Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-08-22 / 67. szám
Biztosítsunk elegendő vizet a szántóföldi termények öntözésére jj Hazánkban gyors Ütemben meg kell oldanunk nemcsak a lakosság és az i* ipari üzemek, hanem a mezőgazdasági termelés megfelelő vízellátását is, ahol !*. a legtöbb vizet a szántóföldi termények öntözése emészti fel. E feladat fontol tosságára figyelmeztetett Novotny elv társ is, amikor az EFSZ-ek V. országos i I kongresszusán többek között ezt mondotta: „Igyekezni fogunk, hogy a vizet ij, nálunk elsősorban már a vízforrások közelében minél nagyobb mértékben fellj I fogjuk. Nagy feladatok várnak a talaj javítási szövetkezetekre az öntözőrendjjl szerek, víztartályok és halastavak építése, valamint a lecsapolás és a folyók i I szabályozása terén. Ezek az intézkedések az állam intézkedéseivel egyetemben l\ hozzájárulnak a vízgazdálkodás javításához és a mezőgazdaságnak lehetőséget *]l teremtenek arra, hogy jobban tudjon védekezni az időjárás szeszélyei ellen. A vízellátás problémái főként azért kerültek előtérbe, mivel hozzáláttunk az öntözése« gazdaságok létesítéséhez. Csupán az 1961-től 1965-ig terjedő időszakban 174 500 hektáron kell kiépítenünk az öntözőberendezéseket, s ebből 93 150 hektáron két trágyalés öntözőgazdaságot létesítünk. Az említett terület öntözésére legalább 32 millió köbméter vizet kell felfognunk, s ezenkívül gondolnunk kell arra is, hogy 1966-tól tovább bővül az öntözött terület és 1980-ban már eléri az 1 200 000 hektárt. A mezőgazdaság vízszükséglete, amely 1960-ban a népgazdaság vízszükségletének 3,7 %-át képezte, 1980-ban ennek már 17,5 %-át emészti fel. Ezért a megfelelő vízforrások biztosítása sok esetben az öntözéses gazdálkodás létesítésének előfeltétele. A vízforrások biztosítását a következő alapvető intézkedésekkel érhetjük el: ■ 1. őrizzük meg a talaj nedvességtartalmát, ■ 2. a meglévő vízforrásokat célszerűen és gazdaságosan használjuk ki, ■ 3. a helyi, elsősorban trágyalés öntözőgazdaságok számára szükséges kis víztárolók építésére fordítsuk a legtöbb figyelmet, ■ 4. a mezőgazdaság számára épített nagy víztartályok építését a tervezet határidőn belül végezzük el. Az említett feladatokon kívül különös figyelmet kell szentelnünk az egyes öntözőgazdaságók helyének megválasztására és a meglévő vízforrások lehető legnagyobb kihasználására. Ez az apró öntöző, elsősorban trágyalés gazdaságokra vonatkozik, valamint azokra a területekre, amelyek a már felépített vízierőművekből meríthetik az öntözéshez szükséges vízmennyiséget, például a vranovi, nosicei stb. vízierőművek. Az öntözéshez szükséges elegendő víz biztosítására az elmúlt évben országos mozgalom indult meg, amely elsősorban a talaj termőerejének fokozására irányul, s többek között feladatul tűzte ki, hogy 2600 hektárnyi területen felújítja a víztárolókat és a halastavakat, s bennük az öntözés céljaira 25 millió köbméter vizet fog fel. Ezt a feladatot azonban csak 9 %-ra teljesítették, mivel csak 235 hektárnyi területen építettek fel halastavakat és víztárolókat. Ugyanis az említett halastavakat és víztárolókat a kerületi és a járási nemzeti bizottságok által irányított építkezések költségcsökkentéséből kellett felépíteni. Mivel a nemzeti bizottságok ezt az összseget nem tudták megtakarítani, ez a feladat teljesítetlen maradt, annak ellenére, hogy mezőgazdaságunknak nagy szüksége van öntözővízre. Az országos mozgalom egyik eredménye, hogy több mint 2300 hektárnyi halastó és víztároló számára kiválasztották a megfelelő helyet, s ezekhez túlnyomórészt már el is készítették az építkezési terveket. Ügyelnünk kell arra, hogy ez az országos mozgalom még nagyobb méreteket öltsön és az elkészített építkezési terveket az öntözőberendezések építésekor hasznosítsák. A nemzeti bizottságok összes fokozatainak feladata, hogy minden községben megállapítsák az öntözéses gazdálkodás létesítésének lehetőségeit és felkutassák az öntözés céljaira megfelelő vízforrásokat. Ezenkívül meg kell állapítani milyen a helyzet az építkezési tervek készítése terén és gyors ütemben be kell fejezni azok készítését. A halastavakat és a víztárolókat főként az eddig kihasználatlan, terméketlen területeken, továbbá az olyan mo' csaras területeken kell létesíteni, amelyeknek a lecsapolása nagy költségekkel járna és nem biztosítaná a talaj termőerejének fokozását. A víztárolókat elsősorban a folyók felső folyásán kell létrehozni, ahol nem kerülhet sor nagy vízierőmüvek létesítésére. Az építkezést úgy kell megszervezni, hogy minél gazdaságosabb legyen és minél kevesebb költséggel járjon-a víz tárolása. A kicsi, illetve az apró víztárolók építésekor jó eredménnyel jár a gát építése, amely fölfogja a folyó vizét, s az így keletkezett víztárolóból sikeresen öntözhetjük a szántóföldi terményeket. Ilyen gátat építünk a jövőben például a Vágón, a Kis-Dunán stb., s ezekből a víztárolókból látjuk el többnyire az összpontosított 2000 hektáron felüli terjedelmű létesítményeket. Például a Labe középső folyásánál körülbelül 45 000 hektárnyi területen létesítünk öntözőgazdaságot, a Hüsinec nevű vízierőmű környékén körülbelül 6000 hektárnyi területen, Brno környékén 11000 hektárnyi területen, Bodrogközben 14 000 hektáron, a Kis-Duna balpartján 7000 hektáron, Zselíz környékén 36 000 hektáron, stb. Az említett öntözőrendszerek számára az öntözővizet többnyire szivattyúk segítségével a folyók felduzzasztott helyein merítjük. A rendkívül száraz, aszályos nyári időszakban is úgy kell üzemeltetni a vízierőműveket, hogy elegendő víz maradjon az öntöző rendszerek vízellátására, és a legvízigényesebb gazdasági növények (zöldség, kapásnövények) vízellátását 100 százalékra biztosítsuk. A már meglévő halastavak és víztárolók vizének gazdaságos kihasználására a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium tavaly útmutatót adott ki brosúra formájában, amelyet minden kerületi nemzeti bizottság megkapott. 1961- ben hazánkban összesen 21989 halastó volt, amely 49 512 hektáron terült el és összesen 464 millió köbméter vizet foglalt magában. Hacsak az említett víztömeg egy töredékét használnánk fel a mezőgazdasági területek öntözésére, akkor is nagyobb beruházási költségek nélkül lényegesen növelhetnénk a mezőgazdasági termelést. Az öntözőrendszerek építése mellett nem szabad elfeledkezni a barázdás árasztó, a sávos csörgedeztető és az árasztó öntözésről sem. Erre a célra jól kihasználhatjuk a patakok, duzzasztók és vízlevezető csatornák vizeit. Például a Duna, a Kis-Duna, a Poprád és a Bodrog vizével 11000 hektár mezőgazdasági területet öntözhetünk. Jól bevált a kutak használata, a nagyobb folyók hordalékterületén, ahol a talajvíz aránylag igen magas. Csehszlovákiában körülbelül 92 milliárd köbméter csapadék esik évente, amelynek 31 %-a kihasználás nélkül folyik más országok területére. Ezen a helyzeten változtatnunk kell és kisebb víztárolók építésével, halastavak felújításával és a víz tárolására alkalmas más létesítmények átépítésével igyekeznünk kel! minél több vizet visszatartanunk. Ez többek között a nemzeti bizottságok egyik legfőbb feladata. Az építkezésekbe be kell kapcsolni a védnöki üzemeket, a helyi lakosságot és a Nemzeti Front összes szerveit. Főként a CSISZ segítségére támaszkodhatunk, amely már az elmúlt években is jelentősen hozzájárult a talaj termelőerejének fokozásához. A fiatalság biztosan örömmel segít majd a víztárolók és a halastavak építésében, mivel ezek nemcsak a szántóföldi termények öntözésére szolgálnak, hanem lehetőséget nyújtanak a haltenyésztésre, vízisportokra, tűzvédelemre, stb. Mindenki tudja, hogy a víz a növények szamára nélkülözhetetlen és nagyban hozzájárul a terméshozamok növeléséhez. így például a cukorrépa 1 kg szárazanyag előállítására 2,5 q vizet használ fel, a gabonafélék 3 mázsát, a hereféíék és a lucernafélék 4,5 mázsát, a gyepfüvek 5 — 6 mázsát stb. Az öntözés a következőképpen növelte a szövetkezetek és az állami gazdaságok terméshozamát: A starnovi szövetkezet (olomouci járás) öntözéssel 1961-ben hektáronként 15 mázsával növelte a vöröshere terméshozamát, a korai burgonya hektárhozama 30 q-val, a silókukoricáé pedig 90 q-val növekedett. Egyedül a korai burgonya termésének növelésével 3600 koronával növekedett hektáronként a szövetkezet bruttó jövedelme. A Szomotori Állami Gazdaságban 1961- ben 130 ha-t öntöztek, amelyen a következő terméshozamokat érték el: Minisztérium dolgozója Bína Jaroslav mérnök, A Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Terméshozam az öntözés be- az öntözés bekülönbség Termény vezetése előtt vezetése után /jja q/ha q/ha Tarlókeverékek 75,40 264,60 +189,20 Burgonya 208,00 235,00 + 27,00 Takarmányrépa földfeletti része 106,30 163,90 + 57,60 Takarmányrépa 406,40 543,30 +136,90 Rétihere 16,00 29,60 + 13,60
