Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-08-26 / 68. szám

A dolgozók nevelését a gyakorlati feladatoknak Pártunk Központi Bizottságának dokumentuma, amelyet megvitatás szempontjából dolgozóink elé terjesz­tett, a Vili. és IX. íejezetébcn fog­lalkozik a dolgozók műveltségének és szakképzettségének a szükségességé­vel, valamint politikai és eszmei ne­velésével. Ezt a két tényt, amellyel két kü­lönböző fejezet foglalkozik, nem le­het elválasztani egymástól. Ennek bizonyítására jó példa a galántai járás. Ismerete« az, hogy járásunk nagy sikereket ért el a szocializmus építésében. Azonban szükséges meg­jegyezni azt is, hogy a fejlett szo­cialista társadalom építésében még nagyobb sikereket érhetünk el, ha mindenütt, a társadalmi élet vala­mennyi szakaszán engesztelhetetlen harcot fogunk vívni minden régi csö­­kevény ellen, amely zavarja a munka és a társadalmi élet ütemességét, ami akadályoz bennünket a gyors előrehaladásban Vegyük például a mezőgazdaságot. A járásban már régen győzelmet arattak a szocialista termelési viszo­nyok, de még korántsem megfelelő a mezőgazdasági dolgozók fejlődési színvonala. Sok szövetkezeti tag gon­dolkodásában még jelentős mérték­ben megnyilvánulnak a kistermelői szokások, hagyományok, sőt nem rit­kán a magánbirtokosi és egyéb haj­lamok is. Pedig e dolgozók óriási töl' -égé becsületes ember, és igyek­szik hasznára válni a szocializmusnak, de tudatában még nem szocialista, túl erős kötelékek fűzik a múlthoz. A galántai járásban szerzett tapasz­talatok azt bizonyítják, hogy a neve­lési munka csak akkor hatékony, ha mindig összefügg a nép életével, a gj akorlati szocialista építőmunkával. A galántai járásról ismeretes, hogy mind a múltban, mind a jelenben azon járások közé tartozik, amelyek az új technológia és technika beve­zetésében élen járnak és e téren szép eredményeket értek el. Azonban az új technika és technológia bevezetése sem született meg nevelés nélkül — anélkül, hogy nem magyarázták vol­na meg a mezőgazdaságban dolgo­zóknak ennek a jelentőségét és gaz­daságosságát. Ez nem sikerült má­ról holnapra. A járásban erfe a tényre állandóan nagy súlyt fektettek. Pl. míg 1960-ban a mezőgazdaságban az új technika, technológia és az új munkamódszerek bevezetéséhez csak 439 szakembert Iskoláztattak, 1962- ben már 1129 dolgozó kapott szak­iskolázást. Míg 1960-ban a többme­netes aratással és az egyetemes bri­gádokkal egyáltalában nem foglalkoz­tak, az idén 357 személy vett részt tanfolyamon, mint az egyetemes gé­pesített brigádok vezetői vagy tagjai. Az eredmény pedig az, hogy az idén 34 egyetemes brigád dolgozik 33 376 hektár földterületen. Ügyszintén is­koláztatták azokat a traktorosokat is, akik a többmenetes aratást végezték több mint 20 000 hektáron és így köztársaságunkban e haladó munka­világban nap-nap után robbanásokkal és véres összetűzésekkel fenyegető nyomasztó légkör fojtogatja a dol­gozóké tömegeit. Nem véletlen, hogy ez a nyomasztó légkör éppen Szlová­kiában termett véres gyümölcsöt, hogy éppen nálunk, Szlovákia terüle­tén vlllámlott először és utána be­csapott a mennykő. A kosúti vérontásnak meg vannak a maga okai, épp úgy, mint annak idején a vérengzéseknek Duchcovban és Radotyínban. A duchcovi csendőrtűz a munka­­nélküliek mozgalma ellen irányult. A megvadult csendőrök kosúti garáz­dálkodásának pedig az volt a célja, hogy elfojtsa Szlovákia mezőgazda­sági munkásságának bérmozgalmát. Igenis, teljes biztonsággal volt vár­ható, hogy e tavasszal, májusban, amikor Szlovákiában az egész vonalon megindulnak a mezőgazdasági mun­kálatok, s amikor a nagybirtokokon idénymunkások alkalmazására kerül sor, azok nem lesznek hajlandók rab­szolgák módjára éhbérért végezni nehéz munkájukat. Miért? Az életszükségleti kiadások annyira emelkedtek, hogy ötkoronás napi bérért képtelen és nem is akar dol­gozni még a legnyomorultabb, föld­hözragadt szlovákiai béres sem. A földbirtokosok számoltak a fenyegető bérmozgalommal, de abban remény­kedtek:, hogy a munkásságnak erő­teljesebb akciókra nem lesz bátor­sága és a kommunista párt sem lesz képes a bérharc megszervezésére. A földbirtokosok azonban elszámí­tották magukat. A kommunista párt ezt a harcot igenis, meg tudta szer­vezni. Major elvtárs becsületére válik az az önfeláldozó helytállás, amely­­lyel a mezőgazdasági munkások ma­gasabb béreinek kiharcolását elő­mozdította. Fáradozásait siker koro­názta. A galántai járásban — a dió­szegi uradalom földjein Major elv­kell alárendelni módszerekkel az első helyet foglal­ták el. Ezeket a tényeket azért volt szük­séges megemliteni, mert a galántai járásban a jelen időben már nemcsak a vezető káderek neveléséről van szó. A dolgozók széles tömegére gondolnak akkor, amikor hangsúlyoz­zák a dolgozók műveltségének és szakképzettségének szükségességét és a dolgozók politikai és eszmei neve­lését, ahogy azt a párt dokumentuma is hangsúlyozza. A szocializmus épí­tésének bonyolultsága, sokoldalúsága ugyanis megköveteli a dolgozók leg­szélesebb tömegei öntudatosságának állandó növelését, azt, hogy társadal­munk minden tagja tudja, hol a he­lye az új életért vívott harcban, s fokozatosan minden dolgozó a szo­cializmus tudatos építőjévé váljék. Most, amikor a nevelés problémái­ról beszélünk, tudnunk kell azt, hogy pártunk mindig a gyakorlati szocia­lista építőmunka fő kérdéseiből indul ki. A feladat most már nemcsak ab­ból áll, hogy megismertessük a dol­gozókat az előttünk álló gazdasági feladatokkal, hanem hozzá kell fog­nunk megoldásukhoz, valóraváltásuk­­hoz. S ezzel kapcsolatban tudnunk kell, hogy nevelőmunkánk már nem érheti be az általános ismeretekkel a sokszor csekélyerejű, semmitmondó szólamokkal. Csak a konkrét, tárgyi­lagos érvelés meggyőző. Ezért mély­rehatóan kell foglalkoznunk a gazda­sági problémákkal, tanulmányoznunk kell nemcsak elméleti, hanem gya­korlati megoldásuk módjait. Vagyis ez azt jelenti, hogy az elméletet össze kell kötni a gyakorlattal. Ezen a téren a galántai járásban van már tapasztalat. A múlt évben nagyon jól beváltak az úgynevezett „technika napjai", melyek keretében a gyakor­latban is bemutatták az új munka­­módszerek, az új technika és techno­lógia alkalmazását. Ez főleg tavaly, a többfázisos aratás propagálásánál és a takarmányszárítás új módsze­reinek bevezetésénél vált be. Ezeken a „technika napjain" rendszeresen részt vesznek a szövetkezetek és az állami gazdaságok szakemberei, funk­cionáriusai és legjobb dolgozói. A galántai járásban az elkövetke­zendő időszakban is alkalmazni fog­ják ezt a jól bevált nevelési mód­szert. Mivel hogy ebben az évben a takarmányalap biztosítása elsőrendű feladat járásunkban, a mezőgazda­ságban dolgozók nevelése is erre a kérdésre összpontosul. Most, amikor pártunk megítélés végett dolgozóink elé terjesztette szocialista társadalmunk további fej­lődésének távlatait, továbbra is a gyakorlati feladatoknak fogják alá­rendelni a nevelömunkát. Mert minél bonyolultabbak és igényesebbek a társadalmi fejlődés feladatai, annál céltudatosabbnak és ésszerűbbnek kell lennie a dolgozók szocialista át­­nevelése folyamatának. Szigeti József, a Galántai Járási Pártbizottság titkára. Az érem másik oldala FIGYELEM! ANKÉT • FIGYELEM! ANKÉT • FIGYELEM! ANKÉT ÚJ ANKÉT INDUL: Falusi ifjúság és a mezőgazdaság Felhívjuk levelezőink és olva­sóink figy^Jmét, hogy szeptember 2-iki számunkban ankétot indítunk azzal a céllal, hogy megtárgyaljuk, megvitassuk falusi ifjúságunk problémáit. Szeretnénk, ha a falun élő fiatalok, szövetkezeti dolgozók, funkcionáriusok hozzászólásaikban elemeznék a mindennapi életben felmerülő problémákat, konkrét példákon keresztül mutatnának rá az esetleges fogyatékosságokra, s egyúttal közölnék véleményüket is ezek kiküszöbölésére. A szerkesztőbizottság — kiin­dulva abból, hogy a falu ifjúságá­nak a mezőgazdasági termelésbe való megnyerése még mindig ko­moly gondokat okoz —, szüksé­gesnek tartja ankét megindítását, melynek keretében megjelenő cik­kek azzal foglalkoznak, hogy az egyes községekben az adott lehe­tőségek alapján milyen úton kell megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy az ifjúság ne kívánkozzon el a faluról. Felhívjuk levelezőink és olva­sóink figyelmét, hogy a szerkesz­tőség a legjobb hozzászólásokat a honoráriumon kívül díjakkal is jutalmazza. NYEREMÉNYTARGYAK: 1. Magnetofon, kb. 2000 Kcs érték­ben, 2. Flexaret VI. A — fényképező­gép, kb. 900 Kcs értékben, 3. Sport-kerékpár, kb. 700 Kcs ér­tékben, 4. Táskarádió, kb. 600 Kcs érték­ben, 5. Gitár, kb. 300 Kcs értékben, 6. -7. Sakk-készlet, kb. 200 Kcs értékben. Kedves olvasóink! Várjuk, nyílt, őszinte, *utat mutató hozzászólá­sukat. Leveleiket címezzék a kö­vetkező címre: Redakcia Szabad Földműves, Bratislava, Suvorovova 16. A borítékon kérjük feltüntetni: „ANKÉT“. A Szabad Földműves szerkesztősége 6 re H M s > z X p> H ö-c n r*­S > I » H Ö-r H S ► z T. 3 ■ FIGYELEM! ANKÉT • FIGYELEM! ANKÉT * FIGYELEM! ANKÉT társ vezetésével 2000 mezőgazdasági munkás 30 százalékos béremelést ért el. Ez a siker egész Szlovákia terüle­tén megváltoztatta és kiélezte a helyzetet. A nagybirtokosok és a ha­tóságok előre látták: a galántai győ­zelem nem marad hatás nélkül. Nem­csak a diószegi cukorgyári uradalom­ban fokozza majd a munkásság ön­érzetét, hanem más nagybirtokokon és járásokban is, és arra ösztönzi majd a mezőgazdasági munkástöme­geket, hogy magasab béreket köve­teljenek. A burzsoázia megérezte, hogy egész Szlovákiát hatalmas szo­ciális küzdelem, a mezőgazdasági dol­gozók tízezreinek harca fenyegeti és ennek a harcnak az egész köztársa­ságban óriási befolyása lesz a viszo­nyok kialakulására. Azért dirigálták tehát a csendőröket Kosútra, hogy gátat vessenek a si­keres bérharcnak és azzal akarták már csírájában elfojtani a mezőgaz­dasági munkásság fenyegető mozgal­mát, hogy Kosúton vérfürdőt ren­dezzenek, utána pedig kivételes álla­potot, a terror uralmát hirdessék ki, amely folyamén majd csak vége lesz a legválságosabb időknek és a mun­kások béremelés nélkül lesznek kény­telenek dolgozni. Nem a véletlen műve volt a vérontás Kosúton, abban a községben, mely gócpontja lett a mezőgazdasági mun­kások bérmozgalmának. Itt előre megfontolt terrorcselekménnyel ál­lunk szemben. A pünkösdi ünnepek előtt egész héten összpontosították a csendőrö­ket Kelet-Szlovákiáből a galántai já­rásba. Kosút környékén intézkedések folytak a csendőrök elhelyezéséről. A csendőrök parancsnoka vasárnap reggel végigjárta a galántai járás községeit, Kosúton is volt, és a hely­zet áttekintése után Kosútra vezé­nyelte a csendőrök zömét,..“ Az elnök (csenget): Figyelmezte­tem a képviselő urat, hogy a beszéd­ideje mér lejért. A szónok azonban lángoló szavak­kal folytatja: .......A csendőrök a fő­utcán összegyűlt tömeget egyáltalá­ban nem szólították fel távozásra, ellenkezőleg, átengedték az embere­ket a kordonon és lehetővé tették gyülekezésüket: a tisztek be sem ér­ték volna annyival, hogy lehetetlenné tegyék az emberek összecsődülését. A burzsoáziának, a nagybirtokosoknak és a hatóságoknak hatásosabb meg­félemlítésre volt szükségük a győzel­met aratott mezőgazdasági munkások ellen ..., nekik nagyobb méretű vér­fürdő kellett, s ezért váltak a békés ábrázatú csendőrök rövid néhány perc alatt vérszomjas, gyilkos bes­tiákká ...“ A képviselőház elnöke vadul rázza csengőjét, majd felháborodott hangon kiabálja: „Másodszor figyelmeztetem a szónok urat, hogy már lejárt a be­szédideje! „ ... A vezénylő csendőrtisztnek nem volt szándékában és nyilván parancsot sem kapott békés, vértelen beavatkozásra. Amikor Major elvtárs távozni akart a csendőrkordonból — miután a parancsnokló tiszttel tár­gyalt, aki zártkörű taggyűlés meg­tartását sem engedélyezte — és a munkások felé indult, a csendőrpa­rancsnok kardlappal nyakszirtjén vágta, amire aztán a csendőrök is rávetették magukat és addig ütötték paskatussal, amíg Major eszméletét vesztve a földre nem rogyott. Az összegyűlt munkások pedig erre jogos felháborodásukban rohantak hozzá, hogy megvédjék, hogy magához té­rítsék. S ekkor adtak sortüzet a csend­őrök!...“ Az elnök idegesen rázza újra a csengőjét és izgatottan kiáltja: „Utoljára figyelmeztetem a szónokot, hogy végezzen!" (Folytatjuk) Üj, háromszázhatvan tanulót befo­gadó. korszerűen felszerelt iskolát kap Klaszov. Pár sorban le sem le­hetne írni a falu örömét, boldogsá­gát. Az építéssel a Nyitrai Építé­szeti Vállalat időben elkészült s már­­már úgy látszott, hogy semmi sem jön közbe, szeptember elsején ünne­pélyesen elkezdődhet a tanítás. A szülők hozzáláttak az ablakok tisztí­tásához, a tantermek súrolásához stb. Elhatározták, hogy parkosítják az új iskola környékét, szóval sok szép terv, elképzelés fordul meg a tanítók és a szülők fejében. Érthető ez, hi­szen ha már egyszer másfél millióba került a klaszovi iskola, hát legyen meg hozzá a méltó keret, a szép környék is. Azonban a sors játéka kiszámítha­tatlan ... A vízzel általában sok baja volt már a történelem folyamán is az emberiségnek. A biblia hős tengeré­sze, Noé szintén tudna erről beszél­ni. Nos, ha Noé bátyánknak az volt a baja, hogy sok a víz, Juhász János­nak, a klaszovi iskola igazgatójának pont ennek az ellenkezője nyomja a lelkét. Neki nincs vize. A kilenc osz­tályos. háromszázhatvan diákot be­fogadó, másfélmillióba kerülő, nagy­ablakos iskolának nincsen vize. Egy szem se. De maradjunk meg a dolgok meneténél... Minden ember előtt ismeretes ugyebár az a tény, hogy az építke­zésekhez általában víz is kell. A kla­szovi iskolát építő nyitrai vállalat sem várt mindig esőre, hanem szépen felszerelték a vízvezetéket, s az épít­kezés vízellátása nem ütközött semmi nehézségbe. S itt még egyszer ki kell emelnünk a nyitrai építők szorgal­mát. Valóban betartották a szavukat, az iskola elkészült. S amint elké­szült, kiapadt a vízvezeték vize. Egy ideig még ugyan csurgott, csepegett belőle valami, de a csapok, mintha búslakodnának az építők után, köny­­nyezni kezdtek, míg végül nagy bá­natukban a könnyük is elapadt. Mi persze az orvostudományból, ponto­sabban a lélektanból tudjuk, hogy minden ilyen érzelmi, lelki tünetnek bizonyos anyagi alapja is van. Pon­tosan így történt ez a csapokkal is. Kiderült, nem az építőket siratják, hanem elérzékenyedésük inkább on-Felszólalás Az életet, az életed kutathatod, szemlélheted, de ne hidd, hogy mindenható, lemérhető, felfogható különválasztva — egyedül, cseppet követve tengerül —, mert az élet, az életed ezernyi ágú, összetett, azt is folytatja, ami volt, s a jövő csírájából hord. Egy nagy folyamat része vagy, élsz, hogy alkossál, élsz, hogy adj! Nem játékszer, nem csöppnyi kincs, melyet eldobsz és többé nincs. Mai megoldott tételed holnap nem ismételheted, akarod vagy nem akarod, eseményt hoznak a napok, s ahányszor az újhoz nyúlunk, mindannyiszor megújulunk. Jussodat kéred? Adva van: az élet, - maradéktalan! ZALA JÓZSEF • Csekély 128 ezer dollárt csalt ki egy javasasszony New Vorkban egy „ördögtől megszállott" özvegytől. A körmönfont jósnő azzal védekezett, hogy nem ő, hanem barátja, az ör­dög követelte magának az özvegy pénzét. Lucifer barátnőjét most lakat alá helyezték, mert a bíróság felszó­lítására képtelen volt „barátját“ rá­venni, hogy tanúként megjelenjen a tárgyaláson, nan ered, hogy orvosló kézre lenn* szükségük. Mégpedig nem is valami nagy műtétet kellene végrehajtani: egy szerelő talán fél nap alatt is elintézhetné a dolgot. De még ha a legrosszabbakra gondolunk, ha pesz­­szimista szemmel súlyosabb kopmli­­kációkat sejtünk, akkor is csak négy szerelő egy napi munkáját venné igénybe a dolog. S ekkor ... szeptem­ber elsején örömmel tárhatná szét kapuit a klaszovi iskola. Persze derűlátók vagyunk. Hisszük, hogy a nyitrai építkezési vállalatban megfordul a borjú s a többszöri után­járás, kérvényezés, könyörgés vég­eredményeképpen megjavítják a kla­szovi iskola vízvezetékét. S ezután Juhász elvtárs, az iskola igazgatója is könnyű szívvel aláírhatja az át­adási jegyzőkönyvet. P. I. ü(uíturáhs íűreíi^ • A Moszkvai Világirodalmi Inté­zetben elkészítették „A német iro­dalom története" című munkát. A kö­tet magában foglalja a német iroda­lom történetét a korai középkortól napjainkig. • Picasso nemrégiben New York­ban rendezett kiállítást. James Na­­mara, az ismert texasi olajkirály, miután megnézte a tárlatot, így nyi­latkozót a sajtónak: „Csodálom és irigylem Picasso-t. A legügyesebb ember a világon. Senki sem tudja olyan drágán eladni az olajat, mint ő." • Űrhajós bélyegsorozatot bocsát ki a szovjet posta. A bélyegeken a Vosztokok képe látható felirattal, a kozmoszban eltöltött időtartam fel­tüntetésével. • Klasszikus szobor-leletek Romá­niában. Constanca közelében 32 da­rab, az i. u. II. — III, századbeli azob­­rot találtak, amelyet a IV. században ástak el a város lakói, mert valami­lyen külső ellenség támadásától fél­tek. Néhány mestermü van közöttük, különösen szép egy „Fortuna“-szobor, amelyen alig akad restaurálni való. • Prograss film elnevezéssel új filmstúdió létesült Moszkvában. A stúdióban évente 80 filmet készíte­nek. • Hollandiában két, az ország náci megszállásával és az ellenállással fog­lalkozó film forgatását készítik elő. Az egyiknek a rendezője Jan de Hartog. A másik film, amelyet Bert Haanstra rendoz, egy koncentrációs tábor elleni támadás történetét áb­rázolja. • Konsztantyin Ciolkovszkijnak, az űrrepülés „atyjának" eddig nem is­mert könyvét találták meg a Szov­jetunióban. A könyv 1894-ben jelent meg, a repüléssel foglalkozik, lapjain Ciolkovszkij kézírásos jegyzeteivel és számításaival. • Sztanyiszlavszkij maga is játszik abban a rövid, improvizált filmtréfá­ban, amelynek tekercsét a moszkvai Művész Színház múzeumában őrzik. A film 45 évvel ezelőtt készült. • A világhírű drezdai porcelán­múzeumot szeptember végén vissza­költöztetik a Zwinger újjáépített ter­meibe. A második világháború óta most került Ismét teljes terjedelmé­ben a közönség elé a terjedelmére és gyűjteményanyagára nézve is egye­dülálló gyűjtemény, amelynek legér­tékesebb tárgyait a Vörös Hadsereg mentette meg. • Repülésügy és kozmosz a címe Tyitov őrnagy könyvének, melyet a Szovjetunió második űrrepülője nem­régen fejezett be. A könyv rövidesen megjelenik a moszkvai Katonai Kiadó gondozásában. 196.. luguiztus 26.

Next

/
Thumbnails
Contents