Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-08-15 / 65. szám
A fűmagtermesztés jelentősége A réti széna és a jó legelő a jószág helyes takarmányozásának egyik alapfeltétele. A téli hónapokban a széna az egyedüli teljesértékű takarmány, melynek fű formájában történő nyári legeltetése nemcsak jó táplálékhoz juttatja a jószágot, hanem azáltal, hogy az állat a szabad levegőn mozog, megedzödik és javul egészségi állapota. Ä vetésforgórendszerű gazdálkodás a legelőkön és a réteken, valamint a vörösherés és a lucernás herefüves keverékek elterjedt termelése a szántóföldeken az, amire mostanában a vetésforgós rendszer bevezetése keretében a korszerű gazdálkodás figyelme összpontosul, arra kényszeríti az érdekelt mezőgazdasági üzemeket, hogy nemcsak megfelelő mennyiségű heremagot, de fűmagot is termeljenek. Ez elsősorban azért tartozik az elsőrendű feladatok közé, mivel a vetőmag vásárlása nemcsak drága dolog, de nem is célszerű bízni annak lehetőségében. Gyakran előfordul ugyanis olyan eset, hogy elérkezett valamely növény vetésének időpontja, s a magellátó vállalatokban nem találjuk raktáron a keresett vetőmagot. Legbiztosabb tehát, ha saját vetőmagból tartunk készletet ebben az esetben is. Ez egyben rendszerint a legolcsóbb beszerzési mód is, mert az ilyen vetőmag csak annyiba kerül, amennyi "munkát és anyagot fordítottunk kitermelésére. A fűmagszükséglet önellátásának biztosításán kívül a fűmagtermesztésnek más előnye is van. Mindenekelőtt komoly bevételi forrást jelent, amely megfelelő gazdálkodás során az egész termelési időszakon keresztül megismétlődik, illetve csak kis mértékben csökken. A gyakorlatban gyakran találkozunk ellenállással a fűmagtermesztés iránt. Egyes termelők a magas termelési költségekre hivatkoznak, mások a tapasztalat hiányára és különösen a bizonytalan terméshozamra stb. Bizonyos, hogy minden növény termesztése bizonyos kockázattal jár, ez azonban minden vállalkozás velejárója. Ami a hozamot illeti, természetesen számolni kell azzal, hogy az idősebb növényzet alacsonyabb hozamot nyújt. A gondosan ápolt kultúra azonban átlagos időjárás esetén (ha a virágzás idején nem esik túl gyakran) mindig jó hozamot ad. A vetőmag értéke a termelőtől függ aszerint, milyen gondosan végezte el munkáját, vagy sikerült-e neki kitermelni és úgy megtisztítani a vetőmagot, hogy annak a minősége megfeleljen a kívánt követelményeknek. A füvek általában hasonló időjárási feltételeket követelnek meg, mint a közismert gabonafajtáink. Nagyon jól tenyésznek a hegyaljai területeken, megfelelő elosztású csapadék esetén. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szárazabb területeken a fűmagtermesztés nem sikerül. Ott, különösen a szárazságnak jól ellenálló fajtákat lehet sikerrel termeszteni. A füvek, mint az idegenporzós növények általában, kényesek a túl sok csapadékra, különösen ha az éppen a virágzás idején hullik. Ebben az esetben nemcsak a hektárhozam csökken, hanem a mag csíraképessége is. A nedvességen kívül, melyet a döntő tényezők egyikének kell tekinteni, nagy jelentőséget tulajdonítunk a termőterület hőviszonyáinak is. A füvek nagy része jól viseli a hideget és a hótakarót, ami szintén fontos jellemző tulajdonság. Nehézségbe ütközik a termesztés a nyílt, szélnek kitett területeken, s ott, ahol gyakori a jégverés vagy ahol más hasonló kedvezőtlen körülmény forog fenn. A füvek sok nitrogént fogyasztanak, de a magtermesztésre szánt kultúrák esetében nagy adag foszforsavval és káliummal is számolnunk kell. A fűmagtelep csak úgy hozhat több éven át jó termést, ha a telepítésre szánt területet már előre bőven ellátjuk tápanyagokkal. A fűfélék, a fejlődés kezdeti szakaszán, gyengék, fokozott védelemre és ápolásra szorulnak. Az esetben erősödnek meg, ha elegendő, könnyen felvehető tápanyag áll rendelkezésükre. A későbbi évek folyamán az évenkénti maghozam is jelentős mennyiségű tápanyag felhasználásával jár. Ezért a bevetésre kerülő területet istállótrágyázni kell. Az istállótrágyát azonban nem adjuk 'közvetlenül a fű alá, hanem a fűmag vetése előtt termesztett növény, vagyis az elővetemény alá. A kikelő, kezdetben többnyire gyenge fűnövények legnagyobb ellensége a gyom. A gyomnövények élelmesek, gyorsan fejlődők és terjeszkedésükkel elnyomják a zsenge füvet. Ennek megelőzésére elöveteményként kapásnövényt, vagy zöldtakarmánynövényt kell termeszteni. A legjobban bevált elővetemények: kapások közül a burgonya, a répa, esetleg a kukorica. Természetesen csak akkor, ha a tenyészidő alatt rendszeres kapálással, gyommentesen tartottuk őket. Különösen fontos, hogy a gyomokat ne engedjük felmagzani és az elszórt maggal a talajt meg ne fertőzzük. A takarmánynövények közül a zölden kaszált őszi és tavaszi pillangós keverékek jöhetnek figyelembe. A műtrágyázás adagját nem lehet pontosan előírni, mert (és ez különösen a nitrogénre vonatkozik) a tápanyagszükséglet az időjárási viszonyoktól függ. A fümagvas kultúra trágyázásakor nem szabad megfeledkezni arról, hogy csak a táplálóanyaggal bőven ellátott növényzet szolgáltat kielégítő hektárhozamot és hogy a füvek, mint minden más többéves növény, megkívánják az évenkénti trágyázást. Általánosságban az évi trágyaadag hektáronként és tiszta tápanyagban a következő: 40 kg nitrogén, 60 kg foszfor, 80 kg kálium, mely átszámítandó százalékarányban az egyes műtrágyák mennyiségére. A fűmagvak nagy része apró, ezért nem szabad mély vetést végezni, mert a magban felhalmozott kevés táplálóanyag nem elegendő arra, hogy a csírát mély alátakarás esetén a föld fölé tudja fejleszteni és könnyen befullad. A vetést 1 — 2 cm-nél mélyebben ne végezzük. A föld felső, néhány centiméteres rétege hamar kiszárad, ezért a csírázáshoz szükséges nedvességet úgy biztosíthatjuk, hogy a talajt tökéletesen beérleljük, aprómorzsássá és porhanyóvá munkáljuk. Közvetlenül vetés előtt és vetés után a talajt alaposan meghengerezzük. Ezzel egyben célunk a talajnedvesség és porhanyós talajszerkezet megőrzése is. A nyárvégi vetést augusztus második felében végezzük, hogy a kikelő növények a tél beálltáig megerősödjenek. Ha nyár végén akarunk vetni, a zöldtakarmány lekerülése után még elegendő idő ■marad a talaj előkészítésére. Az elővetemény betakarítása után azonnal tárcsázunk, fogasolunk és hengerezünk, majd a talaj beérése után középszántás és ismét fogas, valamint henger következik. A vetés ideje tavasszal március végétől április végéig tart, az időjárástól függően. Azt tartsuk szem előtt, hogy elegendő nedvesség legyen a talajban, viszont ügyeljünk arra, hogy a munkát megfelelően szikkadt talajállapot mellett végezzük, mert ha nagyon nedves talajon dolgozunk, az kiszáradva keménnyé válik, elveszti morzsás szerkezetét. Tavaszi vetés esetén a téli fagyok elmúltával, amint azt a talaj állapota megengedi, azonnal simítót járatunk. A kikelt gyommagvak irtását később végezzük kultivátorral, vagy tárcsával. Ezzel egyben célunk a talajnedvesség és a porhanyós talajszerkezet megőrzése. Akár tavasszal, akár nyár végén vetünk, közvetlen a vetés előtt úgy kell a talajt előkészíteni a magbefogadásra, hogy az göröngymentes, porhanyós, tömött, de ugyanakkor rugalmas is legyen. A fűfajták magalakja és nagysága szerint a vetést géppel vagy kézzel végezzük. Az erősen szálkás, szőrös vagy bolyhos, összetapadó magvak eltőmik a vetőgép lefolyónyílásait, ezért ezeket csak kézzel vethetjük. A legbiztosabb, a legbelterjesebb és a legnagyobb hozamot a takarónövény nélküli soros kultúrába végzett gépi vetés biztosítja. Legjobb a tiszta kultúra, mert így nem fenyeget a befojtás veszélye, s ilyen esetben a növényzetet hamarabb ápolhatjuk (sarabolás, kapálás), ami elősegíti a jobb fejlődést, s lehetővé teszi még a vetés első évében az erős gyökérverést és így határozottabban biztosítja a nagyobb maghozamot a következő években. Minthogy a földet minden termelő a leggazdaságosabban akarja kihasználni, a fűmagvak vetése esetén is használhatunk takarónövényt. Erre a célra nyár végén vetett fűmag esetén az őszi árpa, tavaszi vetés idején pedig a tavaszi árpa felel meg legjobban. Csupán az legyen az elv, hogy a takarónövény vetőmagját kb. egy harmadával csökkentsük, mert ellenkező esetben, a sűrű, de különösen a ledűlt növényzet megfojthatja a füvet. A sortávolság vetésnél 30 — 45 cm legyen, s a fű vetőmagmennyisége 12—16 kg körül mozogjon hektáronként. Többnyire azon füveket termesszük magra, melyekre nagyobb hozamuknál fogva szükségünk van (réti komócsin, réti csenkesz, angol csenkesz, réti perje, angol perje, francia perje, mocsári perje, magas perje, olasz perje, vörös csenkesz, csomós ebír stb.). PÖSA GYULA, a Vel'ká Idái Állami Gazdaság mezőgazdásza u □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ ♦ Kertészeti kiállítás Olomoucban. Augusztus 18-ika és szeptember 9-ike között tartják meg Olomoucban a IV. országos kertészeti kiállítást, amely bemutatja, hogyan lehet élővirággal szépíteni a lakást ésm unkahelyeket. ■fa FAVÁGÓ-VERSENY. Kanadában favágó-versenyt rendeztek, a győztes egy 83 éves indián öregasszony lett. Nemcsak hogy legyorsabban fűrészelte fel a megadott famennyiséget, de hatalmas rönköket emelt a vállára és hordott el a tehervonatig. (szaf) • Skót hivatalos jelentések a gyermekbénulás terjedéséről számolnak be. Az év első felében az orvosok a skót vidékeken 140 esetet, azaz hatszor annyit jegyeztek fel, mint tavaly az első hat hónap alatt. 1962. augusztus 15. 119
