Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-07-04 / 53. szám
íratásra készen Széles, nagy határa van Udvarának, s a falu is olyan nagy, hogy az idegen, ha eltévedne benne, egyáltalán nem lenne szégyen. A faluban nem mindenki ismer mindenkit, és ha megkérdeztem egy olyan suhanó formájú fiútól, hogy hol lakik az illető, bizony gondolkodott, majd utoljára is azt bökte ki, nem tudom, nem ismerem. Ha azonban a szövetkezet felöl érdeklődik az ember, arra már tudnak válaszolni. — Ott az iroda — mutatják. Általában szokás már, hogy a vezetők, akármilyen sürgős is a munka, csí^k be-benéznek az irodába, s ilyenkor támpontot kap az ember, ahonnan tovább indulhat. Udvardon, éz az első lépés azonban csak fél lépés, mivel ott külön birodalma van a főgépesítőnek is, jó párszáz méterre az irodától. Ha oda bemégy, mit látsz? Annyi a gép, mint egy traktorállomáson. Kombájnok, traktorok, gép meg gép, egymás mellett. Csak úgy bámulnák, szürkülnek a fészer alatt, meg a napon is. Nem kell külön hangsúlyozni, mire vár a sok gép. Akárcsak az emberek, az aratásra. Gallai Imre, a főgépesitő is. — A tervünk, — s elém tesz két oldal sűrűn gépelt papírost. Mikor nézegetem, eszembe jut, mi a csudát csinálnak majd a tengersok géppel. Csak akkor világosodik meg • Maczkó Ferenc, Dikan Béla és Acs Ferenc gépjavító az új rendrakó gép előtt. minden előttem, amikor ránézek a számokra. Bizony, ezerhétszáztizenhat hektárt kell learatni. Tizenhat kombájn, s elsősorban a kombájnosok munkája ez tizennégy nap alatt. Nem kis dolog, más közepes szövetkezetnek az öszszes földje sincs ennyi, mint itt a gabonafélék. S mégis felkészülten várják az indulást. Kijavították a kombájnokat, mind a tizenhatot. Varga István, Ács Ferenc, Dikan Béla és Mackó Ferenc munkája a megszokott sző-Minden készen Az aratás egyre jobban közeledik. Ezt a tényt a hetényi szövetkezet gépjavítói sem hagyták figyelmen kívül. Azon fáradoztak, hogy gépeik minél előbb üzemképesek legyenek. Igyekezetüket — annak ellenére, hogy sok akadályt kellett leküzdeniük — siker koronázta. Horváth Sándor gépesítő irányításával Szabó Gábor, ifj. Vízik János, Szú Benő, Rancsó Dezső, Csintalan István és Varga János gépjavítók ismét megmutatták rátermettségüket. A jól kijavított, indulásra váró gépek azt bizonyítják, hogy a hetényi gépjavítók ismét jelesre vizsgáztak. Hencz Miklós elvtárs arról tájékoztat, hogy szövetkezetükben nagyszerűen bevált a komplexbrigádok megalakítása, amit bizonyít az, hogy minden munkát idejében elvégeznek. Az 550 hektár gabona aratását 95 °/o-ban kétnienetesen végzik. A komplex gépesítés lehetővé teszi az aratás és cséplés 16 nap alatti befejezését. De az aratással párhuzamosan megkezdődik a tarlóhántás és a tarlókeverékek vetése is. Ha szükség úgy kívánja, két műszakban dolgoznak majd a gépek. A n d r i s k i n József, Komárom • A kombájnok indulása készen Célszerű vízgazdálkodás a mezőgazdaság és az egészségügy szolgálatában A napokban adta át a garamkálnai talajjavító vállalat a felsőpéli komplex vízgazdálkodás munkálatait a járási beruházási szerveknek és a helyi szövetkezetnek. Az építkezés keretében 7 km hosszúságban szabályozták a 2. számú Sári patakot. Ilymódon a község megszabadult az évszázados belvizektől és az örökös sártól. A patakrendezés a község belterületén a higiénikus problémák megoldását is magában foglalta. Ma Pélről már nyugodtan állíthatjuk, hogy egyike azoknak a falvaknak, ahol ez az intézkedés gyökeresen megváltoztatta a község arculatát. A helyi szövetkezet részére alagcsövezéssel termőtalajjá vált mintegy 50 hektárnyi terület, amely eddig legelő volt. E területen jelenleg már a kultúrnövények fejlődnek, s nem kell nagy fáradozás ahhoz, akármelyik szövetkezeti tag is kiszámíthatja az átlagos hozamot a lecsapolt területekről. Ezenkívül még mintegy 50 hektárnyi területet levegőztetéssel, illetve lecsapolással is megjavítottak Pélen. A terméstöbblet itt is megtérül 12 — 15 év alatt. Ha figyelembevesszük, hogy az alagcsövezés élettartama 25 — 30 év, szerény becslések szerint is, akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy a péliek célszerű intézkedést váltottak valóra. így a lévai járás területén jelenleg már 10 — 12 község vízgazdálkodása nyert vagy nyer az idén rendezést. Demeter István (Garamkálna) kívül a magas nyomású prímből a pótkocsira kerül a szalma. Munkába áll a rakodógép, kísérletképpen a boglyázógépet is üzembe helyezik, szalmával telnek meg a pótkocsik. Mint a fogaskerék, úgy megy az egyik munkafolyamat a másik után. így a tarlóhántás is. Tizenkét traktor kilenc nap alatt szántja fel a tarlót, napi több mint száz hektár teljesítménnyel. Szürkén, unalmasan hangzanak a már megszokott szavak, de fontosságuk, gyakorlati kivitelük felbecsülhetetlen, hisz mindenki élni, enni akar. Ezért mindenre gondolni kell. Még a munka közben előfordulható üzemzavarokra is. A szövetkezet két mozgóműhelyt állít munkába. Feladatukat már ismerjük. Segíteni, ahol szükség lesz rá. Eljutottunk egy olyan pontig, amely fontosságát tekintetbe véve, talán előbbre is kerülhetett volna. Az üzemanyagellátásról lesz szó. Egy olyan gazdaságban, ahol öt brigádközpont van, és sok-sok gép, bizony fogy a hajtóanyag. Három üzemanyagtartálykocsi látja el az „éhes“ gépeket. Udvardon bizony, ilyenkor, a csúcsmunkák idején ezer literekre rúg a napi szükséglet. Erre ők büszkén mondják, hogy van benzinkútjuk, mégpedig harmincezer liter tárolására. A cséplőhelyek, raktárhelyiségek tisztítása, fertőtlenítése is a felkészüléshez tartozik. Felelős érte a raktáros. Pontosan megnevezve. így van ez helyén. És most a legföntosabbról, az emberről, hogyan öleli fel ezt a nagy munkát, tizennégy nap alatt. Ügy, hogy versenyben dolgoznak, bekapcsolódnak a járás által meghirdetett munkamozgalofnba. Vagyis száz hektár learatott gabona után — minőség szerint — háromszáz korona idényprémiumot kapnak. Ez serkentőleg hat a teljesítményre. Kiegészítve az emberekről történő gondoskodással, amely már a helybeli Jednota feladata is lesz, Udvardon nyugodtan várják az aratást. (-d) KRITIKUS LENCSÉVEL Vajon mit kapálnak? Első pillanatra talán azt hinnénk, hogy gyógynövényt kapál a képen látható két munkás. Am a látszat néha csal. A Sárosfai Állami Gazdaság kukoricatábláján a vadrepce a versenyfutásban bizony alaposan megelőzte a kultúrnövényt. Szitás Erzsébet . és Szitás Jenő ugyancsak iparkodik a munkával, de bizony már elég későn. A vadrepce a kukorica hektárhozamát lényegesen csökkenti, mert elszívja a tápanyagot, párologtatja a nedvességet és mérges gyökérzetével árt a kukoricának. Foto: Bállá Levelekből röviden Nem szeretik a gépeket? vég szerint nemcsak dicséretet érdemel, hanem elismerést is. Mert enélkül hiába lenne a terv, mikor mit és hogyan arassanak le. így azonban magabiztosan állíthatjuk, hogy a hét kombájn két hét alatt 588 hektárt learat, a napi teljesítményük negyvenkét hektár lesz. A kétmenetes aratás kilenc kombájn munkája lesz, napi százhuszonöt hektárról. Kilenc nap alatt 1225 hektárról kerül le a termés. A terv előírja azt is, hogy az egyes kombájnosok mennyit aratnak le. A szemléltetés kedvéért egy nevet ragadok ki a sok közül: Nagy János kombájnos segédjével százhatvan hektárt arat le. A többiek nem haragszanak meg, ha a nevüket nem írom le, már csak azért sem, mert Udvardról, ha csak egy-egy munkahelyről ír is az ember, száz dolgozót is fel kellene sorolni. Rend a lelke mindennek, tartja a közmondás, s az udvardiak is ehhez igazodnak. Már előre meghatározták, hogy négy cséplőhely lesz. Beosztották a pótkocsikat, a termény szállítására. Azokat, amelyek a kombájnoktól szállítják majd a gabonát. Nem írom le, milyen gépből, vontatott eszközből mennyi van, inkább azt törekszem, megmutatni, milyen a vezérfonala az aratási és cséplési előkészületeknek. Az aratás és cséplés után rögtön következik a gabonatisztítás. Ezt tizenkét nap alatt végzi el a szövetkezet, napi négyszázhúsz mázsás teljesítménnyel. Összesen 42 766 mázsáról lesz szó. Ennyi a tervük. Áttérve a következő lépésre, vegyünk egy kis lélegzetet. Emlékezzünk az elmúlt évekre, s okuljunk az elkövetett hibákból. Nem vonatkoztatom ezt az udvardi szövetkezetre, de a tapasztalatok amellett szólnak, hogy erről említést lehet . tenni. A szalmaösszehúzásról szólok egykét szót. Nem kis hanyagság volt tapasztalható a múltban e vonalon, nem egy szövetkezetben. Udvardon mindezzel számoltak. Hat szalmahúzó dolgozik maid. naol ki• Málek tiszt egységénél működik alakulatunk legjobb CSISZ szervezete, amelynek Misún katona az elnöke. A CSISZ tagok közül eddig már tizenhármán megszerezték a „Példás Katona“ jelvényt, 24-en a Fucík-, és 31-en a PPOV-jelvényt. A CSISZ tagok pártunk XII. kongresszusát újabb kötelezettségvállalásokkal köszöntik. Ezek közül kiemelkedik egy elektronikus lövölde elkészítése. Továbbá a gépkocsi garázsok és épületek szocialista gondozásba vétele. Az idén leszerelők közül öten vállalták, hogy tovább tanulnak a mezőgazdasági főiskolán, 3 raj pedig a példás cím megszerzéséért versenyez. Társadalmi munkákat is szerveztek és az ebből befolyt pénzt a VIII. VIT Szolidaritás Alapjára adták. Eddig már 1300 koronát gyűjtöttek, július elejére összesen 5000 koronát gyűjtenek. (Nagy Árpád, közkatona) • A CSISZ szepsi szervezete és az iskolák ifjúsági szervezetei pártunk XII. kongresszusának tiszteletére vállalt kötelezettségeiket teljesítik. E téren a szepsi fiatalok jó példával járnak elő. A szünidőben segítenek a szövetkezeteknek. Jó példájukat követhetné más falvak ifjúsága is. (Radácsi László, Szepsi) • GÖMÖRNÄNÄS. Ennek a kis falucskának szövetkezeti tagjai a XII. pártkongresszus tiszteletére 172 ezer korona értékű kötelezettséget vállaltak. A többi között 750 órát ledolgoznak a faluszépítési akció keretében, s őszi búzából, rozsból, tavaszi árpából, cukorrépából, burgonyából túlteljesítik termelési tervüket. Tejből terven felül 10 ezer litert adnak el a közellátás részére. (Molnár Béla, Szilice) o TORNA. A Bődva medrének szabályozásával a Tornai Állami Gazdaság már 98 hektár jó termőföldhöz jutott, amely azelőtt hasznavetetlen volt. (Bohus Nemcek, Kassa) • A lénártfalvai szövetkezetben (rimaszombati járás) a növénytermesztésben jó eredményeket érnek el. A terv szerint 30 hektár cukorrépát vetettek, már kétszer meg is kapálták. Burgonyából három hektár ral többet ültettek a tervezettnél, 12 hektárral nagyobb területen vetettek kukoricát, és 9 hektárral nagyobb területen silókukoricát. A takarmányok betakarításával is jól haladnak. Eddig már 14 hektárról fedél alá került a takarmány. (N. A., közkatona) S\J.rs(nrL- fÖlPMUl/íf 3 1962. július 4. C zinte gondolkodóba ejti az em^ bért, mi az oka annak, hogy a kassai járásban nemcsak a szövetkezeteknek, de az állami gazdaságoknak is elég mostoha a viszonyuk a fejőgépekkel szemben. Összesen 63 fejőgépük van 5465 fejőstehén számára, amelyből azonban pár héttel ezelőtt csupán 19 darab volt üzemben, 1855 tehén számára. Ha ezt a kérdést boncolgatjuk, látjuk, hogy az állami gazdaságok 11 darab készletből csupán ötöt üzemeltetnek, tehát még a felét sem, míg a szövetkezetek 52 gépből bizony csak 14 fejőgépnek adtak idáig helyet az istállókban. Célunk az, hogy minden szövetkezetben és állami gazdaságban géppel fejjenek, mint például a Nagyidai Állami Gazdaság szesztai üzemrészlegén, ahol a fejöberendezés rendesen működik és jól bevált. Egy-egy munkaerőre 15 — 18 fejőstehén jut, mégis az említett gazdaság nem minden részlegén alkalmazza a gépi fejést. Az indok nem állja meg a helyét, hogy kicsi a tejhozam és így a gépi fejés nem célszerű. Hasonló a helyzet a Tornai Állami Gazdaságban is. A gépek egy része dolgozik, a másik része elromlott, a kijavításuk pedig „nem sürgős“. Pedig a gépek segítségével egy-egy dolgozó 24 tehenet fejhet. A szesztai szövetkezetben 96 tehenet fejnek géppel. Egy-egy szövetkezetes 18 tehenet fej könnyű szerrel. 100 liter tej termeléséért 1,20 munkaegységet kap. Hasonló a helyzet a perényi szövetkezetben is, 18 tehén jut egy-egy fejőre. A fejőgulyás jutalma 100 liter tejért 1,7'munkaegység. A négy községből egyesített sároskisfalusi szövetkezetben. 162 tehenet fejnek géppel. Jól működnek a fejőgépek Királynépén is. Itt 20 tehén jut egy-egy íejőgépre. Bizony nagy különbség az, ha valaki kézzel fej 10 — 12 tehenet, vagy valaki géppel 20 tehenet. A már említettek alapján bírálni kell azokat a szövetkezeteket, ahol nem használják ki a gépi fejés előnyeit. Itt van például a sacai szövetkezet. Az alacsony tejhozam miatt abbahagyták a gépi fejést. A csécsi szövetkezet még ettől is messzebb ment: a meglévő fejőgépeket el akarja adni. Gomboson a fejőgulyások nem akarnak géppel fejni, s ezért a vezetőség nem is igyekszik üzemeltetni a gépeket. A már sok haladó módszert alkalmazó és jól ismert kenyheci szövetkezetben sem fejnek géppel. Azt mondják, hogy ez „náluk nem vált be". A rási szövetkezetben viszont csak azért nem fejnek géppel, mert nincsenek állandó fejőgulyások. Mint említettem, a gépi fejősnél 100 liter tej kitermelése után 1,2, 1,7 munkaegységet fizetnek a fejőgulyásoknak. Ahol a gépi fejést nem alkalmazzák, ott drágán fejnek A jánoki szövetkezet, amely alacsony tejtermelése miatt nem fogott hozzá a gépek alkalmazásához, a kézi fejősért 100 literenként 3,75 munkaegységet fizet, a tornai szövetkezet 3,5 munkaegységet, a nagyarbödi szövetkezet 3,5 munkaegységet, az ócsvári szövetkezet pedig 4 munkaegységet. Ehhez pedig különösebb magyarázatra nincs szükség. Aki csak egy kicsit is tud számolni, könnyen kiszámíthatja, mennyibe kerül 100 liter tej kifejése géppel a szesztai szöetkezetben, ahol ezért 1,2 munka■gységet fizetnek, vagy pedig Öcsváron, ahol ezért 4 munkaegységet izeinek. A szövetkezetek közgazdászainak tehát erre a dologra alaposan 'el kellene figyelniök és nekik kellene ;örődniök azzal, hogy minden szövetkezetben és állami gazdaságon jéppel fejjenek. Számolnia is kell a szövetkezetnek, nivel a nem üzemeltetett fejőberenlezések értékéből minden évben lerások is vannak, amelyek a szövetkezetek üzemi menetét megterhelik, la viszont a fejőberendezést üzeneltetik, akkor ez évente több mint L7 000 korona megtakarítást jelent, írni egyúttal az önköltséget is csökkenti. A legfontosabb azonban az, íogy az embereket megkíméljük a kemény és nagyon fárasztó munkásól. Hiba lenne azonban csak azt írni, íogy a szövetkezetek és az állami jazdaságok nem szeretik a gépeket is azért mellőzik üzemeltetésüket, kiás egyéb okokra is fel kell figyelni. 3éldául az alsótőkési szövetkezetben vsupán azért nem fejnek géppel, nert a traktorállomás még nem adott :ellő felvilágosítást, kellő útmutaást a gépek használatára. Vagy (omarócon, ahol még 1959-ben feleltették az istállót, a fejőberendeést azonban még máig sem szerelték ie. Nem is tudják, mikor kerül rá sor. Beszteren már nagyon sokszor sürlették a fejőberendezés bekapcsolóét, a traktorállomásról már kétszer s kint voltak, de az Agrotechna ilkalmazottainak mindmáig nem volt nniy idejük, hogy a gépeket bekapsolják. Iván Sándor (Kassa)
