek volna a szívébe. S úgy ment az asszony felé, mint valami végzet ... De kik ezek a tanúk, akiknek vallomását a bíróság olyan feltétlen bizalommal, fenntartás nélkül fogadja el? Kicsoda Íernícek, ki Dolánsky, Kotesovec és Satra, Morava, Choutka meg Skriván? Május 25-én ott voltak ők is a kosúti községháza előtt felsorakozott kordonban, hogy ártatlanok vérét ontsák! Ezekre a tanúkra, ezek vallomására építette az ítéletet Dr. Polák tanácselnök úr. Azok szavának adott hitelt, akiknek Gyevát, Thurzó és Zsabka meggyilkolása, Kugler, Popluhár, Pszota és Pszotáné, Rappand és Molnár súlyos megsebesítése miatt a vádlottak padján volna a helyük ... Ez a bíróság 15 csendőr. Dudás Dániel gazda, Kozma jegyző és Kurcová tanítónő és ... a következők vallomásaira szorulva hozott ítéletet: .......Popluhár Lajos tcnú ... a vizsgálóbíró előtt azt vallotta, hogy egy kékruhás legény revolverlövést adott le, majd Diószeg irányába futott. A tanú ezt a kijelentését a főtárgyaláson azzal vonta vissza, hogy vallomását a csendőröktől való félelmében tette meg... A bíróság a tanúnak e kijelentését alaptalannak nyilvánítja és nem tekinti annyira szavahihetőnek, hogy eredeti vallomását semmisnek minősíthetné. „ ... Kozmér Kálmán tanú ... vallomása szerint május 24-én Hegyen Kugler lakásán megbeszélést tartottak, amelyen Fabianic bratislavai kommunista párttitkár a Kosúton megtartandó gyűléssel kapcsolatban kijelentette, hogy annak ha törik vagy szakad, meg kell valósulnia és ezért az emberek vegyék körül Majort, hogy majd zavartalanul szónokolhasson .. ., azonkívül Kozmér bevallotta azt is, hogy Fabianic utasítást adott a jelenlevőknek, mily módon fejtsenek ki ellenállást a csendőrökkel szemben, amennyiben azok megkísérelnék a tömeg szétzavarását, továbbá biztosította őket arról, hogy a csendőröknek lőni nem szabad. Végül pedig Fabianic * felszólította az embereket, fegyverkezzenek fel, mégpedig revolverrel vagy késsel, mindenesetre azonban töltsék tele a zsebüket kövekkel, hogy megkövezzék a csendőröket. A tanú ezt a vizsgálóbíró előtt tett vallomását a főtárgyaláson azzal igyekezte érvényteleníteni, hogy amikor a vizsgálóbíró a kihallgatás folyamán elolvastatta vele a csendőrök előtt tett vallomásának jegyzőkönyvét és megkérdezte tőle, az igazat mondta-e nekik, ö az eredeti vallomását a csendőröktől való félelmében nem merte a vizsgálóbíró előtt megváltoztatni... A főtárgyaláson viszont kijelentette, hogy a csendőrök erőszakkal kényszerítették vallomására ... Az Országos Bíróság a tanú eredeti vallomását ismeri el helyeslik, miután azt teljes é? ékü bizonyítéknak tekinti a tényállás megállapításában.“ „ .. Kolarik József tanú ... vallomása szerint május 24-én Kugleréknél Hegyen megbeszélést tartottak, amelyen Fabianiő , arról beszélt, hogyan vegyék majd körül a vádlottat, hogy az a csendőrök részére hozzáférhetetlen maradjon; Fabianiő továbbá azt is mondotta, hogy 8 csendőröknek nincs megengedve lőfegyverük használata és csak gumibotjukat használhatják. Kolarik a vizsgálóbíró előtt azt is vallotta, hogy Fabianic kijelentette, amennyiben a kosúti gyűlést nem engedélyeznék, azt erőszak alkalmazásával kell megtartani. A tanú e vallomását a főtárgyaláson azzal az indoklással vonta viszsza, hogy a csendőrök a kihallgatása folyamán megfenyegették, addig nem eresztik haza és nem kap enni, amíg mindent meg nem mond. Elismeri ugyan, hogy a vizsgálóbíró jól bánt vele, de ő még akkor is félt, mivel nem tudta kivel van dolga és a csendőrök akkor még mindig Kosúton tartózkodtak. A bíróság ezt az indokolást tárgytalannak minősíti, mivel a csendőrök a vizsgálóbíró által vezetett kihallgatáson nem voltak jelen és a tanú szabadon, minden gátlás nélkül tehette meg vallomását, ahogy polgári kötelessége előírja. Ami pedig a tanú arra vonatkozó állítását illeti, mely szerint a csendőrök kínozták volna, az Országos Bíróság utal Petrovics Ignác (községi bíró) és Sárkány t' írta: mii KADisÁR i •• ••
