Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-09-09 / 72. szám
Tartalmas, eseményekben dús külpolitikai hét van mögöttünk. Kuba ezúttal is vezető helyen szerepel, hiszen több szempontból is a világpolitika előterébe került. Külön figyelmet érdemelnek az algériai fejlemények, amelyek, úgy látszik, végül jó irányba terelődnek. De Gaulle és Adenauer kancellár megbeszéléseinek jellegére a beszámolónkhoz rajzolt karikatúra minden magyarázatnál ékesebben rávilágít, Meg kell említenünk még az amerikaiak provokációját, az U-2 kémrep'ülőgép újabb berepülését a Szovjetunió területére, amely újból elmérgesítette a nemzetközi helyzet légkörét. Sokoldalú szovjet segítség Kubának Moszkvában hivatalosan aláírták a szovjet—kubai egyezményt, amelynek értelmében a Szovjetunió támogatást nyújt Kubának egy kohóüzem építéséhez és három meglevő kohóüzem kibővítéséhez. A szovjet kormány ugyanakkor figyelemmel tanulmányozta a kubai kormány kérését, hogy tekintettel agresszív imperialista körök Kuba ellen irányuló fenyegetőzéseire, a Szovjetunió nyújtson fegyverek szállításával is segítséget Kubának. Ebben a kérdésben megegyezés jött létre. A Szovjetunió támogatáséval Kubában teljes ciklusú kohómüvet építenek, amely a hazai vasércet dolgozza fel. Egyidejűleg újjáépítenek három kohómüvet is olyképpen, hogy azok együttes kapacitása elérje az évi 110—350 ezer tonna acél termelését. A két ország- folytatja a kölcsönös mezőgazdasági tapaszalatcserét, melynek értelmében a közeljövőben öntözési, talajjavítási és hidrotechnikai építkezési munkálatokhoz segítséget nyújtó szovjet szakemberek érkeznek Kubába. A Daily Telegraph című angol lap washingtoni tudósítójának jelentése szerint a Kubának nyújtott szovjet segítség következtében ismét dühöng a közismert amerikai betegség: a rémület-keltés Castro miatt. Az USA- ban ismét rémhírek kaptak lábra szovjet csapatok partraszállásáról Kubában, noha Kennedy elnök szokásos sajtóértekezleten kijelentette, hogy nincs semmi bizonyíték ilyesmire. Az imperialistáknak egyszer s mindenkorra tudomásul kell venniük: Kuba népe nincs egyedül abban a harcban, amely a kis szigetországon a szocializmus fiatal fájának megerősítéséért folyik. Kenőolaj a Bonn - Párizs tengelyre ? De Gaulle elnök többnapos nyugatnémetországi látogatása a Bonn —Párizs tengely szorosabbá fűzésének jegyében zajlott le. A tábornok megérkezésekor mintegy 6000 állig felfegyverzett rendőr és katona aszisztáit a repülőtértől a Schaumburgpalotáig vezető úton. Szerdán Adenauer és de Gaulle kétórás négyszemközti tárgyalást folytatott, amelyről nem adtak ki semmiféle hivatalos közleményt. Diplomáciai megfigyelők szerint a két államférfi leginkább katonai jellegű kérdésekről tárgyalt. Még ezen a napon de Gaulle német nyelvű beszédet mondott a kölni városháza előtt, ahol a „nyugat-német — francia barátságot" éltette. A párizsi l'Humanité de Gaulle bonni látogatásával kapcsolatban megjegyzi, hogy a tábornok München szellemében cselekszik, mert olyan államot támogat, amelynek Európában egyedül területi követelései vannak más országokkal szemben. Az Unitá című haladó olasz lap rámutat, hogy a de Gaulle által hangoztatott „barátság" a tábornokok és monopolisták közös érdekein alapszik, és semmi köze nincs a népek közti valódi barátsághoz. Az angol sajtó aggodalommal szemléli a túlbuzgó nyugat-német-francia megbeszéléseket. Jellemző a Daily Mirror fejtegetése, amely a következőket írja: „A két konok öregember, de Gaulle és Adenauer (ketten 157 évesek), minden eröfeszitésükkel azon munkálkodnak, hogy miképpen tudnák teljesen uralmuk alá hajtani ŐSGYlKOK A földünkön egykor'oly nagyon elterjedt csúszómászók közül napjainkban már csak néhány fajta él. Ezek bár hatalmasak, és néha felesleges díszeket hordanak, mégis egyedülállók és lassan kihalnak... Jean Effel, l’Umanité Nyugat-Eurőpa politikai és gazdasági életét." Jogos az angol lap aggodalma, a kérdés az, hogy Anglia féltékenységéről van-e szó, vagypedig a francia—nyugat-német hidegháborús politikai irányzat megbélyegzéséről. Az előbbi közelebb áll a valósághoz. Ismét felszínen az U-2 Mindnyájan jól emlékszünk a Powers-esetre, az U-2 amerikai kémrepülőgépre, amely két évvel ezelőtt zátonyra vitte a párizsi csúcsértekezletet. Az Elsenhower-kormány cinizmusa nem ismert határt. Még csak meg sem ígérte, hogy többször nem fordul elő hasonló eset. Jött a Kennedy-kabinet és vele együtt az ünnepélyes ígéret: a Powers-ügy többé nem ismétlődhet meg. íme az ígéret és a valóság: 1962. augusztus 30-án a Szovjetunió távolkeleti részén egy U-2 típusú amerikai repülőgép 9 perces kémrepülést hajtott végre a Szovjetunió légiterében, amellyel durván megsértette a Szovjetunió légiterét. A Szovjetunió kormánya a leghatározottabban tiltakozott Washingtonban és figyelmeztette az amerikai kormányt, hogy hasonló berepülések esetén a Szovjetunió kénytelen lesz megfelelő intézkedésekhez folyamodni. A szovjet kormány újonnan felhívta azoknak az országoknak a figyelmét, amelyek engedélyt adnak az U-2 gépek le- és felszállására. Őva intette őket ettől a veszélyes játéktól Több angol lap elítéli az amerikaiak újabb berepülését a Szovjetunióba és azt a nemzetközi helyzet rosszabbodásának amerikai számlájára írják. Algír demilitarizált város lesz Az Algériából érkező legfrissebb jelentések kedvező fejleményekről számolnak be. Néhány nappal ezelőtt ugyanis úgy tűnt, hogy polgárháborúra kerül sor. A fővárost katonai alakulatok szállták meg, amelyek két táborra oszlanak. Az FLN politikai bizottsága nevében Ben Bella szerdán közölte, hogy kompromisszumos megoldás jött létre a két fél között, amelynek értelmében Algírt demilitarizált várossá nyilványítják és kivonják belőle a katonai csapatokat. A miniszterelnökhelyettes hozzátette, hogy a megegyezés nem a szembenálló katonai erők vezetőinek érdeme, hanem az algériai nép elszánt békeakaratának győzelme. A létrejött megegyezés után még sor került ugyan kisebb fegyveres összetűzésre a 4. és 5., illetve a 6. és 7. katonai vilája között, Ben Bella azonban azonnal a helyszínre repült és elrendelte a tűzszünetet. Az algériai jelentésekből kitűnik, hogy a vezetők megállapodtak abban, hogy a halaszthatatlanul szükséges algériai parlamenti választásokat f. é. szeptember 16-án tartják meg. Algériából tehát újból kedvező szelek fújnak. A haladó emberiség ennek ellenére mindaddig aggódva tekint erre a sokat szenvedett országra, amíg nem érkezik hír a végleges megegyezésről és az ország politikai és gazdasági életének teljes normalizálásáról, amiért az algériai nép oly kitartóan harcol. tg Köszöntjük a Bolgár Népköztársaságot 1944. szeptember kilencediké arany gyümölcsöztetni a közös szocialista betűkkel íródik be Bulgária történetébe. Ezen a napon a szabadságszerető bolgár nép a győzelmes szovjet hadsereg segítségével kiűzte hazája földjéről a fasiszta bitorlókat. Épp úgy, mint 1877-ben — 500 évi török raboskodás után — 1944-ben is szovjet segítséggel sikerült megtörni az elnyomók uralmát. Tizennyolc éve annak, hogy az egész országra kiterjedő nemzeti megmozdulás felszámolta a bel- és külföldi tőkések hatalmát, egyúttal A Bolgár Népköztársaság dolgozó parasztsága nagyszerű eredményeket ér el. Felvételünkön a levszki szövetkezet gépesített sertéshizlaldájának egyik részét láthatjuk, amelyben a teljes automatizálás folytán Í000 sertés etetését 2 ember végzi. Foto: CTK-BTA pedig utat nyitott az elmaradt ország újjáépítésének. Az a Bulgária, amelyen a Balkán-háborúk és két világégés borzalmai végigzúdultak, megteremtett egy egészségesebb társadalmi rendszert, s lehetővé tette mind az egyén érvényesülését, mind a széles néptömegek egyesült alkotó erejének teljesmérvű kibontakozását. Több más elnyomott nemzethez hasonlóan, a bolgár nép legjobb fiainak szlne-java is idegenbe kényszerült azelőtt, mert hazájában nem tudta biztosítani a megélhetést. De bárhol is telepedtek le, mindenütt megbecsülték őket mint elsőrangú veteményes kertészeket, megszerették keresetlen modorukat és őszinte nyíltságukat. Aki ismeri őket, aki köztük élt, csakhamar rájött, hogy bajosan találni náluk szívósabb és egyúttal tudásszomjasabb népet. Szívósságuknak köszönhetik, hogy a legnehezebb évtizedeket Is sikerült átvészelniük, amíg hazájuk természeti kincsei parlagon hevertek. Mi sem természetesebb, mint hogy a mezőgazdaság ezen ágazatában kifejtett munkásságukat ma hatványozott és tökéletesített formában tudják termelésben. Ma már a bolgárok szállítják elsőnek a szélrózsa minden irányába a korai zöldséget, epret s egyéb ínyencséget. Ugyancsak felfelé ível elismerten legjobb minőségű rózsaolajuk kivitele is, amely a bolgár népgazdaság egyik legjövedelmezőbb forrása. A Magas-Balkán hegyláncolata és annak déli előhegysége, az Alacsony-Balkán között ellerülő, festői szépségű völgykatlan mintegy „természetes melegágyat" képez. Ebben az illatos „tündérvölgyben“, Kazanlik városában, sajtolták a piros-fehér „virágszőnyegből“ a világ legértékesebb rózsaolaját. Mindennél fontosabb azonban az az óriási átalakulás, amelyet ma már lépten-nyomon észlel a Bulgáriát járó Idegen. A kezdetleges agrárállamból egyre szemléltetőbben kibontakozik egy mindinkább iparosodó ország. A kiöregedő pásztorok és kertészek fiai — szakítva a régi hagyománnyal - kellő szakképesítés után kitűnően megállják helyüket, mint ipari szakmunkások, technikusok és mérnökök. „Medet“ a neve például annak a Szófia közelében épülő rézkohóműnek, amely évente 55 ezer tonna rezet ad majd Bulgária népgazdasága számára. A hatalmas mű építésénél számos csehszlovák szakember nyújt gyakorlatilag is segédkezet azoknak a bolgár műszaki dolgozóknak, akik hazánkban végezték tanulmányaikat. Ugyancsak Szófiától nem messz* készül a kremnyikovszki kohómű, amely viszont évi 4 millió tonna acéllal látja majd el az országot. Ez az ifjúsági építkezés ragyogó példaképe a béketábor népei összefogásának, áldozatkészségének és kölcsönös segítségének. A szovjet óriásgépek körül ott nyüzsögnek a Skoda-gyártmányű tehergépkocsik, az NDK gépiparának mesterművei és más szocialista államok szállította berendezések. Az ipari termelés fellendülése azonban távolról sem jelenti Bulgária mezőgazdaságának elhanyagolását. Ellenkezőleg, éppen az említett acélkohómű és a tenger közötti részlegen épülő műtrágyagyár tervfeladata, hogy 190 kg műtrágyát juttasson minden hektár mezőgazdasági földterületre. Az ércelőlordulások első feldolgozására flotáciősüzem épül Bulgáriában szovjet szakemberek segítségével, ahol az ásványokat finomra aprítva vízben úsztatják, hogy az értékesebb fémeket könnyebben elválaszthassák a kevésbé értékesektől. Az úsztató-ülepítő eljárással dolgozó üzemet a legkorszerűbb technikai berendezésekkel látják el, másodpercenkénti 950 literes vízszükségletének fedezésére pedig duzzasztómedencét építenek a Topolnica folyó mentén. Ennek ^befogadó képessége meghaladja a 140 millió köbmétert és 5 szivattyútelepe egy 15 kilométer hosszú szakaszon, több szűrőkészüléken át szállítja majd a vizet rendeltetési helyére. Még a munkáslakások vízellátására és a mezőgazdasági öntözési célokra is jut belőle. Bulgária népe példátlan szorgalommal építi szocialista hazáját. Tudja, hogy ezt a jövőt saját fiainak teremti meg, akiknek elődei oly sokat harcoltak érte. K. E. A független India 15 éve A 16 tagállamból és kisebb központi területekből álló Indiai Államszövetség 398 milliós lakosságával (1958) a világ egyik legsűrűbben lakott állama. A lakosság 46,3 százaléka hindu, pandzsab és urdu nyelven beszél, a többi a telugu, mahratta, tamil, bengáli, gudzsrati, kannada, malaylami, orija, asszami és kasmírt nyelvjárást használja. A hivatalos nyelv azonban 1965-ig az angol, aztán a hindu lesz. Az államszövetség fővárosa Üj Delhi, legnagyobb városai, Kalkutta, Bombay, Delhi, Oj Delhi, Madrasz és Haidarabad. India legfontosabb kiviteli cikkel: tea, juta és jutakészítmények, kávé, vas-, mangánérc, állati bőrök és textilfélék. Behozatalának legnagyobb részét gépek, technikai felszerelések, iparcikkek, műtrágya, élelmiszerek, orvosságok és vegyszerek alkotják. Rizsültetó földműves Dél-lndiában Az Indiai Államszövetség a múlt hónapban ünnepelte függetlenségének 15 éves évfordulóját. A másfél évtized alatt Ázsiának ez a legsűrűbben lakott országa olyan hatalommá fejlődött, amelynek szava a világpolitika arénájában egyre nagyobb tekintéllyel bír. Ez a tekintély India polgári kormányának következetesen a világbékét szorgalmazó külpolitikáján alapszik és ezt a politikát ebben a hatalmas országban a nép legszélesebb rétegei támogatják. Elismerésre méltó sikereket ért el a kormány belpolitikai és gazdasági vonalon is, bár ezek még mindig elég szerények a még megoldásra váró rendkívül nehéz feladatok mellett. A kétszáz esztendős brit gyarmati uralom az országot a tönk szélére vezette. India gazdasági helyzete 1947-ben katasztrófélis volt A félszigeten történt politikai változások folyamán fájdalmas szakadás következett be az új Indiai Állam és Pakisztán között. A belterületeken uralkodó feudális maharadzsák hatalmának a letörése nagy véráldozatokat követelt, több százezren pedig a hinduk és mohamedánok közt lezajlott harcokban vesztették életüket, vagy elvesztették minden vagyonukat. A hatalom átvétele után az indiai burzsoázia arra összpontosította minden erejét, hogy megerősítse politikai és gazdasági erejét a még mindig 2 1962. szeptember 9. óriási vagyonokkal rendelkező maharadzsákkal szemben, a másik oldalon pedig, amennyire csak lehetett, megfékezze a legszegényebb néptömegek szociális mozgalmát. A polgári kormány gazdasági vonalon vitathatatlan sikereket ért el. India a régi egyetlen acélművén kívül ma további négy hatalmas acélüzemmel rendelkezik, az ötödiket most építi. Haladást értek el Indiában az áramtermelésben, gépek gyártásában, a cementiparban és a könnyűipari termelésben is. Az állam önálló külpolitikáját lassan, de biztosan gazdasági fellendülésével is alátámasztja és függetleníteni képes magát az imperialisták gazdasági diktatúrájától. - tekintetben minden támogatást megkap a szocialista országoktól, elsősorban a Szovjetuniótól. így pl. a nyugati országok csak akkor voltak hajlandók komolyabb méretű nagyipari támogatásra, miután a Szovjetunió Indiával szerződést kötött egy teljesen felszerelt korszerű acélmű felépítésére. Általánosságban azonban Indiában a gazdasági fejlődés üteme túl lassú. A mezőgazdasági te"tnelés még mindig annyira alacsony, hogy bár a.kormány amúgy is elégr szerény devizakészleteinek tetemes részét élelmiszerek behozatalára áldozza, mégsem képes a lakosság igényeinek teljes kielégítésére. A hazai ipar felépítésével sem tudják a munkanélküliek millióit kenyérhez juttatni, nem is beszélve arról, hogy ebben az óriási országban a lakosság természetes szaporulata következtében a munkanélküliség kérdése a jelenleg uralmon levő rendszer részére évtizedekre megoldhatatlan marad. A kormány rovására írható, hogy mint annak idején inkább kompromisszumos megoldásokkal igyekezett megnyirbálni a feudális körök hatalmát, ma sincs mersze imperialista ellenes határozottabb intézkedésekkel könnyíteni a nép sorsán. Indiában eddig még egyetlen külföldi vállalatot sem államosítottak, habár az ország népgazdaságának fontos ágazatait angol vagy újabban amerikai tőkéscsoportok uralják és a hasznot ezekben az ágazatokban külföldön fölözik le. Ugyancsak hiába várnak az Indiai parasztok egy. az egész államszövetséget átfogó radikális földreformra is. Eddig ugyanis esek Kasmír-államban vezették be a föld* reformot. Az 1957 — 59. években a Kerala-államban működő kommunista kormány ellen is azért fogott össze az indiai reakció, mert ebben a tagállamban a földreformot akarta megvalósítani. Ipari szakaszon a felépítés nagy részét ugyan az állami vállalatok vállalják, a fellendülés eredményeit azonban az indiai magánvállalatok élvezik. A beruházásokra szükséges összegeket az állam mindenekelőtt a befolyó adókból és külföldi hitelekből fedezi. Ezáltal az árak állandóan emelkednek. Az indiai dolgozók helyzete ma részben rosszabb mint 19.39- ben volt, ezzel szemben a burzsoázia politikai és pénzügyi tekintélye 1947 óta jelentékenyen gyarapodott. A haladó körök Indiában támogatják ugyan a kormány külpolitikáját és az államosított gazdasági felépítés elveit, egyszersmind azonban radikális antifeudális és imperialistaellenes intézkedéseket követelnek, amelyekkel a gazdasági fejlődés gyorsabb ütemét érnék el. Harcolnak azért, hogy az ipari felépítés ne egyoldalúan fejlődjön a dolgozók életszükségletei rováséra és csak a kapitalisták kis csoportjának hajtson hasznot. K. T.
