Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-09-09 / 72. szám
Mezőgazdasági termelésünket 1970-ig az ipar színvonalára emeljük kivonhatjuk a hagyományos mezőgazdasági termelésből és szűkén szakosított üzemekben önállósíthatjuk őket, (pl. nagyhizlaldákban, baromfinagytenyészetekben stb.), amelyek lényegében saját talajalap nélkül gazdálkodhatnak. A saját és a külföldi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a sertés-nagyhizlaldákban a munka termelékenysége háromszorta nagyobb, mint a szövetkezetek és az állami gazdaságok sertéshizlaldáiban. A szarvasmarha-tenyésztést azonban nem választhatjuk el a mezőgazdasági termeléstől. Ugyanis a szarvasmarha tenyésztés túlságos összpontosítása nem lenne gazdaságos, mivel a mi változatos talajfelszíni feltételeink mellett a takarmány, az istállőtrágya és az alom szállítása nagyobb távolságokra növelné az önköltségeket. Fokozatosan érvényesíteni kell a termelés szervezésének ipari módszereit, s ennek érdekében át kell Kasza alá érett a silókeverék a vigyinai szövetkezetben Foto: K a j t o r Pál Az idei nyárvégi szárazság ismét igazolja azt a sokat hangoztatott, régi megállapítást, mely szerint a mezőgazdaságnak, de főleg a gyakorlati talajmüvelésnek nincsenek merev szabályai, hanem mindig az adott viszonyokhoz kell alkalmazkodnia. A mostani aszályos időjárás nagyon megnehezíti az őszi búza vetöágyának előkészítését. Akár korai, akár késői elöveteményröl van szó, mindenképp nehéz létrehozni azt a kedvező, morzsalékos talajállapotot, amely a jó vetés előfeltétele. Közeledik, sőt már Itt Is van az őszi takarmányok és kalászosok vetésének ideje. Nem mindegy, hogy megfelelő elővetemény után és jól végzett talajmunkáva! vetjük-e el azokat, vagy rossz elővetemény után elnagyolt, megkésett munkával történik a vetés. Most isszuk meg a levét a nyáron Díszes mákvirág-csokor, avagy Fejétől bűzlik a hal SOK NÓTA FAKAD az emberek ajkán, ha jókedvre derülnek. Ezek közül nerpegy a virágnóta. Mondjuk „Kék nefelejts, kék nefelejts virágzik a tó partján ...“ A rózsát is százféleképp megénekelték már, a pirosszegfű, gyöngyvirág sem méltatlankodhat, de a ... de a mákvirág ... az igen. Szerencsétlen mákvirág, a rosszat jelképezik veled. Az alábbiakban ilyen díszes mákvirág-csokrot mutatunk be, amely a púsztészadi szövetkezet keblén virul... A csokor közepén Rajcső István, az elnök, közvetlen mellette található a nagybácsija, Arnold Béla. unokanővérének fia Stefan Dlhy, sőt az elnök szomszédasszonya sem hiányzik a díszes kompániából. Ezek irányítgatnak. A csokorban rendszerint bimbó is szerénykedik. A darálóban Vojtech József, az elnök fiának keresztapja posztói, raktáros! beosztásban, az elnök bátyja viszont a mérésnél hivataloskodik. De ne higyjük, hogy csak ennyiből áll a mákvirág-csokor. Még egy sógorkája van az elnöknek, aki annakidején a saját 26 hektárjával nagy tekintélynek örvendett hasonszőrű társai körében. Ez a sógorka egyáltalán nem panaszkodhat, hogy kegyvesztett, hiszen saját istállójában a szövetkezet 19 lovát „eteti“. HA A TAGSÁG AKARJA, vagy nem akarja, ez mindegy: egész télen át minden pár 16 részére öt kiló szemestakarifiány kijár. Ezekután csopta-e, hogy — a volt 26 hektáros kulák — felcsapott galambtenyésztőnek. Csak az furcsa, hogy a sógorkának még nem fityeg a mellén „A szövetkezetünk legkiválóbb galambtenyésztője“ című, az elnök által adományozott érdemrend. A bekötöttszemű tagságnak az sem szúr szemet, hogy legalább ötven tyúkot tart az elnök sógorkája. Ezért igazán megérdemelné a „Legjobb háztáji tyúktenyésztő" titulust. S hogy a kulákfurfang tetőpontjára hágjon, a szövetkezeti alapszabályzatot még véletlenül se „sértse" meg, szomszédjának, a Scslpák nevű komájának is egy tehene ott van az ő háztáji tehene mellett. Így a Scsipák koma megklméltetik attól a fáradságtól is, hogy a közös takarmányt „utaztassa“ a szomszédba. Tehát minden kockázattól mentesíttetett. E háztáji tehenektől szűkösen számítva legalább tíz-tíz liter tejet fejnek naponta. Tessék-lássék, napközben — még nyáron is — száraz kukoricaszár zörög a tehenek előtt. Vajon ki hiszi el hogy ettől tejelnek olyan jól ezek a háztáji tehenek? ügy-e. senki?! Ha még ez sem elég, a Hornyácsek sógor háztáji sertéseit is körülnézhetik, mitől dagadoznak kövérnél kövérebbre. De nem bekötött szemmel! Aki bekötött szemmel jár, még fényes nappal is hamar betöri az orrát... ÉPPEN IDEJE LENNE MÁR, hogy a púsztészadi szövetkezet tagsága végét szakítaná a szembekötösdi játéknak, s a viruló mákvirág-csokrot vázástől kihajítaná. Vagy azt várja, hogy a díszes kompánia által fejegetett „közös tehén“ végképp elapadjon, a szövetkezet teljesen a tönk szélére jusson? Krajcsovlcs Ferdinánd (Galánta) rosszul végzett, helytelen talajmunkáknak! A csaknem két hónapja tartó aszály a hantosán hagyott szántásokat betonkeménységü rögökké szárította, amelyekből kiszikkadt minden csipetnyi nedvesség, a talajbaktériumok egyik fő éltető eleme. Az így „munkált“ talaj tényleg meghalt! A nyári szárazságban megszántott, hantosán hagyott talajban megszűnt az élet, azaz a mikroorganizmusok tevékenysége, s pusztulásukkal megszűnt a talaj szervesanyagainak könynyen oldódó és asszimilálható táplálóanyagokká való bontása. Megszűnt a talajmorzsákat összekötő humusz szétbontása is. De mégis ■ beáll az ilyen talajon a szerkezetnélküliség, mert a nedvességet megőrizni egyáltalán nem képes, és lassan szétporlik. Ilyenkor életet kell a talajba vinnünk. Új életet kell teremtenünk, hogy a jövő év kenyerét biztosíthassuk. A baktériumélet helyreállításának egyik legsikeresebb és leggyorsabb módja, ha élettel teljes szervesanyagot viszünk a talajba. Sokszor és sokan megírták, hogy a rossz munkával megrontott talajokon a szervestrágya még akkor is sokat segít, ha a megszokottnál jelentősen kevesebbet adunk belőle. Hektáronként 60-80 mázsa érett istállótrágyával elősegíthetjük az érett, „jó struktúrájú“ vetőágy előkészítését azaz az elegendő növényi táplálóanyagot tartalmazó talaj kialakítását. A nyáron elmunkálatlanul hagyott, hantos talajt most meg kell aprítanunk. Erre a célra felhasználhatjuk a szegeshengert, a gyűrűs és csillagos hengert, a simahengert, boronát, esetleg a simítőt is. A tűző nap és a kis harmatok hatására a hantok sokszor porladni kezdenek. Ilyenkor jó munkát végez a simító, amely egyengeti a talaj felszínét. Sok gondot okoznak a here- és lucernatörések, mert ezeket csak szántással lehet művelni, viszont a szántások a kötöttebb talajokon szinte kivétel nélkül mind szárazak és hantosak. A tarlómaradványok éppen hogy csak elszáradtak, de nem korhadnak. A porhanyltást itt is mechanikai úton kell elvégezni, a tárcsa, a gyűrűshenger, a fogas és egyéb talajművelő eszköz addig meg nem állhat, amíg a kellő rögszerkezet létre ■fr HASZNOS LÁTOGATÁS. Egy veröfényes júniusi napon népes autóbusz gördült be a dubníki szövetkezet udvarába. A vendéglátók szívélyesén jogadták az egyházaskeszti termelőszövetkezet tagjait Rövid ott-tartózkodásuk alatt sok értékes tapasztalatot szereztek, megismerkedtek a dubníkiak termelési módszereivel, s az eredményeikkel. Ezt a látogatást a dubníkiak a napokban viszonozzák, hogy ök is gyarapítsák ismereteiket. (naz)-fr GYÜJTÖGETŐK. a csadcai járás pionírjai és az iskolák CSISZ-tagjai 250 kiló gyógynövényt, 25 ezer kiló hulladék-vasat, több mint 3000 üvegfiaskót és egyéb anyagokat gyűjtöttek össze az év első jelében. (ctk)-fr SZEPTEMBER 1-TŐL. A Mező-, Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztérium közli, hogy a konzumtojás téti legmagasabb fogyasztói ára kilónként IS korona, október elseje helyett már szeptember 1-től. (() száraz időjárás esetén 3E • ' nem jön. A pentozánhatás megakadályozására pedig salétromot kell adni, függetlenül attól, hogy pillangós növényről van szó. Ha a tarló erjedése ősszel majd akkor fog megindulni, amikor a fiatal búza fejlődik, biztosan nitrogénhiány áll elő. Legnehezebb a helyzet a későn lekerülő kukorica-, napraforgó-, burgonya- vagy répatarlókon. Az időjárás ugyan sietteti ezeknek a növényeknek a beérését, de a talaj száraz, és ha a szeptember továbbra is aszályos marad, úgy ezeknek a földeknek a szántása semmi jót nem ígér. A feladat csak az lehet, hogy a törés után a tarlót rövidre vágjuk és sürgősen takarítsuk le. A rövid tarlónak most különösen nagy a jelentősége, mert ha nem szántunk, akkor tárcsával, esetleg kultlvátorral kell majd a vetőágyat előkészíteni. Az Ilyen talajmunkáknál viszont nagy előny, ha a tarló tiszta. A száraz kukoricatarlókon vagy répatarlókon ismételt kereszt-hosszirányú tárcsázással, hengerrel és fogassal el lehet készíteni a jó magágyat, de ha szántással felrögeljük a talajt, úgy feltétlenül be kell várni az első esőt, viszont célszerűbb lenne, ha az őszi esőzés már a talajban érné a vetőmagot. A késői elővetemények után nagyon fontos, hogy ha-onként 89 — 100 kg salétromot adjunk és ezt ismételt tárcsázással jól dolgozzuk be. A gabonatermesztőknek tehát fel kell készülniük arra, hogy minden valószínűség szerint porba vetnek, de ha szeptember végén meg is indul az esőzés, akkor a földek csak nedvesek lesznek, de nem érnek már be. Az eleven baktérium-tevékenység a vetés fejlődésével egyidőben fog megindulni és ha nem gondoskodunk kellőn nitrogén-tápanyagról, úgy az egyébként oly hasznos talajbaktériumok sok bajt okozhatnak. Ezért száraz időjáráskor az a jelszó, hogy mechanikus talajműveléssel pótolni kell a baktériumok rögszerkezetet kialakító munkáját és nitrogén-műtrágyázással kell megelőzni a várható pentozánhatást. 19(2. szeptember 8 Vrátislav Krutina mező-, erdő- és vízgazdasági miniszterünk a CKP KB szemináriumán beszédet mondott, amelyben részletezte a mezőgazdasági termelésre 1970-ig váró feladatokat, s megjelölte azt az utat, amelyen haladva mezőgazdasági termelésünk színvonalát 1970-ig az ipari termelés színvonalára emeljük. Beszámolójából az alábbi kivonatot közöljük. A mezőgazdaság ipari színvonalra történő emelése országos jelentőségű feladat. Ugyanis a mezőgazdasági termelés lényeges növelése és olcsóbbítása nélkül elképzelhetetlen a kommunista társadalomhoz való fokozatos átmenet. Azoknak az igényes feladatoknak a teljesítése, amelyek a mezőgazdasági termelés további fejlődésével összefüggnek, megkívánja, hogy necsak a mezőgazdasági dolgozók, hanem a mezőgazdasági gépeket gyártó dolgozók, valamint a vegyiparban, építőiparban és népgazdaságunk más szakaszain működő dolgozók, akik termelőeszközöket gyártanak a mezőgazdaság számára, továbbá a tudomány és a kísérleti intézetek is felelősségük teljes tudatában végezzék el a rájuk bízott feladatokat. A mezőgazdasági termelés lényeges növeléséhez és olcsóbbításához vezető út mindenekelőtt a mezőgazdaság belterjességének növelése. Ennek döntő értékmérője az egy hektár mezőgazdasági területre eső árutermelés nagysága, a munka és az áruköltségek egyidejű csökkentésével. E szempontból rendkívüli jelentősége van az összes megművelhető terület minél hatékonyabb kihasználásának. Még ma is gyakran találunk olyan eseteket, hogy a jó minőségű mezőgazdasági talajterületet nem mezőgazdasági célokra használják fel. Az utolsó időszakban főként az ipari üzemek építése többezer hektár legjobb minőségű mezőgazdasági területet vont ki a mezőgazdasági termelésből. Ezeket a tervezett beruházási építkezéseket a kevésbé értékes területeken is el lehetett volna és el is kellett volna helyezni. Komoly jelenség, hogy a jő minőségű talajterület lényegesen csökkent, főként Szlovákiában a szétszórt családi házak építése következtében. Meg kell mondani, a nemzeti bizottságok illetékes dolgozóinak címére, akik az építkezést engedélyezték és engedélyezik a jó minőségű mezőgazdasági földterület rovására anélkül, hogy lehetőséget keresnének az építkezés más elhelyezésére, ahol ez a mezőgazdaságnak nem okozna olyan károkat, hogy teljes mértékben felelősek ezekért a károkért. Hazánkban egy lakosra körülbelül 0,55 hektár mezőgazdasági terület jut és hatalmas összegeket, fordítunk a talaj termőerejének növelésére, viszont azzal a termőfölddel, amelynek megmunkálása nem kíván nagyobb költségeket, mostohán bánunk. Nemcsak a határvidéken, hanem az ország belsejében is találunk olyan földeket, amelyek kihasználatlanul fekszenek, vagy pedig csak részben használjuk ki őket. Minden községben felül kell vizsgálni a talajterület kihasználását és intézkedéseket kell hozni a talaj belterjes művelésére. A mezőgazdasági termelés eddigi kötöttségét az éghajlati feltételektől csökkenteni kell elsősorban a természetes talajnedvességgel való helyes gazdálkodással. Némely kísérleti intézetünk munkájának eredményei bizonyítják, hogy öntözéssel három év átlagát számítva 40 %-ka! növekedett a termelési A műtrágyák egyre növekvő termelésével kapcsolatban nagy figyelmet kell fordítani főként a kombinált ^trágyák készítésére, a mikroparányokkal gazdagított trágyák s a nagyobb tápanyagtartalmú kevert trágyák stb, készítésére. Lényegeset megnövekszik a növények vegyszeres védelmének alkalmazása, amely helyes és időben történő növényvédelem esetén körülbelül 2 milliárd koronáról annak felére csökkentheti a kártevő betegségek és gyomok által keletkezett eddigi évenkénti károkat. A vegyszerek közül főként a herbicideknek van nagy jelentőségük. Használatuk 1960-ban hektáronként 2 — 3 mázsával növelte a magnövények hektárhozamát, miközben az egy hektár herbiciddel történő kezelésére fordított költségek csak 75 kg gabona értékének felelnek meg. A Simazin és az Atrazin használata a kukoricatermesztésben csaknem teljesen fölöslegessé teszi a gyomnövények irtáséval kapcsolatos növényápolási munkálatokat és 200 — 300 mázsával növeli a zöldtömeghozamot, miközben a vegyszerekre fordított költségek 30 mázsa zöldtömeg értékével egyenlőek. A munkafolyamatok egyetemes gépesítésével és a korszerű nagyüzemi technológia bevezetésével kapcsolatban igyekeznünk kell, hogy a mezőgazdasági üzemek ne kapjanak csupán néhány munkálat és munkafolyamat gépesítésére szolgáló gépeket és berendezéseket, hanem mindig egy bizonyos nagyüzemi technológia megvalósításához szükséges teljes gépcsoportokat. Főként a takarmányfélék, a cukorrépa és a burgonya termesztését és betakarítását akarjuk teljesen gépesíteni. A növénytermesztés és az állattenyésztés fejlődésével kapcsolatban nagyobb feladatok várnak a szállításra is. A tervek szerint 1970-ben az 1956-os évvel összehasonlítva 70 - 80 %-kal megnövekszik a mezőgazdasági szállítás terjedelme, s ezért mezőgazdasági üzemeink több szállítóeszközt, főként pótkocsival ellátott traktort kapnak, amelyeket kardántengellyel, billenthető szállltófelülettel, önkirakodő berendezéssel és a nagy térfogatú anyagok szállításához szükséges adapterekkel látnak el. A másik fontos kérdés a mezőgazdasági termelés elosztása, szakosítása és távlati szervezése. A mezőgazdasági termelésbe fektetett pénzeszközök eddig még nem hozták meg a szükséges eredményeket, főként azért, mivel a mezőgazdasági üzemek termelése sokoldalú, az állami gazdaságok és a szövetkezetek legnagyobb része otthon termeszti csaknem az összes mezőgazdasági termékeket ami a termelőerők szétforgácsolásához vezet és fékezi az új technika és technológia fejlődését. A termelés összpontosítását és szakosítását különféle szakosítású szocialista mezőgazdasági Üzemek tervszerű létesítésivel gyorsíthatjuk. A mezőgazdasági termelés némely ágazatát, főként s sertéstenyésztést és a sertéshizlalást továbbá a tojás és a baromfihús termelését a természetadta és a gazdasági feltételekre való tekintet nélkül Ä gabonatermesztők feladata térnünk a kisüzemi termeiesooi athozott zárt állatállományról a nagyüzemi jellegű nyitott állatállományra. Ez annyit jelent, hogy az egyes termékek termelését különféleképpen szakosított mezőgazdasági üzemekben, illetve egyetlen mezőgazdasági üzem különféleképpen szakosított termelési központjaiban biztosítják, miközben a szarvasmarhaállomány felújítását az egyes termelési egységek közötti kooperációval kell megvalósítani. Az egyes mezőgazdasági üzemek termelésének szakosításával és az ezzel kapcsolatos termelési együttműködéssel egyre nagyobb jelentőségűvé válnak az iparilag szervezett szolgálatok, amelyeket eddig az egyes mezőgazdasági üzemek saját maguk végeztek a melléktermelés keretében. Mivel ez a ténykedés kis méretekben nyilvánult meg, a munka gépesítése is alacsony fokon állt, s így alacsony volt a munka terme-Mkeayoéa* éi magasok voltak az önköltségek. Ipari színvonalra kell emelni főként a növényi termékek betakarítás utáni kezelését, elsősorban a szárítást, a takarmány, a ta-karmánykever^Jcek, az élesztősített takarmány és a fehérjés koncentrátok készítését, az egyes termékek tisztítását és osztályozását, a tráqya keverését és tárolását stb. Ez csak akkor lesz lehetséges, ha az említett szolgálatokat a mezőgazdasági üzemtől független nagy létesítményekbe összpontosítjuk, amelyek néhány tucat mezőgazdasági üzemet, szolgálnak ki és látnak el a szükséges termékekkel és termelési eszközökkel. A szakemberek hiánya és kedvezőtlen korátlaga is nagy problémát jelent, amely szintén hozzájárult a mezőgazdaság lemaradásához az ipari termelés mögött. Túlsúlyba kerül a mezőgazdasági termelésben végbemenő alapvető biológiai folyamatok ismeretével felfegyverzett mezőgazdasági gépesítő hivatás. A mezőgazdasági üzemben elsősorban mezőgazdász-gépesítökre, zootechnikus-gépesítőkre és szervezőkre van szükség. Ezeket iskoláztatni kell, hogy7 tudásuk megfeleljen a mezőgazdasági termelés technológiájában beállott változásokból és a mezőgazdasági üzemek szakosításából eredő követelményeknek. jSimtöttr 5
