Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-11-11 / 90. szám
★ ★ ★★ ★ ★ A fiatalok visszatérnek oda - ahol várják őkel gyen a fiatalságért, ebben az évben egy komplett futfiall-f élsz er elést vásárolt a megalakuló futball-csapat részére. A fiatalabb vezetők javaslatára a traktoresek már az előlegnél minden munkaegységre két koronát kapnak jutalomként. Ez az intézkedés a munkanormák túlteljesítésére serkenti őket s ezzel csak nyert a szövetkezet, mert a legsürgősebb munkákat is időben végzik el. A nemzeti bizottság is gondoskodott arról, hogy a falunak állandó mozf-Jfbá-zlcva I L-62 a szovjet óriás repülőgép Évek óta megszoktuk, hogy a Szovjetunió újabb és újabb óriás repülőgépekkel, magassági és terhelési rekordokat megdöntő helikopterekkel lepi meg a világot. A TU—104-es volt a • földkerekség első sugárhajtású utasszállító gépe, az ennél is sokkal nagyobb és kényelmesebb TU-114-es pedig - ahogy az emlékezetes — egyetlen nagy ugrással termett az Atlanti-óceán túlsó partján, s az IL — 18-as Moszkvából „kiruccant“ az Antarktisz hómezőire. Hozzászoktunk a műszaki csodákhoz? Igen, s mégis szinte eláll a lélegzetünk, amikor itt a repülőtéren megpillantunk egy újabb szovjet utasszállító repülőgépet, az IL—62-t. Mellette — nem túlzás — jelentéktelen, szürke madárnak tűnik az egyébként kecses francia Caravelle és a valóban nagy és kényelmes — igaz, kétes biztonságú — Boeing-707. Szergej Iljusin nemhiába adta az új gépcsodának IL — 62-es nevet. Ez a gép valóban megmutatja, mire képes az emberi ész 1962-ben, micsoda magaslatokra jutott el a szovjet repülőgép-tervezé's a mai napig. Az IL —62-es egyesíti és megsokszorozza a TU —114- es és az IL —18-as előnyeit. Négy sugárhajtású hajtó-Moszkva - a csodák városa... Aki egyszer látta, sohasem felejtheti. Moszkva — költők, zeneszerzők, képzőművészek ihletője. Moszkva a béke városa. Kedves olvasóinkat rövid sétára hívjuk!... Gyerünk Moszkvába! Gyerünk, s álljunk meg az impozáns látványt nyújtó Lenin múzeum előtt. Ez tehát az az épület, amelyet ■ százezreit keresnek jel, és amely a világ legnagyobbja drága emlékeit őrzi. ... Nos, gyerünk csak tovább. Moszkva tudvalevőleg Szovjetunió kulturális központja. A különböző intézetek, múzeumok, főiskolák, képtárak, stb. stb. egész sora a világ egyik legnagyobb kulturális központjává teszik. Képünkön a Tretyjakov galéria. S reméljük, elérkezik az a pillanat, amikor eljutunk Moszkvába, hogy átléphetjük a kapuját. ★ ★ ★★ ★ ★ ■ Cooper válogatott műveit hatkötetes sorozatban adják ki a Szovjetunióban. ■ A lipcsei nemzetközi dokumentumfilm-fesztiválon, amely november 9-én kezdődött, 30 ország filmjeit mutatják be. ■ Romániában megnyílt az európai írók közössége irányító bizottságának ülésszaka, amelyen megvitatják a jövő év fogászán Varsóban sorrakerülő írókongreszszus megrendezésével kapcsolatos kérdéseket. ■ Nagy sikerrel mutatták be Haltéban Az éneklő lovacska című új német gyermekoperát. Az opera zeneszerzői: Siegfried Bimberg és Rols Lukowsky; a szövegkönyv írója Edith Bergner. ■ Rekonstruált őshüllőket mutatnak be a New Y’ork-i világkiállítás tudományos részében. A történelem előtti idők szakértői kilenc fajta dinozauruszf rekonstruálnak, amelyek kösül a legnagyobb 40 méter hosszú és közel 10 méter magas. ■ Fiatalkori Rembrandt-képet fedezett fel Lyonban Gerson professzor, a hágai Képzőművészeti Múzeum igazgatója. ■ A pécsi Nemzeti Színház balettegyüttese új balettbemutatóra készül. A négy egyfelvonásosból álló műsor legérdekesebb száma William Bukovy csehszlovák zeneszerző „Parancs“ című műve, arról a pilótáról szól, aki Hirosimára ledobta az atombombát. ■ .4500 új elemi iskolát nyitottak meg Ghánában az utóbbi két évben. Az idén tíz tanítóképző intézetet is létesítettek, hogy leküzdjék a pedagógushiányt. ■ A leningrádi távközlési intézetben elkészült az első térhatású színes TV-vevőkészülék mintapéldánya. ■ Filmet készít Thomas Mann Tonio Krögeréből Mauro Bolognini az újabb olasz filmrendezői nemzedék egyik legtehetségesebb tagja. műve csaknem hangsebességgel óránként 900 kilométeres gyorsaságot ad a 182 utast befogadó gépnek. A földszinten ragyogó büfé, kávéfőzők, villamoskonyha van, az emeleten helyezkednek el az utasfülkék. A kényelem olyan, hogy aki ezen a gépen röpül, nem fárad el. De a gép sem fullad ki: tartályaiban az irdatlan távolság áthidalása után is marad még tartaléküzemanyag! Az eddigi repülőgépekről jól ismert rádióantennákat nem látjuk a gép teste fölött. Az öt nagy teljesítményű adóállomás a hajótestben elrejtett antennák segítségével tartja a kapcsolatot a földdel. A teljes biztonság kedvéért a konstruktőr úgy döntött, hogy a navigációs műszerek, a rádióberendezés és a többi létfontosságú készülék csaknem teljes rendszerét párhuzamosan, két példányban építsék fel, s ha az egyik rendszer bármelyik láncszeme netán felmondaná a szolgálatot, a másodperc tört része alatt át lehet kapcsolni a másikra. Utazás közben a gépben akár suttogva is lehet beszélni, a négy hajtómű ugyanis a gép tatján helyezkedik el, s az utasok — ahogy Iljusin mondja — „a motorok előtt repülnek, s a hang alig-alig éri utói őket“... S. A. T ranzisztoros rádió a gyomorban A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának élettani szakosztálya megvitatta a biológiai kibernetika új tudományágának időszerű kérdéseit. Ax ülésszakon Jevgenyij Babszkij ukrán akadémikus beszámolt a belgyógyászatot forradalmasító új találmányról, a rádiópiluláról. A rádiópilula két centiméternél rövidebb, néhány miliméter átmérőjű eső, amelyben parányi tranzistoros rádióadó helyezkedik el. A beteg lenyeli a pilulát, amely a gyomorba, majd a belekbe került és onnan továbbítja a savakra, a nyomásra és a hőfokra vonatkozó adatokat. Az új találmány feleslegessé teszi a betegeknek oly sok kellemetlenséget okozó szondát, s nemcsak a gyomqr, de a bélrendszer vizsgálatára is ' módot nyújt. Mert mit írt Suchán? „Major nyugodt volt, amikor Jánosikkal beszélt. Az embereik a kordon előtt 5—6 méteres távolságban álltak. Válságos helyzetben szuronyos támadással is szétzavarhattuk volna őket. De semmi esetre sem voltunk olyan fenyegetett helyzetben, hogy ilyen szélsőséges eszközökhöz folyamodjunk.“ A továbbiakban ecseteli, ahogy a tömegből néhányan köveket dobáltak,1 azonban „ez csak akkor történt, amikor — a lövöldözés előtt — egyes helyeken a csendőrök részéről gumibotos beavatkozásra került sor.“ Látta, amint Major a földre rogyott, azonban teljes biztonsággal nem állíthatja, hogy ez kardvágás következménye volt-e. Suchán hangoztatja azt is, hogy Jánosík a „tűz“ vezényszót nem ejtette ki. Ez végeredményben egyezik Jánosík főhadnagynak a bíróság előtt tett a vallomásával, hiszen ő is úgy vallott, hogy ezt a parancsot nem mondta ki. Érdekes ezzel szemben, hogy a legénysége — a kordon volt tagjai — minden jelentésükben és vallomásukban arra hivatkoznak, hogy csak erre a parancsra kezdték a tüzelést. De olvassuk tovább Suchán levelét. Beszámol arról is, hogy Joachimsíhaler csendőr önmagát sértette meg szuronyával, amiért persze Popluhárt vádolják. „A kordon egész határozotdések egész szövevényével hatást gyakorolni emlékező tehetségükre, lelkiismeretükre, hogy legalább zavarukban ejtsenek ki egyetlen szót vagy mondatot, amely talán megerősítené a vád össze-vissza repedező építményét. Ennek a tárgyalásnak minden további napja új vallomásokat, újabb bizonyítékokat hozott arra nézve, kit kellene a bíróság elé állítani. Vádlottként Major képviselő áll ott, de a közvélemény előtt egyre világosabban kirajzolódnak a kosúti tragédia igazi bűnösei,' a csendőrök. Dr. Borick^ államügyész és a tanács elnöke, dr. Polák előtt mint vádlott csupán egy ember áll, de a legkisebb alkalmat sem mulasztják el, hogy ne emlegessék a „kommunista pártot“. Pedig Major helyett ott a vádlottak padján a csendőröknek volna a helye, feletteseikkel, Jánosíkka-1 és Souőekkel, mindazokkal együtt, akik parancsot adtak a kosútí vérontásra. Sok a furcsaság ebben a perben I Ártatlanokat vádolnak, a bűnösök koronatanúk, hogy egy ártatlanra kenjék saját vétküket. Ez a per három dolgozó ember meggyilkolásának, hat súlyos és egy tucatnyi könnyebb sebesülésnek a következménye. A bírósági tanács ős az ütidtmábs híreké Ha jobban körülnézünk a bajani szövetkezetben, azt látjuk, hogy a dolgozók átlagos életkora elég magas, különösen a férfiaknál. Kevés a fiatal munkaerő, bár a helyzet ezen a téren már sokkal jobb, mint a múltban volt. Azt hiszem éppen ez a probléma, amiről vitatkoznunk kell és nézeteinket, javaslatainkat másoknak is tudtára kell adnunk. Szövetkezetünkben megalakulása után nőtlen fiatalember egyetlen-egy maradt csak, és 35 éven aluli, épkézláb ember csak az elnök, agronőmus, zootechnikus és egy csoportvezető volt akkor. A többi fiatal valósággal eltűnt a, faluból és ki az iparban, építészetnél, vagy másutt keresett munkát. Az itthon maradt fiatalabbak egyedülinek érezvén magukat, kissé felvágósak lettek. Az elnök irányító intézkedéseit parancsnak vélve kezdték csak úgy könnyen venni és legtöbbször Igyekeztek tudtára adni az elnöknek, hogy ne sokat beszéljen, mert mennek az iparba ők is. Miért menekült el a fiatalság itt hagyva csapot-pa-„ pot a faluból? Alapvető ok, hogy a helyi szervek meggyőző munkája nem állt a kellő színvonalon. A közös gazdálkodás útjára lépő szülők nem ismerve a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, valósággal elküldték' gyermekeiket világot próbálni. Ezek az emberek szüleikkel együtt nem gondoltak arra, hogy iparunk is csak újítások és fejlődés révén jutott erre a színvonalra egyszerű munkások segítségével. Arra is keveset gondoltak, hogy mezőgazdaságunkat is fejleszteni lehet és kell. Akkor arra még keveset gondoltunk és gondoltak a bajani szövetkezet fiatal vezeftíi is. Ahogy csattan — úgy puffan — jelszóval indult meg az élet. A gazdasági eredmények nem voltak kielégítőek. A fiatalság .valóban nem találta meg mindazt, amit másutt megtalált. Szórakozási lehetőség sem volt a faluban. A sport fejlesztése is elmaradt s így nem csoda hát, ha a dolgozóknak csak az öregebbje maradt itthon a szövetkezetben. A fiatalság igényei kielégítetlenek maradtak. A vezetők látva e nem kívánatos helyzetet, akarva-nemakarva, minden munkát, amit csak lehetett, gépesítettek. Kellő gépekkel látták el a szövetkezetét, aminek meglepő eredménye lett. Ahány traktort vettek, annyi fiatal traktoros hagyta ott az üzemét, ahol addig dolgozott, és jött a szövetkezetbe traktorosnak. Mindjárt akadt egy pár fiatal, aki kisegítőnek is jelentkezett a gépekre. A vezetők okulva a tényeken a fiatalokat traktoros iskolára küldték, s hogy az irányításnál se legyen hiány — mezőgazdasági szakiskolára is kerültek fiatalok. A szövetkezetben jelenleg hét traktor és egy teherautó dolgozik, s azoknak a vezetői ma már mind fiatal emberpk s mellettük kisegítőmunkás — aratás és cséplés — arató és cseplögépkezelők, valamint kombájnosok, voltak. A szövetkezet vezetősége még tovább ment. Hogy még többet telerme legyen és így most már hetenként kétszer láthatunk filmet. Tudjuk, hogy a fiatalság szereti mindazt, ami új, szereti a gépeket, örömmel segíti elő mindenütt az új technológia fejlesztését s ahol mindazt megtalálja, oda áll ő is. Tudják szt a bajani szövetkezet vezetői is és igyekeznek a fiatalok kedvében járni. \ vezetésben is mindig több helyet töltenek be a fiatalabb dolgozók. Nézzük csak meg, hogy reagálnak mindezekre a fiatalok! Bár mindig több és több a fiatal dolgozó, azért lkad még olyan is elég, aki várakozó ílláspomtot foglal el. Várja, hogy ígymomd — a sültgalamb a szájába repüljön. Várja, hogy mások teremtsék meg számára a jobblétet itthon, szerinte, igényei még nem eléggé kielégítettek és — tisztelet a kivételiek — sokszor olyan szavakkal él némelyik, hogy: „Csak dolgozzatok kedves barátaim, majd én is segítek, de csak később!“ Sajnos ilyenek is akadnak, még fiataljaink között. Hogy nem szeretik a falut a fiatalok, az nem igaz! Szeretik, csak a falu is szeresse őket. Sók fiatal nehezen szánja magát arra, hogy viszszatérjen addig, amíg öntudatos fegyelem és rend nem uralkodik a szövetkezetben. Amíg nincs teljesen biztosítva a közös vagyon megőrzése. Az, aki a népgazdaság bármely más ágában dolgozik, nincs kibékülve a szövetkezetekben még gyakorta előforduló szertelenségekkel. Ez, amit itt eddig leírtam — kedves olvasótársak — valóság a mi szövetkezetünkben. Ilyen lassan jutottunk el addig, és ma már egy pár fiatal dolgozik velünk. Mindenesetre elvárjuk, hogy a szülők is segítsenek nekünk. Szalay Gyula (Bajani) szenvedélyében, a borzalomba, amit ez a szenvedély szült. A lövöldözés után azonnal oszoltunk, anélkül, hogy fegyvervizsgálaton lettünk volna. Mindenki nyugodtan kiegészíthette a tölténytárát.“ „ ... A csendőrök nyilatkozatait (Jelentésüket) Jánoáík előre megfogalmazta és valamennyi csendőrrel elolvastatta, azzal, hogy hasonló nyilatkozatokat írjanak.“ „ ... Majort verték a csendőrök. Hiszen erről egymás közt Is beszélgettek.“ A kihallgatások módszereiről ezeket írja: „A jegyzőkönyweztő a kivizsgálások folyamán Jozef Musil csendőr volt. Sabinovról. Mértékletes, nyugodt embernek ismerjük, aki fel is izgatta magát a kihallgatások módszerei miatt. Befejezésül Suchán igazolja azoknak a híreknek a helyességét, melyek szerint egyike a csendőröknek elvesz, tette az idegeit és sírva fakadt a borzalmak láttán, amit 42 társa okozott. „ ... Gregort, azt a csendőrt már másnap szintén levezényelték Koséiról.“ • • * A bíróság előtt újabb tanúk állnak. A prokurátor az egész bírósággal együtt fáradhatatlanul, időnként szinte kétségbeesetten Igyekszik a kér-6 ffaffMífref 1962. november IL tan többször lőtt — írja Suchán, — bármennyire is erősgetik a csendőrök, hogy csak a baloldali szakasz tüzelt, mégpedig annak minden egyes tagja csak egyszer, tehát összesen csak 14 lövés dördült el.“ Hogy milyen szándékkal érkeztek a kivezényelt csendőrök Kosútra és .mennyire türelmetlen, mondhatnánk fékevesztett szenvedélyességgel teljesítették fölötteseik hóhért parancsait, arról Suchán további szavai tanúskodnak: „A kordon tagjait képző csendőrökhöz csatlakozott egy Hóra nevű altiszt is, aki a községháza kapujából, ahol őrt állt, rohant az eset színhelyére, hogy ő is kivegye részét a tüzelésből. A csendőrök nem egy sortüzet, összesen csak 14 lövést .adtak le a védtelen, futással menekülő népre; tucatszálnra sütögették el puskájukat. A -lövések záporoztak, mint a jégeső és. az emberek halálos rettegésükben, mint egy lezúduló lavina rohantak az utcán. Egyesek a földre vertették magukat, mások beugrottak házak udvarába, az árokba menekültek, a sebesültek térdre, arcra buktak, segítségért kiáltoztak, fájdalmukban jajgattak ... Megrendítő volt azt a borzalmat nézni!... Az egyik csendőr ordítani kezdett: „Tüzet szüntess! tüzet szüntessl“ A hangja azonban beleveszett a csendőrök vak t íria: emel kadnár.
