Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-11-14 / 91. szám
A komplexbrigádok működésének néhány üzemtani tapasztalata Idén a dunajszkásztredai járás mezőgazdasági üzemeinek túlnyomó többsége szakított a növénytermesztés szervezésének eddigi hagyományos formáival 6 egyetemesen (komplexen) gépesített brigádok formájában szervezte meg a növénytermesztést. Abból az alapvető tételből indultak ki, hogy a gépesítés hatalmas előretörésével a munkaszervezés és a termelésszervezés formáinak is alkalmazkodniok kell a gépi technikára épülő termelési mód követelményeihez. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy mivel a növénytermesztési munkák 80 —90 %-át gépek végzik, s így a termelési eredmények döntő részében a gépi munka minőségétől függenek, a feladatok teljesítéséért a felelősséget a traktorosok és a gépkezelők szervezett kollektívájára kell ruházni, nem pedig a gyalog és a fogatmunkák eddigi szervezeti egységeire, az állandó mezei csoportokra, melyek munkája hovatovább csupán kiegészítő jellegűvé válik. Ezen megfontolások alapján születtek meg a komplexbrigádok, melyek feladata, hogy önálló termelési- és önköltségterv alapján biztosítsák a növénytermesztés feladatainak teljesítését. Bár az esztendő befejezésétől még hónapok választanak el és még tart a harmadik nagy erőpróba, az őszi betakarítások ideje, az eddigi eredmények, tanulságok máris kellő pontossággal felmérhetők. A szükséges következtetések máris levonhatók és kielemezhetök azok a tényezők, melyek ismerete a brigádok jövő évi terveinek előkészítéséhez szükségesek. Amikor év elején e brigádok szervezése megtörtént, az egyes szervezési formák és módok megválasztásához aránylag nagyon szerényszámú tapasztalat állott rendelkezésünkre, s a szervezés egyes részletkérdéseinek megválasztásakor az általános ökonómiai törvényszerűségek gyakorlati alkalmazására kellett támaszkodni. Éppen ezért igen fontos megvizsgálni, hogy az alkalmazott formák és módok közül mi mennyire állotta ki á gyakorlat próbáját és melyek azok a pontok, ahol a módosítás szüksége mutatkozik ? Iskolánk tantestülete 14 EFSZ-ben látta el a brigádok szervezésével, nyilvántartási rendszerük kidolgozásával és működésük kiértékelésével kapcsolatos védnökségi tevékenységet, ezen kívül adatgyűjtést és statisztikai felmérést végzett mindazon üzemek komplexbrigádjainak eredményeire vonatkozóan, melyekből iskolánknak tanulója van. Ezen adatok sokoldalú és mélyreható elemzése alapján teljes felelősséggel megállapítható, hogy azoknak az objektív akadályoknak és nehézségeknek ellenére, mint amilyent az idei esztendő szélsőséges időjárási viszonyai jelentettek, a brigádok az eddigi próbát fényesen kiállották és a hozzájuk fűzött reményeket beváltották. Ott, ahol a brigád eredményei nem teljesültek maradéktalanul, világosan megállapítható, hogy nem a szervezési elvben, hanem kizárólag annak hézagos alkalmazásában rejlik az ok. Minden kétséget kizáróan beigazolódott, hogy a termelőerők jelen fejlődési szintjének ez a szervezési forma felel meg és teljes egészében alkalmas azoknak az ellentmondásoknak kiküszöbölésére, melyek eddig az üzem technikai színvonala és a tőle elmaradott i66 1862. november 14. szervezési formák között a termelés ro- brigádon belül vagy folyamatos munkára, vására fennállottak. vagy pedig csupán idényszerűen specia-Mit is vártunk a komplexbrigádok lizált csoportokat létrehozni. Ilyenek szervezésétől? Elsősorban és főleg azt, lehetnek pl. a szénabetakarítással foglalhogy általuk a termelési feladatokért kozó csoport, a növényvédelmi munkáérzett felelősség — mely eddig konkrét kát ellátó csoport, öntözőcsoport, de formában csak a szövetkezet elnökét és . ugyanígy indokolt a kultivációs munkák agronómusát terhelte, míg a tagság elosztása kisebb egységekre. E munfelelőssége csupán formális volt — a kák ugyanis igényes kezelést kívánó komplexbrigád valamennyi tagjának munkagépekkel történnek s mindenképkonkrét felelősségévé váljék, azokévá, pen kívánatos, hogy kezelésükben a akik a termelési folyamatban döntő brigád egyes tagjai specialistává képezszerepet játszanak, s akiknek munkájá- hessék magukat. Ehhez viszont bizonyos tói nem kevesebb függ, mint a szövet- munka rendszeres ismétlődése szüksékezeti növénytermesztés terveinek tel- ges. A brigádon belüli szakosított csojesítése. Azt várjuk, hogy működésük portok alakítását nagyban megkönnyíti nyomán lényegesen javuljon a gépki- az egyes munkák un. rotációs rendszer használás, a gépek karbantartásáról tör- szerinti szervezése. Ez azt jelenti, hogy ténő gondoskodás, a gazdaságosságra például a szénabetakarításnak nem kell való törekvés és hogy a termelési ön- szükségképpen első, második stb. kaszáköltség és annak csökkentésével kap- lásra tagozódnia, hanem megfelelő terücsolatos probléma kerüljön mindinkább letnagyság esetében folyamatos munkává a szövetkezeti tagság érdeklődésének szervezhető. Hasonlóan oldható meg előterébe s váljék az egész tagság tö- például az istállótrágyázás is. megmozgalmává. Bár túlzás volna azt A brigádon belüli szakosításnak min-' állítani, hogy a brigádok megszervező- dén esetre igen nagy jelentőséget kell sével egycsapásra minden probléma tulajdonítani. Nem elegendő csak a megoldódik és tudnunk kell, hogy e té- traktor kezelésére kiképezni a brigád ren lépésről lépésre következetes mun- tagjait, mert ezzel teljesen azonos fonkával lehet csak haladni, mégis világo- tosságú a sokféle bonyolult munkagép san látható, hogy a fejlődés megindult kezelésének tökéletes ismerete is. A gépi és máris jelentős eredményeket mutat. munkák nagyfokú szakosítást kívánnak. Minél jobban sikerült brigádokon belül Minél inkább tudjuk biztosítani, hogy megértetni a brigád tényleges funkció- brigádon belül az egyes dolgozók fiját, vagyis azt, hogy feladatai nem csu- gyelme minél kevesebb műveletre összpán egyes munkák elvégzésére korláto- pontosuljon, annál jobban megközelíti zódnak, hanem a tervezett terményegy- munkájuk jellege az ipariét, és annál ség meghatározott költségkeret betartá- följebb kerül az önálló felelősség nélkül sával végzett termesztésére is vonatko- végzett egykori gyalogmunka színvonazik, annál több valósult meg a fenti látói, célokból. TERMÉNY SZERINTI SZAKOSÍTÁS SZAKOSÍTOTT MUNKACSOPORTOK BRIGÁDON BELÜL A szervezés során az egyik sokat vitatott kérdés az volt, hány és mekkora brigádot szervezzünk az egyes üzemekben. A gyakorlat e kérdésben teljesen egyértelmű feleletet adott: bebizonyosodott, hogy a brigád kereteinek a nagyteljesítményű gépek kapacitásához kell igazodnia. Nem elegendő csupán, — illetve csak kezdeti foknak tekinthető — az a megoldás, hogy az egyes jól gépesíthető növénytermesztési munkák komplex elvégzését vállaló csoportokat szervezünk ahelyett, hogy olyan brigádokat hoznánk létre, melyek az egész növénytermesztés feladatait vállalnák. A legtöbb munka esetén ugyanis a gépek csoportos üzemeltetése — mind a teljesítmények nagysága, mind a gépi munka önköltsége szempontjából — messze előnyösebb, mint az egyszerű üzemeltetés. A tavaszi munkák idején pl. a munkák elvégzésére még ott is egyesültek a csoportok, ahol a brigádok helyett ilyen kisebb egységek szervezését tartották célravezetőbbnek. Azokat az előnyöket, melyeket a gépesített csoportok oldalán a brigádszervezettel szemben fel lehet hozni, nevezetesen a feladatoknak személyre menő aprólékossággal történő meghatározását, a teljesítmények pontos felmérését stb., a brigádszervezet keretében is biztosítani lehet, anélkül, hogy a túl szűkre szabott szervezeti keret korlátozná a gépkihasználás lehetőségeit. Mint a gyakorlat is mutatta, a kisterjedelmű gépesített csoportok esetében gyakran előfordult, hogy a csoportokat a sikeres gépüzemeltetés miatt nagyobb egységekké kellett átmenetileg egyesíteni. Az apró gépesített csoportok helyett minden körülmények között előnyösebb a Az eddigi gyakorlat arra mutat, hogy nem elegendő csupán a munkaszervezés formáit összhangba hozni a technika követelményeivel, de szükséges, hogy az egész üzemi szerkezet átalakuljon és alkalmazkodjék a gépesítés igényeihez: egyszerűsödjék, méreteiben pedig fokozatosan gyárszerűvé váljék. A brigádok működésében jelentkező igen sok probléma gyökere oda nyúlik, hogy szövetkezeteink üzemi szerkezetében sok a kisüzemi, manufakturális termelésmód idejéből visszamaradt elem. A vetési terv elaprózása sokféle növényre indokolt lehetett a fogathasználatra épülő termelésmód és a kapitalista piaci áringadozások idején, amikor ezzel lehetett megosztani és csökkenteni az üzemi kockázatot és amikor a növények sokfélesége javította a fogatkihasználás lehetőségeit és ezáltal a fogattartás önköltségének csökkentését mozdította elő. Ennek az állapotnak a fenntartása a gépekre épülő jelenlegi termelési mód mellett azt jelenti, hogy igen sokféle munkagépre lenne az üzemnek szüksége, melyek munkaterülete kicsi, ennek folytán csak rövid időszakokban üzemeltetik őket, így kihasználásuk csekély, munkájuk önköltsége magas. így viszonylag sok növény munkálatainak gépesítését kell egyidejűleg megoldani, ami részben azzal jár, hogy sokkal nehezebb minden munkára kiterjedő géprendszert beszerezni, másrészt viszont igen sok különböző igényű munkát kell a brigád tevékenysége keretén belül bonyolult módon összhangbahozni. Nem a gépesítést kell tehát a kisüzemi formák közt kialakult üzemi szerkezethez méretezni, hanem az üzemi szerkezetet kell a gépi technika igényeihez alakítani. Mind a gépesítés, mind a gépesítéshez igazodó munkaszervezet egyaránt megköveteli a termelés fokozatos, d* határozott szakosítását, a specializációt. A kisüzemi univerzalizmusra emlékeztető elaprózott vetésterv helyett az üzem termelési feltételeinek mégfelelő csekélyszámú növény tömbösített termesztésére kell áttérni. A termelés szakosításának következtében a kisebb számú. növény nagy területen történő termesztése kevesebb géptípust igényel, könnyebben állítható össze olyan gépsor, mely biztosítja egyegy munkaszakasz teljes gépesítését. ÁTSZERVEZÉSRE SZORUL AZ IRÁNYÍTÁS A brigád életének másik igen komoly, nagy figyelmet érdemlő jelenségét a vezetés és az irányítás területén felmerült problémák alkották. Voltak szövetkezetek, ahol nem értették meg teljesen a brigádnak, mint önálló termelési egységnek funkcióját. A brigád operatív irányítását, a munkák elosztását, a tényleges vezetést az agronómus látta el, a brigádvezető csupán a gépek üzemképességének biztosítására szorítkozott, s nem töltötte be a termelési egység vezetőjének szerepét. Tekintve, hogy nem csupán elszigetelt jelenségről van szó, s a hatásköri kérdés több-kevesebb tartalommal csaknem mindenütt problémát okozott, ezért fontos elvi kérdésnek kell tekinteni, amely gondos vizsgálatot kíván. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gépkihasználás, az agrotechnikai határidők betartása, a munkák hatékonysága ott volt a legkedvezőbb, ahol az egyes műveleteket előre megtervezték, ahol a brigád rövid időszakú operatív munkatervek alapján dolgozott, ahol az egyes növények termesztésével kapcsolatos technológiát előre több-kevesebb pontossággal meghatározták, és a munkák tényleges szervezésekor ezt be is tartották. Általában kedvezőtlen helyzet alakult ki mindenütt, ahol a vezetés alkalomszerű és rögtönzésre épülő volt. E tünet lényegében igen könnyen megérthető, és belőle a következtetések világosan levonhatók: minél magasabb a termelőerők fejlettsége, annál magasabb fokú szervezettség szükséges, mert az aránylag csekély zavarok is nagy termelőkapacitások veszteségét okoznák. Világos példa erre a szállítások ügye: a lovaskocsinak a rossz szervezés folytán előállott üresjárata esetén két lóerő maradt kihasználatlanul, de ha ugyanez az 50-es Szuperrel történik meg, ott a veszteség ennek 25 —30-szorosa. Vagy vegyük az egyes növényeket! Rég a múlté már az az idő, amikor egyszerűen csak búzát termeltünk, kukoricát termeltünk stb. — hogy milyen fajtákat, nem kellett vele törődni, hisz évtizedeken keresztül nem jöttek olyan fajtabéli változások, melyek az apáról fiúra szálló termelési ismeretek módosítását tették volna szükségessé. A ma termesztett fajták a technológia nagyobbfokú diferenciálását kívánják meg. Hány nagyhozamú fajtáról vontunk le (Befejezés a 165. oldalról) lünk. Ehhez hozzáöntjük az előzőleg meleg vízben feloldott élesztőt és az egészet alaposan összekeverjük. A szalmából készített pácolt takarmányt 4 — 8 óránként forgatjuk és fokozatosan 15 — 20 cm-es rétegekbe rakjuk, amelyeket az elkészített kovásszal öntözünk, de az így rétegezett pácolt takarmányt a tökéletes szellőződés érdekében már nem tömítjük. A halom nem haladhatja meg a 80 — 100 cm-es magasságot. Az élesztősítés idején (vagyis, amikor a pácolt takarmányt kovásszal öntözzük), fontos a hőmérséklet ellenőrzése, amely nem haladhatja meg a 30 C fokot és nem csökkenhet a 24 C fok alá. Ha a takarmány hőmérséklete 30 C fok fölé emelkedik, akkor a takarmányhalmot föllazítjuk, esetleg megforgatjuk. Ha a takarmány hőmérséklete 24 C fok alá süllyed, akkor 28 — 30 C fokra melegített vízzel öntözzük. A szalma élesztősítési folyamata 12 — 18 óra alatt befejeződik, s így 24 óra leforgása alatt a takarmány etetésre megfelelővé válik. b) Pácolás langyos, vagy hideg vízzel a takarmányt egyszerre három helyen pácoljuk. A pácolt és füllesztett takarmányt eredeti állapotban melegen etethetjük, vagy pedig kovásszal ízesítjük. Ezzel kapcsolatban azonban tudatosítanunk kell, hogy a szalma és a pelyva legkitűnőbb előkészítése sem tudja teljesen pótolni a jó minőségű széna táplálóértékét vagy a jó minőségű silótakarmányt. Ezért a tehenek átlagos tejelékenységének és a növendékállatok átlagos súlygyarapodásának biztosítása érdekében a takarmányadagokat a szalma nagyobb részaránya esetén az állatok kategóriái szerint abraktakarmányokkal és ásványi anyagokkal kell kiegészíteni. A szalmából készült élesztősített takarmány etetésekor — ha az 500 kg-os fejőstehénnek nem adunk silótakarmányt és átlagos napi tejhozama 5 — 6 kg, — a következő takarmányadagot állíthatjuk össze: 15 kg élesztősített szalma, 1 kg korpa, 0,25 kg napraforgópogácsa-dara vagy repcepogácsa-dara, 0,25 kg csíráztatott árpa vagy zab, 120 gramm takarmánymész, 60 gramm marhasó. Azoknak a teheneknek, amelyeknek a napi tejelékenysége 5 — 6 kg-nál nagyobb, több abraktakarmányt adunk. Ha a mezőgazdasági üzemben nincsen lehetőség elegendő mennyiségű meleg víz biztosítására, vagy nincsen gőzfejlesztő gépünk, akkor langyos (20 — 30 C fokos) vagy hideg vizet használhatunk. Ilyenkor a pácolt takarmányt alaposan le kell taposni, hogy a melegkedvelő baktériumok jól kifejlődhessenek, és a pácolt takarmányt felmelegítsék. Ilyen módszerrel a takarmány pácolása, vagyis füllesztése 24 óráig, esetleg legtovább három napig tart, s ugyanakkor részben tejsavas erjedés is végbemegy benne, amely hozzájárul a pácolt takarmány ízének javításához. Ezért a hideg víz használata esetén A szalma meszezése A szalmát élesztősítésen kívül meszezni is lehet. Meszezéssel roncsoljuk a szalma rostszálait, s ezzel takarmányozás szempontjából jobb, emészthetőbb és nagyobb táplálóértékű lesz. Meszezésre 3 — 5 cm hosszú szalmaszecskát használunk. A meszezést a következő oldattal végezzük; oltott vagy oltatlan mész, só és 20 — 25 C fok hőmérsékletű víz. 100 kg szecska meszezésére 300 liter víz szükséges, amelyben 9 kg oltott vagy 3 kg oltatlan meszet és 0,5 — 1 kg átfőzött sót oldunk fel. A elhamarkodott, helytelen következtetést csak azért, mert technológiai igényeinek ismerete és betartása hiányában a várt sikert nem biztosították. Mindez követelőén írja elő, hogy a mezőgazdasági termelésben is meghonosítsuk a pontos technológiai előírások kidolgozását és a technológiai fegyelem betartását. Ez a szükség azzal jár, hogy az agronőmus funkcióját, mint a termelés technológusának funkcióját értelmezzük és alkalmazzuk. Ezzel viszont az jár, hogy az agronómust mentesíteni kell az operatív kivitelező munka gondjaitól, munkáját az iparhoz hasonlóan a termelésmenet gyárszerű megszervezésére, az ipar kifejezésével élve: a konstrukció munkáira kell összpontosítani, a kivitelezéssel járó munkairányítást pedig közvetlenül az egyes termelőegységek, tehát az egyes gépesített komplexbrigádok vezetőinek kezébe kell összpontosítani. Legyen az agronőmus a termelés tervezőmérnöke, a brigádvezető pedig lássa el az üzemmérnök szerepét. Ez természetesen nem oldható meg egyik napról a másikra, de a fejlődésnek kétségtelenül ebbe az irányba kell tartania, aminek első követelménye, hogy a brigádvezető valóban a brigád tényleges vezetője legyen, aki a brigádtagok kollektívájával szoros együttműködésben, az agronőmus szakirányítása mellett oldja meg a brigád operatív vezetését. Dr. Cséfalvay Gábor mérnök, a Csalovói Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanára szecskát vagy a pelyvát 5 — 10 percre az így elkészített oldatba tesszük, majd villával a fapadlón elteregetjük. Majd újabb szecska vagy pelyvaadagot teszünk a mészoldatba és ezt a műveletet annyiszor ismételjük, amíg teljesen felhasználjuk a napi takarmányszükséglet alapján kiszámított oldatmennyiséget. A szalmát néhányszor megöntözzük a padlóra szivárgó és felfogott oldattal, hogy minél jobban átjárja. Tudatosítanunk kell, hogy nem szabad nagyobb menynyiségű oldatot felhasználnunk, mint amennyit az előírás megenged, vagyis 100 kg szecskára körülbelül 300 litert. Takarmányozás előtt a meszezett szalmát nem öblítjük le. Célszerű azt a silótakarmánnyal összekeverni, melyben a mész a silótakarmány savtartalmának semlegesítésével nagyon jó szolgálatot tesz. Egy fejőstehén napi adagja 10 — 15 kg meszezett szecska. Például: 12 kg meszezett őszi gabonaszalma, 10 kg lesilózott cukorrépaszelet és cukorrépafej, 1,25 kg napraforgópogácsa-dara, 0,5 kg korpa, 100 g takarmánymész, 50 g marhasó. A szalma élesztősitését vagy meszezését azonnal el kell kezdenünk és máris hozzá kell látnunk annak etetéséhez, hogy így az egész év folyamán nemcsak olcsó, hanem egyenletes takarmányozást biztosítsunk. Blaho Rudolf mérnök, a Nyitrai Állattenyésztési Kutatóintézet dolgozója 1962. november 14. 167
