Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-11-18 / 92. szám
Agronomus az állattenyésztésről A kuaováteplicai EFSZ a rozsnyavai járás legjobb szövetkezetei közá tartozik. Mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben nagyon szép eredményeket érnek el. De leginkább azt értékelik nagyra, hogy ebben a szövetkezetben még nem ütötte fel fejét a gümőkőr. Ennek okáról nagyon sokan érdeklődnek. Mi is erre voltunk kíváncsiak. Két idősebb takarmányos éppen a többfajta jószagú takarmányszecskát keverte. Egy pillanatra megálltak, majd rövid gondolkozás után megszólalt az egyik. — A szólás-mondás is azt tartja, hogy könnyebb a bajt megelőzni, mint elhárítani. Még a szövetkezet megalakulásakor történt, hogy négy gümőkóros tehén bekerült a közös állományba. Az állatorvos tanácsára azonnal eltávolítottuk, pedig a legszebb tehenek voltak. Azután az egészségügyi óvintézkedéseket is állatorvosi tanácsra hajtottuk végre. Ezenkívül a takarmányozáshoz és a soron levő építkezéshez is kikértük a szakemberek véleményét. A mondottakhoz igazodva, mi is terepszemlét tartunk a gazdaságban. zet. Kívül, belül ragyog a tisztaságtól. Nem sajnálják a meszet. Falon a meszelés, padlózaton a mészpor megöli a betegség csíráját is. Viszont az is érdekes, hogyan győznek mindent, hisz a tagság zöme már „megette kenyere javát“. — Gépesítéssel segítettünk magunkon — jegyezte meg az agronómus. — Itt van például a trágya eltakarítása. Ez is egyik legnehezebb munkának számít, de ha az istálló gépesített, nem is oly nehéz. A most készülő hatalmas sertéshizlaldát pedig a legkorszerűbb moslékos önetetőkkel rendezik be. Az egyik részében az anyakocák kapnak helyet, ahol szintén önetető-berendezés működik majd. Újdonság az is, hogy a sertések a betonra fektetett rönkfából készített padlózaton fekhetnek. A sok istálló közül nehéz lenne megállapítani, hogy melyik tisztább. Mindegyikben rend és tisztaság uralkodik. Figyelemre méltók a takarmány- és szénakazlak is. Oly jól megrakták őket, hogy tán akkor sem áznának be, ha minden nap esne az eső. Ami pedig a legfontosabb, a takarmányszéna illatos és szép zöld színű. Hiba csak az, hogy a többihez számítva kevés a hereszéna. — Csak nyolc hektár maradt meg, a többit ki kellett szántani — magyarázza az agronómus —. Ezt is szénalisztnek szánjuk a sertéseknek. A szarvasmarhának rétiszénát adunk majd a silóhoz. Talán sokan el sem hinnék, hogy nálunk nem is a menynyiség, hanem a minőség dönt. Ezért mondják az állattenyésztők, hogy az állattenyésztés sikere és a betegségek megelőzése elsősorban a növénytermesztők érdeme. Mi erre azt válaszoljuk, szívesen megteszünk mindent, mert ők a takarmánnyal jól gazdálkodnak, a haszon viszont közös. Gép segítségével jut ki a trágya az istállóból — Az agronómus többet tud róla, hisz mi csak azt adhatjuk az állatoknak, amit ők termelnek. A gazdasági udvar másik végében a kukoricakórót és a leveles répafejet silózták. Az állattenyésztők azt mondják, hogy az agronómus ott van. Oda vettük tehát az irányt. — Ma nincs agronómusunk — adja meg a választ érdeklődésünkre az egyik dolgozó. — De azzal a traktorossal, aki most van indulóban, beszélhetnek. — Danielis Béla agronómus vagyok — mutatkozott be a traktoronülő. — Kevés a traktorosunk, a munka meg sürgős, hát így oldjuk meg a dolgot. Nemegyszer az elnök is traktorra ül, ha a takarmányról van szó. Természetesen az irodai munkát is elvégezzük, hisz szövetkezetünk kicsi. Mindössze 350 hektáron gazdálkodunk. — Kis szövetkezetben is nagy eredmény a gümőkórmentes állatállomány. Mit tettek ennek a veszélyes betegségnek az elhárítására? ., . , , , , . ... ..... A gümőkórmentes állomány tehát Ahonnan indulunk, az utolso silogodor annak köszönhetői hogy miJ a nö_ telik friss kórószecskával és leveles vénytermesztők, mind az állatterépafejjel keverve. Utunk a közeli nyésztgk becsületesen dolgoznak a fehérre meszelt tehénistállóhoz ve- közös cél érdekében. Cs. J. Jól beváltak a szemléltető tapasztalatcserék (Vy — Prerov) — A prerovi járásban az új technológia terjesztésének egyik leghatékonyabb formája a szemléltető tapasztalatcsere. A járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztálya az utóbbi időben több ilyen körzeti, járási tapasztalatcserét tartott* Október 19-én Grimovba 60 szövetkezeti zootechnikust, sertésgondozót és juhászt hívtak össze. Ezen az összejövetelen a sertésgondozó Ptácek- házaspár és az Olomouci Körzeti Mezőgazdasági Központ dolgozója, Bernard Netopil szemléltető módon magyarázták meg, mily nagy jelentőségű á speciális silótakarmány a sertések és bárányok részére. A másik ilyen tapasztalatcserét a radszlavicei EFSZ-ben tartották meg október 25-én. Itt az anyasertések szakszerű gondozását és takarmányozását szemléltették. Troubkiban meg kerületi méretű tapasztalatcserét tartottak a szarvasmarha- és sertésállomány helyes átteleltetéséröl, a takarmányok legjobb felhasználásáról, a takarmány-adagolásról, a fehérjés takarmányok okszerű etetéséről, valamint a Moszkalenkoféle fejési módszerről. (g. á.) Finom csemege Már a múltban is jó híre volt Mindegyiken hófehér köpeny és feji a juhtúrókészítésnek Zvolen- kendő. Ahová csak néz az ember, szkászlatinán mindenütt ragyogó tisztaság. Az állami gazdaság hegyi legelőin e9y'h teremben juhsajttal telt százával legelnek a juhok, csak néha kádak. tereli őket össze a puli, hogy szét ne — Ennek legalább öt napig kell széledjenek. A jó legelőt járva bőven érnie, hogy juhtúróvá dolgozhassuk ontják a juhok a jóízű tejet, amely- fel — mondja Galbavy elvtárs. A juhtúró szállítását Z. Pavlíková és 0. Vrtiák végzi Legelész a juhnyáj Több szakembert a mezőgazdaságba I„A mezőgazdasági termelésben mindinkább alkalmazni kell a mezégazdaságtudomány haladó vívmányait. A mezőgazdaság gépesítésének és kemizálásának fejlesztése nagy igényeket támaszt a, dolgozók szakképzettségével szemben ... A korösszetétel lényeges megjavítása végett a mezőgazdaságba évente mintegy 40 ezer fiatalt kell megnyerni. Az iskolák, tanfolyamok széles hálózatának megszervezésére van szükség, hogy lényegesen emelkedjék a középfokú, műszaki és főiskolai végzettségű mezőgazdasági szakemberek száma.“ (A szocialista társadalmunk továbbfejlődésének távlatai című pártdokumentumból) lylegvan minden előfeltételünk arra, hogy ■ * történelmileg rövid időn belül lefektessük a kommunista társadalom alapjait Ennek az időszaknak legfontosabb gazdasági feladata a kommunizmus műszaki-anyagi bázisának kiépítése, vagyis a termelőerők oly mértékű növelése, amely lehetővé teszi a kommunista társadalom megvalósítását. A mezőgazdasági termelés alapvető termelőeszköze a föld, amelynek területe korlátozott. Csakis úgy termelhetünk többet, ha a rendelkezésre álló mezőgazdasági földterületen belterjesen gazdálkodunk. A gépesítés fokozásával előtérbe kerül a területi egységre jutó élőmunkaráfordítás csökkenése, s ez természetesen a szakképzettség gyarapítását követeli meg a dolgozóktól. Munkaerő-helyzetkép a mezőgazdaságban Ha szemügyre vesszük a .mezőgazdasági munkaerők korösszetételét, akkor arra a megállapításra jutunk, hogy éppen a szövetkezetekben a legkedvezőtlenebb. Mit von ez maga után? Azt, hogy nagyobb létszámú munkaerőt kell foglalkoztatnunk, miután az idősebb dolgozók napi munkateljesítménye kisebb. Számolnunk kell azzal is, hogy a 60 éven felüli mezőgazdasági dolgozók nyugdíjazása meggyorsítja a munkaerők természetes csökkenését. Tény az is, hogy a 47 — 56 évesek százalékaránya a legnagyobb a szövetkezetekben, s ezen korosztálybeliek szakképesítése ütközik a legnagyobb nehézségekbe. Ennélfogva lassúbb az új technika és a termelés legújabb technológiájának térhódítása. Mindebből az a tanulság vonható le, hogy a kulcsprobléma: az ifjúságot meg kell nyerni a mezőgazdaság számára. A kedvezőtlen korösszetétel csakis így javítható meg. Ehhez hozzá kell még tenni azt is, hogy a fiatal munkaerők nem terheltek a múlt csökevényeitől, hamarabb magukévá teszik az újat, a haladót, a mezőgazdasági iskolákon és tanfolyamokon könnyebben elsajátítják a korszerű mezőgazdasági termeléshez szükséges szakismereteket. Aránytalanságok a munkaerő-elosztásban A munkaerők felújításának .ütemét lassítja az is, hogy míg az egyik kerületben több földterület jut egy-egy dolgozóra, a másikban viszont kevesebb. Országos méretben egy mezőgazdasági dolgozóra öt és fél hektárnyi föld jut megmtfvelésre. Ugyanennyi esik egy dolgozóra a nyugat-szlovákiai kerületben is, a közép-szlovákiai kerületben egytizeddel kevesebb (5,4 ha), viszont Kelet-Szlovákiában már 6,2 hektárnyi. Ha ellenben az állami gazdaságok és a szövetkezetek munkaerő-küíönbözetét vizsgáljuk, akkor a mérleg serpenyője az állami irányítású mezőgazdasági üzemek oldalára billen. Például a közép-szlovákiai kerület állami gazdaságaiban foglalkoztatott munkaerők mindegyikére 8.8 hektár föld jut, a szövetkezetekben pedig 7.8 hektár. A nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdaságának állami szektorában meg csupán 6,2 hektár, egy-egy szövetkezeti tagra pedig csak 6,1 hektár föld esik. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy országos méretben a mezőgaz’dasági munkaerők csökkentésével kell számolnunk, viszont egyes kerületekben, járásokban, szövetkezetekben emelni kell a munkaerők számát. A szakember-képzés elsőrendű feladat Az ipar színvonalának elérése — 1970-ig — lényegében megköveteli, hogy a szocialista termelési viszonyokat alaposabban kihasználva, áttérjünk az egyszerűbb gépi termelésről a fejlettebb komplex gépesítésre, a haladó mezőgazdasági tudomány tapasztalatainak gyakorlati érvényesítésére és a mezőgazdaság iparszerű irányítására. E kérdéssel kapcsolatban Novotny elvtárs, köztársaságunk elnöke az EFSZ-ek V. kongresszusán a következőket mondta: — Ha mezőgazdaságunkat magas szakmai és műszaki színvonalra akarjuk emelni, ha érvényesíteni akarjuk a gazdálkodás leghaladóbb módszereit, tökéletesíteni a munkaszervezést és a mezőgazdasági termelés irányítását, ezzel egyidejűleg tág teret adunk az anyagi érdekeltségnek, ehhez olyan emberekre van szükségünk, akik nagyon jól ismerik a gépek fortélyait, s képesek a leghaladóbb tudományos ismeretek gyakorlati megvalósítására. Ha nem biztosítanánk a mezőgazdasági dolgozók szakképzettségének fokozását, akkor négy éven belül gépek ugyan lennének, de hiányozna a gépkezeléshez értő szakképzett dolgozók sokasága. Mi a helyzet most? Amellett, hogy kevés a főiskolai, közép- és alacsonyabb szakképzettségű dolgozó a mezőgazdaságban, ezek széthelyezése sem kielégítő. A szövetkezetekben egy mezőgazdasági mérnökre 5000 ha földterület jut, egy technikumi végzettségű szakemberre' pedig 1300 hektár. Sőt, ennél rosszabb a helyzet a kelet-szlovákiai kerületben, ahol tavaly még 15 000 hektár mezőgazdaságilag művelhető földterület jutott egy mezőgazdasági mérnökre. A szövetkezetekben a földterület 1000 hektáraként hat-hét millió korona'a brutto termelés, az állóeszközök értéke öt-hat millió korona, ebből a gépekre és gépi berendezésekre másfél-kétmillió korona jut. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor azt kell mondani, bizony kevés a szakember a szövetkezetekben. Helyénvaló lenne, ha 1000 hektáronként 150 — 200 szakképzett dolgozó jutna, •ebből egyötödrész lenne a főiskolai végzettségű. Hogy mennyire kevés a mezőgazdaságban dolgozó szakemberek száma, azt legjobban példázza a következő: míg az energetikai dolgozók 80.1 százaléka, a gépiparban foglalkoztatottak 63.1 százaléka, s a vegyipari dolgozók 61,4 százaléka szakképzett, addig szinte kirívó, hogy a mezőgazdasági dolgozóknak csak 18,2 százaléka rendelkezik szakképzettséggel. Tehát láthatjuk, mily nagy feladatot kell megoldanunk a szakképzettség fokozása terén a mezőgazdaságban, hogy elérjük az ipari dolgozók szakképzettségének -színvonalát. • A mezőgazdasági üzemek vezetőin sok múlik A helyi nemzeti bizottságok és mezőgazdasági üzemek vezetői jól tudják, hogy mebnyi baj, nehézség és kár származik a hozzánémértésből, ami főként a szakember-hiányból adódik, mégsem szorgalmazzák eléggé e hiányosság kiküszöbölését. Ezt az állításunkat támasztja alá az is, hogy kevés az olyan szövetkezet, amelyben már elkészítették volna a szakkáderképzés távlati tervét. Ha kész in, nem szentelnek a megvalósításának kellő figyelmet. Iskolarendszerünk olyan, hogy lehetővé tenné a szakemberképzés gyorsabb ütemét is! Ezzel szemben nemegyszer azt halljuk, s személyesen is tapasztaljuk, hogy a mezőgazdasági iskolák egynémelyikében kevés a tanuló. Holott, ekkora lehetőség soha nem nyílt a falu fiataljai számára, hogy szakemberré váljanak, mint éppen most. De nemcsak a fiatalok, a mezőgazdasági üzemek korosabb vezetői is különböző fokú mezőgazdasági iskolákon (technikumban és főiskolán is!) megszerezhetik a munkájukat könnyítő szakképzettséget. Emellett a szövetkezeti munkaiskolák, valamint az állami gazdaságok üzemi munkaiskolái, valamint a paraszt-akadémiák is hatékonyan hozzájárulhatnak a szakismeretek elsajátításához, a haladó termelési módszerek gyakorlati alkalmazásához, a növénytermesztésben és az állattenyésztésben egyaránt. A mezőgazdasági termelésnek az ipar színvonalára emelése egész társadalmunk ügye, de az adott termelési viszonyok között az emberek hozzáértése, tudása döntő: Tehát főképp a mezőgazdasági üzemek vezetőin múlik, hogy mikor érjük utói az ipar színvonalát, mikor teljesítjük és szárnyaljuk túl a mezőgazdaság feladatait, úgy, ahogy azt a parasztbecsület megköveteli. SLOVAK GYULA bői a számadó juhász finom csemegének számító juhsajtot készít. Feldolgozás végett a juhsajt a; állami gazdaságból Zvolenszkászlati nára kerül. Itt sok juhsajt gyű!^ garmadába, hogy a feldolgozás utál az üzem kielégíthesse a juhtúró kedvelők igényeit. A juhtúrókészítő üzemben több nyíre nók dolgoznak a feldolgozásná szállításnál, csomagolásnál egyarám Másik teremben a juhtúró készül. Itt is nők serény* kednek a sajtot keverő gépek mellett. Szinte ég a kezük alatt a munka. Egyszer énekelnek, másszor csevegnek. V'idám nevetésük és vicceik, tréfálkodásuk betölti a termet. Pedig mindnyájan férjes asszonyok, gondos anyák. Milyen egyszerű, s mégis mennyire bonyolult a juhtúró .készítése. Hiszen -nemcsak a gépi feldolgozásról van szó, hanem a legfontosabbról is: olyan ízt adni neki, hogy valóban csemegévé váljék. Ehhez pedig jó ízlelő nyelv szükséges. Zakatolnak a gépek, ömlik belőlük a lágy csemege-juhtúró,,melyet sajtárokija rakva, ízléses csomagolásban küldenek szét a boltokba, gyárakba, dolgozóink részére, sőt, úgyszólván az egész világba. (Kép és szöveg: Hja Marko)
