Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-09-19 / 75. szám
Az önelszámolás bevezetésének teendői A hozraszcsot (önálló gazdaságos elszámolás, röviden önelszámolás) rendszere, mint jelen időben a szövetkezeti üzemvezetés legfejlettebb formája, fokozott igényeket támaszt nemcsak a szövetkezeti termelési tervvel, az önköltség tervével és a nyilvántartással szemben, hanem a szövetkezeti gazdálkodás egyéb tényezőivel, főképpen a munkadíjazással, a szövetkezet irányításával és ellenőrzésével, valamint a politikai és nevelési munkával szemben is. A tervezés terén az önelszámolás rendszerében a termelési terv feladatait és az önköltségek tervének főbb közvetlen költségtételeit elemezzük az egyes önelszámolási üzemegységekre és a termelés jellegének megfelelő rövidebb időszakokra (hónapokra, munkaidényekre). A részletezett terv teljesítését az egyes üzemegységekben időszakonként ellenőrizzük és értékeljük. A jutalmazás az elért eredmények szerint történik. Az önelszámolás jutalmazása kétféle díjazást tételez fel: a) az alapdíjazást és a b) prémiumokat. Az alapdíjazás a végzett munka menynyiségével és minőségével arányos, megfelel az elért termelésnek. Különösen az állattenyésztésben ajánlatos a munkadíjazást az elért termelés alapján meghatározni. A növénytermesztésben az elért eredmények szerinti munkadíjazás csak akkor lehetséges, ha az egyes munkacsoportok szervezése állandó és a termelésben nagyobb kilengések nem tételezhetők fel. Az önelszámolás rendszerint a pénzbeni munkadíjazással kapcsolatos. Az alapdíjazáson kívül az önelszámolás rendszere prémiumozást feltételez. Leggyakrabban a következő prémiumokat alkalmazzuk: a) az egyszeri prémiumokat, b) az önelszámolás feladatainak teljesítéséért kitűzött prémiumokat, c) a tervezett feladatok túlteljesítéséért kitűzött prémiumokat. Az egyszeri prémiumokat a munkadíjazási alap erre a célra szánt összegeiből tűzik ki a legfontosabb munkák idejében és jó minőségben történő teljesítéséért, különösen nehéz feltételek között végzett kiváló munkáért vagy elfogadott újítási javaslatokért. E prémiumokat rendszerint mindjárt az illető munkák elvégzése után, a legközelebbi havi fizetéssel együtt fizetjük ki a szövetkezeteseknek. A tervfeladatok teljesítéséért kitűzött prémiumok a jelenleg a leghaladóbb prémiumozási módszert képviselik, mivel egyúttal a termelés fokozását és az önköltségek csökkentését részesítik megérdemelt elismerésben. E prémiumokat fokozatosan az egyes idényekben elért eredmények szerint előlegezhetjük, az évi terv szerint a kérdéses időszakra eső összeg 50 —70 %-a erejéig. A prémiumok végleges elszámolása az év végén történik. A tervezett mutató eléréséért kitűzött prémiumokat rendszerint az alapjutalom 140 1 Wuftjh^áhSÍxtj 1962. szeptember 19. magasságának 5 —8%-ával értékeljük. A tervezett mutatók túlteljesítését a tervezett eredményekhez mérten magasabb prémiumban részesítsük. Itt ügyelni kell arra, hogy a prémium alacsonyabb maradjon a terv túlteljesítésekor, illetve az elért önköltség megtakarítás esetén. Ezeket a prémiumokat az elért túltermelés, az önköltség-megtakarítás hányada alapján szabhatjuk meg. A terv által megszabott feladatok teljesítésében a szövetkezet vezető dolgozóinak felelőssége nagy, ezért az önelszámolás rendszerében súlyt fektetünk ezek prémiumozására is. Az ő prémiumukat rendszerint úgy szabjuk meg, hogy ez valamivel magasabb legyen a csoportjukban (üzemegységükben) kifizetésre kerülő átlagprémiumnál. Az önelszámoló üzemegységek vezetői részére a csoportjukban átlag kifizetett prémium kb. 1,5-szörösére ajánlható, a termelési ágazatokért felelős dolgozók (mezőgazdász, zootechnikus) részére az ágazatban fizetendő átlagprémium 1,7 —2-szerese ajánlható. Az egész szövetkezet gazdálkodásáért felelős vezetők részére vagy a szövetkezetben kifizetendő átlagprémium 2 —2,5-szörösére, vagy pedig az alapjövedelmük 20 °/o-áig terjedő, áz elért eredmények szerint megszabott prémium ajánlható. Az utóbbi esetben alkalmasnak mutatkozik már a terv teljesítése esetére kb. 5 %-os prémiumot kitűzni. Az önelszámolási üzemegységeken (munkacsoportokon) belül az elért prémiumokat az alapdíjazás szerint arányosén osztják el, mivel az alapdíjazás a munkarészesedés mértékének felel meg. Sok szövetkezetben specialisták dolgoznak állandó beosztás nélkül. Ezeket a prémiumozáskor ahhoz a csoporthoz csatoljuk, amelyben legtöbbet dolgoztak. A munkadíjazással és a prémiumozással kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy az igazságos munkadíjazás és prémiumozás alapfeltétele a munkanormák helyes meghatározása. Az önelszámolás rendszere fokozott igényeket helyez a szövetkezet tagjaira és vezetőségére az évi terv kidolgozásával kapcsolatban. A terv felelősségteljes, reális kidolgozása annál fontosabb, mivel az esetleges lemaradás a terv által feltételezett termelésben és bevételekben a munka pénzbeni díjazásakor a termelési folyamat idején komoly nehézségeket okozhatna. A terv állandó egyenletes teljesítését a szövetkezet vezetősége és a szövetkezet ellenőrző bizottsága figyelemmel kíséri. Legalább egyszer havonta a szövetkezet vezetősége beszámol a szövetkezet tagságának a tervteljesítés helyzetéről és javaslatokat terjeszt a taggyűlés elé a mutatkozó helytelenségek orvoslására. Az önelszámolási üzemegységek legalább havonta a munkamegbeszéléseken a befejezett hónap tervfeladatainak teljesítését és a kezdődő hónap feladatainak teljesítésére szükséges intézkedéseket vitassák meg. A megbeszélések akkor teljesítik céljukat ha a tagság meghatározott intézkedéseket foganatosít az esetleges hiányosságok kiküszöbölésére, továbbá, ha határozatokat hoz a következő időszak tervfeladatainak biztosítása céljából, melyeket azután az üzemegység megvalósít. A fegyelem és a rend betartása szempontjából fontos, hogy minden intézkedés az önelszámolási üzemegység felelős vezetőjén keresztül kerüljön a tagokhoz. Ez sok félreértésnek vészi elejét, melyek különben komolyabb következményekkel is járhatnak. Az önelszámolás rendszerére áttérő szövetkezeteknek, különösen az első hónapokban, több nehézséggel kell megküzdeniük. Ezeknek megoldásakor szükséges, hogy a járási nemzeti bizottságok mezőgazdasági osztályainak dolgozói, valamint az állami bank munkatársai segítő kezet nyújtsanak a szövetkezeteknek, nemcsak az évi terv kidolgozásakor, hanem a többi szervezési feladat megoldása közben is. Igen hasznosnak bizonyult, ha a járási nemzeti bizottság az önelszámolásra áttérő szövetkezetek részére szaktanácsadót nevez ki tapasztaltabb alkalmazottai köréből, kiknek feladata a szövetkezeteket szakszerű tanáccsal ellátni, különösen az új rendszer bevezetésének első időszakában. Az önelszámolás rendszerében a terv teljesítését és túlteljesítését nemcsak gazdasági ösztönzéssel segítjük elő, hanem nagy súlyt fektetünk az erkölcsi buzdításra is. Az önelszámolás rendszerének sikere igen nagy mértékben a szövetkezetesek tudatos részvételétől és a rendszer helyes megértésétől függ. Ezért fontosnak tartjuk, hogy a szövetkezeti munkaiskola keretében minden szövetkezetes mezőgazdasági ökonómiai oktatásban részesüljön, melyben a legnagyobb súlyt a munka szervezésének és nyilvántartásának kérdéseire, a normázás és a munkadíjazás problémáira, az önköltségszámítás alapjaira, a szövetkezeti alapok céljaira és feltöltésére, valamint a jövedelem elosztásának kérdéseire helyezzük. « Az önelszámolás bevezetése minden szövetkezetben egyúttal a szocialista vetélkedés kiépítésére nyújt kiváló alkalmat. E rendszer alkalmazása ugyanis megadja a szocialista munkaverseny kiértékeléséhez szükséges adatokat és kritériumokat. így lehetségessé válik, hogy a szövetkezetben igen élénken kifejlődjön a szocialista vetélkedés, az egye? önelszámolási üzemegységek, munkacsoportok, sőt az egyes szövetkezetesek között is. £ verseny győzteseinek jutalomképpen üdülést, fizetett szabadságot stb. lehet nyújtani. Az önelszámolás rendszerének sikere szövetkezeteinkben nagyrészt a falu társadalmi szervezeteinek közreműködésén alapszik. Ezeknek mindegyike latba kell vesse befolyását abban az irányban, hogy megértesse a szövetkezet dolgozóival az önelszámolás rendszerének lényegét és céljait. Ilaeberle Lajos mérnök, a Mezőgazdasági Ökonómiai Kutatóintézet dolgozója (Bratislava)
