Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-09-16 / 74. szám
neveljük a föld szeretetére Fiataljainkat Még mindig fülemben csengenek drága jő nagyapám szavai, amikor kb. 30 évvel ezelőtt ezeket mondta: — Gyerek, gyerek ml lesz veletek, ha mi meghalunk, ti nem esztek kenyeret, Azőta nagyapám rég meghalt és az élet megy tovább, a kenyér fehérebb és foszlósabb mint akkor, s nem is öntözi annyi veríték mint nagyapám Idejében. Most harminc évre rá újra ezeket a szavakat hallottam a szövetkezeti elnök szájából: — Ki marad meg a szövetkezetben ha mi kiöregszünk, hisz a fiatalság csak a városba igyekszik. Ez a kérdés prófétai hangvitelűnek tűnt fel élőttem, de nem valami világpusztítő katasztrófa elé akart falat emelni, csupán azt panaszolta, hogy a mai fiatalság Patincében is idegenkedik a paraszti munkától. Kissé elgondolkoztam, bizony rájöttem, hogy amit a patincei szövetkezeti tagok életéből elkoptatott a szegény cselédsors, azt már a békésebb, közös gazdálkodásban eltelt évek nehezen tudják visszaadni, hisz bizony még ma is meg kell küzdeni a földdel és nem kis rm- ' a volt amíg a szövetkezet vagyone utóbbi 3-4 év alatt 400 000-500 000 Késről 4-5 millióra emelkedett. Aztán felsoroltam magamnak a falu lakosságát sorban, számbavettem azokat a helyeket, ahol a gyerekek segítettek a gazdaságban, amíg segítettek. Sok volt köztük olyan, aki úgy látszott jó gazda lesz, aztán egy szép napon elment a közeli hajógyárba, s egykorú társait is elcsalta az építőipar, kereskedelem vagy valamelyik más foglalkozási ág. A fiúk jó munkások, szeretik őket munkahelyükön, kéthetenként megkapják fizetésüket és látszatra talán egyelőre eszük ágában sincs, hogy hazajöjjenek a szövetkezetbe dolgozni. Jogos tehát a kérdés, kire marad a patincei határ, kire marad a sokezer hektár, mert bizony elöregedett az EFSZ tagsága. Figyelem a szomszédos EFSZ-eket. Dunaradványon vagy Virten úgy látom, szintén ugyanez volt a helyzet és hogyan fest a dolog ma? Voltak, akik csak afféle „próbaidőnek“ szánták az ipari munkát, csak addig akartak eljárni hazulról, amíg eldőlt, hogyan válik be a szövetkezet. Ma Virtről nem megy dolgozni se fiatalja, se öregje máshová csak a szövetkezetbe, miért is menne, ha ott ugyanazt, sőt többet is megkereshet mint bárhol. Ahogy boncolgatom a dolgot, rájövök, hogy a hiba azokon a helyeken van, ahol nem alakult ki szövetkezetben a nagyüzemi termelési forma, ahol még nem szilárd a közös gazdaság és nem láthatják világosan a fiatalok az előttük állő távlatokat. Ilyen helyeken nem tudnak még számukra megfelelő munkát biztosítani, nincs még megfelelő művelődési és szórakozási lehetőség. Egészen más a helyzet az olyan falvakban, ahol megszilárdult a szövetkezet, jól gazdálkodik és biztos megélhetést nyújt már a fiatalok százainak. Sok helyen már nem hagyják el a falut a fiatalok, inkább messze vidékről is hazamennek szülőfalujukba, hogy részesei legyenek a kialakuló szebb életnek. Gondolni kell azonban arra, hogy a még megszilárdulóban lévő EFSZ- ekben is megtartsuk vagy visszahozzuk a fiatalok jó részét a falunak. Hogyan? Először is nagy feladat vár a falusi tanítókra. Az új falusi iskolákban lehetővé válik majd, hogy a pedagógusok a szocializmushoz való hűség és a hazaszeretet mellett a falusi munka és falusi élet megbecsülésére, a föld szeretetére is fokozottabban neveljék a fiatalokat. Számtalan mód nyílik arra, hogy a tanító a fiatal érzékeny és mindenre reagáló tanulókkal megszerettesse a környezetet, a vidékeket, a falusi munkát. Azonban egyedül a tanító segítsége kevés lenne, szükséges az EFSZ és az állami gazdaság segítsége is. Az elmúlt évek tapasztalataiból azt látjuk, hogy az iskolából — különösen a középiskolából kikerülők nagy része nem szívesen foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a mezőgazdaságban helyezkedjen el. Ennek oka: az EFSZ-ek, állami gazdaságok, gépállomások alig végeztek felvilágosító munkát az iskolából kikerülő tanulók között. Ezért a fiatalok zöme nem ismerte, vagy rosszul ismerte mezőgazdaságunk jelenlegi helyzetét és még kevésbé ismerte meg a mezőgazdaságunk előtt álló távlatokat. Nem lehet azt megengedni, hogy a tanulóink a mezőgazdaságot lebecsüljék. Tudják meg, hogy oda is tudás, leleményesség, ügyesség keli. Meg kell értetni a fiatalokkal, hogy a mezőgazdaság gépesítése új távlatokat nyit meg a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok előtt. Gondolkodóba ejtett, igaz-e és helyes-e az, hogy a fiatalság az újat keresi? Igaz bizony és nagyon helyes is ez! De kérdem én: nem talál-e sok újat éppen a mezőgazdaságban? Hiszen & mezőgazdaságot gépesítik, alkalmazzák a korszerű technikát stb. Előfordult az egyik szülői értekezleten, hogy az a szülő, akinek gyermekét mezőgazdasági iskolába tanácsolták a tanítók, egyenesen felháborodott és ezekkel a szavakkal tiltakozott: — Hogyne, majd kapálni meg kaszálni tanuljon az én gyermekem, azt iskola nélkül is elérheti. Mennyire helytelen nézet volt ez, de meg kellett értetni a szülővel azt, hogy a mezőgazdasági nagyüzemekben hasonlóan az iparhoz, szakmák alakulnak ki, amelyek művelt, képzett, okos munkásokat követelnek, már nem azért tanul valaki, hogy kapáljon és kaszáljon, ezt végzik a gépek. Világos, hogy nagyobb szakértelemmel kell rendelkeznie annak, aki egy gépesített istállóban 50 tehenet gondoz egymaga, mint annak kellett, akinek két tehén állott az istállójában. Ma már itt az idő, amikor a kukoricatermelésnél nem mindig beszélünk kézierőről, hanem azt mondjuk, hogy száz hektár megműveléséhez 90 szakmunkásnap szükséges. Tehát a kedvvel, szorgalommal dolgozó szövetkezeti tagok mellett nagy fel-Törődjenek a fiatalokkal!... Nemrégen jöttem vissza falumba, s azóta otthon dolgozom. Már szokatlanná lett a falu, hiszen több évet töltöttem távol az iskola padjaiban, mégis haza vágyódtam. Mindjárt az első héten észrevettem, hogy falumban nem sokat törődnek a fiatalokkal. „Működik" vagy tíz tömegszervezet, de az ifjúságot nem karolják fel kellőképpen. Kivétel a CSEMADOK, amely szorosan együttműködik a fiatalokkal. De mit végez a CSISZ? S egyáltalán létezik-e, mert az utóbbi hónapokban semmilyen életjelt nem adott magáról. A szövetkezet é^ a község vezetősége sem támogatja a fiatal műkedvelőket. A múltban Janyíkon sok ifjú munkaerő dolgozott a szövetkezetben, s akkor többet lehetett hallani a falu kulturális életéről. Színdarabokat és esztrádműsorokat tanultak be, amelyeket sikeresen adtak elő. Ezért a munkájukért elismerésben részesültek, s többek között rádiót, magnetofont, könyveket, lemezjátszót, asztalitenisz felszerelést és okleveleket szereztek. A janyíki ifjúságban megvan az akarat, a lelkesedés, de valakinek irányítani kellene őket. A járási CSEMADOK- napon is fellépett fiatalokból álló tánccsoportjuk a „Tiszai csikós“ tánccal, mely nagy közönségsikert aratott. A janyíkiak a jövőben még többet szeretnének nyújtani a kulturális téren. Ehhez azonban az is kell, hogy a község vezetősége nagyobb gondoskodást fordítson az ifjúság nevelésére s hathatósabban támogassák őket munkájukban. PÁL JÁNOS (Janyík) én azt kérdem: Hát kötelesek-e a munkások, a kizsákmányolás áldozatai, akiket ti kiszipolyoztok, éhséggel gyötörtök, és százezrével kergetitek munkanélküliségbe, szó nélkül tűrni az üldöztetést, a járási főnökök rabszolgatartó sanyargatását és veszett csendőreitek parancsait?!...“ Zápotocky képviselő jellegzetesen éles csengű szavai megdermesztik a szélsőjobbon ülőket. A dörgő mondatok után sokan szégyenkezve hajtják le fejüket. A prágai „Václavákon" elsötétednek az utolsó üzlethelyiségek. Felvillanak az utcai lámpák. Alattuk, mint a denevérek rajzanak a nők, akiket az éhség kergetett az utcára. A zenés kávéházakból kiszivárgó fülbemászó melódiák táncra csábítják az esti járókelőket. A harc a kosúti igazságért a parlamenti arénában tövább folyik. Kopecky és Kubaő újra szólásra jelentkeztek, utánuk további kommunista képviselők, Krosnár, Hodinová és dr. Stern kértek szót. A napilapok szerkesztőségeiben megindult a harc a percekért — és helyért az első oldalra. A ceruzák fáradhatatlanul szántják a gyorsírási füzetek oldalait Az oldalakból sorok, a sorokból szavak maradnak csak meg. Igaz és hazug szavak — az olvasók részére. Lent az ülésteremben ebben a pillanatban Gottwald képviselő dr. Stern felé fordul. Néhány szót váltanak. Stern doktor gyors mozdulattal feláll és elhagyja a termet. Kint a folyosón körülnéz, majd fürge léptekkel siet a telefoncellához. Lázasan lapoz a jegyzékben, aztán feltárcsáz egy számot. A belügyminisztérium épületében, a miniszter helyettesének szobájában cseng a telefon. dr. Stern: „Jó estét kívánok, Miniszterhelyettes úr! Megígérte nekem, hogy értesít engem, amint a minisztérium különbizottsága...“ Miniszterhelyettes: „Jó estét. Ja úgy! A Major-ügyben?“ dr. Stern: „Igen. A múltkor bátorkodtam ellenvetéseket tenni az ön értesüléseivel szemben, melyek szerint a csendőrök nem bántalmazták volna Major képviselőt...“ Miniszterhelyettes: „Hát ma részben igazat kell adnom önnek ...“ dr. Stern: „Talán újabb, részletesebb információkat kapott? Nagyon érdekelnének engem....“ Miniszterhelyettes: „Megígértem önnek, Képviselő úr, hogy amint megkapom a bizottság munkájának eredményét...“ dr. Stern: „Hiszen azért bátorkodtam önt felhívni...“ Miniszterhelyettes: „A bizottság kivizsgálta az ügyet és így ma már megbízható értesüléseim vannak Major képviselő sérülésével kapcsolatban is ...“ dr. Stern: „Tehát a bizottság megállapította a sérüléseket? „Miniszterhelyettes: „Igen, különböző helyeken éri sérüléseket. Ezt orvosi szakvélemény is igazolja...“ dr. Stern: „Ezek szerint tehát az én értesüléseim pontosabbak voltak, mint az öné és Ön ezt be is vallja?“ Miniszterhelyettes: „Mi hivatalnokok mindenkor csak azt állítjuk, amit a tények igazolnak. Azok pedig a vizsgálat folyamán kiegészültek és új megvilágításban mutatkoznak." dr. Stern: „Igazán örülök ennek a hírnek. Ezek szerint megdőlt a hivatalos körök állítása, mely szerint a csendőrök nem bántalmazták volna Majort. Miniszterhelyettes: „Hát sajnos, ebben a kérdésben csalódást kell okoznom önnek.“ dr. Stern: „De hiszen ön is bevallja, hogy Major több helyen szenvedett sérüléseket. Tehát — verték a csendőrök.“ Miniszterhelyettes: „A bizottság sérüléseket állapított meg. Hozzáfűzi azonban azt is, hogy Major sérüléseit nem a csendőrök okozták, mivel Kosúton csak lőfegyverüket használták.“ dr. Stern: „Ön téved. Vagy az Önök bizottsága hazudik, vagy a miniszter, aki néhány perccel ezelőtt jelentette ki itt, a parlamentben — ahonnan én is beszélek —, hogy a csendőrök lőfegyverükön kívül puskatust és gumibotot is alkalmaztak.“ Miniszterhelyettes: „Hm... hm... A miniszter úr valószínűleg úgy gondolta, hogy másutt használták gumibotjukat és a puskatust... nem a községháza előtt, ahol az eset történt." dr. Stern: „Miniszterhelyettes úr, Ön ismét téved. A miniszter úr éppen most mondta, hogy a csendörség egyik szárnya lőfegyverét használta, a másik pedig gumibotját és puskatust. Engedje meg, Főtanácsos úr, hogy annak a nézetemnek adjak kifejezést, miszerint ez esetben úgy látszik rosszul állították ki a hírszerzés megrendelő szövegét, de az is lehet, hogy nagyon ügyetlen a személyzetük.“ Miniszterhelyettes: „De kérem!...“ Telefonkagylók kattanása, először a vonal egyik végén, s rögtön utána a másikon. Dr. Stern képviselő sietős léptekkel igyekszik vissza az ülésterembe, ahol újra Kopecky elvtárs kemény, elszánt hangja nyugtalanítja a hallgatóságot. Dr. Stern még el sem helyezkedik, amikor Gottwald képviselő fordul felé kérdő pillantással. Mindkettő arcán nyugodt megelégedés látszik. Stern doktor gyorsan néhány kiegészítő bejegyzéssel, hazugságokra utaló bizonyítékokkal látja el beszédje szövegét. (Folytatjuk) adat hárul majd ebekre a mezőgazdasági szakemberekre. Mi tehát a teendő, min múlik, hogy a fiatalokat megtartsuk a szövetkezet részére. Természetes, elöljáróban leszögezhetem, valamit adni is kell nekik. Hány szövetkezetben az a nézet, hogy egy fillért sem a kulturális alapból, mutassanak valamit a fiatalok, majd aztán kapnak —, ők viszont azt várják, hogy mit ad a szövetkezet, s így a jég nehezen törik meg, a hiba tovább fennáll. Az elmúlt években a mezőgazdasági iskolák hallgatóinak nagy része azért választotta ezt a pályát, meet más iskolába nem vették fel őket. Ezek többsége megszerezte a képesítést, de mit láttunk; hivatalokban, üzemekben vagyjnás munkakörben helyezkedtek el. 1 Az eddigi tapasztalatok tehát azt mutatják, hogy a falun maradás kérdése legtöbb esetben nem mindig a fiatalokon múlik. Hiszen sok fiatal szövetkezeti dolgozónk van, aki becsületesen megállja helyét a mezőgazdaságban. Sok esetben halljuk fiatal dolgozóktól, hogy ő szívesen megmarad a szövetkezetben, ha a számítását megtalálja, ha a szövetkezet ebben és ebben segítené őt. És még nagyon, de nagyon sok „ha“ hangzik el, ami orvoslásra várna és egy kis jóakarattal meg lehetne oldani. , Rajtunk, szövetkezeti vezetőkön a : sor, hogy a más EFSZ-ek kedvező ’ módszereit — amivel a fiatalságot 1 megnyerték — állandósítsuk, jó ossz- 1 hangot, egészséges kapcsolatot te- : remisünk a fiatalsággal, akikből me- 1 zőgazdaságunk j6vő szakemberei vál- 1 nak majd. ' 1 Bízzunk a fiatalokban. Tudjuk azt, hogy a jólét, a mozi, a színház, a : televízió — egyszóval a kultúráltabb . élet hazahozza őket. Ezt kell megte- 1 remteni! Kovács János (Patyince) í Ott túl a kerten Arany keretben Őszi táj hallgat. A barna hantok Mint messzi partok Fel-fel derengnek. Fű közt kis bogár Hosszan álldogál Hull rá a napfény. Elfáradt bokrok Árnya kibontott Hajhoz hasonlít. Már minden halkul A szellő alt húr Alig hogy rebben. Ott túl a kerten Arany keretben Őszi táj hallgat. GÁL SÁNDOR Műkedvelők külföldi turnén A trebisovi cukorgyár műkedvelő színjátszó együttese néhány előzetes siker után nemrégiben külföldi turnén vett részt. A tyesíni Luzsicai-Szerb Müvészszínház meghívására először Lengyelországba utazott. Lengyelországból az NDK-ba mentek, ahol a Német Szakszervezeti Szövetség Székházénak vendégeként a demokratikus Berlinben léptek fel. A trebisoviak mindkét helyen Brezovan luzsicai-szerb szerző Mária Jancsová című müvét adták elő. A brechti hangnemben írt darabbal nagy sikert arattak. — pl-Néhány nap ménl "“1*1 Smaragdzöld folyó, balpartján, Lengyelország felöl a Pieninek fehéren csillogó meredek sziklafalai, jobboldalt, a csehszlovák parton, lankásabb emelkedések üde fenyvesekkel koronázva. Ez a dunajeci tájkép a földrajzkönyvek száraz stílusában, amely még halványan sem jelzi azt a sok természeti szépséget, melyet az idegennek nyújt ez a gyönyörű táj. Nincsen olyan részletes leírás, mely képes lenne érzékeltetni a formák tobzóló változatosságát, a színek harmóniáját, melyet hazánknak ez a gyönyörű darabja nyújt a természet szerelmesének. Ezt egyszer mindenkinek meg kell néznie, hogy elmerüljön a szikla, a fenyves és a víz hódító varázsában. A leírás azért sem adhat teljeset, mert mindenki mást, újat talál, rejtett kincsekre lel a szeszélyesen kanyargó, zuhanó Dunajec környékén. ÉRZELMES UTAZÁS A ZÖLD FOLYÓN Keljél csak fel, vándor, jókor reggel, úgy hogy nyolc óra előtt már ott légy a „kikötőben", váltsd meg a jegyedet a legközelebb induló tutajra, amelyen 11 társaddal együtt végighajókázhatsz• a folyó legszebb szakaszán, mikor a délelőtti nap frissen bodrozza a szép folyó hullámait. Mintha gyémántkövecskék gurulnának a zöld vizen, úgy játszik a napsugár a hullámokon. A mély vizeken méltóságteljesen úszik tutajod, csak az orrát nyaldosó hullámok csobogása töri meg a mindent betöltő kegyeletes csendet. De ahogy szinte másodpercek alatt változik a táj, épp úgy változik a folyó medre és folyása is, és már zúgó lejtön rohan az ősi jármű. Az első pillanatban szinte félelmetes a sebesség, önkéntelenül rápillantsz a kormányos nyugodt arcára. Mikor látod rutinos mozdulatait, amint fenyófárúdjóval biztosan kormányoz és az erősebb önbizalmával birkózik a megvadult folyóval, már szégyelled pillanatnyi gyöngeségedet, újra elmerülsz a tájban, a hullámok játékában. Balról a Három Korona gótikus ívelésű sziklabércei nyitják meg a Pieninek szikla-sorát, majd a nagy kanyarban feltűnnek a Hét Barát bizar vonalai. A víz kristálytiszta, meglátod benne a legkisebb kavicsot is, elgyönyörködsz a pisztrángok és fehér halak játékában egyszerre, s csak azt veszed észre, hogy az utazás már végétért, kikötött a tutaj. Mégegyszer visszanézel az utolsó útszakaszra, hálásan megszorítod a kormányos kérges kezét, szemeddel végigsímítod a fenyölombbal díszített kis járművet és magadban néhányszor elmondod, kár, kár, hogy már vége van. A LENGYEL-CSEHSZLOVÁK HATÁRON De találhatsz itt a Dunajec mentén sok más látnivalót is. Átballaghatsz a fenyvesekkel borított hegyeken Lesnicára, a gorál faluba, megcsodálhatod a színesre festett ősi faházakat, elbeszélgethetsz az egyszerű, kedves hegyilakókkal, gyönyörködhetsz a már pusztuló színes népviseletben és az ápolt virágoskertekben. Más alkalommal felkeresheted a Vörös Kolostor középkori várra emlékeztető épülettömbjét, melyet most alakítanak át üdülővé. Néhány órás sétát is tehetsz a folyóparton, hogy újra átéld a tutajozás feledhetetlen hangulatát. Ha fáradtnak érzed magad, megfürödhetsz a Vörös Kolostor gyógyfürdőjének kénes vizében, hogy megújult erővel járhassad a hegyeket. Közel van a ruzbachi meleg strandfürdő is szép parkjával, korszerű épületeivel. Itt zajos az élet, a strand és a park környékén Olyan a forgalom mint egy nagyvárosban. De ha a csendet szereted, egy kis fáradtsággal eljuthatsz az ottani EFSZ szállására, ahol a kedélyes, jö humorú bacsa fehér, omlós juhsajtot tálal eléd. Frissítő italul pedig a közkedvelt zsendicét nyújtja át a hagyományos fapohárban. ^ Egyszóval, kedves olvasó, mielőtt a jövö nyár pihenési tervét összeállítod, vedd számításba a Dunajecet, a Pienineket és a Vörös Kolostort. Soksok magadhoz hasonló, pihenni és á természetben gyönyörködni vágyó embert találsz ott, és ami a legfontosabb, megismered szép országunk egyik legkincsesebb szögletét, felüdülsz és kipihened magad. Az ott töltött napokat sohasem felejted el. Erre tanú e sorok írója: P e't r i Endre £p.r,tnc(, mm rbwMwer 7 1962. szeptember 16.
