Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-08-29 / 69. szám
A szakosítás növényvédelmi kérdései A növénytermesztés szakosítását állami gazdaságainkban növényvédelmi szemmel vizsgálva, sok helyen kissé túlzásba vitték. Amint elképzelhetetlen, hogy egy nagy üzem 30 — 40 növény termesztésével eredményesen foglalkozhat, úgy a fő növényfajok vagy növénycsoportok számának 3—4-re való leszorítása sem lehetséges káros következmények nélkül. Ezt szeretném a szakosítás, a táblásítás és a monokultúra növényvédelmi előnyeinek és hátrányainak taglalásával, egyben megfelelő javaslattal bemutatni. Szakosított gazdaságaink nagy területen termesztenek kukoricát. Növényvédelmi szempontból természetesen a silókukoricát is ide számítom. Hasonlóképpen nagy területet foglalnak el a gabonafélék. A kenyérgabonák mellé a takarmánygabonákat, így az őszi árpát, őszi keveréket és a többieket is ide sorolom. Végül kisebb, de mégis lényeges területen termesztenek pillangós takarmánynövényeket, elsősorban lucernát. Egyéb növények termesztése a szokosított gazdaságokban általában a területnek csak elenyésző néhány százalékán folyik. B I. A KUKORICA az az értékes kapásnövényünk, melyet a növényvédelem, illetve a szelektív (bizonyos kultúrnövényre nem káros) gyomirtószer sok gazdaságban már teljesen, másutt részben kiemelt a kapások sorából. Ennek a nagy jelentőségű változásnak lett a következménye, hogy a kukorica már majdnem teljesen gépesíthető nagyüzemi növény. Növényvédelmi szempontból a kukorica a tömbösített és a monokultúrát is jól bírja. Talán úgy is lehetne fogalmazni, hogy a kukorica növényvédelme, nevezetesen a szelektív szerekkel való gyomirtása az 1962-es tapasztalatok alapján meg is kívánja a legalább 3 éves fél monokultúrát. Ha a kezelt területen három éven belül gabonát vagy lucernát vetnek, úgy az kipusztulhat, amint ezt a gyakorlatban tapasztaltam. A kukorica tömbösítése növényvédelmi szempontból előnyös. A növényvédő gépek nagyobb hatásfokkal üzemeltethetők, a munkák termelékenysége fokozható, kevesebb az üresjárat, az optimális időben való védekezés megvalósítható és könynyebb az irányítás és ellenőrzés. A kukoricát nyugodtan lehet néhány évig úgynevezett fél monokultúrában termeszteni, ha a megfelelő agrotechnikáról gondoskodunk. A táplálóanyagokkal jól ellátott kukoricát a rostüszög nem károsítja. A feltépett és mélyen leszántott kukoricaszár meggátolja a kukoricamoly hernyójának áttelelését. A drótférgek száma pedig az ismételt kukoricatermesztéssel évről évre fogy és gyommentes földön a harmadik évben mint kártevő, már nem is jelentkezhet. B II. A BÚZA TÖMBÖSÍTÉSE éppen olyan előnyökkel jár, mint azt a kukoricánál ismertettem. Növényvédelmi hátrányt nem igen lehet itt sem találni, legfeljebb akkor, ha nem búza-, hanem A kukorica tömbösítése nemcsak a növényvédelmi gépek könnyebb üzemeltetése, de a talajeröfokozás és az öntözés szempontjából is előnyös. A tisicei kutatók öntözött kukoricája, amint azt a néhányéves tapasztalat mutatja, idén is harmadával több szénát és zöldanyagot ad, mint az öntözetlen növény, (-ka-) gabonatömböt kívánnak kialakítani és abban tavasziak is szerepelnek. Ilyen esetben a tavasziak ősziek mellé kerülve, többféle kárt szenvedhetnek, többek közt súlyos lisztharmatkárt. Sokkal nagyobb probléma a búza-, vagy tágabb értelemben a gabona fél monokultúra (két —háromszoros ismétlés). A kukoricatömb — a szelektív gyomirtószerrel — és az évelő pillangósok nagyon beszorítják, illetve hoszszabb időre egy helyre kényszerítik a búzát, illetve gabonát. A gabona ismétlődését nem lehet teljesen kiküszöbölni, de háromszor már ne kerüljön egymás után. Ahol gabona gabonát követett és különösen ott, ahol háromszor-négyszer következett egymás után, igen súlyos csócsároló- és drótféreg kártételeket tapasztaltam. Csapadékosabb években viszont gombabetegségek várhatók. Ha gabonát gabona után termesztünk, úgy aratás és az új vetés közt mindent meg kell tennünk, hogy a kártevők ne tudjanak elszaporodni. Egyes gazdaságok — véleményem szerint helyesen — már csak akkor vetnek újból, kivételesen harmadszor is gabonát, ha a talajfertőtlenítést már vetés előtt elvégezték. fl III. A LUCERNA TÖMBÖSÍTÉSE csak akkor ajánlható, ha legalább annyi lucernatömb van egy gazdaságban, ahány évig akarják a lucernát tartani. Ez azt jelenti, hogy minden évben egy nagy táblát vagy tömböt feltörnek és egyet telepítenek. Semmiképpen sem helyes azonban a lucernatömb fokozatos kialakítása és fokozatos feltörése. Ha a feltörés és telepítés egy tömbön belül játszódik le, úgy még erélyes növényvédelmi beavatkozások esetén is igen sok kártevőre és súlyos kártételekre van kilátás. Pedig ilyen fokozatos tömbalakítással szintén több helyen találkoztam. Ilyen esetekben a vincellérbogarak, a csipkéző bogarak és a mezei pockok annyira megritkíthatják évelő pillangósainkat, hogy a második vagy harmadik évben .tehát a java idejében már csak kiszántásra lehet gondolni. Az ilyen lucernatermesztés pedig nagyon költséges. Monokultúráról, ismétlésről a pillangósoknál szó sem lehet. Ha átmenetileg szükséges is volt a lucernatömbök fokozatos kialakítása, a jövőben ez a kérdés csak akkor nyer megoldást, ha a telepítés egyszerre nagy tömbökben történik. Sokkal nehezebb a gabona félmonokultúra kérdése. A június végén, július elején aratásra kerülő gabona földjét szeptember-októberre sokkal egyszerűbb és könnyebb vetésre elkészíteni, mint egy nyár végén feltört lucernaföldet, vagy ősszel szabaduló kukoricaföidet. Ezért nagy a csábítás a búza félmonokuitúrája felé. Fokozottan ezzel magyarázható, hogy a korán, szeptember elején vetésre kerülő őszi árpa és őszi keverék már majdnem törvényszerűen gabona után következik. • 1. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása tehát egy - két olyan egyéb növény termesztése, amely nyár el ej én üresen hagyja a földet. Véleményem szerint ilyen lehetne elsősorban a borsó, továbbá a repce és a mák. Ha ezekből csak annyit termel egy gazdaság, hogy ezzel megaakdályozza a búza ismétlődését, akkor már a legnagyobb növényvédelmi probléma megoldást nyer. Már eddig is több gazdaságban láttam ilyen törekvést és ezt növényvédelmi szempontból is nagyon jónak tartom. A leggyorsabb és legegyszerűbb megoldást tehát az egyéb növénynek vagy növényeknek a helyes megválasztása és megfelelő nagyságú területen való termesztése adja. • A másik megoldás — bármennyire furcsán is hangzik — már nehezebb probléma, ez a növényvédelem ésszerű fokozása. Csak akkor és csak ott és olyan módszerrel közbelépni, ami a kudarcot megakadályozza. Tehát fe leslegesen nem védekezni, de minden kártételt megelőzni. E nehéz utat azonban azért sem járhatjuk, mert igazán jól képzett növényvédő szakembereink nincsenek. Nem akarom az egyetemi képzést bírálni, de a specialista képzést csak úgy tudom elképzelni, ha az a fő mezőgazdasági (Folytatás a 127. oldalon.)
