Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-07-01 / 52. szám

Mit végzett Rusk Earopian? A tíznapos nyugat-európai körút során Rusk külügyminiszter a leg­fontosabb NATO-hatalmak fővárosait kereste fel. Az „ahány ház, annyi szokás“ szállóige ebben az esetben az „ahány állomás, annyi nehézség“ jel­szóra változott, hiszen a nyugati burzsoá sajtó is kénytelen beismerni, hogy az utóbbi időben rohamosan megnövekedtek a vezető kapitalista államok közti politikai és gazdasági ellentétek. Hogy elkerüljék a túlzott feltűnő­­séget, Rusk útjának összeállítói több nyugat-európai fővárost bevettek a „villámkörúlba“, de ezek közül leg­inkább Bonn, Párizs és London érde­mel figyelmet. Sorrendben de Gaulle volt az első vendéglátó, aki azonban kendőzés nélkül tudtára adta Washington kö­vetének, hogy Franciaország nem áll el az önálló francia atomütőerő gon­dolatától. Csupán egy olyan homá­lyos ígéret megtételére volt hajlandó, amely szerint Franciaország az At­lanti Szövetségen bellii nem hajt végre önálló akciókat az atomfegy­verek birtokában. Ezzel kapcsolatban találóan jegyezte meg a moszkvai Pravda: „Vajon melyik jobb: a kolera vagy a pestis?“ Közismert, hogy a jelenlegi nyugati politikai és gazdasági élet egyik leg­kényesebb pontja a Közös Piac kö­rüli huzavona, amelyben de Gaulle ugyancsak makacs álláspontot foglal el. Az Elysée-palota ura ugyanis jog­gal tekint gyanakvással Anglia be­lépése elé, mert szerinte Kennedy abból az elgondolásból sürgeti az angol csatlakozást, hogy reteszt tol­jon a kontinentális Európa függet­lenülési vágyai elé. Ha megfigyeljük a dolgokat, ki­tűnik, hogy a francia köztársasági elnök hosszú idők óta féltékenyen figyeli Washington és London ezzel kapcsolatos üzelmeit. Bizonyára de Gaullenak van oka a gyanakvásra. Bonnban jóval eltérőbb, de csöppet sem könnyebb feladat hárult Ruskra. Köztudomású ugyanis, hogy a Rajna partján az atomfegyverek birtoklásá­nak jogát szeretnék kicsikarni a Bundeswehr számára, amelyről Ade­nauer nemrég azt mondotta, hogy már ma erősebb hadsereg, mint amilyennel Hitler rendelkezett 1941- ben! Úgy látszik, hogy a nyugat­német militaristák lépésről-lépésre közelednek veszélyes céljukhoz, mert bár Rusk bonni tárgyalásairól nem adtak ki hivatalos közleményt, de Adenauerék körében mégis a NATO életének „új szakaszáról“ kezdenek beszélni. Ez másszóval azt jelenti, hogy Washington véglegesen hozzá­járul a NATO atomfelfegyverzéséhez, amelynek következménye az, hogy a nyugat-német hadsereg is birtokába jut a tömegpusztító fegyvereknek. Egyes nyugat-német lapok már nem is titkolják, és leplezetlen öröm­mel írnak Washington készségéről a NATO atomhatalommá változtatása ügyében. Kérdés, vajon a Fehér Házban szá­molnak-e azzal a veszéllyel, amely az atomfegyverek esetleges nyugat­német birtoklásából ered. Ha ott nem is, de a békeszerető emberiség biz­tosan számol ezzel a veszéllyel és időben megteszi a szükséges intéz­kedéseket. Rusk utolsó fontosabb állomása London volt, ahol „leginkább“ Laosz­­ról, a Közös Piac problémáiról és a leszerelésről tárgyalt — kevés siker­rel. összegezve az amerikai államtitkár európai kőrútjának eredményeit, tény, hogy nem ért el nagy sikert, külö­nösen ami az Atlanti Paktum egysé­gének megerősítését illeti. Helytelen lenne azonban szemet hunyni külö­nösen a bonni titkos megállapodások veszélye felett, amely még nagyobb éberségre inti a békéért harcoló em­bermilliókat. Lángtenger Órán felett Algériában vasárnap, július 1-én tartják a népszavazást. Az elmúlt napokban országszerte tömeggyülések folytak, amelyeken a Nemzeti Fel­szabadító Front és a nemzeti felsza­badító hadsereg képviselői megma­gyarázták a lakosságnak a népszavazás jelentőségét és a függetlenségre le­adandó tömeges „igen" szavazatok fontosságát. A szavazóknak ugyanis arra kell válaszolniuk, óhajtják-e hogy Algéria az 1962. március 19-i nyilatkozatban meghatározott körülmények között Franciaországgal együttműködő, füg­getlen állammá váljék? A Nemzeti Felszabadító Tanács nagy aktivitást fejtett ki, hogy az algériai nép nyolcévi harcát győze­lem koronázza és hogy szabaddá váljék az út a forradalom céljainak elérésére, amelynek első feltétele a függetlenség kivívása. Miközben Algéria népe a szavazás előkészületeinek jegyében él, az OAS fasiszta szervezet eddigi legnagyobb terrorcselekményére került sor: hét­főn a délutáni órákban a fasiszták Oránban felrobbantották a kikötő üzemanyagtároló raktárait. Jelentések szerint tíz nagy benzinraktár több mint 10 millió liter üzemanyaga — a készleteknek mintegy fele — lángra lobbant. A város fölött 500 méteres láng- és füsttenger keletkezett. A kikötőben horgonyzó hajók sietve me­nekültek a veszély elől. A kivezé­nyelt tűzoltók szinte tehetetlenek voltak az elharapódzó tűzzel szemben. Oránon kívül az országban tart a viszonylagos nyugalom. A fasiszták terrorcselekményei szórványosabbak, s az OAS-ban tovább terjed a bom­lás. Az egyik csoport kompromisz­­szumos megoldást sürget, a másik viszont továbbra is hajthatatlan. Július 1-e fontos dátum Algéria jövőjének szempontjából. Az algériai népszavazás eredményétől függetle­nül azonban változatlanul a legfon­tosabb feladat, hogy a francia kor­mány, illetve majd a független algé­riai kormány minél előbb véget ves­sen az OAS garázdálkodásának. Mi újság az ázsiai féltekén ? Már több esetben hírt adtunk ar­ról, hogy az indonéz kormány elha­tározta Nyugat-Irián felszabadítását a holland gyarmatosítók igája alól. A legutóbbi jelentések arról számolnak be, hogy több ezer indonéz katona áll készenlétben, hogy Szukarno elnök parancsára megkezdje Nyugat-lrián felszabadítását. Az utóbbi napok eseményei közül figyelmet érdemel a Thajvan szigetén előállt helyzet. Az Új Kína hírügy­nökség jelentése szerint ugyanis a csan kaj-sekisták több esetben ha­tárincidenseket próbáltak előidézni. A diktátor ezenkívül megfenyegette a Kínai Népköztársaságot, hogy tá­madást intéz ellene. Ezzel kapcsolat­ban igen veszélyesnek tűnik az a Kennedy-nyilatkozat, amely szerint az USA segítséget adna Csan kaj­­seknek. (tg) Nem azért kérezkedik ez, mert 5 akar vezetni? Katonai fölény a béke érdekében Néhány svájci tudós egy érdekes kísérletet hajtott végre: elektronikus számológép segítségével próbálta ki­számítani, milyen károkat okoztak a háborúk az emberiségnek. Az elek­tronikus agy meglepő adatokat jegy­zett fel. Nézzünk néhányat belőlük: időszámításunk előtt 3200 óta nap­jainkig — tehát 5162 év alatt — az emberiség csupán 292 évig élt béké­ben! A többi 4870 év alatt 14 513 háború dúlt, amelyekben 3 milliárd 640 millió ember pusztult el. A hábo­rús károk — csillagászati számot — 2150 trillió svájci frankot tettek ki. Ennyi pénzért a Földet az Egyenlítő körül egy 10 méter vastag, 161 kilo­méter széles színaranyból készült szőnyeggel lehetne betakarni. Gátat kell vetni az értelmetlen tékozlásnak Az emberi életek és az anyagi javak mérhetetlen gazdagságát pusztították el a háborúk. Ennek az értelmetlen tékozlásnak egyszer s mindenkorra vé­get kell vetni. Van-e rá mód? A rég­múlt idők emberei nem ismerték a háborúk keletkezésének okait, külön­féle üstökösök megjelenését tartották a háborúk okozóinak. így tehát a há­borúk ellenszerét sem találhatták meg. Mi azonban ismerjük a háborúk okait, s így az ellenszerét is. A mai világhelyzetben a háborúk kiküszöbö­lésének leghathatósabb módja az ál­talános és teljes leszerelés megvaló­sítása. Ezt a gondolatot mindennél világo­sabban megtaláljuk a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszu­sán elfogadott programban. A prog­ramban ez áll: az imperializmus a 1962. július 1. • Miért pusztult el három és fél milliárd ember? • Aranysző­nyeget az Egyenlítő körül • Az imperialistákra rá kell kény­szeríteni a leszerelést! fegyverkezés hallatlan terhét hárí­totta a népekre. A szocializmus az emberiség iránti kötelessségének te­kinti a nemzeti vagyon értelmetlen tékozlásának megszüntetését. Az SZKP programja meg is mondja, hogyan akarja a szocialista világ­­rendszer megvalósítani ezt a törté­nelmi küldetését. A népek aktív és elszánt harccal kényszeríthetik az imperialistákat a leszerelésre. Mivel kötjük meg az agresszorok kezét? Mint ismeretes, az imperialisták maguktól nem hajlandók lemondani a világuralmi terveikről, nem akarnak megválni fegyvereiktől, amelyek se­gítségével más nemzeteket nyomnak el, más népekre akarják rákényszerí­teni akaratukat. A leszerelés gondo­lata nem új, már az első világháború után is tárgyaltak róla — mint arra az idősebbek bizonyára emlékeznek. De mindez eredménytelen volt abból az egyszerű okból, mivel nem volt olyan erő, amely az imperialistákat, akik a háborúból és a fegyverkezés­ből nyerészkednek, rákényszeríthette volna a leszerelésre. Egyetlen állam, amelynek igazán szívügye volt a béke és a leszerelés a Szovjetunió volt, de az még nem rendelkezett kellő erővel azokban az időkben. A többiek pedig csak beszéltek a leszerelésről, a való­ságban nem akarták. Mi azonban a helyzet ma? Ma a béke erői mérhetetlenül meggyara­podtak. Az egész világon működnek a békeszervezetek. A békét óhajtó emberek erejét pedig a Szovjetunió ér, az egész szocialista világrendszer politikai egysége, gazdasági és kato­nai ereje támasztja alá. Van-e ellentmondás abban, hogy fegyveres erővel biztosíthatjuk a békét?. Az első pillanatban ellentmondás­nak tűnik, hogy a szocialista tábor fegyveres ereje támasztja alá a népek béketörekvését. Nézzük azonban a tényeket: Mindenki emlékszik az 1956. évi imperialista agresszióra, amelyet Anglia, Franciaország és Izrael köve­tett el Egyiptom ellen. Az agresszo­rok azonban visszahúzódtak, abba­hagyták a hódító háborút. Miért? Mert erre kényszerültek. A Szovjet­unió határozott kiállása, a Szovjet­unió hatalmas erejétől való félelem tartotta őket vissza egy világégés kirobbantásátől. Szívesen kezdtek vol­na az amerikai impierialisták háborút Kuba ellen is. Mégsem volt merszük nyílt katonai beavatkozásra. Az, hogy a Karib-tenger térségében nem rob­bant ki háború az USA nagyhangú fenyegetései ellenére sem, annak kö­szönhető, hogy a Szovjetunió egyér­telműen kijelentette: minden erejével Kuba mellett áll és minden segítsé­get megad neki. A fegyveres erő, a ballisztikus atomtöltetü rakéták s leg­újabban az elháríthatatlan globális rakéták tehát, ha jó kezekben vannak, békés megoldást kényszerítőéinek ki ott is, ahol egyébként háborúra ke­rülne sor. Ä leszerelést is kikényszeríthetjük Mint mondottuk, az imperialistákat rá kell kényszeríteni a leszerelésre. A hatalmas szocialista tábor, a béke­szerető nem szocialista államok, a nemzetközi munkásosztály és a béke ügyét védelmező összes erők együt-Mivel fékezhetek meg az atomőrület megszállottjai? tesen elhárítják a világháborút, ki­kényszeríthetik a leszerelést is. Hogyan tehetjük meg ezt? Mint ismeretes, a fegyverkezés arra kell az imperialistáknak, hogy háborút in­díthassanak a szocialista országok ellen. Ezt azonban csak akkor tehe­tik meg, ha erősebbek a szocialista országoknál. Hiszen a vékonydongájú ember nem kezd verekedni az erős­sel, mivel tudja, hogy úgyis kikap tőle. Háborút is csak akkor kezd egy ország, ha reménye van rá hogy azt megnyeri. Eleve elvesztett háborúba kezdeni — ez senkit sem kecsegtet. Ebből ered a mi feladatunk is: kilá­tástalanná kell tennünk az imperia­listák számára a háborút. Ha a há­ború kilátástalan számukra, nincsen értelme a fegyverkezésnek sem, tehát bele kell egyezniük a leszerelésbe is. Mit tegyünk tehát? Egy ország, vagy világrendszer ere­je mindenekelőtt gazdasági alapjától függ. Ha ki akarjuk tehát kényszerí­teni a világbékét, a leszerelést, első­sorban gyarapítani kell gazdaságun­kat. Minden terven felül gyártott gép, minden mázsa terven felül beadott gabona, vagy hús az ország gazdasági erejét gyarapítja. A szövetkezetek, állami gazdaságok, üzemek gazdasági eredményei, termelésük növekedése pedig tőlünk, a dolgozóktól függ. A hatékonyságért, a nagyobb termésho­zamokért folytatott mindennapi küz­delem tehát a mi békeharcunk legha­tékonyabb formája. A fegyverek töké­letesítését, a katonai fölény növelését elvégzik az arra hivatott szakembe­rt’'. a hadiipar dolgozói, a hadsereg katonái. Nekünk a mi frontszakaszun­kon, a földeken, a munkapadnál kell segítenünk őket eredményes mun­kánkkal. Jobb belátásra az imperia­listákat csak így kényszeríthetjük. V, G. Értékes kiviteli cikkünk - a gomba A tavalyi rosszabb év után idén gazdag termés mutatkozik ehető gombából. Eltekintve attól, hogy ez az er­dei termék nálunk is szívesen látott étel az asztalon, külföldön, különösen a nyugati országokban is igen nagy közkedveltségnek ör­vend. A közép-szlovákiai FATRA- konzervgyár Rimaszombaton már eddig is nagy számú megrendelést kapott külföldről és főként a nyu­gat-németországi megrendelők hangoztatják, hogy szárított gom­ba i'"I hajlandók átvenni bármilyen mennyiséget. S. Kováé Az amerikai külügyminiszter nyugat-európai körútja es az algériai helyzet fejleményei alkotják az elmúlt hét nemzetközi eseményeinek vá­zát. Figyelmet érdemel még ezenkívül a nyugat-iriáni helyzet és a csank kaj-sekisták provokációi a népi Kína ellen. A szívélyes fogadtatás után Bacíleli elvtárs beszédet intézett a fiatalok­hoz, akik a mezőgazdasági termelés­ben eddig is nagyszerű eredményeket értek el. Beszéde elején Bacílek elv­társ az ifjúság nyári brigádmunkája megkezdése alkalmából szívélyeser üdvözölte a fiatalokat és sok sikert kívánt munkájukhoz. A MEZÖGAZDASÄG lemaradása az ipar mögött — mondotta a továb­biakban Bacílek elvtárs — komolyar zavarja szocialista társadalmunk egyenletes fejlődését és sok esetben lehetetlenné teszi még jobban emelni dolgozó népünk életszínvonalát. Az utóbbi hetekben a nagyobb városok­ban és vidéken is komoly hiányossá­gokat észlelhetünk a közellátásban, sorokban állnak a húsért. Bár tudjuk hogy ezek a nehézségek átmeneti jellegűek, nem hagyhatnak bennünket közömbösen és megmondom nyíltan hogy pártunk vezetőségének és a kor­mánynak jelentős gondokat okoznak, Hol keressük a hiányosságok okát? Milyen út vezet az említett hiányos­ságok végleges felszámolásához? Egyszerű a dolog. A jóminőségű élelmiszerek fogyasztása sokkal gyor­sabban növekszik, mint amennyit ki tudunk termelni vagy külföldről be­hozni. Valaki azt mondhatja: „Hisz a háború előtt, a volt Csehszlovák Köztársaságban volt elég hús!“ Igaz ez? Nem egészen igaz. Igaz ugyan, hogy az üzletek tele voltak hússal, hogy a gazdagoknak mindenük volt, de másként volt az a munkáscsalá­dokban, ahol az alacsony fizetés miatt hetente egyszer vagy kétszer tudtak csak egy félkiló húst venni, a kis és középparasztok asztaláról hiányzott a tápláló koszt, mert fülig voltak az adósságban. Hála dolgozó népünk győzelmének a kapitalizmus fölött, ma mindez mö­göttünk van. Megdöntöttük az urak hatalmát, új gyárakat építettünk és ma már nem kell senkinek idegen országban kenyeret keresni, mindenki megtalálja a munkát és kenyeret a Csehszlovák Szocialista Köztársaság­ban. Emelkedett népünk életszínvonala. A hús fogyasztása 1937-ben egy sze­mélyre 21 kg volt, ma több mint 60 kilót fogyasztunk el személyenként. A liszt fogyasztása 115 kg-ról 127-re, a cukor 15-ről 30 kg-ra, a tojás 64 darabról 180-ra emelkedett, és így folytathatnám tovább. Ez igaz, elvtársak. Könnyebben és boldogabban élünk, bár a hiányossá­goknak, amelyek még felmerülnek, nem örülhetünk. Hol keressük tehát a megoldást? Mindenek előtt magunknál, odahaza, mezőgazdasági termelésünkben. Ott van a meglévő nehézségek kiküszö­bölésének kulcsa. MEG KELL GYORSÍTANI A TERMELÉST A CSKP KB határozata alapján • mezőgazdasági termelésnek 1970-ig el kell érnie ipari termelésünk szín­vonalát. Ez azt jelenti, hogy a mező­­gazdaságban is maradéktalanul ki kell használni a fő termelőeszközöket, a földet, az állattenyésztési termelést és a gépeket. A gépek kihasználása megköveteli, hogy a szövetkezetnek minden egyes traktorjához két szakképzett trakto­rosa legyen, egy idősebb és egy fia­talabb. Minden kombájnhoz két kép­zett kombájnvezetőre van szüksé­günk. A mezőgazdasági munka jellege a géppel végzett munka jellegét ölti magára, mellyel egyúttal megszűnik a fáradságos fizikai munka. A gépi munka azonban megköveteli a mezőgazdasági iskolák rendszeré­nek alapvető módosítását is. Ezzel kapcsolatban a CSKP KB határozata a mezőgazdasági tanonciskolák alap­jaként két fő irányzatot határozott meg: a gépesltö-növénytermesztő és a gépesítő-zootechnikus irányzatot. A fiatalok, akik elvégzik a kétéves tanonciskolát, ismerik mind a növé­nyi, mind az állattenyésztési termelés gépesítésének alapjait. Ez annyit je­lent, hogy olyan gépesítők lesznek, akik a gépek kezelése mellett érte­nek a fő javító munkákhoz is, úgy­hogy a gépeket kijavíthatják a téli időszakban. A mezőgazdaságban is az ifjúságé a jövő. Elvárjuk, hogy fokról fokra, ahogy megszűnik a mezőgazdasági termelés lemaradása, ahogy új szak­képesítést igénylő gépeket kap a me­zőgazdaság - gyarapodni fog a fia­talok száma is, akik majd e gépekkel dolgoznak. Bacílek elvtárs ezután a csallóközi csatornarendszer tökéletesítéséről beszélt. A Csallóköz így dús kertté válik, ahol az öntözött területeken, mintegy 140 000 hektáron, két termést is elér­hetünk. Nagy arányban termelhetünk majd itt őszibarackot, diót, paradi­csomot és dinnyét az egész köztár­saság számára. A kelet-szlovákiai alföldön a nagy talajjavltási építkezésekkel mintegy 40 000 hektár új szántóföldet nyerünk és további százezer hektáron növel­jük a termést. A mezőgazdasági termelés növelése és belterjességének fokozása az egyedüli helyes út, amely nemcsak a parasztok, hanem egész népünk gazdag és boldog életéhez vezet, Bacílek elvtárs beszéde további ré­szében a népművelés feladatáról, a szocialista erkölcsű ember kialakítá­sáról beszélt. 1 mezőgazdaságban is az ifjúságé a jövő Karol Bacílek, a CSKP KB politbürójának tagja, az SZLKP KB első I titkára és Michal Chudík, az SZLKP KB bürójának tagja, Daniel Futejnek, , a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsága elnökének, valamint a középszlo- l vákiai kerület és a Banská Bystrica-i járás funkcionáriusainak kíséretében J az elmúlt vasárnap a ponikyi EFSZ hígtrágyás gazdasága fiatal építőinek i körébe látogatott. J

Next

/
Thumbnails
Contents