Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-09-02 / 70. szám
FIGYELEM! ANKÉT • FIGYELEM! ANKÉT • FIGYELEM! ANKÉT • FIGYELEM! ANKÉT • FIGYELEM! ANKÉT fa a fa ü E • H Cd z < s fafa fa Ü fa • H Cd fa Z < s fa fa fa fa ü fa • H Cd fa Z < s fa fa u fa o fa fa Cd fa Z 3 S u fa fa fa o fa • Cd fa z < s fa fa u fa o fa • H Cd fa Z < S fa fa fa fa o fa • H fa fa Z < s a fa fa o fa FII YELEM! ANKÉT • FIGYELEM! ANKÉT • FIGYELEM! ANKÉT • FIGYELEM! ANKÉT • FIGYELEM! ANKÉT w fa fa * Ü fa H fa fa Z < 2 u fa u > o fa • fa fa fa z < s fa fa fa fa Ü fa • fa fa fa z < s fa fa fa fa o fa • fa fa fa z < s fa fa fa fa o fa • fa fa fa z < s fa fa fa fa o fa • fa fa fa z < s fa fa fa fa o fa • fa Cd fa z < s fa fa fa fa ü fa • Szövetkezeteink megalakulása óta nár jónéhány eredményekben és tapasztalatokban gaz dag év telt el. Mezőgazdasági dolgo zóink megértették hogy a megváltó zott társadalmi viszonyok között a boldogulás útját többé már nem a földhöz való görcsös tulajdonjogi ragaszkodásban, hanem a termelés és a gazdálkodás nagyméretű fejlesztésében kell keresni, amihez sok lelkes fiatalra van szükség. Gyakran esik sző manapság a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokról. Pedig tudjuk és érezzük, hogy milyen komoly kérdés még mindig a fiatal munkaerők problémája. E mindnyájunk számára oly fontos termelési ágazatban általában kevés a fiatal, a dolgozók átlagos életkora túlságosan magas. Ez annál is inkább baj, mert a nagyüzemi gazdálkodás és hazánk magasszínvonalú ipari fejlettsége egyre újabb technikai és technológiai eljárások bevezetését teszi lehetővé, ahol nagy szükség van a fiatalos lendületre, bátor kezdeményezésre. Sok embert foglalkoztat ez a kérdés, hogy miért marad távol oly sok fiatal a mezőgazdasági termeléstől, és ha távolabb is, de más termelési ágazatban helyezkedik el. Érdekes dolgokkal állunk itt szemben, ha meggondoljuk, hogy az a változás, ami a mezőgazdasági termelésben az utóbbi években végbement, elsősorban a fiatalságnak kedvez és mégis kevés itt a fiatal. A mezőgazdasági termelés vonalán teljesen újat építünk. Szemünk előtt bontakoznak ki a termelés fejlesztésének határtalan lehetőségei és ez a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok számára rendkívül kedvező körülmény. A mezőgazdaságban dolgozó fiatal korán elnyeri az önálló kezdeményezés jogát, korlátlanul érvényesítheti a benne rejlő alkotókészséget fiatal éveinek lendületes ambícióit konkrét formában hasznosíthatja. Tudják ezt jól fiataljaink, és sokan be is kapcsolódnak a mezőgazdasági termelésbe. Vannak, akik megtalálják a számításukat és maradnak, de akadnak olyanok is, akik okkal, ok nélkül otthagyják falujukat és mennek szerencsét próbálni. Oj gazdára vár ilyenkor a traktor, új etetőre a jószág, a régiek elmennek, ki az iparba, ki a kereskedelembe, a mezőgazdasági technikumot végzett tanuló vasúti forgalmistának, a gépesítési csoport dolgozója rádiószerelőnek, a kertészeti brigád tagja fodrásznak. Igaz, ez mind fontos, de azért az élelem az első, és a többi csak akkor jön, ha ezt már biztosítottuk! Miért mennek el ezek a fiatalok, miért csalódtak a mezőgazdasági termelésben? Ha megkérdezzük őket, nagyon sokrétű lesz a válasz. Az okot rendszerint otthon kell keresni, a szövetkezet saját termelési, gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyai között. A válaszokból az is kitűnik, hogy ahogyan az egyes szövetkezetek gazdasági és kulturális helyzete eltér egymástól, ugyanúgy a fiatalság problémája is szövetkezetenkint másképp mutatkozik. Ismerünk szövetkezeteket, ahol a tagság becsületes, törekvő munkája a vezetőség céltudatos irányításával párosul, a gazdasági eredmények kielégítik a tagok anyagi igényeit és nem feledkeznek meg a kultúráról, a sportról és a szórakozásról sem. Ebből a megelégedéssel végzett közös munkából a fiatalok is szívesen kiveszik a részüket, megtalálják a helyüket a termelésben és a társadalmi életben egyaránt. Inkább ott van a baj a fiatalsággal, ahol a szövetkezeti életben valami egészségtelen szellem üti fel a fejét, önkényesség és önfejűség a vezetőség részéről, múltból származó családi viták és torzsalkodások, az ellenőrzés hiánya és a közös tulajdon megkárosítása, a hibák felhalmozása és elkendőzése, mindez elmérgesíti a közösségi szellemet és a tagságon általános kiábrándulás vesz erőt. Lazul a munkafegyelem, ezért a termelés visszaesik, a szövetkezet gazdasági helyzete leromlik, amit még tovább fokoz a fiatal dolgozók eltávozása a „süllyedő hajóról“. Nem csak a fiatalságban kell tehát keresni a hibát. Nagyon sok szép, lelkesítő példát lehetne felhozni arról, hogy milyen bátran, milyen önfeláldozóan állják meg a helyüket egyes fiatalok a mezőgazdasági termelésben. Valahol máshol lehet a hiba, amit közös erőfeszítéssel meg kell keresnünk és el kell távolítanunk az előrehaladás útjáből. Lapunk is hozzá szeretne járulni a hiba kereséséhez, és ezért nyílt, őszinte ankét formájában adunk lehetőséget arra, hogy mindenki akit a kérdés érint és hozzászólása van a dologhoz, megírja véleményét. Felhívunk ezért minden mezőgazdasági dolgozót, idősebbeket, fiatalokat egyaránt, írják meg ankétunkba, hogy hogyan látják ők a helyzetet, írják meg saját tapasztalataikat, tegyenek javaslatokat, járuljanak hozzá e fontos társadalmi kérdés mielőbbi megoldásához. A fiatalok írják meg, mi tetszik és mi nem tetszik nekik falujukban és a szövetkezetükben. Azok, akik más pályát választottak, írják meg őszintén csalódásuk okát, hogy mindenki tanuljon belője, de írják meg azt is, mi jót és szépet tapasztaltak és tanultak idősebb munkatársaiktól. írják meg nyújt-e a falujuk elegendő lehetőséget kulturális igényeik kielégítésére és adhatna-e többet. Az idősebbek bírálják meg a fiatalok munkáját, írják meg tapasztalataikat a fiatalok megnyeréséről, és a velük való együttműködésről, írják meg azt is, milyen intézkedéseket tett a falu és a szövetkezet vezetősége a fiatal dolgozók érdekében. Szerkesztőségünk igyekezni fog minden célravezető hozzászólást leközölni a lapban és a legjobb hozzászólásokat külön megjutalmazza. Reméljük, hogy így lapunk, melynek oly sok olvasója, terjesztője és levelezője van a mezőgazdasági dolgozók körében, jelentős mértékben hozzájárulhat e fontos kérdés megoldásához és a beküldött hozzászólások alapján meg tudjuk mutatni a helyes utat, amely a fiatal és az idősebb dolgozók megértő együttműködése alapján mezőgazdasági termelésünk soha nem tapasztalt fellendüléséhez vezet. Nincs lehetetlen- Ez előtt egy évvel, amikor az iskola alapköveit leraktuk, magam sem nagyon hittem, hogy az 1962 — 1963-as iskolai évet már az új iskolaépületben kezdjük — vallja Dávid Ferenc, a zlatéklaszi HNB elnöke. Lehet, hogy nem hitték, de mindent megtettek, hogy készen legyenek. A Trnavai Építkezési Vállalat galántai részlege nem minden esetben tudót elegendő munkaerőt biztosítani. A helyi gazdálkodás kőműves csoportja rendszeresen dolgozott az építkezésen. Az EFSZ vezetősége is 6 kőművest bocsátott a vállalat rendelkezésére s így volt elegendő szakmunkás. Segédmunkásokban sem volt hiány. A jalu minden lakója szívesen vett részt Csallóköz egyik legnagyobb iskolájának építésén. Volt olyan nap is, hogy 72 asszony szorgoskodott az iskola takarításánál. A gyerekek népes csoportja is sokat segített a „tudás jellegvára" építésénél. A HNB funkcionáriusai és az építési szakbizottság mellett Löfler Lajos, a szlovák iskola igazgatója volt a legjobb szervező a magyar nyelvű kilencéves iskola építésénél. Zlatéklasziban nem szeptember 3-án, hanem szeptember 6-án lesz az iskola ünnepélyes megnyitása. Tizennégy világos, korszerűen berendezett tanterem, tágas tornaterem, különépített étkezde várja a környező községek gyermekeit. Ez csak azért lehetséges, mert az iskola négy héttel korábban készült el a tervezettnél. Ez a négy hét is igazolja, hogy jó szervező munkával és összefogással az építkezéseket is be lehet a tervezett időre, sőt előbb is fejezni. Az összefogásnak e szép eredményét jó tanulással köszönik majd meg a csallóközi diákok. -tő-Eav titkár a dokumentumról A minap ellátogattunk a csifárei nemzeti bizottságra, hogy titkárával, Zelnicky Bélával elbeszélgessünk a CSKP dokumentumáról, amely szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatait tárgyalja. — Mielőtt még a nemzeti bizottságokról szóló részt boncolnánk, kérnénk a titkár elvtársat mondja el nekünk, hogy általában hogyan foglalkoztak és hogyan fogadták az emberek a tervjavaslatot? — Még nyilvános gyűléseket nem tartottunk a dokumentumról, ez ideig csupán a nemzeti bizottság tagjai, a szövetkezet vezetősége és a pártszervezet tárgyalta meg. Az emberek nagy figyelemmel kísérték a beszámolót, s élénk vita fejlődött ki legfőképpen a mezőgazdaságot illető fejezeteknél. — Általánosan beszéltek a mezőgazdaságról, vagy konkretizálták is a régi viszonyokra? — Természetesen a dokumentumban feltüntetett irányelveket a szövetkezetünk termelésével kapcsoltuk össze. Vitánk lényege az volt, hogy milyen módon tudjuk mi a távlati tervben feltüntetett mutatószámokat biztosítani, s mi mindenre van szükségünk ahhoz, hogy mi is elérjük az ipar színvonalát 1970-ig. — A mezőgazdaság kérdései a nemzeti bizottság egyik fő feladatát képezik. De ezen kívül a nemzeti bizottság hatásköre kiterjed a falu egész életére. A dokumentum értelmében, hogyan képzeli titkár elvtárs a többi feladatok teljesítését? — Helyesen bírálja a dokumentum, hogy a nemzeti bizottságok mindeddig nem éltek eléggé jogkörükkel. Azonban nem egyszerű dolog az egyes szakbizottságokat aktivizálni. Nagyon helyesen mutat rá a tervjavaslat, hogy ez a nevelő munka kérdése. — S hogyan akarnak még szélesebb tömegeket bevonni az egyes szakbizottságok munkájába? — Iskoláztatásokkal. Rendszeres előadásokat tartunk az egyes szakbizottságok tagjainak, amelyekben ismertetjük ezek hatás- és jogkörét, főfeladatait, valamint az újonnan kijött rendeleteket, avagy törvényeket. — Ezt a kiváló módszert alkalmazták már eddig is? — Igen, csakhogy kisebb mértékben. Most a dokumentum szellemében még jobban szeretnénk elmélyíteni ezt a ténykedésünket, s így biztosítanánk, hogy a nemzeti bizottság jobban kihasználná jogkörét, s több ember venné ki részét az irányító munkából. — Még egy utolsó kérdés. A dokumentum alapján miben látja a helyi szövetkezet munkájának egyik fő szakaszát? — A terv teljesítésén kívül, ami természetes, a szakkáderek nevelésében. Mert az olyan mérvű mechanizáció és automatizáció, mint amit a terv előirányoz, magas műveltségű szakkádereket igényel. S ebben nagy felelőség hárul a nemzeti bizottságra is. Az elkövetkező tanácsüléseinken állandóan szem előtt kell tartanunk ezt a kérdést, valamint az ifjúság bevonását a mezőgazdasági termelőbe. Meggyőződésem, hogy megbirkózunk ezekkel a problémákkal, s így jól teljesítjük pártunk XII. kongresszusának határozatait. Megtudjuk 1970-ig teremteni azt a mezőgazdaságot, amelynek jellemvonásai megközelítik a kommunista társadalom termelési fokát. (bsg) „... Ha tehát Önök most a bratislavai államügyészség koholmányokra épített feljelentése alapján hozzájárulásukat adják Major letartóztatásához és az ellene folytatandó bűnügyi eljáráshoz, tudják meg, hogy az aljasságát ennek a parlamenti intézkedésnek átlátja nemcsak Szlovákia, hanem egész Csehszlovákia dolgozó népe és ez a nép tudni fogja, hogy Önök, a polgári és- szociálfasiszta pártok képviselői, nyilvánvalóan azonosítják magukat, a kosúti gyilkosságok értelmi szerzőivel, a mezőgazdasági munkások gyilkosaival. Önöknek minden tisztelete megszűnt osztályellenzőik iránt és a hazugság kedvesebb az igazságnál, ha azt látják, hogy az igazság a kommunista párt előnyére válna! Minden hazugságot felhasználnak a kommunista párt gyalázására és üldözésére...“ „Háromszor kértem már a szónok urat — vágott dühöngve Malypetr elnök Kopecky szavaiba —, már háromszor, hogy végezzen!... Megvonom Öntől a szót!" A kommunista képviselők a balszárnyon hangosan tiltakoznak. Malypetrnek most már leplezetlen türelmetlensége és dühös kirohanása érthető, hiszen az igazság Kosútról forró olajként égeti a burzsoá politikusokat. És Kopecky jól tudta: ezt az igazságot teljes meztelenségében kellett feltárnia, hogy a dolgozók milliói tisztán lássák a kosúti véres sebeket. — Átadom a szót dr. Slávik belügyminiszter úrnak — sietteti a programot Malypetr elnök, hogy ezzel is gátat vessen a szélsőbal szűnni nem akaró tiltakozásának. „Tisztelt Nemzetgyuies: — a miniszter nehezen ejti ki az első szavakat, hiszen ezen a szószéken, képviselők százai és a dolgozó milliók közvéleménye előtt kényszerül arra a hálátlan feladatra, hogy lemossa a vért csendőrei szuronyairól. — Mindenről a kommunisták tehetnek! — kiáltja, és hogy a lehető legjobb benyomást keltse és meggyőzze hallgatóságát, a Kommunista Ifjúsági Szervezet központjának „bizalmas“ körleveléről beszél, amely szerint: ......a kommunista ifjúság a pünkösdi ünnepek alatt úgynevezett kerületi napokat szándékozott rendezni, hogy azok folyamán — magyarázza a miniszter úr olyan hanglejtéssel, mintha minisztériuma hét lakattal őrzött trezorjából a legtitkosabb adatokat árulná el — az éhség és a fasizmus ellen tüntessenek ... Ezeknek a tüntetéseknek úgynevezett éhségmenetelések formájában, egyik községből a másikba kellett volna lefolyniuk, meg nem engedett népgyűlésekkel egybekötve...“ „És ezért készültetek fel lövöldözésre?“ — kiáltja Gottwald képviselő Slávik miniszter zavarában jelenleg szűknek érzett gallérjából a nyakát nyújtogatja néhányszor, majd odakiáltja Gottwald felé: „Ha már az Önök körleveléből értesültünk!“ Aztán folytatja a bizalmas információk közlését és hogy a képviselők meggyőződhessenek, milyen megbízható munkát végez a rendőrsége, azt is elárulja, hogy az említett körlevél szerint „ifjúsági gárdának“ kellett megalakulnia, melynek a feladata az lett volna, hogy különleges „harci osztagokkal megvédje a tüntetőket“. A belügyminiszternek e felfedezései nem maradhattak visszhang nélkül. A Ház balszárnyán zajos nevetés rázza a képviselőket, a jobbszárnyon 1 ülők arról elmélkednek, hogy ha már a miniszternek hazudnia kell, akkor tegye azt államférfihez méltó bölcsességgel. A középen pedig: mindez hülyeség ugyan, azért mégis örülhetürfk, hogy azok a csendőrök legalább ennyit spekuláltak ki a kosúti ügyről. „.. . A hatóságok megtették a szükséges intézkedéseket, mivel a várható tüntetések jellege kimondottan államellenesnek mutatkozott — magyarázza a miniszter úr, gondolván, hogy a képviselők értékelni tudják az éhségmenetelések, valamint a tanoncok, diákok és ifjúmunkások által okozott fenyegető veszélyt. — Hiszen itt vannak a bizonyítékok is: hiteles tanúvallomások szerint a pünkösdi ünnepek előtt Vízkeleten, Hegyen és az egész környéken egész héten keresztül azt híresztelték, hogy a Kosúton sorra kerülő pünkösdhétfői tüntetés folyamán le kell fegyverezni a csendőrséget és kihirdetik a forradalmat.“ A miniszter úr további mondanivalóit már senki sem hallja. Túlharsogja a kommunista képviselők, Zápotocky, Gottwald, Való, Kubac és mások hangos kacagása és tapsolása. A középen a képviselők egyike a szomszédjához fordul: „Kíváncsi vagyok, vajon Slávik maga elhiszi-e ezeket a dajkameséket?“ A képviselőház elnöke, Malypetr újra csenget és nyugalomra inti a képviselőket. A miniszter úr még nem végzett. A miniszter úr még többet akar mondani. Ecsetelni kívánja, miként fejlődtek az események azon a végzetes május 25-én, mennyire fenyegető magatartást tanúsított a fogyasztási szövetkezet előtt összecsődült tömeg, miért kellett a csendőrségnek rohamlépésben felsorakoznia a községháza előtt és kordont vonnia, hogy megvédje a járási hivatal tekintélyét, miután nyilvános gyűlés megtartását nem engedélyezte és hogy megmentse a köztársaságot a lappangó forradalom tüzétől. Továbbá, hogy az a hatvan állig felfegyverzett csendőr puszta életét védje a veszélyes férfiak, asszonyok és gyerekek vérfagyasztó dühétől. A miniszter úr tehát nagy hévvel magyaráz és igyekszik ' meggyőzni hallgatóságát: „A mintegy kétszáz főnyire szaporodott tömeg, amelyen látható volt a nagy izgalom, a községházáig nyomult, ahol gyűléstakart tartani. Jánosík vezénylő főhadnagy ..." „A kosúti munkásgyilkos“ — csattan fel váratlanul Stetka képviselő hangja.
