Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-09-02 / 70. szám

A MEZöGAZDASAGI DOLGOZOK LAPJA Bratislava, 1962. szeptember 2. Ara 40 fillér XII. évfolyam, 70. szám. CSÄVOSSY GYÖRGY: Megilletödve mint a visszatérő, tanár elébe lépő nebuló, viszem fiam először iskolába s az őszben zeng egy lassú induló. 1ECIIII10EI Víg zsibongás, virágok, tavaszillat, a társaihoz vezetik fiam. Gyors kézfogások, pár kérdés [sebtében s már összetartoznak mindannyian. Az idén rendkívüli szárazságot jegyeztek fel a hidro­­meteorológiai állomások. Az elmúlt nyolc hónap alatt egy kivételével a sokévi átlagnak csupán 70 °/o-a esett. Ezért minden lehetőséget ki kell használni arra, hogy a kapásnövényeket — főleg a kukoricát, cukorrépát —, s ezenkívül a takarmánynövényeket öntözzük, hogy el­érhessük a tervezett hektárhozamokat. Felvételünkön a Novitrhi Állami Gazdaságban a lucernát öntözik. Foto: —gs-Palántaházi, enyhe légköréből, Valóban itt lett tagja a világnak mindenki egyszer nyílt utakra jut, ki velem jött, nem ott, hol született, szertári csendre, harsány udvarokra, Közös gond óvja ezentúl az útját új nemzedékek nyitják a kaput. s ő immár közös cél felé ered. Mint csibe, fürgén elvegyül az aljban s én mereszthetem félszegen szemem, hogy egyforma ruhák kavargásában, büszke mosollyal még felismerem7 Magtártelítő augusztus máso­dik felében öt szövetkezetben azt figyeltem, miként ül a sike­res gabonabetakarítás eredmé­nyei kiváltotta örömpír az em­berek arcán, s afelől érdek­lődtem, milyen közös gondok aggasztják így nyárutón a ve­zetőket és tagokat. SAKKHÜZÄS • Hogyne örülnének a nagyduna­­menti paikovicsovói szövetkezetesek, hiszen emberemlékezet óta nem taka­rítottak be ilyen gazdag termést ga­bonából, mint az idei nyáron: átlago­san 33 mázsát adott hektárja. Az a határ adta ezt a busás termést,­­amelybe évente kétszer, háromszor is elvetették a magot, de alig adott va­lamicskével többet, mint a vetőmag. Nemegyszer ladikokba szállva sarlóz­­ták le a sovány életet. A szövetkezet agronómusa, Miklós Géza elmondotta, hogy idejében fel­­hántották a tarlót, s ottjártunkkor már a középszántást végezték, s ja­vában istállótrágyázták a földeket (évente a határ negyedrészét trá­gyázzák), s 15 hektárnyi zöldtrágyát szántanak le, hogy a talajvíz által kiszapult föld humuszhiányát pótol­ják. — Míg a gabonából évről évre jobb hektárhozamokat érünk el — érvelt az agronómus —, addig a ku­korica nem és nem akar sikerülni. Ennélfogva csinálunk egy sakkhúzást, megpróbáljuk a kukorica rovására takarmánybúzát termeszteni. A palkovicsovóiaknak idén 8 — 10 vagonnal több gabonájuk termett, mint más esztendőkön. Iparkodnak is, hogy a koraősziek magja nehogy a zsákban maradjon. Jelszavuk: Min­dent a maga idejében! SEGÍTHETNE a gépállomás- • Harmincnyolc hektáron termesz­tenek cukorrépát a csilizszkéradvani Nyárvégi gondok és örömök két járás öt szövetkezetében szövetkezet tagjai. Kiváló termésre számítanak. — Háromszázötven mázsát tervez­tünk hektáronként — újságolta az elnök. — Ám, a szárazság ellenére is szeretnénk az előirányzott hektárho­zamot túlteljesíteni. Két kukoricakombájnjuk van, s a harmadikat eddig még nem kapták meg. Főleg a Holicei Gépállomás se­gíthetne abban, hogy az igényelt kukoricakombájnt idejében megkap­hassák. Hiszen az egész kukorica­­termést kombájnokkal szeretnék be­takarítani. A szántó 26 °/o-án ter­mesztenek kukoricát, ebből 18 száza­lékát magra, s 8 százaléknyit pedig silózás céljára. — Jövő évben a silókukorica terü­letét megduplázzuk, hogy ne legyen takarmánygondunk — jelentette ki az elnök. Emellett az összes kukorica­szárat silózzák, répaszelettel vegyítve. Peőcz István, az agronómus még hozzáfűzte, hogy a kukorica alá mint­egy 20 hektárnyi területet komposz­toznak. Erre a célra mintegy 150 köbméter komposztot használnak fel. BÁTRAN MERJÜK AJÁNLANI • Teljes lendülettel halad a talaj­erő utánpótlása a kamennímoszti szövetkezetben is. Mintegy 85 hek­tárnyi területet istállótrágyáznak most és a közeli napokban. Emellett 1375 köbméternyi komposztot hasz­nálnak fel, ennek felét tavaszi árpa alá. — Kötöttek, dombosak a mi tala­jaink — kezdte a beszélgetést Kara Márton, a szövetkezet szakavatott, könyveket szerető elnöke. — Eső kellene nagyon, de .ha nem esik, öl­hetett kézzel nem várunk rá ... — S miért a tavaszi árpa alá hasz­nálják fel a komposztnak felét? — kíváncsiskodtam. — Azért, mert a tavaszi árpa eddig minden esztendőben nagyon sovány terméssel fizetett. Gondoltam, kipró­báljuk a Lyszenkó-féle gyorskomposzt hatását... S uramfia, 34,5 mázsás termést takarítottunk be átlag tava­szi árpából — de a Valticei fajtából 42,66 mázsa volt a csúcstermés. Te­hát, bátran merjük ajánlani más szö­vetkezeteknek is a gyorskomposztot. EGY HÓNAPPAL TOVÁBB LEGELHET A JÓSZÁG • A kétezer hektáros binyai szö­vetkezetben sem tétlenkednek. Takács Vilmos elnök, Jávorka Gyula agronó­mus és Szitári Győző könyvelő öröm­mel tájékoztatnak arról, hogy a do­hánykertészet dolgozói Molnár Lajos és Hamla Sándor vezetésével (mind­két csoportban főleg fiatal lányok dolgoznak) szorgalmasan törik, fűzik, csomózzák a dohányt. Az egyik cso­port 30, a másik 22 koronás átlagot ért el eddig, a beszállított dohány kilójaként (átlag 17 korona az elő­irányzat). — Dicséretet érdemelnek az isko­lásaink — mondották —, akik két nap alatt 10 hektár mákot lefejeltek. A binyaiak elrekesztették a Szikin­­ce patakot, s mintegy 30 hektárnyi legelőt elárasztottak. Ezáltal 250 te­hén legeltetési idejét egy hónappal meghosszabbították, s legkevesebb 1000 mázsa zöldtakarmányt megtaka­rítottak. Lám, az emberi leleményesség mit jelent? MÉSZISZAPPAL JAVÍTJÁK A TALAJT • Amellett, hogy a csajakovói szö­vetkezetben 56 hektár fehér somkó­­rót zöldtrágyaként leszántanak, 70 hektárt istállótrágyáznak, még 120 hektár lucerna és gomboshere alá cukorgyári mésziszappal javítják a talaj minőségét. — Sok évtized tapasztalata bizo­nyltja, hogy hiába várunk termést a földtől, ha nem adjuk meg neki a magáét — vélekedett Skoiník Lajos, a növénytermesztési csoport vezetője. Másmilyen gond ez a mostani, kö­zös és nem egy ember, hanem a nagy család gondja-baja, amelynek súlya százak, ezrek vállaira neheze­dik: s a közösen végzett munka eredményei kiváltotta örömpjr ott ül sok ezer ember kisimult orcáján. (kn) így bírják több termésre a földet Yigyinán Kicsi szövetkezet a vigyinai. Két­százhárom hektár a szántója. Mind­amellett hamar megbarátkoznak az újjal, a haladóval. Ennek köszönhetik jórészt, hogy a szárazság és a mos­tohább termelési viszonyok mellett ez idén 27 mázsás átlag-termést ér­tek el gabonából (az árpájuk 31 má­zsával fizetet hektáronkint). Jobbára kombájnnal arattak, s a kétmenetes betakarítási módszert is alkalmazták. Ez a szövetkezet általában nagy gondot fordít a talajerő fokozására. Szántójuk több mint egyötödét istál­lótrágyázzák évente, a többit pedig komposzttal pótolják. Eddig már 1400 köbméter komposztot készítettek. Ügy hírlik, hogy a járásban a legjob­bak közé tartoznak a komposztkészí­­tésben. Idén ötven hektáron végeztek ta­lajjavítást. Ezáltal termékenyebbé tették a rétet és szántójuk egy ré­szét. Savanyú talajaikat meszezik. Hatvan hektárra 25 vagonnyi meszet Rövidesen földbe kerül az 1400 m3 komposzt Foto: Kajtor Pál használtak föl, s jól gazdálkodnak a műtrágya-féleségekkel is. A jövő évben 50 hektár szántót és 30 hektár rétet öntöznek majd. Ön­tözni akarják a hereféléket és a ka­pások egy részét. Ebben az évben bizony gyengécske termést adtak a herefélék. Eddig 15 vagon szálasta­­karmányt kazaloztak. Huszonnégy hektáron silókukoricát termesztenek — itt 17 hektáron bő termés mutat­kozik. Ilyenképpen próbálnak többet ki­hozni a földből a vigyinai szövetke­zetesek. Gyarapítják kevéske szántó­jukat, növelik a talaj humusztartal­mát, s az aszály ellen öntözéssel küzdenek. Kajtor Pál • A velkékoszihi szövetkezetben már elvégezték a tarlóhántást, sőt 50 hektáron már vetés alá is előkészí­tették a földet. — Sietünk a szántással — mondot­ta Végh Lajos, a szövetkezet mező­gazdásza —, mert minden csepp vizet meg akarunk őrizni a talajban. A többéves tapasztalat ugyanis azt mu­tatja, hogy z agrotechnikai határidő betartása mindig kifizetődik. Szorgalmas emberek a nagykesziek. Mintegy 50 hektárba már a vetőma­got is előkészítették. A cukorrépa alá is előkészítettek 20 hektár földet", szeptember elsejéig pedig még 30 hektáron végzik el a trágyázást és a szántást. Molnár Ferenc (Velkékoszihi) • A Pribenyíki Állami Gazdaságban 20 hektáron földbe került az őszi repce. Palustyák Péter és Géres László traktorosok kötelezettséget vállaltak a párt XII. kongresszusa tiszteletére, hogy az őszi árpát a ter­vezett határidő előtt négy nappal a földbe juttatják. (Zelenák István, Pribenyík) • A podhorani EFSZ-ben elvetet­ték a tervezett 10 hektár őszi repcét. A talajelőkészítéssel is jól haladnak, a többi őszi gabonák alá. (Eülöp Mihály, Podhorani) fa Újfajta gépek. A jövő évben 80 újfajta gépet kap az állattenyész­tés, 487 millió korona értékben. Az állattenyésztés komplex gépesítésére fordított beruházási összeg 2,8 mil­liárd koronát tesz majd ki, ami a mezőgazdasági termelés gépesítésére fordított költségek tizedrésze. (ctk) FIGYELEM Lapunk mai számában indul a „Falusi ifjúság és a mezőgazda­ság“ című ankétünk. Vitaindító cikkünket lapunk 6. oldalán közöl­jük. Kedves Olvasöink, Levelezőink! Várjuk tehát értékes hozzászólá­saikat! A a ■ ■ rr JOVO műhelye Szeptember harmadika - bár nem piros betűkkel írják a naptárban — egyik legkedvesebb ünnepünk. Ha az iskola felé visz utunk, a tanter­mekből kiszűrődő boldog zsibongás sok-sok emléket juttat az eszünkbe. Ma az iskola tulajdonképpen mindannyiunk ügye. Figyelemmel kísérjük az iskola életét, a tanítók munkáját. Érthető ez. Az iskolát műhelyhez is hasonlíthatjuk. Műhely — amelyben az új nemzedék ková­­csolódik. Nem lehetünk közömbösek az iskolával szemben. Hiszen innen kerülnek ki nagy terveink megvaló­sítói. Számtalan példát hozhatnánk fel, amely világosan bizonyítja, hogy dolgozóink, pártunk és kormányunk elsődleges feladatuknak tekintik az iskolaügyet. Gondoljunk itt a hatá­rozatok és intézkedések egész sorá­ra, amelyeket pártunk foganatosí­tott az iskolákkal kapcsolatban. Is­kolarendszerünk az elsők közé tar­tozik a világon. Mi ma már termé­szetesnek vesszük, hogy tanulóink sok mindent ingyenesen kapnak. Tudomásul vesszük, hogy falvainkon egyre-másra épülnek a gyönyörűen felszerelt, korszerű iskolák. Az utazgató, falujáró emberek látják csak igazán, hogy szinte gombamódjára szaporodnak, nőnek ki a földből a szebbnél szebb, sok­tantermes, nagyablakos iskolák. Üj iskolát kap a falu. Leírhatatlan az öröm, a falu lakosságának a boldog­sága. Segíteni kell? Rendbehoznt az iskola környékét? Ablakokat, tantermeket tisztogatni? Nincsen szükség különösebb toborzásra. Az emberek maguktól jelentkeznek. Olyanok is, akiknek már nem, vagy még nem jár iskolába gyermeke. Igen. Az emberek valamilyen úton­­módon ki szeretnék venni részüket az iskola építéséből. Akarják, hogy az ő munkájukat is benne lássák. Hogy büszke arccal mesélhessék: iskolát építettünk. Iskolákat építünk. Milliókba kerül ez évente. Nem sajnáljuk rá a pénzt. Fejlett szocialista társadal­munk építéséhez művelt, nagytudású emberekre van szükségünk. Ez to­vábbjutásunk záloga, feltétele. Iskoláinkban első helyre került a politechnikai nevelés. Mit jelent ez? Szakmailag is képzett embereket. Szocialista iskolarendszerünk nem elégedhet meg annyival, hogy az élettől elszakított elméleti tudással ruházza csak fel a jövő nemzedé­ket. Ma a műveltség szakmai kép­zettséget is jelent. Falusi isko­láinkban már szinte az első osztály­tól kezdődőleg a mezőgazdaság sze­­retetére nevelik az emberpalántá­kat. Az iskola növendékei egyre gyakoribb vendégek a szövetkezet földjein, gazdasági udvarában, az istállókban. Manapság talán éppen a mező­­gazdaság az, mely számára a lehető legtökéletesebb, legszélesebb iskola­­rendszert építjük ki. Az ország ke­nyerét szakembereknek kell bizto­sítaniuk. A fejlett, nagyüzemi gaz­daságokat csak szakemberek irá­nyíthatják. Az ember egy szuszra képtelen felsorolni, hány fajta mező­­gazdasági mester- és műszaki iskola létezik. Nagy reményeket fűzünk ezekhez az iskolákhoz. Eddig is — bár sok nehézséggel, az indulással járó gondokkal kellett megküzde­­niök — a kiváló szakemberek egész sorát adták mezőgazdaságunknak. A mezőgazdasági iskolák szimbó­lumként állanak előttünk. A föid­­hözragadtság, a sötétség megszűné­sét jelképezik. A tantermekből ki­kerülő diákok —a jövő földművelői egy új kor kezdetét jelentik. Kom­munista társadalmunk építésének a korát. Az iskola mindnyájunk közös ügye. De mondhatjuk így is: az iskola mindnyájunk közös felelőssé­ge. Nemcsak a tanítók, de egész dolgozó népünk felelős a jövő nem­zedékért, amelyre hatalmas, nehéz, de szép feladatok várnak. Ők lesz­nek az emberiség nagy álmainak a megvalósítói. Az iskolák környékét önfeledt zsi­bongás, vidám nótaszó teszi élénkké. Ha elsétálunk az ablakok alatt, sok­sok emlék jut az eszünkbe. Kedves régi emlékek. De jusson eszünkbe mindaz, ami az iskolával és életünk­kel szorosan összefügg. Jusson eszünkbe a felelősség — az iskola munkájáért. A szocialista mezőgazdaságért

Next

/
Thumbnails
Contents